Re: Coney Island-i múzeum

by **Sarah** Szer. 28 Május 2014, 00:53

Szerencsére John nem tud szabadulni a tanárnő fogásából, ennek kifejezetten örülök, így is túl közel van ehhez az egészhez... Igaz én beszélek, én aki az egyik azon személyek közül aki az egyik lovas lábainál ül konkrétan és remeg, legalább is én remegek, Sidonie nem tudom hogy áll, hallom a hangját, mondott talán valamit de most figyelmen kívül hagytam. Némán nézem végig ahogyan a medvénk rohamoz végül pedig megtorpan, én magam ne értem, hogy miért, valószínűleg a másik mutációja miatt, akit így kényszeresen alaposabban felmérek, az arcát főleg, az arcát ami talán ismerős lehet és esetleg beugorhat róla néhány régebbi cikk és érdekesség amit olvastam, vagy hallottam. Talán. Mindenesetre is azt, hogy miként végződik az eléggé egyoldalúvá vált harc nem figyelem, nem akarok oda nézni, így ha valami történt is... Legalább egyenlőre bemesélhetem magamnak, hogy rendben lesz, bár a fekete bőrű szavai alapján ez nem esélyes és ha jól értem ránk várhat ez a sors is. Legjobb esetben megvernek, a legrosszabban pedig...
~ Nyugalom... Nyugalom.. ~ Meg kell őriznem a hidegvérem, nem akarnak mészárlást, legalább is ezt állítja az egyik, ahogyan a másik pedig a következőt kéri és elkezd tanácsokat osztani valahogy minimálisan úgy tűnik, hogy talán nem hazudnak éppen olyan hatalmasat, a kötél sem szorít, most tűnik csak fel, hogy a fogása enyhült, vaószínűleg azért vagyunk úgy itt ahogyan éppen mert túszok kellenek a zavartalan munka érdekében... Gerinctelen viselkedés, de nem tehetek mást, mint hogy bízok abban amit mondanak, jelen helyzetben senki sem tehet semmit a másik oldalról. Ms.Frost irányába tekintek ismét ahogyan Johnt fogja, egy pár másodpercig némán tekintek rájuk, gondolkodom azon, hogy végül is hogyan keveredtem ebbe a helyzetbe, alig ismerem néhány perce a srácot, de mégis aggódom érte, ahogyan aggódok a többiekért is és remélem jól vannak, ő pedig... Beugrik egy kép az elmémbe, a karkötő, ismerős volt.
~ Láttam már valahol... De hol?... ~ Nem kell sokáig agyalnom, veszélyterem, börtön, a rabok nyakában hasonló szerkezetek voltak amik blokkolták a mutációt, emlékszem, ez egy olyan emlék amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni, de lehetséges lenne hogy... Lehetséges, miért ne lehetne? Felsóhajtok még egyszer, hogy nyugtassam magam egy kicsit, talán... Talán tehetek valamit a többiekért, ezzel buzdítom magam ahogyan felemelem a kezemet mint következő jelentkező és ha a körülmények engedik felállok a földről és felveszek egy tisztes távolságot a feketétől, bár kissé még mindig remegve.
~ Sors kérlek most segíts meg... ~ Egy nagyon rövid fohászkodás az egyetlen dologhoz amiben hiszek és ami az istenek felett áll, csak adja az ég, hogy most nézzen le rám és segítsen.
~ Tanárnő... Tudom hogy hall csak nem szokása válaszolni, de ez most létfontosságú. John karkötője... Szükségem van rá, kérem... Kérem valahogy dobja vagy dobassa ide anélkül hogy ezek ketten észrevennék. ~ Kívülről némán állok és remegek és csak reménykedem benne, hogy a tanárnő segít, nem szeretnék... Bele sem akarok gondolni, félek, nagyon, de talán működhet. Ha valóban megkapom dobással vagy ki tudja hogyan, akkor minden bátorságomat összeszedve sprintelve indulok meg a bőbeszédű felé, de mielőtt oda érek lassítok, jelentősen, majd pedig finoman próbálom meg rázárni a karjára a karperecet.

by **Dr. Zield Jones** Csüt. 29 Május 2014, 10:56

Gunnhild itt van és biztos nem egyedül jött. Az X-Men gyorsan reagált. Nekem viszont végig kell vinnem a harcomat, mert nem jó megfutamodni. Halálra támadok és hiába vérzek több sebből, amit a csápok ejtettek rajtam, mikor küzdöttem ellenük és hiába van a torkom bevágva, támadok. Amíg a tanárnő a nyugtalan gyereket nyugtatja, a lányok nem tudom, mit csinálhatnak, de Maheo kegyelmezzen nekik! Remélem, nem támadják meg őket a Lovasok. Nem gyerekeket kínozni jöttek. Hanem miért? Az erősebb éli túl, ez az elvük és igazuk is van. Csak a saját fajuk ellen fordultak. Mit akarnak? Innen elvinni a legrátermettebbeket? De miért pont most? Én bizonyítom a harciasságomat, de nem akarok Lovas lenni. Lehet, hogy ebbe belehalok, de ha így történik, akkor azért teszem, hogy a többieknek időt nyerjek és megmeneküljenek. Gunnhild nem csap le, ő se kockáztatja, hogy bátnsák a lányokat, amiért nem úgy teszünk, ahogy mondták. Nagy az erejük. Szeretnék én is ekkora erőt. Halál megállít engem és lelassít, nem tudok mozdulni se. Örülök, ha még valaki van itt. Együttes erővel kell fellépni, én ezt mondtam eddig is. Ha a nyakamat Halál eltöri, akkor itt a vég. De nem adom fel, az utolsó pillanatig küzdök a mozdulatlanság ellen és ha valaki segít, utána nyalogatom a sebeimet, hogy újra támadjak vagy kitérjek. Várni nem vagyok képes, a türelmet még tanulnom kell, mindig mondják, de nem most kell.

by **King Raten Chromixen** Szomb. 31 Május 2014, 00:32

Miután Hektor gondoskodott a bejutásunkról, sajnos semmit sem találtam, amivel eltorlaszolhatnánk az ajtót.
- Mennünk kell tovább, ez nem biztonságos. – jelentettem be, ahogy körülnéztem. Látszódni fog, hogy letörtük a kilincset, ezzel egyértelmű nyomot hagytunk magunk mögött.
- Amúgy dobhatsz egy szálat. – nyújtom a kezem a csaj felé, majd ha kaptam, akkor hálásan szívok a cigarettába. Régen a nagy házban volt szerencsém pár szálhoz, nem vagyok függő, de azért bírja már a tüdőm, hogy ne köhögjek egy letüdőzéstől. Egyébként is, nem rossz ötlet, ha jelezzük kifelé, hogy nem kóser a szitu.
- Kössz. – mondom ha kaptam, és miután meggyújtottam, egyből sietek az ajtóhoz. Fel is tépem, és meglátom a célom.
- Itt a szekus-szoba, gyertek, nézzük meg mit mutatnak a kamerák! – szólok hátra, és kézen fogom a csajszit is, úgy húzom magammal ha kell. Ha az ajtó zárva van, körülnézek, hátha találok kulcsot – de mivel nem igazán hiszek benne, ezért már intek is Gorinak.
- Hektor, lennél olyan kedves?...

