Kína (Tian)

Egy asgardi harcos útjai is lehetnek rögösek néha. Hát még akkor, ha éppen Midgardban próbál új lehetőségeket, új utakat keresni a mágia megtanulásához. Annyit még Asgardban sikerült kiderítenie, hogy itt a mágia fővárosa Tian és talán ezen a helyen találhat legkönnyebben olyan módszerekre, amivel talán még neki is megadja magát a mágusok tudománya.
Bóklászott már egy ideje a városban az utóbbi pár napban, és eddig sajnos nem túl sok eredménnyel. A legkülönösebb mégis az a késztetés volt, ami a mai napon kezdte vonzani egy meghatározott irányba. Fogalma sem volt róla, miért kell arra mennie, amerre kell, de határozottan érezte, hogy valahova el kell jutnia. Ez a hely pedig egy templom előtti tér volt. Emberek és mutánsok vegyesen gyűltek össze, mindenféle fura öltözékben, és ünnepeltek valamit. Ennek így már több előnye is volt. Egyrészt ő sem tűnt igazán ki a tömegből, másrészt mikor bánt volna egy asgardi harcos egy kis ünnepséget? Még akkor is, ha errefelé a népek elég furcsán vigadtak. Már csak arra kellett valahogy rájönnie, hogy mi vonzotta pont most, pont erre a térre, és pont ez elé a templom elé. Talán nem is a tér maga, hanem a templom rejtette a választ.

Sikerült végül is megszökni, igaz nem jutottam olyan messzire mint reméltem, de nem baj, legalább számomra békés területen vagyok és sikerült felvennem a kapcsolatot a SHIELD-el is. Feltételezném, hogy minden problémamentesen fog menni mert lényegében csak találkoznom kell valakivel és meg van oldva a helyzet de be kell látnom, hogy hiába ennyi, kétlem hogy ennyire egyszerűen menne le a dolog. Miért? Mert semmi sem megy ennyire egyszerűen és ez az élet egyik szépsége, persze lehet, hogy tévedek, benne van a pakliban, abból pedig nincs nagy dolog. Meg lett természetesen beszélve egy helyszín a találkozásra, amivel viszont szerintem egyikünk sem számolt az-az Új Holdév ünnepe és a vele járó tömeg, bár be kell látnom hogy mint oly sok dolog ez sem zavar, sőt! Mosolyogva mászkálok a tömegben, nagyjából a templom irányába mozogva de megengedve magamnak valamennyi szabadságot a szétnézésre, ugyanis kifejezetten érdekel az esemény és mindig is szerettem volna egy ázsiai kulturális ünnepet személyesen megélni, valamilyen szinten részt venni benne, ahányszor pedig feltekintek az égre és az azon úszó fényekre, pontosan tudom is, hogy miért. A helyik jókedve e mellé eléggé ragad, legalább is rám, bár rám nem nehéz jókedvet ragasztani, nem véletlenül állok pozitív ember hírében. A lényeg, hogy jókedvűen mozgok a tömegben és azért próbálok kiszúrni valakit akire illik a leírás amit kaptam, hogy kit is kéne keresnem. Ha odaérek a templomhoz akkor csak megállok zsebre tett kezekkel és várok, figyelem ahogyan az emberek tömege mozog, kíváncsiskodok ahogyan az első alkalmanként illik, hogy így mondjam, ezt az estét még szívesen itt tölteném, igaz hogy helyi fizetőeszközöm nincs, ami probléma lehet, de biztosra veszem hogy bármiféle költekezés nélkül is tökéletesen el tudnám ütni az időt egész este.

Szóval itt vagyok, távol otthontól, egy olyan országban ahol még sosem jártam korábban egy olyan ünnepségen ami teljesen idegen számomra. Nem távoli, de mégis új élmény és minden pillanatát élvezem, jól érzem magam és pont az ilyen pillanatokért szeretem az életet, az egészen csak mosolyogni tudok és azon gondolkodok, hogy...
~ Mire megöregszem, mennyi hülyeséget fogok majd tudni mesélni másoknak, a felét el sem fogják hinni. ~

