Re: Exiles 5: A mágia ura

by **Danny Long** Kedd 09 Júl. 2013, 01:13

Most már nem tehetek mást, mint, hogy csöndben és nyugodtan hagyom, hogy elvezessenek. Annak örülök, hogy Gloriának válaszolnak, ebből elég sok információt szedhetünk össze a helyzetünkről, de most még hagyom, hogy csak ő beszéljen. Az a nyelvből már valószínű volt, hogy egy Shi'ar világban vagyunk, ahogy innentől kezdve az sem túl meglepő, hogy a Chandilaron. Ami megragadja a figyelmemet az az, hogy a birodalmat Mágikus Impériumnak nevezik. Lehet, hogy csak az én emlékeim hiányosak, de nem emlékszem arra, hogy az én valóságomban valaha is hivatkoztak volna így rá, pedig az X-suliban tanultunk a Birodalomról. De valószínűleg erre is fény derül majd, ha a majestor elé visznek minket.Addig meg kell elégednem annyival, hogy egy másik realitásban járunk, ahol valószínűleg más szabályok vannak érvényben, így nagyon óvatosnak kell lennünk. A járműben talán lesz alkalmam megtudni Gloriától azt is, hogy milyen feladat van ránk bízva, bár az őrök miatt nem lesz egyszerű. Ez után a következő legfontosabb dolog lesz, hogy megértessük Svaroggal, hogy együtt kell működnie velünk. Ő hatalmas segítség lehet, de ha nem segít, akkor hatalmas hátrányt fog jelenteni.

by **Jajjmár** Szer. 17 Júl. 2013, 01:26

Kényelmesen figyelem a történéseket, a meglehetősen abszurd képeket amik előttem váltják egymást. Szinte késztetést érzek, hogy megérintsem őket de vissza fogom. Csak várok és figyelek, a reakciókat a válaszokat. Mintha a köröttem állok nem igen lennének tisztában a helyzetükkel. De még mindig jobban értik mint én, ezt valamiért csak egy egészen kis mértékben furcsállom. Kicsit arrébb állok mikor elkezdik őket elvezetni, de csupán azért, hogy jobb szögben láthassam a jelenetet. Szinte fel sem tűnik a felém közeledő alak annyira figyelem a kényelmes pozíciómból. Csak az ügyességem miatt nem zökkent ki rendesen az egyensúlyomból a lökdösődés. Hirtelen annyira meglepődök, realizálnom kell, hogy már nem hihetem azt, hogy ez csak valami képzelődés, csak kapkodom a tekintetem és megszólalásra se futja. A lélekjelenlétemmel még vissza fogom magam a hirtelen mozdulatokkal, de csak tátogok és kapdosom amúgy a fejemet. Miért visznek ezzel a szedett-vedett bandával???

by **Morsus** Szomb. 20 Júl. 2013, 19:36

Svarog tudatában megjelent az aranyvértes lovag. Lassan formálódott aranyszínű lova és annak a vértje. Xavier pajzsát a baljával emelte és a jobbjában egy hatalmas kopja jelent meg. A hátas vadul rohamozta Svarogot, akit a kopjával készül ledöfni a gárdistát.Ha sikerül a győzelem az övé, ha nem akkor a kopját eldobja a pajzzsal hárítja a támadást majd a kardját húzza ki és vagy azzal vágja a lényt vagy beledobja a mutánsba, ha az már túl messze lenne neki.
Mikor sikerült megteszi, amit eredetileg akart és megszállja az egyik energia alapú őrt is. Képes lenne talán még a lila nőt is térdre borítani, de nem akarta épp elméjét kockáztatni. Tán túl erős neki az a lény, de mindig van más megoldás.

by **Thorhalla** Hétf. 22 Júl. 2013, 13:13

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Charles Xavier (Morsus), Antoine Alanian (Danny Long), Lord Albert Roland Shear, Harold Osborne (Jester) és Borisz Dragunov (Svarog)

