Re: Kína (Tian)

by **Sarah** Szomb. 05 Ápr. 2014, 16:02

A fejemet vakargatva nézek a kitinpáncélos nőszemélyre miután az elődök földjét kezdi emlegetni, bár még mindig mosolygok, a tekintetemen látszik az erőteljes gondolkodás, nem rémlik hogy ott lett volna egy ilyen személy, az arcát kezdem el alaposabban vizsgálgatni, nem oly módon hogy kellemetlenséget okozzak... Bár benne van a pakliban, őszintén szólva nem zavartatom magam, sosem volt a stílusom része a különösebb visszafogottság, maximum ha nagyon szükséges volt, jelen helyzetben pedig nincs rá szükség. Bele telik egy kis időbe mire elő tudok halászni arról az alkalomról egy ismerős alakot, de...
- Ve... Veronica?... Ugye? - Nézek rá még mindig kérdőn de egyértelműen megvilágosodva.
- Mi történt a bundával? - Teszem még hozzá érdeklődve és a választ még megvárom mielőtt megszólítanám Freydist, akinek a reakció pontosan olyan mint amilyenben reménykedtem. Áh, angyal csapat, de szeretem őket, lehet hogy hülyén hangzik de lassan úgy a szívemhez nőnek mint egy második család, pedig csak pár éve vágom őket és ha úgy tekintjük az egész Racheltől indul. A lényeg, hogy sosem gondoltam volna hogy örülni fogok annak hogy anno leszedték a gépünket, az pedig hogy a csapathoz kerültem annak az utószele volt, örülök hogy úgy alakultak a dolgok ahogyan.
- Valóban. - Jegyzem meg az apró világ megjegyzésre megkönnyebbülten mosolyogva azzal kapcsolatban, hogy látszólag nincsen komolyabb probléma, csak valami ide hívta, abba pedig nem akarom beleütni az orrom, hogy micsoda, ismerve úgyis elmondja ha akarja, vagy ha szüksége lenne valamire, úgyis köztudott tény hogy szívesen segítek ha tudok, arra a kilenc világra pedig kíváncsi lennék, hallottam már ezt-azt de saját szemeimmel még sosem láttam, egyszer körbenéznék mindegyikben olyan jó kis átutazó turista módjára egyszer ha békésebb vizekre evez a világunk... Hát, a jövőt ismerve ebben nem vagyok biztos de nem csüggedek miatta.
- Áh igen, Madripoor... Megtagadtam egy tartozást amibe még régebben belekeveredtem... Tudod... És összeszedtem egy kellemes vérdíjat emiatt a fejemre, semmi komoly, de úgy érzem hogy egy darabig nem fogok a sziget környékére menni. - Bár onnantól kezdve hogy " Madripoor... " halkabban beszélek és közelebb húzódva a lányhoz, nincs szükség arra hogy esetleg mások hallják, de a tekintetem magabiztos és megszokottan optimista, plusz a hangomban sincs semmi ami idegességre utalna, mert lényegében tényleg nem vagyok ideges miatta, ez valószínűleg nyugodtan is fogja tartani a kedélyeket. A többiekhez tett kérdésre megvárom hogy ők maguk válaszoljanak, szigorúan csak azután ölelem át őket a vállukon átfogva egy vigyorral.
- Rajongók és életmentő felmentősereg. - Jegyzem meg a vigyor mellé, a rajongókat kihangsúlyozva hogy egyértelműen érezhető legyen hogy csak egy gyökér poén, valami viszont hamar rombol a hangulaton, suttogást hallok, amire az egyik szemöldököm felvonva szétnéznék, de... Felfogom hogy ez nem egészen olyan suttogás mint amit valaki a fülembe próbál éppen csicseregni, konkrétan a tudatomban hallom, jó hogy hozzá vagyok szokva a telepátiához. A sikolyok... Na az már problémás, kénytelen vagyok kissé csalódott elhúzni a szám.
- Úgy tűnik dolog van. - Jegyzem meg majd még vetek egy pillantást Freydisre, utána pedig picit sietősebb tempóban indulok meg a pánik forrása felé érdeklődve hogy mi történhetett, remélhetőleg nem egyedül.

by **Laura Slyen** Csüt. 10 Ápr. 2014, 23:40

A férfi kérdésére válaszolok is, bár a reakciója nem lepett meg.
- Igen, teljes életnagyságban. Hát nevezzük az esetet, sugárkezeléses evolúciónak, ami történt vele. Csak megjegyzem, nem önszántamból, cseréltem le a külsőmet.
Ezek után megvárom, hogy a többiek befejezzék a mondandójukat, majd válaszolok az Asgardi nő kérdésére is.
- A nevem Vera Slyen, a főmágus toronyban találkoztunk utoljára, bár akkor inkább egy macskanőre hasonlítottam.
Válaszolom, majd valami megtöri a hangulatot. hangokat hallok a fejemben, valami ismeretlen nyelven. Nem tudom ki lehet és mit akar.
~ Talán egy lenne a holnap gyermekei közül, vagy a Tabula Rossán lévő állatok közül? Ki kell derítenem.
A környéken többen is felsikítanak és a társaim is furcsán néznek körbe.
~ Vagy nem a hálózatról küldték, ezért hallhatta más is. vajon hol lehet az a telepata aki beszélt?
David megindulna a pánikolók felé, de én még utána szólok.
- Szerintem csak megijedtek a hangoktól. Várj egy kicsit. megpróbálom kideríteni ki beszélt a fejünkben, bár nem biztos, hogy sikerül.
Mondom, lehunyom a szemem és koncentrálni kezdek a csatornára, hogy üzenjek azon keresztül, ha esetleg fogná az üzenet küldője ezt a csatornát.
"~ Ki vagy te, és mit akarsz?"
Kérdem a telepatikus csatornán keresztül, hátha érkezik rá válasz.

by **Thorhalla** Pént. 11 Ápr. 2014, 08:16

2048. január 20. hétfő – Taipei (Kína), Tian
Résztvevő: David Ethan, Vera Sylen, Tatjana Éva Dragunov, Ragnarr Odrson és Freydis Einardottir

