Főbejárat
4 / 9 oldal • Megosztás
4 / 9 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
Re: Főbejárat
-Nyitva?- EssEx a kapura néz, ami hirtelenjében csalárdabbnak tűnik, mint amilyen gonosz a csengő volt, majd egy vállrándítással ejti a dolgot.
-Egyedül mégsem mászkálhatok. Még azt hinnék, rosszban sántikálok... és tényleg.- Teszi hozzá száraz humorral. Fel sem merte volna tételezni, hogy egy ilyen hely nyitott kapuval várja az idegeneket, de azt még kevésbé merte volna, hogy hívatlanul sétáljon be, amíg nem sürget igazán az idő.
A csend, a rezzenetlen, nyugodt kert és a stabilitást sugalló épület még ha lakott volt is, minden múzeumszerűsége ellenére kevesebb életet mutatott számára, mint a sokszor túlságosan is nyüzsgő Piramis. Így a múzeum hasonlat is megdőlt.
-Olyan, mint valami temető.-Hullaházat akart mondani, de aztán meggondolta magát. Még megsértődne az alkalmi kísérő, de a gondolatra így is kirázta a hideg, és hogy elűzze a kellemetlen érzést, önkéntelen mozdulattal megdörgölte a felkarját.
-Azt hittem, vannak diákok. Vagyis.. hangosabbak. -egy kis lemaradással kezdi követni vezetőjét, majd szapora léptekkel beéri. Nem találta jó ötletnek egyedül maradni, míg legalább egy kevés életet nem talál az iskolában.
-Persze hogy körül akarok!-talán túl gyors volt a válasz, és talán túlontúl lelkes is, de egy pillanat alatt elfelejtette a hullaház képét, mi több, Szehmetet is, ahogy felébredt benne a felfedezésre vágyó kiscserkész.. aki mellesleg sosem volt. Ő inkább a bütykölős gyerekek táborát gyarapította, mint a tűzrakós-csomókötözős, medvecsiklandozós ifjakét.
Ahogy az ajtóhoz érnek, megtorpan, és óvatosan kukucskál be rajta. Nem tudja, mit várjon. Nem sok hozzá hasonlóval találkozott, pláne nem tudott elképzelni egy ilyen sulit, s arra már rájött, hogy Szehmet meséi a helyről nem fedik a valóságot.
-Remélem nem lapulnak ninják az ajtó mögött!-szól be hangosan, burkolt fenyegetéssel a hangjában, remélve, meg tudja előzni, hogy valami lelkes gyerek rárontson. Végül mégis visszakozik, és úgy dönt, átadja a belépés elsőségének lehetőségét.
-Csak a bátrak után...-s ha akad is egy kis nézeteltérés a dologból, a lényeg, hogy mindketten bejutnak.
//Folytatás: Mehet a Hallba //
-Egyedül mégsem mászkálhatok. Még azt hinnék, rosszban sántikálok... és tényleg.- Teszi hozzá száraz humorral. Fel sem merte volna tételezni, hogy egy ilyen hely nyitott kapuval várja az idegeneket, de azt még kevésbé merte volna, hogy hívatlanul sétáljon be, amíg nem sürget igazán az idő.
A csend, a rezzenetlen, nyugodt kert és a stabilitást sugalló épület még ha lakott volt is, minden múzeumszerűsége ellenére kevesebb életet mutatott számára, mint a sokszor túlságosan is nyüzsgő Piramis. Így a múzeum hasonlat is megdőlt.
-Olyan, mint valami temető.-Hullaházat akart mondani, de aztán meggondolta magát. Még megsértődne az alkalmi kísérő, de a gondolatra így is kirázta a hideg, és hogy elűzze a kellemetlen érzést, önkéntelen mozdulattal megdörgölte a felkarját.
-Azt hittem, vannak diákok. Vagyis.. hangosabbak. -egy kis lemaradással kezdi követni vezetőjét, majd szapora léptekkel beéri. Nem találta jó ötletnek egyedül maradni, míg legalább egy kevés életet nem talál az iskolában.
-Persze hogy körül akarok!-talán túl gyors volt a válasz, és talán túlontúl lelkes is, de egy pillanat alatt elfelejtette a hullaház képét, mi több, Szehmetet is, ahogy felébredt benne a felfedezésre vágyó kiscserkész.. aki mellesleg sosem volt. Ő inkább a bütykölős gyerekek táborát gyarapította, mint a tűzrakós-csomókötözős, medvecsiklandozós ifjakét.
Ahogy az ajtóhoz érnek, megtorpan, és óvatosan kukucskál be rajta. Nem tudja, mit várjon. Nem sok hozzá hasonlóval találkozott, pláne nem tudott elképzelni egy ilyen sulit, s arra már rájött, hogy Szehmet meséi a helyről nem fedik a valóságot.
-Remélem nem lapulnak ninják az ajtó mögött!-szól be hangosan, burkolt fenyegetéssel a hangjában, remélve, meg tudja előzni, hogy valami lelkes gyerek rárontson. Végül mégis visszakozik, és úgy dönt, átadja a belépés elsőségének lehetőségét.
-Csak a bátrak után...-s ha akad is egy kis nézeteltérés a dologból, a lényeg, hogy mindketten bejutnak.
//Folytatás: Mehet a Hallba //
_________________
Szehmet- főkarakter, Szfinx- Stefannal összeolvadt alak, EssEx- rádiós vagány, njk Heka- VH
Szehmet- Az Oldal Lelke
- Hozzászólások száma : 444
Hozzászólások régi : 1172
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 30 kredit
Aktuális szint/kredit : 11. szint - 30 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 08.
Age : 26
Tartózkodási hely : NewYork Piramis
Karakteradatok
Főkarakter: Szehmet
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
Lance Harris
Orrom vezetett ide, és az ösztönök. Nem tudom mi ez a hely, de próbaképp megnyomom a csengőt, érzéseim szerint ezt kell tegyem. Az ösztöneim nem csaltak meg még soha.
Szakadt ruháim, minden jelenlegi vagyonom, lógnak rajtam. A nadrág még úgy ahogy egészben, cipőt pedig rég nem hordok mert akadályoz a futásban. Felsőtestem egy ing maradványai fedik, de ujjai már nincsenek, és mellkasomat is szabadon cirógatja a tavaszi szél. Hajam loncsos, és hosszú, színét csak nehezen mondhatná meg valaki, a szagom pedig a vadoné. Frissen túrt föld, növények, és pézsma szag. Ásítás tör elő torkomból, untat ez a helyzet. Körmeim alól kipiszkálom a földet, és ki tudja minek a maradványait, majd ledőlök a kapu oszlop árnyékába, lehunyva szemeimet. Füleimet megtölti a madárcsicsergés, és az autók távoli zaja, de ahhoz képest, hogy egy város, igazán csendes hely. A fű és a föld szaga korántsem olyan mint amilyennek kéne lennie, hiányzik belőle a természet, amit annyira megszoktam.
Ha valaki közelít, bármelyik irányból, nem pattanok fel, csak kinyitom a szemeimet, és ránézek. Orrommal megszimatolom a levegőt, hogy megtudjam mit árul el róla a szaga, ugyanis nevetségesen sok mindent meg lehet tudni e módon az emberekről, majd utána megkérdezem mi ez a hely.
Orrom vezetett ide, és az ösztönök. Nem tudom mi ez a hely, de próbaképp megnyomom a csengőt, érzéseim szerint ezt kell tegyem. Az ösztöneim nem csaltak meg még soha.
Szakadt ruháim, minden jelenlegi vagyonom, lógnak rajtam. A nadrág még úgy ahogy egészben, cipőt pedig rég nem hordok mert akadályoz a futásban. Felsőtestem egy ing maradványai fedik, de ujjai már nincsenek, és mellkasomat is szabadon cirógatja a tavaszi szél. Hajam loncsos, és hosszú, színét csak nehezen mondhatná meg valaki, a szagom pedig a vadoné. Frissen túrt föld, növények, és pézsma szag. Ásítás tör elő torkomból, untat ez a helyzet. Körmeim alól kipiszkálom a földet, és ki tudja minek a maradványait, majd ledőlök a kapu oszlop árnyékába, lehunyva szemeimet. Füleimet megtölti a madárcsicsergés, és az autók távoli zaja, de ahhoz képest, hogy egy város, igazán csendes hely. A fű és a föld szaga korántsem olyan mint amilyennek kéne lennie, hiányzik belőle a természet, amit annyira megszoktam.
Ha valaki közelít, bármelyik irányból, nem pattanok fel, csak kinyitom a szemeimet, és ránézek. Orrommal megszimatolom a levegőt, hogy megtudjam mit árul el róla a szaga, ugyanis nevetségesen sok mindent meg lehet tudni e módon az emberekről, majd utána megkérdezem mi ez a hely.
Lance Harris- 4. szint - 10 kredit
- Hozzászólások száma : 314
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 24.
Karakteradatok
Főkarakter: Jeff
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
//Előzmény: A hall//
Továbbá is nagy lépésekben haladva közelítem meg, ma már másodjára a kerítést, hihetetlen hogy az emberek mennyire ostobák, azt figyelembe véve hogy a legtöbben meg se próbálnak benyitni, csak csengetnek. Egyenlőre ismételten nem látok senkit, illetve semmit, de ez pár perccel ezelőtt is így volt, s mint kiderült, akit kerestem nem messze ücsörgött mellettem. Egy erős mozdulattal lököm ki a kaput, ismételten, de ezúttal mindkét oldalát, s itt jönne az a jelenet ahol körbenézek, de nem, szemem sarkából feltűnik a kerítés tövében fekvő ( ugye? ) alak. Összefonom a karjaimat, és undorodva nézek végig rajta, mint minden új személyen szinte akit megismerek.
