Raten Chromixen kastélya

+18

Nem, tényleg nem köti le a figyelmét az ilyesmi, mindegy egy próbát megért, végül is úgy ahogy van lekerült a legegyszerűbb módom. Nem lett volna jó pont ha valamit nem tudom szépen kecsesen levenni, így viszont ilyen probléma nincsen, azért azt látni kellett volna ahogy rám nézett amikor bundát öltöttem. A következő ijesztés amikor az ölébe ugrottam, nem hagyta, közbeszólt, elkapott, mindegy, nekem így is jó, ott vagyok ahol akartam lenni. Gombolom az ingjét amire csak annyi volt a válasza hogy hátradőlt és a kezeit is a feje mögé rakta. Kicsit ilyen na nesze játsszál és így a kigombolt felsőt se tudom róla levenni, akkor marad. Tényleg besértődhetett ha ennyire immúnis lett rám, hülye érzés. De engedek neki, legyen amit szeretne, áttérek a nadrágjára, de nem veszem le róla, csak ki gombolom és annyira húzom le hogy hozzá férjek az érdekelt testrészhez. Nem húzom a dolgot, egy csók a hasra és a lényegre is térek, nem adok bele kevesebb energiát mint eddig, azt akarom hogy jó legyen neki, egészen addig amíg végez. Aztán felkelek, összeszedem a cuccokat, a köntöst magamra veszem a többit meg csak bedobom a nyitott gardróbba. Nem vagyok csalódott vagy ilyesmi, csak van valami fura érzésem, vissza is sétálok és ledőlök az ágyra összekuporodva , a tv-re sandítva, de csak bambulok.

+18

Ez viszont már hatásos, szépen kigombolja a nadrágomat, és rátér arra, amire már a kocsiban szerettem volna, hogy rátérjen. Mennyei, mint az előző, tökéletesen csinálja, pont úgy, ahogy szeretem, és egyetlen apró hibát sem vét. Hamar eljuttat a csúcsra, mivel nincs semmi ami ezt jelezné neki, csak a testbeszédem, ezért meg kell szegjem a némasági fogadalmam.
- mindjárt... mindjárt... - suttogom, és amikor elélvezek, akkor érezheti ahogy az egész testem megfeszül, én pedig kinyögök egy hangos - MOST - ot, és egy mély, elégedett sóhajjal zárom a dolgot. Viszont nem hagyom, hogy felkeljen, elkapom a lábát amikor menni próbál, és ha engedi, akkor a hátára fordítom.
- köszönöm... - mondom halkan, és ha engedi, akkor csókolgatni kezdem a lábát, haladva felfelé, egészen az ő érzékeny testrészéig, amit izgatni kezdek a nyelvemmel, ahogy már korábban, a pakolás közben is akartam. Beleadok mindent, de nem vagyok durva, finoman, érzékien nyalogatom, ügyelve a reakcióira, és figyelve, hogy a lehető legjobb legyen neki. Nem akarom ennyivel befejezni, hiába szopott le, magamévá akarom tenni, de nem kezdeményezek, kényeztetem addig amíg ő akarja, és amíg élvezi.

+18

Ahhoz képest hogy úgy indultam neki nem leszek olyan óvatos, ha véletlen megkarcolják a szemfogaim akkor megkarcolják, de nem szeretnék egyikünkkel sem kiszúrni. Amikor végzett és láttam rajta az elégedettséget, nyugtáztam magamban hogy ügyi voltam és mentem volna tovább, bedobni a feleslegesen kihozott cuccokat a helyükre, nagyjából, aztán lemenni inni egy kicsit, ekkor ugrik be hogy a saját készletemről szépen megfeledkeztem, sóhajtok is egy nagyot. Felakarnék kelni de valami nem engedi a lábam, hékás, nézek a visszatartó kézre majd a késhez tartozó arcra, kissé hűvösen de nem mondok semmit, megköszöni...
-Ezt nem szokás...köszönni. -jelentem ki higgadtan.
Majd ő is kezd lefelé közelíteni, megállítsam, szívem szerint azt tenném de csak hátra dőlök lazán mint ő és hagyom magam kiszolgálni, néha megfeszülök kicsit meg mély levegőket veszek de próbálom magam vissza fogni, végül amikor már úgy érzem kellően meg lettem szórakoztatva az álla alá nyúlok és megemelem de csak azért hogy engedjen felülni az ágy szélére. Pár pillanat üldögélek még lehajtott fejjel és csukott szemmel, fáradt vagyok ehhez, vagy csak a testem próbálja ezt erőltetni nekem hogy ne menjek bele olyan amihez pillanatnyilag hát nem az hogy nincs kedvem, egyerűen nem akarom.

