Coney Island-i múzeum

Johnt a tanarnobol arado felelem megcsapta. Hirtelen a demonok tamadasa ugrott be neki, es megindult hogy ki tudjon rohanni ebbol az ismeretlen epuletbol, es lemaszhasson egy biztonsagos csatornaba. Csilla ugyan megigerte hogy vigyazz ra, de egy csatornaban tenyleg semmi baj nem lehet. Rohant a folyoson, mikor feltunt a ket alak. Nem tuntek annyira baratsagosnak, foleg hogy latta ket iskolatarsat elfutni eloluk. Hatranezett, hogy Csilla hol van, de a lany eltunt. Hirtelen felelem megerosodott. Csilla hazudott es egyedul hagyta! Bar a ket alak nem tunt demonnak, lehet hogy ok is a demonok szallitjak az aldozatokat! Vagy mi lesz, ha ok most megeszik? Latta ahogy az egyik elindul fele, igy gyorsan megprobal kitalalni valamit. Hatha csak ok is ehesek vagy valami ertekest keresnek. Sokszor latta, hogy utcan a rossz kinezetu alakok amikor odamentek valakihez, az atadta a targyait, es igy eletben hagytak. Gyorsan eloveszi a felig megevett szendvicset es a kezerol leveszi a kepesseg blockolo karperecet, majd felenken a kozeletdo fele nyujtja.
-Ajandek? - kerdezi remego hangon, keszen arra, ha az nem fogadja el, akkor hozza tudja vagni, es elmenekulni. A szive a torkaban dobog es izzad a felelemtol. Nagyon remeli hogy azok pozitivan reagalnak es nem probaljak megenni.
A folyoson huzat keletkezik, valamint a tarolokban a viz elkezd kisse aramlani.

Frost tanárnő igencsak komolynak látszik és ránk parancsol, hogy bújjunk el. Majd az ázsiai diák szólal meg és Apokalipszis lovasait emlegeti.
~ Na ne! Én ugyan harc nélkül fel nem adom. Mi lehet a legrosszabb eset? Legfeljebb elkapnak és lovassá tesznek engem is. - az utolsó gondolatomnál kicsit elmosolyodom.
Az évek alatt már teljesen ösztönössé vált az, hogy a tényleges legrosszabb eset (a halál) fel sem merül a gondolataimban, ugyan is a képességemet még nem teljesen uralom, és az érzelmeim is befolyásolják azt, ezért nem szabad meginognom még gondolatban sem.
~ Na Persze elbújni? Komolyan azt várja, hogy meglapulva nézzük miközben ő élet- halál harcot vív a lovasokkal? Végül is félig már X-ek vagyunk, és mindannyian tudjuk hogy az X-men bármire képes. - gondolom miközben körbenézek, valami fegyvernek használható dolgot keresve.
- Éva nézz te is körbe, keress olyan dolgot amit fegyverként tudunk használni - mondom Évának.
Ezután, ha találok valamit ha nem, keresek egy búvóhelyet a közelben, minél közelebb szeretnék maradni a tanárnőhöz. Egy olyan helyet próbálok keresni ahonnan esetleg ráláthatok a tanárnőre. Én nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, hogy ezek a lovasok legyőzzék a tanárnőt. Egyelőre elbújok engedelmesen, de ha valami rosszra fordul készen állok, hogy közbe lépjek.

Könnyedén megtaláljuk a tanárnőt és, szinte biztos, hogy a segítségével, elmenekülünk a két félelmetes lénytől is. A tanárnő gyorsan parancsot is ad az elrejtőzésre, de néhány diák ezt nem szeretné követni. Akármennyire is rosszul esik és akármennyire is szembe megy a csapat egységgel meg erkölcsösséggel, de Ralfnak igaza van. Az itt lévő csapatnak szinte semmi esélye sincs. Mondjuk ha megállapodnánk, hogy néhányan maradunk és harcolunk, míg a gyengébb mutációval rendelkezők megpróbálnak elbújni. Ezzel a probléma, az, hogy nem tudjunk mi a képességük. Mármint ha valami képesség másolás vagy más amivel kihasználhatják, hogy mi gyakorlatilag hangyák, ott állunk.
- És ha képesség másolók? Életerő vagy energia elszívás? Akkor az itt létünk egyenesen hátráltatja a Tanárnőt. Nem mondom, hogy üljünk és számoljunk bárányokat a halálunkig, de több információ kell. Egyenlőre jobb, ha mindenki elbúj. - mondom a többieknek, mielőtt elindulnánk Ralffal. Nem szívesen hagyom ott Ms. Frostot, de mi közelében nem vagyunk az ő szintjének. Se a lovasokénak. Próbálom kiszagolni a lovasokat, nehogy véletlenül beléjük fussunk. Megpróbálok viszonylag közel maradni, mert azért még akarok segíteni a többieknek. Azt mondjuk nem tudom, mi lesz ha sarokba szorítanak. Remélem nem jut el addig a helyzet.

