Colorado Springs

- Szeva, Matt régen találkoztunk. - Mondom én is a srácnak, és közben csak a kezemet emelem meg. Majd, Vaszilij ismét a bácsikája kerül megint szóba.
- Tehát, itt még a a hősök is autogrammot osztogatnak? És, egyébként mennyibe kerül? Mármint egy autogram. - Kérdezem tőle, és közben azért a tájat is figyelem. Nagyon, nem ért váratlanul, mikor az erdő felé fordultunk, és úgy haladunk tovább. Miközben, a természetet figyelem, közben a zsebemben megtalálom a kedvenc érmémet, és azt veszem a markomba.
- És, rengeteg rajongója van? Mármint úgy értem, hogy a suliban. - Kérdezem tőle, de egy ből meg is áll a busz, és minket le szállítanak. A vigyázók egyike, mondta hogy párban fogunk lakni, ebben az egy hétben, és hogy mindenki vállaszón magának egyet. Vaszilij kérdése, egy kicsit meg lepet, de Tinával ezt már meg beszéltük.
- Bocs Vaszilij, de Tinával leszek egy szobában, mert már meg igértem neki. - Mondom, aztán indulok is a szobák felé, és remélem hogy Tina is követ.

Matt köszönt és megdicsérte a nevemet. Nem akartam elpirulni, de valahogy úgy éreztem abban a pillanatban kissé sikerült.
Eközben Vazilij a bácsikájáról mesélt és arról, hogy mikként akar meggazdagodni az autogramjaiból. Ahogy hallgattam a sztorit csak elmosolyodtam.
Eldicsekedtek azzal is, hogy a holografikus ellenégek a veszélyteremben miként rettegnek a nevüktől. Csak továbbra is mosolyogni tudtam.
~ Fiúk, csak a dicsekvés, de ez nem is baj, kell egy kis önértékelés, de azért abból se kell átvágni Ego túltengésbe.
Matt ezek után rólam kérdezősködött, hogy mi szél hozott erre. És én válaszoltam is. Nem akartam untatni ezért nem regéltem el neki az egész élettörténetem.
- Igazából a hegyek vonzottak ide. Az itteni táj igazán festői. Én pedig szerettem volna megörökíteni az itteni táj szépségét.
Mondtam, majd megkopogtattam a rajzfüzetemet, ami ott hevert az ölemben most is.
- Meg persze a programok sem utolsók. Imádok úszni.
Mondtam a fiúnak mosolyogva.
Az út további részében a sráccal beszélgettem, kellemes volt a társasága.
Nemsokára meg is érkeztünk a szállásra. Az egyik tanár közölte, hogy kétágyas szobák vannak és hogy válasszunk magunknak párt. Vazilíj persze bepróbálkozott Évánál, de tudjuk, hogy koedukációról szó sincs, mint ahogy a koleszben se.
leszálltunk a buszról és mikor megláttam a szállásunkat elámultam. Matt füttyentését és szavait csak röviden kommentálom.
- Valóban.
Jegyeztem meg röviden, majd a házról a füzetemre tekintettem.
- A házat is le kellene rajzolnom valamikor, csodaszép.
Mondtam, majd mikor látom, hogy Éva megindul utána megyek, de még egy pillanatra visszafordulok a fiúkhoz, hogy egy " Sziasztok fiúk"-ot még mondjak a fiúknak.
Hamar le is foglaltunk egy szobát Évával. Az egyik ágyra letettem a csomagomat, majd elkezdtem felmérni a szobát, hogy vajon érdemes -e kipakolni a ruháimat a szekrénybe vagy sem.
Majd odafordultam Évához. gondoltam beszélgetek egy kicsit vele, még ebéd előtt.
- Régóta ismered már a srácokat?
Kérdeztem a lánytól.

