Re: Coney Island-i múzeum

by **Eva Carter** Szomb. 26 Ápr. 2014, 23:16

~Vörös Fülemüle, Rejtőző Medve, és Éva~

Mind kettejüktöl megkapom az engedéjt, a csatlakozáshoz. Vagy, legalább is, valami olyasmit érthetek a másik lány szavaiból. Be is mutatkozik, és a kezét is felém nyújtja felém, amit én el is fogadok, és meg is rázom a kezét, de nem túl durván, csak lágyan.
- Szép neved van. - Mondom, majd mikor a kérdését fel teszi medvének, rejtély, hogy miért, de el nevetem magam. Talán mert tudom, hogy nem tudok énekelni, de ő még nem tudja ezt. Talán, ez jobb is, így.
- Én, csak táncoltam. - Mondom neki, miután lenyugodtam, a nevetéstől. A táskámat, le veszem a hátamról, és ki nyitom, hogy elő tudjam vn, nem énekeltem, henni a spirál füzetett, és a kedvenc UFO mintás tóllamat. Az ötlet, hogy menjünk a rájákhoz, és én rá is bólintok, hogy mehetünk. Medve, egy zacskó gumicukrot vesz elő, és ki is bontja, majd megkinál mind kettőnket, én oda is nyúlok, hogy vegyek belőle egy szemet.
- Köszönöm. - mondom, és már a számba is helyezem a cukrot. A minket kisérő tanár, szólalmeg a fejemben, de gondolom nem csak én hallom, hanem a többiek is. A tanárnő második mondatán, kissé el mosolyodom, hisz nem értem, hogy miért akarnék én megöln itt bárkit is.
- Tehát, akkor külön dolgozunk. - Vonom le a következtetést. Aztán, Medve is kérdez valamit, amire válaszólok is neki.
- A képességem, olyan mint Magnetoé. - Mondom neki. - A fémet irányitom, pontosabban, még csak lebegtetni tudok, meg rövid picike kört tudok tenni vele. - Mondom, de remélem a bemutató ráér mondjuk, ha vissza tértünk a suliba. Hirtelen, egy fura érzés fog el, mintha valaki figyelne, és bár csak a paranojának akarom betudni, mégis körülnézek a helységben, ahol vagyunk. Meg pillantok egy lányt, mögöttem aki pont abban a pillanatban fordította el a tekintetét, de talán biztosan keres valakit, vagy valakiket. Talán a barátait keresi. Minden esetre, vissza fordulok Medvéjékhez, és kezdek bele a mondatomba.
- Én, azt értem, hogy miért Medve az, úgy mond beceneve, de a Rejtőzőn már sehogy sem tudok zöld ágra vergődni, hisz a medve alakod akkora, hogy ha akarna sem tudna el rejtőzni, hacsak nem egy nagyon nagy sövény mögé rejtőzik el. Már megbocsáls, de szerintem a Nagy Medve, jóbban illene hozzád. - Mondom neki, de minden féle róssz indulat, vagy szándék nélkül. Aztán, megin a hátam mögé nézek, és ha még mindig ott van, a lány, akkor fel hozom a dolgot, mint ötletet.
- Az a lány ott, olyan magányosnak tűnik. Nem gond, ha ide hívom közénk? - Kérdem a többieket, miközben magam mögé mutatok. Ha bele egyeznek, csak akkor intek neki, hogy jöjjön ide nyugottan.

by **King Raten Chromixen** Vas. 27 Ápr. 2014, 00:03

~Chimp-e (még mindig Hektor) és Ralf

Még mielőtt odaléphetnék az akváriumhoz, hallom Emma hangját a fejemben, és úgy tűnik Darren is. Megvonom a vállam, és legyintek egyet.
- A jegyzet lehet ugyan az, csak a megfogalmazott szöveg kell eltérjen. Tehát, írunk ugyan arról? – kérdezem vigyorogva. Gyakorlott vagyok már a másolásban, megoldom a dolgot – a lényeg, hogy a lehető legkevesebb erőfeszítéssel legyen kész a házim. Hektor viszont húzza a száját, nem a tanárnő hangja állította meg, ebben biztos vagyok. Viszont ha nem akar velem dolgozni, akkor mondja ki, ne bújjon ilyen ócska kifogások mögé. Nem szeretem ha valaki nem őszinte velem.
- Na, lássuk azokat a halakat. – lépek oda az akváriumhoz, és ugyan azzal próbálkozom, amivel az előbb akartam. Az ujjaim rátapasztom az üvegre, és megpróbálok egy kis golyóként gondolni a vízre, csak egy kevésre akarok hatni, nem az egészre. Egy kis golyó az akváriumban, ami lassan forogni kezd, így hatva a környezetére. Lássuk sikerül-e.
- Remélem tetszeni fog. - jegyzem meg még a koncentrálás előtt, és én is elmosolyodom - végülis, engem is érdekel hogy mire vagyok képes, illetve hogy mennyire boríthatom fel a tenger ökoszisztémáját.

Spoiler:

by **Danny Long** Hétf. 28 Ápr. 2014, 22:02

//Teddy, becsatlakoznék Aliciához, ha nem gond//

Itt a tavasz, tehát lassan érettségi, és már kezd nagyon idegesíteni ez a hajrázás, amire a tanárok kényszerítenek minket. Értem én hogy, fontos, de ez már egy kicsit túlzás. A törit meg az angolt szerintem elég jól tudom, a többi meg eléggé hidegen hagy. Nem hiszem, hogy például ez a sok biosz kéne a politológiára a felvételihez. Azzal legalább nem volt gondom, hogy eldöntsem, hogy hova és mivel akarok továbbmenni. Már legalább egy éve elhatároztam, hogy az egyetem után visszamegyek Európába, hogy a mutánsjogokért harcoljak, és ezt nem egyszerű aktivistaként, hanem komoly politikusként akarom csinálni. Persze az egyetemet még itt akarom elvégezni, mert itt rendesen lehet mutánsjogi kérdésekről is tanulni.
Azért ez a múzeum nem vészes, legalább pihenek egy kicsit a tanulásban, csak ne kéne dolgozatot írni belőle. Abban reménykedem, hogy egy kis zene talán beindítja az agyam, és segít kitalálni, hogy mi is legyen abban a dolgozatban, úgyhogy gyorsan be is rakom a fülest és kiválasztok egy klasszikus albumot, az In Utero-t a Nirvanatól. Kissé céltalanul bolyongok, és nem annyira ragadja meg semmi a figyelmemet. A cápák persze királyak, de valószínűleg a fele társaság róluk fog írni, szóval ezt a megoldást csak akkor választanám, ha nagyon nincs jobb ötletem. Kb a Heart-Shaped Box végére érek egy növényekkel teli részhez, ahol azt veszem észre, hogy néhány levél sokkal gyorsabban nő, mint kellene neki. Körülnézek, és hamar észreveszem a raszta növénymanipuláló lányt, Aliciát. Nem ismerem igazán jól, de az osztálytársam, szóval van valamennyi kapcsolat köztünk. Kiveszem a fülemből a hallgatót és közelebb lépek.
- Hello! - köszönök rá mosolyogva. - Látom, itt is hamar megtaláltad, ami érdekel.