Még szinte le is csesz, hogy nem szokás megköszönni. Nem mondok semmit, most nem, mert most másra használom a szám, de azért megjegyzem, hogy ha végeztünk, akkor emlékeztessem rá - én megköszönöm, mert ez csak nekem jó, neki nem, és másképp önzőségnek érzem. Mondjuk kicsit hülye érzés, hogy úgymond kikényszerítettem belőle, lehet nem is volt kedve hozzá semennyi, csak azért ment bele, mert sértődtem. Ettől kicsit rosszul érzem magam, talán ezért is adok bele mindent, hogy neki is annyira jó legyen, mint nekem volt. Egy idő után megemeli az államat, jelezve hogy elég, már húzódnék is feljebb, de nem, inkább felkel, és kiül az ágy szélére. Szóval valami baj lehet.
- Valami baj van? - teszem fel a kérdést, és húzódok közelebb hozzá, ha engedi. Megpróbálom átölelni, és nézek rá nagy boci szemekkel, hogy most mi történt. - Rossz volt? Vagy az, hogy eljöttél otthonról? Vagy mi a baj? - kérdezgetem, ha magától nem válaszol, és próbálom kihúzni belőle a választ. Nőből van, felkészültem rá, hogy nehéz lesz megtudni mi bántja, vagy teljesen esélytelen, és stratégiát kell váltanom, vigasztalni, engesztelni úgy, hogy nem is tudom mi bántja.

Most kezdődnek a gondok, eddig cuki voltam meg aranyos, most meg lehangolódtam, belefáradtam a mai napba. Mielőtt felültem feltűnt hogy nem épp így gondolta a befejezést, oda is ül mellém aggódva hogy mi a baj, Felemelem a fejem a szemeim megdörzsölve.
-Nincs semmi...-sóhajt- csak sok volt ez a mai, fáradt vagyok és baromira nincs kedvem semmihez. Nem pihenhetnénk? Kezdi megadni magát az idegrendszerem.
Jap, már eléggé ott járok hogy csikarom kifelé magamból az érzéseket úgymond, most is kicsit fagyosra sikerült a válaszom. Szóval a bajom, egy szó, nyűgös, baromi nyűgös. El is dőlök oldalra és összekuporodok nagyot sóhajtva, lemerült az aksi, töltőre kell tenni na de nem olyan töltőre. Próbálok úgy mocorogni egy kitúrjam magam alól a takarót és magamra húzzam, bele bugyoláljam magam a fejbúbomig.

Sok volt a mai, és fáradt, de azért ezt még bevállalta értem... így már még szarabbul érzem magam, hagyom is, hogy oldalra dőljön, és betakarózzon, de csak nem hagy nyugodni a dolog. Elmennék vért hozni, de vagy elalszik, vagy még jobban megbántódik azon, hogy itt hagyom, úgyhogy megpróbálok bekerülni én is a takaró alá, persze csak miután megszabadultam a ruháimtól, és megpróbálok hozzá simulni, hozzá bújni. Érezheti a merevségemet odalent, de nem ez a fő ok, hogy idebújtam, inkább cirógatni kezdem a hátát, és simogatni.
- Ne haragudj, hogy játszottam magam... - kezdem halkan, és adok egy csókot a vállára, ha engedi. - nem tudtam, hogy ennyire nincs kedved hozzá, meg úgy semmihez. - folytatom, és tovább simogatom a hátát. - De pakolás közben még olyan élénk voltál, nem gondoltam, hogy így kidőlsz, meg hogy fáradt vagy, nem mutattad jelét. Ne haragudj. - mondom, és befejezem a simogatást, miközben megpróbálok hozzá simulni, és hátulról átölelni.

Na hogy ezt tisztáztuk, hagyja hogy ledőljek bekucorogjak a takaró alá, azért is jó vámpírnak lenni mert nem életfeltétel az oxigén, levegővétel nélkül szinte teljesen hullának álcázva magam kucorgok össze. Közben azért érzem hogy matat mellettem, nem nyugszik amíg be nem férkőzik és hozzám nem bújik. Persze ez így önmagában nem zavar csak úgy hozzám nyomja a merevebbik részét mintha célozna valamire amire fel is sóhajtok, bár ennek inkább örülnöm kéne, de nem kezdek el most jelet fejtegetni mert rossz vége lesz. Még oda kötök ki a végén hogy csak egy újabb házi nyuszi vagyok az egyik házában ami lehet hogy igaz, de lehet hogy véletlenül se. De a cirógatás jól esik, segítene elmerülni szép lassan, de elkezd beszélni, mégse tisztáztuk nem értette mire célzok.
-Mentálisan vagyok fáradt nem fizikailag,...jó, talán úgyis egy picit. És a pakolásnál azért voltam olyan élénk mert még nem zúdult rám ez az egész ami ma lement.
Először is rosszul ébredtem, összezörrentünk, hát viszonylag csúnyán, ki tettek otthonról, haza kellett mennem a cuccaimért, most is egy kis hiszti és az apró izéket még bele se számoltam csak így a nap főattrakcióit. Az hogy alig haladtam a pakolással és több mint egy órát szívtam az nem számít jelnek hogy nem vagyok valami jó passzban? Idővel majd megtanulja azokat a bűvös jeleket. De legalább rájöttünk valami pozitívra, nem kell majd drága fehérneműkre pazarolni a pénzt. Nem soká sikerül is elszenderedni, szív leáll, levegő vétel abba marad.

