A világ jövője (A Kígyó Csókja)

A Reneszánsz világ egyik lehetséges alternatív jövője 2045-ben.

Albert egyre gyorsabban ébred a révületből. Bár az imént még feküdt, most már álló helyzetben találja magát. A békés jerseyi égbolt helyett viszont egy egészen más látvány tárult elé. Mármint amint hozzászokott a szeme a fényhez. Mert kellett neki néhány másodperc, hogy megszokja a szeme újra a természetes fényt. Aztán körbetekint, hogy felmérje a terepet. Az első ami feltűnik neki az ég színe és a rajta cikázó gépek és...sárkányok?! Kissé elcsodálkozik. Nem csak kikerültek a városból...de...~ Másik dimenzió. Már megint. És nem Avalon... ~ reflexszerűen nyúl a kardjáért. Nem találja. Körbetekint most maga körül a földön és megnézi kik vannak itt. A nőt sem és a másik férfit sem ismeri fel. Teddyt viszont igen. Egy szökelléssel megpróbál mellette teremni és egy jól irányzott taposó mozdulattal a földhöz szándékszik szögezni a plüsst.
- Hol vagyunk te rohadék?! És jobb kérdés, hogy mikor?!

Folyamatosan sétálok a fény felé, mint az egyetlen megoldás felé hogy végre megölhessem azt az ó de oly de nagyon hű de módon gyűlölt személyt kinek még mindig nem mondták meg nekem hogy ki ő pedig érdekelne is meg nem is valamilyen módon... Ömm... Gyűlölöm, az a lényeg. A fény lassan elvakít, bár ezzel nem foglalkozom, csak menetelek tovább, legalább is azt hiszem, hogy menetelek, a fények viszont lassan múlni kezdenek, elém pedig egy teljesen új látkép nyílik és mint kiderült egy ideje csak egy helyben állok. Vérszomjas tekintettel bámulok a messzeségbe, fel sem fogván a változást, csupán akkor változik meg a tekintetem amikor az ég felől ordítást hallok, bár a vörös fények lassan halnak el, az arcomon csodálkozás jelei jelennek meg ahogyan feltekintek az égre, majd pedig az előttem lévő városra vissza. Annyi új dolog talál el hirtelen, hogy képesek elterelni a figyelmem a korábban történtek miatti dühömről és így szép lassan akaratuk ellenére is vissza húznak a valóság valóságosabb oldalára a nem annyira de továbbra is tökéletesen valóságos oldaláról. Eltart még egy ideig, de végül ismét mosoly ül az arcomra a látképtől, igaz jobban tetszene ha az épületekről vér csordogálna, de valamiért most ez is megteszi, az egészben pedig csak egy ismerős pont van, egy híd, de fogalmam sincs, hogy miért... Talán láttam már? Próbálom előkeresni az elmémből, hogy miért lehet ismerős de akárhogyan áskálódom nem találok semmit, ami azt illeti nem valami fejvesztett kutatáson megyek éppen keresztül, igazából pár másodperc után megunom és úgy döntök hogy inkább megnézem közelebbről, de mielőtt lépnék egyet valahogy nem úgy mozdulnak a dolgok mint ahogyan kellene nekik és a következő pillanatban az eget bámulom rajta talán néhány sárkánnyal és otromba módon belezavar a képbe egy utálatos felsőtest egy ismerősen utálatos hanggal. Bár az arcomon harag jelenik meg, a hozzám intézett kérdések hatására ismét elmosolyodom, ami hamar vigyorgásba megy át, nagyjából két másodperc kérdése az egész folyamat. Valahogy még az is sikerül mellé hogy ez az egész mosolygásos ügylet kicsit a gonoszabb arckifejezések irányába húzzon.
- Heh... Heheh.... Heheheheheh... HEHEHEHEHEHEHEHEHEHEEEEEE!... - Röhögök fel hangosan szinte a semmiből és meglehetősen galád módon, majd pedig amilyen hirtelen jött ez az egész, olyan módon múlik is el és torkollik a röhögés aktuálisan értelmes szavakba.
- HEHEHEhonnan tudjam?! A te hibád ami történt, megint tönkretettél mindent! - Idegesen markolom a lábfejét miközben beszélek, ki tudja, hogy miért, majd pedig a semmiből... Megpróbálok a vállára teleportálni, ami pedig ezt követi, minden eddigi emberek ellen elkövetett személyes támadásom legdurvább és legkönyörtelenebbike... Egy íves mozdulattal húzom hátra a fejem..
- MACI FEJELÉS! HRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁUHR! - És ezzel ha eddig eljutottam kegyetlen módon megfejelem a fültövét... Nem menekülhet végtelen haragom elől, MRUHAHAHA!