by **Sarah** Kedd 29 Ápr. 2014, 02:56

Elindulva a tanárnő... Öh... Gondolatai visszhangoznak egy darabig a fejemben. Gondolom poén akart lenni a vége, de kivételesen valahogy nem tartom humorosnak, talán a bolygók állása miatt... Ugyan. Mindenesetre is az utam az eltervezettek szerint a medúzákhoz vezet, ahol... hát, minden olyan mint amilyennek lennie kell? Egy darabig nem tudom, hogy mit is kéne csinálnom, úgy értem ott van a terv a fejemben, persze, csak azt nem tudom hogy mit keressek, de végül hamar megvan a megfelelő információs forrás egy holografikus panel képében ami konkrétan a képembe ugrik ahogyan közelebb lépek az egyik üveg felülethez. Elsőnek váratlanul ér de ami azt illeti gondolhattam volna hogy lesz valami ilyesmi, a hely modernsége eléggé árulkodó, így pedig hogy megvan aminek meg kell lennie már könnyű megszerezni a szükséges tudást, zavargatás nélkül pedig kényelmesen nézegetem végig a dolgokat, majd pedig nyugodtan nyitom ki a füzetem és kezdek el jegyzetelni.
" Telepes medúza - Siphonophora -...." Kezdek bele az egyik konkrét faj leírásába, noha hamar teszek kisebb jegyzeteket amikben nagyobb jellemzőket írok le ami kiterjed a faj jelentős részére, végül is ez még csak vázlat, majd amint megvan minden összeszedem hogy mire lesz szükségem és az alapján összeírom pár külön lapra magát amit be akarok adni, egyenlőre elég a nyers információ és a gondolataim amik támadnak az állatokkal kapcsolatban ahogyan olvasgatok vagy éppen jobban szemügyre veszem őket. Van pár igencsak érdekes színnel rendelkező darab, egyszerű kis állatkák mégis milyen érdekesek... Igyekszem nem túlzottan elveszni a színjátékban amit nyújtanak és folytatom a kényelmes jegyzetelést, elég jól haladok vele mivel más éppen nincs amire figyelnem kéne és éhes nem vagyok, még egyenlőre.

by **Teddy** Kedd 29 Ápr. 2014, 03:32

//Nem az, sőt kifejezetten örülök neki Very Happy

. //
~ Antoine Alanian és Alicia Havana ~

Viszonylag hamar megtalálom a vízi zöldségek osztályát, ahol egy darabig céltalanul nézelődök, gyönyörködöm a szép és néhol nem annyira szép de mindenképpen egyedi növényeken amiket általában nem látok, amúgy is bírom a zöld dolgokat, szerves részei a növények az életemnek, egyszerűen szeretek velük foglalkozni, talán a neveltetésem miatt, ki tudja, hozzám nőttek, most pedig olyanokat látok amiket ezelőtt maximum kép formájában, vagy esetleg valami műsorban, az meg csak nem volt az igazi, bár ami azt illeti ez sem teljesen az, úgy értem oké itt van nem messze az arcomtól, de nem tudom megérinteni... Legalább is nem fizikailag. Kicsit sunyin nézek körbe, meggyőződve arról, hogy figyel-e valaki, de senki sincs egyenlőre, úgy tűnik másokat nem érdekel ennyire a dolog, szóval végül koncentrálni kezdek a közelben lévő egyik növényre, igaz nincs most valami közel, de tudom hogy képes vagyok kicsit távolabbról is arra amire, így koncentrálok és egy idő után már távolabbról is látom ahogyan a... Tengeri Saláta... Látható növekedésnek kezd, amit nem tervezek egy hamar csak úgy befejezni. Ez most valamiért arra emlékeztet amikor az egyik órán életre keltettem egy magot ami... Mit is mondott a tanár, húsz vagy harminc éve volt halott? Vagy csak tíz? Hú ez a részlet már ködös, de az a pillanat ahogyan sikerült, tisztán emlékszem hogy egy pillanatra úgy éreztem hogy én vagyok a mag, hihetetlen volt és ahányszor eszembe jut valahogy kellemes érzéseim támadnak tőle, egyrészt a siker érzése, másrészt pedig valami olyasmi amit nem igazán tudok hogyan értelmesen megmagyarázni, de ha növényekkel foglalkozom ilyen formában azóta egyre többször jelentkezik, hiszen ehhez szinte csak szép emlékek és kellemes dolgok kötnek. Szinte. Mindenesetre is a koncentráció hamar megtörik, ami még nem eredményezné a folyamat teljes megszűnését, max lassítaná, de annak a ténye hogy valaki hozzám beszél hirtelen a teljes figyelmem elvonja ahogyan a hang irányába kapom a tekintetem. Pár másodpercig kicsit döbbenten figyelem öh... Antoniet? Vagy... Antoine? Ja asszem. a nevekkel mindig bajban vagyok. Pár másodperc után ahogyan teljesen realizálom hogy nem egy biztonsági őr jött elmagyarázni hogy ne szórakozzak a növényzettel a döbbenet helyét átveszi egy nyugodt mosoly, főleg a sajátjának köszönhetően.
- Cső. - Köszönök vissza.
- Jah... Nem volt nehéz. Adj egy tál salátát az állatkertben és jobban lekötöm vele magam mint az állatokkal. - Kicsit képletes de konkrétan ugyan ezt a helyzetet írtam le másként, de azt hiszem könnyen érthetően, mellé pedig továbbra is mosolygok.
- Meg vagyok lepve hogy van más is aki erre tévedt, csak nem titkon érdekelnek a tengeri gazok? - Náh, kétlem, de a hangom erről nem árulkodik.

by **Thorhalla** Kedd 29 Ápr. 2014, 11:57

Résztvevők: Waynoka Stevens / Rejtőző Medve , Ralf Shaw, Szabó Éva, Hektor Burroughs, Akali Amikwa / Vörös Fülemüle, John Williams, Alicia Havana, Gulyás Csilla, Sidonie Svehlová, Antoine Alanian, Allen Black és Chen Zu
Következő körváltás: 2014. május 3. (szombat)

John-nál Frost megcsóválta a fejét.
- Itt senki sem bánt téged – mondta. – Sokan nálad is rosszabb körülmények közül érkeztek ide. Az iskolában mindenki új lappal indulhat, bizonyára mondták neked is. Ezenfelül nincs is okuk bántani téged.
Körbenézett és láthatóan koncentrálni kezdett.
- Nem te vagy az egyetlen, akinek nincs párja, nézd ott van az a barna hajú lány – bökött Csillára. – Ő biztosan sem bántani nem akar majd téged, sem megenni. Mindig ilyen bizalmatlan szeretnél maradni, vagy megpróbálod jól érezni magad és ellazulni egy olyan helyen, ahol biztosan nem bánt senki? Ő pedig azoktól is megvédhet, akik véletlenül bántani szeretnének. Na menj!
Bíztatta a nő fiút.

A többiek egyelőre szépen kialakították a csoportokat, már alig volt néhány személy, akik egyedül voltak a munkára. Továbbra is minden teljesen nyugodt, és a múzeum folyosóin az egyetlen hang az volt, ami a fiataloktól származott, az egész helyszín tényleg az övék volt és mehettek oda, ahova akartak. Az egyetlen kritérium az volt, hogy a múzeum területét nem hagyhatták el.

