Colorado Springs

Végül is rávettem azt a bizonyosat arra, hogy legyen a szobatársam, bár ismerkedés az igazából nem nagyon volt, idő híján, hiszen ebéd. Maga az ebédlő egy egészen érdekes, egyedi helyen van, lényegében a pincében, ilyet sem igazán láttam még hotelekben, nem mintha olyan sokban jártam volna, de az egyediség tetszik, vagyis... Jó, nem tudom, hogy ez a húzás mennyire egyedi, de tetszik. Leülök egy picit külön, nem sok kedvem van most a többiekhez, vagyis nem sokakhoz, azon gondolkodom, hogy miként is kéne megismerkedni a... Még mindig nem tudom máshogyan hívni, csak hogy szürke bőrű, de ezt meg egy kissé bunkóságnak érzem, vagy legalább is ha hangosan így hívnám, akkor bunkóság lenne, de mondjuk így magamban azt hiszem nem vészes, amíg valaki nem tudja kiolvasni a gondolataimból addig nem fáj senkinek, igaz ez a mai világban nem lehetetlen, bár ha jól tudom nincs telepata köztünk. Végignézek az ételen és gyorsan összerakom magamban a listát, hogy mit szeretnék enni... Paradicsomleves, sült hal rizzsel és puding... Hmm, hal, örök kedvencem, bár a legjobb még mindig a darált tonhal citromlével... A hal az hal szóval ezzel is bőven boldog vagyok. Archy vetődik be izével... Ömm, Shane? Igen-igen, Shane. Szóval vele és egy kicsit máris feldobják a napomat, bár eddig is elég jó, de nem tudok nem elmosolyodni a szavaikra.
- Megesik. - Jómagam sem.
-Óvatosan azzal a levessel, a végén valamelyikőtök belefullad. - Nem hiszem, hogy ez lehetséges, de egy kis rosszul előadott csipkelődés mindig belefér az ebédbe, ezzel pedig én is nekilátok a magam paradicsomlevesének, majd ha azzal végeztem a halnak... Hal.. Hmm.

Simán belement, teljesen jó, na de persze most nem tudok válaszolni, mert éppen a desszertet fogyasztom el. A kaja, hááát nem olyan amire számítottam de legalább fogyasztható, valamennyire, kicsit, egyáltalán nem, de azért megeszem, hová süllyed a világ, ó te jó ég, nem kellene, fel kellene rúgnom az asztalt és közölni, hogy hozzanak valami normálisat mert kik.rom őket az ablakon. De azért nem veszem ennyire magamra. Miközben ezen agyalok azért a választ is végiggondolom, nem kell ezen sokat gondolkodni, meg is van azonnal.
- Igazából nekem teljesen mindegy, hétvégén legyen akkor minden megoldható. Azt nem tudom még, hogy milyen kaját szeretsz? Nekem mindegy hová megyünk, csak valami normális hely legyen.
És tényleg, ebben nem is lehet hibát keresni, ha elég drága cucc akkor meg biztosított a minőség is, csak mond egy fajtát én meg nézek helyet.

A második desszerttel jóllakva elégedetten húzom ki magam a székemen ülve. Senkinek nem tűnt fel, hogy többet ettem, mint amennyi jár. Mindenki vidáman falatozik és beszélget, ki a kettőt egyszerre, ki külön-külön. Ahogy elfogynak a tányérokról az ennivalók, a személyzet már jön is és elviszi a tányérokat. Ez szép dolog, az emberek kiszolgálják a mutánsokat. Ennek mindig így kéne zajlania, gondolom magamban.

Ahogy az utolsó is végzett, Veres Nővér áll fel és elmondja, hogy már ma délután meglátogatjuk az egyetemeket. Kirakja a papírokat, amikre fel lehet iratkozni. De akkor mi lesz a tenisszel?
- Veres Nővér! Ugye, előtte még belefér egy teniszmeccs? Peterrel megbeszéltük, hogy ebéd után csapkodunk egy párat a pályán - ezzel társamra nézek, aki biztosan nagyon várja a kiadós testmozgást.