- Hányan akarjátok még ezt eljátszani? - Kérdem unottan, és itt igyekszem a kerítés tövében pihengetős várakozásra utalni, s várok egy kicsit, de ha bármit is válaszol rá akkor a mondata közepébe vágok azzal hogy:
- Költői kérdés volt, ez azt jelenti hogy nem kell rá válaszolni, mert vagy tudom a választ, vagy pedig szimplán nem várok választ. - Ez most így valahogy jól esik. Mindenesetre is megkérdi hogy mi ez a hely, megvakarom az államat mielőtt válaszolnék, majd a kúriára terelem a tekintetem.
- Ez itt a Kúria, az x-men otthona, nagyon röviden és tömören leírva ennyi. - Azzal hogy konkrétan egy büdös csöves, nem igazán foglalkozok, én is voltam már az, s így ebből kiindulva, könnyebb szóba elegyedni ilyen személyekkel anélkül hogy ez különösebben zavarna.
Továbbá is nagy lépésekben haladva közelítem meg, ma már másodjára a kerítést, hihetetlen hogy az emberek mennyire ostobák, azt figyelembe véve hogy a legtöbben meg se próbálnak benyitni, csak csengetnek. Egyenlőre ismételten nem látok senkit, illetve semmit, de ez pár perccel ezelőtt is így volt, s mint kiderült, akit kerestem nem messze ücsörgött mellettem. Egy erős mozdulattal lököm ki a kaput, ismételten, de ezúttal mindkét oldalát, s itt jönne az a jelenet ahol körbenézek, de nem, szemem sarkából feltűnik a kerítés tövében fekvő ( ugye? ) alak. Összefonom a karjaimat, és undorodva nézek végig rajta, mint minden új személyen szinte akit megismerek.
- Hányan akarjátok még ezt eljátszani? - Kérdem unottan, és itt igyekszem a kerítés tövében pihengetős várakozásra utalni, s várok egy kicsit, de ha bármit is válaszol rá akkor a mondata közepébe vágok azzal hogy:
- Költői kérdés volt, ez azt jelenti hogy nem kell rá válaszolni, mert vagy tudom a választ, vagy pedig szimplán nem várok választ. - Ez most így valahogy jól esik. Mindenesetre is megkérdi hogy mi ez a hely, megvakarom az államat mielőtt válaszolnék, majd a kúriára terelem a tekintetem.
- Ez itt a Kúria, az x-men otthona, nagyon röviden és tömören leírva ennyi. - Azzal hogy konkrétan egy büdös csöves, nem igazán foglalkozok, én is voltam már az, s így ebből kiindulva, könnyebb szóba elegyedni ilyen személyekkel anélkül hogy ez különösebben zavarna.
_________________
Reneszánsz: Árny
X-diák: Matt Lawson
Árny- 4. szint - 10 kredit
- Hozzászólások száma : 312
Hozzászólások régi : 22
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 2. szint - 6 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 08.
Karakteradatok
Főkarakter: Sarah Storm
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Lance Harris
Orromat a várakozás után emberszag csapja meg, szemeim felpattannak, és egy jó magas srácot látok szemeim előtt, kezén egy furcsa dísszel. Modora lekezelő, de nem érdekel, lassan feltápászkodom, nyújtózok egyet, egy ásítással fűszerezve, majd végignézek a kapun, és a mögötte elterülő birtokon.
-Az X-men azt mondod? Akkor jó helyen járok.
Mondom nemes egyszerűséggel, majd megrázom magam, mint egy kutya a szőrét, majd megvakargatom a fejem búbját, egyfajta gondolkodásféleképpen. Beleszagolok a levegőbe, és megpróbálok többet megtudni a srácról. Valami nem stimmel a szagával, de ez lehet, hogy csak a a város bűze. Mindenesetre a modora nem tetszik, lekezelően beszél talán, és én nem vagyok ehhez szokva. Senkinek nem tartozom számadással, felelősséggel, így a lenéző hangsúlyt sem értem. A vadonban az ilyen viselkedés egy kihívást jelent, noha tudom az emberek viselkedése gyökeresen más, mégis vissza kell fogjam magam, nehogy a torkának ugorjak, csakúgy reflex szerűen. Amíg nem bizonyítja, hogy erősebb és rátermettebb nálam, senki sem beszélhet velem így, no de ráérünk még elsimítani az ilyen ügyeket, jelenleg szükségem van az X-menre, noha eddig a percig ötletem sem volt, hogy hozzájuk igyekeztem, de a mutánsok csapata biztosan befogadna engem, és tagadhatatlan, egyfajta szociális, vagy inkább "falka" igényem támadt az utóbbi időben.
-X-men. Akkor legyünk X-men-ek. Csatlakozni szeretnék, mutáns vagyok magam is. Lance Harris.
Mutatkozom be, ahogy azt szokás. Kezemet nem nyújtom, elszoktam az ilyesmitől, és társam nyilván nem venné jó néven ha állathoz méltóan köszönteném, szóval inkább csak biccentek egyet felé
Orromat a várakozás után emberszag csapja meg, szemeim felpattannak, és egy jó magas srácot látok szemeim előtt, kezén egy furcsa dísszel. Modora lekezelő, de nem érdekel, lassan feltápászkodom, nyújtózok egyet, egy ásítással fűszerezve, majd végignézek a kapun, és a mögötte elterülő birtokon.
-Az X-men azt mondod? Akkor jó helyen járok.
Mondom nemes egyszerűséggel, majd megrázom magam, mint egy kutya a szőrét, majd megvakargatom a fejem búbját, egyfajta gondolkodásféleképpen. Beleszagolok a levegőbe, és megpróbálok többet megtudni a srácról. Valami nem stimmel a szagával, de ez lehet, hogy csak a a város bűze. Mindenesetre a modora nem tetszik, lekezelően beszél talán, és én nem vagyok ehhez szokva. Senkinek nem tartozom számadással, felelősséggel, így a lenéző hangsúlyt sem értem. A vadonban az ilyen viselkedés egy kihívást jelent, noha tudom az emberek viselkedése gyökeresen más, mégis vissza kell fogjam magam, nehogy a torkának ugorjak, csakúgy reflex szerűen. Amíg nem bizonyítja, hogy erősebb és rátermettebb nálam, senki sem beszélhet velem így, no de ráérünk még elsimítani az ilyen ügyeket, jelenleg szükségem van az X-menre, noha eddig a percig ötletem sem volt, hogy hozzájuk igyekeztem, de a mutánsok csapata biztosan befogadna engem, és tagadhatatlan, egyfajta szociális, vagy inkább "falka" igényem támadt az utóbbi időben.
-X-men. Akkor legyünk X-men-ek. Csatlakozni szeretnék, mutáns vagyok magam is. Lance Harris.
Mutatkozom be, ahogy azt szokás. Kezemet nem nyújtom, elszoktam az ilyesmitől, és társam nyilván nem venné jó néven ha állathoz méltóan köszönteném, szóval inkább csak biccentek egyet felé
_________________
Genocide (Főkarakter); Lance Harris (Lupine njk); Aisha Ayo (X-Diák)
Lance Harris- 4. szint - 10 kredit
- Hozzászólások száma : 314
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 24.
Karakteradatok
Főkarakter: Jeff
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
Unottan hallgatom az időközben feltápászkodó, így már könnyen láthatóan állatias emberkét, szavaira felvonom az egyik szemöldökömet, majd egy kisebb gondolkodás után végül is, bár csak egy nagyon enyhe mozdulattal, de vállat vonok.
- Rosszkor érkeztél, odabent most megy a sírás és a nyavalygás, páran meghaltak, és ha jól értettem végül is így kellenek a helyükre új tagok... - Csak hangosan kimondott gondolatok, látszik rajtam hogy a halál ténye egyáltalán nem érint meg, nem is nagyon érdekel igazából, mert miért érdekelne? Legalább egy tucatnyi olyan emberi férget öltem meg annyira nem is régen, kiket elvileg a barátaimnak, vagy családomnak kellett volna tartanom, s hogy miért? Lealacsonyítottak azzal, hogy egy embert állítottak be az anyámnak, s ilyen sértésért lakolniuk kellett.
-... Mindenesetre is ez nem tőlem függ. - S ezzel, sarkon fordulok, és intek neki hogy kövessen. Amint átlépem a kerítést, a hozzám közelebb lévő felét a kapunak behúzom magam után, a másikat csak akkor ha már ő is hajlandó volt bentebb jönni, majd eztán megkezdem az utamat vissza a kúriába, ezúttal már sokkal nyugodtabb tempóba, kezdem megunni a rohangálást. Séta közben egy darabig azon jár az agyam hogy vissza kéne már mennem enni, hogy lehet hogy állandóan ennyire rohadtul békés ez a hely, de enni így sem lehet anélkül hogy valaki megzavarna?
- Rosszkor érkeztél, odabent most megy a sírás és a nyavalygás, páran meghaltak, és ha jól értettem végül is így kellenek a helyükre új tagok... - Csak hangosan kimondott gondolatok, látszik rajtam hogy a halál ténye egyáltalán nem érint meg, nem is nagyon érdekel igazából, mert miért érdekelne? Legalább egy tucatnyi olyan emberi férget öltem meg annyira nem is régen, kiket elvileg a barátaimnak, vagy családomnak kellett volna tartanom, s hogy miért? Lealacsonyítottak azzal, hogy egy embert állítottak be az anyámnak, s ilyen sértésért lakolniuk kellett.
-... Mindenesetre is ez nem tőlem függ. - S ezzel, sarkon fordulok, és intek neki hogy kövessen. Amint átlépem a kerítést, a hozzám közelebb lévő felét a kapunak behúzom magam után, a másikat csak akkor ha már ő is hajlandó volt bentebb jönni, majd eztán megkezdem az utamat vissza a kúriába, ezúttal már sokkal nyugodtabb tempóba, kezdem megunni a rohangálást. Séta közben egy darabig azon jár az agyam hogy vissza kéne már mennem enni, hogy lehet hogy állandóan ennyire rohadtul békés ez a hely, de enni így sem lehet anélkül hogy valaki megzavarna?