//A többiek még mindig szabadjáték, még 1-2 kör ilyen kellemesen, aztán vágunk bele a tényleges kalandba, ha már lement az érettségi, hogy mindenki tudjon rendesen lenni. Addig csak ilyen szépen lazán.//

by **David Wolfie** Szer. 30 Ápr. 2014, 18:46

John a tanarnore nezet, majd a lanyra. Nem tettszett neki, o is olyan rocker, akikkel eleg gyakran talalkozott az utcakon, es akik mindig elzavartak. Ugyan ilyen polo, farmer, bar latszolag most elegge el van foglalva azzal, hogy valamit rajzoljon vagy irjon a fuzetebe. Ha nem ertelmezheto, akkor ir, ha ertelmezheto, akkor rajzol. Legalabb is egyenlore John meg igy ertelmezte az iras es a rajz kozotti kulonbseget. A tanarnore nezett meg egyszer majd a kezeben levo ennivalora, es ovatosan hogy lassa, a tanarno utana akar menni az etelert elkezd haladni a lany fele. Tudja hogy neki adta, de lehet meggondolja magat, hiszen meg is csak egy nagyon finom szendvicsrol van szo. Igy oldalazva a tanarnot es Csillat is szemmel tartva lassan a lanyhoz er. Ekkor megall, es probalja osszeszedni magat, mit lehet ilyenkor mondani. A lany valamiert szimpatikus neki, nem tudja az okat, am minnel kozelebb van, annal inkabb kezd a felelme elparologni. De zavaraban meg igy se nagyon tudja mit mondjon, igy egyenlore a legegyszeruub dolgot mondja, amit biztos nem tud elraontani.
-Szia.
Majd nezi a lany reakciojat es kozben a tanarno reakciojat is probalja nezni.

by **Sarah** Szer. 30 Ápr. 2014, 19:38

~John Williams és Gulyás Csilla~

Buzgón jegyzetelek és vetem papírra a gondolataimat a hivatalos információkkal együtt, majd pedig gyönyörködöm az állatokban, ezt nagyjából... 5-10 másodpercenként felváltva, még jó hogy kényelmetlen helyzetben is megy a veszettül gyorsan írás, az már kérdéses hogy ugye felület nélkül amin stabilan lehetne tartani a füzetet mennyire lesz majd olvasható akár általam amit leírtam, de majd valahogy kihámozom mert hát az írás ugye megmarad, bár nem biztos, hogy ilyen formában sok értelme lesz, de mindenképpen jelentősen több mint a semmi, csak majd szenvedni kell vele utána. Lehet lassabbra kéne fognom... Nem ez így tökéletes. Hamarosan feltűnik valami.. Kicsit kezd olyan érzésem lenni, hogy nem vagyok egyedül, de mivel úgy érzem, hogy fontosabb dolgom van mint ezzel foglalkozni ezért könnyedén hessegetem el az érzést, vagy legalább is szorítom háttérbe egészen addig a pontig amíg valaki ténylegesen hozzám nem szól. Érdeklődve tekintek a hang irányába, félbehagyva a jegyzetelést egy jól megformázott mondat közepén, amit így már valószínűleg sosem fogok befejezni, vagy legalább is nem olyan jól mint ahogyan kigondoltam, de ezt ha túlozni szeretnék valamivel sem mondhatnám, hogy probléma lenne. Szóval a lényeg hogy érdeklődve tekintek a srácra aki köszönés formájában megszólított, az első pár másodpercben pedig hirtelen nem tudom, hogy miként reagáljak rá, úgy értem viszonozni kéne a köszönést csak kicsit furcsán viselkedik és érdekes pozícióban áll, kicsit idegesnek néz ki és ez a fajta nyitás váratlanul ér. Azonban akárhogyan is, végül azután a pár röpke másodperc után kedvesen mosolyodom el, kipattintom a tollat hogy ne tintázzam össze magam majd pedig egy könnyed haj igazítással egy oldalon a fülem mögé igazítom a hajam és azzal együtt a tollat is, mint valami költő... Vagy festő... Vagy legalább rajzolásra hajlamos személy.
- Szia. A nevem Gulyás Csilla. Kit tisztelhetek a személyedben? - Köszönés, bemutatkozás és érdeklődés, ahogyan annak lennie kell. A hangom végig nyugodt és kedves, ahogyan az megszokott tőlem. Érdekes, hogy arcról ismerős, ma már láttam, de korábbról nem vagyok benne biztos, az viszont tény hogy ha láttam is, akkor sem beszéltem még vele, arra biztosan emlékeznék. Egy dolgot csinálok meg még mielőtt beszélni kezdene, most egy kicsit erőltetve ugyan, de sürgős tempóval bezárom a szellemet a palackba, avagy kapcsolom le a mutációmat, eddig nem kellett ezzel foglalkozni mert nem volt senki a közelemben de így már problémákat okozhatna.

by **David Wolfie** Szer. 30 Ápr. 2014, 21:10

Johnban erosen kezdett noni az erzes, hogy probaljon baratsagot kialakitani, ezert oda nyujtotta az uzsonnat. Aztan ez az erzes elmulik. Hirtelen zavarjaban nem tudta, hogyan mentse meg helyzetet es foleg az uzsonnajat, majd a tarto kezen levo karkotore tevedt a tekintete. Mivel a lanyok mindig szoktak hordani ilyeneket es a masikon is lat parat, igy gyorsan leveszi, mintha alapbol azt akarta volna odanyujtani. Tudja, hogy Emilie merges lesz, de remeli megerti, hogy az etelt megse adhatja oda valakinek, akit csak most ismert meg.
- En... John.... Vagyis John Williams.... En uj vagyok.... -Majd mire sikerul levennie a karkotot nyujtja a lany fele. - Ajandek. - Kozbe az uzsonnas zacskot diszkreten a masik kezevel a hata moge rejti, hogy a lany veletlenul se akarja azt elkerni tole. Nagyon nem erossege valahogy az ismerkedes, eddig akar hanyszor probalkozott, eleg gyorsan valami problema alakult ki, igy most is felelemmel teli vegyes erzelem van benne hogy a lany hogyan fog reagalni es feszulten figyeli minden lepeset, hogy el tudjon futni, ha meg akarja rugni vagy verni, hiszen a rockerektol ilyen reakciokat szokott kapni.
A zart terben enyhe levegomozgas kezdodik. Olyan mintha valaki bekapcsolt volna egy legkondicionalot...

