Bálterem

~Sandy&Sam Lewis és még aki kíváncsi rájuk~

A hirtelen kiszökő morcos mondatomra is képes beszólni amire csak pukkadva annyit válaszolok.
-Nem érdekelsz!
Aztán az érvemre azzal vág vissza hogy anyunak milyen vaj szíve van, ez a te szerencséd, de lesz pár álmatlan éjszakája amint hozzá kerül az a kígyó, hozzá is teszem.
-Jaa, de ha nem akarod hogy ébren hánykolódjon egy jó ideig, legalább egy hétig titkold el, mert akkor mondhatod hogy azóta ott van és észre se vette és nem tudja bemagyarázni a hülyeségét véletlen, vagy jöhetsz a kötődés dologgal hogy már egy hullámon vagy mizén vagyok és beletörődik. - kínosan kezdem igazgatni a hajam, mit adok én neki tippeket, eddig ellen voltam, lehet azért mert rá jöttem túl megfontolt a terve. Az hogy beárulok, kérlek, mi mindenben fedeztelek már, pont most fordultam ellened.
A süni nem hozta lázba, engem igen, az is aranyos és anyu nem ugrik a csillárra ha meglátja, sőt, vagány kis állat az is, de ez még a jövő zenéje, sok az óra, kevés a szabadidő. A megjegyzésére csak oldalra billentem a fejem egy műmosollyal.
-Vicces mint mindig.
Aztán vonultunk inni, volt egy ilyen kis poharas malőr de kiküszöböltem, neki is kiöntöm a kólát szépen, szívószál a poharakba és megfordulok velük. Unottra vált az arckifejezésem és felvonom mellé a szemöldököm, rájátszás levelSamidrágám, kicsit se átlátszó, tartja a kígyót és néz rám kis kutya szemekkel.
-Nem mondod...nem vagy kicsit pofátlan...úgy véletlen?-sóhajtva megrázom a fejem majd tartom a szájához a szívószálat a pohárban úgy hogy az ujjammal stabilan tartsam - Ezért jössz egyel!
Ha kicsit is beteg leszek van korlátozott egyből nyígni fogok, készülj kedves.

~Sam&Sandy, meg aki akar~

Pukkan szépen, szeretem látni amikor ilyen kis morcos, tudja hogy igazam van, és nem tud mivel visszavágni, bassza is a csőrét, de ez van, ezt a kört Samy nyerte. Arra, hogy anyu úgy is beletörődik ő is helyesel, tudja hogy kitaláltam már ezt az egészet, és működni is fog, de azért ad néhány tanácsot. Szeretné ő is azt a kígyót hogy legyen, örülne neki, és tenni is próbál érte. Nem baj, attól még hogy én leszek a gazdi, ő lesz a keresztanyuka. Ez olyan jól hangzik, meg is osztom vele.
- Ha ennyire törődsz vele, lehetsz a keresztanyja, sőt, segíthetsz nevet választani. - ajánlom fel nagylelkűen, és ajánlom, hogy elfogadja. Az etetős dolgon nem nevet, sejtettem, még meg sincs az állata de már védi mint az anyatigris, tipikus Sandy. Kiöltöm rá ismét a nyelvem, aztán megyünk inni.
- Tele a kezem... - nyafogok, de felesleges, mert már dugja is a szívószálat a számba. Jófej ez a Sandy, és tudom hogy szereti ezeket a kis agyhúzásaimat. Miután megitatott, mosolygok rá hálásan. - Köszönöm. - kezdem igazgatni Kigyuszt, hogy ismét a nyakamban legyen, és csak az egyik kezemen, mert elég kényelmetlen, meg a pálcát is tartani kell, nem megy az ilyen könnyen és hosszú ideig.

~Sandy&Sam Lewis és még aki kíváncsi rájuk~

Asszondja törődök vele, nem törődök csak ésszerű dolgokat mondok amik neki nem is fordulnak meg a fejében talán, anyut nem nehéz kiismerni és hatni rá kellőképpen, meg vannak a kis fortélyok. A tetkóknál is hallgatott aztán beállított hogy van, cirkusz lett belőle, kimagyarázta ugyan mert pont jól időzített és volt mire fogni de akkor is, és azzal kapcsolatban még mindig vallom hogy meg fogja bánni, ahogy énekelgettem neki vagy két hétig amikor berúgtam az ajtaját és mentem zaklatózni.
lehetek a keresztanyja, mint a suliban az alsóbb évesekkel, "én vagyok az ő anyukája de te lehetsz a keresztanyja".
-Jó, lehetek, és segíthetek abban is. - igyekszem lelkesedni, mégis csak egy kígyó sorsa és legalább lesz előjogom ellenőrizni megfelelő körülmények közt van e tartva.
Nyújtogatja itt nekem a nyelvét, védekező mechanizmus mert nem nevettem vele, erre a poénra és nem nevetek, bocsi.
Mielőtt folytatná színészi tehetségének kamatoztatását inkább megitatom, engedj neki, hamarabb szabadulsz...nem mindig van helye ennek a mondásnak de itt igen, úgyhogy megitatom csak nehogy félre nyelje véletlen vagy ilyesmi, forgatom is közben a szemem és topogok fél lábbal türelmetlenül, megköszöni közben lerakom a poharat.
-Szívesen, de ne szokd meg. - aztán végre iszok én is, mire a hülye szívószál miatt az orromra megy a szénsav és kezdek hülyén köhögni - Nyeeh ennyire ne utálj. - mondom közben. Legyezem magam és igyekszem nem könnyezni, nem merem befogni az orrom ahogy ilyenkor szoktam mert a fél kence a kezemen maradna szerintem és lenne benne egy csúnya paca.
Jó ez a jelmez csak ahogy nézem mennyit szenved, sok a kellék.
-A jó dolgokért meg kell szenvedni. - bólogatok mellette mosolyogva majd kislányosan körbeugrálom hogy lássa én milyen szabad vagyok, így tökéletesen kifizetődő ez a második hely is.