Freydis bólintott arra, hogy Vera az, ahogyan Davidre, hogy miért is van itt. Láthatóan örült, hogy a fiú egyben van és rendben a kirándulás után. Szóban reagálni a hang miatt már nem volt ideje, főleg, hogy a lány szinte azonnal el is indult a sikolyok felé, ahogyan David is, és Ragnarr követte őket. Tatjana maradt hátra és nem mozdult, Vera pedig telepatikus kapcsolatot próbált felvenni azzal, aki suttoghatott. Valószínűleg azzal az eredménnyel, amit várt, nem volt semmilyen eredmény. A Holnap Gyermekei nem ilyenek voltak, és a Tabula Rasa-t nem hagyhatta el semmi sem, a SHIELD vigyázta körbevett előőrsökkel a helyet, nehogy bárki zaklathassa az ott élőket. A Holnap Gyermekei pedig mind az egykori Párizs területén voltak. Így még mindig nem lehetett tudni, hogy ki és mi okozta ezt.
A suttogás egyre hangosabb lett, már nem csak a fejében hallotta a társaság, hanem a fülével is minden irányból. Az égen egy hatalmas pentagramma jelent meg, különféle rúnákkal – nem asgardi - , amiket senki sem ismert meg. A sikolyok helyére ért a társaság, a földön egy szőke raszta hajú nő feküdt. Freydis már hajolt közelebb hozzá, hogy felsegítse, amikor a nő hirtelen mozdult és egy hatalmas ütést kevert le visszakézből a viharistennőnek és az méterekkel repült hátrébb és terült el a földön. A nő vérszomjas szemekkel kelt fel a földről, a testét végig lánc borította, amit könnyedén pattintott el és vett fel támadóállást.
Kína (Tian) - Page 3 2796677-hippolyta

- SENKI SEM ÉRHET ÁRÉSZ LEÁNYÁHOZ! – üvöltötte a két Asgardinak és David-nek.
Az állásából, tekintetéből és mozgásából mindenki rájöhet, hogy pillantok vannak hátra addig, hogy a nő nekik ugorjon.

by **Sarah** Hétf. 14 Ápr. 2014, 02:29

Egyenlőre egyik leányzó sem panaszkodik amiatt, hogy konkrétan átöleltem őket a válluknál fogva és rajongónak neveztem őket, remek, ezt úgy veszem hogy mindenki annyira könnyedén kezeli az egészet mint ahogyan én magam is teszem. Néha sajnos nem ilyen a helyzet, de örülök ha nyílt emberekkel vagyok körülvéve, megkönnyíti a kommunikációt meg egyebeket amikre nem fogok kitérni. Freydis részéről látok egy kevés örömöt azzal kapcsolatban hogy minden okés, a kitinpáncélostól pedig, igaz még korábban, de kaptam egy egészen jó választ, szívesen hozzá tennék még valamit a külső cserés témához, egy olyan megjegyzést amiből könnyedén tovább lehetne vinni az egész dolgot, a probléma csak az hogy már nem igazán áll fent az a helyzet hogy valóban meg is lehessen tenni, úgy értem oké meg minden csak ugye már mozgásban vagyok a sikolyok irányába és hála a jó égnek nem egyedül, máris kellemesebb, bár nem aggaszt igazán hogy mi lehet. Majd később kérdezősködök, eléggé egyenesen beszél róla, feltételezem, hogy nem fogja zavarni, érdekelne hogy mi lett a bundával és hogy miként lehet valakinek... Ilyen... Nem is tudom milyen frizurának nevezzem, úgy értem olyan mintha raszta lenne de le merem fogadni hogy szerves része a szervezetének és egy hajvágási kísérlet csúnya dolgokkal járna... És a tűsarokszerű képződmény a talpán még egy említést megér... Igen, alapos megfigyelő vagyok ha különleges dolgokról van szó, nem tudom hogy mi értelme annak hogy az evolúció így hozta számára de biztosra veszem hogy jó az ok, például egy jó rúgás és az ellenfélnek máris csak egy szeme van, vagy gondolom valami ilyesmi lehet. A lényeg, hogy a pánik forrása felé közeledve a suttogás kezd felerősödni, már nem csak az elmémben hallom, hanem konkrétan mindenhonnan, bár még mindig le merném fogadni hogy csak a tudatomban van ez, mindössze csak a hatás erősebb ahogyan közeledünk a forráshoz, ami... Egy nő egy pentagrammával az égen, nem is kicsivel, általában nem tiszta jóság és " szeressük egymást " jele, ez pedig hamar bebizonyosodik ahogyan Freydis egy nem várt ütés hatására métereket repül és landol a földön. Meglepetten nézem végig a mutatványt és legeltetem a szemem a szőkeségen... A mi asgardi szőkeségünkön egy pár másodpercig mielőtt a... Nem tudom ki a srác de velünk jött szóval úgy veszem hogy velünk van.
- Nézd meg rendben van-e, addig intézem ezt. - Nem parancs, nem várom el, hogy ennek megfelelően cselekedjen, Freydis kemény csaj, úgy értem egy istennő, valószínűleg egy ütésnél jóval többet is kibír és nem igazán aggódom miatta de azért nem volt szép landolás, noha valószínűleg maga a landolás része az ami kevésbé érinti. Megnézném személyesen közelebbről, csak az a baj hogy a hölgy már eltépte a láncokat, amik ki tudja miért voltak ott és beszél, és eléggé fenyegetően áll be az egész mellé... Árész huh? Hát a háború istenének egész jó lánya van mit ne mondjak, az agresszivitás feltételezem családi vonás lesz. Ha most futni kezdenék, nem félelemből, meglesni hogy mi van a korábban említett hölgyeménnyel, valószínűleg kitépné a gerincem, mint egyszerű emberi lény nem igazán élném túl.
- Mélységes tiszteletem istennő. - Köszönök megadva a tiszteletet a mozgásomban és a hangnememben is, mely továbbra is nyugodt a helyzettől függetlenül.
- Elnézést az előbbiért. Minek köszönhetjük a látogatását a dimenziónkban? - Nem igazán érzem úgy mint ahogyan beszélek de talán ezen a módon elkerülhető egy kellemetlenebb összecsapás ami valószínűleg eléggé egyoldalú lenne, legalább is így, hogy nincs nálam a felszerelésem, hát... Valamilyen szinten, mint a háború istenének lánya, gondolom tud verekedni, ha nem is, valószínűleg akkorát üt hogy annak csak az utószele odébb visz egy méterrel. Mindenesetre is a szavaim közben és azok után sem engedem le a védelmem, ha úgy látom, hogy támad, egyszerűen befejezem a beszédet és az első dologgal próbálkozom ami az eszembe jut, megpróbálok egy gyors kerüléssel mögé kerülni, majd pedig a derekát átfogva azonnal a levegőbe rántani és konkrétan hídba vágva magam egy igencsak tisztességes suplexel beleverni a fejét/nyakát a földbe egy kisebb dobás keretében. Nem a legjobb ötlet de zsigerből ez jön és nem nagyon van idő egy éles helyzetben gondolkodni azon hogy miként is kéne megközelíteni egy hadonászó emberfeletti lényt. Lehet egyszerűbb lenne elkerülni de a passzivitás általában nem vezet eredményre... A lényeg, hogy remélem ez elkerülhető.