by **Sarah** Csüt. 01 Május 2014, 03:36

~John Williams és Gulyás Csilla~

Szokásomhoz hűen nem rejtem el az érdeklődésem azzal kapcsolatban hogy éppen mit csinál a beszélgetőpartnerem, igaz a mozdulatsorozat felettébb érdekes és ahogyan a mutációmat lekapcsolom valahogy fenn is akad az egész, ami valahogy nem lep meg, igaz apró akadás csak ez, talán csak váratlanul érintette hogy a légkör hirtelen megváltozott, talán, gondolom, a legtöbbek akik nem ismernek és nincs alkalmam előre megtenni ezt, nos azon személyeket hirtelen szokta érinteni, valahogy természetesnek látom.
- Örvendek a találkozásnak. Hogy tetszik eddig a suli? - Jegyzem meg barátságosan a kicsit nehézkesnek tűnő bemutatkozására. Ja meg persze egy kérdés. Kicsit félénknek tűnik, félősnek, jó emberismerő vagyok az ilyesmit meg nem nehéz kiszúrni, jelen esetben nagyon nem, ugyanakkor fiatalabbnak is tűnik az átlagnál, így feltételezem hogy abból jön a dolog, valami kinőhető dolog... Asszem.... Vagy csak ilyen és hülyeségeket gondolok, benne van a pakliban. Az ajándékra meglepetten tekintek a kezében tartott karkötőre.
~ Most... El kéne fogadnom, ajándékot nem illik visszautasítani... Ugyanakkor nem érzem helyesnek. ~ Nem egyszerű döntés, igazából az a helyzet hogy nem szeretném elfogadni, egyszerűen nem érzem helyesnek és valahogy azt az érzést keltené bennem hogy valamilyen formában kihasználom, ami lehetséges, hogy nem igaz, de akkor is rosszul érezném magam a dolog miatt.
- Nagyon kedves. - Szólalok meg ismét egy könnyed mosollyal.
- De nem fogadhatom el. - Remélem hogy ezzel nem okozok kellemetlenséget, de valóban úgy érezném hogy valamilyen módon kihasználom ha rábólintottam volna, a fene sem tudja hogy miért, bár ha ragaszkodik hozzá akkor idővel úgyis elfogadom, de ezt így nem szeretném vele eljátszani. Amúgy kezd egy kicsit hűvös leni, valószínűleg csak a légkondi.
- Lenne kedved velem szétnézni? - És ott lubickol a befejezetlen irományom a medúzákról, de ez egy olyan dolog ami eltörpül amellett a lehetőség mellett hogy jobban megismerhessem Johnt, félénk de érdekes társaságnak tűnik.

by **David Wolfie** Csüt. 01 Május 2014, 14:05

~John Williams es Gulyas Csilla~

John nagyot sohajt, hogy a lany nem tamadja egybol meg. Nem erolteti a karkoto atadasat. Ahogy a lany elutasitja, mar teszi is vissza a kezere. Ekkor a levego mozgasa elall. Johnban ahogy beszelgetnek lassan kezd feloldodni a feszultseg. Es persze ahogy biztonsagban erzi magat kezd belole omlani a szo.
-Hat a suli furcsa... Mindenki olyan furcsa es meg nem sikerult megkulonboztetnem a jo mutansokat a rossz mutansoktol.... Te ugye jo mutans vagy? A feher holgy ezt mondta, es hogy ha arrol van szo, akkor meg tudsz vedeni a rossz mutansoktol.
John kozbe nezi a meduzat es a karkotovel megutogeti az uveget.
-Buta allat, nem jon ide. -konstatalja felhangosan. Majd ez utan oda fordul Csillahoz. - Mehetunk. Itt vannak krokodilok? Albert mindig azt mondta mikor nagyobb vizet talaltam a csatornaban, hogy ne menjek oda, mert megesznek a krokodilok. De itt rengeteg viz van, megse latok krokodilt. Se patkanyt, pedig azok aranyosak, igaz inkabb a csoveken szeretnek masznalni, mert utaljak a vizet.... Tenyleg neked van haziallatod? Emilie mondta, hogy itt sok mindenkinek van haziallata, es lehet en is elhozhatom a patkanyaim.
Ekkor mar John nem igazan fel. Ahogy mennek, mindenhol megkocogtatta az uveget es konstatalja hogy okos allat-e aki ott van, mert odajon, vagy buta, hogy semmit nem reagal.

by **Eva Carter** Csüt. 01 Május 2014, 19:29

~ Szabó Éva és Sidonie Svehlová~

- Akkor majd késöbb találkozunk. - Mondom nekik miközben a kezemmel intek nekik, és elindulok a lány elé, aki egyedül van. Talán... Nem tuti, hogy ismerős nekem a lány, hisz a bosz a közös óránk, de eddig még nem tudtam beszélni vele. Most, viszont oda megyek hozzá.
- Szia Sidonie. Csatlakozhatom hozzád? - Kérdem a lányt, és meg várom, hogy mit is felel rá. Meg nézve, a lányt eléggé helyesnek látszik, és hát nem tudom. Minden esetre, ötletem az írásra már van. Úgy gondoltam, hogy írok a Nádról, a Hinárról, a Korálról, a... Na, még kettő kellene, aztán megvan az öt. Állatokból pedig, jöhet a Nagy Fehér, a Ponty, a Csuka, a Sügér, a Harcsa, és abból már meg is van az öt. Bár, meg várom, hogy ő szeretne-e valahova menni, hogy ő mit szeretne megnézni, itt a muzeumban.

by **Danny Long** Csüt. 01 Május 2014, 20:19

~Alicia Havana és Antoine Alanian~

Elmosolyodom Alicia válaszára.
- Nem mondhatnám. - felelem a vízinövények iránti érdeklődésemre vonatkozó kérdésére. - De a dolgozatot azért meg kell írni belőlük.
Egy-két másodpercig csak nézem azt a növényt, amit eddig növesztett. Tengeri saláta? Nem valami fantáziadús név. Elég hamar visszafordulok Aliciához a zöldségtől. A lányok valahogy mindig jobban felkeltették az érdeklődésemet, mint a növények, bár gondolom elég fura is lenne, ha nem így lenne.
- Egyébként mit szeretsz a növényekben? Úgy általában nem vagyok nagy bioszos, de ha választani kell, akkor már inkább az állatok. És amennyire tudom, a többség így van vele. Te mit látsz bennük, amit mi nem?
Utólag belegondolva rájövök, hogy ez egy kicsit rosszul is kijöhetett, mintha lenézném az érdeklődését, de remélem nem veszi így. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért szereti őket ennyire, csak nem értem. Na meg hátha mond valamit, amitől akár minimálisan is lesz kedvem megírni a dolgozatot.