Gloria kérdésére már nem válaszoltak, amit feltett. Időközben mindenki felszállt a járműre, vagy felterelték, ahogyan Svarogot is. Ő pedig valószínűleg az utazás okozta sokk miatt arra sem volt képes, hogy védekezzen, így Xavier könnyedén győzte le őt. A jármű időközben a levegőbe emelkedett, így mindenki már a levegőből csodálhatta meg az alattuk elterülő hatalmas metropoliszt. Egy hatalmas kivilágított építmény felé haladtak, amit a külseje, építészeti stílusa szerint mindenki felismerhetett, egy palota volt.
Az utazás közben Xavier megpróbálta az egyik gárdista elméjét is megtámadni, itt azonban egy nem várt kellemetlenséggel találkozott. Olyan erős mentális védelembe futott bele, amivel valószínűleg nem találkozott életében. Egy felvillanó dühös zöld szempárt látott, majd egy mentális csapást kapott olyan erővel, hogy a migrén, amit ez okozott térdre kényszerítette és a fájdalomtól elokádta magát Xavier.
Az út olyan tíz perc volt, és a palota belső udvarán szállt le a gép. Itt tessékelték ki a csapatot belőle és vezették be az egyik folyosóra. Eddigre Albert feje is teljesen kitisztult, bár tompán még lüktetett a fájdalomtól. Talán meglepő volt, de itt bent nem csak idegen kultúra nyomai voltak, de határozottan 21. századi földi dolgok, ahogyan néhány viking motívum is. Egy díszesebb és kisebb csarnokba kísérték a csapatot. A helység másik oldalán egy ajtó nyílt ki és egy magas nő lépett be rajta.
Exiles 5: A mágia ura - Page 2 Ubbh

Gloria és Antoine azonnal megismerték, Thorhalla Lokidottir volt az, legalább is a saját világukban a nő ezt a nevet viselte. A szempárt pedig Xavier, ennek a nőnek a szemeit látta, amikor az egyik gárdista agyába próbált beleézni.
- A nőt vigyék a hárembe és adjanak rá megfelelő ruházatot – kezdte. – Azt ott – bökött Albert-ra. – Végezzék ki azonnal, a többit pedig kísérjék a fiam elé. a császár kiváncsi lesz rájuk.
- Azonnal felséges asszony! – hajolt meg a Praetor, majd intett a társainak.
Ketten Gloria karjai felé nyúltak, hogy kivigyék a helységből, másik két személy pedig Albert irányába, hogy teljesítsék a parancsokat.

//Eddig voltam hajlandó várni a nem írókra.//

by **Albert Shear** Szer. 24 Júl. 2013, 00:50

Albert csendben tűri a noszogatást, még ha az fizikailag jelentkezik is. Idegen világban, ismeretlen kultúrában ez természetes. Tartanak tőle, mert hát furcsán öltözik, mágiahasználó, meg hát rossz társaságba keveredett. Azt is eltűri, hogy a többiekkel egy helyre zárják és elhurcolják mindenféle törvényi ismertetés nélkül. Ez már jobban zavarta. Az is igaz, hogy még mondta nekik, hogy nemesi származású. Bár ez utóbbi a jelenlegi bánásmód és tervek mellett, talán sosem fog kiderülni. Ugyanis ahogy kivette meg akarják ölni őt. Mindenféle látszólagos ok nélkül. Ezt viszont nem hagyhatja. Mivel kezeit szabadon hagyták, a parancs kiadását követően elkezdte mozgatni az ujjait. Apró köröket rajzolt velük, amiket aztán forgószéllé kezdett formálni. Eredeti terve az volt, hogy a szelek szárnyán, árnyékukban megszökik. De mivel senkit sem bilincseltek meg, reméli, hogy a többieket is ki tudja szöktetni. Az apró forgószeleket két pislantással megpróbálja tornádókká szélesíteni, hogy fogva tartóikat távol tartsák, őket pedig elrejtsék. Ezt követően lódul meg a lehető legközelebbi ajtó vagy ablak felé, ami mögött kiutat sejt. Reméli, hogy sikere lesz...

