Parkok és terek

//Érthető okokból itt sem tudok kört váltani, vasárnap lesz új körváltás, addig remélem mindenki ír.//

-/// Dylan James O'neill - Taz ///-

Az iskola társaimmal való találkozás óta, csatlakoztam hozzájuk. Hátha úgy többre megyünk. De az előadás is kezdetét vette lassan. Ennek érdekében a fő sátor bejáratához igyekeztünk ahol egy kisebb tömeg fogadott minket. Az emberek igyekeztek bejutni és jó helyet foglalni az előadásra maguknak. 
Mi is bejutottunk és helyet foglaltunk odabent, de közben felkészülve minden lehetőségre.
Óra ütés pontossággal el kezdték a műsort. A porondmestert hallgattam milyen látványosságok, műsorok lesznek az előadás során. A sok büdös ember mint a birkák tapsoltak, és várták a nagy műsort. Hány ingerem volt az emberektől.
De a műsor nem áll meg. Fel is emelkedett a függöny. Érdekes látvány fogadott. Egy nagy medence benne cápák, felette egy doboz amiben látszót, hogy van valaki. Egy szabaduló művész előadással kezdenek. Nem rossz. 
De az ezután történtek meg leptek Serena. Még furcsább lesz ez az egész a végére.

-/// Doku  Lawliet - law - Lawi//-

Annak reményében érkeztem Amerikába, az iskolába, és a cirkuszba, hogy megtaláljam a bátyámat. De eddig minden kutatásom hasztalan. A cirkuszban nincs semmi nyoma a testvéremnek. Csak a tanárok fura másaik, vagy agymosót önmaguk akik fogadtak. A cirkuszban már láttam dühös tömeget, maszkírozottnak kinéző embert aki olyan mint az igazgató. De már Tina társaságában vagyok. Nem vagyok egyedül. Az előadás hamarosan kezdődik, így a tömegbe be álltam, hogy be jussak a sátorba, és ott találkoztam Tinával. azóta már be jutottunk és helyet foglaltunk. A bokenemet is készenlétbe helyeztem. Vártuk az előadást. Tina közben beszélt is hozzám amire válaszoltam.
-Szerintem a fél suli biztos itt van. De szerintem kicsit másabb a helyzet mint agymosás. 
A hely nagyon fura cirkuszhoz képest. Az előadás immár elkezdődőt amit figyelemmel kísértem Tina oldalán, és vártam, hogy mi lesz.

Az előadás el is kezdődik nem sokkal, hogy leültem én is. Lélegzet vissza fojtva szürcsölgetem az italomat miközben a tekintetemet már a színpadra szegeztem. A porond mester meg is jelenik és megnyitja a műsort. Az első aktrakció nem is várat magára sokat és már zajlik is a színpadon. Az elhúzott függöny mögött egy medence abban pedig cápák vannak. A felett pedig egy fém doboz volt, áttecős falakkal így látszott, hogy van is benne valaki. Ahogy néztem rögtön felismertem a benne lévő hölgyet aki Serena volt. Izgatottam néztem, hogy most mi fog történni amiközben már nem is ittam az üdítőmet hanem már csak a szívószálat haraptam. Az alja a doboznak kinyílt és a nő zuhanni kezdett. Felpattantam a székemből ahogy néztem a nőt zuhanni, láncokkal megkötve. Felsikoltott zuhanás közben én pedig szinte már az előttem ülő nyakába másztam bele, hogy ugródeszkának használva a fejét bevessem magam a "megmentésre". Bár csak két sorral lejjebb landoltam volna fejjel. De ekkor a cápákból plüssök lettek. A nő láncaitól megszabadult és könnyedén érkezett meg a medence mellé mintha csak óvó kezek tették volna le a földre.
A mosolyát és a meghajlását pedig örömujjongás követte. Én vissza másztam a saját székemre és a tömeg ujjongását átélve én is tapsolni kezdtem. Fütyülnék is ha tudnék de maradok annál ami megy és várom a következő fellépőt és műsort amit adnak. Ez sokkal izgibb mint gondoltam, hogy lesz!