A három mágia egyesül és én nem látom előre a hatását. A világ fordul, kissé bele is szédülök, a fejemet fogva kerülök át. Felnézek az elém nyíló tájra, ismerős de mégsem. Más mint, ahogy az ígéret földjét képzeltem, de ez nem is egy túlvilág. Ettől még úgy érzem, mintha a pokol lángjai perzselnék a bőröm, sokkal melegebb van mint az előbb volt. A kabátomtól azonnal megválok, de nem is várok sokat a következő mozzanattal. Velem van még a jelmezes és két olyan, akik a mások oldal harcosai, a nőt már láttam mire képes, a medve kétségeket ébreszt bennem. Megvetem mind a két lábam, majd rajzolni kezdem a jól ismert jeleket, magamban mormogva az igét. A kabátomnak adok egy kis élt, és egy új formát, egészen kardosat, lehetőleg vívót. Új szerzeményem kezembe is kapom, majd a gyanúsan démoni hölgyre szegezem, tartva a távolságot.
- Sajnálom hölgyem, szeretnék meggyőződni szándéka tisztaságáról. - fogom a kelleténél kicsit irodalmibbra. Fél szememet ugyan még a mellettem zajló eseményekre vonom. Oldalra is nézek, megnézve a hidat, sárkányokat, repülőket magamnak. Nem tudom hol lehetünk, vagy miért, csak azt, hogy a mágia okozta, az is fogja rendbe tenni. Reménykedve, hogy a medve mégis tud valamit, bár ez csak hiú ábránd, azért tartom a helyzetet.

Albert nem igazán törődött a távoli környezetével. Ezért nem hogy a különböző rendfenntartókra nem gondol épp, de még az eget sem fürkészi. Lévén a taposással és a mackó vallatásával van elfoglalva. Nem tud meg azonban tőle semmi hasznosat. Ráadásul eltűnik egy pillanatra a szeme elől. Sajnálatára azonban nem örökre. A fülébe hasít a felismerés, hogy Teddy a vállára teleportált. Ráadásul elkezdte püfölni a saját fejével. Ez inkább hatott komikusnak, mint hatásosnak. Még Albert is elmosolyodott, miközben a másik párosra terelődött a figyelme. Nem igazán tetszett neki, hogy a számára ismeretlenek harcra készek. Főleg azért, mert egyiküket sem ismerte és korábban is túlságosan lekötötte a harc ahhoz, hogy megállapítsa ki-kivel van. Ezért inkább szétválasztaná őket és kooperációra próbálná rábírni a szemrevaló nőszemélyt, meg a semmiből fegyvert teremtő férfit...~ Mindkettő előnyös tulajdonság. ~ Megpróbálja lekapni válláról a fejelgető medvét és hozzávágni Holmes-hoz.
- Több udvariasságot a hölggyel szemben!

