Coney Island-i múzeum

Főleg tenger biológiával foglalkozó múzeum, egyik része a felszínen, a másik fele pedig a tenger alatt található, hatlamas akváriumok vannak benne, megannyi tengeri élőlénnyel. New York újraépítése után épült a múzeum is, annak köszönhető a modern külseje is.

~Vörös Fülemüle~

Végre jóra fordult az idő, ennek ellenére rajtam egy tavaszi kabát is volt, hogy míg az iskolán kívül vagyunk, addig se zavarjon senkit se a külsőm. Melegem azért nem volt, mert a vékony kabát alatt csak egy póló és egy farmer.
Egy osztálykirándulás miatt jöttünk a Coney islandi múzeumba, ugyanis házi dolgozatot kellett írnunk a tenger élővilágáról. 5 állatról és 5 növényről a dolgozatban.
A múzeumba egy telepata tanárnő kísért csak el minket így szó szerint szabad pórázra voltunk eresztve és mehettünk amerre akartunk.
A tömeg nagy volt a csoport pedig szétvált, rég beszéltem Rejtőző Medvével remélem ő is eljött. Még régebben készítettem neki egy kis apróságot ami most is az oldaltáskámban volt, a jegyzetfüzet és toll mellett.
Mivel egyenlőre nem láttam sehol így gondoltam inkább nekikezdek a dolgozat előkészületeinek és jegyzetelek. A antikváriumban a látvány gyönyörű volt, szinte elfogott a őség zavara, mikor a figyelmem megragadta valami érdekes növény. Mikor kikerestem a hozzá tartozó táblát s olvasni kezdtem az információkat róla.
~ Jéé, Nem is tudtam, hogy a tengeri rózsa valójában állat.

~John Williams~

John a pszichologus vegul elengedte a kirandulasra remelve, hogy ezzel is sikerul valami eredmenyt elerni a tarsasagba es az iskolaba valo beilleszkedes teren elerni. Es egy olyan nyugtalan gyereknek, mint John erre egy szabad mozgasteru kirandulas sokkal kedvezobb, mint az osztalyteremben valo ules, amit valahogy nagyon nehezen viselt. Kepessege miatt adtak egy karperecet, hogy ne bantsun masokat, amit John kisse ertetlenkedve fogadott, hiszen o sose csinal semmi kulonos, a dolgok csak ugy tortennek korulotte. Mindenesetre Emilienek megigerte hogy nem veszi le, ezert ha tudja, akkor tartja magat ehhez. Kapott egy papirt, amin volt nehany noveny es allat, amit meg kellett talalnia, de valahogy nem igazan lelkesedett a feladatert. A busban is problat bekuporodni valahova, es nezni a sok furcsa mutanst, es a muzeumnal is eleg gyorsan elcsavargott, csak minnel inkabb egyedul legyen. Vegul a terrariumoknal kutott ki, es nezte a kulonfele keteltueket.

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve~

Egyre közelebb van az érettségi és az nagy megmérettetés lesz. Azt mondják, az első nagy megmérettetés, hiszen utána főiskolán, egyetemen még sok hasonlóra lehet számítani. Igyekszem is, szorgalmasan tanulok mostanában. Ez a mai múzeumlátogatás jó kikapcsolódás is, mert nem minden nap látunk ilyeneket. Sőt én nem is voltam még tenger mellett sem. A rock springs-i vízpart is gyönyörű, de ez egész más. Az biztos, hogy nem csak végigrohanok itt, elvégezve a kötelező feladatokat, hanem mindent meg akarok nézni.
És itt van Vörös Fülemüle is. Ott áll a tengeri rózsáknál. Sajnos már rég beszéltünk, de most itt van az ideje. Oda is megyek hozzá.
- Szia! De örülök, hogy te is itt vagy! Hogy érzed magad mostanában?
Én is benézek az akváriumba és... Csak nézek. Ez lenyűgöző. Figyelek a drága leányra is, ha válaszol, de azért el vagyok bűvölve. Majd írogatni is fogok, de először csak nézelődök és társalgok. Azt hiszem, Éva is itt van valahol. Most épp nem látom, lehet, hogy másik teremben keresgél. De ha idejön, annak örülök. Szerintem Vörös Fülemülével is jól kijönnének. Meg van itt még annyi diák, a felét nem ismerem.