~Sam&Sandy, meg aki akar~

Mintha nem örülne úgy a kitüntetésének, ahogy az elvárható lenne. El is húzom a szám, lehet meggondolom magam, és valaki olyat választok aki méltóbb, és felismeri a helyzet súlyát. Azért a keresztanyaság ha nem is, a névválasztás szerintem elég nagy szó, az ő sünijének a nevébe annyi beleszólásom lesz, mint egy marék kavicsnak, ő meg segíthet a kígyónál... szívesen Sandy, te hálátlan dög.
Itatás közben mutatja mennyire nem örül ennek az egésznek, meg mennyi kedve van hozzá, hát sorry, de ha már elkezdted fejezd is be, szép lassan iszogatom a kólám, kiélvezem minden kortyát, meg amúgy se voltam túl szomjas, szóval nem is megy gyorsan az ivás, de azért Sandy hadd szenvedjen. Még hogy ne szokjam meg? Legközelebb beteg leszek ugyan így fogok nyüszögni, te meg szépen kanalazod nekem a húslevest. Persze nem mondom ki hangosan, de azért láthatja az arcomra írva, hogy mit gondolok.
Mikor ugrándozni kezd, nagy a kísértés, hogy megakasszam a lábát a sétapálcámmal, de végül nem teszem, mégis csak megitatott, megérdemli most, hogy ezt megússza. Pedig milyen szépet esne, öröm lenne nézni, és nevetni...
- Látszik is, hogy te nem szenvedtél a jelmezedért... akarsz táncolni? - vágok vissza egész elmésen.

~Sandy&Sam Lewis és még aki kíváncsi rájuk~

Direkt húzza az időt a pofátlan, lassabban nem is ihatna, gondolkodom hogy elfogom a szívószálat hogy ne menjen de tudom hogy akkor tovább tart, vagy fújna egyet kifújva a kólát és azért az én ruhámon eléggé látszódna, na akkor tényleg kitépném a lelkét. Utána végre ihatok én is, jól felszívtam a szénsavat, nem baj, megérdemeltem, biztos a karma.
Aztán elkezdem körbe ugrálni a szenvedése láttán, csodálkozom hogy nem próbált kibuktatni pedig már rá is készültem lélekben hogy tudjak reagálni de nem szóval az örömtánc végén pördülve megállok előtte, széles csintalan mosollyal az arcomon a beszólása le is pereg rólam de azért kijavítom mert ez így nem igaz.
-Azt hiszed, a lencsével azért szépen megszenvedtem. - félig táncoló mozdulatokkal színesítve a mondatom, közben minél tágabbra nyitva a szemem megmutatva a szép fekete lencsém, hú az anyját de rossz volt leintegrálni a helyére, azt hittem szép lassan kifolyik a szemem, a táncra meg annyit - Naná, mért ne. - pördülök a parkett felé.
Túl hajt az energia, oda ugrálok a tömeghez, hát, nem hagyom itt bátyám márpedig nem tudom hogy Csúszi mennyire bírná a tömeget úgyhogy megállok itt és engedek a zenének és kezdek mozogni. Apropó azért is jöttem hogy szerezzek pár barátot, de eddig csak a tesómmal lógok mint mindig, lehet ez így is marad? Nem az hogy baj vagy ilyesmi csak izé, bár ahogy látom a legtöbbeknek meg van a társasága, a furik meg ijesztők egy kupac, az emósok megint egy kupac, cukik szolidaritásból állnak egymás mellett és együtt nézik a tömeget elszívva a pozitív energiákat, próbálnak normálisan kommunikálni meg ilyenek, nem az, nincs bajom velünk de nem tudom őket hova tenni. Amikor betekintést akartam nyeri a világukba a srác kiégett agyilag és szó nélkül ott hagyott.

~ Rick és Akali~

Nem sokáig maradok egyedül a büféasztalnál. Épp iszogattam a málnaszörpömet, ami miatt tényleg olyan vörös lett a szám, mint aki várt ivott. Engem nem zavart lévén ez is a buli része, hogy ijesztően nézünk ki. Egy pókfiú jött oda hozzám és egy mosoly keretben a szárnyaim elöl érdeklődött. Én kicsit meglebegtettem azokat, ügyelve arra, hogy ne üssek meg senkit és semmit ne verjek le az asztalról sem. Majd én is egy mosoly keretében válaszolok.
- Szériásak, ahogy a farok nagyobb része is. Egy sárkányból nem nehéz démont csinálni. És mi a helyzet veled? A lábaid szériásak, vagy extrák?
Kérdem mosolyogva, majd bemutatkozom.
- A nevem Akali, de hívhatsz Vörös Fülemülének is. Téged, hogy hívnak?
Kérdem és közben már készítek is elő egy tollat, hogy a hallott nevet felírjam a tenyeremre. Ugyanis a rövidtávú memóriám sajnos nem jött rendbe a múzeumi kirándulás óta.


// Mostani munkák miatt nem vagyok ennyit otthon vagy itthon is dolgozom, de igyekszem nem napokig váratni titeket, szóval igyekszem naponta vagy sűrűbben írni.//

~Borzas, Sam&Sandy~

A táncparkettre jó hatással van, hoyg jobb zenét kértem a dj-tól.
~ Mondtam én, hogy a jó zene a bulik indítórugója.
Ahogy a táncparkettet nézem egy csávón nem megszokott kiegészítőt pillantok meg.
~ Ez... kígyó?
Kérdem magamtól miközben valamiért összefutott a nyál a számban, amitől kissé elborrrrzadtam magamtól. Remek már az agyamban is szóvicceket szórok, szánalmas. De a lényeg a lényeg, hamar rájövök miért van ez. Sosem tudtam milyen borz vagyok félig, de azt tudtam, hogy egyes fajok eléggé szeretik a kígyókat vacsizni, talán ezért is szerettem a kínai konyhát ennyire.
Megvártam míg a páros kitáncolja magát, vagy csak a szélére húzódik a parkettnek majd odasétáltam hozzájuk, de táncolni nem fogok nincs az az isten.
- Sziasztok. Király jelmezek sokat kellett dolgozni velük? És ki az az ennivalósság ott a nyakadban?