_________________
Reneszánsz: Árny
X-diák: Matt Lawson
Árny- 4. szint - 10 kredit
- Hozzászólások száma : 312
Hozzászólások régi : 22
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 2. szint - 6 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 08.
Karakteradatok
Főkarakter: Sarah Storm
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Lance Harris
Sírás és halál, mondja a másik, mire én közönyösen megvonom a vállam. Ez az élet rendje, noha a veszteség szomorú hír nem szabad nagyon beleélni magunkat a szerettek elvesztésébe, különben mi magunk is gyengévé válunk, ez pedig a vadonban végzetes hiba lehet. Közben int a srác, én meg követem őt, és hagyom hogy becsukja az ajtót, ezekután pedig követem az ösvényen.
Tekintetem körbejár a Kúria kertjén, vagy inkább parkján, és elnyeri a tetszésemet. Ahhoz képest, hogy város egész szép. A srác nem nagyon dob fel új témát, és én ezzel éppen jól is vagyok, nem igazán kedvelem a beszédet, jobb a csend. Ha valamit akar majd mondja, vagy nem, de ártani senkinek sem ártunk a hallgatással. Lépéseink egyre inkább közelítenek az épülethez, és megvárom, hogy belépjünk. Egy kicsit izgulok, sőt talán félek. Akárhogy is nézem, idegen területen vagyok, ismeretlenként. Én vagyok az új különös szerzet, a saját territóriumukon. Próbálom állatias énem visszafogni amennyire lehet, hogy kultúráltan, és emberien viselkedjek.
//Folyt: A Hall//
Sírás és halál, mondja a másik, mire én közönyösen megvonom a vállam. Ez az élet rendje, noha a veszteség szomorú hír nem szabad nagyon beleélni magunkat a szerettek elvesztésébe, különben mi magunk is gyengévé válunk, ez pedig a vadonban végzetes hiba lehet. Közben int a srác, én meg követem őt, és hagyom hogy becsukja az ajtót, ezekután pedig követem az ösvényen.
Tekintetem körbejár a Kúria kertjén, vagy inkább parkján, és elnyeri a tetszésemet. Ahhoz képest, hogy város egész szép. A srác nem nagyon dob fel új témát, és én ezzel éppen jól is vagyok, nem igazán kedvelem a beszédet, jobb a csend. Ha valamit akar majd mondja, vagy nem, de ártani senkinek sem ártunk a hallgatással. Lépéseink egyre inkább közelítenek az épülethez, és megvárom, hogy belépjünk. Egy kicsit izgulok, sőt talán félek. Akárhogy is nézem, idegen területen vagyok, ismeretlenként. Én vagyok az új különös szerzet, a saját territóriumukon. Próbálom állatias énem visszafogni amennyire lehet, hogy kultúráltan, és emberien viselkedjek.
//Folyt: A Hall//
_________________
Genocide (Főkarakter); Lance Harris (Lupine njk); Aisha Ayo (X-Diák)
Lance Harris- 4. szint - 10 kredit
- Hozzászólások száma : 314
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 24.
Karakteradatok
Főkarakter: Jeff
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
//Előzmény: Attilan//
//Előzmény: Attilan//
Némi idő után a meglévő koordinátákon landolt Gladiátor és ekkor tette csak le a lányt is a földre. A levegőből látta a hatalmas birtokot és magát a helyet is, amit a társa említett. Noha nem szívesen hagyta volna itt Lilandrát, igaz máshol sem, de nem volt túl nagy választási lehetősége. Magukkal vinni felért volna az öngyilkossággal. Azt pedig nem kockáztathatta meg, hogy újra elveszítse őt. Igaz lehetséges, hogy csak egy klón volt, de amíg ide érkeztek beszélgetettek, és ott volt benne a nő, akit szeretett és csak idő kérdése volt, hogy újra emlékezzen és saját maga legyen. Egy-két év már nem számított semmit, az elmúlt időszakhoz képest az már-már semmiség volt. A hellyel kapcsolatban egészen jól védhetőnek tűnt az égből, bár semmilyen testőrséget és hasonlót nem látott erre, majd ezekről meggyőződik saját szemével, amint tudott beszélni odabentről valakivel. A csöngőhöz lépett és becsöngetett, most már csak ki kellett várni, hogy valaki kijöjjön és kiderüljön, hogy az itteniekre bízhatja-e Lilandrát, vagy sem.
//Előzmény: Attilan//
Némi idő után a meglévő koordinátákon landolt Gladiátor és ekkor tette csak le a lányt is a földre. A levegőből látta a hatalmas birtokot és magát a helyet is, amit a társa említett. Noha nem szívesen hagyta volna itt Lilandrát, igaz máshol sem, de nem volt túl nagy választási lehetősége. Magukkal vinni felért volna az öngyilkossággal. Azt pedig nem kockáztathatta meg, hogy újra elveszítse őt. Igaz lehetséges, hogy csak egy klón volt, de amíg ide érkeztek beszélgetettek, és ott volt benne a nő, akit szeretett és csak idő kérdése volt, hogy újra emlékezzen és saját maga legyen. Egy-két év már nem számított semmit, az elmúlt időszakhoz képest az már-már semmiség volt. A hellyel kapcsolatban egészen jól védhetőnek tűnt az égből, bár semmilyen testőrséget és hasonlót nem látott erre, majd ezekről meggyőződik saját szemével, amint tudott beszélni odabentről valakivel. A csöngőhöz lépett és becsöngetett, most már csak ki kellett várni, hogy valaki kijöjjön és kiderüljön, hogy az itteniekre bízhatja-e Lilandrát, vagy sem.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Főbejárat
Hamisítatlan, sárga taxi fékez a kúria előtt majd, egy különös arab származású taxis száll ki belőle, olyan arccal mint aki éppen most raboltak el és nem tudja hogy megmerjen-e szökni. Igen, néha elégé furcsa hatással vagyok az emberekre, hiszen nem sokan látott olyan hatévest aki tőzsdei híreket olvas iPodján és egy száz dollárossal keni meg sofőrt hogy vigye el ahova szeretné. Ráadásul, a külsőm se éppen egy átlagos hat évesé. A ruháim, némelyike egyéni szabónál készültek lényegében, az üzletben manapság divatos öltönyök kicsinyített másai. Ma pedig ezek közül is legfessebbet egy világos kék inget vettem fel, sötétkék zakóval és nadrággal. Jó benyomást akarok, kelteni és első pillanattól tudatni akarom az emberekkel hogy csak testem hatévesé, de legbelül több felnőtt tudását is magamban hordozom.
~ Ha egy velem egykorú gyerek eléri az iskoláskort többnyire félelemmel vegyes izgalommal várja az első napot. Én bennem azonban se félelem se izgalom nincsen hiszen én teljesen önkéntes alapon vagyok itt, a képességemnek hála soha nem lesz tanároknak szükségem. Még is, talán éppen ezért fojtogatónak éreztem az otthoni közeget, magamból kifordult mások érzelmein élősködő apámmal összezárva. Egyébként se igazi, otthon az csupán egy előkelőbb motel amibe semmi számomra kedves dolog nincsen, hiszen mindent elpusztítottak az elmúlt évek katasztrófái. Itt talán, vannak más hozzám hasonló szuper gyerekek, akiket nem csak fogócska érdekel és nem sírják el magukat mindenért, ja és biztosan lesznek érdekes órák is. Persze, csak ha be engednek és nem akarnak egy óvodába becsukni. ~
Gondolkodom el miközben kiszállok és egy anyai nagyapámtól jelzem a Taxisnak hogy hozhatja csomagomat ami egyetlen bőröndből, valamint egy laptop táskából áll.
- Köszönöm, visszajárót és többletet tartsa meg. Megjegyzem, a nevét és legközelebb is magát fogom kérni, persze csak ha továbbra is hajlandó fuvarozni. -
Intézem el gyorsan, majd taxis amilyen gyorsan csak lehet eliszkol. Ezt a sebességet már nem tudom a megjelenésem számlájára írni. Hamarosan, ki is derül hogy miért is menekült el az ajtóba, a két legkülönösebb alak áll akit valaha láttam. Egy pillanatra még majd nem meg is ijedek, de leküzdöm ezt hiszen ők is biztosan csak mutánsok. -
- Üdvözletem! A nevem Adam Drake Rose. Mondja, csak csengettek már?
Kérdezem tökéletes angolsággal, határozottan mint ha csak nem is egy kis gyerek lennék egy hatalmas izomember előtt.
~ Ha egy velem egykorú gyerek eléri az iskoláskort többnyire félelemmel vegyes izgalommal várja az első napot. Én bennem azonban se félelem se izgalom nincsen hiszen én teljesen önkéntes alapon vagyok itt, a képességemnek hála soha nem lesz tanároknak szükségem. Még is, talán éppen ezért fojtogatónak éreztem az otthoni közeget, magamból kifordult mások érzelmein élősködő apámmal összezárva. Egyébként se igazi, otthon az csupán egy előkelőbb motel amibe semmi számomra kedves dolog nincsen, hiszen mindent elpusztítottak az elmúlt évek katasztrófái. Itt talán, vannak más hozzám hasonló szuper gyerekek, akiket nem csak fogócska érdekel és nem sírják el magukat mindenért, ja és biztosan lesznek érdekes órák is. Persze, csak ha be engednek és nem akarnak egy óvodába becsukni. ~
Gondolkodom el miközben kiszállok és egy anyai nagyapámtól jelzem a Taxisnak hogy hozhatja csomagomat ami egyetlen bőröndből, valamint egy laptop táskából áll.