//Érthető okokból nem tudok kört váltani, hétfőn lesz a következő kör.//

~KataKira~

Szerencsére a sor nem volt nagy, így Kirának nem kellett sokáig elviselnie uncsitesójának türelmetlenkedését. Ami máskor szórakoztatta volna, de most nem is tudta miért rossz érzése volt. Talán a poszter az oka és a bizonytalanság. Nem tudhatta még.
Csak akkor eszmélt fel a saját gondolataiból, amikor a pénztárhoz hívták őket mint a soron következőket.
Ahogy beértek Sona persze nagyon lelkes lett, ki is kapta Kata kezéből a jegyek mellé kapott térképet. Gyorsan elemezte, majd elindult futva a sátor felé, mikor ráeszmélt, hogy lekésték az előadás elejét.
- Ne fuss olyan gyorsan! Várj meg!
Kiáltott a lány utána, majd felvette ő is a nyúlcipőt és a sátorhoz szaladt útközben pedig figyelte, hogy ne lökjön fel senkit se.

~ Tina~

Szerencsére nem lett semmi bej sem a szám alatt, bár aki plüssé tudja változtatni az élőlényeket annak nagy valószínűséggel nem lesz baja. Mondjuk az agymosás az baj, de fizikailag nem esett baja. Biztos, hogy Serena volt az, még ha idén barnult is. Hogy kiköpött mása legyen az eredetinek és még ugyanaz is legyen a képessége az egyszerűen abszurd lenne, hacsak nem egy klón, de szerintem itt most nem erről lehet szó.
Míg a tapsvihar tartott én felmértem a tömeget, így több diákot is kiszúrtam.
Hogy a színpadot átalakíthassák, elhúzták a függönyöket, de a műsor előtte továbbra is folytatódott. Légtornászok szaltóztak pörgős zenére egyik hintáról át a másikra. Persze itt is láthattam egy ismerőst a fellépők közül: Morsus igazgatót.
~ Vajon hogy moshatták át ennyi ember agyát úgy, hogy a diákokon és a megmaradt tanárokon kívül nem tűnt fel senkinek sem.

-/// Doku  Lawliet - law - Lawi//-

Tina társaságában voltam a fő sátorban. Azon belül szélen helyett foglalva. A műsor alatt figyelni kellet mindenre, minden egyes kis apróságra. Mert ahogy a mondásban van, az ördög a részletekben lakozik.
De hiába ért véget az első szám, nincs megállás. A műsornak mennie kell tovább. A függöny lehullt eltakarván a színpadot. Felettünk meg ugráló bolhák jelentek meg. Na jó nem, akrobaták. De az igazgatott ismét volt szerencsém látni. Tina felvetett időközben egy nagyon érdekes kérdést. Amin nagyon elgondolkoztam.
-Collektiv tudatra csatlakoztatás módszerrel elintézték, hogy eltűnjenek és aztán élőre elkészített személyiségekkel elnyomták az eredetit. A többi csak képszerkesztés.
Válaszoltam neki, enyhén komoly arccal.

-/// Dylan James O'neill - Taz ///-

A suliban voltam mikor el tűntek egyik napról a másikra a tanárok java. Eleinte fogalmam se volt arról merre lehetnek. Nem mint ha annyira foglalkoztatott volna. Csak akkor amikor egy cirkuszi plakáton ismét láttam őket. Annak érdekében, hogy meg tudjam mi történt velük el jöttem a cirkuszba. A sulitól gyalog harminc perc séta volt. Meg érkezésem után ismét majd csak harminc perc a jegypénztárnál. De miután be jutottam kicsit körbe jártam a helyet. Több iskola társammal is találkoztam. Kettővel meg egy kis csapatba verődtem, és a fősátorba mentünk az előadásra. 

Most a fősátorban tartózkodunk. Az első előadásnak vége, és a szünetben történő előadásnak is elérkezett a vége. Lassan következik a következő műsor.  Már több tanárt is láttam kicsit másabb küllemmel mint amilyenek általában. De az előadásban is ismerős arcokat lehet felfedezni. Így nem tehetek mást, mint várok.