by **Darren Cain** Szomb. 31 Május 2014, 01:04

Ralf érvelése elég logikus volt, így nem nagyon tudtam hozzá szólni még, így csak bólogattam. Hamarosan találtunk azt a szobát amit kerestünk. Be volt zárva, de ez nekem nem okozott gondot. Könnyedén el tudtam törni a kilincset, így gond nélkül bejutott az időközben négy fősre duzzadt kis csapatunk. Ralf is arra gondol, amire én, hogy látni fogják a kilincset. Ekkor kezd igazán idegesíteni a cigi füst. Teljesen eldugult az orrom a büdös cigitől. Már a mutáció előtt is zavart a füst, de a szuper szaglás után egyszerűen ki nem állhatom.
- Ha megkérhetlek titeket, *khm* elnyomnátok a cigit? *khm* Iszonyatosan zavaró.-- kérem meg társaimat köhögve, prüszkölve. Közben bőszen törölgetem az orrom és megpróbálom arrébb legyezni a füstöt. Ha ki kell nyitnom a az ajtót, akkor nem húzom az időt, megteszem amit meg kell tennem. A biztonsági szobában rögtön a képernyők elé vetem magam és a tanárnőék szobáját keresem meg. Ha nem ott vannak a lovasok, akkor őket keresem meg. Őket kell most elkerülnünk, minden áron. Közben valami térkép félét is keresek, ami mutatja a szerviz alagutak vagy a szellőző rendszer tervrajzát mutatja. Kell valami kijáratot keresni. A múzeumban túl könnyű célpontok vagyunk.

by **Danny Long** Szomb. 31 Május 2014, 01:48

Kicsit fellélegzem, amikor Alicia azt mondja, hogy az X-ek jöttek meg. Akkor talán még túl is élhetjük ezt a napot.
Hektor gond nélkül bejuttat minket a szobába azzal, hogy letöri a kilincset. Ez persze azt is jelenti, hogy nem tudjuk bezárni, amit Ralf rögtön jelez is. Kénytelen vagyok egyetérteni vele, tovább kell mennünk. Közben Alicia körbekínál egy doboz cigit. Az alapján, amit hallottam róla, meg ami ránézésre lejön, nem sima cigire gondoltam, és nem most. Azért elveszek egyet, talán jót fog tenni.
- Kösz. - mondom halvány mosollyal. Viszont alig jut el hozzám a gyújtó, még nincs is időm meggyújtani a cigit, amikor Hektor prüszkölni kezd.
~ Ó a francba a szuperszaglásoddal...
De nincs mit tenni, próbálom úgy elrakni a cigit későbbre, hogy ne törjön össze.
- Bocs. - mondom közben.
Amikor Hektor kinyitja a másik ajtót is, végül beérünk a biztonsági szobába. Kicsit meglepődöm, amikor Ralf kézenfogja Aliciát, de igazából semmi indokom nincs, hogy zavarjon. De egy kicsit azért zavar, bár nem reagálom le a dolgot. Természetesen én is a képernyőkre csapok le először, látni akarom, hogy mi történik Ms. Frosttal és a többiekkel. Először eszembe sem jut, hogy valami szörnyűséget is láthatok, és amikor igen, már nem fordulok el.

by **Thorhalla** Szomb. 31 Május 2014, 09:57

Résztvevők: Waynoka Stevens / Rejtőző Medve, Ralf Shaw, Szabó Éva, Hektor Burroughs, Akali Amikwa / Vörös Fülemüle, John Williams, Alicia Havana, Gulyás Csilla, Sidonie Svehlová, Antoine Alanian, Allen Black, Chen Zu, Jet Li Tao / Halál és Olaf Svenson / Háború
Következő körváltás: 2014. június 4. (szerda)

Tao odalépett Wayonkához és egy mozdulattal törte el a nyakát. Hallatszott mindenki számára a roppanó hang, amit ez okozott, amint a csigolya darabokra tört ennek hála. A fiú nem halt bele ugyan, szerencséje volt magatehetetlenül esett a földre. Tao-nak úgy tűnt, hogy meghalt, így nem is foglalkozott vele tovább. De Wayonka élt, más kérdés, hogy nem érezte semmijét nyaktól lefelé, mintha nem lett volna teste se, egyedül arra volt képes jelenleg, hogy a fejét mozgassa, a fejen levő dolgokat elvégezze, beszéd, pislogás, ehhez hasonlók, illetve levegőt vegyen.
A következő áldozat Csilla lett, eközben Olaf is kiszúrta Allen-t, közelebb lépett ahhoz a folyosóhoz, majd a különleges fegyverzetével ugyanúgy nyúlt ki a fiú felé, mint ahogyan a hármast elkapta, a következő pillanatban Allen a teste köré tekeredett fémdrótokkal nyekkent Sidonie mellett. Ahogyan Csilla figyelte Tao-t, rájött szépen lassan, hogy nem, a tanárnő nem hallja így, gyémánt bőrben nem működik semmilyen irányban a telepátiája, sem kifelé és rá sem tudnának úgy hatni. A vele szemben levő férfiak kiléte is eszébe jut, Háború az Olaf Svenson volt, AIMville egyik korábbi elnökségi tagja, illetve a Bosszú Angyalok komornyikja, fotografikus memóriával. Halál pedig, Jet Li Tao, korábbi polgármester, mozgási energiák elszívásával, és harcművész mester, nem tudná ráhelyezni a karperecet és ha megtenné sem érne vele sokat, anélkül is halálos. A páros még mindig egymással szemben állt mozdulatlanul.
Frost pedig továbbra is szorosan tartotta John-t, nehogy elszökhessen tőle.

