Re: A világ jövője (A Kígyó Csókja)

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 10 Aug. 2014, 07:58

//Mivel Paci nem tud írni és jelezte megvárom főleg, hogy az utolsó 2-3 körben vagytok már. Így valószínűleg holnap kaptok új kört.//

by **Albert Shear** Kedd 12 Aug. 2014, 00:06

Albert csak szemléli az eseményeket. Úgy gondolja, hogy kezdi érteni mi történik. Körbetekint a teremben s közben kissé hunyorít. Főleg az örvényre koncentrál. Maga is furcsának találja, de próbál átlátni a szövevényes világon, kicsit a valóságon túlra. Legalábbis a saját, valóságnak vélt világán kívülre próbál tekinteni. Aztán visszazökken a jelenbe és eszébe jut a feladat. Visszajutnia a múltba, hogy legyen saját jövője. Tekintetét először a hirtelenkedő démonnőre emeli s elmosolyodik. Az ő jelenléte és aktívsága tökéletesen beleillik Albert világképébe. De nincs igazán ideje önmaga dicséretére. Cselekednie kell. Nem sokat késlekedik és gyakorlatilag Mechanikusan hajtja végre a feladatát. Meg sem lepődik igazán a szobrok számán, elhelyezkedésén és funkcióján. Csak mosolyog miközben teljes erejét beleadja a mágikus és valóságos energiakör megszakításához.

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 12 Aug. 2014, 08:16

Résztvevők: Albert Shear, Jonathan Holmes és Auaritia

A három személy háromfelé indult, hogy végrehajtsák, amit kellett. A szobrokat annyira nem volt nehéz megsemmisíteni, nagyobb erőkifejtéssel le lehetett törni a falakról, úgy tűnt, hogy annak ellenére, hogy ez volt Morgan trónterme nem igen ügyelt a védelemre, teljesen magabiztos volt azzal kapcsolatban, hogy nem lesz semmi gondjuk és bajuk itt bent. Ezzel egy időben Albert az energiaforrást visszatartó erőteret zúzta össze. Csak egyszerű üveg volt az, így hangos csörömpöléssel zúdult a földre. Ebben a pillanatban vérző orral Yrsa elterült a földön és fél tucat katona teleportált be, másik fél tucat pedig az ajtót robbantotta be. De már elkéstek. Holmes és Albert láthatták, hogy a védőpajzs meggyengült, a belé áradó mágikusenergia megszűnt, és az energia is levágódott. A világ lassulni kezdett, néhányan a trió tagjai felé lőttek, elmosódva hallani lehetett, hogy valaki nézze meg Lady Yrsa-t, hogy ezek a rohadékok mit műveltek fele. A lövések már nem érték el a társaságot, néhány centire álltak meg tőlük a világ pedig teljesen elmosódott. Mire kitisztult a hármas New Jersey utcáján, úgy száz méterre a WREC főépületétől ácsorgott. Albert kezében ekkor megjelent a kardja, amit elejtett. Utoljára havas és hideg volt itt, most pedig a lehető legforróbb nyári hőség. A tárgy, amit Yrsa adott át a jövőben a levegőbe emelkedett, majd egy villanással vált köddé, mintha ott sem lett volna. A társaság hazaérkezése senkinek sem tűnt fel egyelőre, azonban olyan tíz perce volt annak, aki akart, hogy elmenjen mielőtt a SHIELD két egysége a WAND és az ARMOR kiérkezett ide a realitások közti utazás miatt. Akit itt találtak kihallgatták és elengedték – Auaritia esetében ez letartóztatás lenne tekintetbe véve, hogy kicsoda és micsoda. Majdnem nyolc hónapnyi idő telt el és egyelőre nem tudhatták, hogy sikerült-e a látott jövőt elkerülni, vagy sem.

Epilógus:
Morgan mostanra már egészen kigömbölyödött, noha az illúziója miatt, amit magán viselt mindez nem látszott.
A világ jövője (A Kígyó Csókja) - Page 8 293zsys

A világ jövője (A Kígyó Csókja) - Page 8 293zsys

A gyengélkedőn volt, hogy ellenőrizze a még mindig mágikus úton életben tartott Mordred-et, amikor egy furcsa tárgy teleportált be a helységbe. A nő azonnal megismerte, hogy kitől jött el.
- Roma! – sziszegett.
Éppen készült volna tenni ellene a tárgyból erős sárgás fény támadt, ami körbeölelte a sérült kamasz fiút. Ahogyan a fény elült Mordred már az ágyon ült és magát figyelte, minden sérülése elmúlt és tökéletesen rendben volt
- Mi történt? – kérdezte meglepetten.
- Éppen most mentett meg Roma… de azt, hogy miért arról fogalmam sincs, egyelőre.

Vége.