by **Teddy** Pént. 02 Május 2014, 13:12

~ Antoine Alanian és Alicia Havana ~

Sikerül egy mosolyt kicsalnom, ilyenkor van az a tipikus érzés hogy megéri olyannak lenni amilyen vagyok, ha már másnak legalább egy kicsit fel tudom dobni a napját. Bár mondjuk ezt nem nagyon értem, hogy miért van, de egyszerűen jó érzés ha a hülyeségemen mások mosolyognak, azt hiszem ez mindig is így volt, bár eddig csak zártabb barti körökben, de egyszer mindenkinek jobban meg kel nyílnia, főleg a történtek után éppen ideje lenne másokkal is alaposabban ismerkedni nem csak egy csapathoz ragaszkodni folyamatosan, csak arra kell ügyelnem hogy ez a fajta hozzáállás ne okozzon elidegenedést... Nem fog. A válasza amúgy mint mondtam nem lep meg, sőt, ha azt mondta volna hogy kifejezetten érdeklik a dolgok akkor kerekedtek volna el a szemeim, így viszont csak mosolyogva állok a dolog felett.
- Miért nem vagyok meglepve. - Jegyzem meg mellé továbbra is bármiféle csalódottság nélkül ahogyan követem a tekintetét a salátára majd pedig vissza, a kérdésére pedig kicsit megvakargatom a fejem.
- Zöld kicsi oxigéngyárakat? - Kérdezek vissza egy pár pillanatig tettetve az értetlent, de végül adok egy normális választ mielőtt még rosszul lenne elkönyvelve a dolog.
- Ami azt illeti magam sem vagyok biztos benne. Tudod a szüleimnek köszönhetően rengeteget foglalkoztam kiskoromtól kezdve a növényekkel és amivel sokat munkálkodik az ember az akaratlanul is érdekelni kezdi előbb vagy utóbb. Valószínűleg innen jön, meg persze.... A mutációmból. Vagy egy éve lehetett mit tudom én már melyik gyakorlati órán amikor sikerült elérnem hogy konkrétan tudatilag belelássak egy rég halott magba, abba a kevés lényébe ami volt, le sem tudom írni hogy milyen érzés de azóta érdekelnek főleg ennyire a növények, néha megesik hogy érdekes érzések fognak el közelükben. - Húha, tartalmas válasz volt és a végére kifogytam a levegőből szóval kell pár mély lélegzet mielőtt ismét belekezdhetnék bármibe. A tekintetem ismét az egyik közelben lévő zöldségre terjed, de nem időzik rajta sokat, a társaság éppen fontosabb.
- Miről terveztél írni? - nem vagyok benne biztos hogy van konkrét terve, magamból kiindulva.

by **Sarah** Szomb. 03 Május 2014, 02:44

~John Williams es Gulyás Csilla~

Egy sóhajtás, érdekes reakció, de nem néz ki annyira idegesnek mint korábban, azt hiszem vehetem pozitív jelnek, ahogyan azt is, hogy a karkötő visszautasításából nem lett semmiféle probléma, sőt, igazából pillanatokon belül ömleni kezd belőle a szó, ami ismét váratlanul ér, ugyanakkor örülök neki, a szavai pedig... Kíváncsi tekintettel sandítok pár másodpercig a tanárnő irányába.
~.... Valóban? ~ Teszem fel neki a kérdést, tudom, hogy hallja, én pedig valóban ilyen lennék? Úgy értem... Nem akarok egoistának tűnni de nem tekintek és nem tekintettem magamra negatív személyként szinte soha, azonban soha sem lehettem benne biztos, hogy mások végül miként állnak hozzám, ha más nem a mutációm miatt, úgy értem oké... Rengeteg embert ismertem meg itt és alakítottam ki velük jó kapcsolatot, de én magam nem vagyok telepata, nem láthatok bele a fejükbe, ugyanakkor ez eddig nem is nagyon merült fel benne. Szóval valóban ilyennek látnának mások? olyannak aki megvédi a másikat? A választ mindenképpen megvárom, utána fordítom a figyelmem teljesen vissza a srácra.
- Mondhatjuk így is, bár az iskolában nincsenek rossz mutánsok, vannak akik nehezen jönnek ki a többiekkel de ők sem nevezhetőek rossznak. - Ezután pedig egy kicsit elgondolkodva megdörzsölöm az arcom.
- Nos... Igyekszem majd mindent megtenni ha rossz mutánsokkal futnánk össze, ezt veheted ígéretnek. - Nos, innentől akármit is gondolnak mások már nincs visszalépés, az ígéret az ígéret, szóval akármi legyen meg kell próbálnom tartani magam hozzá, de őszintén szólva nem hiszem hogy bármi komoly gond adódhatna itt, úgy értem mégis ki zavarna itt minket? Meg hát mégis mi oka lenne arra bárkinek is, hogy megtámadjon egy csapat diákot?... Óh... Nos ez belegondolva a történtekbe kicsit kellemetlen kérdés a magam részéről, de akkor is kétlem hogy bármi rossz történhetne itt, annyira békés az egész. Érdeklődve figyelem ahogyan megkocogtatja az akvárium falát és elmosolyodom a megjegyzésre amit a medúzákra tesz, plusz reagálnék rá, de végül is úgy néz ki hogy benne van abban hogy szétnézzen velem, szóval bólintok és elindulok vele egy irányba, igazából fogalmam sincs, hogy merre, út közben viszont azért egy kicsit ledöbbenek a hirtelen kapott rengeteg információn.
- Hát... - Kezdek bele miután kibeszélte magát, amíg beszél nem akarom félbeszakítani, fel tudom tenni utána is a kérdéseimet, észben tartom őket,
- Nem hiszem, hogy lenne itt krokodil, azok általában állatkertben szoktak inkább előfordulni, a patkányok pedig... Másik kategória. Nincs háziállatom, ha lenne valami különlegeset választanék, kígyót, amit kétlem hogy engednének, vagy egy pókot, csak magamat ismerve elérném hogy kimásszon és nagyon nem örülnék neki, vagy valamilyen gyíkféle. - Így belegondolva talán jobb lenne egy egyszerű kutya, úgy értem a pókot megetetni külön bátorság próba lenne, de éppen ez lenne benne az egyik érdekesség. A patkányokat pedig érdekes lenne, ha engednék a suliba, bár terráriumba zárva nem látom kizártnak és ha már patkányok...
- Szóval... Mielőtt a suliba jöttél a csatornában éltél? - Egyenesen rákérdezek, mivel úgy beszélt róla mint akinek teljesen természetes, hogy ez így van úgy veszem hogy nem fogja zavarni a kíváncsiságom a múltjával kapcsolatban, óh és gondolom akkor bentlakásos ha ez így lenne.

by **Thorhalla** Szomb. 03 Május 2014, 09:12

Résztvevők: Waynoka Stevens / Rejtőző Medve , Ralf Shaw, Szabó Éva, Hektor Burroughs, Akali Amikwa / Vörös Fülemüle, John Williams, Alicia Havana, Gulyás Csilla, Sidonie Svehlová, Antoine Alanian, Allen Black , Chen Zu, Jet Li Tao / Halál és Olaf Svenson / Háború
Következő körváltás: 2014. május 7. (szerda)

Helyszín: Akkaba Metropolisz; idő: kicsivel korábban:
A hatalmas föld alatti Metropolisz tróntermében Apokalipszis várakozott, a szürke bőrű mutáns isten az előtte levő két hűséges lovasáról, Halálról, azaz Jeti Li Tao-ról és Háborúról, Olaf Svenson-ról mindezidáig tudomást sem vett, pedig már percekkel ezelőtt megérkezett a két férfi, amikor hivatta őket. Egyelőre egy holografikus képet nézegetett egy múzeumról, a múzeumról. A képeken hamarosan mindkét férfi számára is feltűnt, hogy miért volt mindez olyan lényeges, a mutáns iskola diákjai voltak a képeken. Perecek múlva nézett csak fel En Sabah Nur érzéketlen arccal és kapcsolta le a képet is.
- A feladatotok, hogy hozzátok el közülük a méltókat – mondta. – Akik nem azok, azokkal végezzetek!
Ezzel intett is, hogy a két férfi távozhat, odakint megkapták a koordinátákat, hogy hova is kell menniük, végül választhattak, hogy a celestial technológia alapján működő, teleportálni is képes mechanikus lóval mennek ki a helyszínre, vagy egy mutáns viszi ki őket, aki aztán a háttérben megvárja őket a diákokkal és elhozza őket ide. A választól függetlenül is, hamarosan a két férfi már odakint volt.