Mikor mondja, hogy mentálisan fáradt, akkor már értem, hogy tényleg aludni akar, tényleg szüksége van az alvásra. Úgyhogy nem beszélek többet, csak ölelem magamhoz, és hagyom, hogy elaludjon a karjaimban. Eszembe jut, hogy lemenjek, és hozzak egy kis vért, de reggel is ezzel próbálkoztam, és akkor is felébredt, nem jött össze a dolog, úgyhogy leteszek erről az ötletről, és lehunyom a szemem. Lassan én is elalszok, nem álmodok, nem alszok túl mélyen, sajnos a közelsége se segít ebben, de ettől függetlenül tudok aludni, és már reggel van, mire kinyílik a szemem.

A televízió még mindig szól, elfelejtettük kikapcsolni, de úgy tűnik egyikünket se zavarta, Irina pedig még mindig alszik, vagy legalábbis úgy tűnik, viszont ez a hirtelen közelség, az, hogy észreveszem meztelen, miközben hozzám nyomja a popsiját, egyértelműen felébreszti egy bizonyos testrészem, ami lehet, hogy őt fogja felébreszteni. Nem akarom, hogy rossz kedve legyen, felkeltsem vagy ilyesmi, ezért megpróbálom hátrébb tolni a csípőmet, hogy ne érezze a furcsa nyomást odalent, főleg ne pedig azt higgye, hogy próbálkozok, miközben alszik. Az lenne az igazán ciki, cikibb mint a mostani helyzet.

Szerencsére gyorsan felfogta és nem aggodalmaskodik, legalábbis nem hangosan és hagy aludni, szigorúan úgy hogy átölel hátulról. Erre még jobban össze kuporodok és magamhoz húzom az egyik kezét ölelve azt, mintha azt akarnám hogy véletlenül se tudjon felkelni legalábbis úgy ne hogy engem ne keltsen fel. Ez után mint akit elvágtak, sikerül bekómálni.

Sikerült viszonylag sokáig aludnom de a tv sikeresen felébreszt, este még ilyen nyugis zenét mentek, éjjel meg talán le is szokott állni a műsor és fehér zaj, de most így reggel beindult a műsor és a pörgős reggeli ébresztő zenéket kezdték sugározni, talán hangosabb is mint este. Elégedetlenül kezdek mozgolódni, kifejezve a nem tetszésem, amit a tv-nek címeztem.
-Ajj, hallgass már el! - mondom halkan vékony hangon még félálomban.
De már mindegy, már felkeltett, fordulok is nyújtózva a hátamra, nyűglődve szigorúan csukott szemmel. Csak miután kiszenvedtem magam kezdem nyitogatni a szemem dörzsölgetve és fel is ülök morcosan nézve a tv-re, legszívesebben megölném, de pár másodperc alatt rázombulok a klippre ami megy benne.

Nem tartott sokáig az alvás, fel is ébredt, és elégedetlenül mocorog, amit egyelőre hagyok, nem akarom, hogy úgy érezze, korlátozom a reggeli tornáját. Le is szid, hogy hallgassak már, amit először nem értek, de hamar kapcsolok, hogy a tv-hez beszél.
- Televízió ki. - mondom határozottan, és elég hangosan ahhoz, hogy a hangérzékelő felismerje az utasítást, és a parancsom szerint cselekedjen. De már mindegy, már nyűgösen mocorog, nem tudom mit csináljak, átöleljem, vagy hagyjam egyelőre, mert ha hozzá simulok, akkor csak én leszek haragjának újabb tárgya. Határozatlanul figyelem egy darabig, de amikor felül, akkor én is így teszek, és hátulról átölelem.
- Jó reggelt, édesem. - súgom a fülébe, és köré fonom a karjaimat, miközben a vállára teszem az állam, és terpeszbe teszem a lábaimat is, hogy minél jobban hozzá tudjak bújni. Ez csak egy reggeli ölelés, ha végeztem, akkor kicsit hátrébb dőlök, és masszírozni kezdem a vállát, amennyiben hagyja. Nem követem el azt a hibát mint tegnap, a ma reggeli ébredés róla szól, és arról hogy kedveskedjek neki. Még a végén megint nyűgös lesz és morcos. A merevedő végtagommal még nem foglalkozok, bár érezhette amikor hozzásimultam és átöleltem, de nem akarom egyből letámadni, még a végén azt hiszi, hogy csak szexre kell. Kivárok, majd megjön az ő kedve is.