- Köszönöm, visszajárót és többletet tartsa meg. Megjegyzem, a nevét és legközelebb is magát fogom kérni, persze csak ha továbbra is hajlandó fuvarozni. -
Intézem el gyorsan, majd taxis amilyen gyorsan csak lehet eliszkol. Ezt a sebességet már nem tudom a megjelenésem számlájára írni. Hamarosan, ki is derül hogy miért is menekült el az ajtóba, a két legkülönösebb alak áll akit valaha láttam. Egy pillanatra még majd nem meg is ijedek, de leküzdöm ezt hiszen ők is biztosan csak mutánsok. -
- Üdvözletem! A nevem Adam Drake Rose. Mondja, csak csengettek már?
Kérdezem tökéletes angolsággal, határozottan mint ha csak nem is egy kis gyerek lennék egy hatalmas izomember előtt.
Warmaster- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 28
Hozzászólások régi : 234
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 10.
Age : 35
Tartózkodási hely : New York, Brooklyn
Karakteradatok
Főkarakter: Taikuri
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Hihetetlen, hogy mennyi energiájuk van a kicsiknek. Nem hiszem, hogy a következő pár órában el tudom altatni őket pedig egész nap csak rohangálnak. Nevetgélve szaladgálnak a lábam körül de félek, hogy a házban még bajuk esik, neki esnek a falnak vagy egy asztal saroknak. Kint jó idő van így kifele az udvarra terelgetem őket. A kertben mégis jobb játszani. Majdnem kiérek én is mikor meghallom a csengő hangját. Pillanatra figyelem a dallamát majd sietősebben indulok kifelé. Jó érzés ránézni a kicsikre ahogy fogócskáznak.
- Gyertek, megyünk a kapuhoz.
Erőteljesen de kedves hangnemben szólok Lusy-nak és Elisabeth-nek akik a kergetőzést nem hagyják abba, csupán a kapu felé folytatják azt.
Kis séta és ki is érek már addig, hogy lássam azt aki csöngetett. Megdermedek a robosztus alak látványától de erőt kell venni magamon.
~Barátságos...barátságos....~
Óvatosabb léptekkel de odaérek a kapuhoz végül, a kicsik pedig mögöttem rohangálnak felhőtlenül tovább.
-Jó napot uram.
Köszönök barátságosan majd a gyermek felé fordulok aki mellette van. Kedvesen mosolygok rá majd tekintetem ismét a férfira vetül.
- Gina Kitty vagyok, miben segíthetek?
A mögöttük álló Adam-et észre se veszem a férfi takarása miatt.
- Gyertek, megyünk a kapuhoz.
Erőteljesen de kedves hangnemben szólok Lusy-nak és Elisabeth-nek akik a kergetőzést nem hagyják abba, csupán a kapu felé folytatják azt.
Kis séta és ki is érek már addig, hogy lássam azt aki csöngetett. Megdermedek a robosztus alak látványától de erőt kell venni magamon.
~Barátságos...barátságos....~
Óvatosabb léptekkel de odaérek a kapuhoz végül, a kicsik pedig mögöttem rohangálnak felhőtlenül tovább.
-Jó napot uram.
Köszönök barátságosan majd a gyermek felé fordulok aki mellette van. Kedvesen mosolygok rá majd tekintetem ismét a férfira vetül.
- Gina Kitty vagyok, miben segíthetek?
A mögöttük álló Adam-et észre se veszem a férfi takarása miatt.
_________________
# Gina, Lusy, Elisabeth #
Gina- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 24
Hozzászólások régi : 50
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 26.
Tartózkodási hely : X-suli / Kúria
Karakteradatok
Főkarakter:
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Amíg várakoztak, hogy végre valaki kijöjjön és kinyissa nekik a kapu ajtót beszélgettek. Gladiátornak rá kellett jönnie, hogy a lány már most is olyan, mint a szeretett Lilandra, csak éppen nem rendelkezik minden emlékkel, bár, ahogyan a nő elmondta, lassanként jönnek neki vissza. Nem tudta, hogy miként hivatkozzon rá, gyermek, vagy éppen császárnő. Amennyi idősnek kinézett már felnőttnek számított a shi’arok között, de legalább tíz évvel volt fiatalabb annál, ahány évesnek lennie kellett. És ez így némileg még fájdalmasabbá tette a dolgokat. Nem lehet többé császárnő, de… de legalább él és igaz pár évet kell várni arra, hogy tényleg érett felnőtt legyen, de akkor visszakaphatja őt. Az épületet figyelte bizalmatlanul, állítólag biztonságos hely volt, de nem tudta volna megmondani, hogy mennyire. Semmilyen védelmi dolgot nem látott egyelőre. A kocsira hátranézett, hogy micsoda primitív dolog. Ahogyan valaki kiszállt belőle Lilandra közelebb húzódott hozzá és úgymond a háta mögé állt, arra az oldalra, hogy a lehető legtávolabb legyen az érkezettől. A férfi védelmezően helyezkedett, teljesen ösztönösen. Rideg arccal nézett a gyerekre, és már válaszolt volna, amikor megjelent Gina a kapuban. Rá is a megszokott hidegséggel nézett és a hangja is végtelenül rideg volt.
- Beszélni akarok a hely vezetőjével! – mondta, már-már parancsolóan.
- Beszélni akarok a hely vezetőjével! – mondta, már-már parancsolóan.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Főbejárat
A nagy darab mutáns válaszra se méltat, amit nem veszek zokon ugyan is éppen ekkor nyílik az ajtó és számomra legkellemetlenebb hangot hallom ami létezik. Szerencsére, újdonsült ismerősöm eltakar így kék hajú kis élősködő nem lát meg engem. Szívemszerínt menekülnék de Taxi sajnos már elment és amúgy se szoktam meghátrálni ha egyszer valamit elhatároztam.
~ Ő meg mit keres itt? Elhagyta apámat, aki teljesen kiborult és ő olyan vidáman nevetgél itt, mint akinek semmi gondja nincsen. Persze, hálásnak kéne lennem hiszen így legalább megúsztam a babusgatását, de ez így nem fair velünk szembe. Gondolom, akkor valahol a hugicáim is közelbe vannak bár ha ők is örökölték apa eszét biztosan elmenekültek előle. Vajon, hogy nézhetnek ki? Legutóbb még egészen kicsik voltak, mostanra talán már biztosan megnőttek és talán jelentkeztek a mutáns képességeik is. Sajnos, kicsi esély hogy valami hozzám hasonló erőt kaptak, hetvenöt százalék esély hogy valamilyen fokú érzelem vagy energia vámpír lesz. Komolyan, mondom mint ha isten is egymásnak teremtette volna őket nem értem hogyan is távolodhattak el ennyire egymástól. ~
Gondolkodom el miközben furcsa szédülés félét érzek. Rövid önvizsgálat elég hozzá, hogy felfedezem bennem feltámadó vágyakozással vegyített undor érzését, és bennem élőtudatok hangos tanácsözöne amit ezt kiváltja belőlem
~ Csönd! ~
Adom ki az utasítást, majd előlépek a hatalmas szörnyeteg mögül és bátran szemébe nézek Ginanak. Olyan ez mint ha ő lenne a sárkány, én pedig hős lovag aki épp megkészülnek küzdeni egymással, csak hogy itt gondolatok és érzelmek fognak összecsapni.
- Szia! Jöttem, beiratkozni a szűkséges papírokat átküldtem faxon, persze ha kellenek kinyomtatva nálam vannak. Hol pakolhatok le? Még meg kell néznem a Európai tőzsdék bázis számait. -
Mondom, neki a tőlem megszokott egykedvű, apámtól jól ismert munkamániás hangnembe. Azonban, van egy apró probléma, nevezetesen nem, bírom el csomagjaimat.
- Elnézést, uram! Ön, biztosan emberfeletti erővel rendelkezik de ha nem is erősebb nálam segítene bőröndjeimmel? Tudja, bár több felnőtt ember tudásával rendelkezem, a testem egy gyereké és számításaim szerint nem is leszek valami erős.... -
Kérdezem meg gladiátort, hát ha segít. Amúgy is kedvesnek látszik, olyan aranyosan és védelmezően szorítja magához azt furcsa fiatal lányt, hogy rossz ember biztosan nem lehet.
~ Ő meg mit keres itt? Elhagyta apámat, aki teljesen kiborult és ő olyan vidáman nevetgél itt, mint akinek semmi gondja nincsen. Persze, hálásnak kéne lennem hiszen így legalább megúsztam a babusgatását, de ez így nem fair velünk szembe. Gondolom, akkor valahol a hugicáim is közelbe vannak bár ha ők is örökölték apa eszét biztosan elmenekültek előle. Vajon, hogy nézhetnek ki? Legutóbb még egészen kicsik voltak, mostanra talán már biztosan megnőttek és talán jelentkeztek a mutáns képességeik is. Sajnos, kicsi esély hogy valami hozzám hasonló erőt kaptak, hetvenöt százalék esély hogy valamilyen fokú érzelem vagy energia vámpír lesz. Komolyan, mondom mint ha isten is egymásnak teremtette volna őket nem értem hogyan is távolodhattak el ennyire egymástól. ~
Gondolkodom el miközben furcsa szédülés félét érzek. Rövid önvizsgálat elég hozzá, hogy felfedezem bennem feltámadó vágyakozással vegyített undor érzését, és bennem élőtudatok hangos tanácsözöne amit ezt kiváltja belőlem
~ Csönd! ~
Adom ki az utasítást, majd előlépek a hatalmas szörnyeteg mögül és bátran szemébe nézek Ginanak. Olyan ez mint ha ő lenne a sárkány, én pedig hős lovag aki épp megkészülnek küzdeni egymással, csak hogy itt gondolatok és érzelmek fognak összecsapni.