Helyszín: odakint; idő: most:
Tao és Olaf megérkeztek a múzeumhoz odakint vannak úgy száz méterre a bejárattól.

Helyszín: odabent; idő: most:
A diákok még mindig beszélgetéssel és feladataikkal, Frost ekkor figyelmeztetett mindenkit telepatikusan, hogy már egy órája itt vannak, éppen dél van, és már csak további két órája van mindenkinek arra, hogy megcsinálja a feladatát, mert pontban két órakor indulnak majd hazafelé innen a múzeumból.

//Mostantól körönként csak egyet lehet írni, és tudom, hogy máskor nem igen lehetne rá reagálni, de ha Tao azt írja, hogy robbantással jön be, akkor azt halkan ugyan, de mindenki meghallja majd.//
//Olaf: Előzmény: Akkaba Metropolisz//

by **Godlaw / Tao** Szomb. 03 Május 2014, 10:49

Akkaba Metropolisz
A hívásra azonnal érkeztem, hogy szolgálatára állhassak uramnak. Olyan régóta nem bízott már meg jelentősebb feladattal, hogy egy ideig azt feltételeztem, nincs szüksége rám, nem bízik meg bennem, és nem elégedett a választásával. Végül azonban elhessegettem az efféle aggodalmakat, elvégre tudom jól, ha az uram nem tartana méltónak, már régen végzett volna velem, nem tűri meg a gyengéket a világban, és saját harcosai között még annyira sem. Így hát magabiztosan, emelt fővel jelentem meg előtte, hogy megkapjam parancsait.
Az általa vizsgált helyszín egy múzeum volt, elég híres hely, de még fontosabb, hogy kik vannak ott jelenleg: a mutáns iskola diákjai. Egyértelműen célpontjai lehetnek az uram terveinek, és gyanítom, vagy megölni kell őket, vagy elfogni - én magam az elsőnek jobban örülnék. Túl sokáig éltek a hamis társadalomban, a hamis eszmék fogságában. Elzárva az emberektől, mintha ők lennének a kitaszítottak... Nincs meg bennük a mutánsok kellő büszkesége. Akárhogy is, ha találok köztük méltókat, megpróbálom elhozni őket, ahogy uram parancsolja.
-Parancsára, nagyúr! - Válaszolok röviden, majd fejet hajtok, és ha nincs más mondanivalója, távozok a teremből Háborúval együtt. Már odakint fordulok Háborúhoz.
-Jobb lenne talán most a lovakat itthon hagyni, nehéz lenne felpakolni rájuk a foglyokat teleportáláskor - vetem fel Háborúnak, és ha nincs ellenvélemény, akkor a mutánshoz megyünk, aki elteleportál minket.

Múzeum
A bejárathoz nem túl közel érkezünk meg, így nem keltünk egyből nagy feltűnést. Mivel lovasként még nem hagytam el Akkaba Metropolisz területét, nem fognak felismerni külsőmről, még ha az kissé kirívó is, nem egyértelmű, hogy ki lehetek. Hasonlóan van ez Háborúval is, így gond nélkül tudjuk majd megközelíteni a helyet.
-Nem hinném, hogy menekülni fognak, így nem kell a bejáratot figyelnünk. Szerintem ránk támadnak majd, de a szervezettségük nem haladja meg a majmok szardobálását, nem kaptak még rendes kiképzést - vázolom Háborúnak, miközben elindulok a múzeumhoz.
A főbejáraton keresztül tervezem a belépést, mivel semmilyen fegyver nincs nálunk, nem hinném, hogy meg akarnának állítani, egyúttal felmérhetjük, hogy mennyire őrzik a helyet. Várakozásom szerint egy, talán két fegyveres őr lehet, a múzeum többi alkalmazottja, biztonsági őre nincs felszerelve éles lőszerrel. Természetesen azért olyan messzire nem megyek el, hogy meg is vásárolom a belépőjegyet, egyszerűen átsétálok a kapun, és várom, hogy feltűnnek-e a diákok.

by **David Wolfie** Szomb. 03 Május 2014, 22:44

~John Williams es Gulyás Csilla~

John meghallgatja Csillat. Mikozben beszel a tetovalasait veszi szemugyre. Mikor az esetleges haziallatokrol beszel, akkor belelkesul.
-En mar lattam kigyot. Ott uszott a vizbe, es elkapott egy patkanyt a tuloldalon. Szerencsere nem az enyemek kozul... Albert meg valami gyik fele volt. Leglabb is mindig gyiknak csufoltak. De nem hiszem hogy o haziallat lett volna. De el tudott tunni. Nezted, azt egyszerre csak a bore elkezdett szines lenni, majd eltunt. Marmint amikor epp nem volt rajta ruha, mert ha volt, akkor ott maradt elotted egy lebego ruha. Ilyenkor mindig ra kellett szolni. - Kisse mosolygot a jo emlekektol. Remeli itt is fog ilyeneket talalni. Kozben persze eszegette a szendvicset, hogy csillapitsa az ehseget. Csilla masik kerdesere mar felig teli szajal kezdett valaszolni.
- Igen. A Time Square-tol ha elindulsz a 47dik utcan, akkor van egy ir sorozo, a mellett van egy kis sikator, ahol van a lejarat. Szerettem azt az ir sorozot, mert mindig ha rendelt valaki, akkor a konyhai maradekot majdnem a csatornalejaratunk melle tettek le, csak tudni kellett ugyesen kiszedni a torot uvegek kozul. Csak mivel egy kapu van elotte, igy Albert nelkul sose tudtam oda bejutni, mert tul kicsi vagyok hogy atmasszak rajta egyedul, igy en altalaban a kocsik kozt levo lejaratokat hasznaltam, aztan meg meg kellett keresnem hogy megy a lakhelyhez valami ut. Csak eloszor a demonok torte be, aztan meg elmosott mindent a viz, majd ide hoztak a rendorok, igy meg nem jutottam vissza hogy elhozzam a patkanyaim, es a maradek ruham, mar ha azt nem ettek meg a demonok.
Aztan hirtelen megall es ranez Csillara. A tetovalasait vizsgalja ujra.
-Te ezeket magadnak rajzoltad? Vagy neked is az egyik kepesseged, hogy ilyen szinesse tudod tenni a borod? - Majd miutan valaszolt John tovabb kerdezi. - Mi a kepesseged? Mennyi ideje vagy itt a suliba? Teged is probaltak megenni a demonok? Sok baratod van?
Amig lehet probalja kerdezni, ha a lany kozben visszakerdez arra valaszol.