Úgy néz ki kedvet kapott ő is beszól a tv-nek de rá legalább hallgat, morcosan meg is jegyzem.
-Naa, rám mért nem hallgatott? - nyekergem tekeredés közben.
Így is felülök és nézek a fekete képre, amikor érzem hogy valaki, na vajon ki, átölel és jó reggelt kíván, extra még hogy egy kis masszírozást is kapok, amire hátra biccentem a fejem, nem tudom miért, ezzel csak akadályozom a munkában de mindegy így esett jól, és neki dőlök.
-Neked is, morr.
Fekszek így egy kicsit az ölében elnyúlva, a lábaim pihentetve a karjaim mintha azok egy fotel kartámaszai lennének, itt is nyújtózni kezdek, legalábbis a hátam feszítem, mintha így akarnék hidat csinálni, közben végig húzom a körmeim a combja külső felén. Amikor vissza engedem magam leszek figyelmes valamire ami nyomja a hátam, sürgősen át kell helyezkedni úgyhogy felkelek, ledöntöm hanyatt a támlámat helyettesítő testet és felé fordulva rá fekszek a mellkasán pihentetve a fejem, így nem nyom senki senkit. Rövid idő után megunom ezt és hernyómozgással és egy kis rá segítéssel karból feljebb araszolok és a nyakába fúrom az arcom, a párnája alá csúsztatom a kezeim és ölelem magamhoz azzal együtt. Próbálok nem tenni hirtelen rossz mozdulatokat mert elég veszélyes helyen van most a lábam, be is ugrik ebből valami hirtelen ötlet amit be is dobok, széles mosolyra húzódik a szám..
-Egy rossz mozdulat ééés...-nyomom meg finoman a térdemmel a túszaim.
Ezért lehet büntit fogok kapni, de magamnak harcolom ki, lehet szándékosan.

- Mert nem jól mondtad a parancsot. - mondom, és adok egy újabb puszit, ezúttal az arcára, mert csak azt érem el. A masszírozás úgy tűnik jól esik neki, miután végeztem hátra dől, és nekem támaszkodik, természetesen ellen tartok, de csak annyira, hogy kényelmes legyen neki. Amikor végigkarmolja a combomat, akkor még nehezebb megállnom, hogy letámadjam, de még kivárok, mint a vadászó állat, aki lesben áll, és várja a tökéletes alkalmat. Jól teszem, mert végül ő dönt hanyatt, de nem, most csak rám fekszik, sajnos nem úgy, hogy becsúszhasson a kis játékszerem. Egy idő után helyezkedni kezd, a nyakamhoz nyomja az arcát, várom a csókot, és a harapdálást, de nem érkezik. Ehelyett a térdét csúsztatja a golyóimhoz, és fenyegetőzni kezd, mire elmosolyodok, és egy hirtelen mozdulattal átfordítom magunkat, hogy ő kerüljön alulra.
- Fenyegetőzni csak a rossz lányok szoktak, és a rossz lányok büntetést érdemelnek. - mondom széles vigyorral az arcomon, és lefogom a karjainál fogva, hogy ne tudjon ficánkolni. Persze nem komolyan, meg nem úgy hogy fájjon neki, csak játékból. Körbenézek, és keresek valamit, amivel kikötözhetném, de sajnos rájövök, hogy vámpírként nem sok minden tartaná meg, ami mégis, az pedig az ágy lábát tépné ki a helyéről ha ficánkolni kezd a nő.

-Pedig szerintem elég határozott volt.-dörmögöm.
Ki ficánkoltam magam és ténylegesen kezdek éber lenni, amit a tudtára is igyekszem adni azzal hogy rá mászok és már kezdem is a pimaszkodás, agy húzás, fenyegetés. Meg is lett az eredménye, hamar változott a felállás és mire észbe kaptam már én voltam alul, lefogva. Ártatlan szemekkel nézek rá és kezdek nyökdösve erőlködni ,próbálni szabadulni, persze mind ez csak színészkedés, gondolhatja hogy ilyen egyszerűen nem tud lefogni.
-Ajjaj! - tartok egy kis szünetet a mozgolódásban - Mit kapok? - nézek érdeklődve az ajkam beharapva miközben nézelődik.
Tényleg érdekel most mit tervez, remélem azzal tisztába van hogy a kikötözés nem olyan egyszerű az én esetemben, ha csak nem ezüst láncokkal óhajt kikötni, már pedig az pokolian fájna. Mondta hogy nem egyformák a képességeink meg a gyengeségeink, remélem rá is legalább olyan nagy hatással van az ezüst mint rám és nem csak valami kis gyengítéssel bír. Jól indul a buli de vannak kockázatok és van jobb ötletem is. Neki feszülök megint mintha szabadulást színlelnék de most tényleg le is hajítom magam mellé az ágyra, majd felpattanok, felkapom a köntösöm és megiramodok kifelé de az ajtóban megállok és vissza nézek.
-Csak ennyit tud, ez kevés, nagyon kevés. - mondom kihívóan, közben a vállamra dobom a köntösöm és kissé ördögien kacagva kezdek futni a folyosón ahogy a lábam bírja.
Ajjaj, attól félek ebből eltévedés lesz, na se baj csak megtalál előbb utóbb, futok pár kört, ha úgy fest leráztam vagy ilyesmi gyorsan bemenekülök egy szobába, rövid rácsodálkozás után pedig el bújok. Nem is tudom, Ágy alatt vagy szekrény? Hmm, legyen a szekrény, onnan még van esélyem egér utat törni. Ha már nem vadászunk, legalább játszunk egy kicsit, szeretek cicázni, főleg ha én vagyok a macska, de az egér szerepe sem olyan rossz ebben a helyzetben.