Tökéletesen kivitelezett fejelésem nem hozza be a kívánt hatást, bár nem érzem, de a megakadásból és a hangokból ítélve nem volt benne elég erő, elszántság és ami a legfontosabb... Nem volt benne elég... Gyűlölet...
- HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ..... - Húzom ismét hátra a fejem, ezúttal minden haragot és gyűlöletet amit a kapitány iránt érzek összegyűjtve és valahogy a fejembe koncentrálva, nem tudom hogyan de tudom hogy tökéletesen megcsináltam, mert mégis hogy máshogy működhetne egy ilyen dolog ha nem tökéletesen?
- HÁÁRHUÁÁÁÁ! - Ezzel pedig ismét fejelek... ÉS SEMMI! Kérdőn biccentem oldalra a fejemet és így nézek pár másodpercig mielőtt megszólalok.
- Miért nem fekszel már a földön kínok között szenvedve?!... Csalsz... CSALSZCSALSZCSALSZCSA.... Hmm? - Már emeltem a kezem hogy azzal próbálkozzak a fültő ütlegelésével, de a nem is oly messze lévő történések képesek voltak felkelteni az érdeklődésem annyira hogy a másik páros felé fordítsam a tekintetem. Egy darabig érdeklődve nézem a dolgot e aztán valahogy semmi érdekes nem történik, hiába várom izgatottan, hogy mikor lesz a nőszemély ismét leszúrva, semmi... És semmi... Még mindig semmi aztán pedig még mindig életben van és nem értem, hogy miért, ahogyan azt sem érte hogy a kapitány miért van még életben, meg kellett volna halnia a kegyetlen és háríthatatlan, iszonyatosan bonyolult egy mozdulatos mozdulatsorozatomtól.. De már legalább tudom, hogy csal. Hirtelen annyira unalmassá vált minden, vérontásban reménykedtem erre pedig csak így állnak, annyira uncsi, hogy még az ellen sincs hirtelen kedvem unatkozni ha megpróbál eldobni az óh oly módon gyűlölt örök ellenségem, már ha el tud kapni, ugyanis végül az unott arckifejezésből mégiscsak vissza váltok mosolyra a belezés szó hallatára. Megpróbálok a nő fejére teleportálni, egyenesen a feje búbjára és azon helyet foglalni a tőlem megszokott gyerekesen barátságos mosolyommal, mert legalább mondott valami érdekeset. Ha már a levegőben vagyok... Akkor is ugyan ezzel próbálkozok, maximum ha mellé megy akkor megpróbálok megkapaszkodni a vállában vagy a hajában.
- Belezés? Kit? Hogyan? Mikor? Lassan hogy minél fájdalmasabb legyen, ugye?... Én is akarooooom!.... - A sok kérdés utána az első konkrét kijelentés ezzel kapcsolatban, meglehetősen sóvárgó hangnemben, azután a sok pusztulás és halál után amit ma láttam.. Még többet akarok, sokkal többet! Az nem jut el a tudatomig hogy én lennék az egész célpontja, vagy csak nem érdekel? Ömm... Fele-fele! Ki akarok belezni valakit, oly annyira hogy képes vagyok lehunyt szemekkel és mosolyogva annyira elgondolkodni ezen hogy egy jó ideig magam mögött hagyom a valóság ezen részét, fantáziálok, az arcomra pedig kiül az örömteli élvezet amit okoz.
- Heheheeee.... - Nevetek még mellé valóban úgy mint aki nincs teljesen itt, halkan és elnyújtottan. Az sem tűnt fel hogy valami közeledik felénk, egyszerűen csak látni akarom a kiszemelt célpontból kiforduló beleket, mmm... Gyönyörű látvány már így előre is a fejemben.

Felkapom a fejem a mozgás láttán. Végigkövetem a repülőt, ami egyenesen felénk tart, egyértelmű, hogy értünk jött. Nem itt kellett volna megállnunk, tisztázni a viszonyokat, de már megint elkéstem ezzel. Ma már nem először fordul elő. Elrévedésemből arcomba csapódó plüss zavar fel. Arra nézek, hát engem udvariasságból nem kell kioktatni. Leplezve zavarom feljebb emelem a kardom, és nyugodt hangon válaszolok.
- A hölgy egy démon. Ismerem az illemet köszönöm, de jobb ha mással is törődik.
Eddig csak nem túl hősies volt szememben a Kapitány, most már ellenszenves. De ő most a leginkább vezető és szuperereje van a szám ellen. A nő szavai nem hatnak rám, elsőnek szúrna hátba, ha az lenne jó neki. A fején megjelenő medve, ha ott terem kardom lapjával csapom könnyedén arrébb, hadd repüljön. Magamhoz ragadom a szót és a fáék felé intek.
- Gyorsan, húzódjunk fedezékbe. Észrevettek és már ott jönnek.
Több magyarázatot nem fűzök hozzá, ha nem értik elsőre a gépre mutatok. Elindulok az erdők felé, futva, amíg lehet. Nem a legdicsőbb, de a legbölcsebb választás, amit tehetek. Elfogatni már nem akarom magam, de ha eljön, akkor azzal is szembenézek.