Addig nem iratkozom fel, amíg az ügyelő nem válaszol.



- Sajnos nem, majd este vacsora előtt fog csak - válaszolta a lupine nő. (ennyiért nem írtam külön reagot. - Nefi)

- Nekem Zaphire azt mondta, hogy van esély a kollégiumban a továbbtanulásra. Ha nem akarsz elmenni még a kollégiumból, akkor szerintem ez egy jó megoldás lehet számodra.
Mondtam a srácnak reagálva a ballagásról szóló mondatára. Ezek után pedig érdeklődve hallgatom, mit mesél majd a veszélytermes akcióról, de kiderült, hogy nemcsak egy volt belőlük.
- Amelyikről szeretnél, én még nem voltam a veszélyteremben, mivel még csak rövid ideje járok a suliba. De ha már így szóbahoztad a Raftos sztorit, akkor szívesen meghallgatnám azt.
Mondom továbbra is mosolyogva, és ha belekezd a mesélésbe, azt érdeklődve hallgatom.
Az ebéd végén Tamara felállt, hogy ismertesse a programot, az én figyelmem is ráterelődött. A bejelentés végén kicsit elgondolkodom, majd Matthez fordulok.
- Nekem a Bölcsészkar lenne a legjobb a biológiai ismeretek miatt. Bár ha Kira most itt lenne ő tuti, hogy a műszaki egyetemre menne. De hiányzik... Matt, te melyik iskolát szeretnéd megnézni?
Kérdezem a srácot, hogy eltereljem a figyelmemet a nővéremről.Majd ha válaszolt akkor odamegyek és feliratkozom a bölcsészkaros csapat lapjára.

Megjön a válasz is, francia étterem, húha, az jó lesz abból van pár jó hely szerte a városban és kb a fele az elég puccos, jóság van. A válaszom előtt még megvárom amíg lezajlik a programismertetés, néhány egyetem meglátogatása.
~ Igazából nekem k.rvára mindegy, úgyis hátszéllel meg pénzzel fogok menni az egyetemre, más lehetőség nincs is, azért majd valahova fel kell iratkozni, nehogy beb.sszanak valami értelmetlen helyre. Csak még nem tudom melyik lenne jó, egyik sem. Fasza.
Az nyomorult szerencsétlen hülye már megitn hozza a formáját, nem baj, hogy most mondták nincs idő, áá nem, ő még teniszezni szeretne, gratuláció képen jól szájba kellene rúgni most azonnal. Maradok inkább a válasznál.
- Francia az jó -mosolygok rá- majd kinézek egy helyet, mert van egy pár jó. Mennyire legyen extrás?
Ha válaszol akkor meg is vagyunk, ezzel én lerendeztem az egészet. Odasétálok az egyik laphoz és felírom magam mondjuk a mérnökire, kár, hogy külön orvosi nincs, bezzeg testnevelési az van, de hogy minek.

- Ohh végre kaja! - kiáltja, majd azonnal lehuppan Éva mellé, ezzel választ is adva neki a kérdésére. Azonnal kiválasztotta a húslevest, másodiknak spagettit, harmadiknak pedig pudingot választott. Hallotta, hogy Matt arról beszél, hogy nem szeretne leérettségizni. Vaszilij azonnal közbeszólt.
- Én alig várom. Szeretnék a SHIELD-hez csatlakozni - mondja, majd tovább folytatta az étkezést, majd hallgatta, ahogy a cimborája a Rafots küldetést meséli el, amit nekik sikerült először végigcsinálniuk.
- Az vicces volt, azóta viselkedek jól. Nem szeretnék sittre jutni, a valóságban is.
Elmondták a délutáni programot. Vaszilij szeme azonnal felcsillant a légierő akadémiájának még csak az említésére is.
- Meg van hová megyek - válaszolta Évának. - A légierő akadémiájára. Tudom, kicsit tériszonyos vagyok, de már jobb lesz. És te melyik sulit nézed meg?
A légierő akadémiáját, a légierő akadémiáját. Győzködi magában Évát.