- Jó, lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal - mondja a fiatal sárkányfiú, majd vállat vont. - A suliban vannak páran. Mindenki azzal nyüstöl, hogy kérjek tőle autogramot meg ilyenek. Azt is kitalálták, hogy egyszer meghívják órát tartani. És hogy én tolmácsoljam. Boris bácsi elfoglalt. SHIELD ügynök és valami csapatot szervez, ne kérdezd, hogy mi. Valami elektromos dolog. Erőművek, vagy gyár. Néhány kollégájával dolgozik rajta. Ők is ott voltak az Astoriánál.
Matt mellé lépett, majd megszólalt. -
- Akkor szoba betámadás hadművelet indul. Nyomás.
Elindul a panzió felé, remélve, hogy Matt követi.
- Látom bejöttél a csajnak, de kicsit nyomd lazán - suttogta. - Nem a középkori Angliába élünk. Kicsit csapasd nekik a vakkert, ennyi. Nem vagy te Rómeó, az is így beszéld, és figyeld hogy járt. Megöngyilkolta magát szegény. Na érted... Tehát csapasd a vakkert és már jól van. Na foglaljunk le egy szobát, nem akarok a folyosón aludni.

Azta rohadt, látszik ahogy Csillának leérnek a dolgok, jujj nagyon fájdalmas, de legalább jó nézni a látványos szenvedést.
~ Ahha, sokszor csesztetik érte, meg nem él vele vissza... ahha, akkora kamu mindjárt ránk szakad a busz teteje. De nem baj, legalább vannak sztorik, meg pletykák, f.szomat se érdekli.
- Legyen egy sztori. - mondom végül, nem baj ha mondja úgy sem figyelek csak biccentek majd egyet egyet, hogy lássa, hogy figyelek, de nem ezt is megúszom, az égiek figyeltek rám. Miután leszálltunk szemügyre veszem a szállást, nekem általában nincsenek kicsi igényeim de ez pazar, megteszi, elég jó, elmegy, talán, szóval jó lesz. De a környék legalább jó. Két ágyas szobák az jó csak:
- Nem mintha nem lenne mindenkinél egy zsák óvszer, a lányoknál meg tabletta. Előbb rakna teherbe bárkit is a szentlélek, mint hogy bármi történhetne. De nem baj, legyünk külön, az van a házirendben, nem kell cseszekedni, legalább akkor alternatív módszereket kell találni, van izgalom.
Hogy mennyire volt ez hangos az egy nagyon találó kérdés, én tisztán halottam, az a lényeg, hát hogy a többiek is az nem érdekel. Azért még Csillától elköszönök. Kellene valakit találni aki szobatárs lehet, valaki aki csöndben van, nem fáraszt a szánalmas gondolataival, meg is van.
- Hé srác. Van egy szobatársad. Úgyis olyan sokan állnak itt sorba jelentkezőnek.
Nem tudom ki lehet, egyszer hallottam a nevét, valamilyen Calm, Peter Calm meg is van.

Az út kellemesen telik néha azért nézem a tájat is ami szintén kellemes látványt nyújt. A többiek jól elvannak, beszélgetnek. Kicsit élővé teszik a buszt.
Az út nem is volt hosszú. Átmentünk a városon és egy erdősebb részbe behajtottunk. öt perc és meg is érkeztünk a hotelünkhöz. Nagyon szép az épület és egy jól is fel van szerelve. Medence, sportpályák és még ott van a túrázás lehetősége is.
A busz megáll én megfogom a táskámat és leszállok a többiek után. Tamara pedig bele is kezd a szoba szabályba illetve felhívja a figyelmünk a házirendjük itt is érvényes. És el is dől, hogy én kivel leszek. Méghozzá Veronica-val. Nem igazán bánom. Így legalább hamar eldőlt és egyszerűen. Odasétálok mellé a cuccommal miközben a többiek már társulnak és indulnak el a szobákhoz.
- Van valami amit el kell intézni még ebédig?
Kérdezem meg Veronicat. Hátha van valami amit tudok segíteni ha már ezzel a feltétellel jöhettem, hogy besegítek. Aztán ha van is valami elsőre úgy is szobához megyek ledobni a táskám és utána dologra. Hm, majd este felé szólnom kell mindenképp neki a fura alvási "szokásom"ról neki. Nem hiszem, hogy olyannyira ijedős lenne de jobb ha számít rá.