by **Eva Carter** Kedd 15 Ápr. 2014, 14:12

Érzem, hogy David karja a vállamon nyugszik, és hallom, hogy mond valamit az Azgardi nőnek. Mondatára, csak mosolygok, mondan viszont nem tudok mit mondani. A hangok miat nagyon nem is tudnék mit mondani, amik eddig csak a fejünkben halhattunk, most viszont mintha minden felől jönnének a suttogások. Vera, egy telepatikus komunikációval próbálkozik, hogy megtudja ki az aki suttog. David, közben a két Azgardi társaságában indul felkutatni a hang forrását.
- Hagyad, inkáb menjünk utánnuk. - Mondom neki, és közben tekintetemet, Veráról, a távozó csapatra, majd ismét Verára pillantok kissé idegesen, hogy nehogy el veszitsem őket szem elöl. Mire, oda érünk, ha oda érünk, Freydis már a földön fekszik valahol messze. Majd, végig mérem a másik idegen nőt, akit talán most látok először az életben, de nem vagyok ebben annyira biztos.
- Ebben a hölgyben, kit tisztelhetünk? - Kérdezem Davidtól, amint a közelébe lépek, és tekintetemet még mindig rajta tartom.

by **Kaegan** Csüt. 17 Ápr. 2014, 19:15

Az események nagyon hirtelen gyorsulnak fel. Az előbb még éppen egy csomó idegen közé kerülve rejtélyek boncolgatásáról volt szó, most meg már Freydis repül egy ütés erejétől, míg a midgardiak egyike nekitámad annak, aki Árész lányának nevezi magát, és láncokat szaggat. Ragnarr egyszerűen leakasztja az övéről a pörölyt, és megpróbál arra építeni, amire láthatóan a legésszerűbb. Freydis ha nem sérült meg, újra harcba száll, és a legjobban úgy lehet a többieknek is lehetőséget adni a cselekvésre, ha az amúgy is támadni készülő dühös nőszemélynek a maradék eszét is elvesszük.
Az ilyen egoista hisztigépekben az a jó, hogy nem nehéz túlhergelni őket, utána pedig gondolkozni nem fognak, de hibázni annál többet.
- Majd meglátjuk hagyat fekve is ilyen biztos leszel-e benne. - A hecceléshez jár még egy kacsintás, és egy élveteg mosoly is. Az egész csupán színjáték, de ez a nőszemély aligha fogja azt latolgatni, hogy milyen okból sértegetik. Támadni akar, vért akar, és ha csak Ragnarra figyel, a többieknek jobb esélye lesz cselekedni. Most legalább az is kiderül, mennyit ér az a pöröly, meg az asgardi vért. Jobb esetben persze a vértet nem kell majd letesztelni, mert sok lúd disznót győz. A szőkeség úgyis mintha csak a két asgardit tekintette volna eleve ellenfélnek.

by **Laura Slyen** Vas. 20 Ápr. 2014, 22:38

A társaság nagy része el is indul a hang irányába, és Tati is erre ösztönöz, mikor már csak mi ketten maradtunk ott. Mivel nem kaptam választ a csatornán, ezért én is megindultam a nő után, de mielőtt odaérnénk, az Asgardi örököst repülőpályára állítják egy pofonnal.
~ Ez aztán az ütés.
Éles hallásomnak köszönhetően hallom a nő szavait, melyek nem hatnak valami kedvesen. Csupán a hang olyan irritáló volt számomra, elég volt ahhoz , hogy ellenszenves legyen, mielőtt megláttam volna egyáltalán. Mivel senki se ment az örökös után, így én megyek utána, hogy megnézzem jól van e, de ha hallom a legkisebb jelét annak, hogy valamire készülne a nő, mármint Árész lánya, akkor arra reagálok. Ha pedig harc lesz akkor én is valószínűleg beszálok majd, elvégre egy ember és egy félisten harca nem a legigazságosabb.

by **Thorhalla** Hétf. 21 Ápr. 2014, 11:14

2048. január 20. hétfő – Taipei (Kína), Tian
Résztvevő: David Ethan, Vera Sylen, Tatjana Éva Dragunov, Ragnarr Odrson és Freydis Einardottir

Freydis meglehetősen hamar fel is pattant a földről még azok előtt, hogy Vera megérkezett volna hozzá, csak az ajkáról kellett a vért letörölnie, de mire megtette, már szinte seb sem volt ott, mert begyógyult. Ellökte magát a földről és a levegőbe emelkedett, a szemei kékes fényben izzottak fel és az égen szó szerint a semmiből vastag viharfelhők jelentek meg. Mindez nem volt meglepő senki számára, hogy képes volt erre, köztudott volt, hogy az apai vonal öröksége ütközött ki rajta is, hogy a viharok és villámok irányítását örökölte. Egyelőre azonban nem támadott, csak fedezte a társait, akik próbáltak Árész lányával szót érteni. A nő szemei vörösen izzottak fel. A korábban lepattant lánc két darabba állt össze, ám ezúttal nem ölelte őt körbe, csak megragadta azt. David noha megpróbált vele értelmesen beszélni, de Ragnarr hergelte az amúgy sem túl labilis istennőt. Aki alapból sem biztos, hogy válaszolt volna a szavakra, de így főleg nem tette meg, hanem felkiáltott egy ismeretlen nyelven, a görög istenek nyelvén és a két kezében levő lánccal támadott a hozzá közel álló Tatjana, David és Ragnarr irányába. Két oldalról csapott a lánccal a hármas felé, lényegében iszonyúan lecsökkentve a menekülési útvonalat, hihetetlen erővel közeledtek a láncok és pillanatok múlva el fogják érni a hármast.
Mivel Vera távolabb volt, őt nem fenyegette mindez, ellenben azt látta, hogy Freydis háta mögött a semmiből mintha fekete cérnára hasonlító szálak jelentek volna meg és az istennő felé haladtak, négy darab úgy mozdulva és haladva, hogy körbe tudják tekerni majd a lányt.