by **Sweety Love** Pént. 26 Júl. 2013, 22:17

-Soha nem hittem volna, hogy így fogom látni ezt a helyet.-mormolta Glori ahogy az alat elterülő várost figyelte. Valahogy titkon remélte, hogy első mesterét is megláthatja majd, hiszen ő volt, akivel ezt az egész helyet azonosította, még ha időben és realitás tekintetében biznyára nem is stimmelt a világ. Aztán Xavier hirtelen rosszullétére felkapta a fejét. Jellegzetes tüneteket produkált a fickó, nagyon is ismerőseket, és őt ismerve nyilván nem ült ölbe tett kézzel, hanmem megpróbált káoszt kavarni. Glori kissé feszengve nézett körül, próbálva rájönni melyik közeli fickó vagy nő lehet elég erős ahhoz, hogy még a Kopasz mestert is térdre kényszerítse. Képességek híján persze csak találgathatott, mindenesetre nem volt jó jel, hogy van bárki is, aki ilyen erőt képvisel. A gép eztán talán túlontúl gyorsan is érkezett meg, és Glori nem ellenkezett a leszállítás idején sem. Éles szeme itta a palota és az őrök látványát. Ennek kellett lenni abirodalom központjának, s ha bármit is tudnak a küldetés tárgyairól, akkor itt tudják. Még a szorult helyzet is lehetőségeket hozott, így kielégítő volt.
Bármilyen idegen szépséggel is bírt a város fentről, a palota belső kialakítása jóval meglepőbb volt. Glori nem számított földi dolgokra, és ahogy az idegen erős telepaa jelenléte, úgy ez is nyugtalanította. Ahogyan az otthonában már jóideje elhíresült motívumok jelenléte is. Ez a különös milliő igazán figyelmeztethette volna..
De ugyan ki gondolt volna Torhalla megjelenésére épp itt? Gloria már nem kételkedett benne hogy a nő igen fontos szerepet játszik a küldetésükben... és ha őt kell kijátszani, szinte máris elbuktak. Merte remélni, hogy kétségeit és félelmeit ezúttal Xavier kiolvassa a fejéből, mielőtt elcsitította volna magában, hogy az alázatot felöltve merészen megszólaljon. Nem tűnt jó ötletnek eltávolodni a csapattól, de sokáig akadékoskodni sem. Igyekezett elsiklani a két fickó mellett és pár lépést tenni előre. Ez a merészség talán pár pillanattal késlelteti is a társukra kimondott halálos ítélet megkezdését. Pár pillanatra csak, ami talán elég valakinek, hogy valami használhatót süssön ki.
-Úrnő, kérem, ne vitessen el a Mestertől. A feladatom az ő szolgálata.-enyhe földies pukedli, ahogyan azt egy szolgától várnák. Talán ügyetlen is. Elszokott az ilyesmitől férje mellett. Közben pedig félénken nyitott csak utat a gondolatoknak, biztosra véve, hogy azért volt máris ilyen egyértelmű hely kijelölve számára, mert képességek nélküli nő volt, így cseppet sem fontos tagja a csapatnak.