Megérkezünk és nagyjából úgy néz ki, hogy egyenlőre nincs valami nagy felfordulás, azt leszámítva, hogy a tanárnőn egyértelműen látszik az idegesség és hogy nem válaszolt a feltett kérdésemre... Egy darabig nézek rá, de végül mégiscsak fel kell tennem a kérdést megint.
- ... Szóval... Mi történt? - A válasz egy szigorú tekintet amit a magam viszonylag nyugodt tekintetével viszonozok töretlenül, nem ijeszt meg csak azért mert tanár vagy telepata, elhiszem én, hogy hű de, azonban én tudni akarom, hogy mi történt, hogy legalább valami fogalmam lehessen arról, hogy mekkora probléma lehet, ugyanis biztos, hogy probléma van, ám bízom benne, hogy nem annyira súlyos mint amennyire most kinéz. Szóval tartom a tekintetet, egészen addig, amíg Chen meg nem szólal.
- Óh... Kedvem támadt elszívni egy cigit. - Fejezem ki a növekvő idegességemet, mert bennem is megugrott egy pár szinttel a vészjelző az információnak köszönhetően, egyenlőre viszont tartom magam, úgy értem ijesztő a gondolata annak, hogy kik vannak itt... Apokalipszis lovasai, nyakig vagyunk a kulában, de egyenlőre nem félek annyira mint ahogyan abban a másik realitásban féltem, valószínűleg azért nem mert még nincsenek itt ebben a teremben személyesen.
- Tájékoztatom a sulit. - Ezzel a mondattal kapom elő a telefonomat és kezdek el rajta rég begyakorolt villámgyors mozdulatokkal pötyögtetni, közben egy pillanatig felnézek és elkapom Antoine tekintetét, amire bólintok majd pedig megkapaszkodom a vállában és követem, meg kell kapaszkodnom, ugyanis én csak megyek, a lábaim járnak de nem azt figyelem, hogy merre megyünk, jobban koncentrálok az írásra, ezért kell valami amiben kapaszkodva minimálisan tájékozódhatok közben... És, hogy mit írok?
" Jonah! Van egy elég nagy gebasz az akváriumoknál, megjelentek Apo lovasai és mivel más nincs itt vagy ránk vagy a tanárnőre pályáznak, segítség kéne és egy jó adagnyi szerencse! " A végével főleg a mutációjára utalok, de igazából észre sem veszem ahogyan elküldöm a levelet, de már el is ment! Mivel minden hülyeségébe simán bele tud rángatni és merem azt mondani hogy valószínűleg bírja annyira a burámat mint én az övét, nem hiszem, hogy szarban fog hagyni és még mindig az egyik legmegbízhatóbb személy azok közül akiket ismerek, a többinek nem is igen tudom a számát sem, bár ha tudnám is valószínűleg őt tájékoztatnám. A rendőrséget nincs értelme, ha kivonulnak ki tudja, hogy milyen mészárlás lesz esetleg itt, igaz nem tudom, hogy mire lehetnek képesek, de a név magáért beszél. Ja igen és hogy miért üzenet... Hát, nem lenne túl jó ötlet a csendes épületben beszélni jelenleg, igencsak jó utalást adnák arra, hogy merre találhatnak minket.

