Bálterem

16+
Megadólag feltartja a mancsait mutogatás helyett, ő tett egy javaslatot, a másik meg tehetne neki egy szívességet, dehát a francért sem. Őszintén szólva mostanra csak reflex az ellenállás, nem állítható, hogy különösebben... zavarná a neo jelenléte. Annyira azért nem próbál hatékonyan elkerülni, hogy ezzel még takarózni tudjon.
- Nyugi már, nem beintettem, vagy ilyesmi. - Sóhajt, mindig ő szívja meg a másra haragszunk fellángolásokat, bár azért tagadhatatlanul Antonnak is szokása rövid úton kiérdemelni az agressziót.
- Tudod, olyanok, akik szeretik, ha középpontban vannak és körberajongják őket, tök mindegy mennyire műanyag... - Valószínűleg felesleges magyaráznia a dolgot, Felix is szociális központ szeretne lenni a nem túl távoli jövőben saját falkája terén, bár az sokkal kevésbé tekintető műanyag felállásnak. Minden esetre fura érzés, amikor neki kell valamilyen kifejezést magyaráznia a másiknak, bár könnyen előfordulhat, hogy ez megint csak saját találmánya, amiért letépik a fejét 3...2...1...
- Köszkösz. - Kólának jobban örült volna, de azért így is elégedett, mégsem szárad a neo lelkén, hogy felfordul kiszáradásveszélytől. Na jó, ez talán már mégsem volt egy reális jövőkép a részéről.
Nem zavarta volna, ha Kevin itt marad. Eszébe jutott valami fless kép kettejükről és most rendkívül zavarja, hogy nem rajzolhatja meg. Addig zavarni is fogja, amíg nem teszi, de pillanatnyilag pusztán dacból sem hajlandó papírra firkálni a cserbenhagyásoselgazoló vöröst. Anton taszítja az embereket, csak az a kérdés, a neot vajon mégis miért nem. Annyira nem, hogy még közelebb is mászok, komolyan mibaja? What? Why? Nnnh...
Viszonylag kurvára kicsi az esélye, hogy nyílik alattuk egy random szakadék, de persze. Abba még önmagában senki nem halt bele, hogy melléültek, nincs itt kérem semmi para és látnivaló, haladjanak tovább.
Elmosolyodik az életképre, egészen álmodozó lesz a pillantása, ahogy elképzeli a szigetet. Kifejezetten logikusnak hangzik, amit a neo mond.
- Azért mondjuk nem baj, ha kaját is termesztenek odafent és a konzerv a random természeti meg természetfeletti katasztrófákra van, ami úgyis bekövetkezik 1-3 évente. - Mondjuk. Csak úgy tippre. Megrebbennek a szempillák, egészen wtf feje lesz egy pillanatra.
- "baba"?! - Azért ez már mégiscsak túlzás, baba feje egészen biztosan nincsen. Elhagyta valamikor 3-4 évesen. Kb.
- Mit kellene csinálnom mégis, táncikáljak? - Na azt már nem. - Egyszer valaki leharapja a nyelved. - Hunyorít a nyelvöltésre, franc se nézné ki belőle, hogy ő ilyen harapós lenne, pedig...
Máris jobb a póz. Simán belerajzolná a vöröst az ölébe. Nem teszi, viszont egészen horrorfantasy környezetbe helyezi a neot, ha már ilyen engedelmesen pózba vágta magát.
- Oké, érthető. - Oldalra pillant, mintha ugyan bármelyik percben bemászhatna a képbe Veszély mondjuk égő vörös szemekkel, hogy megbüntesse őket valamiért, amit még el sem követtek. Hm. Megelőző akció. By lupincsávó?
Megvonja a vállát.
- Az lepne meg, ha sikerülne. Nem még... - Rázza meg kicsit a fejét, pillantása fixálódik a másik arcán, ahogy másolja a vonásait.
- Nem zavar, hogy állandóan fixíroz? Megint ráléptél a farkára, vagy mi? - Oldalra biccenti az állát mikor a képre néz, mosoly rándul a száján. Tudja már, hogy érdemes feldobnia.

Anton
16+

Ha ő tenne egy "szívességet", Anton nagyon háborogna, ezt a meccset már lefutották, és akkor csak nevelő célzattal ügyködött rajta! Vagyis még csak az sem. Megmutatta a különbséget, amit a nyelv nem tudott elég jól kifejezni.
- Grrgrgrgr - játszik rá, hogy mennyire nagyon nyugodt attól, hogy Anton nem beintett, aztán elvigyorodik, ez a része már nem is komoly, és az érdeklődését is elvesztette a dolog iránt.
- Aki a középpontban van, az nem lehet műanyag, de értem. Neked aki a középpontban van, az műanyag, mert a kölykök érdemtelenül rajonganak. Meg a felnőttek is. Ja. Amúgy így van. Üdv amerikában, itt minden műanyag - nem tépi le a kölyök fejét, pedig talán tehetné, elvégre tényleg eljöhet még a nap... nem igazából nincs esély rá, még annyi sem, hogy bízzon a dologban.
Az emberek jönnek, az emberek mennek, ez egy buli. Ő is elszaladhatna egy tucatnyi más mutánshoz, és azok is idejöhetnének hozzá, de a bál már csak olyan, hogy folyamatosan változnak a személyi felállásai, így Kevin is csak egy opció, ahogyan ő is csak egy opció Antonnak. Egy rohadtul szórakoztató opció, úgyhogy a fiú egészen nyugodtan lehet annyira hálás, amennyire szinte nem is lehetséges.
- Ööö csirke? Mondjuk az megeszi az árpát. De a marha meg barom, belemegy a tengerbe. A disznó meg megesz mindent, még a konzerveket is - tűnődik. Mindenféle állatot meg lehet enni. - Kéne valami olyan állat, ami nem mozog, és nem eszik sokat. Egy szigeten azért nem sok minden terem meg. Mondjuk nem árt, ha magas sziget, hogy ne mossa el a szökőár, szóval... azért elég király lenne egy sziget - tudna mit kezdeni vele. Játszhatnának ott Robinsonosat, de azért jobb szeretné, ha valamivel civilizáltabb lenne azé.
- A Skicc olyan baba-név. Érted, a Skicc nem rajz, nem alkotás, nem art, nem valamit. Csak Skicc. A skicc a rajz lárva-állapota. Hello lárva, egyébként jah. Táncolhatnál - mutatja is, hogy hogyan a térdei közé fogva a poharat ritmikusan tekeri maga előtt a láthatatlan lemezt, még a fejét is mozgatja hozzá, hogy illusztrálja, mi is az a tánc.
- Smárnak hívják Anton, amikor valaki a számra cuppan a nyelvemért. Leharapni viszonylag k-rva nehéz lehet. De értékelem, hogy megint a szexen jár az eszed, miközben engem rajzolsz - gyakorlatilag körbeér a vigyor a fején.- Ha meglepő a siker, félig már el is basztuk. Egy kicsit több komolyságot - hümment, rajta tartva a szemét a lupinon, aztán a figyelme a poháré és a rajzba merült Antoné.
- Miért zavarna? Megdolgoztam azért, hogy fixírozzon. Figyeljen csak a rohadék, lehet, hogy nagy a szája, de ő is a lába közé húzott farokkal kushad, ha komolyra fordulnának a dolgok, nem akarja innen kicsapatni magát, ergo nézzen csak. Sajnos nem elég okos ahhoz, hogy megszopasson ügyesen, darabokra meg nem téphet. Már rég elveszítette a háborút - vonja meg a vállát aránylag fölényesen.