by **Laura Slyen** Hétf. 21 Ápr. 2014, 14:04

A trónörökös szívósabb mint gondoltam, azon nyomban felpattant, felrepült és villámokat kezdett szórni a görög isten lánya felé, de ügyelve arra, hogy a többieket ne bántsa.
A láncok, melyek eddig a nőt fogták, most újra kezdtek összeállni két külön lánccá, halottam, ahogy a láncszemek lassan összecsattantak, majd azokat a nő a társaim felé lendítette.
- Mindhárman, Hasra!
Kiáltottam el magam, vélhetően még időben.
Azonban nemcsak mellettem hanem velem szemben is el akartak fogni valakit.
Láttam, hogy 4 fekete árnyékszerű valami tart Freydis háta mögé és lassan megpróbálják őt kerülni, hogy körbefonhassák.
- Feydis, mögötted! Repülj fel gyorsan!
Kiáltom, de már cselekszem s. a közelemben lévő magasabb tárgyakra akarok felugrálni, hogy a legmagasabbról elrugaszkodva lendületet vegyek és karmaimmal, hogy a felém közelebb eső két árnyszálat elvághassam, még ha az Asgardy ki is tért előlük akkor is.

by **Kaegan** Hétf. 21 Ápr. 2014, 18:10

Menekülésről szó sincs. Ragnarr teljes erővel és lendülettel rohan neki a támadónak, és ha jól számol, a láncok csak valahol mögötte fognak összecsattanni, mert túlságosan köze fog kerülni a támadójához ahhoz, hogy a láncok hatótávolságában legyen. A támadás attól függően, mire van lehetőség kétféle képen nézhet ki. Az egyik, hogy hajítja a pörölyt, ami remélhetőleg a mellkasán találja el a magát Árész lányaként azonosító támadót, aztán Ragnarr fog vállal előre belerohanni csak a hatás kedvéért, hátha sikerül felöklelni.
A másik út, ha olyan a helyzet, akkor egyszerűen a kalapáccsal a kezében rohan rá teljes erővel és lendülettel, és próbál lesújtani. A cél elméletileg a hölgy feje, de az sem olyan nagy baj, ha a vállát fogja eltörni az ütés. Elméletileg azzal nem kell számolni, hogy ez a nő a láncokkal meg fog próbálni kitérni előle. Ragnarrnak meg még lehet elméletileg egy olyan előnye, ami Árész lányának nincs. Nem egyedül harcol, vannak társai.

by **Eva Carter** Szer. 23 Ápr. 2014, 18:43

Davidot, jelenleg le foglalja az ismeretlen, és engem is. Jelenleg nincs nálam egy fegyver sem, így nagyon mást nem tudok mit csinálni, hacsak a felvehető beton törmeléket nem veszek magamhoz, és azzal dobálom meg. Ha, lenne is fegyver nállam, talán nem is mennék vele semmire, révén, hogy nem földi eredetű a kicsike. Mond valamit, de révén, hogy nem értem ezért magasról teszek a dologra. A ketté tőrt lánc, most ismét egybe van, és felénk támad vele, de a hátam mögül, meghallom Vera hangját, és megpróbálok elugrani időben a láncok útjából, majd megpróbálom a test sulyommal a földön tartani a láncot. Ha, elvágódnék és ismét támadna a láncaival, én gyorsan gurolok arébb, majd egy az akció filmekben is ismert mozdulattal talpra ugrok, és várok.

/Egyenlőre, most csak ennyit tudtam írni bocs./

by **Thorhalla** Vas. 27 Ápr. 2014, 10:29

2048. január 20. hétfő – Taipei (Kína), Tian
Résztvevő: David Ethan, Vera Sylen, Tatjana Éva Dragunov, Ragnarr Odrson és Freydis Einardottir

Már pillanatokkal korábban érezte a három személy a felé tartó láncot, hogy mennyire erős volt támadás szele. A nő hihetetlen erős lehetett, messze nem egy erőkategória a többiekkel. Éva kitérni próbált, ami igencsak helytelenenk bizonyult, az egyetlen megoldás a hasra vágódás lett volna, ahogyan David sem tért ki előle. Mind a kettejüket eltalálta a lánc, mind a ketten érezték a fájdalmas ütést az oldalukban, a bordák magasságában. Egy jó tizenöt méternyire levő ponyván értek földet és szakították át, így leesve a földre. A levegővétel nehéz volt mind a kettejüknek. A bordáik bánták, minimum megrepedtek, de sanszos, hogy egy, vagy meg is repedt. Ezenfelül szerencsések voltak, még éltek, de meg is ölhette volna őket az a nő, de körülöttük emberek kezdtek a földre hullni minden megmagyarázhatatlan előjel nélkül.
Ragnarr szerencsésebb volt, a pöröly elhajítás nem lett volna olyan szerencsés, így inkább közelebb indult a nőhöz, ennek hála kellően közel került hozzá, hogy úgy csaphassa meg. Odaért és meg is tette, a sisakon nagyot csattant a pöröly, lejjebb csúszva a nő vállára. Mintha meg sem érezte volna, hogy kapott egy ütést. Ragnarr-nak ekkor jutott eszébe, hogy hallott meséket, hogy más istenek, istennők is rendelkezhetnek olyan képességekkel, mint ők. Azaz hihetetlen erővel, ellenállással is. Most sikerült egy ilyennel találkoznia. A nő rávicsorgott és ütésre emelte a kezét, a férfi ekkor láthatta meg, hogy a görög istennőt valami furcsaság veszi körbe, a hátához valami fekete csáp csatlakozott és ez a távolba vezet, így a távoli részeket láthatta.
Freydis meglepetten kapta a fejét Vera felé, amikor a lány rákiabált. Utána a háta mögé, ekkor látta meg a csápokat, próbált feljebb emelkedni, de a csápok is mozdultak fele. Vagyis nem egészen pontosan, ahogyan feljebb emelkedett újabbak jelentek meg. Vera ekkora érkezett meg és próbálta átvágni azokat, de nem sikerült neki, a keze egyszerűen átsiklott rajtuk, mintha az ott sem lett volna. A fent levők pedig elérték Freydist, aki fájdalmasan sikoltott fel, amint a csápok elérték és a hátába fúródtak.
Vera innen fentről láthatta, hogy a földön is egyre több ilyen jelent meg, de amint a sima emberekhez ért hozzá, azok holtan zuhantak alá, mintha az életüket szívta volna ki mindez. így most már látta, hogy Árész lányának hátában is voltak ilyen csápok, csak úgy, mint Freydis-ében.