Alicia adott a fiúknak cigit, akik meg is gyújtották. A tűzriadó számítása nem volt jó, mert amint bent a pihenőben a füstöt megérezte a rendszer ott bent helyben egyből befújta az egész helységet poroltóval, a négy fiatallal együtt. Új tűzvédelmi rendszer, csak az adott részen, ahol tüzet érzékel fúj, de azonnal és oltja el a tüzet. Alicia összes cigarettája tönkrement ennek az előbbi mutatványnak hála. A fiatalok végül is kijutottak a folyosóra, ahol ha akarták le is takaríthatták magukat és beértek a megfigyelőterembe is. Odabent hat tetemet találtak, hat biztonsági őr megölve, mindnek átvágva a torka, majd valaki egymásra pakolta őket, de azaz illető sehol sem volt. A kamerákon át pont látták a fiatalok, hogy Halál kitöri a nyakát Wayonkának, aki a földre zuhan és Háború Csillát engedi el harcra. A többiek még mindig meglapulva valahol és Allen is csapdába esett. A két férfi pont a főbejárat előtt volt, így arra nem lehetett menni. A testek látványa miatt azonban addig nem jutott el a társaság, hogy komplexen gondolkozzon és nekilásson menekülési utat keresni, ez kellően letaglózta őket.
A többiek még mindig nyugodtan és meglapulva vannak ott, ahol. Továbbra sem hallottak, vagy láttak semmit.

by **Dr. Zield Jones** Szomb. 31 Május 2014, 12:53

- Áááááááá! - ordítok fájdalmamban medve módjára. Ebben a kék bundás alakomban ért a törés. Lehet, hogy egy életre béna leszek. Ha mindenki túléli, mert időt nyertem nekik, akkor megéri. Egy felsőbb cél érdekében. Remélem, hogy a lupin regeneráció segít, de nem tudom, hol van a határa. Érzékelek mindent, de nem tudok semmit tenni. Fejtől lefelé nem mozog a testem. Ha meg tudom harapni Halál lábát, akkor megpróbálok csontig harapni. Vagy ha Háború érem el, akkor ő jön. Most már nincs újabb kikötés, hogy más nem támadhat. Ha ér nekik valamit az ígéret, akkor aszerint fognak támadni. Gunnhild igazán beavatkozhatna már.
Ha a harapással nem megyek semmire, akkor zűrzavart csinálok. A másodlagos mutációmat használom és a testem kómaszerű állapotba kerül, mikor kilépek belőle ebben a ronda, koponyafejű, karmos, de mégis emberszerű alakomban. Odalebegek Háború elé, aki a csápokkal próbálkozik és a szeme előtt integetek, kalimpálok, közben pedig egy indián imát mormolok, remélem, mindenki fogja hallani és akinek kell, bátorságot nyer tőle, az ellenség figyelmét pedig megzavarom:

Óvatosan hántom le a cseresznyefa ágait
Vagy a vörös fűz szárát
A leve és levele pirosan izzva rettent
Meglátjátok a belső erőt

Vágott nyilam a halál gyógyszere
Tisztelem erejét és hatalmát
Vezetem őt ösvényén
Mint szellem minden létezőket

Bolondok Őseim félholdjánál!
Nagy Szellem átsegít a kínon,

Hol most ti álltok, űr lesz
Majd Nap kel fel és nem folyik vér

by **King Raten Chromixen** Szomb. 31 Május 2014, 14:18

Sajnos alig szívok a cigarettába, már be is kapcsol a tűzvédelmi rendszer, és por formájában jelzi nemtetszését.
- Oh, hogy az a… – kezdem letörölni pofámról a habot, és köpködök is, ha a számba is ment. Először az arcom tisztítom le, majd gyönyörűen ápolt hajam, s végül felsőtestem. A lábamról lejön majd magától a mozgás közben. Eközben beérünk a szekusokhoz, és látjuk a kamerán, ahogy az indián hülyegyerek épp meghal.
– Ezaz! A walkie talkie veled van tesó! – kiáltom, bár tudom, hogy ez most nem alkalmas pillanat a poénkodásra, és kicsit szégyellem is magam, de nem érdekel. Am úgy is, csak kicsúszott amit gondoltam, nem akartam hangosan is kimondani, de most már mindegy. Aki hülye, az haljon meg. Ha társaim közül valaki – és elég esélyes, hogy van ilyen – nem osztja a véleményem, és megpróbálja ezt pofon formájában a tudtomra adni, akkor – mivel előre felkészülök az ilyenre – megpróbálom elkerülni.
- Nyugi van, tesó. Természetes kiválasztódás, aki életképtelen, az meghal. Az indiánok is ebben hittek. – mondom, ha erre sor kerül, majd visszamutatok a kamerákra.
- Amúgy is él még a tag, majd otthon helyrepofozzák, ha élve kijutunk. Addig viszont jó lenne ha arra koncentrálnánk, hogy találjunk valami kiutat. – a helyzeten nem segít, hogy látom amint valami szellem izé alakban kalimpál, és így alig tudom visszafojtani a röhögésem – a szám rakoncátlan mód próbál felfelé görbülni, és minden arcizmomra szükségem van, hogy komoly tekintetet vágjak, és ne vigyorogjak mint egy retardált. ~Zakkant Toka, kisköcsög.~

by **Teddy** Vas. 01 Jún. 2014, 01:56

Körbe kínálom a cigit és úgy tűnik hogy a társaság nagy részének nincs is ellenére ezután a dobozt elrakom, természetesen csak miután a saját adagomat is kivettem belőle és már kotorászok a zsebemben a gyújtómért, amit meg is találok, ám mielőtt rágyújthatnék egy jó adagnyi hab robban a képembe és áztat át teljesen. Eléggé hirtelen ér, ezért egy pár másodpercig csak döbbenten hallgatok, olyan döbbenettel ami az arcomra is kiül, majd pedig jóízűen elnevetem magam.
- Hát ez jó. - Törlöm le ezzel a szöveggel a képemről a habot hogy legalább lássak is valamit, majd pedig érzem ahogyan valaki megragadja a kezem és egyszerűen húz magával. Őszintén szólva nem zavar a dolog, bár a szívem más irányba húz, bőven más irányba, ez viszont még nem probléma, inkább veszem úgy hogy valaki meg akar győződni arról, hogy jól vagyok, ami végül is kedves dolog.
- Ej jövök én jövök na! - Ezzel igazából ki is tépem a kezem az övéből és megyek tovább gond nélkül egészen addig amíg el nem érkezünk a megfigyelő teremig ahol viszont csak átvágott torkú tetemeket találunk, plusz egy rakat kamerát ahonnan majdnem mindenkit látni lehet, de most egyenlőre jobban lefoglalnak a tetemek. Ami azt illeti eléggé forogni kezd a gyomrom a látványuktól és pár másodpercig meg kell kapaszkodnom az ajtófélfában kicsit öklendezve, hogy ne jöjjön fel a mai reggeli igencsak pépes-darabos formában. Ebben a helyzetben pedig kifejezetten nem tolerálom a poénokat, ezért szinte gyilkos tekintettel nézek Raflra miután egyszerűen félvállról veszi ahogyan talán éppen megöltek valakit. Közelebb lépek, de a kezem nem lendül, egyszerűen végig kúszik a hátán... Lassan felfelé... És így ragadom meg végül a nyakát hátulról ha eddig nem húzódott el.
- Valaki lehet hogy meghalt és mások életveszélyben vannak. Szerinted ez vicces? Gondolj már bele te szerencsétlen, hogy mit élhetnek ott éppen át, még csak ellenkezni sem tudnak! Ha ennyire poén miért nem mész oda és számolsz velük? - Oké lehet hogy a medve nem halt meg mert ott kalimpál... De akkor is, a helyzetben semmi poén nincs. Ha egyáltalán elkaptam akkor végül is elengedem, de nekem itt ment el minden jókedvem a mai napon. Megpróbálom a fejemből kizárni a holtesteket és ellépni mellettük, bár nem egyszerű, de mi nem tehetünk semmit értük, így a panelekhez próbálok meg oda lépni és keresni rajtuk egy gombot, pontosabban a riasztó gombját és ha megvan akkor lenyomom gondolkodás nélkül, nem tudom, hogy mi egyebet tehetnék innen azt leszámítva, hogy esetleg kiutat keresek és elhányom magam... Ez utóbbit nem igazán akarom. A lényeg az, hogy legalább minél több ember értesüljön róla, akkor talán időben tudnak majd még cselekedni. Azon is csodálkozom, hogy a SHIELD nincs még itt, nekik mindenről kéne tudni, legalább is azok alapján amit én tudok, hol vannak? Apokalipszis lovasai nem eléggé terroristák vagy mi?