A lefogás úgy tűnik, hogy sikeres, vagyis egy ideig ártatlan áldozatként néz rám, és hagyja, hogy tartsam az ágyon, sőt, még rá is kérdez a büntetésére. Na igen, a kikötözés jó lenne kezdésnek, de nem elég, és nem is tudom kivitelezni. Ahogy elgondolkodok, gyengyülhet a szorításom, amit ki is használ, és hirtelen átfordít az ágyon. Kezdek reménykedni, hogy ebből lovaglás lesz, de hirtelen felpattan, és kirohan a szobából. A picsába, ezt benéztem. Na nembaj, felkapom a síkosítót az ágy mellől, és rohanok utána, a lépései hangja alapján tudom követni, és azt is hallom, hogy melyik szobába rohan be. Bemegyek, és próbálom kitalálni, hogy merre lehet.
A szobába érve éles érzékeimhez fordulok, beleszagolok a levegőbe, és a vérlátásom is bekapcsolom. Természetesen a látás nem segít, mert nem élő nőről beszélünk, ezért ezt ki is kapcsolom hamar. A tusfürdőjét sem érzem, hiszen ugyan azzal fürödtünk, és így a sajátom elnyomja az övét. Jobb ötletem nincs, ezért úgy döntök, hogy szólongatni kezdem.
- Merre vagy, cicuska? - mondom, és fülelek, hogy a legapróbb neszt is meghalljam, ami Irina irányából jöhet. Ha csak mozdul egyet, az már árulkodó lehet. Ha elárulja magát, akkor odalépek a szekrényhez, de nem nyitom ki, megállok előtte, és nem mozdulok, nem csinálok semmit, csak várok. Hallhatta, ahogy idejöttem, tudhatja, hogy itt vagyok.

Sikerült elfutnom, kicsit fázis késéses volt de követett, hamar ki találta melyik szobában rejtőzök, innen már könnyű, simán megtalál gondolom én, kiszagol vagy valami. Legalább a szívem nem dobog és így nem buktat le, Ülök össze kuporodva a szekrényben és várok. A nézelődést hamar feladja és segítséget kér. Ismeri vajon azt a játékot ahol a fogó bekötött szemmel közlekedik és taps alapján tájékozódik, eszembe jutnak régi szép idők és tapsolnék, de az akkora hanggal van hogy azonnal rám találna. De csak megjátssza, pontosan tudja hol vagyok szerintem, ez a kérdés is hogy merre lehetek amolyan "fokozó", meg karcolom az ajtót a körmeimmel, épp hogy érintette a fát úgyhogy nagyon kellett fülelnie de meghallhatta. Csak azért hogy ne az jöjjön le hogy tök passzív vagyok, nem egészen az a cél hogy ne találjon meg. Minden lépéssel egyre amm...izgatottabb leszek, jobb szót nem tudok erre a fura érzésre, főleg akkor ér a tető fokra amikor a kis résen bevilágító fényt elállja, megérkezett. Sarkig nyílt szemekkel pislogva várom hogy nyissa az ajtót már már beleépülve a szekrény hátuljába, de várat. Megállt, nem mozdul. Mit csinál? Ha arra pályázik hogy a kíváncsiságom győzzön és magamtól dugjam ki a buksim arról álmodhat. Várok, várok, ha eleget várat dorombolást hallhat kívülről, jaja, megint eltoltad, hagytál nekem időt egy újabb egérúthoz.
Élvezem a játékot, már most felpörgetett, még nem akarom hogy vége legyen, viszont túl sokáig se akarom húzni a hogy bele unjon.

Elárulta magát, megkaparta a fát, amit meg is hallottam. A szekrénynél állva, várakozás közben nem tesz semmit, ő is vár, ez amolyan türelemjáték, és valamiért izgató is, de az is lehet, hogy ebben az állapotban szinte minden izgatna. Nem baj, még várok, amíg nem hallok egy dorombolást odabentről. Ahá, szóval macskává változott a kis pimasz. De ezúttal nem fog megszívatni.
- Hiába vagy cicus, akkor is elkaplak. - mondom, és vigyorgok azon, hogy ezt most benézte. Macskaként nincs meg az az ereje és gyorsasága, mint emberként, nem tud ellökni és elrohanni, vagy ilyesmi. Ezért amikor feltépem a szekrényt, egyből megpróbálom megragadni a kis szőrös állatot, és felemelni a földről a testénél fogva, ahogy nem tud karmolni és harapni. Felkészülök rá, hogy megpróbál visszaváltozni, ez esetben szintén tartom, és az ágyhoz próbálom vonszolni. A szoba ahova menekült amúgy lehet jobban tetszene neki, mint amit választott, főleg azért, mert ez egybe nyílik a fürdőszobával. Ha sikerül az ágyra tennem, akkor kaján mosollyal az arcomon próbálom megharapni érzékien a combját.
- Nem érdemes menekülnöd. - suttogom, és megpróbálok felfelé indulni a végtagon apró csókokkal és finom harapásokkal.