Amíg a kardozós, pattogós alak ezer felé tud és akar figyelni, addig Albert a lokális gondokra fordítja a figyelmet. ~ Szóval démon. Oké. Akkor egyszerűsítsük le. ~ Fut át a gondolat az agyán, miközben ő is arra tekint amerre a férfi. Közben érzi a fején a medvét, de épp őt sem tartja különösebben kártékonynak. Igaz, kicsit most kezd átrendeződni a fejében a prioritás, de Teddy helye az utolsó marad. Mint egy kavics a cipőben.
- Akkor ne fuss el. Inkább öld meg előbb. Vagy ne fenyegesd. - hadarja gyorsan, majd próbálja rövid úton elkapni a plüssmedvét. Mindezt az után, hogy az erdei nő feléjük kiált. Aztán dinamikusan próbál felzárkózni és maga is elbújni a fák között. Amit kicsit viccesnek tart és avaloninak. Pedig a repülőgép és a távoli város látképe eléggé egyértelműen a modernitás képét mutatja. ~ Egyszer kerülnénk olyan világba, ahol nem szívok. ~

A szavakkal már nem törődök, nincs most itt az ideje, és voltam már rosszabb helyzetben is. Elmélázom, hogy akkor mi lett a vége a Védelmezőkkel. Elveszem a kardom és amíg még lehet futva indulok az erdősség felé.
~ Az én fegyverem a szó, nem a kard és a halált sem osztom úgy két kézzel, mint mások.
Hátra pillantva a repülő még messzebb van. Már látom is a naplóm bejegyzésének a címét, Holmes ma megszökött. Közelebb látok mozgást is a fák között, megtorpanok, de csak egy pillanatra, indulok is tovább. Ilyen gyorsak nem lehetnek, ez valami más lesz. Megpillantom a fegyveres nőt és már tudom, hogy jó helyen járok, a helyi ellenállókba futottam éppen bele. Kardom és kabátom szélét markolva lököm be magam a bozótba, összeszedve a maradék információkat. Morgana az úrnő, előle futottam. Kifújom magam, amíg a többiekre várok.
- Holmes. - mutatkozok be udvariasan a nőnek, választ remélve. Nem lankad a figyelmem, lehet tévedek és mégsem velünk vannak. Átmeneti bizalmat építem először. Ha a gép közelebb ér elbújok a bokroknál és várok. A segítség már itt van, ki kell használni.