by **Allen Black** Hétf. 05 Május 2014, 19:30

Még alig érkeztem meg az iskolába, de már ilyen unalmas túrákra rángatnak. Hihetetlen, hogy tényleg egy múzeumba kell töltenem az időmet. Természetesen, ha ez nem lenne elég, akkor még feladatot is kaptam. Természetesen nem csak én kaptam, de a többiek nemigazán érdekelnek jelenleg. Növényekről és állatokról kell írni, amit itt láthatunk. Az ilyen feladatok sosem voltak az erősségeim, de azért megteszem, amit tudok. Megérkezésünkkor láttam meg, hogy mekkora is ez a hely. Kicsit hihetetlen, hogy ez egy múzeum. Az embernek nem ez jut az eszébe először eszébe a múzeum szó hallatán. Sokkal inkább egy kis épületre gondol tele öreg kacatokkal és szét aszalódott hullákkal. Az biztos, hogy engem eléggé meglepett. Az igazi meglepetés viszont bent várt. Az üveg falakon túl egy teljesen más világ tárult a szemem elé. Rengeteg különböző hal és növény volt látható. Természetesen, ha ez nem lett volna elég, akkor az üveg felületen szövegek jelentek meg. Közelebbről megnézve a növények és állatok bemutatója volt látható. Az üveg olyan volt, mint valami monitor, amin megjelenne a különböző képek és feliratok. Vajon mennyibe kerülhetett ez az egész hely? Valószínűleg egy kisebb vagyon lehetett. Kinek lehet ennyi pénze? Vagy ez errefelé teljesen átlagos dolog lenne? Belegondolva az iskola is hihetetlenül modern technológiákkal van felszerelve, és nem lennék meglepve, ha ez itt teljesen hétköznapi lenne. Hamar elvándoroltam a többi diáktársamtól. Nem nagyon érdekelt a közös munka és a társalgás, úgy gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor megéri felfedezni a helyet. Időközben néha a kísérő tanárunk hangját hallottam a fejemben. Nagyon zavaró volt. Valami telepata, vagy ilyesmi, de akkor is ez idegesítő. Hamar sikerült beérnem az egyik legizgalmasabb részéhez a múzeumnak. Eleinte csak a padlón, vagy a falakon lehetett belátni az akváriumba, de később az embernek már olyan érzése volt, mintha nem ő figyelné az akváriumba lévő állatokat, hanem fordítva. Egyetlen kis üvegfolyosó, ami körül az egész vízi élővilágot látni lehetett. Kicsit olyan volt, mintha én lennék bezárva egy kis helyre, egy ketrecbe és a falakon kívül lévő világ lenne a szabad. Másrészről kicsit ijesztő volt a hely. Egyetlen ütés, vagy váratlan repedés az üvegen is elég lenne, hogy hihetetlen mennyiségű víz törjön be ide és öljön meg bárkit, aki itt tartózkodik. Ezzel a problémával nem foglalkoztam. Inkább a feladat elkészítésére próbáltam a figyelmemet fordítani, mivel fogytán volt már az időm. Szerencsémre az üvegen megjelenő szövegek rengeteget segítettek a feladat elvégzésében, így meglepően hamar sikerült is teljesítenem. Azt nem tudom, hogy elfogadható lesz-e, de ezt majd a tanár eldönti. A maradék időmet az állatok figyelésével töltöm.

by **Danny Long** Hétf. 05 Május 2014, 23:52

~Alicia Havana és Antoine Alanian~
Az, hogy oxigéngyárak tényleg jogos, meg alapvetően tök érdekes dolog kb 5 percig, de azért ezt kicsit kevésnek érzem. Persze nem lenne élet nélkülük a földön, meg tök fontosak, meg minden, de na. Kicsit csalódott lennék, ha ennyi lenne a válasz, de szerencsére folytatja, és amit ekkor mond, már sokkal érdekesebb. Azt mondjuk gondoltam, hogy a mutációja benne van az érdeklődésének a kialakulásában, de az viszont eszembe se jutott, hogy így.
- Tudatilag belelátni egy halott magba? - kérdezem kissé döbbenten. El se tudom képzelni, hogy az milyen lehet, de még ez a legkevesebb. Nem is gondoltam soha arra, hogy akár egy élő magnak is lehet bármilyen tudata, nemhogy egy halottnak. - Ezt nem értem. Mibe lehet tudatilag belelátni egy halott magban?
Nem akarok olyannak tűnni, mint aki teljesen érzéketlen a növényekkel kapcsolatban, de ezt nem igazán tudom felérni ésszel. Valószínűleg teljesen nem is fogom megérteni, mert az ilyet biztos át kell élni, de tényleg elkezdett érdekelni a dolog, szóval remélem meg tudja kicsit jobban magyarázni. Attól a gondolattól, hogy van valamilyen tudatuk vagy valami ilyesmi, máris sokkal kevésbé tűnnek unalmasnak a növények
Ha eljutunk odáig, hogy föltegye a másik kérdést, megvonom a vállam.
- Vízi állatokról és növényekről.
A továbbiakhoz még nem jött meg az ihlet.

by **Dr. Zield Jones** Kedd 06 Május 2014, 12:30

Vörös Fülemüle belemerül az állatok, növények tanulmányozásába, Éva pedig egy másik lánnyal barátkozik, úgyhogy most a beszélgetés egy kicsit félbeszakad. Nem baj, az iskolában lesz még időnk. Annak is örülök, hogy Vörös Fülemüle ilyen nyitott és hogy megismerkedett Évával, de annak is, hogy végül nincs elterelve a figyelmem a munkáról. Ha a romantikus társalgás vagy a barátkozás miatt kapnék rosszjegyet, azt felettébb kellemetlennek érezném. Helyénvaló dolgok ezek, de most, az érettségi előtt, legfontosabb bizonyítványok előtt nem hajíthatom ki az ablakon az életemet. Szóval Éva majdnem olyanokra képes, mint Magneto. A jellemük össze sem hasonlítható, Évából szerintem sosem lesz nemzetközileg körözött terrorista. Békés lány, akit jobban érdekel a konyha és ez jól is van így. Ígértem neki cheyenne receptet meg otthoni fogást, majd hétfőn viszek abból, amit Anyu csomagol hétvégén. Vörös Fülemülének is, ő pedig virágot is kap majd mellé. Most viszont lássuk a rájákat. Még négy állatot kell kijegyzetelnem és öt növényt, úgyhogy sietnem kell. Tövises rája, nagyon jó. Porcoshal, tarisznyarákot eszik, stb. Kiírok mindent róla és meg is nézem. Ezek nagyon furcsa lények és rengeteg időt el tudnék itt tölteni. Biztos, hogy még el fogok jönni egyszer, mikor tehetem. Korán reggel és esti itt leszek, mindent megnézek, ráérősen. Most viszont folytatom. Kis rája, sima rája, milyen egyszerű nevek. Ahogy a cheyenne-eknél és az indiákoknál általában, ezek is a legfőbb jellemzőjüket kapták. Még meg se látom, de már a nevéről tudom, milyen. Még az érdes tüskéscápát kijegyzetelem és ez meg is van. Öt állat kész, akkor most keresek öt növényt. Közben megeszem ezt a zacskó cukorkát egyedül és kiveszek a táskámból egy egy croissant-t. Csokis, belül lekváros. Elkezdem enni, amíg összegyűjtöm, hogy milyen növényeket válasszak. Nagyon jól érzem itt magam. Nemcsak Vörös Fülemüle mellett, hanem ebben a gazdag állatvilágban is. Tudok úszni, de ilyen mélyre sosem jutottam volna, pedig milyen csodálatos. Tényleg el kell jönnöm megint egy napra ámuldozni. A sütemény hamar elfogy és kezdem a zöldmoszattal a jegyzetelést. Pénzalga, de érdekes. Ezt teszik az akváriumokba. Hableány legyező! Ez egy igazán különleges név és tényleg olyan, mint ami a mesében volt Arielnek. Haj növény? De, az, jól olvasom. Tényleg úgy néz ki, és a halak nem szeretik, nem eszik meg. Borotvapamacs, ezzel is az akváriumokat díszítik, mert nem kell a halaknak. És pont olyan, mint ami nekem is van. Nem olyan rég kellett elkezdenem borotválkozni. Nálunk ez hagyomány, nem szeretjük a szakállat meg az arcszőrzetet. Kész! A feladattal végeztem, most már nyugodtan nézelődhetek, de eléggé elment az idő, úgy érzem. Ránézek a többiekre, hogy ki hol van. A táskámból pedig előkerül egy zacskónyi csokis kekszgolyó. Felkészültem, mert a szervezetemnek még mindig kell ez.

