A Birtok előtti terület

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





A Suromi „szelleme”

”Ha a múlt megváltozik… beláthatatlan következményei lehetnek”
- Felicia Paran, a Kártyák Mestere



Sakura részéről a mókus kiváló döntés volt, a fiatal tanár meg is érkezett majd szélsebesen nyitott be minden szobába. Visszafelé haladva vette észre az alakváltót.
- Jajj, remélem nem vagy sérült és nem azért jöttél be – mondta aggódva.
Mivel a nő engedte, hogy a fiatal tanárnő felvegye, így óvatosan, nyugtatva nyúlt utána a lány és óvatosan emelte fel Sakura-t és nézte meg, hogy minden rendben van–e vele. Ugyan a vállára nem tette fel, de a tenyerében tartotta a mókust. A tanár gyorsan rohant le vele a lépcsőn a földszintre és onnan le a fiatalok nyomában az alagsorba. Itt Sakura érezhette, hogy még mindig lejjebb volt az, amit keresett, ami hívta.
- Ha kiértünk az épületből, akkor elengedlek az erőben – mondta a lány a mókusnak.

Cody nekilátott annak, hogy felmérje, hogy hol is lehet az a pont, ahonnan a hívást érzik, amennyire sikerült megállapítania pont a másik szárny felől jött és föld alól. azt, hogy mennyire azt nem tudta, de az rémlett neki, hogy a régi iskolában mi volt arra. Számítógépközpont, tartalék generátorok, ezek a sima alagsorban voltak. Alatta kémiai szertár volt a -1. szinten, az alatt pedig a veszélyterem volt. Ezekből pedig bármelyik lehetett. Amíg ő ezzel foglalkozott Ammon nekilátott a kérdéseit feltenni, amire a társnőjük igyekezett felelni.
- Mivel ők nem ismernek minket – mondta. – Azt hinnék, hogy a rosszakkal vagyunk és nem tudnánk elmagyarázni, hogy nem. Így a legjobb, ha nem is tudják, hogy itt vagyunk.
Szerencsére ide nem néztek be, így amint mindenki eltűnt és az utolsó tanár is lefutott a lépcsőn indulhatott a társaság. A lépcsőkig eljutni könnyű volt, ott pedig még félig le is tudtak menni az alagsornál, majd egészen le, csak még a folyosóra kimenni nem, mert ha kilestek, akkor láthatták, hogy most sorjáztak le a következő szintre az itt lakók.
Itt mindenki érezhette, hogy még mindig lejjebb volt az, amit keresett, ami hívta őket.

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





A Suromi „szelleme”

Sakuráék haladtak előre, és mentek lejjebb még egy szintet, a többiek pedig lassanként lopakodva követték őket. elérték a következő szintet és még innen is lejjebb kellett menni. Ezen a szinten voltak a laborok, kémiai, fizikai, testnevelés terem, illetve kórházszoba. Ezeket mindenki láthatta, ahogyan haladtak. Viszont nem ezen a szinten volt, amihez mentek, így a többiek könnyedén tudtak tovább menni a megfelelő lenti szintre a veszélyterem irányába. Sakura-nak azonban el kellett hagynia a „buszát”, ugyanis a tanárnő a fizikaszertárba indult és onnan át a kémia és fizika szertár/laborba, ahol egy titkos ajtó már nyitva volt és egy folyosó vezetett tovább, aminek a végén valószínűleg kifelé ment már az épületből mindez. Így ha itt leugrik a nő kezéből és elrohan visszafelé, akkor a tanár már nem követi a folyosóra, csak addig az ajtóig, így ezek után ő is tud menni lefelé.
Éppen emiatt, most Sakura érte be a többieket, akik teljesen normálisan megérkezhettek a veszélyterem szintjére. Ez sokkalta másabb, archaikusabb volt, mint ami manapság volt az iskolában. Bentről a nagy helységből érződött a hívás, azonban egy igencsak nagy mennyiségű C4 és gránátok voltak több helyen elhelyezve, irányító/tervező terminálhoz, kábelekhez, csövekhez és egy generátorhoz is. Az már történelem, hogy mindez láncreakciót fog beindítani és a teljes iskolát megsemmisíti. Azonban nem volt rajta az, hogy mennyi idő van a robbanásig.
A nagy edzőteremhez vezető ajtó be volt zárva, így egyelőre nem láthatta senki, hogy mi az, ami hívja őket és miért érkeztek ide.