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve~

Nem kell sokáig várnom Medve feltűnéséig, épp csak a tengeri rózsáról írtam le a legfontosabb adatokat még.
- Szia Rejtőző Medve. Én is örülök, hogy látlak. Egész jól...
~ Leszámítva a vadászati szakkört, amikor démonnak néztek és emitt a fél folyosó tönkrement, de ezt jobb szeretném elfelejteni.
~... fejlesztgettem a lopakodási képességem így már láthatatlanság alatt nem találnak meg olyan könnyen. Az utóbbi héten pedig festegettem és faragtam.
- Apropó faragás...
Egy pillanatra félbehagyom a mondatot és elkezdek kotorászni a kis táskámban. pár másodperc múlva pedig előhúzok belőle egy kis faszobrot, ami elfért a tenyeremen. A szobron két mosolygó alak ült. Az egyik egy indián volt, a másik egy medve. Bár a medvéken nehéz érzelmeket ábrázolni, de azért én megpróbálkoztam vele.
- ... ezt neked hoztam. Remélem tetszik.
mondom, miközben átnyújtom a kis faszobrot, hogy szemügyre vehesse azt Rejtőző Medve.

~Csimpi (Hektor) és Ralf Shaw

Unottan sétálgattam a múzeumban. Igazából érdekesnek kellett volna, hogy hasson a hely. Az árvaházzal sose voltunk sehol, ezért nem is láttam ilyesmi helyeket még.  Igazából érdekelt is volna az egész, mert tök jól nézett ki meg minden, ráadásul körbeölelt a víz, ami szorosan kapcsolódik a mutáns képességemhez. Ösztönösen erősebbnek éreztem magam, mint amúgy. De az egészet persze elrontották. Sikeresen elcseszték ezt a bámulatos helyet azzal, hogy írjunk belőle dolgozatot. Ezzel az egész varázsa oda lett az atmoszférának, és csak az a rohadj feladat járt az eszemben, miközben próbáltam olyan dolgokat keresni, amik érdekelnek annyira, hogy írni tudjak róluk. Úgy terveztem, hogy kb lemásolom az amúgy is elég hosszú és terjedelmes ismertetőjüket, aztán beadom. Mivel ez az egész viszont rohadt unalmas lett volna egyedül, gondoltam keresek valakit, akit ismerek.
- Hektor! Hé Hektor! – kiabáltam a srácnak, amikor megláttam. Direkt nem ugrattam most semmilyen majmos poénnal, nem akartam, hogy megsértődjön. Tényleg unalmas ez az egész, és kell a társaság, hogy ne kössem fel magam.

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve~

- Kis apróságot. Köszi.
Mondom, miközben átnyújtom a kis szobrot. figyelemmel kísérem a fiú reakcióját. Arra számítottam, hogy örülni fog neki, de arra nem, hogy egy puszit is kapok érte. Nem húzódom el, de azért a pír biztosan kiült az arcomra. Mosolyogva reagálok csak a dicséretre, ami őszintén szólva jól esett.
- Nincs mit. Semmiség, csak egyik délután hallottalak énekelni és eszembe jutottál, így készült el végül.
Mondom őszintén, arra nem térek ki, hogy nemcsak az ő hangját halottam, de mi okom lenne féltékenykedésre, mikor még nincs köztünk igazán mély kötelék.
Medve témát vált és a tengeri élővilágra terelődik a szó.
- Az, bámulatos. A sekély vízben nem is látni ilyen szépeket.
Medve következő kérdésére is válaszolok, majd ha megindul követem őt.
- Menjünk, úgy halottam vannak helyek ahol meg is lehet simogatni őket, valyon milyen lehet a testük? Ránézésre gumiszerű. Szerinted?

