Bálterem

>> Ammon Einarson <<
>> Halloween <<
>> Játszótéren még Tyranis-Rel, Emily Emerald, Cody Atkinson, Rain Akerman<<
>> Medve(maci) jelmezben, plüss medvével a kezében <<

_

Gwendolyn Brightmore

Avalonban minden más volt. Ez az első éve az iskolában, és ezzel együtt ez az első éve újra a Földön. Sok minden hiányzott neki, de a másik világban ezt csak egyszerű gyermeki honvágyként fogta fel. Tudta, hogy nem térhetett volna vissza csak úgy, akármennyire is hiányzott neki az apja és a nővére. Nem merte egyedül hagyni az édesanyját egy ekkora csalódás után.. egyszerűen nem tehette meg. Nem lehetett olyan önző, mint amilyen az édesapja volt. Egy ideig még haragudott is rá, de Gwen nem az a fajta ember, aki hosszabb ideig megtartaná a negatív érzéseit. Ő ennél sokkal kedvesebb, és jószívűbb. Ő csak szimplán: Gwen. Ami kizökkentette a múltról való elmélkedéseit az a karácsonyi bálra invitáló meghívó volt, amit pár nappal ezelőtt nyomott a kezébe egy mosolygó mutáns lány. A papírdarab láttán elgondolkozott, hiszen már több éve, hogy nem ünnepelte ezt az ünnepet – bár mindig is hiányzott neki. Viszont helyes lenne neki most ünnepelni? Az édesanyja eltűnését még mindig gyászolja, és még csak nem is töltheti a nővérével a karácsonyt, mert sokat kell dolgoznia neki. Az édesapja megint visszautazott Cardiffba, így még csak egy kontinensen sincsenek. Egyszerűen nem érezte magát ünnepi hangulatba, de végül valami mégis rávette, hogy elhagyja a szobáját. Nem öltözött fel karácsonyi jelmezbe, csak valamivel szebb ruhákat és kiegészítőket öltött magára, mint általában szokott. Mivel sosem volt az a visszahúzódó, szobába zárkózós típus, így nem tudta magát rávenni, hogy egyedül maradjon, miközben a bálteremben buli van. Legalább egy órácskára meg akarta nézni az ünneplő tömeget, hátha átragad rá is egy csekély ünnepi hangulat, vagy jókedv. Erőltetett mosollyal lép be a terembe, és megcélozza a büféasztalt. Egy karácsonyi partyhoz hűen talált egy kevés forrócsokoládét, így mert is magának egy bögrécskével, és arrébb ment. Elkezdte sétálva nézegetni a tömeget. Az emberek nagy része beszélgetett, kóstolgatta az ételeket, volt akik táncoltak.. mindenki jól érezte magát. Mindenkinek megvoltak a megszokott klikkjei, és senki nem volt egyedül. Senki nem volt egyedül.. kivéve egy lányt. Egy feltűnő hajszínű, különösen ismerős vonásokkal rendelkező hölgyeményt pillantott meg, ahogyan éppen majszolta be a gondosan kiválasztott szendvicsét. Nem tudta, hogy miért ismerős neki a lány, vagy mi volt ez a ijesztően ismerős érzés amikor rápillantott. Ki akarta deríteni, hogy vajon mi lehetett az. Odasétált hozzá, elmosolyodott – most már őszintébben -, és megszólította.
- Szia! Gwen vagyok, leülhetek melléd? – ha engedélyt kap, akkor így is tesz, ha nem akkor állva marad és úgy kortyolgatja tovább a forró italocskáját.
- Boldog Karácsonyt, és kellemes ünnepeket! Oh, és jó étvágyat! – kacsintott rá a lányra, majd elkezdte várni a reakcióit. Már eleve egy fokkal jobban kezdte érezni magát, hogy kimozdult a diákok közé. Nem is volt ez olyan rossz ötlet..

Az ismerkedése nem úgy kezdődött, ahogy ő azt várta volna. A lány pogánynak nevezte, igen szépen kiosztotta, aztán megpróbált lelépni, de egy fiú feltartotta. Döbbenten nézte végig a drámai elvonulást.. túlságosan nagy sokkot kapott ahhoz, hogy utána szóljon, vagy elnézést kérjen. Pedig ő nem érezte magát pogánynak, hiszen nem keresztény ünnepként tekint a karácsonyra. Nem szereti kizárni egyik vallást sem, éppen ezért nem vallja magát egyik felekezet tagjának sem. Ő a karácsonyra a szeretet ünnepeként tekint, és inkább várja a Mikulást a manókkal, mint a Jézuskát az angyalokkal. Ennek ellenére nem akart csüggedni, hiszen bár egy ismerősjelölt lelépett, jött helyette egy másik.
- Szia! Biztos rossz napja volt, vagy csak érzékeny pontra tapintottam.. szerintem hagyjuk csak rá. – mosolyodott el, majd felállt, hogy kezet rázhasson a fiúval. – Én Gwendolyn vagyok, de szólíts csak Gwennek. Téged hogy hívnak? – kérdezi továbbra is töretlen mosollyal az arcán, majd a bájos bemutatkozás után újra helyet foglal, és a fiúnak is helyet kínál maga mellett. Most nem igazán akart belekezdeni semmilyen beszélgetésbe, hiszen az előző sem sült el valami fényesen. Valamiért a Boldog Karácsonyt is inkább mellőzné.. a rózsaszín hajú lány igencsak elvette a kedvét az ilyenektől. Megvárja, míg a fiú belekezd valami általa kedveltebb témába, és majd úgy próbál alkalmazkodni hozzá. Gwent sokkal nehezebb megbántani, és ha rossz napja van is könnyebben tudja elrejteni, így jobban járna mindenki ha nem neki kellene belekezdenie egy beszélgetésbe. Ezt a szituációt most elég mélyre belevéste az elméjébe. Meg kell hagyni.. kellemetlen volt neki. Valamint.. egyre inkább rosszul érzi magát, és azon gondolkodik valami rosszat tett. Bocsánatot kellene mégis kérnie? Mindenképpen sort kellene kerítenie rá egy másik alkalommal. Elbambulva nézett a kisétáló lány után, a környezetét teljesen kizárva. Ha a fiú megszólal, akkor viszont egyszerre visszatér a valóságba.