Colorado Springs

A bocsánatkérésre már csillapodik a haragom:
- Ennek örülök. Tudod, az általános iskolában nagyon sokat gúnyoltak az indián származásom miatt és erre rendkívül érzékeny vagyok. Miért nem tartod magad jó embernek?
Lehet, hogy tartogat valami olyasmit, mint ami velem történt, amikor először átváltoztam? Nem volt halálos sérülés, de lehetett volna. Ettől én még nem vagyok rossz. Akkor még nem is tudtam uralkodni az ösztönökön, ráadásul azok csak emberek voltak. Akik csak gúnyoltak engem, mert beszűkültek és földhöz ragadtak voltak. Így szólok Jótét Dalnokhoz:
- És mi a képességed? Az én szüleimnek érdekes módon nincsen, de a medve a totemállatunk, azaz medveősöktől származtatjuk magunkat. Több mint ezer éve éltek azok az ősapáink és ősanyáink, akik át tudtak változni.
Ahogy adogatjuk egymásnak a labdát és szaladgálok a pályán, nagyon jól érzem magam. Folyik rólam a víz, nem fázom és ez talán a meghűlés ellen is jó lesz. Már nem is haragszom és bocsánatot kérek:
- Ne haragudj, hogy rád ripakodtam az előbb! Mindig ez történik. Azért is küldtek ide, mert féltették az embergyerekeket.
Egy labdát belevágok pont a hálóba. Odamegyek, felkapom és átütöm, hogy folytathassuk. Nagyon klassz ez a sport!
- Igen, 10 éves voltam, mikor ez előjött. Azért lettem Rejtőző, mert emberi alakom van, de ott rejtőzik bennem a medveős.

Nem tudom, én valahogy elhiszem, hogy sokat dolgozott vele, kell hozzá mozogni, meg oda kell figyelni... ahha. Mintha érdekelne, úgyis a végeredmény a fontos, annak van kézzel fogható tartalma. Gyorsan átgondolom a kérdésére a választ és máris vágom rá, szokásos stílusomban.
- Hasonló mint a búvárkodás. Bár azért más egy szimulációs gyakorlat, mint a korallzátonyok között kutakodni. Így elsőre nem tudom, melyik az élvezetesebb. Lehet a medencében lazulás a legjobb... - na jó talán kicsit sok volt, esetleg, inkább körülnézek és ahogy látom a többi diákot fel-le járkálni, felmerül bennem egy kérdés, ami már régen foglalkoztat de b.sztam megérdeklődni - Egyébként neked mi a véleményed a többi diákról, egy ideje már ide járok de nem nagyon vegyültem velük, nagyon szánalmasnak tűnik egy részük. Nem akarok az ő szintjükre süllyedni, így viszont szűkül a társasági kör. Talán kellene ezt orvosolnom, csak az a baj, hogy nagyon lesz.rom
Olyan pontos profi megfogalmazás volt ez, más körülmények között biztos nem tudtam volna ilyen szépen elmondani. Perceken át ecseteltem volna, hogy mennyire utálom őket, de azért most megoldottam.

- Hát én azt tartom jó embernek, aki sokat tesz másokért és mindezt önzetlenül, én pedig néha önzőnek tartom magam.
- A képességem eléggé bonyolult, de lényegében a képességmásolás a legjobb szó rá. Hasznos képesség, csak az a baj, hogy mindössze fél óráig vagyok képes bárkinek is lemásolni a képességét és csak negyed olyan erősen, mint az eredeti. Az életem emiatt állandó tanulás, mert mindig meg kell tanulnom használni a képességeket amit kapok. Ha bajban, pedig nincs közelemben mutáns akit érintéssel másolhatnék, hát... akkor megszívtam.
- Semmi baj.
Mondom Medvének mikor szabadkozik.
- Te pedig ne haragudj a szófosásomért.
Mikor elmeséli, hogy miért is nevezik épp rejtőzőnek, elmosolyodom.
- Így már teljesen tiszta előttem, miért is ez a neved.
Mikor már érzem, hogy lassan közeledik  vacsora Rejtőző medvéhez szólok.
Szerintem menjünk tusolni, nem lenne jó bűzölögni a vacsora asztalnál.
MOndom, majd ha egyetért, akkor miután visszavittük a teniszfelszerelést, váltásruhát meg tisztálkodócuccot veszek magmhotz és megrohamozom a fürdőt.