Kayato és Kayla
Nyugodtan álldogálok magamnak a falnál, majd odajön hozzám egy lány. Odajön hozzám és megszólít. Engem. Ennél jobban semmi se tudott volna meglepni, főleg, hogy a lány a nevem felől érdeklődik. Azt hiszem, már láttam valahol, de hol....megvan! Ő is ott volt a buszon, amikor visszahoztak minket a suliba. Na az a nap is érdekes volt.
- Kayato. - mondom a nevemet halkan. Talán többet kéne mondanom, mert ez eddig még túl lapos, de sajnos semmi se jut eszembe.
- Azt hiszem, már korábban láthattuk egymást. Azon a Salemi kiruccanáson, ahonnét visszahoztak minket. - mondom, majd észbe kapok. Hogy lehet ilyen hülyeséget mondani? Gondolom ezzel ő is tisztában van, szóval nem értem, minek is mondtam.
- Szép jelmez. - mondom neki, majd megpróbálok valami mosolyszerűséget előadni, bár nem megy annyira.

Rick és Alkali
A kérdésemre szerencsémre a lány nem rohan el sértődötten, hanem egy mosoly keretében válaszol.
- Szériásak, ahogy a farok nagyobb része is. Egy sárkányból nem nehéz démont csinálni. És mi a helyzet veled? A lábaid szériásak, vagy extrák? - mondja, közben pedig meglebegteti a szárnyait. Vao, nem olyan rossz. Vajon tud vele repülni is?
- Nos, eredetileg egy pók csípett meg, amitől kinőttek a lábaim, megváltozott a szemem és megjelentek a méregfogaim. - mondom válaszul, bár ez inkább úgy hallatszik, mint egy képregény-hős története. - Az apám sokat kísérletezett pókokkal...túl sokat. - majd megmozgatom a lábaimat.
Ezek után bemutatkozik, majd a nevemet kérdezi.
- A nevem Akali, de hívhatsz Vörös Fülemülének is. Téged, hogy hívnak? - kérdezi, majd elővesz egy tollat, mondjuk ezt nem értem.
- Rick. Rick Sims, de hívhatsz Ricknek is. - mondom, majd újból rámosolygok. Nagyon aranyos lánynak tűnik, az biztos.

~ Akali, Rick~

A srácnak is eredetiek voltak a lábai, meg a szeme is, és nemcsak a jelmeze része volt. A sztori ami hozzá kísérte viszont igazi képregénybe illő volt. Ekkor visszaemlékeztem a sajátomra és rájöttem, hogy az enyém se volt zökkenőmentes.
- Az én szárnyaim nem külső hatásra nőttek ki, egyszer csak aktiválódott a fő képességem, következő pillanatban pedig kinőttek a hátamból, meg a farcsontomból. meg ezek a szépségek is igaziak.
~ De rég is volt, az volt inkább ijesztő benne, hogy mennyire fájt ez eleinte
Mutattam a kicsi karmaimat, mikor a történet végére értem. A srác is bebizonyította, hogy eredetiek a lábai azzal, hogy mozgatta őket, majd bemutatkozott ő is. A kezemre gyorsan fel is írtam a nevét indián betűkkel, hogy el ne felejtsem majd azt.
- Új vagy itt az iskolában? Még nem nagyon láttalak eddig.

Alkali és Rick
Miután elmeséltem a képességem eredetét, a lány is elmondta a magáét.
- Az én szárnyaim nem külső hatásra nőttek ki, egyszer csak aktiválódott a fő képességem, következő pillanatban pedig kinőttek a hátamból, meg a farcsontomból. meg ezek a szépségek is igaziak.
~ De rég is volt, az volt inkább ijesztő benne, hogy mennyire fájt ez eleinte - mondja. Tudom, hogy mit érezhetett, nekem legalább is pokolian fájt, amikor kinőttek a lábaim és az előtte eltöltött napok se voltak túl kellemesek. Ezután a lány megmutatja a karmait is, és miután felírja a nevemet a kezére, mert feltehetőleg azt írja oda, újabb kérdést tesz fel.
- Új vagy itt az iskolában? Még nem nagyon láttalak eddig. - kérdezi
- Nos, már egy ideje itt poshadok, csak éppen nem nagyon hagytam el a hálómat. - közlöm vele - Csak nekem a hálószobám tényleg hálóból van. - mondom neki.
- Amúgy, tudsz repülni a szárnyaiddal? Mindig is a repülésről álmodoztam, de a plafonon való császkálás sem rossz. - mondom jókedvűen.

Night írta:Serena tanárnőé volt, csak biztos kölcsönadta neki. Onnan tudom, hogy már egyszer kiszagoltam korábban akaratom ellenére.

Hmm? Serena egy állatot sem tart otthon, nemhogy egy óriáskígyót. A plüssöknek meg nincs állatias illatuk, ha élővé vannak változtatva sem, így a suliban állandó jelleggel flangáló nőstényoroszlánt sem szagolhattad ki, nemhogy egy plüsskígyót, ami most először van élő alakban...