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





A Suromi „szelleme”

Szerencsére a társaság nem bukott le Ammon kérdezősködésének hála, hanem már lent „csodálták” azt a sok robbanóanyagot, ami ott volt. Ahogyan Rain igyekezett megnézni azt, hogy volt-e időzítő ezeken a bombákon, de egyiken sem volt, ellenben olyan szerkezet több darabon is, ami alkalmassá tette a robbanóanyag halmot, hogy távolról, vezérléssel robbantsák fel. Ezek után nekilátott azt megnézni, hogy az ajtót miként lehet kinyitni, az ajtó mellett volt egy panel, ami biometrikus azonosítást kért, hogy úgy lehessen csak bemenni a Veszélyterembe. Mindez tenyérlenyomatot és retinaszkennelést jelentett. Itt lent volt egy számítógép is volt, amit ha megnéztek, akkor azon látható volt, hogy a biometrikus azonosítás megkerülhető volt, de ehhez pedig jelszó kellett.
Közben Karen igyekezett Ammon-on tartani a figyelmét és ha a kisfiú próbál a bombákhoz közelebb menni, akkor igyekszik visszatartani, bár egyelőre szerencsére mással volt elfoglalva, eközben ő maga is idegesen nézelődött.
Sakura pedig a többieket nézte, figyelte, ő is látta, hogy nem lehet csak úgy a benti helységbe bemenni, azonosítás kell, ahogyan azt is, hogy a fiára a lány felügyelt így. A kutyaforma férfi pedig egyelőre csak nézelődött és nem igen tett semmit, hiába ő volt az igazgatóhelyettes.

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





A Suromi „szelleme”

Szellőző, vagy efféle nem volt ezen a helyen, vagy legalább is nem lehetett tudni róla. A veszélyterem az pont olyan volt, mint egy pánikszoba, ha volt is – bizonyosan volt, hisz friss levegő kellett a helységnek – akkor az pici volt, nem akkora, hogy bárki is beférjen rajta. Legalább is ember nagyságban.
Közben Ammon nekilátott hisztizni és Karen már éppen szólt volna hozzá, amikor észrevette a lopakodó mókust. Ha pedig Sakura engedi, akkor fel is veszi őt a lány.
- Ammon nézd, egy mókus – mondta és odamutatta a fiúnak. – Vajon hogy került ide, miközben nem kellene itt lennie?
Ezalatt pedig Cody odament a terminálhoz és igyekezett az ekkor használatos kódját beütni próbálkozásra. Talán a legnagyobb megdöbbenésére, de a kódot a rendszer elfogadta. Mindenki láthatta, hogy az ajtó lassan kezdett el kinyílni, odabent a diákok és Cody számára megszokott látvány tárult szemük elé és Sakura is első ízben pillanthatta meg a teljes fémfalú, padlójú és plafonú helységet. A veszélyterem pedig végre megláthatták azt a valamit, ami vonzotta őket ide.
Egy kisebb kráter volt a helységbe és annak a közepében nem egy tárgy, hanem egy személy feküdt. Ókori egyiptomi fáraói ruhákban. Noha a kráterben feküdt, semmilyen sérülés nem látszott rajta, ami a becsapódás mértékét nézve eléggé lehetetlennek tűnt. Azonban innen messziről nem lehetett látni, hogy életben van-e, vagy halott, mert a férfi nem volt magánál.
- Vajon életben van? – kérdezte aggódva Karen. – Odamehetünk megnézni?
Fordult Cody irányába.