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve~

Ó, de elpirult! Végülis azt hiszem, most adtam neki először puszit. Nem húzódott el, ez jó jel. Utána pedig kiböki, amit már én is elő akartam hozni. Nem tudom igazán, mit fog gondolni, de meg kell beszélnünk. Én nem akarok nagyon titkolózni. Az elrablásunk más, mert arról egyáltalán senkinek sem beszélek, mivel nehéz szóba hozni, gondolni rá. Amióta a versek készen vannak, nem is nagyon akaródzik. Tudom, hogy egyszer muszáj lesz szembenézni ezzel, de még nem akarom. Nos, hát akkor térjünk a tárgyra!
- Ahh, igen! A kiránduláson ismerkedtünk meg egy páran és két lány átjött. Mutattam nekik indián zenét és az egyikükkel énekeltem. Hihetetlen jó hallásod lehet, hogy a másik szobából rá tudtál játszani pánsíppal! Mert észrevettem ám! Minden hang a helyén volt. - mondom elmosolyodva. - Aztán át akartam menni, de már későre járt. Az érettségire nagyon készülök, de találkozhatnánk többször, ha te is így gondolod.
Most olyan várakozó szemekkel nézek rá, mint aki nem tudja, pofont kap vagy simogatást. Igen, ez most az ő döntése lesz, hogy mit gondol. Még ennyit hozzá kell tennem:
- Ha esetleg arra gondolsz, hogy vonzódnék hozzájuk, nem. Csak jóban vagyunk, néha beszélünk. Egyébként ott ismertem meg egy Peter Calm nevű srácot is, de őt már nagyon rég láttam. Pedig összebarátkoztunk a kiránduláson.
A tenger őt is megfogta, mint látom. Úgy látszik, nálam többet tud róla, de ezen nem is csodálkozom, mert mondta, hogy ő reálos érdeklődésű. Azt hiszem, ebben rá merem bízni magam:
- Jó, azt nézzük meg mindenképpen! Rájákat simogatni, nem is gondoltam, hogy itt van ilyen! Nem tudom, szerintem olyanok lehetnek, mint a polip. Mondjuk azt is csak pizzáról ismerem, de tényleg olyan furcsa, ruganyos. Te amúgy voltál már tengerparton valamikor?
Ha Vörös Fülemüle tudja, merre vannak ezek, akkor én megyek is vele. Közben mindent megnézek, nem csak úgy átrohanok a termeken. Ez egy varázslatos világ, amit nem is lenne szabad kihagyni senkinek, aki a városban tanul, azt hiszem.

Eljött a tavasz és ezzel együtt lassan közeleg az érettségi is. Nem különösebben aggódok, ha nem teljesítek jól az érettségin, az egyetemen se fogok. Ezért a kicsit pihenésnek is szánt kirándulást én fölöslegesnek éreztem. A tengeri élővilág iránt csak minimális szinten érdeklődök, mindig is jobban foglalkoztatott a szárazföldi élet és az evolúció ezen szakasza. Persze a vizekben is lehet érdekes dolgokat találni, de nem különösebben fog meg. Természetesen a feladatot el fogom végezni, az 5-5 növényről és állatról írni szinte semmiség. Rögtön meg is indulok és keresek egy cápás tartályt, mert ők még mindig az evolúció egyik legerősebb terméke. Ahogy megtalálom, már el is kezdem írni a feladatomat. Ekkor hallom, hogy valaki megszólít. Oda fordulok és látom, hogy Ralf az. Remek. Ennyit a konstruktív munkáról. Ebből valószínű így otthoni megoldás lesz.
- Helló! Hát te hogy kerültél ide?- köszön vissza a zöld hajú srácnak. Ő biztosan jobban érzi magát ennyi víz körül.