~Sam&Sandy&anyone~

Miután kiélveztem az ingyen itatást, és hogy húzhatom a húgicám agyát, leteszi az üdítőmet én pedig boldogan nézek rá. A körbeugrálás végeztével, a csípős megjegyzésemre visszaszól tök ártatlanul, hogy a lencsével azért szenvedett, oh te szegény, tudná mennyit szívtam mire meglett a ruhám meg a bot meg minden egyéb...
- Ja, mert aki kontaktlencsét hord minden nap, az egy igazi hős, nem? - válaszolok nyelvnyújtással együtt, a fenébe, most már én nyújtogatom helyette is, erről azonnal vissza kell szokjak. Végül elindulunk táncolni, ő siet, ugrál a tömeghez, én azért így nem tudok, elég nehéz ez a kígyó, és amúgy se akarom felzaklatni szerencsétlent. Végül mégis odaérek Sandy mellé, és épp nekikezdenék valami egyszerű mozgássorozatnak, mikor odajön valami borzas izé, ami elég ronda, meg nem tudom azt se, hogy mi akarna lenni. Van ezen egyáltalán jelmez? És még büdös is.
- Szasz. - köszöntöm kiesve a szerepemből, azért na, ilyen rusnya egy teremtést még itt se mindig lát az ember fia. - Akarom mondani... üdvözöllek. - korrigálom a dolgot, gyorsan visszaváltva mély hangra. Ennivalóság, mi? Ki is nézem belőled, hogy csecsemők lelkét meg ártatlan háziállatokat lakmározol. Mész a picsába, ha csak csúnyán nézel Kígyuszra megfojtalak, és megetetlek vele.

~Kayla és Kayato~

Sikerült rávennem magam hogy önként megközelítsek egy embert és hozzá szóljak, szóval meg volt az első lépés, be is mutatkoztam kérdeztem is, eddig ügyes. Olyan meglepetten néz rám, lehet hogy ismer és azért lepődött így meg, tudhatja hogy nem szokásom beszélgetést kezdeményezni, sőt alapból ha más megszólít is nehézkesen megy a válaszolás meg ilyesmi, de értékelheti hogy fejlődök. A kérdésemre egyszerű válasszal válaszol, konkrétan egy szó, a neve, Kayato, végülis ez a lényeg csak ezt így nem tudom tovább vezetni beszélgetéssé, ennyire még nem fejlett a kommunikációs készségem úgyhogy csak nézek rá, hogy most ő jön. Ekkor említi a Salemes incidenst, na igen, mindenki eltűnt mi meg annyira különcök vagyunk hogy ott lettünk hagyva amibe belegondolva egész előnyös is volt, szépen haza mehettünk meg minden, lehetett aggódni a többiekért. Bólintok arra amit mond.
-Igen, én voltam a feladatra alkalmatlan lány, - húzom kicsit össze magam a mérges üveget szorongatva - a koponyás maszkban. - legalábbis csak félmaszk volt de érteni fogja. Ő sem tűnik valami szociális alkatnak kicsit küzd a válaszokkal mint én, nem baj, legalább ketten fejlődünk. Megdicséri a jelmezem, bár azt nem hinném hogy felismeri, nagyon régi már ez a karakter, azért fogadom.
-Köszönöm. - a mosoly se az erőssége jól van, vannak itt fura közös vonások, én is produkálok valami halvány mosolyt.
Most mit kérdezzek hogyan tovább, valamit rögtönözzünk.
-Gondolom te is új vagy, hogy boldogulsz? - közben hátra pillantok a tömegre, nagy részt elvannak a diákok, mindenki megtalálja a maga körét, bár Ralfot még nem láttam, pedig azt gondolná az ember hogy egy ilyen bulit nem hagyna ki.

~Sandy, Sam és Borzas~

Én már oda ugráltam a táncoló tömeg szélére és kezdtem is valami táncféleséget amíg vártam hogy Sam is oda vánszorog, nagypapa tempóban halad, a kígyó a bot meg a minden az este felénél meg fogja unni és lepakol vagy nem tudom, megszívatta magát, jó ez a jelmez csak rohadt sok odafigyeléssel kell viselni. Előjön azzal hogy szenvedett és a kontaktlencsés megjegyzésemre egyből lecsap. Ne,m hagyom szó nélkül.
-Már megbocsájts de egy átlagos kontaktlencse csak az pupillát és az íriszt takarja, ez -mutatok a fekete szememre - szinte az egész szemem, kicsit több meló ezt bevarázsolni mint azt a pici vackot. - de honnan is tudná, sose hordott még ilyet, nem is hinném hogy kibírni, azt nem bírta hogy az arcához ért az ecset.
Én már morgok valamicskét beszéd közben is, Sam is épp elkezdené amikor megzavarja valami, vagy valami, körünkbe érkezett valami bundás aki egyből a kígyót kezdi mustrálni, mint sejteni lehetett bátyusnak ez nem nagyon nyeri el a tetszését, egyből vált tuskóba. Az idegen köszön és kérdez méltatom válaszra is.
-Szia, Köszi - mosolygok barátságosan -  nekem annyira nem, ő meg még mindig szenved egy kicsit . -pillantok fel szemre a fejemet is fordítva mert a lencse alatt nem igazán látszik épp hova nézek, ez mondjuk rohadt vagány benne - De a tanárnőé és ne álmodj még nekem se adja oda. -végig mérem az idegent, azt pontosan nem tudom minek öltözött de szerintem az alap testi adottságait használta fel, azért illik viszonozni a dicséretet - A te jelmezed is klassz, -nem bírom levenni a szemem a bundájáról, a szőrös kapucnikat is megsimizem a kabátokon úgyhogy, hozzá kell érnem, mondjuk a karjához ott nem is számít annyira zaklatásnak - Ez igazi? Wao! - de utána hátra ugrok egyet, talán illett volna megkérdezni - Bocsi, nem bírtam ki. - mosolygok kínosan, az emberek haját is képes vagyok össze túrni hirtelen felindulásból úgyhogy, tessék nekem elnézni a stikkem. Ahogy látom Samet még mindig gyengén érinti ahogy a nyakán pihenő új barátját nevezte, közben megcsapja az orrom gyengén valami szag, én általában az ilyesmit nem tartom magamban úgyhogy meg is kérdezem kicsit halkabb hangerővel de azért hogy hallják.
-Hú, ti is érzitek?[/color]

// Nefinek javítva(bocsi ezt elnéztem), és srácok Borzas alapjáraton nem büdös. Előtöriben is benne van, hogy fegyvernek használja csak a bűzt és alapból benne van az előtériben is, meg minden, hogy imád illatozni a jó értelemben, szóval a szobája tele van paradicsomlével leszedni a szagot magáról és külöböző illatosító cuccokkal, tusfürdő stb. Szóval inkább az aftershaveől bőzlik mint alapból.//
~Borzas, Sam&Sandy~