16+
Nos, megmutatva a különbséget végeredményben nem tett különbséget egyik és másik véglet között, mert megtette vele mindkettőt. De valóban. Lefutott kör, amit nem fognak újrakezdeni és részéről nem csak azért, mert Veszély kevéssé értékeli a prepornó gondolatát.
Felvonja a szemöldökeit arra a morgásra. Állatka. Az állatokat levadásszák, ketrecbe rakják és nem szabad őket simogatni. Többek között. Leengedi a mancsait arra a vigyorra.
- Ha tényleg érdemtelenül rajonganak érte, akkor az. Műanyag. - Vonja meg a vállát, nem tudja ennél jobban kifejezni, hogy barbi és a kengyerek is csak az lehet, márpedig ezek mindig a középpontban vannak, mert a világ indokolatlanul imádja a buta és szép embereket. Nem tudja még, mutánséknál is így van-e. Felnyög. Méghogy minden! - Nagyszerű.
Anton opciói nagyjából kimerülnek jelen életciklusában a Felix, vagy egyedül kategóriában. Így is kétszer annyi lehetősége van, mint általában szokott volt és hát őszintén? Az első tényleg szórakoztatóbb. Amíg a mancsa elég messze van legalábbis és nem próbálja lefújkodni a falát, rendben vannak. Azért az indokolatlan mértékű hála témába már tán mégse tiporjunk bele.
- Kerítés? Karám? Ritkán láttam disznókát keresztülmászni rajta... - Jobbára még a csirkék is megmaradnak a kerítés mögött, ha az elég magas. Ah, nagy az Isten állatkertje, de alacsony a kerítés, nyitva a kapuk és még vadászidény sincs. - Az állat jó, mégiscsak hús érted. A csirkének meg van tojása is, a tehénnek meg teje. És ha tartasz pár parasztot, aki dolgozik helyetted, akkor foglalkozhatsz a dohánnyal és csomó kaját lesz. - Kifejezetten tetszik neki a sziget ötlet. Azért kár, hogy Kevin nem maradt, tarthatott volna részletes beszámolót hogy is megy ez. - Óh, igen. - Ábrándozik, soha a büdös életben nem lesz egy szigete, de azért jó álmodozni róla. - Amikor kicsi voltam, hajózni is akartam. Volt valami tábor, ahova elmehettem volna, de apa nem értékelte az ötletet. - Elfintorodik, ahogy a rossz emlék bemászik a fejébe. Aztán már a babázgatástól kap sokkot, felvont szemöldökkel hallgatja a magyarázatot.
- Vázlatnak hívják. - Közli a miheztartás végett, merthát... az. - Nem látták még egy rajzomat sem, csak azt hogy firkálok naphosszat. - Vállat von. - Nekem a skiccről a macska jut eszembe, amit el akarnak üldözni. Tudod. Mint a sicc...
Prüszkölve felnevet a bemutatóra.
- Aha. Meganope. Utoljára egy Julja nevű orosz csajjal táncoltam egy lagzin. Kiderült róla, hogy valami menő cég vezetőjének a lánya és össze akarnak vele adni. Vicc, hogy ilyen még mindig van.
Hirtelen ledermed. Hogymivan? Széttárja mancsait, az égre pillant segítségért.
- Hogy az istenbe kötöttünk ki megint itt?! - A másik vigyora olyan, ami igényli, hogy letöröljék a képéről. Nem, igazából jól áll neki, de a háttértörténete miatt akkor is megérdemelné a gyorsformázást.
- Jójó. - Engedelmes. Minek vitatkozzon, tényleg elég negatívan áll a dologhoz. Dehát nem látja túl nagy valószínűségét, hogy ki tud radírozni egy bombát, ami akár az arcába is robbanhat. Nem tartja túl szerencsés fickónak magát.
- Hmh. Biztos ezért tetszel a nőstényének. Te vagy az új alfahím. Hintázz kicsit. Már a székkel. - Bök jelzésértékűen a toll hegyével lefelé, kicsit elfordítja a könyvecskét. - Mh. Már gyorsabban rajzollak, mint az elején. - Vajon attól van, mert kezdi megismerni? Meglehet. Talán. Megmondta, minél alaposabban ismer valakit, annál jobban rajzol. De mert mindenhogy pokolian jól rajzol, ez természetszerűleg a tempóban fejeződik ki.