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve, és Éva~

Egy ujabb kirándulás, amin részt veszek, és látni pár ismerőst, és látni sok új arcot is. Látom, hogy Medve beszélget valakivel, akit most látok itt először, és kiváncsi vagyok az illetőre. Ezért is indulok feléjük, hogy találkozhassam Medve barátnőjével, vagy kijével. Amint közelitek feléjük, közelebről nézve, nagyon helyesnek tűnik nekem a lány. Minden esetre, remélem, hogy nem fogok meg zavarni, semmilyen olyan dolgot, ami mondjuk csak rájuk tartozik.
- Szia Medve. - Köszönök neki, egy mosolyal az arcomon. - Mond csak, csatlakozhatom hozzátok? - Kérdem tőle, és meg nézem az érdekes külsejü lányt.
- Szia, a nevem, Szabó Éva. - Mutatkozom be a lánynak, szintén mosolyogva. Meg várom, hogy mit is mondanak, mert ha zavarom őket, úgy is el küldenek, és akkor legfejebb, keresek egy másik partnert.

~Csimpifon (Hektor) és Ralf~

Kissé felvonom a szemöldököm a kérdésre. Tényleg nem akarok beszólni, de erre azért viszketni kezd a nyelvem. Végül visszafogom magam, és mosolyogva válaszolok.
- Busszal, mint a többiek. – akkor is ezt mondom, ha nem busszal jöttünk – legalább megzavarom vele a srácot.
- Na és, te miről írsz? – teszem fel a kérdésem. Reménykedem benne, hogy kihúzhatom magam a feladat alól, és sikerül valahogy segítséget kapjak goritól. Már ha csak a feladat felében segít, is előrébb vagyok – és utána kereshetek mást, aki a másik felét megírja. Ha mégse sikerül, akkor is ott van az eredeti terv, azaz a másolás a táblákról. Egy kettest csak összeszedek vele, ha minden kötél szakad jópofizok kicsit a tancival. Viszont kezdek éhes lenni, és nem igazán csomagoltam szendvicset.
- Te nem vagy éhes? - teszem fel a kérdést, és remélem, hogy előkap valami kis elemózsiát, vagy betámadjuk a büfét. Ez esetben pofátlan módon tervezem meghívatni magam, ugyanis nem igazán van pénzem. Ha más nem megy, lopok valahonnan egy szenyát.

Láthatólag nem értette a kérdésemet, de biztos az én hibám mert rosszul fogalmaztam meg.
- Nem úgy értettem. Azt hittem, hogy ezt is skippeled vagy végig a büfében fogsz ülni.-- mondom neki. Nem ez lenne az első alkalom és nem is az utolsó. A puszta tény, hogy olyan helyen van, ahol valamilyen tudást lehet szerezni már önmagában is meglepő.
- Cápákról esetleg bálnákról meg delfinekről. Aztán meg keresek néhány tengeri gyomot, amiről írhatok. - válaszolok a kérdésére. Van egy érzésem, hogy mit akar, de na hamarkodjuk el. A második kérdésére a táskába nyúlok és előhúzom az egy gyümölcs salátás műanyag edényemet. Van még másik is, és valószínűleg úgy sem eszem meg mindet.
- Tessék itt van. Full vega, de ajándék lónak ne nézd fogát, szokták mondani.- mondom majd át nyújtom neki a tálkát meg egy műanyag villát hozzá. Ekkor eszembe jut, hogy talán még csinálhatnánk is valamit ami legalább engem érdekel.
- Tudod mozgatni a vizet, hogy megzavard a halakat?é- kérdezem tőle és ha megpróbálja akkor előkészítem a jegyzetemet, leírni az eredményeket.