Az ő jelmezük remekül ki votl dolgozva. Az enyém csak abból állt, hogy borz helyett inkább farkasszerűen néztem most ki azzal, hogy kicsit lefújtam farkam hajam, fülem ideiglenes fekete hajfestő sprayvel, meg persze ne feledkezzünk meg a mű agyarakról sem, anélkül nem is az igazi egy vérfarkas jelmez.
- Nem kell hivatalosan köszönnöd én is sziával köszöntem az előbb.
mondom a srácnak, majd a lány szavaira csak mosolygok barátságosan, bár ez az agyarak miatt kissé nehézkes, vagy nem tűnik annyira barátságosnak.
- Pedig szépen sikerült, ahhoz képest. Óóó kár, de nem baj, rajta jobban mutat amúgy is.
Amikor a lány megsimogatja a karom kissé furcsán nézek. 
//CSAK farka, van füle, meg a haja dúsabb, pici karmos és alig észlelhetően élesebb szemfogak ezért pótolta ezt műagyarokkal mint a vámpíroké, vagy vérfarkasokéde, de a teste nem abnormálisan szőrös , így a karján nem érezhettek semmi különöset a karján. Itt egy  kép róla ha ez segít. Csak annyi a különbség, hoyg most van agyara és feketére van festve a haja, füle, farka.//
- Csak a farkam és a füleim igaziak, a többi a jelmez része. Bár a hajspay szagát kevésbé csípem, de így legalább teljesen fekete a bundám.
Beletúr a hajamba én pedig csak mosolygok, már kezdem ezt megszokni, viszont ha elkezdi vakarni a fülem tövét akkor félő, hogy dobolni kezdek a lábammal miatta ösztönösen, de ott még nem tart mázlimra.
- Már kezdem megszokni ezt.
Mondom, majd mikor a szagra tesznek megjegyzést a levegőbe szippantok én is párat.
- Nem én vagyok, bár lehet a hajspray meg az aftershave keveréke andalító ájer.
Mondom kissé megilletődve. Én vagyok az a borz aki csak poénból vagy védekezésből szokott eregetni, nem húzok magam után kondensz csíkban bűzt, mint a rajzfilmekben a borzok.

//Rick a ~ jeles részeket a lány csak gondolja azt nem hallhatod a kötőjeles részek a beszédek//
~ Akali és Rick~

A hálószobás poén után megeresztek egy mosolyt, majd a következő kérdésre is válaszoltam.
- Igen, és most már végre a landolás is zökkenőmentesen megy, mert régebben azzal voltak gondjaim, de legalább már elmúltak, már csak az alapképességemet kellene fejlesztenem. Veled mi a helyzet? A hálók és falmászás mesterévé váltál már?
Kérdezem őszinte érdeklődéssel miközben elveszek egy kis epret az asztalról és majszolni kezdem.

// Nefi bocsi, hogy a második reagrész rövid lett, de többet most nagyon nem tudtam írni úgy hoyg ne ismételjem őt//

~Sam&Sandy&anyone~

Amikor a köszönésemre válaszol, felvonom a szemöldököm. Ez tényleg ennyire hülye, vagy csak tetteti? Nem esik le neki, hogy a szerepem szerint köszöntöttem, ahogy az ilyen beöltözésekkor szokás? Komolyan azt hiszi, hogy hivatalos üdvözlést dobok minden elém kerülő hosszúfarkú izé felé? Oké, hogy most nem látja a piercingjeim meg a tetoválásaim, de ennél azért csak normálisabb a megjelenésem. Nem is tudom mit feleljek erre, inkább nem is teszem, csak megrázom a fejem miközben hagyom hogy Sandy simogassa.
- Vigyázz, el ne kapj valami bolhát. - jegyzem meg egy erőltetett poénként és egy gyenge mosollyal az arcomon, annyira lesokkolt ez az előbbi, még mindig nem tértem magamhoz. Csak pislogok, miközben a húgicám putyulgatja mint egy kisállatot, a srác meg élvezi. Hé, remélem nem valami perverz. Előbb a kígyóm, most meg a húgom, egyre kevésbé szimpatikus az ember. Most hogy mondja, valóban, a hajspray erős és csípős szaga csapta meg az orrom kétségtelenül, nem is tudom, hogy képes elviselni. Lassan kezdek észhez térni.
- És ki vagy te, hogy csak így megszólítsd a nagy Baron Samedit? - kérdezem mély hangon, a szerepemben maradva. Nem kell egyből utálni, csak azért mert balul sikerült a kezdés, még lehet jó arc, aki nehezen ismerkedik vagy valami, lett pár ilyen haverom az évek során, akiket az elején utáltam, mára meg full jóban vagyunk.