Dobás, teleportálás és egyéb apróságok mielőtt helyet foglalok a kapitány fején érdeklődve továbbra is a belezés irányába, ám hosszasan nem érkezik különösebb válasz úgyhogy egy darabig unottan nyújtogatom a lábaimat miközben hátradőlök és a kezeimmel kezdem el támasztani magam egyértelműen unott arckifejezéssel. Ölésről beszélnek egy röpke mondat erejéig még de annyira semmilyen ez az egész hogy hirtelen még az sem tudja feldobni a hangulatomat, még egy másodpercre sem... Pár tizedmásodpercre igen, de egy másodpercre már nem, ami esetemben igencsak nagy szó. Végül úgy néz ki hogy csak történik valami, pont amikor meg akartam volna jegyezni hogy uncsi, érdeklődve terelem a tekintetem a közeledő objektum felé, majd pedig a hang irányába ami arra figyelmeztet hogy LeFay emberei jönnek, nekem meg valahonnan ismerős ez a név... Nem is kell sokat gondolkodnom, hogy honnan, szélesen vigyorodom el ahogyan a nőre tekintek, majd pedig felállva a kapitány fején a repülő valami felé kezdek el integetni barátságosan, majd rövidesen le is vetem magam az ellenségem fejéről és ha csak nem vagyok megzavarva akkor tompítatlanul arccal üdvözlöm a földet, csak hogy megvárhassam amíg a gép le nem ereszkedik, hogy ismét integethessek neki. Amennyiben úgy alakulna, hogy a kapitány meggátol a távozásomban a fejéről és esetleg elindul velem a kezében a fák felé...
- Hé! TEGYÉL LE! - Ezzel pedig bele is harapok a kezébe, már ha elérem, bár másodpercek kérdése és realizálom amit már el is felejtettem, hogy csal, és megpróbálok egyszerűen a földre vagy valahova a levegőbe kiteleportálni a kezei közül, nem vagyok benne biztos hogy miért de úgy érzem hogy meg tudom csinálni. Ha ez sikerül, ugyan olyan barátságosan várok arra a valamire ami közeledik, nem tudom mi az de sokkal érdekesebbnek tűnik mint a társaság eddigi része, ahogyan utánuk tekintek az arcomra még így is átmeneti pár másodperces unalom ül ki, igaz már nem biztos, hogy látom őket de a legutóbbi ismert irányuk még megvan, ez az unott arc pedig csak addig tart amíg vissza nem tekintek a dologra. Ideje újabb barátokra lelni, izgatottan várom hogy mi lesz, annyira nem izgatottan, hogy pattogjak egy helyben, de már látom magam előtt hogy mennyi szép dolgot tudnánk csinálni közösen, játszanánk és nevetnénk és kegyetlenül mészárolnánk és mivel tud repülni repülnénk... Várjunk csak... Nincs szükségem másra a repüléshez.
- Shúúúúú... - Indulok el boldogan pattogva egy véletlenszerű irányba, csak nem az erdő felé, a két kezemet magam elé emelve és még magam is elhiszem, hogy éppen repülök, csak nagyon alacsonyan és furcsa mozgással, ami a gépet illeti már el is felejtettem, de valószínűleg észreveszem ha olyan közel ér... De azért nem biztos.

A válasz nem lep meg, elég híres ahhoz ez a név, hogy rögtön a mi világunkhoz kössem. Nem vetem el, hogy az ezredes családjának tagja, minden mindennel összefügg. Analitikus szemmel vizsgálom a felrajzolt rúnákat és a technológiát. Ez valami egész más, mint amit eddig tapasztaltam, a távoli fegyveresek is ezt a képet festik elém. Technológia és mágia különös ötvözete ad alapot ennek a világnak. A gyors felfedezésem igazolja a mágikus bizsergés amit érzek. Gyorsan leküzdöm a teleportáció kellemetlenségeit, elengedve egy pillanatra a kezemben lévő kardot, majd utána kapva mielőtt földet érne. Levetem magamról a felesleges ruhát és homlokomról letörlöm a gyöngyöző izzadtságot. Az elhangzó információ szinte mellkason üt.
~ Hát ide vitt minket a mágikus robbanás, a jövőbe.
Kívülről továbbra is magabiztosságot kell sugároznom magamból, hogy hitelesnek tűnjek. Éveket vártak a visszatérésünkre, talán fontosak vagyunk valamilyen nagyobb kép darabjaként, meg kell felelni a szerepnek. Ha nem bánja senki, lassú léptekkel indulok el a város felé.
- Kérem nézze el a késésünket, nekünk csak egy pillanat telt el. - kezdem nem olyan formálisan, mint szeretném - Megtudhatnánk a nevelőapja nevét és, hogy miért vártak ránk, ha ez nem titkos?
Már biztos, hogy nem vagyunk rossz oldalon. Körüljárom a helyzetet, megtudom amit lehet, tervet kovácsolok, ez működni fog.