~Csimp-e(Hektor) és Ralf

- Nem akarok megbukni. – magyarázom az egyszerű tényt. Nem engedhetem meg magamnak, hogy erre is karót kapjak. Ezen kívül nem rossz a hely, és azért látni szépeket meg érdekeseket – na és az árvaházzal nem igazán voltunk ilyen helyeken, szóval érdekelt is, hogy milyen lesz. De ezt persze nem vallanám be.
- Ah, kösz. – kapok a kaja felé. Nem zavar, hogy full vega, az árvaház se egy öt csillagos ritz, és ott is hálásak voltunk minden falatért.
- Nagyon finom. Te csináltad? – dicsérem a kaját, ami tényleg ízlik. Gyorsan lapátolom is, szinte fel se nézve – nem is tűnt fel, hogy ennyire éhes voltam.
- Egyébként a cápák nem hangzanak rosszul. Nem akarod együtt írni? Gondolom úgy gyorsabb lenne. – folytatom a már megkezdett témát, amikor befejezem, majd szépen visszapakolok mindent a dobozba, és átnyújtom neki.
- Normál körülmények között simán nemet mondanék, de ez után bunkóság lenne. Nézzük mit tehetek. – fordulok az akvárium felé, majd közelebb lépek hozzá. Ujjaimat az üvegre tapasztom, és megpróbálom forgatni a vizet, egy kisebb örvényt képezve. Nem lepne meg, ha nem sikerülne, de azét mindent beleadok – engem is érdekel az eredmény.

John lassan el kezdett unatkozni. Eloszor megprobalt valamit rajzolni a fuzetbe, majd mikor arra is raunt az egyetlen dologgal kezdett jatszani, ami a kozeleben volt, a karpereccel. Eloszor csak forgatta nezegette, majd kivancsiszagbol megprobalta szetszedni. Kozben azon gondolkodott vajon mennyiert adhatna ezt el Albert abban a furcsa boltba ahova mindig az ekszereket vitte, amiket talaltak. John tudta, hogy o oda nem mehetett, de mindig orult, mikor Albert bement, mert akkor jo par napig volt mindig finom etel, meg neha uj ruha is. Mivel a szetszedessel nem igazan boldugult ugy dontott inkabb probal valami figyelmet kiharcolni az allatoktok. Odament, es elkezdte az uvegeket kocogtatni, hatha valamelyik reagal valamit. Eloszor a kezevel, amjd a karpereccel, mivel annak mas hangja van. Ezzel szorakozva elkezdte szepen lassan korbejarni az epuletett, hatha tortenik valami erdekes. Kozben lassan kezdett ehes is lenni. Nem volt biztos, itt kitol lehet etelt szerezni, de ha talalkozik valakivel, akkor majd megvizsgalja vajon van-e nala ennivalo.