Gyorsan olda érek a tanárnőhöz, és a következő utasitása, hogy relytözzünk le, és a Kínai sráctól már tudom, hogy miért. Én, még gyorsan be pakolok a táskámba, majd meghallgatom Sidoniet azt akarja, hogy inkább fegyvert keressek.
~ Számomra itt annyi egyver lenne, ha a képességem már akkora lenne mint Magnetonak, hogy még magam se tudnám, hogy melyiket választanám, vagy esetleg mindet. - Gondolom magamban, de a relytőzés inkább jobban hangzik. Így miután, mivel gondolom márcsak hárman vagyunk itt, vagy ha medve is itt van, akkor először felé fordulok.
- Tedd, amit a tanárnő mond, és bújel. - Mondom neki, majd a társam hoz fordulok, és neki is szólok. - Sidonie gyere, bújjunkel. - Mondom neki, és ha még Csilla is itt van, szólok neki is. - Csilla gyere te is. - Mondom, és indulok megkeresni a nöi mozsdot. Ha meg találom, és ha van ott egy kajás autómata, be terelem a két lányt, ha követtek engem, majd belülről megpróbálom az autómatával elbarikádozni magunkat.

Elismerem, hogy lennének áldozatok, ha mind szembeszállnánk velük, de nyerhetnénk. Nem hiszem el, hogy Ms. Frost egyedül megcsinálná. Ismerem és tisztelem, de ez még neki is sok lenne. Annak a gyereknek, aki lehülyéz és vízipisztolyokról beszél, megmondom a véleményemet.
- Hiába hatalmas és gyors a bölény, egy csapatnyi vadász győzelmet arathat felette, ha nem fél a szívük és egymásnak vállvetve harcolnak. Az őseim is így maradtak életben a vad prérin. Én nem bújok el.
Éva új barátnőjének a hozzáállása már jobban tetszik. Fegyvert akar és nem is megy messze. Ez is egy megoldás, hogy rejtekhelyről támadunk. Az a lány, aki velünk volt a másik dimenzióban is, Csilla, ha jól emlékszem, minket hülyéz le, de aztán egyedül szalad egy másikért. Akkor ki a hülye? Aki összefogna a többiekkel és együttes erővel állna ki vagy a gyenge, aki egyedül rohan szembe a veszéllyel? Ő is életet akar menteni és én is, de Csilla rosszul választ. A Fehér Királynő jól mondja, mi elhozzuk. Azt mondja, hogy csak ő, de nem rázott le, úgyhogy én jövök vele. Ez az Alicia is értelmes dologgal próbálkozik, beszól a suliba. Akkor jön az X-Men és nem lesz itt baj. De hogy addig se legyen túl sok áldozat, én kitartok Ms. Frost mellett. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül. Nem sokan lépünk fel határozottan, de azért vagyunk. Vörös Fülemülére úgy nézek, mint Jótét Dalnokra, mikor medvévé változott és hagyni akartam, hogy erősebbnek érezze magát. Számoltam azzal, hogy nem nézünk még egyszer szembe. Most nem érzem olyannak a helyzetet, de ez is veszélyes. A vöröskének ennyit mondok:
- A Wakan Tanka ereje legyen veled!
Biztos, hogy fogja érteni, mert a lakotáknál ez a mindenhol létező ősi teremtő erő és ez az egyik első dolog, amit arról a törzsről meg lehet tanulni. Nem csak a saját törzsemet ismerem és ha én tudom cheyenneként, ő biztosan sokkal többet is tud róla. Magamban Maheo-hoz szólok:
~Nagy Szellem, légy velem, hogy legyőzzük a sötétségben rejlő erőket!
Kint is lehetnek még, igaza van a tanárnőnek, de én segítek neki lefoglalni a Lovasokat. A többiek addig találhatnak másik kijáratot. Vagy csinálnak. Hacsak nem nyúl bele a fejembe, én is kirohanok vele. Tőlem adhat utána intőt vagy beküldhet az igazgatóhoz, de én nem hagyom itt. Ha ki tudtam vele futni, akkor közben már felvettem a kék bundás medvealakomat és a rettegő gyereket elkértem tőle:
- Elviszem és visszarohanok ide segíteni.