by **Kaegan** Vas. 27 Ápr. 2014, 21:05

Ez nem jött be. Az nem újdonság, hogy Ragnarrnál van erősebb is a világon, de azért az kellemetlen, amikor a pöröly ennyire hatástalanul csúszik el valakin. Sajnos a várt segítség sem érkezik meg. A többiek vagy megsérültek, vagy akadt valami más bajuk. A vehemens hölgy ütni készül újra, és a láncokkal való csapásba adott svungot alapul véve ennek a pofonnak se lenne okos dolog útjába állni.
Van itt más érdekesség is. Ahogyan a szőke görög istenség karja ütésre emelkedik a hátából kiálló fekete csápok csak egy még sötétebb helyzet ígéretét hordozzák magukban. Ez a hölgy sem magától ilyen ellenséges. Van aki segít neki. Amatsu-Mikaboshira utalnak azok a fekete csápok, és valószínűleg lehet emögött az egész mögött.
Ha van rá lehetőség, akkor Ragnarr ballal fogja megpróbálni kivezetni az ütést, belépni a görög istennő elé, majd egész egyszerűen a jobb karjával kitámasztva a hölgy ütése adta lendületet kihasználva megpróbálja átdobni az istennőt. Ha ez sikerül, akkor közelebb kerülhet azokhoz a csápokhoz, és egy próbát megér, hogy a pöröly képes-e valamit kezdeni velük. Elméletileg mivel már a görög istennő ellen sem volt elég, ez egy amolyan meg kell próbálni ötlet.

by **Sarah** Hétf. 05 Május 2014, 06:18

Nem tudok eléggé gyorsan reagálni a támadásra, valószínűleg túlzottan reménykedtem benne, hogy letudható ez az egész egy háború istennő hergelése és egyéb ilyesmi tevékenységek nélkül, bár az már egy ideje tiszta volt, hogy a mai este nem lesz annyira szórakoztató mint amennyire lennie kéne, oké mondjuk ez éppen nézőpont kérdése mert kinek mi a szórakoztató, mondjuk én személy szerint jobba preferálom a " nézzünk szét, igyunk valamit " mintsem a " verekedjünk egy istennel " dolgot, kivéve ha a mérkőzés barátságosabb keretek között zajlik, akkor végül is miért ne? Most viszont nagyon nem ez áll fenn és ezt repülés és érkezés után kifejezetten érzem a mellkasomon. A földön fekve kell pár másodperc amíg úgy érzem, hogy viszonylag képes vagyok normálisan levegőt venni, ami azt illeti külön lassú légzési technikával igyekszem azt minél hamarabb helyre állítani, ahogyan lassan az egyik kezemmel végigsimítok a bordáim környékén óvatosan és kissé csalódottan mosolyogva.
~ Hát, legalább nem tört el, legalább is nem úgy érződik, de valószínűleg egy rossz mozdulat és el fog. ~ Igaz ez a háton valószínűbb inkább és nem a mellkason, de akkor is igencsak esélyes, hogy néhány rosszabb mozdulat után egyszerűen megadja magát valamelyik, abból pedig már kellemetlenebb problémák is lehetnek, nem mintha ez nem lenne már eléggé az de még talán annyira nem is vészes, talán. Így gondolom amíg nem kezdenek el egyszerűen összeesni a környezetemben az emberek. Sürgősebb tempóban állok fel a földről és ha szükséges segítem fel a társamat is, majd pedig jobban szemügyre veszem az embereket, elsősorban, hogy életben vannak-e még vagy sem, ugyanis ha nincsenek akkor ez az a pont amikor azt mondhatjuk, hogy ennél nagyobb sz@rban aligha lehetnénk így pár perc után egy ünnepségen és sajnos az esetben értük egyértelműen már nem nagyon lehet mit tenni, főleg hogy azt sem tudom, hogy mi okozhatja az egészet és igen, ez éppen sokkal jobban leköt mint egy istennő, nem biztos, hogy minden helyzetben jobban lekötne mint egy istennő de éppen logikusabbnak tűnik mint visszarohanni egy olyan harcba amit így pusztakézzel nem lehet megnyerni, inkább számít, hogy jól vannak-e a civilek vagy sem. Már amennyire jól lehetnek azután, hogy legjobb esetben bénultan fekszenek a földön.

by **Eva Carter** Szer. 07 Május 2014, 17:21

Tudom, hogy mitőrtént, és azt is tudom, hogy most nem nagyon tudok mozogni, csak bordámra teszem a kezemet, hála égnek, nem törtel csak iszonyuan fáj. Mélyeket sohalytok, és közben az eget bámulom.
~ A rancba, ezt most miért kaptam? Egyáltalán, mit ártottam ennek a hülye ku....nak, hogy ezt kapom tőle. ~ gondolom magamban, és már az sem érdekel, ha meghallotta, hogy le kurváztam őt. Legalább tudja, hogy hányadán áll velem. Hirtelen fel segítenek, de csak az egyik kezem szabad, mert a másikkal még mindig a bordámat fogom. Mikor fel segítenek, érzem a fájdalmat a bordámnál, én pedig fel nyögök a fájdalomtól. Csak, most veszem észre, hogy valami nem kóser a többiekkel, mármint a civilekkel.
- Hé, te ri...c mit csinálsz, ezekkel az emberekkel? - Kérdezem, és felkészülök a következő düh kitörésére, bár magasról lesz..om, hogy belegázolok akis mimoza lelkébe.

by **Thorhalla** Csüt. 08 Május 2014, 11:44

2048. január 20. hétfő – Taipei (Kína), Tian
Résztvevő: David Ethan, Vera Sylen, Tatjana Éva Dragunov, Ragnarr Odrson és Freydis Einardottir