Az elmúlt idő kicsit kellemetlenül érintett, úgy értem majdnem az első dolog ami a visszatérésünk után történt az a " hölgyem, az ön szervezetében drogot találtunk és további vizsgálatokat kell végeznünk " volt, ami nálam egy kis időre szépen kicsapta a biztosítékot, azt hittem hogy bukás van, kicsapnak a suliból és a többi és a többi, de meglepő módon nem így történt és mázlista módon sikerült megúszni a súlyos elvonási tüneteket amit valahogy a sztázisban töltött idővel magyaráztak...? Asszem? Nem követtem teljesen de végül is a lényeg hogy az egészből nem lett egy olyan hatalmas dolog mit amire számítottam, nekem meg volt időm kicsit át szortírozni a dolgokat és utána járni hogy miért is nem. Újabb sokkhatás volt hogy tudtak róla, csak nem igazán tettek semmit, ki tudja miért, de végül is igazuk is volt mert meglepő módon maga az idő amit fel sem fogtam, az oldotta meg a probléma oroszlán részét. Döbbenetes. Emiatt viszont továbbra is voltak igencsak kellemetlen pillanatok még az elmúlt hónapban, a leszokás pedig magáróla dohányzásról pedig valahogy nem megy ennyire egyszerűen, még most is van nálam egy doboz cigi, bár az is igaz hogy már lassan egy hete, lassan fogyó termék az esetemben, igencsak lassan, aminek asszem örülnöm kéne, csak nagyon ritka alkalmakkor van rá szükség, vagyis esetemben ritka alkalmakkor, amikor ideges vagyok, de nagyon, az pedig lásuk be hogy tényleg nem egy sűrűn előjövő alkalom, a világszemléletemnek köszönhetően. A napjaim néha még mindig szürkék és megesik hogy egy-egy kedvtelenül telik szinte teljes mértékben, de ilyen téren még én is érzem hogy erős fejlődésben vagyok még mind a mai napig, most viszont mégis unottan bámulok ki a fejemből és csak akkor engedek meg magamnak egy erős füttyentést a napszemüvegem mögül amikor megérkezünk és jobban szemügyre veszem az épületet.
-A.... - Anyám, mondanám most, de úgy érezném hogy azzal esetleg elindíthatnék egy láncreakciót és ne adj isten a múlt megismételné magát, így végül csak vállat vonva be sétálok az épületbe és figyelem ahogyan a többiek lassan eltűnnek.
~ Legalább Archy itt lehetne. ~ A gondolatok után nyújtózok egyet, bepótolva ami az előbb elmaradt, majd pedig lustán kezdem el vakargatni a tarkómat.
~ Hát, majd elmesélem neki mennyire érdekesek volt ahogyan tátogtak a halk a dülledt szemeikkel. ~ Valamilyen szinten ez nekem mindig egy vicces látvány volt, kivéve ha konzervhalról beszélünk, az csak szimplán finom... Főleg darált formátumban és máris rossz dolgokon gondolkodom.
~ Eeeee halászni kéne. ~ Ezen a gondolaton már kicsit el is mosolyodom és kicsit kezdem sajnálni hogy az úton nem szedtem össze senkit akivel megoszthatnám a hülyeségeimet, így magamban mosolyogva indulok el... Nem vagyok benne biztos hogy merre az épületben, főleg a növények érdekelnek, szóval valószínűleg a tengeri zöldségek irányába, már ha van külön csak ezzel foglalkozó részleg... Kétlem, bár életemben nem jártam még ilyen helyen, szóval lehet hogy mégiscsak van.... Vajon tudnám őket piszkálni a mutációmmal? Majd ki kell próbálnom.

John ranezett a fele nyujtott zacskora, majd gyanakodva elvette. Hamarosan mar majszolta is a szendvicset attol felve, hogy valaki esetleg elveszi. Kozben a tanarnonek is valaszolt.
-Itt minden olyan furcsa. Meg mindenki is. Sose voltam ennyi emberrel osszezarva. Vagy mutanssal. Nem tudom hogy reagalnanak, latszolag megvannak nekik a sajat csoportjaik. Es mi lesz, ha megprobalnak megverni? Vagy megenni?
John fejeben kavarogtak a gondolatok. New York utcairol, es amikor ott probalt a gyerekekkel baratkozni. Nagyon gyorsan megtanulta, hogy ha a gyerekek csapatban vannak, akkor biztos, hogy megkergetik, vagy ha nem tud elmenekulni, akkor megverik. Ez pedig egy teljesen ismeretlen hely, nem tudja hova tudna elbujni, vagy elmenekulni ugy, hogy ne keruljon zsakutcaba. Raadasul meg kavarogott az is benne hogy nem volt vilagos teljesen hogy kulonbozteti meg a jo mutansokat es a rossz mutansokat.
Lassan visszanezett az aquarium uvegehez.
-Ok jok. Ok nem tudnak bantani, mert be vannak zarva.