by **Godlaw / Tao** Vas. 01 Jún. 2014, 23:02

A medve kivégzése után a többiek felé nézek, Halál pedig annak rendje és módja szerint hideg profizmussal fogja el az újabb kölyköt. Sokat segít egy ilyen feladat kivitelezésében, ha olyan partnerrel dolgozhatok, akiben megbízom, és tudom, hogy elvégzi a munkáját. Egyelőre tökéletesen megy minden, sakkban tartjuk, akiket kell, és minden további lépést véghezvihetünk, amit tervezünk, hiszen elég túszunk van, hogy a megölésükkel fenyegethessük Frostot.
Mivel nincs önkéntes, ezért a nagymellű lány következik, de sokkal félénkebb vagy okosabb, mint a társa volt, akárhogy is, egyelőre nem támad. Már épp elkezdeném bátorítani, amikor a lábam felé akar harapni valami. Természetesen a képességem miatt esélye sincs megsebezni, de valami elképesztő ez az ostoba harci láz, amivel küzdeni próbál a medve. Miközben valami különös, amorf alak kezd kilebegni a testből, megunom a cirkuszt, és már épp befejezném, amit elkezdtem, de megtorpanok.
-Adok egy lehetőséget, mutáns. Egy erőteljes mozdulattal rátaposol a medve torkára, összezúzva ezzel egy légcsövet, egy gégét és néhány már amúgy is roncsolt nyakcsigolyát. Elveszel egy életet, ami már szinte nincs is. Vagy te is mellette végzed. Elég erős vagy hozzá, hogy harcolj az életedért, és megtegyél bármit, ami ehhez szükséges? Tedd meg, és túléled a mai napot!
Kivárok néhány másodpercig, hagyom, hogy összegyűjtse az erejét az elhatározáshoz, és ha elindul, akkor nem siettetem, hogy végrehajthassa, amire kértem. Ha viszont nemet mond, vagy egyszerűen teljesen tétlen marad, és nem is támad rám valami értékelhető módon, akkor helyette én taposom szét a medve torkát, aztán sokat mondóan, sorsát sejttetően indulok a lány felé.

by **Sarah** Hétf. 02 Jún. 2014, 05:01

Nem... Nem érkezik válasz, lassan pedig dereng is, hogy miért, így lényegében összedől minden amiben reménykedtem. Még egy pillanatig kissé kérdőn és félve tekintek hátra a tanárnőre, de nincs értelme, valóban senki sincs aki segíthetne, én pedig így kétlem, hogy képes lennék bármit tenni, ezért már készülök a legrosszabbra amikor kapok egy ajánlatot, amire igencsak szélesre nyílik a tekintetem. Ez... Ez most átlépett egy határt amit nem sokaknak sikerült, volt polgármester, angyalok exkomornyikja, jelenleg lovasok... Nem érdekel. Ez az a pont ahol a remegésem enyhülni kezd, majd szép fokozatosan hosszú másodpercek alatt nagy része teljesen elhal. Hosszasan tekintek a földön fekvő medvénkre és a kék alakra ami kiemelkedik belőle, majd pedig egy nagyobb, önmagam utolsó bátorítására szóló levegővétele után megindulok felé. A lépteim lassúak, vontatottak, félek, elkeseredett vagyok, hiszen más megölése lehet számomra az egyetlen menekülési mód, ezek mellett pedig... Dühös. Minden egyes lépésnél úgy érzem mintha egy mélyről előtörni akaró fortyogó üst alá tennék újabb és újabb adagnyi égni valót mely erősen táplálja a tüzet. Azt akarja, hogy megöljek valakit, hogy elvegyem valakitől az életét a sajátomért cserébe... Nem, nem teszem meg, ezek ketten, bármennyire is állítják be úgy, hogy nem mészárolni jöttek, ezek ketten nem többek utolsó férgeknél! Soha, soha sem voltam ennyire feldúlt, úgy érzem, hogy neki tudnék menni mindkettőnek, igaz tudom, hogy azt a többiek bánnák a legjobban, nem miattam, maguk miatt, nekem pedig vigyáznom kell rájuk, vigyáznom kell Johnra és valahogy a többieket is meg kell óvnom, valahogy, ha csak egy pillanatra is, de lehetőséget kell adnom a tanároknak arra, hogy be tudjanak avatkozni, csak a drótostól kell megszabadulni és Gunnhild tanárnőről tudom, hogy eléggé gyors és erős lehetne hozzá... Csak egy pillanatra...
Mire a medvéhez érek a fejem is kezd görcsölni, ahogyan az állkapcsom is a fogaim szorításának hála, egyetlen nem tiszta megoldást látok már csak erre az egészre, ahogyan a harag nem hagy teljes mértékben logikusan gondolkodni, ahhoz kell fordulnom, amiről megfogadtam, hogy embereken nem fogom szándékosan alkalmazni, a mutációmhoz, s ki tudja, lehet nem sok értelme van, de ez az utolsó reményem, mert más egyszerűen nincs. Még pár néma másodpercig figyelem a lábaimnál lévő társamat, aki mellett úgy helyezkedek el, hogy valamilyen szinten közte és Tao között legyek, majd pedig szabad utat engedve minden felgyülemlett haragomnak és ellenszenvemnek a két lovassal szemben eresztem szabadjára pulzusszerűen a mutációmat, melyet az előzőleg említett érzelmekből táplálok és erőltetem ha szükséges addig amíg az orrom vére el nem ered, vagy ameddig a szervezetem el nem kezdi megadni magát és a földre nem esek az erőlködéstől könnyezve, ezt az egészet pedig próbálom koncentrálni háború irányába.
- Ereszd... ERESZD EL ŐKET KÉRLEK! - Parancs és egyszerre kérés ez. Talán megástam ezzel a sírom, talán, de nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy félredobtam mindent amit valaha képviseltem és képviselni szeretnék és a saját bőrömet mentve ártottam másnak. Aki erre akar kényszeríteni egy másik embert pedig... A szememben nem több mint egy gyenge, undorító féreg. Erőst keresnek és azt tekintik erősnek aki a saját életét mindennél fontosabbnak tartja? Nem, az erő másban nyilvánul meg, medvének a kitartásban, nekem abban, hogy biztonságban akarom tudni a többieket... Kit mi mozgat... Mindent megteszek, hogy a felgyülemlett érzelmek elszabadításával és a magam valószínűleg remélhetőleg csak átmeneti tönkretételéve rávegyem háborút, hogy engedje el a többieket és ezzel tered adjak a tanároknak a cselekvésre, nekem csak ez számít.