by **Danny Long** Hétf. 29 Júl. 2013, 00:28

Nyugodtan tűröm, hogy feltereljenek a járműre, nem kell semmiféle noszogatás, megyek magamtól. Csendben figyelek csupán, ahogy eddig is. Ugyanilyen szótlanul figyelem az alattunk elterülő várost is, miután felemelkedünk. A saját világomban egyszer sem hagytam el a Földet, de sokat hallottam a Chandilar-ról, és képeket is láttam róla. Persze így közvetlenül, közelről látva teljesen más, mint a képeken. Nincs sok időm a várost figyelni, ugyanis hangos öklendezés hangja zavar meg. Odafordulok, és látom, hogy a Kopasz az, aki kiadja a gyomortartalmát. Elfintorodom, amikor elér hozzám a hányás bűze. Megviselte volna a repülés? Vagy valami telepatikus csapást kapott. Meglepődnék, ha nem próbált volna meg valami ész nélküli mentális támadást, szóval ez elég valószínűnek tűnik. Ha viszont az ő ereje ellen védve vannak a helyi erők, akkor az én illúziói se sokat jelenthetnek ellenük. Ez egy újabb tényező, ami nehezíti a dolgunkat. Kezd túl sok lenni az ilyenekből. Nem túl örömteli gondolat az sem, hogy ezt kell szagolnunk egész úton, de attól tartok, hogy ennél csak nagyobb problémák várnak, ha megérkezünk. Nem is telik el sok idő, mire leszállunk egy palota belső udvarán. Ellenkezés nélkül kiszállok, és megindulok a jelzett irányba a folyosón, ahol megdöbbentő jelenség fogad. Sosem tanították nekem, hogy a Shi'ar kultúra bizonyos motívumai ennyire hasonlítanának a miénkre. Egyértelműen 21. századi és viking elemeket ismerek fel. Nincs azonban sok időm csodálkozni, mivel a folyosó végén található csarnokba érve meg is kapom a választ arra, a kérdésre, hogy mit keresnek itt ezek a földi dolgok. Thorhalla Lokidottir, az asgardi káoszistennő fogadja a csapatot. Szavaiból félreérthetetlenül kiderül, hogy nagy hatalma van az Impériumban. Tehát ezért lett Mágikus Impérium. Azt még nem tudom, hogy ő gyakorolja-e a tényleges hatalmat, de a róla hallottak alapján igen valószínűnek tűnik. A legégetőbb probléma most viszont nem ez. Gloriát el akarják szakítani tőlünk, ami végzetes is lehet, mivel nem tudjuk, hogy mi a feladat. Ha ez még nem lenne elég, egyik új társunkat pedig meg is akarják ölni, elképzelésem sincs, hogy miért. Lehet, hogy összetűzése volt az istennővel ebben a világban, és ennek issza most a levét? Tudom, hogy óvatosnak kell lennem, de most már fel kell szólalnom. Együtt kell tartanom a csapatot. Az bátorít egy kicsit, hogy Thorhallának valószínűleg van valami terve velünk, különben minket is megöletne. Most, hogy már nem először kerülök olyan helyzetbe, ahol egy világ sorsa múlik rajtam, egy fokkal tisztábban tudok gondolkodni. Be kell látnom, hogy nem csak az fordíthatja meg milliárdok sorsát, amit teszek, hanem az is, amit nem teszek. A csapatból hárman még nincsenek tisztában a helyzetükkel, egy őrült, egyet pedig nem ismernek el teljes jogúként, így csak én maradtam, aki kézbe veheti az irányítást. Gloria közben előadja a fedőtörténetét, amitől felfordul a gyomrom. Remélem tényleg csak színészkedik, és nem ültette ezt tényleg az agyába a Kopasz. Ha igen, azt nagyon meg fogja bánni az a szörnyeteg. Most azonban el kell vonatkoztatnom ettől egy kicsit. Tisztelettel, de határozottan szólok az istennőhöz:
- Várj! Nem tudom, mi a szándékod velünk neked vagy a császárnak, de vedd figyelembe, hogy egy csapat vagyunk. Együtt érkeztünk, és mind a hatan együtt bírhatunk jelentőséggel.
Nem tudom, mennyit tud rólunk, de gondolom az nem lehet nagy titok számára, hogy más világokból érkeztünk, így ezt nem is kezelem úgy, mintha titok lenne. Arról viszont elképzelésem sincs, hogy milyen megfontolások alapján kezel minket. Remélem a válasza felfed valamennyit ebből, már ha válaszra méltat egyáltalán.

by **Thorhalla** Kedd 13 Aug. 2013, 08:57

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Charles Xavier (Morsus), Antoine Alanian (Danny Long), Lord Albert Roland Shear, Harold Osborne (Jester) és Borisz Dragunov (Svarog)

- Mostantól új urad s mestered van leány – felelte a nő rideg közönyösséggel.
És valóban Gloria érezhette, hogy némi fejfájás tör rá ekkor, hirtelen tűnt el az, hogy miként is kell szólítania Xaviert, ahogyan ugyanez igaz volt Svarogra is, a hűsége ismét az impériumé volt. Gloria-nak pedig a fejébe megannyi hang és gondolat is tódult a saját társaié, úgy tűnt, hogy valamilyen szinten ismét működött a képessége. Xavier is érezhette közben, hogy minden irányítás kezd szétcsúszni körülötte, a láncai, amiket kiépített, kezdik cserbenhagyni.
- A császári udvar protokollját követem a fiamnak elegek vagytok ti, a leányt majd az éjszaka folyamán fogadja.
Albert eközben a kis színjáték közben varázsolni próbált, az aprócska forgószelek megjelentek körülötte, de ugyanolyan gyorsan haltak is el, ahogyan megidézte őket. Thorhalla felsóhajtott.
- Legyen hát, vigyétek a mágiahasználót is! A következő átkod, mit idézni próbálsz, már fájdalommal fog járni.
Most már tényleg megragadtak mindenkit a karjánál fogva és az egyik ajtó felé vitték őket. Gloria-t pedig a zöldbőrű gárdista kapta fel a vállára és pontosan az ellentétes irányba indult vele.