~Sandy, Sam és Borzas~

Miután felbukkant a társaságunkban egy új ember egyből elkezdtem nézegetni mint mindenkit, felmérek ilyen terminátorosan, mondjuk ebben a kissé sötétített teremben ami a hangulathoz kell annyira nem egyszerű. Az tűnt fel hogy a haja legalábbis nagyon bogjos meg van egy bundás izé mögötte ami gondolom a farka, azért érintettem meg a karját kényszerből, közben feltéve egy kérdés pár másodperccel megelőzve a mozdulatot amire válaszol is. Úgy gondoltam a karját is és mindenhol szőr fedi, de tévedtem amire picit lebiggyesztem a szám.
-Azt hittem mindenhol bundás vagy. - ez kicsit félreérthetőre sikeredett, várnék Samtől egy beszólást rendszerint amire kapná a könyököst a bordájába de nem akarom megütni szerencsétlen állatot véletlenül se, így is kilehet a tömeg meg a hangos zajok miatt. Közben azért válaszol a kérdésemre amire vissza is kérdezek a kíváncsiságtól vezérelve.
-Miért milyen színű lenne a "bundád"?
Közben kompenzáltam a dolgot vigaszból magamnak és célba vettem a haját, azzal félre nem fogok, aztán vissza állok a helyemre és mosolygok. Ahogy látom nem zavarja hogy így bepofátlankodtam a személyes terébe, sőt nem szokatlan amit csinálok, akkor meg vagyok nyugodva, közben meg a bátyó beszól.
-Gonosz vagy! -jegyzek meg ennyit halkan felé, persze tudom hogy poén de mi van ha érzékenyen érinti az emberünk, bár ha a simogatást megszokta akkor ez se kéne új legyen.
Aztán jön az az enyhe szag ami a megcsapja kissé az orrom és szóvá is teszem, a srácból jön.
-Jaj tényleg, mondtad a hajspay-t, tuti megbolondulnék. - főleg még a dezodorral keveredve, nem mennék be a szobájába ezután az előkészület után, remélem volt esze és kiszellőztetett vagy reggelre megfullad, főleg hogy elvileg az állatmutánsoknak sokkal jobb az orruk, szerencsétlen, megszívatta magát.
Aztán Sam rákezd a színészi játékra, amíg ez lefoglalja a figyelmét gondolkodom hogy tudnám úgy elvenni a botját hogy ne essen el vagy valami, szóval se magában se a kígyóban ne tegyen kárt. Egy cseles mozdulattal amikor látom hogy nem a botra támaszkodik és lazán állnak az ujjai kikapom a kezéből, hátra repülök pár lépést és felkacagok az égbe tartva a botot.
-Háhhááháááá! Már nincs hatalmad! -mondom gonoszan kissé torzítva szintén a hangom, amit hosszú távon nem fogok bírni a torkom nem igazán értékeli. Aztán ha nem ugrik utána elkezdek táncolgatni a bottal majd rövid időn belül óvatosan vissza nyújtani neki.
-Jól van, nem vagyok szemét!- majd össze húzom magam hogy ne üssön a fejemre vele, bár szerintem félti annyira hogy ne tegye. Viszont lassan lehet elkezdek unatkozni és agyalni, próbálom vissza fogni magam de ha kipattan a fejemből valami zseniális ötlet...elő kell kaparnom legmélyebb bugyraimból is az akarat erőm ami megállít, kicsit se látványosan kezdem kis félmosolyommal felmérni a terepet.

~Borzas, Sam&Sandy~

- Most láthatod, hogy nem mindenhol olyan Amúgy ezüstös fehér fekete csíkkal.
Válaszolok a lány kérdésére, majd a sráctól kapok egy élcet, a lány pedig védene, de nekem nincs szükségem erre én is tudok beszólogatni.
- Ettől nem kell félnie én naponta szoktam fürdeni és legutóbb két órája voltam.
Lehet veszi a célzást, de ha nem akkor mindegy nem fő célom a kötekedés, csak társalogni vágyom, a hölgy pedig kellemes társaság.
A szagra tett válaszomra a lány reagál is.
- De már kiszellőztettem a szobám, legalább ott nem érezhető már, viszont a vegyszerszagot néha nehéz elnyomni.
Válaszolom mosolyogva, majd a srác elkezdi a színjátékot mire én veszem a lapot.
- Áúúú. Joshua Carter alias Borzas. A Salemi erdők vérfarkasa morrr. Az én területem határait feszegeted, így élvezd ki míg tart a vendégszeretetem.
Vonyítok az elején egy rövidet, mint egy igazi farkas, majd mondom komolyan és néhol morogva beleélve magam a szerepbe, de a végén nem bírom ki és elröhögöm magam.
-  Hihihi. Elég kielégítő válaszom idegen?
Kérdem, mosolyogva, majd elnézem, ahogy a lány eljátszik a srác botjával, de aztán visszaadja neki azt. Kicsit mérsékelve a színészkedést folytatom a beszédet.
- Rég tartoztok az iskolához? Vagy csak most jöttetek nemrég? Bár én magányos farkasként éltem pár hetet, de az előtti időben még nem láttalak titeket az iskola falai között.

~Sam&Sandy&Borzas~

Sandy még mindig a srác testével van elfoglalva, aki amúgy megnyugtat, hogy naponta fürdik, és két órája tette legutóbb, ami több információ, mint amire szükségem volt, de ráhagyom. Mikor a szobájáról beszél, önkéntelenül is arra gondolok, hogy a következő megszólalása az lesz, hogy szívesen megmutatná a húgicámnak azt a szobát, amire egyszerű válaszom lenne, a sétapálcával csapnék oda ahol a legjobban fáj. Szegény még túl ártatlan, könnyű préda, gyakran kell megvédeni úgy, hogy ő azt észre se veszi. Figyelni fogom a gyereket, egyre kevésbé szimpatikus, de mindegy, szocializálódni jöttünk és vele találkoztunk elsőnek, nem akarom egyből elüldözni. A Baron Samedi dolgot legalább veszi, és hasonló stílusban válaszol, mire önkéntelenül is elmosolyodom.
- Óvakodj, Salemi erdő vérfarkasa, mert ha eljön az idő, én leszek az, aki eljön a lelkedért. Most még nevethetsz, de akkor nem fogsz. - mondom komolyan, tartva magam a szerephez. Amikor Sandy a sétapálcáért kap, akkor gyorsan rámarkolok, és elrántom, miközben elkiáltom magam.
- El a kezekkel a botomtól, te perverz nőszemély! Az ikertestvérem vagy, az istenit! - rivallok rá vigyorogva, és átdugom a két lábam között a sétapálcát, hogy a farkaskomának is leessen a dolog, mert ahogy eddig megfigyeltem, elég lassú az észjárása.
Miután Sandyvel kibohóckoduk magunkat, válaszolok.
- Igen, nem rég jöttünk. -bólintok. - És még nem is ismerünk sok mindenkit, de gondoltuk itt a bálon szerzünk majd ismeretséget.