Anton
16+

Megmutatni valamit és megtenni rendszeresen, szándékos ártó szándékkal a neo szemében nagyon nem ugyanaz, pedig ő aztán nagyon tudja összemosni a gondolatokat, filozófiákat, meg a többi szarságot.
- Mindenért érdemtelenül rajonganak, mert amiért száz ember szerint érdemes, azért másik száz szerint nem. Lehetetlen kitalálni, hogy mi a műanyag. Fúj de libsire ittam magam - néz mélyen a narancslés pohár fenekére, nem kéne ilyeneket mondania, mert saját magát idegesíti vele. Mint Anton a mancsoktól való közmegtartóztatása.
- Pfej, az emberállatokból kiindulva előbb-utóbb a disznók is rájönnek, hogyan kell kimászni belőle, és akkor mind megbaszhatjuk, akik a szigeten vagyunk - vigyorog, igazából csak nem jutott eszébe az, hogy... kerítés. Érted, van egy sziget, ami elég limitált hely és akkor arra rakjon kerítést. Akkor már egy netto napelemes, láb nélküli húsállat sokkal praktikusabb lenne. - Mondjuk jó ki kell választani a parasztokat, mert mindenki lopik bazz, bár... mondjuk egy szigetről hova vinnék - tűnődik el. Tetszene neki a sziget, ő is megkérdezné a cserbenhagyós vörhenykettőt, de hát akinek szigete van, az nem akarja megosztani másokkal a sziget-titkokat, ez valami szektás dolog lehet.
- Ahhha, én sose akartam hajózni. Igazából elég veszélyes üzemnek látszik, kint a tengeren, sehol senki, csak a víz, a víz, a vír, brrr - rázkódik meg egy kissé fintorogva, a tábor láttán majdnem úgy néz, mintha valami orosz szót használt volna Anton. Persze, tudja, hogy mi az a tábor, vagyis, tudja, hogy léteznek táborok és nem csak koncentrációs és fogolytáborok, de mégis... valahogy furcsának hat, hogy az egy valós lehetséges opció volt a kölyök életében, a jó édes apja által keresztülhúzva.
- Miért nem mutatod meg a rajzaid? Skicc-sicc, mintha a rajzaid próbálnád távol tartani, mert a rajzaid macskák...- ékesszólóan jelzi, hogy szerinte mennyi logikája van ennek a gondolatlanak, aztán kuncog.
- Ugyan már, nem lesz minden táncból érdekházasság, amúgy meg miért nem jött össze a csaj, hm? - nem mintha annyira szorgalmazná a nőstények hágogatását, de hát...
- Rácuppantál a nyelvemre, úgy - ad nagyon pontos és szabatos választ a hirtelen jött kérdésre, a vigyora alig lohad, lassan szelídül el, de a vidámsága még sokáig ott marad az arcán, a szemén, a homlokán.
- Tetszem a nőstényeknek? - hümment, mint aki még erre nem is gondolt, az egyik lábát kissé meghajlítja, rugalmasan löki a széket a két hátsó lábára, egy pillanatra úgy tetszik, hogy el is vágódik, olyan huszárosan, de végül megőrzi az egyensúlyát, lágyan hintázni kezd. - Az király, a végén még fejből is menni fog, és állandóan verhetem majd az ajtód, hogy ne arra verd, hogy a sötét szobában engem rajzolsz, hanem irány szociáliskodni.

16+
- Hmh. Valóban. - Elgondolkodva figyeli a másik arcát. Őt nem idegesíti az újonnan megcsillanó gondolkodásmód, sőt. Felix elég gyakran mond kifejezetten intelligens dolgokat. Annyiban hagyja egyébiránt, nem akarja kiidegelni a neot a témával, amikor beszélhetnek helyette fiktív szigetekről és szárnyas malacokról is (merthát hogy máshogy másznák meg azt a nyomorult kerítést).
- Azt azért megnézném. - Nevet, egyszer majd megrajzolja neki a szárnyas malacokat is, amik nagyon szürreális pózokban kerítést másznak és rohangál utánuk vasvillával a parasztsereg. - Nem sok értelme. - Már lopni valahonnan, ahonnan nem tudják elvinni a szajrét, dehát lehet építeni tutajt, meg nyilván van hajó és akkor máris továbbfejlődött egy fantáziaszülemény valamivé, ami már nem is annyira fun.
- Vágod, nem? Sehol senki. - Jelzésértékűen széttárja a karjait, egyértelműen neki találták ki a sportot, még ha jelenleg annyira nem is akar egyedül maradni. Nem kell ebbe semmit belegondolni. A-aa. Csak most így elvan. Ez így rendben. Bár elgondolkodik egy pillanatra, hogy a tábor szót elbaszarintotta valahol, de nem, szerinte azt mondott, amit akart. A moszkvai sulikban jellemző, hogy nyári táboroztatják a kölyköket. Csak úgy a miheztartás végett, hogy kiszabaduljanak a gyár és betondzsungelből.
- Mert akkor automatikusan azt hinnék, hogy figyelemre vágyok és beszélgetni akarok velük, netán rögtön barátkozni, de nem akarok, szóval minek? - Két év múlva úgyis elmegy innen és akkor már úgysem számít, hogy kivel barátkozott, mert dolgozik majd Seattleben valami random képregényboltban és abszolút nem fogja izgatni, mi történik idekint, amíg nem mossa el egy új apokalipszis.
- Nos. Kidobtak az országból? - Néz fel úgy, mintha ez mindent megmagyarázna és hát... igen. - Amúgy sem jött be. Vörös volt. A vörös orosz nőnél csak a szőke pszichóbb, de azért így is előkelő helyet foglal el a pszichonope rangsorban. - Más kérdés, hogy szerinte valahol az összessel van valami gebasz. Ha nem pszicho, akkor papucsállatka üzemmódban befekszenek az állat férjüknek és a legszebb, hogy el is várják a senyvedést. Meglehet, hogy kissé... végletesen és sztereotípiákban látja a női nemet.
Felvonja a szemöldökét.
- Erős a gyanúm, hogy azt azért éreznéd, neonka. - Tejbetök. Úgy vigyorog. Cöcöcöcö.
- Mhmhmhm. Már Kázmérének biztos. Abszolút nem tűnik fel, ha bejössz valakinek? Vöri is rád volt indulva, gondoltam érzékeltetem egy rajzzal, de persze méltóztatott lelépni. Így már nem fun. - Szóval mást rajzol. Mert így döntött. Meg mert megteheti, hogy azt rajzol, amit akar HAH.
- Na egy. Az első alkalom óta le tudlak rajzolni fejből és kettő, tökre nem arra verem, ne éld bele magad és három... kész. - Szembefordul a Neoval, megtámasztja az ölében a könyvet és felé fordítja. Végül mégsem képregény lett, a tinta olyan, mint az energia, nem vész el, csak átalakul. Felix kifejezetten menő a laza pózban, zakóban megbillentett székkel, hátravetett fejjel, vigyorogva bámul fölfelé, a torkán a fölé hajoló, erősen árnyállatias változatba morfolódott lupine karmos mancsa, a neo kezében meg marokfegyver a mutánsállat álla alá szegezve. A bált is megrajzolta. Plasztik babák és torz marionett figurák táncolnak a háttérben kiüresedett, erőltetett fejekkel, a díszlet meg valahogy kifacsart, demonizált és kissé Tim Burton fílingű.