Gloria-val egy lakórészbe érkezett meg a férfi, aki cipelte. Egy hatalmas kétszárnyú ajtó előtt tette le a földre, amit ekkor ki is nyitottak. Odabent gyönyörű eleganciával berendezett csarnok volt látható. Meseszép fali- és padlószőnyegek, függönyök, bársonyborítású székek, az asztalokon gyümölcsök, ételek, poharak és kancsók. A terem közepén egy hatalmas medence, meleg vizű lehetett, mert némileg gőzölgött, illetve rengeteg zöld növény, virágok és fák is. A hely több szintes volt, ez a csarnok meg úgy tűnt, hogy a belső udvar lehet. A helységben pedig meseszép ruhákban gyönyörű fiatal nők beszélgettek, zenéltek és fürdőztek. A zöldbőrű gárdista belökte Gloria-t a benti részre.
- Készítsétek fel estére, ő megy ma a császárhoz – mondta.
A nők felnéztek és végül egy szőke hajú lépett előre, hogy majd ő segít. Gloria felismerte, az anyja volt az, Sweety Love.

A férfiakat is kicipelték a helységből, már aki nem ment, és néhány folyosó után egy trónterembe érkeztek. Az előbb megismert nő nem tartott velük, csak a gárdisták, de ők csak miután beterelték a társaságot a trónterembe kint maradtak, csak a lila bőrű nő, akit Praetor-nak hívtak maradt ott velük. A trónterem legalább ötven méter hosszú és húsz méter széles volt. Shi’ar és viking mintázattal kitéve mindenfelé, a falakon domborművek, a helységben pedig sok szobor is megtalálható volt. A terem végében egy trónszék állt, de nem volt rajta senki. Úgy két perc várakozás után a terem másik végéből egy férfi hangja szólalt fel.
- Ő császári felsége, a Majestor; Cesare Floki Hyrrokkin-Morsus! – jelentették be.
- Térdre! – parancsolta a nő a csapatnak miközben ő maga féltérdre ereszkedett.
A trónszék mögül pedig egy aranyszemű sebhelyes arcú férfi sétált elő páncélban.
Exiles 5: A mágia ura - Page 2 Gabriel_Summers_(Earth-616)_Emperor_Vulcan

Exiles 5: A mágia ura - Page 2 Gabriel_Summers_(Earth-616)_Emperor_Vulcan

- Szóval, maguk lennének a realitásutazók…

by **Danny Long** Vas. 18 Aug. 2013, 17:48

Thorhalla nagy megkönnyebbülésemre meglepően könnyen belemegy abba, hogy megkíméli a mágiahasználót, de arra már nem sikerül rávennem, hogy Gloria is velünk jöhessen. Egy bocsánatkérő tekintetnél jelenleg nem tudok többet tenni. Úgy néz ki, hogy a császár ágyasává akarják tenni, amit nem szívesen hagynék, de bele kell törődnöm, hogy már így is próbára teszem az istennő türelmét. Ha már bent vagyunk a császárnál, talán több lehetőségünk lesz tenni valamit érte. A másik komoly nehézség, amit a hiánya okoz, az az, hogy nem lesz, aki megmondja, hogy mi a feladatunk. Továbbra sem tudom, hogy nem írjuk-e alá azzal a halálos ítéletünket, hogy hangosan kimondjuk a feladatot, így olyan megoldást kell választanom, amit szerettem volna elkerülni. Kelletlenül bár, de késlekedés nélkül a Kopaszhoz fordulok és halkan így szólok, hogy lehetőleg minél kevesebben hallják:
- Mester, kérem olvassa ki Gloria fejéből, hogy mit kell tennünk!
Legszívesebben elhánynám magam attól, amit mondok, de tudom, hogy nincs veszteni való időnk. Ha fennakad a megszólításon, nem marad elég időnk, mielőtt elviszik. Na meg ha magamtól viselkedem így vele, akkor talán kevésbé fogja szükségét érezni, hogy az én agyamat is kimossa. Ha ez rendben megy, ellenállás nélkül hagyom, hogy elvezessenek, és ha valaki ellenállna, próbálom jobb belátásra téríteni. Még a mostani haszna ellenére is a Kopasz jelenti a legnagyobb nehézséget. Nyilvánvaló lenne, hogy nekem kell kézbe vennem a vezetést, mert én vagyok a legtapasztaltabb realitásutazó (legalábbis az épelméjűeket számítva), de ő nem hiszem, hogy hagyná ezt. Az pedig, hogy ha átengedem neki a vezetést, szinte biztosan végzetes. A legjobb amit tehetek, hogy igyekszem alkalmazkodni a szeszélyeihez és menteni a helyzetet ahol lehet.
Csöndesen nézek végig a hatalmas tróntermen, amikor bevezetnek. Ezúttal már nem lepődöm meg a shi'ar és viking minták találkozásán. Két percet várnunk kell, amíg végül bejelentik a császár érkezését. Nincs értelme rögtön tiszteletlenséggel nyitni, így amikor megkapjuk a parancsot, térdre ereszkedem, és jelzem a társaimnak is, hogy tegyenek így. Abban csak reménykedni tudok, hogy a Kopasz is elfogadja ezt. Közben azon gondolkodom, hogy honnan olyan ismerős az egyik neve, és szinte rögtön rá is jövök. Morsus! Az X-suli egyik vezetőjét Morsusnak hívták! Mi köze van neki ehhez az egészhez?! Ez a helyzet kezd egyre furább lenni. A páncélos férfi azonban nem ismerős. Tudom ugyan, hogy kérdése csak költői volt, ám mégis válaszolok rá. Ennek az a nagyon egyszerű oka, hogy azt akarom, hogy velem kezdjen el beszélni, engem tekintsen vezetőnek, szószólónak, ne pedig a Kopaszt. Tudom, hogy ez kockázatos, de úgy döntök, hogy vállalom.
- Mi vagyunk. -felelem határozottan. Nem akarok kérdésekkel nyitni, úgyis elmondja majd, amit akar, és csak tiszteletlenségnek venné, de a "felség" megszólítást nem tudom kinyögni. Túl sok volt mára az az alázatoskodás, amire a Kopasszal szemben kénytelen voltam. Legfeljebb az egyik őr megüt, azt meg kibírom.