Ragnarr ügyesen tudta kivitelezni azt, amit szeretett volna és megragadni a nőt, majd annak a lendülete miatt áthajítani őt a válla felett. Azt így is érezte, hogy hasonlóan nehéz volt a nő, mint egy a saját fajtájából, tehát súlyt nézve az istenek nagyjából egyforma súlyban lehettek egymással. A nő még métereket repült mielőtt végül egy kitett bódéra esett ár és összetörte azt. A rajta levő fűszerek, egyéb dolgok is ráesetek és minden belepte őt, nem mozdult egyelőre. Igaz a fiatal férfi sejthette, hogy mindez nem okozott neki túl nagy sérülést, saját magának sem ártott volna meg mindez. ahogyan a csápokat próbálta csapni nem történt semmi, a fegyvere áthatolt rajtuk, de meg sem sebezte őket. Ami viszont kellemetlenebb volt, hogy azok őt is észlelve felé kezdtek kígyózni és próbálták behálózni őt is, mint a görög istennőt, illetve a levegőben levő Freydis-t is. Ragnarr látta, hogy a földre zuhanó embereket is elérte a csáp, amint hozzájuk ért, azok holtan terültek el a földön és a még két álló személyhez, a nőhöz és a férfihoz – David és Tatjana – is közeledni kezdett néhány.
Vera még mindig a levegőben volt és figyelte az eseményeket anélkül, hogy beavatkozott volna ebbe.
A fájdalmas sikoly után, amit Freydis adott ki az ő szemei is vörösen izzottak fel. Az ég mennydörögni kezdett és a térre mindenhonnan, minden irányból vörös és fekete villámok kezdtek lecsapni, a görög istennő is ekkor „ásta” ki magát a romok alól és kelt fel.
David és Tatjana könnyedén tudtak felkelni a földről, az emberek továbbra is hulltak körülöttük, az istennő ezúttal túl messze volt tőlük, így nem halhatta a sértegetést, csak egyszerűen az emberek közé ugrott, hogy a villámok között ő is segítsen a mészárlásban, amit Freydis kezdett el. Láthatták, hogy Vera a levegőben van és figyel valamit, míg az asgardi férfi valamit csapdos, amit ők ketten nem láttak, így számukra úgy tűnt, mintha a levegőt tenné. Azt mind a ketten könnyedén kiszúrhatták, hogy akik a földre omlottak emberek, már halottak voltak és nem éltek.

by **Sarah** Szomb. 10 Május 2014, 01:47

Nem kell sok hogy ténylegesen elszabaduljon a pokol ahogyan Freydis is villámokat kezd szórni a tömegbe, a látszólag ok nélkül összeeső civilek pedig halottak, így pedig ez most hidegnek fog hangzani de velük már fölösleges foglalkozni, a halottakért nem tehetünk már semmit. Az éppen jobban aggaszt, hogy bármi is áll emögött az egész mögött elég ereje van ahhoz, hogy embereket csak úgy a semmivel megöljön, rávegye a mi istennőnket arra, hogy embereket öljön, feltételezem, hogy ugyan ezen módon lehetséges az is hogy az a bizonyos görög is ennyire... Agresszív, plusz ahogyan elnézem a levegőbe csapdosó társunkat vele sem lehet már valami teljesen százas, szóval azt hiszem ideje meglépni a leglogikusabb lépést mielőtt esetleg mi is holtan esünk össze, bár a magam halála még valahogy mindig nem képes zavarni, oké, nem adom egyszerűen vagy harc nélkül de ha fel dobom a talpam akkor mi van? Ezen a gondolatmeneten már csomószor végigmentem és majd játszok valami társasjátékot Rachellel a pokolban... És talán a nővérével, ó igen, és majd szépen gyűjtögetem a pontokat mint a griffendél és mire észbe kapok pokolból mennyország!...
~ Ó ha csak így lenne... ~ Az a baj hogy átlagos nőkhöz értek de azt nem tudom, hogy miként keltsem fel egy istennő figyelmét. Óh nos ez van, idővel beletanulok ezen mesterségekbe is, most viszont...
- Futás! - Mondom szinte parancsszerűen és ha Tatjana nem jön akkor kézen ragadom és húzom magammal. Akárhogy nézzük, a semmivel és három begőzölt istennel szemben nem vehetjük fel jelenleg a harcot, legalább is még nem. A futás tempós, közben pedig a fejemben már a " telefon " gombjait nyomogatom. Ami azt illeti gondolkodtam rajta, hogy itt kéne valakit elérnem, de az-az igazság hogy nem vágom a Tian mágus forródrót számát szóval a legmegbízhatóbb mágikus és istenes forrással veszem fel a kapcsolatot... Nem, nem faterral, bár lehet ő is itt tartózkodik, végül is régen volt már vele összeröffenésem és valamikor meg kéne ejteni, vele is meg muterral is, de ez most mellékes! A tornyot hívom, egy random számot, ott biztos vágni fogják, hogy mi van, vagy legalább lesz valami ötletük és valószínűleg ott már legalább vágni fogják a mágus forródrótot, ráadásul ott azt hiszem valahol dél környékén járhat az idő. Itt pedig addig iszkiri van amíg még lehetséges mert nem fogjuk sokáig húzni ha egy helyben állunk az biztos, nekem meg nem stílusom a futás de most be kell látnom hogy muszáj. Amúgy így belegondolva eléggé érdekesen magyarázom el a dolgokat az elmefonon keresztül... Most nem részletezem le magamnak, hogy miként mert így is elég részletes leírást adok a magam stílusában arról hogy éppen mi történik, már ha felveszi valaki, vagy nincs valahogy éppen blokkolva a vonal, csak nincs, ha blokkolva van akkor még nagyobb a probléma.

by **Kaegan** Szomb. 10 Május 2014, 07:41

A csápokat nem lehet sebezni a pöröllyel. Ide mágia kellene, de az meg sajnos nincs. Ragnarr elég régóta szerette volna megtalálni a saját útját a mágiához, de eddig még nem járt sikerrel. Lehet, hogy az is elég lett volna, ha egy ereklye fegyverrel támadhatja ezt a förmedvényt, de neki olyan sem volt. A csápokon egyszerűen áthatoló pöröllyel nem volt értelme tovább próbálkozni, ami pedig még rosszabb, hogy a csápok most már őt is kinézték maguknak. Egy pillanatig felmerül a gondolat, hogy ha esetleg elérik őt, akkor talán megtalálhatja a módját, hogy legyőzze a csápok tulajdonosát, de az embereket támadó villámlás el is oszlatja a reményeit. Ha Freydis nem volt elég erős ahhoz, hogy ellenálljon ezeknek az izéknek, akkor nem pont neki lesznek erre jó esélyei.
A legbölcsebb dolog a menekülés lenne. Talán Ragnarr még fontolóra is veszi, hogy ha nem került volna Freydis is a csápok befolyása alá, Ragnarr számára elérhetetlen helyen, fenn az égbolton. Marad hát utolsó próbálkozásként a csápok elől való menekülés, és hogy képes lesz-e valahogy megtalálni a forrást, ahonnan ezek jönnek. Arról még fogalma sem volt, hogy mit fog tudni kezdeni, vagy fog-e tudni valamit is kezdeni Amatsu-Mikaboshira-val, ha már a csápjait se tudta megsebezni, de még meghalni is jobb, mint azzal a hírrel hazamenni, hogy cserben hagyta Freydist.