~Sandy, Sam és Borzas~

Kapok választ, szóval fehér és fekete, kezdek gondolkodni melyik állatra illik a dolog.
-Aaaha, az is király lehet.
Majd Sam beszólására ő is válaszol, amire hirtelen nem tudok mit mondani, csak furán pislogok rá majd inkább ignorálom a mondatot.
Majd még hozzá teszi ami pont megfordult a fejemben hogy azért kiszellőztetett, nem hülye azért de szuicidhajlamú, csak bólogatok rá hogy ügyesen tette, mondjuk ahogy fél szemmel láttam Sami arcát megrándulna a szobája említésére, csak nem magadból indulsz ki, jó nem, csak félt, tudom milyen.
Amíg ők elszínészkedtek addig próbáltam megszerezni a pálcát. Kivártam a megfelelő alkalmat amikor Sam a legkevésbé figyel, legalábbis gondoltam én, a kis szemétnek túl jók a reflexei és ahogy megragadom az elsajátítandó tárgyat vissza rántja amivel mondhatjuk úgy repülök én is és a másik oldalán a botot elengedve huppanok le a földre a fenekemre.
-Te állat! - csúszik ki a számon a földön ülve de mielőtt elnevethetném magam mint minden szerencsétlenkedésemnél rám rivall amire kicsit meg is ijedek hirtelen, össze rezzenek és pislogok rá nagy szemekkel. Kis kihagyás után ugyanazzal a temperamentummal válaszolok még a földön ülve.
-Tegnap nem ezt mondtad! - majd elnevetem magam és nyújtom a kezem hogy valaki segítsen, mint mindig.
Ha valaki nyújtotta a kezét egy határozott rántással ha úgy vesszük magam állítottam talpra, ebben az a szemét hogy amit felkészületlenül ér azzal helyet cserélünk, aki meg túl könnyű és nincs ellenállás az meg leül mellém, na a fiúk azért nehezebbek, Sam már ismeri a trükköt, az új srácot tudnám csak esetleg meglepni vele, de nekem mindegy ki segít fel. Majd a srác kérdez mióta vagyunk itt, Sam válaszol is megelőzve.
-Jaja, friss húsok vagyunk még. - majd hagyom hogy az idősebb beszéljen, amúgy is lefoglal most a terepszemle, kissé oldalra biccentem a fejem és kezdem törögetni a kezem is, néha roppanást hallatva.

// Na este a kövi válasz//
~Borzas, Sam&Sandy~

A lánynak tetszik a bundám színe a jelek szerint annak ellenére, hogy még nem látta az igazi színét. Én csak mosolygok válaszként, majd a srác szavaira figyelek fel.
- Ha majd eljön az időm, szívesen szállok majd harcba az életemért, de ez az idő, még nem most jött el. Elég soká fogjuk még eljárni a halál viadalát.
Válaszolom vigyorogva, ami az agyarok miatt kissé vicsorgásnak tűnhet.
A lány megpróbálja elvenni a srác sétapálcáját, mire ő a földre kerül a src meg elsüt egy poént, amit hamar le is vágok, bár a csajszi visszaszólásai se gyengék annyi szent.
- Hihi.
Nevetek egy rövidet, majd a csaj felé nyújtom a kezem, aki felrántja magát a kezembe kapaszkodva, közben pedig érzem, hogy valószínű engem is a földre akart vinni ezzel a mozdulattal, de ehhez túl jó volt az állóképességem és az erőm, így nem következett be.
- Erősebb vagyok annál, mintsem hogy egy hölgy képes legyen a földre kényszeríteni.
Mondom kaján mosollyal az arcomon, majd megpróbálom őt is bevonni a kis szerepjátékba.
- És kegyedben kit tisztelhetek?
Kérdem, majd a friss hús hallatán csak viccesen megnyalom a szám szélén.
- Szeretem a friss húst, de ti most a vendégeim vagytok, nem kell tartanotok karmaimtól és agyaraimtól.
Mondom mosolyogva, majd a csajszira kacsintok, ezek után pedig visszafordulok a sráchoz.
- A lelkek gyűjtése nem túl "vérszegény" hobbi? Nem gondolja Baron Samedi? Vagy más elfoglaltsága is van a lélekrabláson kívül és azon, hogy a saját botjával játszik?
Kérdem sunyi mosollyal az arcomon, direkt fogalmaztam többértelműen. Egyenlőre élvezem a színjátékot, de ez ki tudja meddig tart majd?

Kayato és Kayla
Érdekes, hogy Kaylával valami beszélgetésféle bontakozott ki. A Salemi eset megemlítésére egy kicsit, mintha rosszul érezné magát, mondjuk nem egy diák eltűnt aznap, szóval megértem. És aznap én se voltam az a kimondott "hős", szóval egy cipőben járunk. A jelmeze megdicsérése után ő is megpróbálkozik egy mosollyal, legalább nem én vagyok az egyetlen, akinek ez nem megy. Miután felveti, hogy új-e vagyok és a beilleszkedésről kérdez, egy kicsit nehezen tudok csak válaszolni.
- Igazából...már hosszú ideje itt vagyok. Eddig nem mertem senkihez se szólni, mert... nem tudom. Nem vagyok az a szociális típus, és nem is merek oda menni hozzájuk. - mondom, majd várom, hogy lenyámnyilázzon, vagy kinevessen, bár nem biztos, hogy ez meg fog történni. Nem olyan lánynak tűnik, leginkább talán hozzám hasonlítható.