16+

A kifejezetten intelligens dolgokkal az a baj, hogy nyomást helyeznek az emberre és elvárásokat, amiket nem tud, vagy nem akar teljesíteni. Ha valaki intelligens, annak egyet kell értenie a többi intelligenssel, mert ha már ezt nem teszi meg, akkor tapló. Szóval Felix a maga részéről inkább tapló, és lovagol a naplementében szárnyas disznók hátán.
- Ne becsüld elá a disznónépet - somolyít, de tényleg nincs sok értelme lopni a szigeten, bár... - Bár azért, ha ellop egy olyan disznót, ami át tudta mászni a kerítést, azzal már elég sok mindent elérhet. Lehet, hogy úszni is tudnak. Hallottam már olyat, hogy vízidisznó, gondolom az olyan kínai fajta, mint a rizs - mert hát a rizs is olyan búza, amit sokáig elöntöttek vízzel, aztán olyan nyomi fehér pondró lesz belőlük sárga kalász helyett, mégis finomak. Ilyen lehet a vízidisznó.
- Vágom, nyomi vagy - csóválja meg a fejét, lehet, hogy durva az, amit mond, de nem durva az, ahogyan mondja, így nem is fáj annyira, de kint a tenger közepén a kölyök senkit sem tudna lerajzolni, szóval biztos abban, hogy végső soron Anton szopná abban a nagy magányában leginkább saját magát le, kisebb részben pedig az élet igazságtalanságát, ami ott és akkor a saját vágyának visszaütésében fejeződne ki, és úgy istenesen fájna. De hát ezt nem fogja most mind a fejére olvasni, mint valami plébános.
- Túl sokat feltételezel - simítja meg az állát tűnődőn. - Lehet, hogy egy csomó mindenkinek nem is tetszene - libsik, mi? Aztán valahogy őket is élve kell hagyni, fura.
- Ááá, nem gondoltam volna, hogy időben ugyanakkor volt. Szóval az orosz kockafejű nők pszichok. Mind nyikiták? - úgy nagyjából a James Bond filmeknél kimerül a tudása orosz nőtípusokban, nem tehet róla, hogy szűklátókörű, csak azért, mert baszik tájékozódni. - Te is szőke orosz vagy - mélázik el a felismerésen, a szemén látszik, hogy ez azért a számára elég sok mindent megmagyaráz.
- Ó éreztem én... neonka? Tényleg? Ez a beszólás? - derül. Igazából bejön. Valahogy olyan avít. Ki használ manapság már neont?
- A van olyan nőnév, hogy Kázmér? Kik azok? - néz körül kissé. - Kevin? Ne már - vigyorodik el - ő olyan típusnak látszott, aki azt se tudja, hogy merre keresse azt, amire ráindulhatna. Nem jövök én be senkinek - már Antonon kívül persze, mert azt észreveszi. Vagy legalábbis elképzeli. Halkan nevet. - Szerintem álmodtad, bár azért még megverem. Jó kis rajz lehetett volna - nem mintha kényszeríteni akarná Antont, hogy minden áron azt rajzolja, ami akkor megfogant a fejében, de azért kíváncsi lehet rá.
- Micsoda büszkeség, micsoda parádé, mekkora hazugság és wow - koppannak a széklábak, ahogy leengedi magát, a teljes súlya rájuk omlik, a lábai az asztalról lekapva mintha csónakozna közelebb hajtja magát egy mozdulattal, éppen csak feltépi a fájdalomküszöböket a kövön csikorgó széklábak hangjával, aztán már az arca a füzetben van. Szó szerint, Anton csuklóját elkapva fixálja a művet, majdhogynem centiről centire vizslatja végig, porszürke szemei élénken mozognak.
- Vajon mi baja van a te fejednek? -tetszéssel simogatja meg az ábrát, nem szopató jelleggel. A művészet nagyon durva mutáció.

16+
A legtöbb intelligens ember egyben tapló is. Nem alapelvárás, de lássuk be, az esetek túlnyomó részében nagyon fárasztó túl magas intelligenciaszinttel idióták között lenni.
- Én? Ugyan. - Hogyan is becsülné alá őket, most flesselte be a neo szárnyas disznókán ellovagoló verzióját. - Na ezért kell puskát tartani. Vizidisznó... miért pont rizs? - Oldalra biccenti az állát, fogalma sincs a rizsek kialakulásának szokásairól, de abban valahogy egészen biztos, hogy ha a disznót felöntik vízzel, az biza megfullad és nem lép kétéltűbe.
- Nyomi vagy te. - Gyerekes, de azért gyerek, hogy néha gyerekes is legyen. Nem veszi amúgy magára, legalábbis nem látszik rajta, hogy különösebben mélyen érintené a dolog. Egyébként sem élete végéig óhajt a tengeren lébecolni, de azért így időnként eltűnne a világ elől. Aztán persze nyilván lerántaná valami agro sellő, vizidémon, vagy terrorista atlantiszi. Az élet fájdalmasan nehéz manapság.
Megvonja a vállát. - Nyilván lennének, akiknek nem tetszene, lehet senkinek se tetszene, de ez nem változtat az alapvető felfogáson. Nem vagyok figyelemhiányos. - Kissé mintha túl dacos lenne, hm? De, egyébiránt Anton kifejezetten figyelemhiányos, csak nagyon régen megtanulta már, hogy a figyelem szivárványos csillámföldje neki abszolút semmi jót nem terem. Amíg nem figyelnek fel az emberre, nincs mibe belekötni, nem igaz?
- Hát nem pontosan, néhány hónapja. - Nem közvetlenül utána dobták ki, dehát na. Esze ágában sem volt rámászni a csajra a lagzin. - A nagy számok törvénye alapján nyilván nem mind, de akkor meg olyanok, mint anyám és miért akarnék a kölykeimnek olyan anyát? Ah, nope. - Elfintorodik, valahogy megvan a maga keserű pengeéle a fintornak, félrenéz inkább a táncolókra. Az anyja is csak műanyag.
- Francokat. - Már hogy érezte volna?! Ennyire azért nincs közel. - Nekem tetszik, ez lesz az új beceneved~ - Mert csak, már a neo is kiérdemelt valami csillivillit, a neon meg annyira az, hogy kiégeti az ember szemét.
- Te nagyon agyas, te hívod Kázmérnak a lupinodat, annak a nőjéről beszélek. A feketehajú két asztallal odébb, amelyik rohadt hangosan viháncol a barátnőivel, hogy végre észrevedd. - Totál semmire nem figyel a neo? Ah. Nem, valószínűleg ő az, aki túl sok mindenre figyel, de rajzolás közben így működik. Megmondta már korábban is.
- Nos, lehet hogy nem tudta hol keresse, de becsapódtál, mint az eltévedt bolygópusztító meteorit, szóval... - Elmosolyodik. Mennyire abszurd, hogy a másik egyszerűen csak... nem veszi észre az ilyen jellegű dedikált figyelmet, holott polgárpukkasztó magatartása pontosan ezt hivatott kiváltani többek között.
Nem méltatja válaszra a beszólásokat, inkább lepillant saját rajzára felülről. Szemeiben mézszínűvé válik az emberség.
- Nah! - Elégedetlenül felnyög, ahogy belevérzik a fülébe a kövön csikorgó szék hangja, összehunyorítja a szemét. Bolondneo. Megrezzen, mikor a másik ráfog a csuklójára, lepillant a könyvbe mászóra. Oldalra biccenti az állát, egészen ellágyul a pillantása. Kifejezetten szereti, ha tetszik neki.
- Mih? Nincs semmi... baja. - Túl hirtelen vesz levegőt, karja megfeszül a szorításban, nyakszirtjén végigborzong a libabőr. A hatást tekintve igazán nem sok különbség van, hogy a másik tetszéssel, vagy szopató jelleggel simogat. - Felix...? - Elfordítja a fejét. Ez sokkal zavarbaejtőbb, mint ha úgy csinálja, ha nem is látja. - Csak aláírom és megkapod, jó? - Akkor aztán annyit simogatja, amennyit akarja.