Nem bírom ezt a várakozást, sürgetem azzal hogy macskává változom, abból hogy kirohanjak magamtól abból nem eszel az biztos. A mondata után kicsit húzom a fülem, nem nem értem félre...zoofil állat, nem, tényleg nem, csak hirtelen elég ömm fura volt. Szóval innentől bármikor ránthatja az ajtókat, be húzódok teljesen az egyik sarokba ugrásra készen. Nyitja már, nyitja, toporgok a hátsó lábaimmal, fókuszálva az ugrásra. tuti arra számít hogy lefelé ugrok, úgy is indulok majd meg de felugrok a vállára és onnan ki, aztán szabad a pálya, nesze neked várakozni.
De a terv besült, mint kiderült így csak olyan képességekkel vagyok megáldva mint egy rendes házi macska, se több, se kevesebb, ő viszont a géppuska kezeivel, volt esélyem? A.aa, el kap mint a húzat ahogy elkezdek ugrani, nem szándékozom összemarni vagy ilyesmi, csak rá fújok egyet és kicsit húzom a füleim. Te se sűrűn fogtál macskát a kezedben édes, ha tényleg egy ijedt menekülő cica lennék már szétszacskáztam volna a kezeid. De lásd milyen kedves vagyok, de a türelem játékod ellened fordítom, mint az ingerült fajtársak kezdem mozgatni össze-vissza a lógó farkincám és várok, ezt egy nyávogással is megerősítem, olyasmi nyávogás mint amit a kaját kunyerálók szoktak adni. Most már vegyen rá hogy vissza változzak, kíváncsi vagyok mennyire kreatív, addig is farkasszemezzünk.

Sikerült elkapnom, és bár ficánkol, stabilan tartom, és nem eresztem el. De nem akar visszaváltozni, inkább fújtat és néz, nem tudom hogy most mérges, vagy ez is a játék része. Úgy fogom, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, és elhúzom a számat.
- Légyszíves, változz vissza. - nézek rá kérlelő szemekkel, kissé elhúzott szájjal, és visszateszem a szekrényre, ha akar, így egyszerűen ülve visszaalakulhat. Nem akarok most itt könyörögni neki, nem akarok besértődni a dolgon, de ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Ha visszaváltozott volna amikor elkaptam, akkor lehetett volna még tovább vinni a játékot, de így kezd elmenni tőle a kedvem. Mi a pélót kezdjek egy kismacskával? Én a barátnőmet akarom, nem a háziállatát. Ha nem változik vissza, akkor leülök az ágyra, hanyatt vágom magam, és várok, vagy elmegyek fürdeni. Elveszi a kedvem ez a macskás izé, nem tudom miért kell erőltesse, nem is szeretem a macskákat, és tök lehangoló tud lenni. Itt vagyok, begerjedve, bármit megtennék neki, erre átalakul macskává. Most komolyan, mintha direkt arra menne, hogy ne szeretkezzünk. de akkor egyszerűen mondja ki, hogy nincs kedve, vagy hogy hagyjam békén, ne pedig egy állattá alakuljon. Vagy azt akarja, hogy így csináljuk, csak nem meri kimondani? Mert arra soha nem fog rávenni, az elég biztos.

Elkapott de látszik rajta hogy nem igazán tud így mit kezdeni velem. Ha purrbarát lenne tudná hogy a riadt elkapott macsekot simizni kell, de nyem, alapból célszerűbb lett volna a tarkómnál elkapni, kikapcsolt volna egyből és rövid időn belül visszaváltoztam volna automatikusan, de honnan tudta volna. Le is vontam a következtetést és a kérésére vissza is változok, lebiggyesztett ajkakkal, leszegett állal nézek rá. Egy hanyag mozdulattal az ágyra lököm és felülök a hasára, kezdem cirógatni simogatni a felső testét mosolyogva.
-Nem szereted a macskákat, igaz?
Ha jól sejtettem akkor ez az alakom megmarad menekülésre, na meg gyors vetkezésre, se baj, elfogadom, elég megosztó lények. Belőle pont negatív hatást vált ki, én imádom őket, de a házba nem engedték hogy tartsak.
Talán egyből vissza kellett volna változnom ahogy elkapott és rá ugrani, biztos jobban értékelte volna de már így alakult. Nem terrorizálom többet ezzel.
-Megígérem, nem változok át többet. -legalábbis a jelenlétében nem, nem akarok lemondani erről mert egyébként szeretem azt az alakom.
A mellkasára támaszkodom a két kezemmel és egészen közel hajolok hogy adjak neki egy csókot, amolyan bocsánat kérő csók, épp ezért nem is olyan heves mint általában.