A retard gyerek visszavág, erre azért még megfordulok, és töprengő arcot vágok.
- Krizantémot, vagy tulipánt látnál szívesebben a temetéseden? Csak érdeklődök, ó hatalmas és bölcs vadász, aki megindul egy háborúba amit nem nyerhet meg, fegyverek nélkül. Vagy huhugjak kettőt és öltsek állat alakot, hogy meghallgass? – nézek rá, majd megbököm Hektort.
- Te, bölcs és hatalmas majomisten, mond már, nem hülye a gyerek? – kérdezem, és ez után fejemet csóválva tényleg megindulok. Nem érdekel, aki hülye, az haljon meg, ilyen a természetes kiválasztódás. Mondjuk lehet, hogy már születésekor ledobták volna a Taigetoszról, nem tudom. Mindegy, nem erősködöm, az ő élete, ő halála.
- Szerinted hol bújjunk el? – kérdezem fojtott hangon, hiszen nem tudom, hogy merre lehetnek üldözőink. Ha végül sikerült Anthonyékhoz csatlakozni, akkor őket is bevonom a beszélgetésbe. Pörög az agyam, de nem igazán jut eszembe semmi jó hely, hiszen nem ismerjük a múzeumot, és a körbejárásakor se búvóhelyeket kerestem.
- Ezeken a helyeken szokott lenni iroda, nem? Biztonságiak, ilyesmik. Az nem lenne jó ötlet? Talán az ajtó is zárható ha megtaláljuk. – vetem fel az ötletet, de nem igazán akarok vitatkozni, az első értelmesnek tűnő felvetésre is rábólintok, nekem mindegy merre megyünk, csak haladjunk.

Magamhoz veszek valamilyen tárgyat amivel nagyobbat tudok ütni mint a kezemmel.
~ Ez az indián kinézetű srác semmiképpen sem akar elbújni, kíváncsi vagyok a tanárnő hagyja-e hogy vele menjen, vagy elkábítja telepatikusan, hogy ne zavarja őt. Akárhogy is lesz, én megbújok itt a közelben.
Éva azt szeretné hogy vele tartsak, de nekem más terveim vannak.
- Menj csak Éva, én a közelben szeretnék maradni, ha esetleg mégis szükség lenne a segítségemre itt legyek a közelben. - válaszolom Évának.
Ezután látom, hogy a tanárnő megindul egy folyosón, azt hiszem a kijárat felé tart. Előjövök a rejtekhelyemről és a tanárnő után osonok. Mindig próbálok fedezékben maradni és közben figyelek hol tudnék elbújni gyorsan ha mégis baj lenne.
Érzem ahogy a padló megremeg majd egy morajlást is hallok.
~ Vajon mi történhet ott? Ennél közelebb nem szeretnék menni, mégiscsak igen veszélyes mutánsokkal állunk szemben és nem szeretnék a tanárnő útjában lenni.
Itt keresek valami búvóhelyet és várom a további történéseket.

A tanárnő szavain nem lepődőm meg, elvégre miután osztálytársunk elpöccintette nekünk ezt a kis információt, már én is rájöhettem, hogy ez nem gyerekjáték.
Mielőtt elindulnék Rejtőző Medve jó kívánsággal biztat,amit én viszonozok.
-  Maheo Legyen veled.
Mondom, miközben megiramodok a búvóhelyem felé. tudtam, hogy a szárnyaim miatt nem tudnék szűk helyekre könnyen bemászni, és elégfeltűnő színekben pompázom sajnos a természet jóvoltából, így olyan hely kellett nekem, amibe bele tudok valamilyen szinten olvadni. Miután megtaláltam ezt a helyet, felmértem a környezetemet, próbáltam viszonylag takarásban maradni a kíváncsi szemek elől, még ha be is olvadnék a környezetem színeibe, ez mégiscsak biztonságot ad. Ezek után próbáltam mozdulatlan maradni, miközben figyelem a környezetem és ha a lovasok közelbe érkezne, mármint olyan távba ahonnan, már kiszúrhatnak a környezet ellenére, akkor álcázni fogom magam a biztonság kedvéért.
~ Elvégre amit nem látsz, azt nem is bántod, nem igaz?