Jótét Dalnok megmagyarázza, hogy mit jelent számára a "jó ember" fogalma. Számomra ez ugyanazt támasztja alá. A rosszindulatú mutánsok nem így gondolkodnak, úgyhogy ő még mindig "jó" marad a szememben, még ha önzőnek is tartja magát.
- Én mindig megkapom, hogy önző vagyok. Főleg azoktól, akik nem tudják elfogadni, ha én épp nem azt akarom, amit ők. Mint az öregemberek a medencében, mikor beugrottam.
Egy képesség, amivel le tudja másolni a többiekét? Ez tetszik nekem!
- Akkor át tudnál változni most medvévé is? Megmutatod?
Még passzolgatnék itt órákig, de a társam szól, hogy mindjárt vacsora. Jó, hogy ő figyeli az időt, simán lemaradtam volna róla, pedig kezdek megéhezni a kiadós testmozgásban. Én is leadom az ütőt, magamra kapom a pulóvert és visszamegyek a szobába. Amíg Jótét Dalnok zuhanyzik, addig én előkészítem a váltás tiszta ruhát és a majomfejes papucsomat. Azt hiszem, a cipőmet csak holnap fogom tudni felvenni. Ez a nap a mamuszé.

Szélesen elmosolyodom az egyetértő válaszon, azt hiszem kezd egyre jobban érteni, vagy csak egyre jobban tesz úgy mintha, de attól még tetszik. Mondjuk a második válasszal először nem vagyok ilyen elégedett, igazából mi a halál farkát tudok én azzal kezdeni, hogy neki nincs baja senkivel, meg alapból milyen kamu már az, hogy nincs baja senkivel, neki. Nagyon hiteles, nagyon túljátszott, nagyon átlátszó. De aztán hirtelen változik a helyzet, finoman megfogom a derekánál, ha már így közel kerültünk.
~ Szerintem ő is rájött, hogy az előző lépés kicsit komolyan vehetetlen volt, de legalább igyekszek, figyelemre méltó. És ez nagy szó, mert én mindent simán figyelmen kívül hagyok ha valami nem tetszik, de ezt azért értékelem. Sőt, még annak is van tartalma amit mond, hát erre csak egyet lehet lépni...
- Ahha tapasztaltam - mondom kedvesen majd közelebb húzom magamhoz ha nem ellenkezik, és szerintem nem fog, akkor megcsókolom. Ez túl szép volt tőle ahhoz, hogy ne díjazzam ilyesmivel, na jó inkább a póz tetszik mint a kamuszöveg, amit mondott, és azért az a drágámos dolog is tetszett, inkább ez az ok. Mikor rájövök, hogy azért levegőt is kellene venni tartok egy kis szünetet. - Veled is próbálok türelmes lenni... - Aztán folytatom, amíg neki jó. Így teljes a medencés program.

Jótét Dalnokkal együtt érkezünk az ebédlőbe és most már jobban vigyázok, nehogy elcsússzak. Nem az ilyen vikszolt parkettára tervezték az én stílusos majomfejes papucsomat. Ha neki nincs más terve, akkor egymás mellé is ülünk az asztalhoz és ott folytatjuk tovább a beszélgetést.
A vacsora már szerényebb, mint az ebéd, pedig én most is tudnék enni legalább annyit. A grízes tészta nem a kedvenc étkem, de édes, a lekvárnak pedig külön örülök. Megpróbálok azért a péksüteményekből is venni, hátha nem tűnik fel. Ebédnél is egy pudinggal többet ettem, mint amennyi járt volna. Persze ezekből is az édesebb fajták érdekelnek.