- Szia! Jöttem, beiratkozni a szűkséges papírokat átküldtem faxon, persze ha kellenek kinyomtatva nálam vannak. Hol pakolhatok le? Még meg kell néznem a Európai tőzsdék bázis számait. -
Mondom, neki a tőlem megszokott egykedvű, apámtól jól ismert munkamániás hangnembe. Azonban, van egy apró probléma, nevezetesen nem, bírom el csomagjaimat.
- Elnézést, uram! Ön, biztosan emberfeletti erővel rendelkezik de ha nem is erősebb nálam segítene bőröndjeimmel? Tudja, bár több felnőtt ember tudásával rendelkezem, a testem egy gyereké és számításaim szerint nem is leszek valami erős.... -
Kérdezem meg gladiátort, hát ha segít. Amúgy is kedvesnek látszik, olyan aranyosan és védelmezően szorítja magához azt furcsa fiatal lányt, hogy rossz ember biztosan nem lehet.
Warmaster- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 28
Hozzászólások régi : 234
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 10.
Age : 35
Tartózkodási hely : New York, Brooklyn
Karakteradatok
Főkarakter: Taikuri
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Micsoda rideg alak. De legalább látszik, hogy nem akar rosszat a gyermeknek aki vele van. A kapu nyílt és invitálón mutatok el az épület felé de mikor megszólalnék egy gyermeki mégis határozott beszédet hallok és látom meg a férfi mögül kilépő Adam-et. Nem kis meglepődés ül ki az arcomra, megismerem a gyermeket hiába az a pár év. Leengedem a kezem és a csomagjaira nézek, egyedül utazott el idáig? Hol lehet az apja, miért nincs vele? Nem hiszem el, hogy egyedül van és jött ide. Megvárom míg a férfi mit válaszol, segít neki vagy sem a cipekedésbe és utána szólok.
- Menjünk beljebb, mégis kényelmesebb lenne mint itt a kapuban beszélgetni. - Mosolyogni már nem mosolygok annyira de hangom még mindig kedves és nyugodt.
- A papírok valószínű rendben vannak ha átküldted. - Fordulok Adam felé majd a mondatom végén érzek két apró lökést majd fogást. Lenézek és az ikrek azok. Lábaim mögött a nadrágomba kapaszkodva lesik a többieket. Lusy nagyon, már már meredted bámulja Adam-et míg Elisabeth-nek alig a feje búbja látszik ki a takarásomból.
Legszívesebben megölelném a kis Adem-et, jó látni, hogy semmi baja és nagyot nőtt mióta láttam, de sose szerette a babusgatásom. Olyan mintha felnőtt lenne, de attól még csak egy kisgyerek és az apjának igen is itt kéne lennie mellette. Remélem nem történt vele semmi.
- Menjünk beljebb, mégis kényelmesebb lenne mint itt a kapuban beszélgetni. - Mosolyogni már nem mosolygok annyira de hangom még mindig kedves és nyugodt.
- A papírok valószínű rendben vannak ha átküldted. - Fordulok Adam felé majd a mondatom végén érzek két apró lökést majd fogást. Lenézek és az ikrek azok. Lábaim mögött a nadrágomba kapaszkodva lesik a többieket. Lusy nagyon, már már meredted bámulja Adam-et míg Elisabeth-nek alig a feje búbja látszik ki a takarásomból.
Legszívesebben megölelném a kis Adem-et, jó látni, hogy semmi baja és nagyot nőtt mióta láttam, de sose szerette a babusgatásom. Olyan mintha felnőtt lenne, de attól még csak egy kisgyerek és az apjának igen is itt kéne lennie mellette. Remélem nem történt vele semmi.
_________________
# Gina, Lusy, Elisabeth #
Gina- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 24
Hozzászólások régi : 50
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 26.
Tartózkodási hely : X-suli / Kúria
Karakteradatok
Főkarakter:
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Adam szavaira Lilandra kuncogni kezdett, mintha valami nagyon-nagyon vicceset mondott volna a fiú. Csak a Kallakrtól kapott fordítógépnek hála értette, hogy mit is mondtak, egyébként bajban lett volna az angollal.
< - Úgy hiszem, hogy hasonlót még én sem kértem tőled soha – nézett fel a mellette álló strontianra anélkül, hogy elmozdult volna mellőle. >
< - Nem császárnőm, te sem kértél – válaszolt shi’ar nyelven a férfi, ezúttal már-már kedvesen. >
Most nyugodtan hívhatta volna a keresztnevén is, de a megszokás az megszokás volt, hogy csak kettesben nevezte a rendes nevén és akkor beszélt vele bizalmas hangnemben, egyébként minden esetben a protokoll szerint. Lenézett a kisfiúra még mindig ridegen és a hangja ezúttal megint az volt.
- A Shi’ar Birodalmi Gárdájának Preatora vagyok, nem holmi teherhordó – mondta.
Gina szavaira biccentett a nő felé, előrelépett be a kapun, hogy odaát körbenézzen és védhesse a császárnőjét, ha szemből érkezne valamilyen támadás, akkor azt ő foghassa fel a testével. A csomagokkal persze mint sem törődött és Adam-mel sem. Ahogyan körbenézett újra megszólalt.
- Nos, akkor milyen védelem van itt, hány fős a katonaság és az őrség, milyen fegyverekkel vannak ellátva és milyen módon védik ezt az épületet? – kérdeztem újra.
< - Úgy hiszem, hogy hasonlót még én sem kértem tőled soha – nézett fel a mellette álló strontianra anélkül, hogy elmozdult volna mellőle. >
< - Nem császárnőm, te sem kértél – válaszolt shi’ar nyelven a férfi, ezúttal már-már kedvesen. >
Most nyugodtan hívhatta volna a keresztnevén is, de a megszokás az megszokás volt, hogy csak kettesben nevezte a rendes nevén és akkor beszélt vele bizalmas hangnemben, egyébként minden esetben a protokoll szerint. Lenézett a kisfiúra még mindig ridegen és a hangja ezúttal megint az volt.
- A Shi’ar Birodalmi Gárdájának Preatora vagyok, nem holmi teherhordó – mondta.
Gina szavaira biccentett a nő felé, előrelépett be a kapun, hogy odaát körbenézzen és védhesse a császárnőjét, ha szemből érkezne valamilyen támadás, akkor azt ő foghassa fel a testével. A csomagokkal persze mint sem törődött és Adam-mel sem. Ahogyan körbenézett újra megszólalt.
- Nos, akkor milyen védelem van itt, hány fős a katonaság és az őrség, milyen fegyverekkel vannak ellátva és milyen módon védik ezt az épületet? – kérdeztem újra.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Főbejárat
A férfi bármilyen kedvesnek is látszik, ez nem terjed tovább a lánynál és még mint ha meg is sértődne az amúgy nagyon is kedves szavaimra. A későbbi mondani valóját is csak nagyon nehezen tudom értelmezni, nem csak azért mert ismeretlen nyelven beszélnek, ha nem mert életembe nem halottam sem birodalmukról, sem annak gárdájáról.
~ A Shi’ar Birodalmi Gárdájának Preatora ? Az meg mit jelenthet. Soha életemben, nem hallottam olyanról, és ez nyelv se hasonlít semmire. ~
Kérdezem, meg magamtól majd végig tekintem az eddig asszimulált emlékeket. Ez azonban önmagában nem elég, így túl kell tekintenem a lényemet alkotó valóságon túlra, egészen genetikámba kódolt emlékekig.
~ Nem, tudom... nem, tudom.... nem tudom.... ~
Visszhangozzák sora az anyám, az apám majd nagyszüleim és bár nem szolgáltak értékelhető információval de hagyom hogy alakot öltsenek a szemem elől. Most jó érzés, hogy nem vagyok egyedül és elkövetkezendő idők kihívásaival a teljes tudásokkal a hátuk mögött nézhetek szemben. Ekkor azonban megérkeznek, a húgaim is akik miatt földbe gyökerezik a lábam, ha jól emlékszem egészen gyerekkoruk óta nem láttam őket.
- Sziasztok!
Mondom tétován majd nagy levegőt veszek és megpróbálva magam után vonszolni a bőröndöt, legalább a kapuig.
- Ha minden rendbe, akkor mond meg hol keressem a szobámat, aztán majd csak oda találok valahogy. Te tájékoztasd az urat, ahogyan elnézem ő fontosabb vendég itt mint én. Nem, szoktam eltévedni se bajba kerülni, nincsen szükségem felügyeletre. -
Mondom, a kék hajú szépségnek, majd megindulok előre minden kevéske izom erőmet bevetve hogy súlyos bőrönd átérjen a kapun.
~ A Shi’ar Birodalmi Gárdájának Preatora ? Az meg mit jelenthet. Soha életemben, nem hallottam olyanról, és ez nyelv se hasonlít semmire. ~
Kérdezem, meg magamtól majd végig tekintem az eddig asszimulált emlékeket. Ez azonban önmagában nem elég, így túl kell tekintenem a lényemet alkotó valóságon túlra, egészen genetikámba kódolt emlékekig.
~ Nem, tudom... nem, tudom.... nem tudom.... ~
Visszhangozzák sora az anyám, az apám majd nagyszüleim és bár nem szolgáltak értékelhető információval de hagyom hogy alakot öltsenek a szemem elől. Most jó érzés, hogy nem vagyok egyedül és elkövetkezendő idők kihívásaival a teljes tudásokkal a hátuk mögött nézhetek szemben. Ekkor azonban megérkeznek, a húgaim is akik miatt földbe gyökerezik a lábam, ha jól emlékszem egészen gyerekkoruk óta nem láttam őket.
- Sziasztok!
Mondom tétován majd nagy levegőt veszek és megpróbálva magam után vonszolni a bőröndöt, legalább a kapuig.