by **David Wolfie** Hétf. 02 Jún. 2014, 19:11

John kezd teljesen megorulni. Latta Taot ahogyan eltori a medve nyakat, es most ott all Csilla mellett. Szemei elott szinte latja, ahogyan Csilla nyakat is mar probalja eltorni.
*Nem, nem hagyhatom hogy o is meghaljon* Fajdalmas sirasba kezd, es minden erejevel kuzd Emma ellen, es probal szabadulni. Aztan eszebe jut a karkoto. Azert adtak mert az megvedi. Csillanak mar egyszer felajanlotta, de latszolag most tenyleg szuksege lehet ra. Fogja leszedi a karjarol, es odadobja Csillanak. Ettol fuggetlenul mindent megtesz, hogy kiszabaduljon Emma szoritasabol. Probal kibujni a ruhajabol, hatha ugy megtud szokni es odafutni Csilla. Nem akarja, hogy csilla a szulei vagy Albert sorsara juson. Ha nagyon nem megy a szabadulas, akkor rauvolt Emmara.
-Engedj el, nem akarom, hogy meghalljon Csilla!

by **Danny Long** Hétf. 02 Jún. 2014, 20:55

Amint megkapjuk a cigit, és meggyújtjuk, a rendszer nem riasztani kezd, hanem egyből koncentráltan elkezdi fújni az oltóport. Erre nem számítottam. Csalódottan, és mocskosan indulok Ralf után, közben igyekszem az anyag minél nagyobb részét lesöpörni magamról. Viszont ahogy belépek a biztonsági szobába, ezt egy pillanat alatt elfelejtem, amikor észreveszem a 6 holttestet.
- B*zmeg! - szakad ki belőlem.
Meg kell erőltetnem magam, hogy ne kezdjek el öklendezni. Valaki mind a hat őrnek elvágta a torkát, aztán szépen kupacba rendezte őket. Ki csinál ilyet és miért?! Idáig eljöttek a Lovasok?! Látom, hogy Alicia se viseli jól a dolgot, talán még kevésbé, mint én, de nem jut eszembe semmi biztató, amit mondhatnék neki. Ekkor hallom meg Ralf kiáltását. Fura, hogy mennyire nem viseli meg, hogy hat hullával van egy szobában. Mi baj van ezzel a sráccal? Látom, hogy ő már a monitoroknál áll, így én is odalépek, és amikor ránézek a képernyőre, megfordul velem a világ, és úgy érzem, hogy egy ütemet kihagyott a szívem. Az egyik Lovas kitörte Medve nyakát! Az a szerencsétlen idióta, miért kellett hősködnie?! Ralfra nézek, aki szinte vigyorog a látványon. Miért?! Persze, összevesztek, de ez nem ér ennyit... Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? Alicia dühösen nyakon ragadja, de ez nem ér semmit. Amikor elkezdi magyarázni a természetes kiválasztódást, meg azt, hogy ebben hittek az indiánok, elpattan bennem valami. A félelem mellett ez már túl sok, nem tudom visszafogni magam. Nem is gondolkodom, hanem nekivetem magam Ralfnak, és megpróbálom leteperni a földre, majd ha sikerül, ököllel ütöm a fejét, amíg valaki le nem állít.
- TE ROHADT BETEG PSZICHOPATA ÁLLAT! Ezen nevess b*zmeg! Ennyit jelent neked valaki élete?!

by **Night** Kedd 03 Jún. 2014, 14:00

Csend, néma csend. Ez kezd lassan az idegeimre menni. Nem hallok senkit a környéken és nem is látok senkit.
~ Talán hülye ötlet volt egyedül fedezéket keresni. Talán Antoine-ékkal kellett volna mennem. úgy érzem magam, mintha csapdában ülnék.
Arra ugyan emlékeztem merre indultak el a srácok, de azt nem tudhatom, merre kóvályogtak tovább.
Így hát odamentem az ajtóhoz, álcázva magam kilestem rajta és ha nem láttam senkit, akkor láthatóan abba az irányba kezdtem repülni gyorsan, amerre a többik is mentek.(Ratenék) De ha látok másokat i, akkor láthatatlanul, gyorsan, de lehetőleg minnél halkabban sietek a többiek után. Nem akarom, hogy a lovasok kiszúrjanak, így figyelek a környezetemre, hogy legalább biztos pontig juthassak.

by **Mich** Kedd 03 Jún. 2014, 23:22

Egy roppanást hallok, majd a medve a földre rogy. Erre eszmélek csak fel. Úgy néz ki egy időre elvesztettem az eszméletem. A medve nem halt meg, mert szellem alakban jelenik meg a lovasok előtt. Ekkor engedi el Háború Csillát, majd Halál arra kéri, hogy ölje meg a medvét. Régóta ismerem már Csillát, és száz százalék, hogy erre képtelen lenne. Továbbra is mozdulatlanul fekszem, de folyamatosan azon pörög az agyam, hogyan úszhatnánk ezt meg.
~ Medve basszus, legalább ebben a helyzetben maradtál volna veszteg, most lehetetlen helyzetbe hoztad Csillát, meg ugye magadat is, mert így nem fogod megúszni, ha Csilla nem teszi meg, akkor Halál biztos megöl. Vajon én meg tudnám tenni? Ha most én állnék Csilla helyében megtenném? Néha megijedek magamtól, hogy milyen gondolatok szállnak át a fejemen. - majd folyamatosan arra gondolok mit fogok tenni ha rám kerül a sor. Semmi érdemleges nem jut az eszembe. Mondjuk általában az összes jó ötletem hirtelen támad, így legalább ezen nem izgulok annyira. Fura érzésem támad, ahogy fekszem a földön, és egyre kilátástalanabb a helyzet, valahogy elszáll a félelem belőlem. Lehet ez az utolsó napom, de lehet hogy ez egy új élet kezdete. Olyan érzés, mintha ezeknek a gonosz lények hatására valami átkattant volna a fejemben, és már nem igazán érdekel élek-e vagy halok. Lehet csak sokkot kaptam, de mindegy is nem igazán érdekel. Szép csöndben kivárom a sorom, aztán majd meglátjuk mi lesz.