by **Laura Slyen** Szomb. 10 Május 2014, 16:32

A karmaim túlságosan is könnyen átsiklottak a fekete csápokon, melyeknek érintését nem is éreztem. Már ekkor sejtettem, hogy ez túl gyanús, de amikor láttam, hogy a csápoknak nem is ártottam.
~ Mintha csak árnyékokon próbálnék meg sebzést ejteni.
A csápok elérték a trónörökös istent és a hátába fúródtak, aki felüvöltött és villámokat kezdett szórni az emberek közé.
~ Mi a fene folyik itt? Az emberekhez akikhez hozzáért, ez az árny, meghaltak, Freydis pedig megvadult tőlük.
Az indák a két sérült felé tartanak, de mintha észre se vennék őket.
- Tati, David futás! ne engedjétek, hogy hozzátok érjenek!
Kiáltom, miközben próbálok úgy a szilárd talajra érkezni, hogy közben nem közelítsek meg egy árnyék indát se.
~ Nem vagyok mágus, hogy az árnyak ellen harcolhassak. Várjunk csak.. árnyak. talán a fény is megteszi.
Megpróbálom előkeresni az előző kalandom során kissé megviselt állapotú ruhámból az egyik bűvész kelékemet, hátha találok magamnál zseblámpát, vagy öngyújtót. Lehet hülyeség, de jelenleg más megoldás nem jut az eszembe. Ha megtalálom a lámpát megpróbálok az egyik indára világítani, hogy lássam árt -e neki egyáltalán. Ha nem, akkor valami más megoldást kell kiagyalnom, miközben továbbra is távol tartom magam az indáktól.
Ha nincs elemlámpa csak öngyújtó, akkor bekapcsolt állapotban,kiakasztva azt, vágom hozzá az egyik árnynak, hogy megbizonyosodjak a fény hatékonyságáról.
Ha a fény bármelyik formája hatásosnak bizonyul, akkor először Freydis hátára világítok, ahol az indák voltak, aztán pedig a görög istenség hátára célzok a fénnyel, továbbra is távol tartva magam a csápoktól, amennyire lehet.

by **Eva Carter** Szer. 14 Május 2014, 10:27

Látom, hogy valami nem stimmel mert az emberek, vagy is a civilek haldokolnak itt mig, Vera, és az Azgardi csapkodja a levegőt, és Thor unokája is sötét villámokat szór. Na, ez már nekem is sok. Egyszerre, mintha két felöl is rám szólnának, az egyik a levegőben lévő Vera, a másik a gondolom mellettem lévő David. Gondolkodás nélkül indilok el David után, és futok utánna. Vera, mondatát meg nem értem.
~ Hozzánk érjenek? kik, mik? ~ Kérdem magamban bosszúsan, hisz bármerre is forgatom a fejemet, a haldoklókon kivül, mást nem nagyon látok,és ha, így áll a dolog, akkor valami láthatatlan dologgal van dolgunk, ami vagy amik gyilkolnak.
~ És, pont most nincs nálam egy hülye szemüveg féle, amivel látható a láthatatlan ellenség. ~ Gondolom magamban kissé bosszúsan. Minden esetre, Davidott követem.

by **Thorhalla** Csüt. 15 Május 2014, 11:54

2048. január 20. hétfő – Taipei (Kína), Tian
Résztvevő: David Ethan, Vera Sylen, Tatjana Éva Dragunov, Ragnarr Odrson és Freydis Einardottir

David és Tatjana menekülni kezdtek, de még mindig nem látták, hogy mi elől menekülnek, vagy futnak. Számukra a tér továbbra is ugyanolyan volt, mint korábban. Vera hiába próbálkozott a levegőben azzal, amit tett, semmilyen haszna nem volt. Ragnarra sem tudott mit tenni, a csápok ugyan behálózták, de végül visszahúzódtak tőle. Amíg azok hozzáértek gyengének érezte magát, esendőnek, halandónak.
Néhány pillanatra teljes csönd uralkodott el az egész téren, már nem voltak emberek, csak a három isten, illetve a három halandó. Az ég odafent már nem látszott, az egész teret mintha sűrű feketeség vette volna körbe. Ekkor szállt le Freydis is a görög istennő mellé és mind a ketten eszméletüket vesztették, a csápok engedték el őket ekkor és ez váltotta ki belőlük mindezt. A csápok az egész teret behálózták a levegőben is, mostanra láthatta meg David és Tatjana is ezt. Nevetés hallatszott fel mindenhonnan, majd a föld megremegett. Olyan érzése volt, hatása, mintha a föld kettőbe szakadt volna, de valójában nem ez történt. Valami kimászott a földből, valami hatalmas feketeség. Ez kacagott, Ragnarr azonnal megismerte, de a többieknek teljesen ismeretlen volt az alak.
Kína (Tian) - Page 3 1493393-chaos_war__3_024

Kína (Tian) - Page 3 1493393-chaos_war__3_024

Legalább tizenöt méter magas volt és mint az őrült kacagott. A kezeit az égre emelte és fel is nézett.
- Lássátok hát halandók, Amatsu Mikaboshi, a Káosz király újjászületését!

by **Kaegan** Csüt. 15 Május 2014, 17:58

A dolgok egyre rosszabbra fordultak. Freydis leszáll, majd eszméletlenül esik össze. A tér halottakkal teli. Az, hogy a bolondok japán ura megjelenik teljes alakjában már nem sokat ront a helyzeten. Ha Ragnarrnak lehetősége lesz elérni Freydis eszméletlen testét, akkor felemeli az ájult istenséget, és hívja a Bifröstöt. Ha van egy kis szerencséje, ennek a 15 méteres őrült óriásnak nem éppen most fog eszébe jutni eltaposni őket, hanem még örömködik egy sort. Ha addig megjelenik a szivárvány híd, akkor hazaviszi Freydist, itt most az ő biztonságba helyezése a legfontosabb.