Eddig főleg Veres Nővér volt velünk, de most Veronica Fey mondja el a további programot. Nem is az köti le a figyelmemet, amit mond, hanem maga a jelenség. Mi ketten hasonlítunk néhány dologban. A sovány testalkatunk mellett mindketten képesek vagyunk hatalmas fenevaddá változni, de ezt már tudjuk uralni. Az iskolában egyszer feldühítettek a diákok és ő csillapított le, mikor felvette a toportyán alakját. Már akkor elneveztem Sovány Farkasnak, de nem tetszett neki. Bár az is lehet, hogy csak azért volt mérges, mert a társaimra támadtam medve alakomat használva. Néha még előfordul, hogy a legerősebb fegyveremhez nyúlok, mikor kigúnyolnak.
A mélázásból akkor eszmélek fel, mikor mondja, hogy mehetünk. Ez a beszéd, ez a lényeg! Szólok Jótét Dalnoknak:
- Gyere, keressük meg Teremtő Lányt és végre zenélhetünk egy nagyot hármasban. Jaj, ezt vártam már egész nap!
Már nézem is, hogy merre van a leányzó, aki a másik szájharmonikásunk lesz reményeim szerint.

- Ami, a sulit illeti, még nem tudom, mert ahoz a többit is meg kellene látogatni. És, akkor talán tudnékdönteni. A vacsoráról, viszont nem tudok semmit. - Mondom, Vaszilijnek aztán indulok egyenesen a pulthoz, és kérek a csapostól egy pohár ásvány vízet. Miután, megittam a vízet, már hét körül lehetett, és egyből az ebédlőbe megyek.
- Hé, Vaszilij vacsora után lenne valamihez kedved? - kérdezem, miközben mellé ülök, és közben egy péksütit veszek, és tejet öntök magamnak.
- Tejet? - Kérdezem tőle, miközben odanyújtom neki a tejet. És, nekiláttam az evésnek. Eléggé éhes vagyok, ezért még eszem egy szendvicset is, és közben kortyolok a tejből is. A vacsora után, meg tudjuk az esti programot, és hogy nem hagyhatjuk el a tábor területét.
- Tehát, akkor mit szeretnél csinálni? - Kérdezem, ha az első kérdésemre igen a válasza.

A legjobb pillanatoknak is vége, mert menni kell enni, hogy a jó büdös k.rva életbe menne már el, bezzeg a busz út, fele ennyi idő, hatszor olyan lassan telik, ez a néhány pillanat meg mintha nem is lett volna... Mindenesetre gyorsan átöltözök és lemegyek az étkezőbe. Közben megpróbálom kizárni a külvilág zavaró tényezőit, mondjuk, hogy a folyosón már háromszor láttam azt a szerencsétlent, még mindig kiakaszt a medencés incidens, de már egyre jobban kezelem. A vacsora, hát ha finoman akarom kifejezni magam, nem az esetem, a grízes tésztát kihajítanám az ablakon, de legalább van valami ehető is a péksütemények között. Unalmamban már mások reakcióit kezdem el figyelni, és végül mikor mondják hogy mehetünk, azt hiszem érzelmi analfabétizmusom ellenére, most sikerült egy felismerést kiviteleznem. Mocskos profi vagyok.
~ Várjunk, Csilla végig meg se szólalt most pedig így egyszerűen lelép, nem ezt szoktam meg tőle... lehet valami baja van, bántja valami. Megint k.cseszett bunkó lettem volna, szokásom, lehet azért. Mi a f.sz Tony mióta érdekel, hogy mikor és kivel vagy bunkó, személyes probléma... meghúzod aztán kész, nem kell játszani, hogy érdekel. Jézus, mióta beszélek magamról harmadik személyben.
Megküzdök belső démonjaimmal és a hányingerrel, szerintem ez már túl nyálas tőlem, sőt, örüljön minden jelenlévő, hogy nem borítottam még rá senkire az asztalt, hanem ilyenekkel foglalkozok. Mint valami rossz filmben, rohadt szánalmas lesz. De végül győzök szokásos mentalitásom felett és kimegyek a csaj után.
- Hallod van valami baj? Szólj ha valami gond van, megpróbálom kezelni a helyzetet, de azért csodákra én se vagyok képes. Pofátlan vagyok ha nem fogom magam vissza, ezen nehezen változtatok.
Szerintem annak az aurának a zombi hatása már elég erősen hat rám. Még a végén bocsánatot kellene kérnem valamiért, nem fogok oda süllyedni.