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve, Szabó Éva~

Medve az egyik fel sem tett kérdésemre is válaszol. Mielőtt bármit is reagálhatnék a fiú szavaira ő rögtön menekülőre fogja és közli, hogy egyik lányhoz sem vonzódik. Én csak egy mosollyal reagálom le a dolgot mielőtt megszólalnék.
- Nyugi, nem vagyok féltékeny. nem az a típus vagyok, akinek a féltékenysége egy ilyen apróságnál olyan lenn, mintha kitörne egy újabb világháború.
Mondom, a mondandóm befejeztével pedig próbálok elnyomni egy kuncogást.
A fiú újabb kérdésre pedig válaszolok is.
- Voltam egyszer anyámmal. De csak egyszer és az is régen volt. Akkor menjünk.
Mielőtt azonban elindulnánk egy lány köszön oda nekünk és megkérdezi csatlakozhat e hozzánk. Mivel elsősorban Medvének volt címezve a kérdés ezért megvárom a reakcióját, majd ha igent mondott akkor a lány bemutatkozik és én is viszonozom ezt.
- Szia Éva. Az én nevem Akali Amikwa, de a barátaim csak Vörös Fülemülének hívnak.
Mondom, majd kezet nyújtok a lánynak.
- Medve? Vele énekeltél a minap?
Kérdem, de a hangomban semmi rosszindulat vagy féltékenység nem cseng, csupán a kíváncsiság.
- Éva, neked is van kedved megnézni a rájákat? Éppen oda indultunk.
Kérdezem, majd hallom a tanárnő hangját az elmémben.
- Inkább nem ajánlom fel, hogy írjuk együtt a házit. Inkább csak jegyzeteljünk egyelőre.

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve, Szabó Éva~

Vörös Fülemüle viccesen fogalmaz, ahogy megnyugtat. Most esik le, miket beszélek. Mintha mi már egy pár lennénk, pedig még messze nincs erről szó. Én szeretném, de még idő kell hozzá. Azt hiszem, jó úton járunk, mert ő se értetlenkedik a féltékenykedéssel kapcsolatban. Csak elmondja, hogy nem féltékeny. Ez nagy megkönnyebbülés és széles mosollyal bólogatok a vöröskének, aki ezek szerint már járt a tengernél, velem ellentétben. Már indulnánk is, mikor megjelenik Éva. Pont, mikor emlegettem, hát itt az idő, hogy ők is megismerkedjenek egymással. Azért ránézek Vörös Fülemülére, hogy ő mit szól. Egy ilyen múzeumlátogatás nem a kettesben töltött időről szól, úgyhogy én nem ellenkeznék, de megvárom. Úgy látom, barátságos, mint mindig, úgyhogy én is így fogadom a másik lányt.
- Szia! Persze, gyere csak! Igen, Vörös Fülemüle, vele. Pontosabban ő nem énekelt, hanem a másikuk, aki most nincs itt.
Azt hiszem, Teremtő Lány nem jött el, legalábbis nem láttam. Szerintem vele is jól kijönne. Meglátjuk, Éva is akar-e jönni a rájákhoz. Én már nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy biztos megyek Vörös Fülemülével. Bámulatos ez a múzeum. Az az érzésem, hogy el fogok ide jönni még egyszer, mikor már nem kell rohanni, feladatokat teljesíteni, hanem csak nézelődhetek. Ma is meg fogok nézni rengeteg mindent. Olvasgatom a feliratokat is, de most még nem jegyzetelek többet. Majd a következő teremben. Viszont előveszek egy zacskó gumicukrot, amit magammal hoztam. Megkínálom a lányokat is.
- Kértek?
A Fehér Királynő üzenetén meglepődök egy kicsit. Melyik diáknak jár a fejében, hogy megöljön itt valakit? Hallottam, hogy múltkor volt egy furcsa eset, de abban is biztos vagyok, hogy a Fehér Királynő megakadályozná, ha valaki ilyenre készülne. Azzal a bolond Zűrzavarral is elbánt, azt mondták, szinte nem is a saját lábán ment az igazgatóhoz. Vajon mióta hívják Ms. Frostot Fehér Királynőnek? Teljesen találó egyébként, mert azt hiszem, még csak fehérben láttam és tényleg olyan méltóságteljes. Fagyos egy nő, de nekem sose volt vele problémám. Nem is szeretném, hogy legyen... És ezt is biztosan mind olvassa a fejemben. Nem gondoltam semmi rosszat, nincs rá okom, úgyhogy nem baj. A lényeget viszont megjegyzem az üzenetből és nem ugyanazt fogom kijegyzetelni. A tengeri rózsa szerintem nem baj, ha nálam is előfordul. De biztosra fogok menni és inkább plusz egy növényt és állatot is felírok majd. A tengri rózsa állat, mik vannak? Még mindig morfondírozok, ahogy várom a lányokat, hogy merre menjünk. Nekem bármerre jó, nagyon tetszik ez a múzeum. És megkérdezem azt is, amire már régóta kíváncsi voltam.
- Éva, neked mi a képességed? Még nem mondtad.