Úgy tűnik vannak akik mindenképpen harcolni akarnak. Nem mondom, hogy nem értem miért. A tény, hogy pár társamat és barátomat hátrahagyjam, engem is zavar. De ha maradok és harcolok, azzal csak a tanárnő dolgát nehezítem és megkönnyítem a lovasok dolgát. A tanárnő nem hülye. Bőven nem vagyunk elég képzettek, hogy veszteség nélkül kiszedjünk két lovast. Ralf leáll beszólogatni, ahelyett, hogy menekülnék. Megbököm a könyökömmel. Nem kell ekkora pöcsnek lenni.
- Tudom, hogy miért akarsz segíteni. De ha te is mész, azzal csak a tanárnő dolgát nehezíted. Még egy dolog, amiatt aggódnia kell. Nem tudunk szemtől szemben harcolni velük. Az elbújás a legjobb módszer.- mondom Medvének. Ezután Ralffal elindulunk. Folyamatosan figyelek minden érzékszervemmel, hátha hallok valamit, amit más nem.
-  Nem tudom. Most hagytuk ott egy csapat mutánst. Ezek után biztos nem fogok biztonságiakra hagyatkozni. Nos vagy megölni jöttek minket, vagy elrabolni/toborozni vagy pedig a tanárnőt megölni vagy toborozni. Bármely esetben a legbiztonságosabb, ha a lehető legkisebb, de ütőképes csapatokba rendeződünk, majd szétszóródva elbújunk. Ez nyilván való és ennél ütőképesebbek sem leszünk. Az iroda nem rossz ötlet. Főleg ha 2 vagy több bejárata van. Ez a legfontosabb. Utána a zugok. Aztán pedig víz jelenléte.- gondolkodok hangosan, de persze nem annyira hangosan, hogy meghallhassák. Legalábbis ez a szándékom. Ekkor megpróbálom felidézni, hogy láttam-e ilyen szobát az akváriumban. Ha igen, akkor odamegyünk, megpróbálva elkerülni a lovasokat, ha nem akkor pedig keresünk egyet, sorban feladva a feltételeket.

John osszerezzent, mikor latta, hogy jon fele a ket alak. Ekkor szakadt le a mennyezet, es olelte at Frost. Szavaival nyugtatta, es mikor megfordultak akkor latta, hogy Csilla is itt van ket ismeretlennel egyutt. Epp jobban lenyugodott volna, mikor hirtelen egy robbanas tortent mogottuk. Ekkor az esemenyek felgyorsultak. latta, amint Csilla elvagodik, elkezd verezni, es Olaf maga ele huzza. John szemeben felelem es duh vegyult. Csak most ismerte meg Csillat am a lany kedves volt, es latszolag segitokesz, most meg ez az alak meg akarja olni. Pont mint a csaladjat. Hallja valahol a tudata szelen, hogy a masik alak beszel valamit, am o most csak arra tud koncentralni, aki Csillat fogjul ejtette. Kitepi magat Frost kezebol, es sirva rohan az alak fele.
-HAGYD OT BEKEN! - Uvolti Csillara utalva, de ezt mar nem mondja ki. - Ne old meg, mint a szuleim vagy Albertet!
Amennyire tole tellik, megprobal oda rohanni, es meglokni a ferfit, hatha attol elesik, es Csillaval el tud menekulni. A szive felelemmel es duhvel van teli.

Csend, néma csend. Hiába füleltem egyenlőre még nem hallottam semmit.
~ Gyanúsan csönd van.
Valószínűleg az ördögöt festhettem a falra ugyanis, a bolton kívülről robbanás zaja szűrődött be. Ezek után is tovább füleltem és maradtam a helyemen, ahol láthatatlanság nélkül is egészen be tudtam olvadni, de azért a biztonság kedvéért megpróbáltam mentális úton felvenni a kapcsolatot a tanárnővel.
"~ Tanárnő, mi a fene folyik ott? Szüksége van a láthatatlan légi segítségre, vagy maradjak a helyemen?"
Teszem fel magamban a kérdést, és ha nem jön válasz akkor nyugtalanul fülelek tovább, hátha meghallok valamit kintről. Mármint a bolton kívülről. Ha pedig segítséget kér, akkor először kilesek, majd a terepet gyorsan felmérve döntöm el, hogy álcázva repülök -e már ki a boltból, vagy később álcázom magam.