Miután, az étkezőbe mentünk, és egy hosszú asztalhoz ülünk. Vaszilij pedig, mellém ül. Én egyből, paradicsom levessel kezdek, utánna pedig spagetit, de a deszert ből már nem tudtam enni, mert az már mind el fogyott. Az ebéd közben, hallom hogy Tináék beszélgetnek valamiről, de én ehez most nem tudok hozzá szólni semmit. Az ebéd után, a kisérő tanár ismertette a dél utáni programot. És, mint ahogyan, a oda haza, a ki íráson is szerepelt, a nyilt nap, és most nekünk kell választanunk, hogy melyiket is vállaszuk. Vaszilij, már el döntötte, hogy a légierő akadémiáját nézi meg. Aztán, engem kérdez, hogy én melyiket is nézem meg.
- Szerintem, akkor akár mehetünk oda együt is. Mármint, a légierő akadémiájára. - Mondom, és közben a légierős lapra írom a nevemet. Vaszilij neve mellé.
- Remélem, hogy azért, majd tehetünk egy próba kőrt, az egyik vadász géppel, de csak természetesen, egy tapasztalt pilotával. - Reménykedem benne, mert hát azt szabad. Reménykedni, mindig lehet.

Lepjem meg, ahha, na jó akkor ezt kihívásnak veszem, ideje lesz készítenem a pénztárcát, a bankkártyát néhány rúdnyi arany és platina tartalékot meg a valuta tartalékokat. Nem fogom túlzásba vinni, nagyon túlzásba fogom vinni és rohadt vicces lesz. Közben azon gondolkozom hova kellene menni, végül is nekem mindegy, nincs nagyon olyan közte ami kellene, a testnevelési meg a bölcsész kiesett, az nem érdekel egyáltalán, van jobb dolgom is. Kettőt között vacillálok amikor hallom a hozzám intézett szavakat.
~Légierő, mi a f.szt csinál az ember a légierőnél? Igaz, hogy a katonaságon belül az a kedvenc részem de soha nem mennék katonának. Belőlem csak egy van, a többiekből meg sok, a barmok nyugodtan szétlövethetik magukat én nem fogom, túl jól nézek ki ahhoz. Mondjuk megnézni lehet érdekesebb, de azért mégse.
- Nekem mindegy, egyik sem az én területem, mérnökire gondoltam de lehet az USAF érdekesebb.
Ha úgy adódik akkor felírom magam a légierőhöz, kivéve ha az a baromarcú nyomorék, a medencés anyaszomorító is oda akar jönni, akkor inkább szólok Csillának és a mérnökire iratkozok fel.

AZ ebéd jól telik, ami pedig, bár nem annyira, de azért egy kicsit mégiscsak fontos, hogy ráadásként még finom is, főleg a hal. Shane jellemzését az ír külvárosi iskolákról túlzásnak érzem, igaz ő valószínűleg jobban tudja, ezért okosan, visszakérdezés helyett csak egyetértően bólogatok, kissé még mindig mosolyogva.
- Nézd a jó oldalát, kemények voltak, de legalább pár év alatt megtanítanak rá, hogy miként lengess egy pörölyt és hogyan lőj néhány fegyverrel. - A pöröly részében nem vagyok biztos, de elgondolkoztat, hiszen mennyire király lehet egy pöröllyel csapdosni valamit... Nem hiszem, hogy valaha is megtudom, abban sem vagyok biztos, sőt, egyértelműen tudom, hogy nem akarok másokat lecsapni egy kalapáccsal, sem lelőni, ha már itt járunk. Felmerül a kérdés, hogy jómagam honnan jöttem.
- Kubából, apám üzleti ötletére ide száműztek. - Ezt jobban le sem lehetne írni, igaz egy ideje csak örülök ennek. Ebéd után Tamara kioszt négy lapot, én meg nem örülök neki, hogy már egyből ma, egy repülőút és buszozás után máris iskolát kell látogatni, de panaszra nem lehet okom, mert mégiscsak erre jelentkeztem, illetve jelentkeztünk. Végignézve a négy lehetőségen ami van... Légierő nem, testnevelés, neeeeem, így hosszan elnyújtva, igazából az egyetlen ami jónak látszik, az a bölcsészkarok, szóval reménykedve abban, hogy nem egyedül megyek, felírom a nevemet oda, aztán majd kiderül, mást nem akarok kérdezgetni vagy befolyásolni.