~ Sona~

Csak öt percig kellett várnunk, de ez nekem sokkal többnek tűnt. Kíváncsi voltam a tanáraink tényleg beálltak -e a cirkuszba, vagy csak az egyik osztálytársunk játszott egy képszerkesztővel. És ha így is lenne, akkor is legalább mulatunk egy jót.
Ahogy beértünk feltűnt. hogy alig van itt egy két ember.
- Hmm. Azt hittem ennél azért többen lesznek.
Látom, hogy Vudunál van a térkép amit a jegyek mellé kaptunk. Gyorsan kiszedem a kezéből és nézegetni kezdem. Hamar rá is jövök hol és mi a bibi.
- Hát persze, az előadás most kezdődött el. Gyere Vudu nehogy lekéssünk a legjaváról!
Mondom neki, majd megindulok a fősátor felé futva, hogy remélhetőleg minnél kevesebb mindenről maradjak le.

//Értelemszerűen nem tudok kört írni, kövi kör kedden, amikor remélem tudok kört váltani.//

-/// Doku  Lawliet - law - Lawi//-

Megérkezésem óta több cirkuszi emberrel is találkoztam akai igazából a suliból a tanárom. Meg találkoztam Tinával. Akinek a társaságában helyet foglaltam a fő sátorban az előadásra. 
Minden előadásban több és több eltűnt tanárunkat lehet felfedezni. Az, hogy eltűntek, és itt megjelentek teljesen más személyiséggel nem valami jó. Az elő adás során mint egy mazochista elkezdtem magamnak ártani. Annak érdekében, hogy a testem adaptálja a sérülést. Biztosra akarok menni, hogy ne érhessen semmi meglepetés. A műsorból hiányoztak is páran. De a közönségen nem látszik semmi.
-Te mit Gondolsz Tina mi lesz ebből?
Kérdeztem tőle, miközben ismerős arcokat kerestem a közönség sorai közt is.

-/// Dylan James O'neill - Taz ///-

Fura, hogy az egész mind össze csak két napja kezdődőt. Két napja amikor eltűntek a tanárok nagyja. Majd ma kora délelőtt a cirkuszi plakát amin ismételten láthattuk őket.  Mindez ide vezetett, hogy ellátogassunk kitudja hányan az iskolából. Annak érdekében, hogy fényt derítsünk a tanárok eltűnésének okára. Mióta meg érkeztem történt egyes más. Fura jóslat, iskolatársak, tanárok ki maszkírozva. 
De már a fősátorban tartózkodom, két iskolatársammal. Az érzékszerveimmel a környezetemet figyelve. Várom, hogy mi is sül ki ebből az egészből. Nem tudom mi lelte a tanárokat. De semmi jó nem fog ebből származni. A műsorszámok, meg csak követik egymást, a tanárjainkkal a középpontban. Csak tudnánk mitől ilyenek. De páran még nem léptek fel. A közönség nagyon élvezi a műsort. Bezzeg ha az ők ismerőseik lennének ilyen agymosót állapotban a színpadon. Lenne pánik rendesen.

~ Tina~

Az előadás folytatódott. És egyre több személyt ismertem fel a műsorszámokban. Ott volt köztük Zaphireis,  akivel jóban voltam a tanárok közül. Hiába volt kicsit más, tisztán felismertem az ő vonásait is. Az előadás jó volt, bár én nem tudtam annyira élvezni, révén sokszor meg kellett erőltetnem magam, hogy ne akarja k segíteni túlélni a következő jeleneteket a színpadon.
~ Ez a nagy segíthetnékem egyszer még a vesztemet fogja okozni.
Gondoltam magamban, míg magammal harcoltam a z előadás alatt szinte végig.
Doku kérdésére válaszoltam is, bár eleinte haboztam egy kicsit.
- Őszintén... nem tudom. Talán beszélnünk kellene majd a résztvevőkkel az előadás végén. Talán bestiával.
Válaszolom a fiúnak, majd elérkezik az előadás vége, ami azonban furcsa volt, hogy nem jelent meg Archade és nem jelentette be a murderworld-ot, ahogy a diákok mesélték nekünk.
Az előadás végén a takarítók megkértek minket, hogy fáradjunk ki a sátorból, én intek Dokunak és megindulok kifelé. A sátor előtt még megkérdem, hogy velem tart -e az álatokhoz, de ha nem jön, az se baj, majd megyek egyedül.