Nem alacsonyodhatok le ennek a semmit nem tisztelőnek a szintjére. Úgy viselkedik, mint Acsargó Kakas, akivel szerencsére nem volt kellemetlen ügyem az elrablásunk óta. Amikor vészhelyzet van, mindig van egy, aki csak eljátsza, hogy ő a mindentudó és mindenkit lenéz. Megjegyzem magamnak ezt a gyereket és ha már vége lesz a mai összecsapásnak, akkor lesz vele egy beszélgetésem. Mikor bekerültem az iskolába, sok ilyenen estem túl és kaptam is intőket. Mielőtt a fEhér Királynő után rohanok, ennek a majomszerűnek még visszaszólok:
- Fogalmad sincs, miről beszélsz! A rasszisták itt állnak a kapuban. Ha követni akarod őket, hát tessék! Akinek bátorság nincs a szívében, az szavakkal marakodik - idézek egy ősi cheyenne mondást Csökött Majomnak. Ez lesz a neve. Nem az értelme csökött, hanem a szíve. Elvárja tőlem, hogy fordítsak hátat őseimnek. A barátja, Óriás Kéz már finomabb kiadás, de vele sem értek egyet. Vörös Fülemüle áldását főhajtással köszönöm meg és elfutok a két lánnyal. Tudtam, hogy a Fehér Királynő dühös lesz, de azt hittem, elfogadja a segítő jobbomat. Nem adja ide azt a gyereket. A robbanást még elkerültem nagyjából, de csápok tekeredtek rám és belémharaptak, elröpítettek. Próbáltam küzdeni, hogy el tudjam vágni a csápokat. A fekete mutáns, Halál parancsol a másiknak és megaláz mindenkit, a Fehér Királynőt, a lányokat. Sokat mutatnak magukból, de nem lenne szabad így beszélni velük. Az én torkomból folyik a vér és fulladozok, ezért nem tudom szóban megvédeni őket, pedig megtenném, Nonoma farktollaira mondom! Nem fogok itt beszélni, csak támadok. Tudom, hogy ezt akarják, de a többieknek ártanának, ha nem tenném. Inkább a másikat támadnám meg, de... Butaság! Mindenképpen támadni fognak, akármit csinálok. Képtelen lennék elnézni, hogy az én bölcstelen döntésem miatt ölik meg Csillát vagy Éva barátnőjét. A Fehér Királynő még egy komoly ellenfél, talán együtt tudnak valamit csinálni Háborúval. Megtámadom Halált, lágyéknál próbálkozok odacsapni és levágni a férfiasságát vagy keresztülszúrni a karmaimmal. Ha már ott leszek, akkor pedig a lábát el is akarom harapni. Maxemista erejére, leld pusztulásodat, Halál!

Próbálok a tanárnő után osonni, ami sikerül is, de szerencsétlenségemre a folyosón futunk bele a két lovasba, így nincs esélyem elrejtőzni. Próbáltam távolabb maradni meg elbújni, de simán észrevettek, mondjuk így utólag nem is csodálom. A tanárnő ránk mordul, ami teljesen érthető is, mert ő világosan elmondta mit tegyünk.
A beomlott plafonon keresztül egy nő érkezik meg, de sok időm nincs megnézni, hogy ki az mert egyből beindulnak az események. Először robbanások keletkeznek mindenfelé, majd még szinte fel sem fogtam mi történt, de már érzem, hogy valami körém tekeredik. Reagálni sincs időm, a húsomba mar az acélhuzal amivel körbetekertek, majd egy hatalmas rántással hirtelen a lovas lába előtt találom magam.
Ahogy ott fekszem nyöszörögve a lovas lábánál, tudatosul bennem, hogy nem volt egy jó ötlet a tanárnő után jönni.
~ Ügyes voltál Sidonie hősködj csak látod itt az eredménye! Mindjárt sírva fakadok annyira fáj, de muszáj erőt vennem magamon. Nem is értem magam minek jöttem ide, nincsenek harci képességeim, mégis miben tudtam volna segíteni a tanárnőnek? Sokszor elgondolkoztam az iskolaévek alatt, hogy nekem talán nincsenek is képességeim és az egész egy tévedés, hogy itt vagyok. Most is ezt érzem, hogy csak kolonc vagyok itt a többieknek. A tanárok mindig azt mondták, hogy nekem misztikus képességem van, legyek türelmes és kitartó. "Nem tudjuk még mire leszel képes az erőddel" hangzott mindig. Hát leginkább semmire, most nagyon úgy tűnik. - gondolom magamban miközben kezdem felfogni mi történik körülöttem.
A másik lovas egyfajta párbajra hívta ki az indián társunkat, aki közben átalakult valamilyen medvefélévé. Eddig nagy volt a szája, és most bizonyíthatja tehetségét.
~ Nem sok esélye lehet ezek ellen a szupermutánsok ellen, de azok rendkívül magabiztosak, nagyképűek és lenézők. Talán ha eléggé elbízzák magukat még az is lehet, hogy meglepetést tud okozni az indián fiú. - ezután tudtam kicsit szemügyre venni a nőt aki a plafonon át érkezett.
- Hála istennek Gunnhild tanárnő... - nyöszörgöm a földön fekve.