Anton
16+

- Puskával disznóra és parasztra. Végül is, a paraszt is csak hús - derül, Anton néha egyszerűen csak embertelenebb, mint bármi más, amit ismer. - A rizs is vízben áll, vagy mi - mint a vízidisznó. Teljesen logikus. Kurvára el kéne járni biológiaórára.
Nyelvet ölt megint a visszanyomizásra, még hogy ő! Majdnem tökéletes, csak nehezen ismeri ezt el a környezete.
- Egy frászt nem vagy az, ezt még én is tudom, pedig aztán annyi pszichológiai hozzáértésem van, mint egy jégcsákánynak - nyilatkozik meglehetősen szenvedélyesen a figyelemhiányossági témában, nem tehet róla, egyszerűen csak Anton néha annyira... buta? Nem is ez a jó szó rá, és idegesíti, hogy nem ismeri a megfelelő szót, amivel leírhatná, hogy mégis milyen Anton. Suta. Buta. Egyszerűen wtf, fogalma sincs arról, hogy hol és hányadán áll ezzel a világgal, ami egy kicsit azért gáz is lehetne, de hát ő meg be is foghatná a száját, mert mi köze van hozzá.
- De hát anyád nem is orosz, hogy lennének a nem nyikita nők olyanok, mint ő? - tűnődik el, és belezuhan a teljes értetlenség gödrébe. - Eddig nem úgy volt, hogy anyád amcsi? Vagy most mi? Mi? Mi? Minden orosznak vagy nyikita orosz, vagy amcsi befekvős nője van? - rakja össze a képet. Jobb, mint egy nőrablós pornó.
- Higgy a nyelvérzékemben - vigyorodik el szélesen, ez a francokat elég király és sokatmondó ez a francokat, túl sok benn a lehetőség. A becenévre megvonja a vállát. Vagy megmarad, vagy nem.
- Áááh, Kázmérnak van nője? - csodálkozik el, nagyra nyitja szürke szemeit, oldalra tekeri a fejét, kinyújtja a nyakát, már megint kuvik, de most egy kicsit jobb pózban kuvik, szélesen elvigyorodik. - Áááh, én azt hittem, hogy ők Kázméron röhögnek, nem rajtam, de azért ezt a tyúknevetgélést nem biztos, hogy a helyedben én a tetszés jelének venném - neveti végül csendesen, pózba visszafordulva.
- Ez az elmélet bukott, ha bejövök neki, miért lépett olajra, hm? - ha neki bejön valaki, az az ágyában végzi, vagy bármi máson, ami ágynak betudható. Lehet, hogy egyszerűen csak nem tudja komolyan venni a diákság udvarlási szokásait. Gázul manifesztálódott tetszés mit sem ér.
- Shhh - inti le a kölyköt a nyafogásban, elragadtatottan nyálazza a szemével a képet, esélyes, hogy ez az az állapot, amiben ha ez a cucc élőlény lenne, akkor összecsókolgatná, mint egy kisnyuszit.
- Deee, valami nagyon nagy baja van, különben hogyan jutna az eszedbe ilyesmi. Ez egyszerűen csak király - engedi el a szorongatott kezet, ahogy megmoccan, de csak úgy, hogy arról a könyvecske oldalára siklik a fogása. - Hopp, bocs. Ha aláírod, akkor elrontod? - kapja fel a fejét. Okos kis neo, összerakja az adakozás mögötti összefüggéseket. - Nem kell. Csak megsérülne nálam - engedi el hirtelen a másikat egészen, visszalöki a két hátsó lábára a széket, idült fejjel hátratámasztja a tarkóját a háttámlának.