by **Sarah** Szomb. 17 Május 2014, 14:26

Futás van és telefonálnék mint mondtam, de a vonal halott, így viszont legalább teljesen a rohanásra tudok koncentrálni és biztosan nem esek hasra egy testben sem, plusz a lányt sem kell magammal húznom ami frankó mert legalább képben van, bár az előző szitkozódás után amúgy sincs okom feltételezni hogy a repülés jobban meghatotta volna őt mint engem. Egy pillanatra hátra tekintek a többiek irányába, de semmi változás, szóval tekintet előre és futás tovább egészen addig amíg valami meg nem jelenik a levegőben. Ami azt illeti olyan gyorsan történt hogy időm sem volt lereagálni, mire észbe kapok csend van és az eget sem látni, de a téren kívül mást sem, az istenek összeesnek és van valami a levegőben, valami csápféleség amihez van egy olyan érzésem, hogy nem sok kedvem van hozzányúlni. Egy hirtelen megtorpanással hagyom abba a futást mielőtt véletlenül beleszaladnék valamibe, vágom én hogy nagy gáz van, mert lássuk be, ha nincs akkor a dolgok nem így néznének ki mint ahogyan most vannak, de a potenciális veszélyforrások kidőltek és furcsa így beszélni pont egy jó barátról, de végül is ahogyan elnézem nem saját akarata szerint cselekedett, ahogyan feltételezhetően a görög maca sem. Nevetés, földrengés, majd pedig egy igencsak szép termettel megáldott de amúgy ocsmány lény jelenik meg a földből és vág le egy olyan közjátékot amit azt hittem eddig hogy inkább képregényekben vagy filmekben szokás megejteni, hogy durvábbnak tűnjön az illető... Amatsu Mikaboshi... Semmit sem mond amúgy a név. Kellemetlenül kezdem el vakargatni a tarkómat.
- Ó... Jó. - Sóhajtok fel. - Még egy veszélyforrás. - Ezek inkább csak morgások, a görög istennőhöz veszem innen az irányt ha nincs túlzottan messze, igazból mást nem nagyon tehetek, vagyis állhatok egy helyben és várhatok, mivel kétlem hogy a teret körülvevő sötétségen át tudnánk jutni, plusz a telefonok sem működnek, szóval a legjobb amit tehetek ténylegesen csak az, hogy várok kissé tanácstalanul. Fölösleges lenne megtámadni, meg sem fordul a fejemben, nincs is mivel, szóval jobb esetben ő sem fog agresszíven reagálni felénk, ha már mi voltunk azok akik látták a nagy visszatértét amire valószínűleg oly sokáig készült, hogy volt ideje begyakorolni azt a puccos kis mozdulatot. De ja, szóval a göröghöz megyek mert Freydissel már foglalkozik más és hajlandó vagyok rábízni, de azért figyelem, ahogyan a csápokat és a nagydarabot is, ha bármi agresszív megmozdulást érzékelek az elől próbálok gyorsan eltérni, bár nem nagyon lesz hova menni de amíg van hely mozogni addig nem fogom csak hagyni magam. Ha oda érek akkor alaposabban megnézem, mármint hogy életben van-e, ne legyen félreértés. Ez a helyzet jelenleg kicsit megcsapolta a hangulatom, de remélhetőleg hamarosan történik valami és lassan én is ereszthetek a komolyságból, nem szeretek ennyire komoly lenni, de sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy megkívánják a történtek, ilyen pedig legutóbb az Elődök földjén történt.

by **Eva Carter** Kedd 20 Május 2014, 19:15

David, láthatóan, a másikhoz megy, hisz Fredisel már foglalkozik valaki. Az égre nézzve, még Vera is fent van, úgy fest őt talán nem érintette meg az a láthatatlan valami. A halottakon kivül, más továbra sem látok, csak jóval késöbb, mikor ismét szét nézzek, és láthatóvá válnak a csápok, És a nevetést hallok meg minden felől.
~ Valaki, ma nagyon jól mulat. - Jegyzem meg magamban, és várok. Hátha fel is bukkan az illető, amire nem is kell annyira sokat várni. A föld meg remeg, mintha ketté akarna válni, és egy ocsmány valami jön elö a földből. Be is mutatkozik, és a neve alapján, Japánnak mondanám a szerencsétlent.
- Fuh, milyen pazar belépő volt, de kár, hogy a kamerámat otthon hagytam, ezt még anyujék nak is látnia kéne. - Jegyzem meg hangosan, és némi gunnyal a hangomban.
- Egyébként, pedig egészen pontosan kihez is beszélsz, te szerencsétlen, mert az itt tartozkodók, 97% - át meg ölted. - Mondom neki, bár tudom, hogy én is halandó vagyok, és szerintem ő is.

by **Laura Slyen** Pént. 23 Május 2014, 13:08

Semelyik trükköm nem vált be, ide tényleg varázslat kell, vagy csoda. Hiába fejlődtem tovább, még mindig halandó vagyok, akármennyire is nehéz ezt elfogadni. Azt viszont nem értem, hogy David és Tati miért nem látják a csápokat, míg én igen, ha a halandóság lenne az ok, akkor én se látnám, vagy az, hogy más boygón élünk, mint az istenek.
Míg gondolataim viharként kavarogtak, addig sem feledkeztem meg a csápoktól, melyektől most már csak próbálom távol tartani magamat.
Kis idő elteltével feltűnt, hogy egyre nagyobb lett a csönd, a téren mindenki halott volt hatunkon kívül. Ezek után a vérfagyasztó csendet egy vérfagyasztó mosoly váltotta fel, mire a föld megremegett és egy 15 méter magas szörny emelkedett ki a földből.
A szavai közel sem voltak biztatóak, és az sem, hogy tati ilyen bátorsággal beszél a lényhez. normál körülmények közt én is ilyen bátor lennék, persze ha egyáltalán meg tudnám karcolni ezt a rémet. De ha a teste is olyan, mint a csápjai, akkor itt csak egy mágus segíthet rajtunk.
- Már csak ez hiányzott.
Jegyzem meg, inkább csak magamnak, miközben próbálok a csápokat kerülgetve közelebb jutni a két halandótársamhoz, így ha kell félre tudom őket húzni az útból. meg persze arra sem árt figyelni, hogy a 15 méteres Amatsu eltapos -e minket.

by Ajánlott tartalom