~KataKira~

Sikerült beérni Sonát és a jelek szerint a két lány nem sokról maradt még le. Bár állni kellett végig másfél órán át, de az előadás miatt megérte a fáradtságot. Ami furcsa volt, hogy tényleg a plakáton szereplők nagy része valóban megjelent a különböző produkciókban, de Jonah és a többiek nem voltak benne. Bár már az is furcsa volt Kata számára, hogy a tanárok a cirkuszban lépnek fel, de hogy ez nem tűnik fel senkinek se rajtunk kívül az fura? Elvégre Salem egy kisváros, ahol mindenki is mer mindenkit. Feltűnhetett volna a diákokon kívül másoknak is a hasonlóság. Az előadás végén Kata megind kifelé és Sonát is húzta magával, aki időközben leült kényelmesen.

~Sona~

Beértünk, és nem is maradtunk még le sokról. Az előadás pazar volt, és néha meg is lepődtem, mikor megláttam egy egy ismerős arcot a fellépők között.
~ Jééé. Ezek tényleg nem vicceltek a plakátokkal, hogy a tanáraink fognak fellépni. Csak tudnám mivel vették rá őket erre. Nekem is kéne néha ez a módszer hihi.
Kuncogtam egy-egy rövidet, néhol mikor megláttam a tanárokat a különböző számok közben.
Az előadás jó volt és közel másfél órás, minek a végére már majd lerohadt a lábam. Hiába nem vagyok nagyon hozzászokva a hosszabb ideig való ácsorgáshoz. Az előadás végén a tömeg kivonult én meg leültem egy üres helyre. Sajnos a takarítók ki akartak tessékelni minket, pont mikor végre leültem. Végül csak kimentem a sátorból, de nem azért mert kértek, hanem azért, mert Vudu kirángatott a karomnál fogva a sátorból.
A sátor előtt toporogva azon agyaltam mit kéne most csinálnunk.
- Nézzük meg a mutatványosok sátrát és beszéljünk velük.
Mondtam, majd a térkép alapján, ami még nálam volt, meg is indultam a sátor felé. Nem vártam meg vudu válaszát, hisz tudom úgyse hagyna egyedül itt.

Az előadás fergeteges volt. Élveztem minden pillanatát. Közben már nem is törődtem az ismerős arcokkal csak az előadást néztem teljes áhitattal. Nem lehet felróni, életembe először vagyok ilyen helyen. Az üdítőmet hamar megittam, alig az előadás felénél már nem volt mert csak úgy szürcsöltem hevesen azt.
Az egyik fellépőt követte a másik, bestiát is láttam az állatokkal. Szerintem vissza is fogok menni oda hozzá beszélgetni még. Ki tudja mi sül ki belőle.
Az előadás végén a tömeget megvártam míg kiidnul és ki ér. Nem akartam beletömörödni a szardínia járásba meg a sátrat is csodáltam közben bent. El is időztem túlságosan amíg egy bohóc nem kért meg, hogy mostmár azért ki kéne menni. Heves elnézéskérések közepette fel is keltem és kimentem a sátorból én is.

Odakint már fotózkodtak és oszlott a tömeg is. Most jó lenne ha lenne fényképező gépem. De nincs szóval csak figyelem egy kicsit a fotózkodókat és kitörlöm a fejemből a gondolatokat, hgoy micsoda jó képeket lehetne most a tanárokra hasonlítókkal csináltatni. Azt meg ha tényleg ők azok és újra normálisak lennének, az micsoda oltás lenne! Heheh.. Eh... Na ezt sem tudom honnan jött. Belenyúlok a zsebembe és össze kaparom a pénzemet ahogy kotorászok. Öt dollárral jöttem, minusz a belépő meg az ital.. Hát még valamit tudok venni, valami rágcsálni valót is aztán annyi lesz.
El is indulok, elsőnek egy édességes kocsihoz vagy ilyesmihez és elköltöm annál amim van majd elkezdek az állatok felé sétálni, amerre a Dr.-al is találkoztam és közben a vásárolt rágcsám eszem.