~ Pszichólógust látogatni? Már rosszul kezdődik.
Miközben hallgatom a srác beszédét , egyre biztosabbá válik számomra, hogy nem kellett volna feltennem a kérdést.
~ Börtönbe zárták őket, az embereket pedig kivégezték. Ez szőrnyű.
Amikor a srác elhallgat egy pillanatra, én félbeszakítom a mesélésben.
- Ne haragudj, nem akartam kényes témára terelni a beszélgetést. Csak akkor folytasd a történetet, ha szeretnéd, a kíváncsiságom miatt ne folytasd.
Mondom a srácnak, elvégre tényleg nem akartam, hogy ez a vidám beszélgetés ilyen borússá váljon. Általában én vidítanám fel az embereket és nem pedig lelombozom.
A feliratkozással kapcsolatos kérdésemre válaszolt is, bár nem volt túl határozott. Mikor mondja, hogy ő is a bölcsészkarra megy, egy kis mosoly visszakúszik az arcomra.
Viszont amikor a nővéremről kérdez az is eltűnik, mert eszembe jutnak annak a napnak az eseményei, mikor "elváltunk" egymástól. De mivel nem akartam újra szomorú témákról beszélgetni ezért visszaraktam a félmosolyt az arcomra, miközben a Kirával egytt töltött boldog pillanatokat idéztem fel magamnak vigasztalásképp.
- A nővérem.
Feleltem röviden Mattnek. Majd feliratkoztam a bölcsészkaros papírra, majd megvártam hogy matt is ezt tegye mielőtt visszamennék az asztalhoz, vagy ahova épp sorakozni kell majd.

Egész jól elbarátkoznak a srácok, nem is szólok bele az iskolás témába. Én ide szinte magamtól jöttem, az általános meg... általános volt. Nem igazán kötné le őket annak a jellemzése. Maximum pár sztorim onnan. De hagyok nekik teret csak a témaváltáskor szólok bele. A desszert alatt meg mesélek, ha én azt úgy sem kívántam kihasználom, hogy tele a szájuk és kevesebbet ellenkeznek.

A listából én a bölcsészet és a légierőt nézem ki. Hiszen mindig is rettentő bölcsnek éreztem magam, de mikor az őszülő nagykabátos úr után elképzelem a kezeslábasba bújt hős beállást, turbinákkal meg... pinyátákkal akkor úgy döntök, hogy....
- Azt, hogy meglátjuk mit tudnak mutatni nekünk az M&M's órák után. - Válaszolom maximális lelkesedéssel. De érzem én, hogy Alicenak nem ez lenne az első, meg is lepődnék, szóval fordulok is hozzá.
- Na drágám, érdekelne csodaország, turbinák és szó szerinti elszállás a horizont felé? - Kérdezem lendületesen, majd nagyot szippantok a levegőből.- Képzeljétek ahogy berobbanunk a hangsebességben előttünk a hegyek és a naplemente. Élet! - Teszem még hozzá kicsit átszellemülten. Engem meggyőztek. Meggyőztem magamat vagy ilyesmi, mindegyis.

Az elutasító válasz után duzzogva, felpuffadt arccal nyúlok a papírokért. Pedig én most teniszezni akartam... Miért kell ennyire sietni, hogy már rögtön ebéd után megyünk az emberek közé? Még ki se pihentem az utazást.