by **Sweety Love** Vas. 25 Aug. 2013, 16:25

Az egzotikum, amivel az utazó csapat megbolygatta e helyet, végül nem volt elegendő arra, hogy egyben maradjon a csapat, s még Gloria gyenge próbálkozása sem. Eredménytelen persze nem volt az akció, meglepetten emelte kezét a fejéhez a hirtelen előtörő, majd távozó fájdalomra, s egy pillanatig próbálta ízlelgetni a vátlozás mibenlétét, hiszen nem kételkedett abban, hogy valami más lett.
Aztán rádöbbent, nem köti már a nyelvét a Kopasz behatása, és egy pillanatra elmosolyodott azon, hogy saját szavai nyomán nem gondolt erre a változásra azonnal, majd újabb felfedezést tett, ahogy számtalan hang és gondolat tört be az addigi fejében ragadt hasztalan romok közé. Ez a zsibongás szívmelengető volt, s kishíján elborította egészen, ahogy utat hagyott neki, ám e gondolatok nem örömmel voltak töltve, s kénytelen volt figyelni rájuk, hiszen saját társait hallotta bennük, s valami fontosat, amire az őrség érkezése miatt nem maradt idő.
Mielőtt bármivel is próbálkozott volna, máris felkapták, hogy elcipeljék.
-Ne!-gyenge kis tiltakozás volt, nem is számolt azzal, hogy sikeres lesz, ahogyan figyelte, hogyan távoznak kénytelen-kelletlen a többiek is a másik irányba. A küldetés sikerének esélye ezzel igencsak alacsonyra került. Úgy döntött, talán megér egy próbálkozást régi képességének újfajta gyenge uralmával, ha megpróbálja elérni Antoine-t. Talán, mint fő szövetségese elég közel áll hozzá, hogy még gyengesége ellenére is néhány gondolatot közvetítsen.
~Gloria vagyok, ...~s megpróbálta még a tallus üzenetét hozzátenni, mielőtt letették volna a földre, a kitáruló ajtó előtt. Kellemetlenül érintette a gondolat, hogy mostantól magára kell vigyáznia.. főként miután férjes asszonyként kényszerítik a hárembe. Egyetlen porcikája sem kívánta az ottlétet, noha egyedülálló lehetőségnek nézett elébe, mint az csakhamar kiderült: hamarosan találkozhat a császárra, aki talán egyet vagy néhányat birtokolhat is a gyémántok közül. Kételkedett azzal, hogy mind az övé lenne.
Az impozáns teremben, mely más körülmények közt bizonyára kellemes érzetekkel töltötte volna el, most inkább némi zavarban érezte magát, mígnem meglátott egy ismerőst, akiről soha nem gondolta volna, hogy ott lehet: az anyját.
-Én.. köszönöm..hogy segít. -merőn remélte, hogy elhagyják a termet és kettesben valahol szót válthatnak majd. Talán, ahogyan azt Gloria erősen remélte, az anyja, akinek ebben a világban könnyen lehet, hogy soha nem is született gyermeke, a segítségére lesz.