by **Thorhalla** Szer. 04 Jún. 2014, 07:30

Résztvevők: Ralf Shaw, Szabó Éva, Hektor Burroughs, Akali Amikwa / Vörös Fülemüle, Alicia Havana, Gulyás Csilla, Sidonie Svehlová, Antoine Alanian, Allen Black, Chen Zu, Jet Li Tao / Halál és Olaf Svenson / Háború
Következő körváltás: 2014. június 8. (vasárnap)

Wayonka énekelni kezdett, míg Csilla megtagadta a parancsot, ugyan aktiválta a képességét, de arra még dühből és kétségbeesésből sem volt képes, amit akart. Amíg ő ott sírt és toporzékolt Tao teljesen nyugodtan lépett oda a földön fekvő Wayonkához és lépett rá a fiú nyakára teljes erőből, ami ezzel a mozdulattal egy újabb reccsenő hangot adott, ahogyan eltört az össze csigolya benne. Ezt már nem élhette túl a fiú. Ekkor a karperecét levéve egy igencsak erős tornádószerű lökéssel kitudta szabadítani magát John Frost kezéből, aki átszakítva a falat a következő szobában landolt, és Csilla felé hajítani a képességblokkolót.
- Azt mondtuk nincs beavatkozás – mondta ridegen Olaf.
John-nak esélye sem volt arra, hogy felfogja, hogy mi történik, már csak a fájdalmat érezte, ahogyan a drótok a végtagjaira tekeredtek, a kezeire, lábaira és a nyakára. Olaf egy elegáns mozdulattal rántotta meg azokat és az említett végtagok egyszerre szakadtak el a fiúról, a halálát a természeti elemek egy utolsó kitörése fűszerezte meg. Még abban a pillanatban, amikor ez történt és éppen nem figyelt rá senki Gunny egy területre ható sokkoló nyílvesszőt vett elő és lőtte oda pontosan Tao és Olaf közé, igaz ez hatással volt az ott levő három diákra is, de a két lovas is sokkolva dőlt el a földön. A robbanás és földrengés ekkor következett be, Gunny a diákokra vetette magát, Olaf kirepült a múzeum ablakán a robbanástól és Tao is igencsak messze került, csúszott egészen a bejáratig. A plafon ekkor szakadt rá az előtérre…
Nem tudni, hogy mikor, de valószínűleg néhány pillanattal később tért magához Sidonie és Csilla, rajtuk Gunny feküdt. A portól mind a ketten fuldokoltak és köhögtek, törmelékhegyek alatt voltak, minden véres volt körülöttük, tele voltak ők is kisebb nagyobb sebekkel, de meg voltak, valahonnan a véren kívül víz is szivárgott befelé. A drótok már nem voltak rajta a fiatalokon, de Allen még mindig eszméletlen volt, Gunny sem volt teljesen magánál, bár láthatóan rajta éppen most gyógyultak be a sérülések, már ami a fején látszott, de ő teljesen beszorult több törmelék közé és hiába gyógyult olyan gyorsan, mint Logan vért vesztett.

Odabent a megfigyelő helységben a többiek is látták, hogy Csilla üvöltözve vetette térdre magát, mire Tao kivégezte Wayonkát. Ralf hisztérikus nevetése tovább folytatódott, a szemei kitágultak, egyértelműen sokkban volt. Antoine próbálta megütni, de a fiú kitáncolt előle, számított rá és nagyobb gyakorlata volt. A robbanás és a teljes előtér berobbanása ekkor történt meg, a kamerákon át még az is látszott, hogy a nagy medencék üvegei berepedtek és víz szivárog kifelé, a vékonyabb üvegek pedig betörtek mindenhol. Chen a kínai kisfiú ekkor érkezett meg oda hozzájuk teljesen elázva és félve.
Éva még mindig a wc-ben volt, ahol az tűnt fel neki, hogy befelé szivárog a víz kintről.
Akali kijött a fedezékből és elindult visszafelé, odaért arra a helyre, ahol elágazott a folyosó és elindultak mindenfelé, azt betudta lőni, hogy merre mentek a többiek. Ő arra indult volna, amikor meghallotta a robbanást, hihetetlen erős szél támadt és a falhoz csapta, ahol a földre esett vérző fejjel. Körülötte és ő maga si teljesen vizes lett, ahogyan az akváriumok berobbantak, a port is érezte és látta innen a vele szemben levő folyosón át, hogy az előtér plafonja leszakadt és betelítette a teljes előteret.

by **Night** Szer. 04 Jún. 2014, 17:04

Nem láttam senkit sem a folyosón íy könnyedén repülhettem vissza az elágazásig, ahonnan szétváltunk. Már meg is indultam volna a többiek után, mikor robbanást halottam, a következő pillanatban pedig a robbanás szele a falhoz vágott.
- Au.
Nyekkentem, mielőtt a földre estem volna. Ami furcsa volt nekem, hogy tiszta víz lettem. Körbenéztem és láttam, hogy néhány akvárium betört, a többi meg szivárogni kezdett. A fejem fájt még az ütközéstől, ahogy akaratlanul is odakaptam a kezem észrevettem, hogy vérzik.
~ Ó szuper.
Óvatosan próbálom kitapogatni, hogy végül is mennyire súlyos a seb, hogy nagyon vérzik -e vagy csak egy kis karcolás az egész.
Miután ezt leellenőriztem tűnik csak fel, hogy az előtér romokban áll.
~ Mekkora pusztítást csináltak. A többiek remélem jól vannak.
Biztatom magam miközben megindulok arra amerre Ratenék mentek, hátha megtalálom őket. Persze minden folyosó és elágazás előtt láthatatlanul fordulok be, hogy nehogy lovasokba vagy azok segítőivel találkozzak.