Miután végeztünk a tusolással, már indulhattunk is az ebédlőbe, ahol kiadós vacsora várt ránk. Finom volt az étel és a hangulat is jó volt, jól laktam grízes tésztával. Mikor végeztünk a vacsorával újabb szabad programot jelentettek ki. Rejtőző medve rögtön Tina keresésére is indulna, ami ellen nekem nincs is ellenvetésem.
- Keressük meg. Hátha összetudunk hozni valami jó kis zenét.
Ha nem találjuk a lányt(Attól függ, hogy Árny ír -e , mert jelenleg Tinával állok egy helyben) akkor ismét Medve felé fordulok.
- Ketten is el tudunk zenélni nem? Amúgy ha Santanának a számát akarjuk választani, annak alig van valami szövege, amit énekelni tudnál, de ha azt szeretnéd, amelyik számot említetted a délután, akkor én benne vagyok, de bevallom eddig csak gitáron játszottam azt a számot, szájharmonikán még nem próbáltam.
- Bár van egy zenekar is, aminek a gitárjátéka és a zenéje is jó. A frontemberük még Santanával is énekelt anno. Szinte biztos, hogy ismered ezt a számukat: Nickalbacktől a Rockstar.

Keressük Teremtő Lányt és ha megtaláljuk, megkérdezzük, velünk tart-e a zenélésre, amiről beszéltünk. Ha jön, annak én nagyon örülök és várom, hogy osztják fel egymás között a hangszerek szerepeit. Ha nem ér rá, sajnálom, de ketten akkor is muzsikálgatunk Jótét Dalnokkal.
- Ezt a számot én annyira szeretem, hogy tudom belőle a gitárszólamot is énekelni, de azt is, amit a billentyűs játszik. Amelyiket szeretnétek harmonikázni, azt választjátok, én pedig kísérlek énekkel.
Ha ez megfelel a szobatársamnak és Teremtő Lánynak is, akkor el is kezdjük az Oye Como Va-t. Teli torokból énekelek és a tévé tetején ütöm a ritmust a kezeimmel. Meg sem fordul a fejemben, hogy ha a készüléknek valami baja lesz, akkor azt kifizettetik az iskolával. A másikat, amit mondott, sajnos nem tudom.
- Igen, tudom, melyik az a szám, de énekelni nem tudom. Esetleg a ritmusát ütöm és arra játszhatsz. Aztán valamit ráénekelek, de nem biztos, hogy ugyanaz lesz, mint az eredetiben.
Utána én is mondok még egy-két nagy slágert, amit talán el tudunk játszani hárman vagy ketten.
- Ugye nem zavar titeket, ha folytatjuk a zenélgetést a takarodó után is?
Elememben vagyok és ilyenkor nem érdekel semmi. Énekelek, zenélünk együtt, közösen játszunk és alkotunk, ez mindennel felér a számomra. Ha a felügyelő tanárok benyitnak, mert túlléptük a takarodót, én akkor is addig énekelek teljes tüdőmből, amíg el nem kezdenek rángatni, hogy hagyjam abba.

Hosszú busz út után végre befutunk és akármekkora állatság volt ez a gravitációs terem most nem felpörgetett hanem mindenféle érdeklődésemet elemésztette az esti programokkal kapcsolatban. Kecsegtessen akármennyire Alice társaságával a dolog. Szóba került még egy kis mókázás tricikliben is, de amint megcsap a szállás benti meleg levegője én irányba állok a szobánk felé és csak feltáncolok a szobába, az ajtón szinte beesve.