- Ha minden rendbe, akkor mond meg hol keressem a szobámat, aztán majd csak oda találok valahogy. Te tájékoztasd az urat, ahogyan elnézem ő fontosabb vendég itt mint én. Nem, szoktam eltévedni se bajba kerülni, nincsen szükségem felügyeletre. -
Mondom, a kék hajú szépségnek, majd megindulok előre minden kevéske izom erőmet bevetve hogy súlyos bőrönd átérjen a kapun.
Warmaster- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 28
Hozzászólások régi : 234
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 10.
Age : 35
Tartózkodási hely : New York, Brooklyn
Karakteradatok
Főkarakter: Taikuri
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Érdekes és ijesztő, a Birodalmi Gárda részt értem de ami közrezárja semmit sem mond és a nyelv amin beszélnek egy pillanatra is nagyon furcsa, egy szavukat sem értem. Az épület védelmét kérdezi és katonasági létszámot, mintha valami kiképző bázis lenne ez. Biztos vagyok benne, hogy tisztában van vele, hogy ez egy Iskola. Egy ideig morfondírozok, közben Lusy csak mosolyog Adam-re, Elisabeth pedig csodálva néz felfelé a Preatorra. Közben én is dűlőre jutok a válaszommal kapcsolatban és kedvesen szólok.
- Biztos lehet benne Uram, hogy az iskola eléggé védett.
Adam felé fordulok hirtelen aki elkezdi vonszolni a táskáit. Oda lépek hozzá és elveszem a csomagjait.
- Ne butáskodj. Majd én viszem neked.
Lenézek az ikrekre akik követték a lépteim, mintha csak hozzá ragadtak volna a lábamhoz.
- Lusy mutassátok meg, hogy hol lesz Adam szobája.
Kérem meg ugyan azzal a kedves hanglejtéssel mint ahogy eddig is. Lusy ki is pattan a lábam mellől mintha csak arra várt volna, hogy mehessen és Adamhez sietve megfogja a kezét.
- Gyeje - mondja majd elkezdi is húzni azzal az apró erejével befelé, pár lépés után pedig Elisabeth is leveszi tekintetét a férfiról és odamegy hozzájuk. Bár kérdéses, hogy Adam tényleg a szobájánál fog-e kilyukadni de a Hall-ba elég hamar be fognak érni ha nem ellenkezik a vezetés ellen.
Én még egy pillanatig figyelem a kicsiket majd visszafordulok a férfi felé és én is elindulok, pár gyorsabb lépéssel, hogy beérjek mellé majd könnyed séta tempót veszek fel a csomagokkal a kezemben. Fürkésző a férfi tekintete, mintha az első fa mögül ellenséget várna.
- Nem kell aggódni, semmilyen támadás nem érhet minket itt. Biztonságos ez a hely.
Hangom most is kedves ám aprón kihallhatóan belekeveredett némi feszengés is de nem a csomagok miatt. Minden esetre ebben a tempóban nemsokára az épülethez is érnünk.
- Biztos lehet benne Uram, hogy az iskola eléggé védett.
Adam felé fordulok hirtelen aki elkezdi vonszolni a táskáit. Oda lépek hozzá és elveszem a csomagjait.
- Ne butáskodj. Majd én viszem neked.
Lenézek az ikrekre akik követték a lépteim, mintha csak hozzá ragadtak volna a lábamhoz.
- Lusy mutassátok meg, hogy hol lesz Adam szobája.
Kérem meg ugyan azzal a kedves hanglejtéssel mint ahogy eddig is. Lusy ki is pattan a lábam mellől mintha csak arra várt volna, hogy mehessen és Adamhez sietve megfogja a kezét.
- Gyeje - mondja majd elkezdi is húzni azzal az apró erejével befelé, pár lépés után pedig Elisabeth is leveszi tekintetét a férfiról és odamegy hozzájuk. Bár kérdéses, hogy Adam tényleg a szobájánál fog-e kilyukadni de a Hall-ba elég hamar be fognak érni ha nem ellenkezik a vezetés ellen.
Én még egy pillanatig figyelem a kicsiket majd visszafordulok a férfi felé és én is elindulok, pár gyorsabb lépéssel, hogy beérjek mellé majd könnyed séta tempót veszek fel a csomagokkal a kezemben. Fürkésző a férfi tekintete, mintha az első fa mögül ellenséget várna.
- Nem kell aggódni, semmilyen támadás nem érhet minket itt. Biztonságos ez a hely.
Hangom most is kedves ám aprón kihallhatóan belekeveredett némi feszengés is de nem a csomagok miatt. Minden esetre ebben a tempóban nemsokára az épülethez is érnünk.
_________________
# Gina, Lusy, Elisabeth #
Gina- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 24
Hozzászólások régi : 50
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 26.
Tartózkodási hely : X-suli / Kúria
Karakteradatok
Főkarakter:
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Főbejárat
Kallarkban egy pillanatra sem merült fel az, hogy segítenie kellene a táskák cipelésében a szenvedő gyereknek, vagy nőnek. Ahogyan látszott a lányban sem, aki pedig azok után, hogy a férfi megbizonyosodott arról, hogy nem éri őket itt támadás csatlakozott mellé. A nőre nézett, amikor mondta, hogy biztonságos, nem tűnt annak, túlságosan is nagy volt a park, túl szabad és a fák mögött, lombjai között megannyi orvgyilkos lapulhatott. Ha itt lett volna a gárda, akkor már régen apró darabokra szedték volna ezt a helyet, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a császárnő egyáltalán idehozható-e. Valószínűleg arra jutottak volna, hogy nem, de nem volt más lehetősége, még úgysem, hogy a Kree birodalom leigázni készül a bolygót.
- Egy embernek, vagy bárki másnak lehetséges, de nem Lady Lilandra-nak – mondta. – Képes ez a hely arra, hogy jól fizetett elit bérgyilkosokat is távol tartson?
A séta közben újra körbenézett, a kísérője nem tűnt éppen vezető szerepű személynek.
- Bízom benne, hogy lesz lehetőségem a hely vezetőjével beszélni – mondta.
//Folytatás: A hall//
- Egy embernek, vagy bárki másnak lehetséges, de nem Lady Lilandra-nak – mondta. – Képes ez a hely arra, hogy jól fizetett elit bérgyilkosokat is távol tartson?
A séta közben újra körbenézett, a kísérője nem tűnt éppen vezető szerepű személynek.
- Bízom benne, hogy lesz lehetőségem a hely vezetőjével beszélni – mondta.
//Folytatás: A hall//
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Főbejárat
A sötétség és a tűz kora
New York felett hála a sötét világból érkezett Einar Thorsonnak hatalmas viharfelhők léptek el mindent. Villámok cikáztak mindenfelé, mikor mindenki a városban hatalmas morajlást hallott, aminek a hatása egy nagyobb földrengés volt. Minden beleremegett, ez volt az a pillanat, amikor Einar elvesztette az uralmát a vihar felett és visszaszerezni sem volt azt immáron képes, mert már valaki más, nála sokkalta erősebb uralta a természet erőit. A fekete felhők vörössé váltak és egész New Yorkban és a környékén New Jerseyben és természetellenes eső kezdett belőle zuhogni. Valaki pontosan ezt a hatalmas erejű Asgardi mágiát használta ki ahhoz, hogy a tervét végrehajtsa. Immáron másodszor használta fel az illető a Mjölnir hatalmát ugyanarra, egyszer korábban a Vipers pályán és most újra. Az első az ő idejövetelét segítette, a második pedig a hadaiét.
Már a vihar is kellően furcsa volt, ugyanis égetett, akinek a bőréhez ért azon hólyagokat és égési sebeket hagyott, a növények az eső miatt elfonnyadtak és az esőnek hála a városban is melegebb lett. Ha mindez még nem lett volna elég, egy újabb nagyobb rengés rázta meg a két említett helyet, az ARMOR még működő számítógépei is kiakadtak, megannyi térkapu és portál nyílt más dimenziókból, amikből szörnyűséges teremtmények érkeztek át a Földre, hogy elfoglalják azt. Démonok, bukott angyalok, vámpírok és egyéb természetfeletti lények hat Asgardi, Loki utódainak vezetésével, mindannyian Dormammut szolgálva. Alig néhány perc alatt lett szinte éjszakai sötét a felhők miatt, amiket mindenfelé a fellobbanó lángok világítottak meg.
A hordák pedig nem várakoztak túl sokat, teljesítették az alku rájuk eső részét, minden fontosabb épületet és központot folyamatos ostrom alá vettek, ami számított ezeken a helyeken, többek között a SHIELD negyedet, Raftot, Baxter-toronyot, a Kúriát és a mutáns gimit, noha az védve volt Zack és Stephanie mágiája miatt egyelőre, az Olimposz kaszinót, az Akkaba Metropoliszt, ENSZ központ és minden más fontosabb hely is. Emberek százai, ezrei estek áldozatul a mészárlásnak eddig, de ez csak a kezdet volt, mert:
A sötétség és a tűz kora kezdetét vette!
Az eső hamar eláll, de időnként mindig lesz zivatar hasonló mellékhatásokkal. Azonban a felhők nem tűnnek el New York és New Jersey környékéről, így a sötét megmarad, ennek köszönhetően a vámpírok éjjel-nappal tudnak közlekedni ezeken a területeken.
New York felett hála a sötét világból érkezett Einar Thorsonnak hatalmas viharfelhők léptek el mindent. Villámok cikáztak mindenfelé, mikor mindenki a városban hatalmas morajlást hallott, aminek a hatása egy nagyobb földrengés volt. Minden beleremegett, ez volt az a pillanat, amikor Einar elvesztette az uralmát a vihar felett és visszaszerezni sem volt azt immáron képes, mert már valaki más, nála sokkalta erősebb uralta a természet erőit. A fekete felhők vörössé váltak és egész New Yorkban és a környékén New Jerseyben és természetellenes eső kezdett belőle zuhogni. Valaki pontosan ezt a hatalmas erejű Asgardi mágiát használta ki ahhoz, hogy a tervét végrehajtsa. Immáron másodszor használta fel az illető a Mjölnir hatalmát ugyanarra, egyszer korábban a Vipers pályán és most újra. Az első az ő idejövetelét segítette, a második pedig a hadaiét.