- Ja, jó lesz! - rikkantotta Vaszilij, majd ledobta az utazótáskáját az egyik ágyra, majd leheveredett rá, majd feljajdult, mikor véletlenül ráfeküdt a szárnyaira. - Azt a rohadt! Elfelejtem mindig, hogy azok a használhatatlan baromságok ott vannak.
Felült, majd fájdalmas arccal megigazította a szárnyait, majd rápillantott Mattre.
- Aha. Valamikor elakarom hívni egy randira. Ez volt az első próbálkozás, de nem kell engem félteni. Tudod, hogy rajta vagyok az ügyön. De mondom, elnézést kérek majd, utána meg újra próbálkozom. Nem vagyok hülyegyerek tudod. A csaj szerintem rá is hajlott volna, hogy ha nem beszélte le volna Tinával.
A fel felé pillantott, majd felvonta a szemöldökét.
- Te, miért érzem azt, hogy most rólunk beszélnek?

- Igen, ha az egy év régnek számít. Egyébként, meg észre vettem, hogy Matt-nak bejösz. Apropó, neked mi a véleményed róla? Már, mint Matt-ről. - Kérdezem tőle, miközben ki pakolom a cuccot a táskából. A ruhákat, a szekrénybe, a füzeteket pedig az éjjeli szekrény egyik fiokjába teszem. Miután végzek, el terülök az ágyon, majd eszembe jut, hogy ide felé jövet láttam egy szabad pályás pélym ball pályát, bár igaz hogy már eleve használták. Meg eleve, úgy is ki akartam próbálni egyszer egy ilyet.
- Tina, egyébként láttam egy szabadban lévő pém ball pályát, és arra gondoltam, hogy dél után, el mehetnénk megnézni, négyesben. - Először is meg várom Tina hogyan is dönt, aztán, szólok Vaszilijék nek. Ők, fiúk és biztosan értékelnék, hogy van a közelben egy hely, ahol ki élhetik a nem is tudom én mien ösztöneiket. És, ki tudja talán, lehet hogy akár egy nagyon jó csapat is válhat belőlünk. De, minden Tinától füg. Vagyis, az ő döntésétől.

- Nekem is feltűnt, de nem tudtam, hogy csak a macsót akarja játszani, vagy komolyan szeretne beszélgetni, de szerencsére az utóbbi.
Mondtam Évának mosolyogva. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményem a srácról kicsit elgondolkodtam mielőtt válaszoltam volna.
- Szimpatikus srác, meg helyes is, de ha pasiról van szó jobb előbb megismerni.
Mikor látom, hogy Éva is kipakol, gondoltam erőt veszek magamon, elnyomom a lustaságot és én is kipakolok.
A hátitáskám tartalmát azonban nem pakolom ki.Hiszen minden benne van ami kell. Csak apróságok, mégis magammal viszem őket mindenhova. Bár javarészt csak színesek meg rajzfüzetek, de nekem mégis fontosak voltak.
Éva javaslatára felkapom a fejem.
- Hát, be kell vallanom még sosem paintballoztam ezelőtt, de biztos nem lehet nehezebb, mint a dárcos festés. Tudod mikor a vászonra festékkel töltött lufikat raksz, majd dácr nyilakkal kipukkasztod őket.
-Menjünk, csak előre is bocs, ha béna lennék benne. A fiúkat pedig kiismerhetnénk közben. Ami szintén jó ötlet.
Mondtam Évának és ha elmegyünk szólni a fiúknak, akkor követem Évát és bezárom a szobánk ajtaját, a kulcsot pedig zsebre vágom.

Az ötletemre, Tina fel kapja a fejét, és neki is tetszik az ötlet. De, nem erre a válaszra számítottam. Máris, menni akart. Biztosan, megint látni kakarja.
- Én, be valom hogy direkt dél utánra gondoltam, egy részt mert, gyalog oda az út tíz perc, és még azt sem tudjuk, hogy mikor lesz ebéd. Nem lenne jó, ha le maradnánk rola. Egyenlőre meg keressük őket, és őket is meg kérdezzük, hogy nekik is jó-e a dél után. - Mondom neki, és közben el indulok kifelé az ajtón.
- Egyébként, én ahoz tudnám hasonlítani, mint mikor Az emberk a számító gépük elött ülnek, és egy játékot multi pléjeres módban játszanak. A töltény is csak, valami étel festék, valami izében, de nem kell agodnod, ez miat, mert én sem játszottam még ilyet, csak filmen láttam. És, úgy szűrtem le a dolgot. - Mondom neki tovább, a dolgokat. Miután be zárta az ajtót, indulunk, hogy meg keressük a srácokat. Azt, hiszem hogy sétáltunk egy ideig, mire meg találtuk őket.
- Szevasztok, srácok. - Köszönök nekik. - Ide felé jövet a buszon láttam egy szabad téri paintball pályát, és arra gondoltam, hogy dél után, ebéd után valamikor el mehetnénk játszani egyet négyesben. - Nem kertelek, és egyből a közepibe vágok.