+18

A kérésemre visszaváltozott, bár kicsit mintha szomorkás lenne, de remélem, hogy csak tetteti. Tetteti hát, egyből hanyatt is dönt, majd felül rám, és cirógatni kezdi a felsőtestem. A kérdésére nem válaszolok, csak halkan felsóhajtok, hogy tudja, élvezem a kialakult helyzetet. Én is cirógatni kezdem a hátát a körmömmel, lehet kicsit meg is karmolom, attól függ, hogyan reagál az érintésemre.
- Nem zavar ha átváltozol, csak ne ilyenkor... - mondom halkan, és megpróbálom megcsókolni a nyakát. - Hangulatromboló tud lenni. - magyarázom, és megpróbálom átfordítani, hogy én legyek felül. Kényeztetni akarom, hallani a nyögését, azt akarom hogy jó legyen neki, és ez vezérel akkor is, amikor apró csókokkal megindulok a nyakától a mellén keresztül lefelé. Gondolom tudja mi a célom, és remélem nem állít meg, ha pedig elérem, akkor a nyelvem apró mozdulataival kezdem el cirógatni, izgalomba hozni, feltüzelni. Most se tervezem rövidre a dolgot, de remélhetőleg ez után nem fog elfordulni, és betakarózni, mert ha igen, akkor ez az utolsó, hogy ezt csinálom. Ha viszont élvezi, akkor egy idő után az ujjaimat is bevetem, azt akarom, hogy minél jobb legyen Irinának. Remélhetőleg annál jobb lesz a viszonzás.

+18

Le is nyugodott, legalábbis eddig úgy fest. Jól esik neki a simi, kinek ne esne jól. Viszonozza a hátamat célba véve, ahogy hozzáér kezd feszülni az egész, főleg ott ahol hozzá ér és karmolássza. Látod, megy ez, nem hozom fel megint a témát, ha nem is válaszol a kérdésemre, nem is tudom miért, majd később esetleg rá kérdezek van e valami konkrét kellemetlen oka hogy ignorálta. Az ígéretemet meg felül próbálja "írni", nem zavarja, hát nem vagyok benne biztos,  ilyen helyzetben mondjuk érthető, de szerintem amúgy se lelkesedik érte túlzottan. Hagyom hogy közben csókolja a nyakam és így azt is hogy átfordítson, de mielőtt szökne lefelé az állánál fogva vissza emelem magamhoz.
-Hova szöksz? -suttogva dörgölőzök hozzá és megcsókolom.
Kellemesnek kellemes de most többet akarok annál, nem engedtem lemenni, csak nem fogja erőltetni, aztán rájövök hogy minimum hogy hagyom magam hogy tegyen amit akar, úgyhogy elengedem a fogásból, felemelem a fejem fölé a karjaim megadóan, a lábaim tartom behajlítva, mellette, nagyobb terpeszt nyitva. Megadom magam, tény amit szeretnél tábla kitéve. Ez mondjuk jobb lett volna ha az elejétől...de már késő bánat, remélem azért így is értékeli. Hagyom hogy folytassa amit elkezdett, a párnába kapaszkodok és harapok a számra, pedig nem kéne vissza fogjam magam, csak ketten vagyunk. Van egy pont amikor már hiába próbálom vissza fogni, itt akkor amikor segítségül hívott egy testrészt, vagy kettőt, lényegtelen, hallom halkan a párna anyagának megadó hangját de nem érdekel. Türelmetlenül kezdem dörgölni a lábammal az oldalát, jó nem bírom tovább, kérlelően nyögdösök és mozgolódok mellé.

+18

Amikor elindulok lefelé, feltesz egy kérdést, és egy pillanatra megállít, mintha csak azt mondaná, hogy nem kell megtegyem, nem igényli a kényeztetést, vagy csak azt hiszi, hogy ez nekem fáradtság. Igazából azért csinálom, hogy majd később visszakapjam, de nem csak emiatt, tegnap kicsit sértette az önérzetem, hogy bealudt utána, meg közben sem élvezte annyira, és most bizonyítani akarok. Ami sikerül is, egyre hevesebben reagál, aztán hallom a párna szakadó hangját, de hang még nem hagyja el a száját. Nem baj, ez is elég nekem, meg az, ahogy sürget, hogy felkapjam a síkosítót ami mellettünk hever az ágyon, és két gyors mozdulattal előkészüljek, és már támadjam is a nőt. Kissé durván, és erőszakosan teszem be, nem finoman és lágyan, érzem, hogy ez megint nem olyan lesz, ez megint durva lesz és erőszakos, vad, élettel teli szeretkezés. Ahogy bent vagyok, egyből mozgatni kezdem a csípőmet, gyorsan és erősen, miközben megharapom a lány nyakát, illetve csókolom, nyelvemmel cirógatom. Nem kímélem, hibába vagyok gyors, érzem hogy most elég ideig fog tartani, hogy őt is elvigyem, és ez is a célom vele, azt akarom hogy neki is jó legyen, olyan jó mint nekem, miközben kicsit hátradőlök, és egyik kezemmel megemelem a derekát, a másikkal a mellét fogom. Alácsúsztatom a combomat, hogy azon támaszkodjon, és mindkét kezemmel megfogom a gyorsan ugráló ikreket, miközben egyre gyorsabban mozgok, majd a háta alá csúsztatom a kezeimet, és megemelem, hogy a kezeimben tartsam, a kezeimmel mozgassam, amit mindketten szeretünk, miközben térdelő pozícióba emelkedek.