Már a vihar is kellően furcsa volt, ugyanis égetett, akinek a bőréhez ért azon hólyagokat és égési sebeket hagyott, a növények az eső miatt elfonnyadtak és az esőnek hála a városban is melegebb lett. Ha mindez még nem lett volna elég, egy újabb nagyobb rengés rázta meg a két említett helyet, az ARMOR még működő számítógépei is kiakadtak, megannyi térkapu és portál nyílt más dimenziókból, amikből szörnyűséges teremtmények érkeztek át a Földre, hogy elfoglalják azt. Démonok, bukott angyalok, vámpírok és egyéb természetfeletti lények hat Asgardi, Loki utódainak vezetésével, mindannyian Dormammut szolgálva. Alig néhány perc alatt lett szinte éjszakai sötét a felhők miatt, amiket mindenfelé a fellobbanó lángok világítottak meg.
A hordák pedig nem várakoztak túl sokat, teljesítették az alku rájuk eső részét, minden fontosabb épületet és központot folyamatos ostrom alá vettek, ami számított ezeken a helyeken, többek között a SHIELD negyedet, Raftot, Baxter-toronyot, a Kúriát és a mutáns gimit, noha az védve volt Zack és Stephanie mágiája miatt egyelőre, az Olimposz kaszinót, az Akkaba Metropoliszt, ENSZ központ és minden más fontosabb hely is. Emberek százai, ezrei estek áldozatul a mészárlásnak eddig, de ez csak a kezdet volt, mert:
A sötétség és a tűz kora kezdetét vette!
Az eső hamar eláll, de időnként mindig lesz zivatar hasonló mellékhatásokkal. Azonban a felhők nem tűnnek el New York és New Jersey környékéről, így a sötét megmarad, ennek köszönhetően a vámpírok éjjel-nappal tudnak közlekedni ezeken a területeken.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Főbejárat
Vissza kellett jönnöm. A mai nap eseményei után egyszerűen nem volt választásom. A képességem valahogy úrrá lett rajtam, és én nem tudtam irányítani, ezért majdnem megöltem valakit. Segítségre van szükségem. Tudom, hogy itt meg fogom kapni, de mégis rossz érzésem van. Hiszen voltam már itt egyszer, de még azelőtt leléptem, mielőtt az X-men-től bárki is fogadhatott volna. Nem is igazán tudom, hogy mi üldözött el. Lehet, hogy csak félek a változástól. Hiszen öt éve napról napra élek az utcákon. Már megszoktam, és mi tagadás, kicsit meg is szerettem. Minden nap küzdelem volt, de feküdt nekem ez az életstílus. Az izgalom persze X-men-ként sem fog elkerülni, de azért mégis más lesz. Sokkal több szabályhoz leszek kötve, és oda kell mennem, ahova küldenek. Ugyanakkor lehetőségem lesz végre jó célra használni a képességemet, és végülis erre vágytam. Nem kell majd lopnom, hogy enni tudjak, ez sem utolsó dolog. De igazából nincs is választásom. Rájöttem, hogy veszélyt jelenthetek másokra, és ezt nem vállalhatom. Ez az egyetlen lehetőségem.
A kapuhoz érve megállok egy pillanatra, majd mély levegőt veszek és becsöngetek.
A kapuhoz érve megállok egy pillanatra, majd mély levegőt veszek és becsöngetek.
_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ:
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora:
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 30
Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
Nagyot nyújtózkodva ültem fel az ágyamon. Pár mélyebb levegőt vettem, míg az elhatározás megszilárdult a fejemben.
Úgy éreztem, hogy a mai nap egy, az egészségi állapotomat nézve, jobb lesz, mint az eddigiek. Habár a tükör azt mutatta, hogy még eléggé sápadt vagyok, ezt betudtam a napfénytől való huzamosabb távollétnek.
Az átöltözést követően döntöttem úgy, hogy a lehető legjobb és legmegfelelőbb foglalatosság számomra most a séta lenne, hisz elég rég volt, hogy tulajdonképp elhagytam volna az épületet.
Különös érzés volt végighaladni a folyosókon. Rengeteget változott az óta, hogy én diákként itt éltem, és még mindig nem sikerült hozzászoknom. Az viszont örömmel töltött el, hogy ezekben a nehéz időkben is van élet az épületben és nem egy szellemszállásra hasonlít.
- Hogy ez mennyire hiányzott. - emeltem arcomat a nap felé és lehunytam a szemeimet, mikor a nyílt ég alá értem. Az ilyen pillanatokban valahogy úgy éreztem, mintha az egész világon nem lenne semmi baj vagy szenvedés. Természetesen, sajnos, ez cseppet sem fedi az igazságot, csak apró vágyálom.
Gondtalan elmélkedésemet csengetés hangja szakítja félbe. Dunsztom sincs, hogy miért mászott fejembe az ötlet, hogy fogadjam a jövevényt, hisz sokan sokkal alkalmasabbak lennének e célra, de ha már megszületett az elhatározás, akkor nincs mit tenni ellene.
- Üdv. Miben segíthetek? - köszönök a főbejáratnál lévő idegennek, miután egy kis repüléssel áthidaltam a távolságot. Még mindig kételkedtem abban, hogy én lennék a legmegfelelőbb fogadóbizottság, de egyszer ezt is meg kell tanulni, nem igaz? Most pedig itt van a tökéletes alkalom erre.
Úgy éreztem, hogy a mai nap egy, az egészségi állapotomat nézve, jobb lesz, mint az eddigiek. Habár a tükör azt mutatta, hogy még eléggé sápadt vagyok, ezt betudtam a napfénytől való huzamosabb távollétnek.
Az átöltözést követően döntöttem úgy, hogy a lehető legjobb és legmegfelelőbb foglalatosság számomra most a séta lenne, hisz elég rég volt, hogy tulajdonképp elhagytam volna az épületet.
Különös érzés volt végighaladni a folyosókon. Rengeteget változott az óta, hogy én diákként itt éltem, és még mindig nem sikerült hozzászoknom. Az viszont örömmel töltött el, hogy ezekben a nehéz időkben is van élet az épületben és nem egy szellemszállásra hasonlít.
- Hogy ez mennyire hiányzott. - emeltem arcomat a nap felé és lehunytam a szemeimet, mikor a nyílt ég alá értem. Az ilyen pillanatokban valahogy úgy éreztem, mintha az egész világon nem lenne semmi baj vagy szenvedés. Természetesen, sajnos, ez cseppet sem fedi az igazságot, csak apró vágyálom.
Gondtalan elmélkedésemet csengetés hangja szakítja félbe. Dunsztom sincs, hogy miért mászott fejembe az ötlet, hogy fogadjam a jövevényt, hisz sokan sokkal alkalmasabbak lennének e célra, de ha már megszületett az elhatározás, akkor nincs mit tenni ellene.
- Üdv. Miben segíthetek? - köszönök a főbejáratnál lévő idegennek, miután egy kis repüléssel áthidaltam a távolságot. Még mindig kételkedtem abban, hogy én lennék a legmegfelelőbb fogadóbizottság, de egyszer ezt is meg kell tanulni, nem igaz? Most pedig itt van a tökéletes alkalom erre.
Amelia Stone- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 34
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Brooklyn
Karakteradatok
Főkarakter: Amelia Stone
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
A csöngetésre szinte azonnal érkezik is valaki. Egy fiatal, szőke nő repül át a kerten és megáll a kapunál. Bármennyire is az X-kúriáról van szó, azért meglep, hogy repülve érkezik az egyszemélyes fogadóbizottság. Amikor legutóbb itt voltam, nem találkoztam vele, de ez nem nagyon jelent semmit, hiszen nem töltöttem itt túl sok időt. Kedvesen, érdeklődve kérdezi, hogy segíthet-e, én pedig nem is nagyon kertelek. Tudom, hogy ezzel végérvényesen elkötelezem magam, de már döntöttem.
- A nevem Danny Long.- mondom. - Mutáns vagyok, és segítségre van szükségem. Meg kell tanulnom irányítani az erőmet. Szeretném jóra használni. Azért jöttem, hogy csatlakozzak az X-men-hez, ha lehetséges.
Most már nem fordulhatok vissza, de tudom, hogy helyesen cselekszem.
- A nevem Danny Long.- mondom. - Mutáns vagyok, és segítségre van szükségem. Meg kell tanulnom irányítani az erőmet. Szeretném jóra használni. Azért jöttem, hogy csatlakozzak az X-men-hez, ha lehetséges.
Most már nem fordulhatok vissza, de tudom, hogy helyesen cselekszem.
_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ:
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora:
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 30
Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
A jövevény célját megtudva már egyre inkább azt gondolom, hogy valóban jobb lett volna, ha ráhagyom a dolgot valaki másra. De most már nyakig benne vagyok, nincs lehetőségem meghátrálni.
- Nagyon örvendek, az én nevem Amelia. Amelia Stone. - nyújtom felé a kezemet, hisz ezt így illik bemutatkozásnál és egy kedves mosolyt is megengedek. Nem is emlékszem, hogy mikor mosolyogtam utoljára.
- Ez esetben, úgy hiszem, hogy a lehető legjobb helyre jött. - szedtem össze magam, majd a kapuhoz lépve kinyitottam azt, hogy beengedjem magunkat. - Kérem fáradjon beljebb. Sokkal jobb a kapu másik felén beszélgetni. - léptem hátrébb, hogy beengedjem. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy ilyen helyzetben mi is a megfelelő teendő. Nem vagyok járatos a dologban, talán nem ártana, ha ezt majd a vendéggel is közlöm...