16+
Hát ha tőle lopnak, egész biztosan lőni fog, az ő cucca, az ő szigete, az ő vára, házisárkánya és repülős malaca, meg ilyenek. Jah. Csak előbb tanuljon meg lőni, meg nyerjen a lottón sokat, hogy vehessen magának egy szigetet.
- Van az a szitu. - Von vállat, ha túlélnie kell, akkor kannibál is lesz, mert ugye. Hobbi túlélő. Nem mert élvezi, hanem mert ezt osztja általában a gép. - Áh. Ahha. - Nem nagyon van meggyőzve a vizidisznók létezéséről. Hirtelen felderül a pillantása. - Várj, az nem tengerimalac? Az mondjuk elég kicsi tutajhúzónak... - Bár mostmár elképzelte, hogy egy rakat tengerimali húzza a tutajt, mint a télapó szánját szokás. Tökéletesen látszik rajta, hogy elképzelte. Leolvasni a képéről.
Visszanyelvezhetne, de minek. Akkor elérnének a gyerekesség egy olyan fokára, amit már nem vállal, feladón legyint rá inkább.
Felvonja a szemöldökét.
- Honnan tudod? - Ő nem érzi magát annak. Buta lenne ezért? Talán. Talán egyszerűen csak nem vesz tudomást saját pszichéje vészjelzéseiről, mert úgy könnyebb.
- Anyám seattle-i, de tizenöt év viszonylag sokat nevelt rajta orosz módira. Apám szerint legalábbis "kinevelte belőlünk a gyökereket". - Semlegessé válik az arckifejezése, hozzáidomul az érzelemmentes fekete szemekhez. Így elég komoly pókerarca van. - Szerinte egy nőt be kell törni, kinevelni, irányítani, mert ha nem teszed, akkor a fejedre nő és házisárkány lesz belőle és nincs gázabb annál, mint amikor egy férfit egy nő irányít. Mert szerinte nincs egyenrangú viszony emberi kapcsolatokban, mindig felépül egyfajta hierarchia és valaki mindig befekszik és "használati tárgy" lesz. Abszolút semmi ingerenciám erre. - Ha valaki esetleg kérdezné, hol is vannak Anton hormonjai, meg kamaszröptébenalegyetisfűvelfával magatartása, hát valószínűleg az ilyen gondolatokkal sikerült csírájában elfojtani benne. Nem vágyik családra sem. Rendkívül torz, rossz családkép él benne.
Rámered.
- Miért hangzik a te szádból minden olyan átkozottul perverzül, hm? - Kezd meggyőződésévé válni, hogy ez a neo másodlagos képessége.
- Mhmhmhm. - Hogy tudhat egyáltalán többet a lupin szociális hálójáról cirka három hét után, mint Felix? Nagyon egyszerű. Aki állandóan ignorálja a környezetét, arról egy idő után a többség nem vesz tudomást, következésképpen irdatlan mennyiségű pletykát abszolvál nap, mint nap.
- Nem? Na majd csak figyelj. - Mondani fogja, hogy ő megmondta. Nem mert olyan istenkirály megmondóman lenne a női témakörben, hanem mert közismert tény, hogy azok a rosszfiúkra buknak és Felix elég komolyan indulhat ezért a címért. Plusz elég jó megfigyelő, csak abban rendkívül szar, hogy a felé irányuló érzelmi bonyodalmakat kibogozza. Ennek is megvan a maga oka, nyilván.
- Mittudom én, nem telepata vagyok. - Jelzésértékűen megkocogtatja a rajzfüzetet, mintha eddig nem lett volna teljesen nyilvánvaló micsoda. Buzeráns művészke. Ugye.
Valamilyen fura varázslat hatására csendben marad, ahogy lepisszegik. Valószínűleg a másik elragadtatottsága teszi. Ezt szereti a neoban. Sosem kell találgatnia az aktuális elmeállapotát, egyből kiül a képére. Bár attól még az esetek többségében átkozottul zavarbaejtő.
Próbálja összeegyeztetni, hogy ha király, akkor mégis mi a baj, de végül csak megvonja a vállát. Amíg tetszik neki, addig mindegy. Mh. Várjunk csak. Mióta is akar neki megfelelni? Óh, nem. Nem-nem. Nemnem - ...Nem. Mármint nem lesz többé hozzám kötve, de nem esik baja. - Pislog párat, ahogy a neo hirtelen hátrarándul. Egy pillanatig értetlenül bámul, bár azt sem tudja miért. Oké, ez így gáz.
Megköszörüli a torkát és becsukja a könyvet, a tollat visszacsúsztatja a könyvgerinc belső rekeszébe.
- Nos, egy élmény volt, de most lépek. - Feláll a székből, megpöcköli a neo haját, ahogy elslisszol mögötte. - Hooolnap.
Ha sikerül is távoznia Felixtől, a kijutása nem épp zökkenőmentes. Sikerül beleütköznie valamibe és kis híja, hogy nem találja hanyatt magát.
- Ah bocs. - Szól reflexből, amikor rájön, hogy a valami az egy valaki és... - Öhm... - Felnéz, lupin pipa, benga nagy állat pipa, kurvára dühös fej pipa. Miafranc? Pedig még figyelt is útközben, a semmiből került elő a srác. Éééés morog. HahahahahahaNOPE. Meganopeville.
- Nem direkt volt, tényleg bocs. - Feltartja a mancsait, ami hát így nem az igazi könyvvel a kezében. Főleg mert rögtön le is rakja, ahogy oda rebben a másik pillantása. Nem láthatta, mit rajzolt, nem? Nyilván nem. Nos...
Elslisszol a lupin mellett, bár a tarkóján érzi a tekintetét. Miafranc.