- Mondom, dolgozok már az elmulasztásán, na! - mondja hangosan Vaszilij. - A pszichológussal már keressük a probléma gyökerét. Szerinte ott gyökeredzik, ahol a bohócoktól való fóbiám. Igen van ilyenem is.
Rámutat Mattre.
- De ha valakinek, főleg Évának elmered mondani, esküszöm, hogy neme tudom mit csinálok veled, de nem lesz kellemes.
Ekkor látja meg Éváékat, akik feléjük közelednek. Vaszilij azonnal befogja a száját, majd válaszol a lány felvetésére.
- Paintball! Benne vagyok! - összecsapja a kezét. - Egyszer paintballoztam. Szájba lőttek, két hétig színeset köptem. Kellemetlen volt...

Ahogy hallgattam a zenét, szinte teljesen megfeledkeztem arról, hol is vagyok. Csak bámultam kifelé a kertvárosi utazás közben. Annyi azért feltűnt, hogy hasonlít a város Rock Springs-re. Ugyanolyan békésnek, csendesnek tűnik. Elkezdtem dúdolgatni, nemsokára odafordult egy napszemüveges srác és mondott valamit. Tudtam, hogy megint lesz valaki, aki nem bírja elviselni! Mire levettem a headsetet, már csak nézett. Tudja Manitu, hogy mit mondhatott? Ilyen esetekre bevált módszerem van, ami általában egy kicsit lenyugtatja a kedélyeket.
- Tessék?
Közben megnézem, ki is szólt hozzám. Nem egy vasgyúró alkat, de láttam már önvédelem órán és nagyon ügyesen küzdött.

- Nem is arra gondoltam, hogy most azonnal menni. Csak gondoltam szólunk előbb a srácoknak, mert ebéd után szét fog széledni a társaság, ha nincs valami kötelező közös program.
Válaszoltam Évának, aki a jelek szerint félreértelmezte a reakciómat. Miután bezártuk az ajtót, a fiúk keresésére indultunk. Nemsokára meg is találjuk őket. Éva pedig rögtön a lényegre tért. Nem kerülgette a témát.
Örültem, mikor a a fiúk is beleegyeztek. Bár kissé nehezen tudtam visszatartani a nevetést, mikor Vazilíj közölte, hogy egyszer szájba találták egy festéktölténnyel.
- Még kezdő vagyok a paintballban, de remélem azért nem foglak szájba lőni egy tölténnyel.
Mondtam a kuncogásom visszafojtva.
- Majd meglátjuk, hogy az a pár óra gyakorlás a lövészetszakkörben, mennyire vált a javamra.
Mondtam mosolyogva. Majd Matt felé fordultam.
- Ha jól emlékszem, téged is láttalak azon a szakkörön. Vagy rosszul emlékszem?
~ Biztos, hogy láttam már ott, de inkább rákérdezek. Elvégre vannak hasonló kinézetű emberek.

Ki hitte volna, hogy itt futunk ismét egymásba...
- Alice! - A válaszom tökéletes a kérdésére is, sugárzik a jókedv abból az egy szavamból is. Majd még mielőtt leülünk megölelem a lányt, majd a környékünkre invitálom, hogy bemutathassam Shanet és kicsit átvehessük mi történt velünk az utóbbi időbe. Csak úgy elszállt a busz út.

Először persze a szabályokra figyelünk, közben előkapom a bontatlan doboz cigit és félszemmel arra figyelek ahogy azt bontom, de a szokás vezeti amúgy is a kezemet. Jó gyerek lévén pedig a zsebembe gyűröm a szemetet, mikor a végére érünk mind a ketten.
- Majd szobaszámot cserélünk. - Vigyorgok Aliciára, jobban örülnék mondjuk koedukált hármas szobákra, amúgy is jobbak csapatépítésre. Majd megoldjuk magunknak...
- Mr. Maguire, véleményem szerint a kertre néző szobák közül tanácsos választanunk. -
Mutatok egy elegáns, kimért mozdulattal az egyik szobacsoport felé, majd halkan hozzáteszem, hogy nagyjából csak ők ketten halhassák.
- Elég puccos kis kérót mértek ki nekünk... -Az utolsó fontos szavaimmal pedig beveszem a cigit a számba és várom az alkalmat, hogy leszállhassak.