Medve nyilvánvalóan nagyon nem látja át a helyzetet, és a lányokat is magával rántja. Mit akar csinálni Apokalipszis Lovasai ellen? Persze felmerül bennem is, hogy X-man jelöltként az lenne a dolgunk, hogy bátran szembeszálljunk bármivel, de ez csak egy pillanatig tart. Az én kis illúzióimmal mit tudnék kezdeni?! Közben kialakul egy éles szóváltás Ralf és Medve közt. Dühít a dolog, mert csak hátráltat minket a veszekedés, de mire megpróbálhatnám leállítani, már el is indulnak két irányba. Nagy levegőt veszek és döntök. Megfordulok, és elindulok Ralfékkal után, Aliciával együtt, aki a vállamra támaszkodik és közben SMS-ezik a suliba.
- Nem igazán szoktam, de ha ebből kimászunk, elszívok veled egyet! - felelem közben idegesen a másik megjegyzésére.
Még hátranézek egyszer, és látom, hogy Medve, Sidonie és Csilla nem jönnek, hanem a tanárnővel maradnak. Nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy most látjuk őket utoljára. Végül sikerül megtalálnunk a biztonsági őrök öltözőjét. Épp kérdezném, hogy mi a további tervük, amikor meghallom a robanást.
- Ó a francba...- Ez nagyon nem hangzott jól. Alapvetően szeretem a képességem, de nem vagyok harcos, és ezt most először bánom igazán. Lehet, hogy ez az életembe fog kerülni.

//Bocs, Teddy, hogy nem írtam előző körben. Már azelőtt írtad, hogy jössz, amerre én, szóval úgy vettem.//

Végighallgatom Hektor mondandóját, majd megcsóválom a fejem.
- Nem értesz. Azért gondoltam a biztonságiak irodájára, mert ott általában van kamera, vagy valami, nem? Akkor láthatnánk, hogy merre tiszta a terep, és kiszökhetnénk a biztonságba. – magyarázom el a tervem. Bár nem vagyok teljesen biztos benne, otthon, az árvaházban így működött – volt egy iroda, ahova gyakran belógtunk, és láttuk, hogy ki merre mit csinál. Ha itt is így működik, akkor ennél jobb esélyünk nem nagyon lehet.
- Én legalábbis szívesebben látom hogy merre járnak, minthogy meglapulva várjam amíg rám találnak. – mondtam, és haladtam tovább. Találtunk is egy helyet, ami ránézésre hasonlított ahhoz, amit kerestünk – azonban zárva volt. Közben egy szép kis robbanást is hallottam, ami nem volt túl jó előjel.
~Vakantonka, mi, kisköcsög? ~ gondoltam a hülyegyerekre, aki mindenáron harcolni akart. Nem hittem, hogy még életben van.
- Hektor? – néztem a hátam mögött az erős majom-mutánsra. Reméltem, hogy nem töri be az egész ajtót, csak a kilincs nyelvét maximum – ez esetben könnyen bemehetünk, de még nem olyan feltűnő, hogy itt áthaladtunk. Ha bemegyünk, keresek valamit, amit az ajtó elé tolva talán lelassíthatjuk esetleges üldözőink.