by **Albert Shear** Szer. 04 Szept. 2013, 00:09

Albert azért meglepődött azon, hogy nem sikerül a varázslata. Általában nem csak megérzi, kiszúrja, de meg is kerüli a mágia tompítást. Ez a világ azonban más. Máshogy folyik a manna, a világot összetartó mágikus erő. Ez a felismerés komolyan megrendíti. Ez azt jelenti számára, hogy a világnézetének egyik alapja teljesen eltűnt. Bár az némileg megnyugtatja, hogy mágusnak nézték. Illetve el tudta kezdeni a tervezett bűbájokat. Ezt azonban pozitív dologként értékelte. Az hitéleti válsága és elmélkedése alatt azonban alig vette észre, hogy elhurcolják az előbbi teremből. Ahhoz pedig, hogy az is feltűnjön neki, hogy szétválasztották a csapatot, újabb másodpercekre van szüksége. Most azonban már a lábán áll és jár. Halad, ahogy hajtják, mint barmot a vágóhídra. Már-már örülne kényelmes helyzetének amikor egy uralkodó elé kerül. Hiába a hivalkodó páncél, inkább tűnik szolgának, mint előkelő úrnak Albert szemében. Ettől függetlenül engedelmeskedik s lassan térdre ereszkedik. Úgy véli, hogy ez a mozdulatsor lehet életben maradásának egyik kulcsa.

by **Thorhalla** Szer. 04 Szept. 2013, 12:12

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), ~~Charles Xavier (Morsus)~~, Antoine Alanian (Danny Long), Lord Albert Roland Shear, ~~Harold Osborne (Jester) és Borisz Dragunov (Svarog)~~

Gloria telepatikus üzenetküldéssel próbálkozott, de egyelőre nem tudja, hogy mindez sikerrel járt-e, vagy sem. A lány jól gondolta, mert akik behozták ki is mentek ebből a szárnyból és az ajtó is becsukódott. A bent levő nők és lányok pedig még néhány pillanatig Gloria-t fürkészték, de végül is visszatértek a saját dolgaikhoz, beszélgetni, olvasni, ki holografikus felületen játszott valamit. Sweety viszont közelebb lépett és gyengéden átkarolta a lány vállát.
- Eléggé megviselt állapotban vagy, de hamar rendbe hozunk – mondta kedvesen. – Egy fürdő, szépítő masszázs és egy kávé és rendben leszel. Illetve kell keresnünk neked egy megfelelő ruhát is, mert a mostani nincs jó állapotban.
Egy folyosóra vezeti a lányt, ha Gloria vele tart.
- A birodalom melyik részéből származol? – érdeklődött.

Ahogyan Antoine a férfit nézte és a Morsus részen gondolkodott a vele szemben álló férfin megszokott Morsus jellegzetes vonásokat vélt felfedezni, ahogyan Thorhalla-tól is. Ebből pedig már nem volt nehéz összetennie, hogy ez az asgardi és a volt igazgató fia. Ezalatt Gloria hangját hallja a fejében, ahogyan a nevét mondja. Halkan, de mégis hallhatóan, ha válaszol neki, akkor a lány meg is kapja az üzenetet.
Az öt férfiból egy sem mondott semmi többet, Svarogot, Osborne-t és Xaviert pedig a katonák lökték le a földre, hogy térdeljenek. Sőt csak Alaine mondott valamit. A férfi végignézett rajtuk, majd a kezében egy lángoló kard jelent meg, egyetlen egyet suhintott és az a három, aki nem magától térdelt le fejetlenül zuhant a padlóra. A penge pedig eltűnt ezek után a kezéből.
- Az illemet elvárom mindenkitől – mondta. – Hogy kerültek ide, mit akarnak a birodalmamban és a legfontosabb, mik azok a Végtelen gyémántok?

by **Danny Long** Szomb. 07 Szept. 2013, 23:50

Amikor a Kopasz nem reagál a kérésemre, majd szétvet a méreg egy pár pillanatig, de kénytelen vagyok visszakényszeríteni a gondolataimat az aktuális szituációra. Az évek során meg kellett tanulnom elfogadni, ha valami nem úgy megy, ahogy terveztem, és a meglevő lehetőségeket kihasználni, így most sem rágódom sokat a kudarcon. Csak az bánt nagyon, hogy fölöslegesen aláztam meg magam ezelőtt a szörnyeteg előtt.