//Laura és Svarog: a nem koedukált azt jelenti, hogy fiúk, lányok nincsenek együtt egy szobában.//

Vaszilij mondatán, el nevetem magam, majd örömmel konstatáltam, hogy a srácok is benne vannak a dologban. Akkor, márcsak két kérdés, maradt meg-válaszólatlanul.
- Hol, és mikor találkozzunk? - Teszem fel a két kérdést egyszerre. - Vaszilij, a buszon miért kezdtél el a bácsikádról beszélni? - Egyébként, meg tényleg nem értem, mert biztos hogy a bácsikálya egy hős, de engem inkább ő maga az aki érdekelne, és nem pedig a bácsikája. De, egyébként már ő önmagában egy érdekes jelenség, mer hát lássukbe, hogy az ember, vagy mutáns, nem mindig tud ilyen érdekes külsejü mutánsokkal találkozni. De, ha vannak is, azok inkább el takarják magukat, hogy mások ne láthassák őket. Szerencsémre, ő nem az a szégyenlős féle. És úgy látszik, hogy bátran válalja a kinézetét. Ez teszik, mutáns légy büszke. Ha, már meg beszéltük, a dolgokat Tináva, mi is mehetnénk valamerre, hacsak ők fel nem alyánják, hogy csatlakozzunk hozzájuk.

A haver, biztosan túl hangosan hallgatta a zenét, mert nem értette meg mit kérdeztem tőle. Így rákérdezett.
- Azt kérdeztem: mit hallgatsz?
Ismételtem meg magam. Kis idő múlva éreztem, ahogy a busz elfordul, hamarosan pedig meg is állt. Az egyik kísérőtanár pedig közölte, hogy megérkeztünk.
~ Észrevettem.
Meg közölte, hogy két személyes szobák vannak. Mivel még nem ismertem itt senkit se aki fiú, azért megkérdeztem az előttem álló srácot, elvégre mit veszthetek? Nekem teljesen mindegy, hogy kivel leszek egy szobában.
- Van már szobatársad?
Ha rákérdez, miért kérdezem, csak odanyögöm neki, hogy mert nekem még nincs.
Akár lesz velem egy szobában akár nem én elindulok lefelé a buszról. Majd miután beértem a szállásra, amely nagyon szép volt, elkezdtem üres szoba után vadászni.
Hamar találok is egyet és leteszem a táskámat az egyik ágyra, majd várok. Akár a srácot akivel a buszon beszéltünk, vagy pedig mást, aki arra kér, hogy hadd aludhasson ebbe a szobában.
Elvégre nem akartam őrizetlenül hagyni a cuccaimat.

Már azt hittem, megint reklamálnak, hogy hangosan dúdolok, de csak azt kérdezte a srác, hogy mit hallgatok.
- Belle Of Amherst. Ismered? Belehallgathatsz, ha gondolod! Imádom őket, ez a tavalyi lemezük, ami egyébként elhozta az egyik legrangosabb zenei díjat acid-jazz kategóriában.
Ahogy odanyújtottam neki a headset egyik felét ballal, a jobb kezemmel bemutatkozom.
- Egyébként Waynoka Stevens vagyok, de szólíts csak Rejtőző Medvének! Benned kit tisztelhetek?

Hamarosan megérkeztünk egy erdős részre, ahol a szálloda volt. Gyönyörű épület volt, akárcsak a kúria, de sokkal kisebb. Látszanak a kiépített sportpályák és van egy gőzölgő medence is. Kedvem támadt egyből csobbanni egyet a meleg vízben.
- Milyen szép hely! Akár a Goriot apó hangulata vagy egy Miss Marple-regényé, nem?