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





A Suromi „szelleme”

Karen bólintott arra, hogy Rain azt mondta, hogy maradjanak kint, így továbbra is a kisfiúval foglalkozott. Mivel Sakura nem akarta azt, hogy odaadja Karen Ammonnak, így a lány kezébe kapaszkodott, emiatt a kisfiú nem tudta kézbe venni őt.
- Akkor csak simogasd meg, óvatosan, ha erősen teszed az fájhat nekik – magyarázta. – De közben helyezkedjünk úgy, hogy jobban be is lássunk.
Ha ez megfelelt Ammonnak, akkor közelebb mentek és ott, ha Sakura hagyja, akkor meg is tudja simogatni őt. De innen ők is és Sakura is látta a bent levő fáraót.
Ami a befele menő párost illette Cody ment előre és őt követte Rain is. szerencsére már nem volt forróság, minden teljesen átlagos szobahőmérsékletű volt. Itt a kráter nem volt igazából kráter, csak egy kisebb maximum harminc-negyven centi szintkülönbségű bemélyedés a fém talapzatban. Még csak módosítni sem kellett a haladáson, nem lehetett elesni, vagy elcsúszni, hanem könnyedén oda lehetett férfihoz jutni.
Ami elsőként rögtön feltűnhet a párosnak, hogy a fáraó ruhában levő alak modern ember. Ez onnan volt sejthető, hogy a fogazata tökéletes volt, a testén semmilyen seb nem látszott, az izomzata kiváló, kisportolt személy volt, ezenfelül 190 centi felett lehetett pár centivel. A ruhája tényleg régies, de a fém dolgok acélból voltak, amik a ruházatán voltak, vagy épp a kardja, aki ismerte az egyiptomiakat, az tudhatta, hogy a fegyverzetük bronz volt abban az időben, amikorból ennek a férfinak származnia kellett.
Ha megvizsgálják, akkor érezhetik, hogy a pulzusa erős, szóval életben volt, de nem volt magánál és ha próbálták felébreszteni akkor sem sikerült. Ha valaki járatos volt az egyiptomi mitológiában, akkor felismerhette, hogy ez Rama Tut fáraó volt, aki mintegy háromezer éve uralkodott Egyiptomban.
Ha Sakura is meglátja neki sokkalta beszédesebb volt az illető, ő látta már képeken, hallott róla, Apokalipszis ellensége volt a férfi, abban az időben volt fáraó, amikor En Sabah Nur-ból Apokalipszis lett. Amit még tudott, hogy az összecsapásnak Apokalipszis lett a győztese és a fáraó elmenekült, állítólag időutazással tűnt el abból az időszakból…
Azonban olyan sok idő nem volt gondolkodni, a bombákon valahol lehetett időzítő, amit nem láttak, mert hangosan kezdett el csipogni egy a legnagyobb halom aljáról…

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





A Suromi „szelleme”

- Gyere, bemegyünk a többiek után – mondta Karen a pityegésre.
Ezzel igyekszik Ammon-t a többiek után terelni, közben Sakura körbenézett, de semmit sem látott, amivel visszatudnának jutni a saját idejükbe. Ugyanezt tette Rain is, de ő a férfinél, a fáraónál semmi olyan nem volt, amivel mindez kivitelezhető lehetett volna. Miközben Rain vizsgálta át valamin beütötte a kezét, az egyik fémrészen és mindez egy kicsit meg is vágta a kézfejét a felső részen. Igazából semmi sem látszott ott, de valami történt, lilás fény kezdett áradni a férfiból.
Ekkor hirtelen minden lelassult, mindenki körül, a mozdulataik is lassabbak lettek, ahogyan körülöttük minden más is. Rain és Cody láthatták, hogy a Karen és Ammon mögött megindult a bombák felrobbanása, szerencsére a fáraóból áradó lilás fény sokkalta gyorsabb volt és körbeölelt mindenkit. Ekkor lehetett hallani a robbanást is odakintről, és hirtelen felgyorsult minden. Érezni lehetett a robbanás szelét és a forróságot, a vörös és a lilás fény pedig mindent körbeölelt. Néhány pillanatra minden megváltozott körülöttük, újra a saját veszélytermüket látták – Sakura ezt persze nem tudja – aztán kint voltak néhány pillanatra az erdőben, a kráternél, a jelenben, minden olyan volt mielőtt változni kezdett minden, végül egy újabb váltás egy elmosódás után…
A következő pillanatban egy síkság kellős közepén találták magukat az ájult fáraóval együtt, a távolban tengerpart és elhagyott katonai kikötő látszott…

//Már oda írjatok majd, de holnap lesz még oda is reag, amint a másik két helyen is lesz mesélői, így azt várjátok ki kérlek, mert most érnek össze a szálak. És emiatt majd az ő idejük szerint lesz reag, azaz +1 nap.//