+18

Még is csak jó volt hagyni hogy intézkedjen oda lent, a türelmetlen mocorgásom is vette, hamar felhagy azzal amit épp csinál és letámad rendesen. Még hogy, ha támasztottam volna be a lába mögé az első lökéssel félig kiutasít az ágyból, nem is a támla megállított volna, hisz arra csaptam rá közben és toltam magam vissza, lehet nem árt ha az egyik kezem itt marad és tartom magam, a lábaimat is jobban belegabajintom az övéibe és tartom magam miközben igyekszem vele mozogni, ha én csúszok ő is fog velem. Hajt mint egy vad állat, durvábban mint eddig, persze nem arra célzok hogy fájna vagy kellemetlen csak az ilyen módjára egy csúnyább szót szoktunk használni nem a szeretgetést. A durva lökésein kívül nem sok mindent fogok fel most a világból, még azt se hogy görcsösen kapaszkodok és vájom a körmeim a bordáiba és a vállába. Hátradőlni csak úgy tud ha végig maratja a részeket ahol a kezeim végig haladnak, de nem mintha észre venné most. Ahogy helyezkedik úgy követem, nyomom ki magam a lábaimmal, a melleimen lévő kezeit mondhatjuk kapaszkodónak használom úgy szorítom őket. A száj harapás már édes kevés a hangom megállítására, nem is erőlködöm, hadd szóljon Felemelkedik térdre én meg feszülök és nyomom magam, fél lábamat a vállára is emelem, mivel alám nyúlt és mozgat így valószínűleg tart is, mindjárt a másik patám is feldobom a nyakába és addig is kaparófának marad az ágy és a már meggyötört párna. Most jó, nagyon, pont ott, és így még csak kapaszkodni se tudok hogy ki ne mozduljon úgyhogy görcsösen tartom magam, levegőt kapkodva.

+18

Nincs ellenére ez a tempó, sőt, élvezi is, a hangja végigvisszhangzik a folyosókon, és zeng tőle a ház, nem is érzékelek semmit a külvilágból, csak őt, és a hangját. Mikor hátradőlök, halványan érzem mintha megkarmolna, de nem foglalkozok vele, inkább folytatom a vad tempót, mire még jobban elengedi a hangját, durvább mint a legvadabb pornófilm, de azokkal ellentétben ez igazi és varázslatos, nincs gerjesztőbb ennél a hangnál, mintha csak ösztönözve, hogy folytassam, nehogy megálljak. Felteszi a vállamra a lábát, ettől a pozíciótól csak még mélyebben tudok beléhatolni, amit ki is használok, miközben félrehajtom a fejem, és a bokáját kezdem csókolgatni, illetve a fogaimmal megkarcolom a vádliját, de folytatom, pont ebben a pozícióban, pont ebben a tempóval, nem állok le, nem lassítok, maximum a kezeimet helyezem úgy, hogy stabilan tudjam tartani, mert egyikőnknek se lenne jó, ha eltörne odalent egy hirtelen mozdulattal. Szinte vitatkozok a testemmel, hogy még ne menjek el, még ne, ez túl jó, ezt túlságosan élvezem, még túl korai lenne, még akarom folytatni. Mélyen a lány szemébe nézek ha tudok közben, keresem a szemkontaktust, illetve a himbálódzó mellein gyönyörködtetem a tekintetem, ha ez nem megoldható. El se hiszem, hogy ez a nő az enyém, és ezt művelhetem vele.

+18

Normál esetbe az ilyen menetek közben fulladnak ki leghamarabb, mázli hogy a vámpírok nem fáradnak, így az hogy egyre nehezebb ellentartanom az csak annyit jelez hogy közel a cél. Elakasztott lélegzettel élem át azt a pár erőteljes utolsó mozdulatot és engedem el magam kissé utána. Lehetetlen hogy ne tűnjön fel neki és így nehezebb fékezni a lökései erősségét, ideje pózt váltani. Óvatosan csúsztatom le a két karján a lábaim majd egy hirtelen mozdulattal fordulok meg úgy hogy a hasam éri az ágyat, a fenekem emelem meg egy picit és és a felső testem támasztom könyékkel. Ha rám nehezedik a karjaimat fokozatosan kiengedem magam alól, előre, felső testtel a matrachoz simulva, annál jobban megemelve a másik felem. Amúgy is ahogy észre vettem szereti hátulról, ha a bámészkodás miatt akkor rossz hír hogy így annyira nem teheti meg viszont mindketten nagyon élvezzük. Eligazítom a hajam az egyik oldalra szabadon hagyva a nyakam ha garázdálkodni szeretne.