Még az ébrenlét határán beér engem Shane is, de alig szedem össze az akaraterőm egy válaszra.
- Paplan! - Gagyogom egy kis nevetéssel a végén ami félig a párnába érkezik, különösen intellektuális képet festve rólam. A kijelentéssel magamra is húzom az ágyneműt miközben rúgom le a cipőt a lábamról. Úgy fogok aludni mint egy csecsemő és érzem, hogy hajnalban fog kipattanni a szemem, mikor még a partik népe az ágyba vánszorog. Hip-hip, de én most durmolok.
- Jóccak! - Kiáltom még ki a párnából, mert úriember vagyok és nem távozok köszönés nélkül, még ha csak az eszméletem hagy csak itt minket.

Idő: 2024. május eleje
Következő körváltás: 2013. július 9 (kedd)
Résztvevők: Matt Lawson (Árny), Gulyás Csilla (Sarah), Lex Orrin (Reptile), Vaszilij Dragunov (Svarog), Archybald Peterson (Axe), Alicia Havana (Teddy), Szabó Éva, Aaron Asbord (Cardas), Tony Price (Bishop), Tina Leila Sign (Kira), Cyrce Gray (Amazon), Peter Calm (Laura), Billy Redstone (Hazátlan), Shane Magurie (Gabe), Wayonka Stevens (Zield) és Termina Alustria

Az idő letelt és este tízkor mindenkit ágyba parancsoltak a vigyázók. Ez pont ugyanolyan volt így, mintha otthon lettek volna a kollégiumban, igaz ott senki sem ellenőrizte őket személyesen, hanem Veszély látta el ezt a feladatot. Bár otthon csak a szobát nem volt szabad elhagyni, mindenki azt csinált még amit csak akart, reggel mindenkép kelés volt a vége. Csilla rájött hamar, hogy miért pont oda került az egyik tanár mellé, mert a lány telepata volt, és így volt védelme Csilla képessége ellen.
A nap és az egész utazás fárasztó volt, odakint pedig már igencsak hűvös, így ilyen későn kint sem lett volna szívesen senki, így igazából mindenki a szobájába kényszerült. Wayonka pedig a hangos éneklés miatt megkapta a fizikai rángatást és alapos morgást a Vörös Nővértől, mert hozzá ő jött, hogy helyre tegye és elzavarja aludni. Egy idő után végül is mindenkit elnyomott az álom, ébredés után pedig maga a rémálom kezdődött.

//A kaland első része véget ért, és kezdődik a második fele, egyedül Hazátlan nem lesz azon a kalandon, révén már innen kiszállt gyerekességre hivatkozva. Sok sikert a második részhez.//

- Jó, éjt Vaszilij. - Köszönök el, a sráctól, közben pedig egy puszit adok az arcára, megfordulok, és indulok Tinával a szobánk felé. Belépve, a szobába egyenesen a szekrény felé lépek, és gyorsan egy alvásra megfelelő polót, és fehérnemüt kapok ki, és egyenesen a fürdő felé indulok, hogy át öltözhessek. Az, átöltözést követően, még a fogamat is megmosom, aztán kilépek a fürdőből, és egyenesen az ágyba ugrom, és betakarózom.
- Tényleg, még nem kérdeztem. Mi volt, a bölcsészkaron? Ti mi jót csináltatok ott? - Kérdezem a lánytól, és közben akaratlanul is őt figyelem, és közben a tenyeremmel dobolok halkan a takarón. Majd, hátra dőlök, és a plafont nézem.
- Vaszilij, túl csendes volt, a nap nagy részében, mintha ott sem lett volna. Mintha, csak a teste lett volna jelen, de az elméje, valahol teljesen más fele lett volna. Bocs, a panaszkodásért, és azt is tudom hogy ezt nem veled kellene megbeszélnem. És, Mattal hogy álltok? - Kérdezem, tőle hogy mástémára tereljem a szót. Bár, ez igazán nem rám tartozik.

//Ha a linkből nem volt egyértelmű, akkor már csak: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2003-bazis-ismeretlen-helyen - ide írjatok//