by **Godlaw / Tao** Pént. 06 Jún. 2014, 18:53

Sajnálatomra a lány nem elég elszánt, bár nagyon próbálkozik, hogy ne kelljen gyilkolnia, a világ sajnos nem így működik. A medve kegyelemdöfése után a Frost karjaiban lévő nagyszájú fiú ismét megelevenedik. Nem is kell mondanom, Háború tudja, hogyan kell betartatni a szabályokat, legyünk magunkkal konzisztensek. Én ugyanekkor a lányhoz lépek közelebb, hogy elintézzem, ám a hatalmas széllökés megzavar. A fiú irányába nézek felvont szemöldökkel, talán az ő képessége elég kiforrott lehet, de Háború eddigre már darabokra tépi őt. Sebaj, van még alapanyag bőven. A következő pillanatban viszont egy robbanás érkezik, csak egy pillanatra látom a nyílvesszőt, aztán meg is bénít. Ahogy a robbanás hátralök, a képességemet veszem használatba. A robbanás lökéshullámát megpróbálom elszívni, de a bénultság miatt csak kis mértékben sikerül, arra viszont elég, hogy ne csapódjak a falnak nagyon, csak csússzak a földön, ez pedig elég nagy mennyiségű elszívott energiát jelent. Ez újabb adag elszívott energia a medvétől szerzett mellé, lassan fel kell használnom, nehogy túlcsorduljak. Figyelek a leomló törmelékre, de a robbanás pont megmentett ettől, így nem hullik rám semmi. Ahogy véget ér az omlás, tekintetemmel rögtön a nőt keresem, aki az egészet okozta.
-A tiéd Frost, enyém az íjász – jegyzem meg Háborúnak, de ahogy oldalra nézek, őt nem látom az épületben, ellenben egy rá emlékeztető lyuk van az ablakon, amerre repült. Ezek szerint tényleg sok energiát szívtam el, ha csak a földön csúsztam.
-Igyekezz! – Mondom valamivel hangosabban Olafnak az ablak felé, hogy meghalja odakintről is.
Nem hagyhatjuk, hogy elszabotálják az akciót, a nagyúr parancsot adott, és nem tűri el a kudarcot. Ennek fényében összeszedem magam, és bár görcsölnek az izmaim, és nehezen tudok mozogni, de lassanként sikerül. A törmelékhez indulok, ami alatt vélhetően a két diák van, bár a portól nem látok sokat, de talán ott van valahol az íjász is. Nem tudok sietni, de idővel odaérek, és minél többet használom az izmaimat, minél több friss vért pumpálok bele, annál gyorsabban múlik majd a zsibbadás és a görcs. Ha odaérek a törmelékhez, az egyik kezemet ráteszem a halomra, és a robbanásból meg a medvétől elszívott energiával feltöltöm az egész törmelékhalmot, ami alatt lehetnek, és rájuk robbantom mindenestül. Ha valóban ott vannak alatta, akkor ez finoman szólva az utolsó fényesség lesz, amit látnak, a romok körülveszik őket, így minden irányból kapják a robbanást… Nem lesz szép látvány.

by **Eva Carter** Pént. 06 Jún. 2014, 20:18

Még, mindig a WC-ben várom, hogy Frost tanárnő szóljon, hogy már nincs veszély. Közben a kekszet majszolgatom, mert megkivántam. Azért, remélem a többiek jól vannak, és már azoknak is sikerült el rejtőzniük időben, akik vele mentek. A földön ülve várok, de történhetett valami, mert kezdet befelé folyni a víz, és az elöbb mintha robbanást is hallottam volna, meg plafon leszakadást. Körül nézek, hogy hátha van ablak, amin talán ki is férek. Ha megvan, akkor talán ki is mászok.

//Most csak ennyit tudtam írni.//

by **King Raten Chromixen** Szomb. 07 Jún. 2014, 16:06

Nevetés közben Tony nekem próbál esni, de egy gyors, reflexszerű mozdulattal hárítom a támadását, miközben megremeg a hely. Ösztönösen átvinném a mozgásomat egy ellentámadásba, kihasználva a hirtelen támadt zűrzavart, de félúton megállok, és abbahagyom a mozdulatot – amennyiben nem érkezik több támadás. Ha valaki más is megpróbál támadni, vagy Antonie folytatná a harcot, akkor egyértelműen próbálok hárítani, vagy visszatámadni.
- Elnézést. Elveszítetem a fejem. – mondom, ha véget ér a kis bunyó, higgadt, halk hangon. Nem azért, mert így gondolom, hanem azért, mert ezt várják el tőlem. Lehajtom a fejemet is, hagyom, hogy az arcomba lógjon a hajam, nagyon színpadias. Közben elátkozok mindenkit. Hát nem látják, hogy ez kellett történjen? A többieknek volt igazuk az árvaházban, most értettem meg. Az erős sorsa, hogy uralkodjon a gyengéken. Ha nincs valaki, aki vezesse a hülyét, akkor önként ront a halálba, és még annak pillanatában se érti meg, hogy mennyire hasztalan volt, amit tett. Olyan emberek kellenek, akik cselekednek amikor kell, megvédik az alattuk szolgálókat, és nem engedik, hogy saját életük ontsák ki önön hülyeségük következményeként. De ehhez az kell, hogy hatalomra jussanak, és hogy szolgálják őket a gyengék. Mert ez a gyenge sorsa. Életet kap, védelmet, és nem kell gondolkodjon. Levesszük a terhet a válláról, megmondjuk mit csináljon, hogyan tegye mindezt. Cserébe pedig csak annyit kérünk, hogy engedelmeskedjen – hát nem jár ezzel mindenki jól?
Ez az egyetlen idealista világkép. Autokrácia, rend, és fegyelem. Közben a monitorra nézek, látom, hogy mit művelnek diáktársaimmal. Ők is tévednek, ők nem akarják megvédeni a gyengéket, csak elpusztítani őket. Nem ez lenne a dolgunk, nem ez az erős feladata. Mindenki téved körülöttem, és ezt csak én látom? Viszont egyelőre nem vagyok kész. Erősebb kell legyek, és ezt nem ezek közt a gyenge, idealista álomvilágban élő gyermeklelkűek között fogom elérni. Ha viszont Apokalipszis lovasai elbuknak, akkor ők sem tudnak magukkal vinni, és tanítani. Patthelyzet, ki kell várnom, hogy ki lesz a győztes ebben a kis párharcban.

by **Sarah** Szomb. 07 Jún. 2014, 16:20

Mindent beleadok abba az utolsó kevés reménysugárba amibe kapaszkodhatom a mutációm képében, de úgy tűnik, hogy ez sem elég, ezt pedig akkor realizálom amikor hallom a csontok ropogását.
- Nem... - Igyekeztem is pedig úgy helyezkedni, hogy problémás legyen odaférni, de úgy tűnik, hogy nem volt elég, a koncentrációm és minden próbálkozásom viszont akkor törik meg teljesen amikor egy nagyobb széllökés és, amire felkapom a tekintetem és még éppen van időm látni a repülő darabokat. Ordításra nyitnám az ajkaimat, de előbb ér valamiféle hatás, talán elektromosság, nem tudom, plusz valamiféle robbanás, de ezt már nem fogom fel tisztán, ezt az egészet pedig sötétség követi.
Bizonyos meghatározatlan idő után térek magamhoz, fuldokolva és köhögve. Lassan tekintek körbe és látom a vért annak a kevés valahonnan beszűrődő fénynek köszönhetően, plusz az egyik tanárnőt, amint pedig nem köhögök annyira vissza igazítom az eredeti helyzetébe a fejem és úgy bámulok egyenesen előre kissé üres tekintettel.
~ Nincs isten... Nincs sors... ~ Kezdek bele néhány még kissé zavaros gondolatba.
~ Ha lett volna bármelyik is segített volna... ~ De nem, nem létezik egyik sem, ebben a világban csak szörnyek léteznek, minden erről árulkodik, még a történelemben is és nem csak a közelmúltban, én pedig túl gyenge vagyok ahhoz, hogy megvédjek bárkit ezektől a szörnyektől, még azt is akinek megígértem, hogy megfogom. Még egy könnycsepp megjelenik a szemem sarkában ahogyan lehunyom azokat.
~ Bárcsak erősebb lennék... ~ Legalább annyira, hogy valakinek segítsek, nem szerettem volna semmi mást... Talán újabb pillanatok kérdése hogy vissza adjam magam a sötétség nyugalmának és talán átmenetileg ideiglenesen magam mögött hagyjam ezt a világot és a fájdalmakat amiket érzek, most... Egyszerűen nem érdekel hogy magamnál vagyok-e vagy sem, éppen az sem érdekelne ha meghalnék, ketten miattam haltak meg, mert erőtlen volta ahhoz, hogy bármit tegyek, nem akarok ezekkel a gondolatokkal élni.