Anton
16+

Ahhoz, hogy valaki nyerjen a lottón előfeltétel, hogy fel is kell adni egyet, mart aznélkül viszonylag eléggé kurvanehéz megnyerni a díjat, de lehet, hogy ő téved. Többet kéne tévéznie.
- Jah, van - nem biztos benne, hogy nem evett emberhúst, de hát nem ő volt a szakács, ő volt az, aki a haditáp forrását nem kérdezte. Egyáltalán nem. - Nm, a tengerimalac az olyan nagy és kövér vágásérett hörcsög, nem vízidisznó. Az rizses disznó - ragaszkodik a koncepcióhoz, kinél van egy netes telefon? Miért nem nézik meg? Nem, nem, nem akar szembesülni azzal, hogyha esetleg tévedett volna disznókérdésben, nagyon kiábrándító lenne, és összezavaró, és egyáltalán, egyszerűen csak ne. A vízidisznó ínycsiklandozó teremtmény a józan ész végtelen síkjain legelészve.
- Ahhoz, hogy megmondjam "honnan" tudom már pszichoállatnak kellene lennem. De nem vagyok. Csak tudom - és szerinte amúgy Anton is tudja, úgyhogy nem buta, csak szopatja az agyát, ami viszont egy kicsit idegesítő.
- Áááh, akkor apád eléggé nyűgös lehet, hogy nem fogott rajtad a nevelése, semmit sem tanultál belőle. Szar lehet - biggyeszti le a száját, de nem sok együttérzéssel, de azért valahol... átérzi milyen magyarázni-magyarázni-magyarázni valamit a szőkének, az meg pontosan az ellenkezőjét csinálja és mondja annak, amit meg akartak tanítani neki. Haj, ezt már ők is lezavarták. De ettől még nem érez lélekközösséget az ismeretlen orosszal, még akkor is, hogyha szerinte sincsenek egyenrangú emberi kapcsolatok. Sejti, hogy ez a saját elbaszottsága, nem is akarja szóvá tenni.
- Akkor igazából elég király, hogy kidobtak oroszországból - összegzi a tanulságot. Minek maradt volna a fiú egy olyan világban, aminek az alappilléreit olyan dolgok teszik ki, amikre neki abszolút semmi ingerenciája nincs.
- Nem is minden - szerénykedik visszafogottan. Anton tájékozottsága lupinnőstények ügyében őt is meglepi, de arra gondol, hogy legfeljebb azért lehet, mert bejön neki Kázmér nője. Ez van. Majd csak figyel, aztán ha jól összeillennek... ne már. Egy lupinnal? Szőrmesterkével? Na persze. Majd pont azzal.
- Rajzpata. Dilipata - hümmögi, a telepata innen már csak egy köpés. Mi van, ha oda fejlődik a képessége, hogy le tudja majd rajzolni mások gondolatait, lelkivilágát? Vagy mások gondolatai alakulnak a rajzai szerint? Gondolatai, képességei, megjelenése, és a többi. Ó mennyire szeretne csak félannyira is olyan menővé válni, mint ahogyan a képeken megjelenik, amit róla költ a szőke. Mosoly rándul a szája szélén.
- Az elég szomorú, ha nincs hozzád kötve - egészen álmataggá válik a hangja, még a kép hatása alatt van, szinte nem is józanul beszámítható, csak arra figyel fel, ahogy a srác pattan és pöccint, lekoppintja a széklábakat a padlóra.
- Miszökés, mivan - ez neki egy kicsit gyors, bál van és semmi baj, de a termetes árnyékot a szeme sarkában látva hátra is rúgja a széket, feltornyosul Anton háta mögött, bár nem olyan hatásos, mint Kázmér művelete, sötéten elvigyorodik, aztán élesen füttyent.
- Csont a másik asztalon blöki - el se köszön Antontól, ha már sikerült magára felhívnia a másik figyelmét, bár nem eléggé ahhoz, hogy nem az elvonuló rajzoska hátsófali tarkóját, fenekét és infarktusát figyelje egy darabig. Hát... legalább egyezik az ízlésük.

16+
Ah. Szólj rá a szöszi userére, hogy adja fel a lottót.
- Rizses disznó... - Beleprüszköl az épp elkortyolt narancslébe, valamiért indokolatlanul viccesnek találja ezt a kifejezést. Még ha lenne benne vodka tényleg, akkor valami alapja lenne, hogy ilyen abszolút hülyeségről beszélgetnek, de nem. Tök tiszta. Fájdalmasan az. Akkor már lenne inkább kiwis szörp, az egy egész jó választás.
- Oooké. - Nem ellenkezik, bár különösebben nem is hisz a mikulásban, húsvéti nyúlban, meg ilyen nyalánkságokban. Valahogy a figyelemre való igény is ilyen dolog lehet. Meghal a remény benne, amikor az emberre rázuhan az első, a második, meg aztán a negyvenmilliomodik kiábrándító csalódás, hogy megint nem kap mást, csak szenet meg virgácsot.
Megrándul a szája.
- Pont leszarom mennyire nyűgös. - Konok kifejezés jelenik meg az arcán, ami valahogy erős diszharmóniát jelent a fekete szemekkel ötvözve. Nem kell a másik együttérzése. Senkinek az együttérzése nem kell, az kell hogy elfelejthesse.
- Nem feltétlenül így fogalmaznék, de... - Felpillant a porszürkékbe. - Itt még mindig jobb. - Ami tekintve azt a tényt, hogy kihúztak a lába alól egyetlen mozdulattal mindent, amit megszokott, ha nem is szeretett, de ismert és az otthonának, családjának tartott, amit biztosnak vett, nos... egy dolog a függetlenedés. Egy másik, amikor a képedbe dörgölik, hogy egy mocsadék kis szörnyeteg vagy, aki az életre sem méltó, nemhogy a nagy családi "szeretetre". Szar dolgokat művel ez egy gyerek pszichéjével. Persze ez egy kegyetlen világ. Nőjön fel, épp itt az ideje. Mi oka lenne panaszkodni? A New York-i kölyköknek úgy alles zusammen szarabb volt nála.
Mi? Nem. Nem tetszik neki a csaj. Műanyag. Azért van a lupinnal, mert csini és plázacuki és so much plastic.
- Pszichopata? - Vonja fel a szemöldökét. Óh, hát. Ezt se Felix mondta. Elég brutális lenne azért, ha a világ a rajzai szerint alakulna. Bár Felixnek jó lenne benne. Vette a fáradtságot, hogy elérje önnön megkedveltetését, így most solo male... khm, solo hőse lehet annak a katyvasznak, ami a kis anti(szoc)hős fejében lakik.
Van már egy rajza tőle vele kötve, szóval megkérdezné, hogy miért. De őszintén szólva azzal, hogy pár pillanatra belefeledkezik a másik elkábult, elégedett látványába, valahogy kifejezetten úgy érzi, kurvára nem kéne most kinyitnia a száját. Kérdéseket feltennie. Itt maradnia. Néha fura dolgok történnek. Csak úgy... megtörténnek. Mi az istenért jön zavarba ilyen baromságoktól, kurvagáz.
Szóval olajra lép, igencsak sietősen, de legalább méltósággal. Már addig a pontig, amíg előtte, mögötte nincs húsvér sziklafal. Megrándul a szeme alatt egy izom arra a csontos beszólásra. Neőttépjeszétértepls? Egy pillanatig még farkasszemez, aztán fellélegez, ahogy elfordul róla a lupin pillantása. Kurvagyorsan távozik, bár néhány lépés után laza kétujjas-tiszteleg a neonak. Mégiscsak mintha megmentette volna a stírölt kis seggét.