Peterhez fordulok és megkérdezem, hogy vacsora előtt is jó lesz-e:
- Peter, de este akkor teniszezünk, ugye?

Majd megpróbálok koncentrálni a papírokra. Lássuk csak, a műszaki karok nem érdekelnek. Számok és képletek, az nem az én világom. Bölcsészkarok, ez az, ami nekem való. Ide fel is iratkozom egyből, látom, hogy már több név van a papíron, egyiküket se ismerem. Remélem, hogy jó társasággal megyünk és nem kell ott is veszekedni meg vitatkozni.

- Peter, jössz te is a bölcsészekhez? Örülnék, ha ott lenél a csapatban!

Az ebéd végén a vörös bőrű kísérőnőnk ismertette a programot. A jelek szerint a tenisznek egyenlőre lőttek, mert úgy tűnik máris kezdetét veszik az iskolalátogatások. Rejtőző medve kissé puffog amiért nincs esélyünk arra, hogy teniszezzünk a látogatások előtt, bár szerintem, ha rögtön mennénk még a végén hányás lenne a vége a dolognak.
- Ha este szabad program lesz persze, miért ne mennénk.
Ezek után odamentünk és szemügyre vettem a feliratkozási lehetőségeket. De mikor megláttam mit írt Medve kicsit meglepődtem. A véleményem pedig a válaszomban is tükröződött.
- Bevallom őszintén, nem vagyok az a tanulós típus. Engem jobban érdekelt a testnevelési főiskola gondoltam, bár a légierő akadémiája érdekesebbnek tűnik. Remélem nem baj. Amúgy te milyen tudományos szakban vagy otthon ha a bölcsészkarra mész?
Kérdezem a sráctól és ha válaszolt az után iratkozom csak fel a légierőhöz.

Felvillanyoz, hogy este meglesz a tenisz. Remélem, semmi nem fog közbejönni. Ahogy megláttam azt a pályát, tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom!
Szóval Peter nem tanulni akar az egyetemen, inkább a testedzés érdekli. Engem az nem érdekel, csak néha csinálom. Elég jó önvédelmi oktatást kapunk az iskolában és ott tanultam meg, mennyire fontos ehhez az erőnlét. De akkor se csinálom csak azért, hogy erős legyek. Csak ami jólesik. Mint a boksz vagy majd este a tenisz. Elmenne katonának? Úristen, hát ott semmi szabadságot nem hagynak az embernek!
Csalódott arccal válaszolok Peternek:
- Sajnálom, hogy nem velünk jössz... Engem az irodalom érdekel nagyon. Főleg a cheyenne népem kultúráját szeretem, de sokat olvasok európai, amerikai szerzőktől is és főleg klasszikusokat. Meg az éneklés, a zene érdekelne meg, abból viszont a modernebb, mint amit mutattam. Tudod, a Belle of Amherst. És mi a kedvenc sportod, amit legszívesebben űzöl?

Figyelmesen hallgatom medve beszédét, és amikor a zenét említi, már arra készülök, hogy felírjam a nevem a légierőhöz, de végül mégis megtorpanok.
- Zene. Hát nem is tudtam, hogy a zene is a bölcsészkarok közé tartozik. Ebből is láthatod, hogy nem vagyok a legműveltebb, de a zenét szeretem. A poppot, a rockot, meg még néhány műfajt. Otthon 3 hangszeren is szoktam játszani. Talán mehetnék mégis a bölcsészkarra, bár én nem fogok Shakespieareről meg hasonlókról társalogni ott.
Mondom, majd felírom magam mégis a bölcsészkari papírra. Medve kérdésére pedig válaszolok is.
- Igazából, nagyon széles a skála, szinte minden sportot szeretek. Vizi-, labda-, extrém sportok. Csak kettőt utálok, a korcsolyát és a görkorcsolyát, mert azokban haláli béna vagyok.