A császár vonásait figyelve Morsusra és Thorhallára hasonlító jegyeket is felfedezek rajta, Ezek szerint ebben a világban együtt vannak vagy voltak, és gyerekük is született. Gyanítom, hogy itt Morsus nem csupán az X-suli igazgatója. Ekkor azonban egy hangra figyelek fel, ami a fejemben szólal meg. Rögtön felismerném, még akkor is, ha nem mondaná, hogy kicsoda. Nagy kő esik le a szívemről. A Kopasz mégis csinált valamit? Vagy máshogy nyerte vissza a képességét? Felelni próbálok hát neki gondolatban.
~ Én vagyok az, Antoine! Jól vagy?
Ránézek a Kopaszra, de az arcáról nem tudom leolvasni, hogy bármi köze lenne a dologhoz. Az egyetlen dolog, ami feltűnik, az az, hogy nem térdelt le. Tőle még meg sem lepődnék a dolgon, de a zöld alak és Svarog sem. Pont a shi'ar nem? Mielőtt bárhogy szólhatnék nekik, hogy térjenek észhez, már katonák lökik őket térdre, majd a császár kezében lángoló kard jelenik meg, és egy mozdulattal levágja őket. Döbbenten nézem, ahogy három csapattársam holtan bukik a földre. Az előző feladatot is ketten teljesítettük Gloriával, de ki tudja, hogy újra lesz-e ekkora szerencsénk? Miért nem voltak képesek letérdelni?! Emiatt az ostobaságuk miatt egy egy egész világ pusztulhat el, és vele mi is. Most már tudom, hogy a császár hatalma nem kisebb, mint amekkorát Thorhalla és Morsus fiától várna az ember, de a kegyetlensége az erején is túltesz. Nem is hagy sok időt merengeni, rögtön kérdéseket tesz fel, amikre részben még nem tudok válaszolni, részben nem tudom, hogy mit mondhatok el.
~ Gyorsan, mondd mit kell tennünk! - üzenem Gloriának, és remélem, hogy minél hamarabb választ kapok. Addig nem tudom, hogy mit tudhat meg a császár, így nagyon remélem, hogy azonnal válaszol. Addig is próbálom kicsit húzni az időt, mivel nem merem megkockáztatni, hogy késlekedem a válasszal.
- A nevem Antoine Alanian, és mint azt nyilván tudja, egy másik világból érkeztem. Társaim többségét még nem volt alkalmam megismerni, neki például a nevét sem tudom. De azért jöttünk, hogy megmentsük a világát.
Itt a mellettem térdelő mágiahasználóra mutatok. Remélem, mire idáig eljutok, megkapom a választ, ha nem, kénytelen leszek improvizálni.

by **Albert Shear** Vas. 15 Szept. 2013, 20:44

~ Teljesen meg tudom érteni. ~ ez volt az első gondolata a lehulló fejek tompán csattantak a padlón, az uralkodó pedig megindokolta tettét. A tisztelet, még ha nehezen is jön vagy erővel kell kicsikarni, fontos Albert világában is. A földre hulló testek látványa pedig megszokott volt számára. ~ Legalább gyors volt és nem szenvedtek. ~ Futott át a gondolat az agyán. Neki még megvolt. A fejével együtt és most ennek is örülhetett. Csendben hallgatta a mellette álló, elnézést, térdelő, férfit. Aztán amikor az végzett, nagyot sóhajtott.
- Lord Albert Roland Shear vagyok. Csatamágus, a Királyi ügyek minisztériumának, csatamágus beosztásával foglalkozó osztály vezetői posztját töltöm be. Londonban. Egy rítust hajtottam végre, aminek nem várt következményeként az önök...egyik, hmmm...utcáján találtam magam. Semmi közöm sincs a mellettem térdeplőhöz. A holtakról már nem is beszélve.

by **Thorhalla** Csüt. 19 Szept. 2013, 08:43

Résztvevők: Antoine Alanian (Danny Long), Lord Albert Roland Shear

A férfi elgondolkodott és már szóra nyitotta a száját, amikor egy villanás fénye lepte el a Antonine-t és Albertet, a villanás után teljesen máshol voltak már, a következő világban.

by Ajánlott tartalom