by **Teddy** Szomb. 07 Jún. 2014, 16:29

~ Nem jó nem jó... ~ Keresem a riasztó gombot de nincs, vagy nem találom, ami igencsak furcsa lenne mivel ezeket általában külön jól láthatóan rakják ki főleg ilyen helyeken, de nem találom, létezne, hogy nincs? Egyik szemöldökömet felvonva tekintek hátra a többiekre, majd pedig vissza a panelekre éppen időben ahhoz, hogy láthassam ahogyan ténylegesen meghal valaki és ahogyan berepednek illetve betörnek az üvegek.
- Van egy olyan érzésem hogy hamarosan kimos minket a víz.. - Szólalok meg teljesen ignorálva azt amit esetleg a többiek beszélnek, majd pedig keresem tovább a riasztó gombot mert úgysem adom fel addig, amíg meg nem találom és még mindig nem hisze el, hogy nincs itt a SHIELD, ennyit arról, hogy az a szervezet mennyire megbízható, kétlem, hogy valahol most éppen hirtelen annyira dolog lenne, hogy nem tudnak legalább pár embert ide kiküldeni, ha itt lettek volna talán nem így alakulnak a dolgok és igen, ezért az egészért őket fogom hibáztatni. Még Chenre is rátekintek és intek neki, hogy jöjjön közelebb, amennyiben valóban jön felteszem neki az ominózus és elkerülhetetlen...
- Jól vagy? - Kérdést, a válaszát hallgatva pedig keresek tovább, plusz még az sincs meg, hogy merre lehetne egyéb kijáratokat találni, pedig azt is próbáltam keresni közben, szóval arra is jó lenne visszatérni még mellé, amíg csak a főbejáratról tudunk addig nem sok esélyünk van kijutni.

by **Darren Cain** Szomb. 07 Jún. 2014, 21:47

Beérünk a biztonsági szobába, ahol megdöbbenésemre 6 hullát találunk. Gyorsan elfordítom a tekintetemet, de biztos, hogy ezt a képet nem bírom majd kiverni a fejemből egy-két hónapig. Ha egyáltalán. Nem hittem volna, hogy bármi, amit ma látok, ezen túl fog tenni. Tévedtem. A biztonsági kamerákon át látjuk, ahogy meghal Medve. Hirtelen minden leáll. Nem hallok és nem látok semmit. Halkan, szinte motyogva, hallom ahogy valaki üvöltözik a szobában. Meg valaki nevet. Hogy tehet bármelyik társam is ilyet? Ez egyik barátunk volt. Együtt jártunk vele órára, együtt ettünk egy házban laktunk. És most halott. Ennyi. Ezek megölték. Minden probléma nélkül. Hidegvérrel. Egyikünknek sincsen semmi esélye ezek ellen. Ha nem jutunk ki innen, mind meghalunk. Érzem, ahogy a bennem lévő állat próbál eluralkodni. Nem hagyhatom, még nem. Nem tudom, hogy mit tennék a többiekkel. Még kell a gondolkodás és az emberi együtt érzés. Végre kiesek a sokkból és látom, ahogy a többiek vitatkoznak. Nem tudom, hogy ez mitől lehet. Elég egyértelmű a cél, nincs miről veszekednünk.
- Oké, szerintem itt nem maradhatunk. Bárkinek valamilyen ötlete?- kérdezem meg a társaságtól.

by **Danny Long** Szomb. 07 Jún. 2014, 22:03

Nekiugrom Ralfnak, de ő gyorsabb nálam, és kitér előlem. Kicsin múlik csak, hogy nem esem el, de végül csak kicsit túlfutok. Nem támadok újra, csak dühödten az asztalra csapok az öklömmel. Mély levegőt veszek, és visszafordulok a többiek felé. Kicsit kitisztult a fejem, de Ralftól nem kérek bocsánatot. A srác nem normális, és ezt most már nem tudom elképzelni, hogy máshogy gondoljam. Nem tudom, mi lett volna, ha sikerül megütnöm, de lehet, hogy nem hagyom abba időben... Lassan visszamegyek a monitorhoz, ahol pont végig tudom nézni, ahogy az egyik Lovas hidegvérrel kivégzi Medvét. Nem érzek már intenzív döbbenetet vagy félelmet, csak fásult elkeseredést. Medve meghalt, és gondolom mindjárt a többieket is megölik. Mind meg fogunk halni... Hátrálok néhány lépést, és a falhoz támaszkodva leroskadok a földre úgy, hogy ne lássam a monitort. Elég volt már, nem akarom látni a többiek halálát is. Hatalmas robbanás rázza meg az épületet, de nem annyira foglalkozom vele. Felnézek, és meglátom Chent, aki csurom vizesen beállít a szobába. Alicia a gondjaiba veszi, így nem kelek fel, csak ülök a fal mellett. Tényleg úgy fogunk mi is meghalni, mint Medve? Ő legalább az utolsó pillanatig harcolt, mi meg a meneküléssel is annyit értünk el, hogy páholyból nézhettük a halálát. Hogy hagyhatta ezt Frost? Nem neki lenne a dolga, hogy megvédje a diákokat?! Vagy ezek még nála is ennyivel erősebbek? Hektor szavaira csak keserűen elmosolyodom. Nincs ötletem.

by **Thorhalla** Szomb. 07 Jún. 2014, 22:11

Résztvevők: Ralf Shaw, Szabó Éva, Hektor Burroughs, Akali Amikwa / Vörös Fülemüle, Alicia Havana, Gulyás Csilla, Sidonie Svehlová, Antoine Alanian, Allen Black, Chen Zu, Jet Li Tao / Halál és Olaf Svenson / Háború
Következő körváltás: 2014. június 12. (csütörtök)

A teljes kinti üveg is betört, nem csak annak hála, hogy Olaf kirepült. A férfinak nem volt védelme ilyesmi ellen, Tao pedig látja őt odakint vérző fejjel a földön feküdni. Láthatóan életben volt, de nem mozdult, valószínűleg eszméletlen lehetett. Frost sem látszott, az egész rész le volt arra omolva, amerre a nő is lehetett. Gunny-t sem látta, valószínűleg a romok alatt lehetett. A romokat feltöltötte az elszívott energiával és felrobbantotta azt.

Tao:

többiek a romok alatt:

többiek máshol:

by Ajánlott tartalom