Miután Veres Nővér kiabált, hogy párosával foglaljuk el a szobákat, a srác kérdezte, hogy van-e szobatársam.
- Még nincs. Leszünk egy szobában?
Aki nem teszi szóvá a dúdolgatást, hanem megkérdezi, mit hallgatok, az egyből szimpatikus, talán kibírjuk együtt.
Ahogy mentünk a ház felé, 1-2 muffint vettem elő a hátiszákból és megettem. Útitársamat nem kínáltam meg. Senkit se szoktam megkínálni, mert úgy kevesebb marad nekem. Megőrülök édesség nélkül! McCoy tanár úr egyszer azt mondta, az átváltozáskor valahogy ezt használja fel a szervezetem. Biztos így van, én nem értek hozzá.

Fél óra múlva ebéd, addig kicsomagolhattam volna, de ehelyett inkább odafutottam a medencéhez, a szélén eldobtam a táskáimat és a meleg vízbe ugrottam. A csobbanás miatt néhány idős fürdőző arrébb húzódott és közben rám kiabáltak, hogy mit képzelek?
- Miért, maguké a szálloda, hadd kérdezzem meg a tisztelt eleganciájukat? Kérem, mi nagyon messziről jöttünk és most jólesik a fürdőzés.
Egy kicsit még veszekedtem velük, aztán áztattam magam egy darabig. Miután kimásztam, igyekeztem be a házba, nehogy már első nap megfázzak a vizes ruhákban.
Újdonsült barátomat már nem látom, biztos bement a házba szobát foglalni. Ahogy megyek a folyosókon, benézek minden szálláshelyre. Az egyikben meglátom kicsomagolni.
- Gyorsan megtaláltad a szobánkat! Akkor jövök én is ide, jó?
De jó, hogy van hűtő! Berakom a sütiket. A szoba nem túl díszes, de tiszta és igényes.
- Megengeded, hogy elénekeljem azt a cheyenne dalt, amit letelepedéskor szokás?
És már neki is kezdek teli torokból!

Odamegyek a sráchoz, egész normálisnak tűnik, bár ahogy látom egy igen furcsa, indián szerencsétlenséggel próbál kommunikálni, rossz nézni. Hirtelen az ötlet ami jónak tűnt az elején, ott van egy normális srác próbáljuk meg átcsap rémálomba, ki ez a balf.sz, egyáltalán hogy lehet képes egy ilyennel... Aztán az a nyomorult beugrik a medencébe. Nem. Nem. Arcom a tenyerembe temetem.
~ Ez nem lehet igaz. Idiótákkal vagyok körülvéve, értelmet kellene ott keresnem ahol nincs, fuh. Ha még egyszer beugrik ruhástul a vízbe mint egy paraszt komolyan mondom belefojtom. Hova a f.szomba keveredtem megint. És az a barom az ő szobatársa akar lenni. Hát inkább alszok egyedül, sőt inkább nem alszok sehol.
Lassan előveszem zsebemből a cigim, tudtam, hogy kelleni fog, rögtön rá is gyújtok egy szálra, még kint, hogy senkit ne zavarjak és senkinek a képébe nem fújok. Ez most a saját nyugalmam miatt kell. Még mindig nem hiszem el milyen kicseszett hülyékkel vagyok körbevéve. Na igen ez van ha az anyukájuk az aranyos bátyjával jön össze. Majd keresek egy szobát, majd, de most inkább folytatom amit eddig. Le kell nyugodni, masszív büntetés ez így.

Archy reakciója sokkalta jobb mint amire számítottam, egyrészt a válasza miatt, bár nem közvetlenül válaszolt a feltett kérdésemre, ellenben a hangnem mindent elárul. A reakció másik része egy ölelés, amin bár elvigyorodok de ez a helyzetnek köszönhetően nem látszik és igazából ugyan úgy örömmel viszonozom, s miután meg lettem invitálva, igazából helyet is foglalok mellettük.
- Hali! Alicia Havana, de szólíts nyugodtan Ciának vagy Vanának... Vagy Alicenek, amelyik tetszik. - Mutatkozok be jómagam is, majd pedig... Igazából elvagyok velük az út hátralevő részében, nem is igazán figyelem, hogy merre megyünk, eléggé lekötik a figyelmem.