Egyik lány sem jött velem, de ezzel most nem tudok mit kezdeni, talán most csak annyit tehetek, hogy bemegyek a lány mozsdóba, és megvárom ott, hogy végetérjen ez az egész. Belépve, csak a szokásos dolgok vannak itt, legfejebb ha esetleg, úgy adódik a dolog, talán itt kipróbálhatom a képességemet elleük, de remélem, hogy erre nem fog sorkerülni. Egyből, az egyik VC fülkébe rohanok, és magamra zárom a fülke ajtaját, és megpróbálok, úgy el helyezkedni itt, hogy azért ne legyek látható. Majd, valami robbanás félére leszek figyelmes, és ki is lépek a fülkéből, de csak a fülkéből, de a mozsdót nem hagyomel. De, azért a fejemben motoszkál a kérdés, hogy még is mi a f@sz volt ez. Viszont, azzal is tisztában vagyok, hogy a tanárnő, direkt megmondta vagy tudom is én, hogy semmiképpen se hagyjuk el, azt a helyt, ahova el bújtunk. Ezért, sem akarok kimenni.

A válasz ami az üzenetben érkezik megnyugtató, noha fogalmam sincs róla, hogy hogyan lehettek ennyire gyorsak... Bár a tanárnő telepata, szóval mégsem annyira meglepő hogy küldött egy üzenetet, neki ez ugyan olyan lehet mint amit én csináltam az előbb csak kicsit privátabb hálózaton, érdekes belegondolni, bár éppen nem ezen agyalok, még küldök egy " óh, fasza ", reakciót aztán ezt a beszélgetést a pinkkel egyenlőre zárolom, bár tudnék erre megjegyzéseket tenni, egyrészt mert itt dominancia parti lesz, másrészt meg nem tudnának valami olyan személyt is küldeni akire én is csorgathatom a nyálam?... Na jó ne túlozzunk, de így belegondolva nincs sok férfi akit csak úgy ki lehetne küldeni ha valami probléma van, érdekes tény... De éppen ez ki a francot érdekel? Mire befejezem az egészet már úgyis megtorpanunk egy zárt ajtó mellett, ez az a pont ahol elengedem az eddigi öh... Minek mondjam? Mondjuk úgy hogy kísérőm, avagy Antoine vállát mert már nem igazán kell attól tartanom hogy egy gyenge pillanatban hasra vágom magam és megfejelem a padlót, ellenben várok, hátha valaki tud megoldást adni az ajtó problémára. Ez egészen addig tart amíg meg nem hallom a robbanás hangját.
- Azt hiszem megjött az erősítésünk, Ameliat és Gunnhildet küldték... De azért mozoghatnánk befelé. - jegyzem meg a többieknek csupán tényközlésként, de akkor sem érzem úgy, hogy sokáig kéne még itt ácsorognunk és várnunk hogy az ajtó varázslatos módon kinyíljon, szóval remélem intézkedik valaki, bár ha más nem, akkor van egy jó ötletem, legalább is ha kulcsos a zárszerkezet... Ha nem akkor mehet a kukába az egész, vagy próbálkozhat más... Vagy így belegondolva inkább most hagyom az egészet mert talán egy erősebb lökés is megoldhatja a problémát azt pedig szerintem nem nekem kell intézni, ellenben én akkor viszont előveszek egy doboz cigit itt és most, egy szálat már a számba is veszek majd pedig a többiek felé nyújtom.
- Valaki kér? Ja és tűzriasztót be fogja baszni, de legalább tűzoltók is jönnek majd nézni a lovasok által garantált műsort. - Addig meg pár slukk belefér amíg a víz ki nem oltja, bár ha jól csinálom akkor ez talán elkerülhető, egyenlőre pedig nem gyújtok rá, várok a többiekre, hogy kell-e másnak vagy eltehetem a dobozt, mert ezzel a füstöléssel biztos, hogy nem fogok várni amíg ez a helyzet leül, most akarok lehiggadni és nem tartani attól, hogy elkapnak.