előzmény itt: Las Vegas/Tabula Rossa
Az utóbbi időben teljesen feje tetejére fordult az életem. Lassanként meg fogom szokni a változásokat, de jelenleg még az új magamat is el kell fogadnom. A kis kalandunk óta Las Vegast lezárták és átkeresztelték, bár engem ez jelenleg nem zavar mivel leginkább felejteni akarom a rossz dolgokat a hellyel kapcsolatosan, és ennek nincs is jobb módja mint egy másik helyre való utazás. Ezért is vagyok most itt Kínában. Új életet kell kezdenem, valahol és nem biztos, hogy ez lesz az, de körülnézni még nem árthat meg. Igazából azért is vagyok most itt Tatjanával, mert valakit haza kell juttatnia. Már előzőleg beszéltek telefonon, hogy találkát egyeztethessünk. Arra viszont nem számítottam, hogy nem fogjuk megtalálni a kijelölt helyen, mert túlzsúfolt lesz. De mindegy is, ember tervez, isten végez. A helyszín egy templomnál volt, aminek a környéke most tele volt maskarába bújt emberekkel, akik az új Hold évet ünnepelték. Valójában örültem is a sok jelmeznek, mert így nem éreztem úgy magam mintha kilógnék a tömegből. Bár sok furcsa mutáns van, de szerintem nem mindennapiak a csontkinövések, meg a többi külső jelzőm.
Csak állok tati mellett és nézelődöm a tömegben. Hátha meglátom a férfit akit keresünk, feltéve ha tati elárulta nekem korábban a férfi személyleírását. Míg nézelődöm sokféle jelmezt látok. Van itt minden, feline, sárkány még asgardi is. Elég élethű jelmezeket tudnak ma már csinálni.

Vegast nem feledem, hisz az volt életem első önnálló küldetése, és bár el...tam, azért azt mondhatom, hogy jó kis kaland volt. Csak, Vera kisért el erre a helyre, mert Herccegnő inkább forgatni ment valahova. Így, csak ketten vagyunk itt. Tegnap, beszéltem valakivel telefonon, és ezt az időt, és helyszint beszéltük meg. A fickó neve segítségével, képet kerestem róla a Google-ban, hogy fel tudjam ismerni, bár meg mondtam neki, hogy jó magam is kínai öltözékben leszek, és hát lássukbe, nem sok vörös haju nő mászkál erre felé, csak pár darab. Úgy, élvezem a bulit, hogy csak magamat tudom okolni amiért ezt a napot beszéltem meg vele. A közelben, egy férfi áll, és gondolom keres. Ismerősnek tünik a férfi, de nem vagyok biztos a dolgomban, így tehát a fényképet veszem elő, és meg nézem. Szomorúan nyugtázom, hogy a hazakisérndő személy itt van megérkezett. Mutató ujjammal, Vera vállát ütögetem meg, és ha rám figyel, csak akkor mondom neki.
- Itt van, meg érkezett. - Mondom, és közben egy egyhelyben álldogáló férfi felé mutatok. - Menjünk oda hozzá, talán ő is minket vár. - Ajánlom fel, Verának az ötletett, és ha belemegy, indulunk oda.
- Jó napott, őn David Ethan? - Kérdezem, és ha meg kaptam a választ, folytatom. - Neharagudjon, de majd csak holnap megyünk haza, addig élvezzük ezt a klasz kis ünnepséget. - Mondom neki, bár ha ő már most hazai földön akar lenni, az ellen sincs kifogásom, legfejebb felteszem a legközelebbi Amerikába tartó gépre, én meg megyek haza másnap.

Tulajdonképpen kellemes és mulatságos ünnepség bontakozott volna ki, ha nem lett volna két komoly hibája a dolognak. Az egyik, hogy ezek a midgardiak nem igazán ismerték azokat az italokat, amelyeket Ragnarr, a másik komoly gond meg az volt, hogy valami fizetség ellenében osztogatták csak a jóféle, vagyis valószínűleg jóféle itókát, mivel Ragnarr ezeket még nem próbálta, és ilyen fizetőeszköze meg neki nem volt. Azért italozgatás nélkül még az ünneplés sem akkora móka.
Az utóbbi időben egyébként is elszaporodtak Midgardban a furcsa szerzetek, így maga a maszkos forgatag még nem lett volna különösebben érdekes. Annál érdekesebb volt a villámlás, és az a furcsa érzés, ami utána Ragnarrt eltöltötte. Ez lesz a rejtélyek éjszakája? Arról már hallott, hogy idelent megérzi egymást a Kilenc Világ többi lakója, de magát az érzést személyesen most tapasztalta először. Nem kellett sokáig keresni a forrást sem. Alig néhány méterre tőle Freydis Einardottir, a Nagy Thor unokája. A hölgyben nem csak a szépsége volt különleges, hanem az is, hogy a királyi család egyik tagja, méghozzá a trónörökös. Őt látni még egy asgardi harcos számára sem számít mindennapi eseménynek, hacsak nem a királyi család közvetlen környezetében szolgál, Ragnarrt pedig idáig még nem érte ilyen megtiszteltetés.
Bár az szinte biztos, hogy túl sokban nem lehet a gyönyörű hölgy segítségére, hiszen ha értesülései helyesek, akkor Ragnarral ellentétben már nem először jár Midgardon, és lényegesen jobban ki ismeri magát itt, de ettől függetlenül a kötelező tisztelet, az akkor is kijár. Ha Freydis hercegnő vet rá is egy pillantást, akkor következni fog a tradicionális köszöntés, ami a királyi család tagjainak kijár, és az előre várható kérdés.
- Miben lehetek a szolgálatára úrnőm?
Nem is igazán megfelelő szó a szolgálat, hiszen tulajdonképpen az Ragnarrnak lenne kitüntetés, mint névtelen harcosnak, ha a királyi család egy tagjának bármiben a segítségére lehetne, hát még ha egyenesen a gyönyörű Freydisnek.