Gyorsan eszi meg a kaját, és még meg is dicséri. Most már biztos hogy egy dolog miatt van itt.
- Ja, anya segítségével. Skypeon magyarázta el hogyan kell.- válaszolok a kérdésére. Elég éhes lehetett. Így jár az aki nem reggelizik a kúriában. És el is jutottunk a legfontosabb kérdéshez. Írhatjuk-e együtt. Vagyis, hogy megírhatom-e neki. Ismerem eléggé, hogy tudjam mire megy ki a játék. Ám szinte tökéletes időzítéssel hangzik a tanárnőnk hangja a fejemben.
- Bocsi, hallhattad. Nem lehet ugyanolyan. Nem érné meg átverni a telepata tanárnőnek.- válaszolom neki. Tudom, hogy nem teljesen ezt mondta, de Ralf sajnos nem az első ember akivel csoport munkát végeznék.
- Várj egy picit. Előveszem azt a jegyzetet ami később is fontos lesz.- mondom, majd előkeresem a tabom a táskámból. Egy ideje feljegyzem a képesség órán látottakat, hogy dokumentáljam a képesség fejlődéseket. Ez az én kis titkom, valószínűleg rossz szemmel néznének rám. - Oké, próbálkozhatsz.

Azt már eldöntöttem, hogy a dolgozatom nagy része Európában őshonos élőlényekről fog szólni, úgy tervezem, hogy csak egy itteni "halról" fogok írni.
Nézzük csak, Adriai tenger, nagyszerű! Kezdésnek nézzük meg a cápákat.
A leggyakoribbak az éjszakai életmódot folytató kispettyes macskacápa (Scyliorhinus canicula), a nagy macskacápa (Scyliorhinus stellaris), a másfél méteres testhosszúságot is elérő sima cápa (Mustellus mustellus), a csillagos cápa (Mustellus asterias) vagy a közönséges tüskéscápa (Squalius acanthias).
~ De jó, hogy hoztam a tabletem, így pofon egyszerű lesz, de a teljesség kedvéért megkeresem így "személyesen" is azokat, amikről írni fogok. Húúú fotókat is készítek róluk, jó lesz ez.
Nagyjából körvonalazódik az 5 élőlény amiről fogok írni, el is kezdek fotózgatni.
~ Jó sokan vannak itt, nem lesz egyszerű a mutatvány, na de nekem ilyenek soha nem okoztak problémát, egy mosollyal sok mindent el lehet érni, főleg ha én mosolygok és az áldozat egy férfi.
Közben megakad a szemem azon a kis csoport diákon akik egymással beszélgetnek. Igazából csak egy személyen, azon a kissé fiús, de mégis valamiért különleges lányon, Éván. Teljesen megfeledkezem magamról, tán percekig is csak őt figyelem. Nem tudom miért ilyen különleges, nőre még így nem néztem, olyan mintha senki más nem lenne a teremben. Nem is értem magam.
Ha Éva, vagy esetleg hármuk közül valamelyikőjük idenéz, akkor elkapom a tekintetem és elég zavartan kezdek el viselkedni, mivel tőlem nem megszokva, elpirulok és zavarba jövök.
~ Ez nem lehet igaz, mi van velem? - kérdezem magamtól. ~ Igaz, hogy amióta itt vagyok egyetlen pasival sem kerültem közelebbi kapcsolatba, de hát olyan lúzer az összes. Na de ő egy lány, persze eddig is megnéztem a szép lányokat, de így még egyre sem néztem, ráadásul nem is az a kifejezetten szépség kategória. Most nagyon össze zavarodtam.
A továbbiakban próbálom elkerülni őt, de ha mégis valahogy a közelben van, akkor eléggé zavarban vagyok.