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~

Hanah válasza egyszerűen leírja, hogy mi is az angyal program. A SHIELD-é és szuper hősöket képeznek. Nagyobb pályán mozoghatnak ők mint az X-menek akkor. Az nagyon meglep, hogy még senkinek se sikerült elvégeznie a programot mióta fut.
- Mégis mit kérnek, hogy még senki sem tudta teljesíteni? Vagy ennyire nincsenek jó jelentkezők talán?
Gondolkozok el hangosan. Amennyire saját magamat ismerem és ugye a múltam is...nem hiszem, hogy én valaha is be fogok tudni egyáltalán kerülni ilyen programokba.
- Jó, hogy te tudod, hogy mit szeretnél kezdeni az iskola után. Nekem még ötletem sincsen, hogy merre haladjak ha az iskolát kijártam.
Egyáltalán el kellene kezdenem kipróbálni a dolgokat, hogy megtaláljam miben vagyok jó. Iszom az üdítőmből. Hanah furcsállta, hogy nem ismerem a programot. Sok minden kimaradt eddig az életemből amit csak most fogok tudni egyáltalán elkezdeni pótolni be.
- Eddig nem igen volt lehetőségem semmire se. Itt az iskolában viszont, pont az ellentéte. Annyi lehetőség, hogy nem is tudom, hogy mivel kezdjek. Csak az első lépéseket kéne megtenni hozzá.

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~

- Hihetetlennek érzem, hogy semmit nem tudni róla. Valahogy úgy képzelném el, hogy azért beszélnek róla az emberek ha nem is nyíltan ha ennyire titkos. -zsebre vágom a szabad kezemet - Lehet, hogy  valamit mondana egy tanár ha megkérdezzük.
Egyet értek Hanah-val, nem látok sok okot, hogy miért ne mesélnének nekünk róla. Már nem megcsinálják ezzel, csak mesélnek róla. Meg ha tényleg olyan nehéz, hogy senkinek se ment akkor nem sok különbség van ha tudunk valamit róla meg ha nem.
Együtt tudok érezni azzal, hogy milyen is az amikor valamit szeretnél de mások mást akarnak. Az én esetemben eddig mindig az volt amit mások akartak, a legrosszabb helyzet egy ilyenben lenni. Hanah-nak más persze mert a szüleivel van ebben és nem hiszem, hogy rosz érzés lenne közöttük, akkor nem aggódnának azért, hogy milyen munkát vállal.
- Nem feltétlen hiszem, hisz ez a szuperhősség egy jó dolog, nem? Mármint mindenki felnéz rájuk meg szeretik őket.
Legalább is így lenne értelme, hiszen segítik az embereket akkor miért ne szeretnék őket.
A kérdésére, hogy miért is vagyok akadályozva egész gyorsan tudok választ adni neki. Nem sokat kell ezen gondolkoznom, hogy zsigerből sikerüljön, reflexszerűen tennem.
- Tartok, hogy valami rosszul sül el menet közben.
Lehet, hogy nem sok értelmet ad neki ez a válasz de alappal van tartásom tőle. Eddig jól el tudtam kerülni a nagyobb bajkeverőket a suliba meg az olyanokat akiktől csak görcsbe rándul a gyomrom rögtön de félek, hogy ilyen órákon vagy foglalkozásokon nem fogom tudni kikerülni ezeket.
- Bár még azt se tudom, hogy hol kéne elkezdenem ezt az első lépést se a sok lehetőség közül.

-EMILY EMERALD-

A bál, már egy ideje tűnődöm, hogy mit is vegyek fel, de leginkább az érdekel, hogy végre megismerkedjek valakivel. Kissé unalmas így, hogy még egy stabil baráti kört se tudtam kialakítani, pedig nem ma érkeztem. A bálon talán belefutok pár jó arcba, akikkel összebarátkozhatnák, vagy talán többet is elérhetnék.
A jelmezem némiképp egyszerű, egy kis szoknya, ing, macskafülek, egy macskafarok és kész is a cicus.
A bálterembe beérve szomorúan tapasztalom, hogy jobbára kihalt az egész, de talán csak én jöttem túl korán. Nem aggódva odaballagok a büféasztalhoz, ha találok, és ott várok.

~Hát eljött ez az idő is. Cody Atkinson tanár úr ügyel a halloween-i bál rendjére. Még magamban kimondani is nagyon furán hangzik. Azért remélem, hogy a mai diákok közt nincsenek olyan tréfamesterek mint én voltam. Az eléggé ironikus volna.~
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fordulnak meg Cody fejében miközben a bálterembe sétál. Jelmezként egy kosármez van rajta. Sajnos a bunda a különböző testfestéseket kizárja úgyhogy mindig ruhákkal kellett megoldania a halloween-i jelmezeit. Mivel most felnőtt ezért a viccesebb jelmezek is ki lettek zárva. Például Scooby Doo vagy hasonlók. Bár mivel Scooby csak egy nyakörvet hord ezért valószínűleg szexuális zaklatás miatt sem hordhat olyan jelmezt. Jó a kosármez is. Laza. Mármint ő így gondolja. Belépve a bálterembe látja, hogy nincs túl nagy élet.
~Az én időmben jobb bulik voltak. Bár akkor én voltam a bulis arc.~
Viszont legalább gond sincs. Odamegy hát az asztalokhoz és az egyik tányérról vesz egy süteményt és jóízűen elkezd eszegetni. Közben figyeli azért a diákokat.

Először nem tudtam, hogy jöjjek-e vagy sem a bulira de végül úgy döntöttem, hogy jövök. Mégse volt sose igazi élményem és itt minden más is mint az általános egyébként is. Jó alkalom, hogy jobban szoktassam magamat ahhoz, hogy emberek között vagyok és ilyenek. Jelmezben nem tudom, hogy mennyire lett jó vagy sem, úgy gondoltam ha már halloween akkor valami horroros jelmezt kéne össze raknom így jöttem elő végül az egyik horror filmhez hasonló öltözettel. Az arcom felső részét takaró törött hoki maszk, hogy azért tudjak majd enni is meg inni is anélkül, hogy emelgetném folyamatosan a maszkot, fekete pulóver, sötét farmer meg egy sima edző cipő lett végül a jelmezem, itt ott össze kenve az egészet piros festékkel a hatásért.
Egész míg el nem értem a bálterem ajtajáig azon gondolkoztam, hogy ez még se jó ötlet, vagy éppen az de végül elérve az ajtóhoz már inkább bementem a bálterembe.
Az ajtóban megállok egy pillanatra körbe nézve. Nem volt ez jó ötlet, elnézve a többieket valami aranyosnak öltöztek be vagy semlegesnek mondanám. Kicsit idegesen megvakarom az alkaromat majd mély levegőt veszek és beljebb megyek az ajtóból. Ha már eljöttem mindegy, csak nem baj, hogy ilyen a jelmezem.