Úgy tűnik, hogy David benne van a dologban, hogy holnap menjünk csak haza, amitől nekem jó kedvem támad. Majd, kéri hogy tegezzük egymást, amire én csak bólintok, hogy rendben van. Majd Verától is kérdez, bár én nem tudhatom, hogy tényleg ismerik e egymást, vagy nem. Minden esetre, Vera reakciójára várok, hogy meg tudjm a dolgot. Hírtelen, villámlik, és menydörög, ami azért is fura, mert a netes időjárás jelentés szerint, ma szép felhőtlen esténk van, és még esni sem esik semmi, bár ez még nem jelent semmit. Miután, jól kőrbe nézzek, egy ismerőst pillantok meg, Freydis az, de vajon mit keres itt. David, a fejével a szöszi felé bök, és oda megy hozzá. Gondolom, Verához hasonlóan én is oda megyek, ha Vera egyáltalán odamegy szintén a csajhoz. Nem vagyok benne biztos, de mintha gondjai lennének, és első rá nézzésre, mintha nem is lenne egyedül, mintha lenne vele valaki. A fickót, most látom életemben, először. Nem tudom, hogy merjek e mondani bármit is ezért inkább hallgatok, és figyelem az eseményt.

Hamar meg is találjuk a célszemélyt, pontosabban Éva mutatja meg nekem, majd odamegyünk a férfihez. Mikor odaérünk biccentek köszönésképpen, hogy ne szakítsam félbe a beszédüket. A kérdésre, hogy találkoztunk e már felelek, mert úgy veszem, hogy érdekli és nem csak egy olcsó csajozós duma ez.
- Talán az Elődök földjén, vagy egy cirkuszi előadás során láthattál, mert dolgoztam artistaként.
Válaszolok, majd villámcsapás zavarja meg a bulit.
~ Miért villámlik mikor az ég tiszta?
Körbenézek és megpillantom az egyik bosszú angyalt, akihez David, Éva és az Asgardinak öltözött fickó is odamegyek én sem akarok kimaradni így hát odamegyek én is.
Nem sokat bökök ki, de azért nem akartam némán állni sem ott.
- Miben segíthetünk Freydis?

Úgy fest a dolog, hogy a másik Azgardi nem tud segíteni, de gondolom, hogy ebből az következik, hogy mi sem tudunk segíteni. Kérdezi, hogy kik vagyunk, hisz minket, vagy is engem még nem ismer. Így válaszolok is a kérdésére.
- Az én nevem, Tatjana Éva Dragunov, és a SHIELD-nél dolgozom. - Mutatkozom be neki, és közben kinyujtom felé a kezemet remélve, hogy kezet fogunk. Majd, fura suttogó hangra leszek figyelmes, és a fejemet forgatom, hogy a suttogás forrását meg találjam, kevesebb sikerrel. Valahonnan, a távolbol sikolyokra leszek figyelmes.
~ Ennyit a bulizásról. - Gondolom magamban kissé bosszúsan, hisz nem a harc kedvéért akartam maradni, hanem a buli kedvéért. De, mindegy is, hiszen a buli, az buli akárhonnan is nézi az ember. Minden esetre meg várom, hogy mi lesz a folytatás.

Ha nem, hát nem. Az illendőség akkor is azt kívánta, hogy felajánlja a segítségét. Hirtelen egy igen szép csoportosulás veszi körül Freydist, de úgy tűnik barátok. Ragnarr már állna is tovább, hiszen elefánt lenni ő sem szeret, amikor a beszélgetésből érdekes új információ adódik. Freydis is azért van itt, amiért ő. Fogalma sincs, mi vonzotta ide, és ez így egyre érdekesebb.
Sokáig nem marad idő töprengeni, először suttogás valami furcsa suttogás, amit Ragnarr csak az elméjében hall, és talán a zavarodott tekinteteket látva nem is ő az egyetlen, aki így van ezzel. Hamarosan már nem csak suttogás lesz, hanem a tér másik végén pánik szerű kiáltozás is. Ebben a világban Freydis inkább otthonosan mozog, így okosabb egyszerűen csak megvárni, hogy ő mit lát helyes lépésnek. Még az is lehet, hogy tudja mi történik éppen.