~Sam&Sandy&Borzas~

Tovább viszi a színjátékot, és arról beszél, hogy harcolni fog a lelkéért. Ezt nem értem, mégis hogy gondolja? Mintha azt mondaná a Halálnak, hogy úgyse bírsz elkapni, és elfutna. Na mindegy, belemegyek a játékába.
- Ha azt hiszed dacolhatsz Baron Samedi akaratával, tévedsz. Viszont értékelem a merészséged. Tényleg magam fogok a lelkedért jönni, és nem valamely szolgám. - bólintok tiszteletteljesen, bár nem érdemelné meg, de most nagylelkű kedvemben vagyok. Mikor Sandy a seggére esik, elnevetem magam, majd a replikájára úgy döntök, legyen, botránkoztassuk meg a népet.
- Akkor nem is a kezedben volt, és te is élvezted! - vágok vissza egyből, kaján vigyorral az arcomon. Valószínűleg ez már sok lesz Sandynek, és itt kiszáll a poénkodásból, pedig jó lett volna húzni az új gyerek agyát ilyen megszólalásokkal, hogy azt hihesse tényleg őrültek vagyunk, vagy valami. Nem értem milyen földre kényszerítésről beszél, ahogy néztem Sandy csak felhúzta magát //biztos meta a usertől//, de ráhagyom.
Aztán a friss húsról beszél, mire kissé oldalra döntöm a fejem elgondolkodva.
- Attól nem leszel férges? - szalad ki belőlem a kérdés, majd a következő kérdésére megvonom a vállam.
- Igazából nem vagyok otthon a hawaii mitológiában, de ez olyan, mintha a Halálnak azt mondanád, hogy mekkora tré már, hogy eljön a lelkedért. Mert náluk a Halál egyenlő Baron Samedivel, vágod. - magyarázom a dolgot, mert úgy tűnik nem érti a jelmezem, és hogy ki is vagyok valójában, figyelmen kívül hagyva a botos "poént".

//sry//
~Borzas, Sam&Sandy~

- Egy vérfarkas nem fél, csak élvezi az életet míg tart, és legdicsőbb küzdeni a végsőkig. A vereséget, és a halált pedig a végén el kell majd fogadja.
Válaszolom miközben próbáltam nem kiesni a szerepből, bevallom fogalmam sem volt milyen halálisten vagy ki az öreg ördögnek öltözhetett, de nem akartam megsérteni azzal, hogy ezt közlöm vele.
A páros közti beszélgetés kissé kezd kínossá vélni de ezt nem mutatom ki. Csak mosolygok egyet.
- Ti egy pár vagytok, vagy csak jó barátok, akik egymás vérét szívják?
Kérdezem lévén nem ismerem őket, én valódi nevemen mutatkoztam be de ők nem így még névből se jöhetek rá semmire, hogy milyen kapcsolat lenne kettejük között.
A srác gyenge élcére csak vigyorgok.
- Engem ettől ne félts állítólag több fajta kígyómérget is bírnom kéne, ha teljesen állat lennék.
Mondom mosolyogva és teljesen őszintén.
- Sajnos én egyáltalán nem ismerem a hawai mitológiát. De a legtöbben mindig is dacolnak a halál hívó szavával többször is az életükben. Egy erősebb betegség alatt, egy baleset után és még sorolhatnánk. Szerintem természetes, hogy sokan harcolnak nekik mintsem, hogy egy szó nélkül megadják magukat.
Mondom őszintén, bár lehet a srácnak nem fog tetszeni, de ez van. Ami a szívemen az a számon.

~Sandy, Sam és Borzas~

A pálcaszerző hadjárat sikertelen lett azonban nem ért véget, jöttek a beszólások amik egy pontig még jók de Sam kövi beszólására csak eltorzult arccal nézek és inkább nyújtom a kezem valami kapaszkodóért hogy felbírjam húzni magam közben azért az arcomhoz illően kellő tárgyilagos hangnemben megjegyzem.
-Azt hiszem ez kezd elmenni egy bizarr irányba, úgyhogy padlófék! - közben a srác nyújtotta a kezét mire lendületet vettem és két talpra érkeztettem magam.
A megjegyzésére csak tudatlanul pislogok mint aki nem érti miről beszél és ennek megfelelően válaszolok.
-Fogalmam sincs miről beszélsz! - angyali mosoly.
Aztán jön a kínos kérdés hogy milyen kapcsolatban állunk a bátyámmal, baráti vagy szerelmi,de a tesvéri sose fordul meg az emberek fejében, pedig ikrek lennénk vagy mi az isten, erre kínosan el is nevetem magam és teszek egy hirtelen kézmozdulatot ami félbe is maradt a levegőben, ja, a szemüvegemet akartam megigazítani ami jelenleg az asztalomon pihen, hülye berögzült reflexek, majd érdekes mosollyal válaszolok, halálos türelemmel, kedvességgel és minden más pozitív jellemzővel.
-Neeem, mi kedves édes testvérek vagyunk, -most figyelj, ilyenkor szokott jönni a rövid áramszünet az elmékben - ráadásul ikrek. - várom a kitörést, 3..2..1..
Hagytam hogy játszadozzanak és nem pofátlankodtam bele ilyen random mordulásokkal amik azt jelezték volna amit egy démon kívánna a egy lélekkel, adott esetben én az ő lelkükkel tenni, de aztán hozzám is érkezik a kérdés amire a kislányos forgolódós illegetéses nézelődésben hirtelen megállok, komolyra veszem az arcom és kissé megdöntöm oldalra a fejem.
-Csak egy magányos lélek...aki barátokat keres. -pislogok párat aranyosan lefelé görbülő szájjal, minden lélekfalónak van egy alap sztorija, nekem hirtelen ez jutott eszembe.
A friss hús megjegyzésemre jön is egy válasz és egy hülye kérdés is, szerintem nem nehéz kikövetkeztetni kié az utóbbi.
-Nem! A frisstől nem.... - majd hirtelen megfagyok , ilyenkor oldalra is szoktam fillantani de ez most eez alatt a lencse alatt nemlátszik és nem túl magabiztosan hozzá teszek még egy szót - feltétlen...-jut eszembe közben a borsóka meg az ilyen kis nyüvek amik előfordulhatnak főleg vörös húsokban, biggyesztem is az ajkam elgondolkodva egy pontra bambulva  ahogy feldolgozom a felismerést hogy besültem a javításommal.
Viszont Baron Samedi-ről semmit nem tudok, a napokban hallottam róla először amikor Sam mondta hogy ő szeretne lenni, úgyhogy ebből a beszélgetésből újra kiesek és nézelődök.