//Köszönöm szépen a remek játékot mindenkinek, hogy annak ellenére, hogy így elhúzódott a kaland kitartottatok a végéig. Nagyon élveztem a kalandot, élmény volt Nektek mesélni.//

by **Albert Shear** Csüt. 14 Aug. 2014, 00:05

Albert meglepő könnyedséggel taszajtotta arrébb a szobrot. Keskenyen elmosolyodott, majd az érkezők felé fordult. Már mozdulna a támadóik felé, amikor a világ kezd elmosódni körülötte. Kicsit meglódul a gyomra és már forgatja a szemeit. Nem szeret teleportálni, mert ilyenkor rendre bajba kerül vagy legalábbis olyan helyzetbe, amit nem ő irányít. Most azonban egy békés, nyári helyszínen tisztul ki előtte a világ. Körbetekint és összevonja a szemöldökét, amitől elkezd redőződni kopasz homloka. ~ Toto, ez nem Kansas. De valahogy mégis. Meleg van, nyár...de a világ egyben van. ~ ellenőrzi a zsebébe helyezett amulettet, de az eltűnt. Ez apró megnyugvást hoz neki. Aztán két társára tekint, meg a kezében lévő kardra.
- Reméljük otthon vagyunk. Ha kérhetem egyikük se fedje fel kilétemet. Különben kénytelen leszek...rosszallóan nézni. - Mondja mosolyogva és kardját a hüvelyébe dugva távozóra fogja a cége épületének bejárata felé, mielőtt bárkinek feltűnne érkezése.

by **Auaritia** Csüt. 14 Aug. 2014, 09:32

A dolgok gyorsan változtak és egyik pillanatról a másikra újra emberi helyen találtuk magunkat. Valahogy felüdülés volt végre újra itt lenni. Beszívtam ezt a friss meleg levegőt, hát igen megcsináltad Au, nem csalódtam magamban. Egyébként az biztos, hogy nem fognak arany medált osztani számomra. A Kapitány arra kért ne fedjük fel a kilétét vagy megöl, szép kis végszó. Na jó egy kicsit talán sajnálom, hogy ha legközelebb összefutunk már ellenségek leszünk, tetszett a humora, de hát ilyen ez a dolog.
Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon és a Kapitánynak mondom:

- Viszlát Führer!

És mielőtt elrugaszkodnék és elrepülnék a mágushoz fordulok:

- Te meg remélem tudod, hogy még találkozunk. Akkor nem fogod megúszni azt a döfködős kis tévedésed emberfattyú!

Amilyen gyorsan csak lehet felrugaszkodom és elrepülök. Nem szeretném meghallgatni a válaszát, úgyhogy repülés közben a fülemre csukom a kezem és dúdolva szállok el.
Augusztus van, elképesztő mennyi dologról maradhattam le. Ideje rosszalkodni egy kicsit.

by **A Misztikus Pókember** Csüt. 14 Aug. 2014, 22:10

~ Elkéstünk. ~ fut át azonnal az agyamon a gondolat. A szobrokat ketten eltoltuk az ellenséggel, a Kapitány is gondját viselte az energiaforrásnak és a test szabaddá vált. Ahogy oldalra nézek látom Yrsát elterülni vérző orral, kiütötte magát, az őrök azonnal beteleportálnak. Nincs időnk a szabaddá vált testet kivinni innen, nincs időnk védekezni se, el fognak kapni és minden hiábavaló, csak néhány percen múlt. Nem sok kulturáltságra valló módon köpnék egy jó nyálasat a padlóra, aztán az őrök páncéljára, de effajta illetlenségre nincs szükség. Az ellenállás szervezési ereje itt mutatkozik meg. Elég volt csak ténylegesen kiszabadítani a testet a kihozás helyett és az ereklyét átvenni, máris mágikusan teleportálódunk. A folyamat még idegen számomra az érkezés után nagy levegőket veszek, csuklómmal körző mozdulatokat teszek. Sikeresen hagytuk el hát a jövő zavaros világát. Élvezem a nap melegét, a hazai környezet minden szépségét. Fájdalmas búcsúra nincs okom, láthatatlan kalapom emelő mozdulatával kis biccentéssel köszönök el a feledhetetlen Britannia Kapitánytól. A démonnő effajta köszöntést már nem érdemel, mint egy strici aki a k.rvájával nem foglalkozik, hátat fordítok neki. Mephisto kidobott kutyájától nem félek, jobb kapcsolataim vannak annál.
Az eget nézve, a járdára átsétálva álldogálok. Néha átmozgatom a tagjaim, megigazítom a ruhám. Elegánsan akarom várni a hatóságok embereit. Valakinek el kell mondania azt az őrületet ami történt, egy Védelmező igazán hiteles lehet. Az ígéret miatt nincs okom aggódni, a Kapitánynak a nevét sem tudom, vélhetően a SHIELD-el ellentétben.

by Ajánlott tartalom