Lényegében leesik az állam, ahogyan leszállás után végignézek az épületen.
- Anyám... - Majdnem olyan, mintha otthon lennék, annyi a különbség, hogy ez egy hotel és itt turizmusból vannak felépítve, illetve kiépítve a dolgok, nálunk pedig drogkereskedelemből, óh édes különbségek az életben, de ez most lényegtelen információ amit lényegében csak én tudok, jó kis titok, nagyjából, jónak feltétlenül nem mondanám de azért erősen határeset. Ahogyan elnézem Archynál a dohányt, hirtelen úgy érzem, hogy túlzottan száraz a tüdőm, szinte hallom ahogyan a rákocskák sírnak mert nikotin éhségük van, nem bírom megállni, rá kell gyújtanom, ebédre úgyis kimegy a hatása és éhes leszek. Szóval pillanatok kérdése és már aktívan szívom is a magam egy szálát, amiből szerencsére még van ott, ahonnan jött... Igaz, meg kéne próbálnom leszokni de... Olyan nehéz, ezen az egy héten megengedek magamnak egy kis ellensúlyozást, majd ha visszamentünk a suliba, akkor megint csökkenteni kezdem az adagot, de akkor rohamosan, csak kibírom, ott van más értelmes dolog, amivel el lehet ütni az időt és nem csak a társaság, például még mindig egy rakat dolgom van a habos esetnek köszönhetően, plusz az én egyetlen tehetséges bűvészem, ha más nem akkor az ő kedvéért biztosan menni fog.
- Úgy lesz Archy, úgy lesz. - Jegyzem meg a szobaszámcserére, majd pedig végig nézek az itt maradt lányokon.
- Menjetek előre, majd még levadászlak titeket, ha más nem ebédnél. - Nekem pedig keresnem kéne egy lakótársat, szóval még egy gyors végigfutás és meg is látok valakit abban a " hatalmas " itt maradt lánycsapatban, rajtam kívül még ketten, szóval oda sétálok a hozzám legközelebb állóhoz, akinek egészen... Egyedi, fémes vonásai vannak ( Cyrce ), nem az én színem a szürke, de ezzel nem lehet mit kezdeni, szóval nem zavar. Megérkezvén kiveszem a számból a cigit.
- Szobatársak? - Teszem fel kertelés nélkül a kérdést, ha igent mond utána ráérünk ismerkedni, ha nem, akkor is persze.

- Peter Calm. Nem ismerem, de bele hallgathatok.
Mutatkozom be a srácnak.Majd mikor a fülest nyújtja én belehallgatok abba. Mit ne mondjak érdekes ízlése van a srácnak. DE én amondó vagyok, hogy ne ítélj el semmit amíg meg nem ismered. Ezt a képességem jelentkezése után tanultam meg. Onnantól kezdve keresem mindenben és mindenkiben a jót.
A busz fékezett, a kísérő pedig megkért minket, hogy válasszunk szobatársat. Rejtőző medve fel is ajánlotta ezt az opciót, hogy legyünk egy szobában.
- Miért ne?
~ Úgyse ismerek itt más fiút.
Leszállunk a buszról én bemegyek a házba, hogy szobát vadásszak magunknak. A táskám leteszem az ágyra, majd észreveszem, hogy a szoba ablakából tökéletesen látni lehet a hegyeket és a medencét is. Kinézek az ablakon és csak azt látom, hogy a szobatársam a medence felé fut.
- Ne... ne... ne.
Mondom halkan és hitetlenkedve. De a srác megtette beugrott ruhástul a vízbe.
- Ez nem normális. Legalább nem fogok unatkozni.
Nevetem el magam, mikor meglátom mit is művel. Bár ő nem láthatott engem, de én tökéletesen láthattam őt.
Mikor láttam, hogy kimászik a medencéből én visszasétálok a táskámhoz és kipakolom a cuccomat.
Mikor végzek Rejtőző medve is megérkezik csurom vizesen.
- Gyere csak be. Haver, ruhában voltál zuhanyozni, vagy csőtörés volt?
Kérdezem viccelődve. Majd medve nem áll le és énekelni kezd, valami indián dalt. Legalább a hangja nem rémes, de azért ez hosszútávon idegesítő lesz.
Nem kommentálom a szöveget, inkább csak becsukom(nem kulcsra) az ajtót, hogy a folyosó ne zengjen medve hangjától.
- Csak, hogy ne zengjen a folyosón az éneked, vagy a végén te leszel a helyi rádió.
Mondtam megint viccelődve.