by **Darren Cain** Szer. 07 Május 2014, 02:05

~~~Tarzan & Ralf~~~

Végül megvonom a vállam. A tanár nő úgy is tudni fogja, hogy én ellenkeztem és ki tudja találni, hogy én dolgoztam többet. Közben eldöntöttem, hogy miről fogok írni. Egy tengeri csillag, fehér, kalapács, goblin fejű cápa, elektromos angolna. Növényekről meg mondjuk alga, korall meg valami tengeri fű. Hogy lehet valami ennyire unalmas, mint a növények? Csak nőnek. És ennyi. Dögunalom. Ahogy Ralfra várok, megérkezik az üzenet, hogy már csak két óra van hátra. Bőven több mint elég. Azért meglep, hogy már egy órája itt vagyunk. Szinte semmit sem csináltam.
- Lassan tovább kéne mennünk. Még meg kell írni a jegyzetet. Majd idegesítheted az angolnákat. - mondom a próbálkozó Ralfnak. Lassan elindulok megkeresni vagy a tengeri csillagos vagy a angolnás akvárium felé. A növényekhez most egyszerűen nincs kedvem. Azokról úgy is könnyű írni. Ismétlem, csak nőnek. Mennyire lehet nehéz? Semennyire. Ralf is meg tudná írni ha érdekelné a feladat megoldása és nem unatkozna egyedül-

by **King Raten Chromixen** Szer. 07 Május 2014, 07:23

~Gorgor (Hektor) és Ralf~

A próbálkozás közben sikerül egy kis gömböt „elválasztanom” a vízben, ahogy a sűrűségét megváltoztatom, kissé láthatóvá is válik. Magára a teljes akváriumra közel sincs hatással, és nem is túl látványos, de ahogy ott forog a kis vízgömb, nekem azért tetszik. Gorit viszont úgy tűnik, nem nyűgözte le a dolog, amit nem igazán tudok megérteni, de elfogadom. Közben a tanci jelzi, hogy már csak két óránk van. Jó lenne sietni azzal a feladattal, és Hekk még mindig nem adta be a derekát, de úgy érzem jó úton járok.
- Menjünk. – bólintok, majd visszaterelem a témát a nekem tetsző vizekre.
- Na és meg van már miről írsz? – kérdezem, és akármit felel, rávágom, hogy én is. Solid tactic. Mondjuk az angolnák alapján van egy tippem, de nem mondom ki, nehogy beugratós legyen. Bármire képes vagyok, hogy egy kicsit is könnyítsem a dolgom.

by **Thorhalla** Szer. 07 Május 2014, 10:15

Résztvevők: Waynoka Stevens / Rejtőző Medve , Ralf Shaw, Szabó Éva, Hektor Burroughs, Akali Amikwa / Vörös Fülemüle, John Williams, Alicia Havana, Gulyás Csilla, Sidonie Svehlová, Antoine Alanian, Allen Black , Chen Zu, Jet Li Tao / Halál és Olaf Svenson / Háború
Következő körváltás: 2014. május 11. (vasárnap)

A teleportáló mutáns hátrébb húzódott, hogy hagyja érvényesülni a két lovast, Olaf egyetértett abban, hogy ez jobb módszer, így hát nem volt ellenvetés. Tao szavaira csak bólintott. Olaf-on semmilyen elváltozás nem volt, csak úgy nézett ki, mint közel negyven évvel korábban. A múzeumnál nem voltak emberek, senki sem állt sorba jegyért. Őrök sem voltak az ajtóban, múzeumi dolgozó sem látszott, ellenben a bejáratnál Tao fennakadt, ugyanis a bejárati ajtó zárva volt és ki is volt írva, hogy a múzeum zárva. Hétfő volt, ezen a napon mindig zárva volt, így logikus volt, hogy mára bérelte ki a suli magának. Olaf lépett közelebb és a drótjaival könnyedén szabadította meg az ajtót a zárszerkezettől anélkül, hogy a riasztó bekapcsolt volna, így már szabad volt az út befelé.

Ralf és Hektor voltak a legközelebb a bejárathoz a folyosókat nézve, így ők voltak, akik meghallották és megérezték azt, hogy a múzeum főbejárata kinyílt és kintről meleg levegő jött be. A folyosóról látták a megérkező két férfit, az egyik külseje közel sem volt bizalomgerjesztő, a másik jólöltözött és láthatóan jólszituált húszas évei végén járó férfi volt. mindketten tudták, hogy a múzeum zárva van és senkit sem engednek be ide. Ezek mégis itt voltak.
A többiek felé még mindig minden teljesen nyugodt, nem tudnak semmiről és nem is érzékelték semmiféle adottsággal, képességgel. Még Frost sem adott semmilyen jelzést, sem figyelmeztetést, hiszen alig további öt perc telt csak el azóta, hogy szólt, hogy mennyi idejük maradt hátra.

by **Mich** Szer. 07 Május 2014, 15:33

Próbáltam úgy tenni, mintha mise történt volna, de a lány észrevette, hogy néztem és most elindult felém.
~ Ohh istenem csak ne ide jöjjön, kérlek ne jöjjön ide. ~ gondolom magamban és nagyon zavartan viselkedek, a ruhámat igazgatom mikor megszólít.
- Öhm.. izé.. persze, vagyis szia. - hebegek miközben mindenfelé nézek, csak rá nem. Végül aztán zavartan rámosolygok.
- Szóval, igen örülnék ha csatlakoznál. Olyan kellemetlen, nem tudom miért vagyok zavarban, csak hát én ugye általában egyedül vagyok, nem nagyon csípnek itt engem. Tudod ha valami buliról van szó, vagy valami csínytevésről, akkor eszükbe jutok, de ilyenkor általában magányosan oldom meg a feladatom. - mondom neki miközben kicsit elszomorodok.
- Te miről írsz? Ha kell segítség használhatod a cuccaim ha szeretnéd. Akár csinálhatnánk együtt is a feladatot, persze nem ugyanarról, de több szem többet lát. - mondom neki, majd elmesélem neki én mikről írok.

by Ajánlott tartalom