- Nagyon örvendek, az én nevem Amelia. Amelia Stone. - nyújtom felé a kezemet, hisz ezt így illik bemutatkozásnál és egy kedves mosolyt is megengedek. Nem is emlékszem, hogy mikor mosolyogtam utoljára.
- Ez esetben, úgy hiszem, hogy a lehető legjobb helyre jött. - szedtem össze magam, majd a kapuhoz lépve kinyitottam azt, hogy beengedjem magunkat. - Kérem fáradjon beljebb. Sokkal jobb a kapu másik felén beszélgetni. - léptem hátrébb, hogy beengedjem. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy ilyen helyzetben mi is a megfelelő teendő. Nem vagyok járatos a dologban, talán nem ártana, ha ezt majd a vendéggel is közlöm...
_________________
X-diák: Rebecca Knight
Amelia Stone- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 34
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Brooklyn
Karakteradatok
Főkarakter: Amelia Stone
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
A nő Amelia Stone-ként mutatkozik be. Kedvesen a kezét nyújtja, én meg elfogadom, és gyengéden megszorítom.
-Én is örülök.- mondom udvariasan.
Azt már előző ittlétemkor is tapasztaltam, hogy nem jellemző rájuk a bizalmatlankodás, most is rögtön beengednek. Persze nyilván bármikor el tudnának intézni egy pillanat alatt, ha hátsó szándékaim lennének, úgyhogy nincs is igazán okuk rá. Meg egyébként sem venné ki jól magát, ha a befogadóságáról híres X-men mindenkit lehetséges ellenségként kezelne. A kertbe lépve megkérdezem Ameliát:
- Mik a feltételei a csatlakozásnak? Nem sokat tudok arról, hogy hogy mennek itt a dolgok.
Tényleg nem nagyon volt lehetőségem megtapasztalni, mert legutóbb nem találkoztam a vezetőséggel. Valami egyéb elfoglaltság miatt nem tudtak rögtön fogadni.
-Én is örülök.- mondom udvariasan.
Azt már előző ittlétemkor is tapasztaltam, hogy nem jellemző rájuk a bizalmatlankodás, most is rögtön beengednek. Persze nyilván bármikor el tudnának intézni egy pillanat alatt, ha hátsó szándékaim lennének, úgyhogy nincs is igazán okuk rá. Meg egyébként sem venné ki jól magát, ha a befogadóságáról híres X-men mindenkit lehetséges ellenségként kezelne. A kertbe lépve megkérdezem Ameliát:
- Mik a feltételei a csatlakozásnak? Nem sokat tudok arról, hogy hogy mennek itt a dolgok.
Tényleg nem nagyon volt lehetőségem megtapasztalni, mert legutóbb nem találkoztam a vezetőséggel. Valami egyéb elfoglaltság miatt nem tudtak rögtön fogadni.
_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ:
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora:
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 30
Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
Bármennyire is reménykedtem, hogy a vendégünk, aki nem sokáig lesz a vendégünk, nem fog egyből a komoly dolgokra térni tévedtem.
- Tegeződhetünk esetleg? - érdeklődtem meg, még azelőtt, hogy színt vallottam volna. - Tulajdonképp be kell vallanom, hogy ebben nem vagyok jártas. Feltehetőleg van valami papírmunkás procedúra, hogy legális legyen az itt tartózkodásod meg minden, de ahhoz a részhez annyit sem konyítok, mint a vendégek fogadásához. - vallottam be az általam igazságnak vélt dolgokat. Persze nyugodtan megcáfolhat bárki, hisz a joga megvan hozzá.
- Úgyhogy esetleg megoldhatjuk a dolgot úgy, hogy itt kinn, vagy odabenn egy innivaló mellett esetleg egy kötetlenebb ismerkedést lerendezünk. Aztán keresünk egy olyan szobát ahol senki sem tartózkodik és onnantól kezdve a sajátodként tarthatod számon. - igyekeztem valami normális és elfogadható ötletet kitalálni, hisz nem szerettem volna ha most a beszélgetés meg minden zsákutcába torkollott volna és ezután valakit a régebbi tagokból vagy a vezetőségből próbálnánk meg levadászni. Nem mondom, jó lenne ha valaki felbukkanna, de amíg ez nem áll fenn, addig nekem kell az ügyet megoldani valahogyan.
- Tegeződhetünk esetleg? - érdeklődtem meg, még azelőtt, hogy színt vallottam volna. - Tulajdonképp be kell vallanom, hogy ebben nem vagyok jártas. Feltehetőleg van valami papírmunkás procedúra, hogy legális legyen az itt tartózkodásod meg minden, de ahhoz a részhez annyit sem konyítok, mint a vendégek fogadásához. - vallottam be az általam igazságnak vélt dolgokat. Persze nyugodtan megcáfolhat bárki, hisz a joga megvan hozzá.
- Úgyhogy esetleg megoldhatjuk a dolgot úgy, hogy itt kinn, vagy odabenn egy innivaló mellett esetleg egy kötetlenebb ismerkedést lerendezünk. Aztán keresünk egy olyan szobát ahol senki sem tartózkodik és onnantól kezdve a sajátodként tarthatod számon. - igyekeztem valami normális és elfogadható ötletet kitalálni, hisz nem szerettem volna ha most a beszélgetés meg minden zsákutcába torkollott volna és ezután valakit a régebbi tagokból vagy a vezetőségből próbálnánk meg levadászni. Nem mondom, jó lenne ha valaki felbukkanna, de amíg ez nem áll fenn, addig nekem kell az ügyet megoldani valahogyan.
_________________
X-diák: Rebecca Knight
Amelia Stone- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 34
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Brooklyn
Karakteradatok
Főkarakter: Amelia Stone
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
- Persze. - Válaszolom mosolyogva a tegeződéssel kapcsolatos kérdésre. Úgy tűnik, nem az ő dolga az újoncok felvétele. Zavarban is van egy kicsit a helyzettől, mint ahogy én is. Amíg viszont valami illetékes elő nem kerül, nem baj ha van társaságom, aki talán egy kicsit bevezet abba, hogy hogy folyik itt az élet. Amelia így elsőre kedvesnek és közvetlennek tűnik, még ha talán nem is az ismerkedés a legerősebb oldala. Így hát ezt válaszolom:
- Nem vagyok igazán kipihent, úgyhogy jó lenne leülni valahol. Aztán majd csak megtalál minket valaki, aki tudja, hogy mi a teendő.
Ha már a kötetlenebb ismerkedés ötletét felhozta, gyorsan megakadályozom, hogy elmondassa velem az élettörténetem. Igazából kicsit félek, hogy mit gondol majd rólam ő, meg majd később a többiek, hiszen öt évig gyakorlatilag lopásból éltem. Tudom, hogy tudniuk kell, de igyekszem még egy kicsit elodázni azt, hogy el kelljen mondanom. Inkább én kérdezek:
- Te mi óta vagy itt?
- Nem vagyok igazán kipihent, úgyhogy jó lenne leülni valahol. Aztán majd csak megtalál minket valaki, aki tudja, hogy mi a teendő.
Ha már a kötetlenebb ismerkedés ötletét felhozta, gyorsan megakadályozom, hogy elmondassa velem az élettörténetem. Igazából kicsit félek, hogy mit gondol majd rólam ő, meg majd később a többiek, hiszen öt évig gyakorlatilag lopásból éltem. Tudom, hogy tudniuk kell, de igyekszem még egy kicsit elodázni azt, hogy el kelljen mondanom. Inkább én kérdezek:
- Te mi óta vagy itt?
_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ:
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora:
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 30
Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Főbejárat
Igazán örülök annak, hogy a tegeződés nem jelent problémát. Valójában azt sem tudom, hogy valóban létezik-e olyan ember akinek ez gondot jelent. Természetesen olyan helyen ahol főnök-beosztott állapot van, ott nem kérdéses, hogy a magázódás kötelező, de a való életben is van ilyen?
- Körülbelül egy, talán két éve. Pontosan fogalmam sincs, egybefolynak a napok. - válaszoltam, miután egy megfelelő ülőhelyet találtam magunknak. Már ha nem zavarja kedves beszélgetőpartneremet egy kis fűben való üldögélés. Igazából kereshettem volna valami jobbat is, de már nem is emlékszem, hogy mikor csináltam ilyet utoljára. Éljen a betegeskedéses gyerekkor.
- Tulajdonképp azután jöttem vissza ide, hogy a szüleim meghaltak. nem bírták a megrázkódtatásokat. - feleltem az eget bámulva. Meglepően könnyedén beszéltem róla, pedig a szüleim halála az egyik legnagyobb tragédia az életemben.
- És te? Honnan jöttél? - kérdeztem vissza, hisz nem lenne fair ha csak én lennék a forrószékben.
- Körülbelül egy, talán két éve. Pontosan fogalmam sincs, egybefolynak a napok. - válaszoltam, miután egy megfelelő ülőhelyet találtam magunknak. Már ha nem zavarja kedves beszélgetőpartneremet egy kis fűben való üldögélés. Igazából kereshettem volna valami jobbat is, de már nem is emlékszem, hogy mikor csináltam ilyet utoljára. Éljen a betegeskedéses gyerekkor.
- Tulajdonképp azután jöttem vissza ide, hogy a szüleim meghaltak. nem bírták a megrázkódtatásokat. - feleltem az eget bámulva. Meglepően könnyedén beszéltem róla, pedig a szüleim halála az egyik legnagyobb tragédia az életemben.
- És te? Honnan jöttél? - kérdeztem vissza, hisz nem lenne fair ha csak én lennék a forrószékben.
_________________
X-diák: Rebecca Knight
Amelia Stone- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 34
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Brooklyn
Karakteradatok
Főkarakter: Amelia Stone
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
4 / 9 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
4 / 9 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|