Egy darabig nem fogom fel különösebben a környezetet ami körül vesz, én most repülök, kicsit érdekesen, kicsit lassan, de repülök, lelki szemeim előtt szinte látom ahogyan bundámba belekap a hatalmas szél mely próbál visszafogni... És úgy látszik hogy megy is neki, ezt a problémát el kell hárítanom, úgyhogy örömtelien fel is jegyzem a listámra.
~ Megölni a szelet... ~ Szélesebbre nyúlik a vigyor az arcomon ahogyan ez a gondolat átsuhan a fejemen, ezután eszmélek csak rá, hogy pár furcsa ember körbevett, úgy látszik, hogy hirtelen nem csak én tudok repülni, mosolyogva nézek fel rájuk pattogás közben, ahogyan pedig az egyik megszólal játékosan ugrok egy aprót előre, érkezés után egy pár pillanatig magamhoz szorítom a kezeimet majd pedig lendületesen emelem azokat a levegőbe, még egy kis terpeszbe is beállok tudtomon kívül az egész mellé, a következő szóra pedig ugyan így lendületesen vetem előre magam és hasalok el a földön, boldogan nevetgélve, kifejezetten élvezem a játékot.
- Most én, most én! Teddy mondja ugrik! - Szólalok fel továbbra is örömteli hangon és a földön fekve kíváncsian felfelé tekintve. Amúgy hogy érkeztem máris le a földre? Ja tényleg, nem repültem valami magasan, ezért volt ennyire könnyű megoldani a földre fekvést is, bár magasabbról leesve valószínűleg érdekesebb lett volna, de nem baj, ha tényleg ugrálni kezdenek az minden apró " így is lehetett volna " dologért azonnal kárpótol, ha pedig nem ugranak... Ha nem ugranak megsértenek, ha pedig megsértenek akkor sértetten fogok nézni, ha sértetten fogok nézni akkor meg fogok sértődni... Ha megsértődök akkor csalódott leszek, ha csalódott leszek akkor dühös, ha pedig dühös akkor ők meghalnak, mind meghalnak kivétel nélkül... Nem akarják hogy dühös legyek mert őket is eléri kegyetlen haragom és nem hiszem hogy ők csalnak... Bár ha most nem ugranak akkor már csalnak, akkor ők is csalnak? Kezdem nem szeretni őket, de azért szeretem őket csak mégsem, ha csalni kezdenek ők is akkor könyörögni fognak a halálért.... Addig is jó kedvem van és egy barátságos vigyorral az arcomon várom, hogy a játéknak eleget téve cselekedjenek.

A kilátáson és a városon legeltetem a szemem, miközben lefelé sétálunk. A többiek rám hagyják a kezdeményezést, aminek eleget is teszek. Kezd összeállni a kép, bár még vannak fehér foltok a térképen. Jól elébe vágtunk az eseményeknek és már azt is elmondta a nő, hogy mi a tervük velünk, ennek örülök és bizalmat szavazok nekik. Ők állnak a jó oldalon, szemben Morgana fölénybe került seregeivel. Minden arra utal, hogy legutóbb sikerült teljesen mellé nyúlni. Mindazonáltal a helyzet még nekem is furcsa, idegen galaxisokban már voltam, időt csak most utaztam először, de tudom kezelni.
- Minden világos. - tisztázom magam részéről a dolgokat. Most kellene tovább építgetnem a várat, de ilyenkor valami mindig közbe jön. A démonnőre éles pillantást vetek, legutóbb ehhez hasonlómegjegyzésekből jelentős konfliktus jött létre. Több figyelmet nem szentelek neki, ha nem zavarja tovább a köreimet. Amire vártam eddig az is bekövetkezik, a jelmezes Kapitány eleget hallott. Nem tűnt eddig sem túl bőbeszédűnek, most eredt meg csak a nyelve. Most én vonulok hátrébb és húzódok félre, utat engedve a társalgásra, figyelve hallgatva mindent. Elgondolkozok mibe is keveredtem megint egy délelőtti kávézásból.