~ Sona~

Gyorsan a mutatványosokhoz mentünk. Pontosabban előbb Vudu kirángatott a kényelmes ülő alkalmatosságról, amit találtam a sátorban, hogy a személyzet kitakaríthasson ott.
A mutatványosokhoz érve egy kis extra bemutatót is láthattunk tőlük. Sőt még ki is próbálhattuk magunkat, mint tornász. Nekem nem ment annyira ügyesen mint Vudunak, de nem adtam fel egykönnyen, bár azért engedtem gyakorolni a többieket is. Szerintem tök poén volt.
Ahogy aztán alaposabban is körülnéztünk, egyszer csak megpillantottam az igazgatót, hiába volt elmaszkírozva simán felismertem. Sokszor küldtek hozzá egy időben a tanárok, mikor épp elszöktem Vudu "lelkiismeretem" vigyázó tekintete elől.
Mivel úgy tűnt, hogy teljesen átéli a szerepét, nem kérdeztem rá direktben, hogy ő e az, lévén, ha átmosták az agyát vgy valami, akkor csak hülyét csinálok magamból. Szóval máshogy közelítettem meg a témát.
- Üdv, mióta vezeti a mutatványosokat? Összeszokott csapaptnak tűntek a színpadon.

~KataKira~

Katának kisebb nagyobb sikerrel, de végül csak sikerült kirángatnia unokatestvérért a sátorból. Aki annak ellenére, hogy milyen nehezen jött ki onnan, olyan gyorsan vett új irányt olyan sebességgel, amit sokan megirigyelnének.
~ Ez meg hova a fenébe megy?
Kérdésre Kira választ kapott, de Sona nem állna meg, csak fut tovább, így a lány is siethet utána.
- Hé, várd meg Kirát is!
MOndom, míg igyekszem futva beérni. Mire a sátorhoz érek ő már javában nézi a ráadást, majd mikor újra rátekintek, már egy tornaeszközön gyakorolt, mint amatőr mutatványos. Sona és a többiek is hívták Kirát is, aki először vonakodva, de aztán mégiscsak beállt, eleinte neki is döcögősen ment a dolog, de a sok tánc és küzdősport miatt a jó egyensúlyérzéke megmaradt.
Alíg fejezte be Kira a gyakorlást, Sonát már megint kereshette, mert a lány majdnem eltűnt teljesen a szeme elől. Ha nem lenne annyira feltűnő a kék hajával  bizonyára ki sem szúrta volna a lányt, aki az igazgatóra hasonlító akrobaták vezetőjével beszélgetett. Kira meglepődött mikor személyesen is meggyőződhetett róla, hogy tényleg az igazgatójukat látja, és nem csak valakit aki hasonlít rá. Sona már kérdezgetni is kezdte az igazgatónkat, így Kira csak állt, próbált egy félmosolyt erőltetni magára zavarában, míg ő is várta a választ.

~Tina~

Hamar kiürült a nézőtér, én pedig kimentem a tömeggel. Dokut nem láttam, de gondoltam majd csatlakozik hozzám, elvégre tudja, hogy hova készültem.
~ Lássuk Bestiát.
El is indultam az állatokhoz, ahol a gyerekek már javában simogatták a kevésbé veszélyes egyedeket. Bestia pedig éppen arról mesélt, hogy már vele nőttek fel az állatok.
~ Azt erősen kétlem. Kár, hogy nem vagyok telepata, akkor talán ki tudnám deríteni a tudat alattiból mi történt, mert szerintem vagy hipnotizálták őket vagy agymosták.
De mivel nem voltam egy közülük így végighallgattam a sztorit és megindultam a késdobálók sátrához. Zaphirrep elég közel álltunk egymáshoz, nála a legvalószínűbb, hogy vissza tudnám hozni az emlékeit.
Gondoltam én naívan, míg a sátrához mentem.

Az előadás véget ért immár. 
Meg tekintettük, hogy a tanárok miket művelnek a porondon. Tina azt mondta menjünk a Bestiához. Én még kicsit maradtam a sátorban hát ha látok valamit. Valamit aminek nem ott lenne a helye. De csak pár percet szántam rá. Bár ez a pár perc is sok volt mert elvesztettem Tinát a szemeim elöl.
Úgy döntöttem, hogy követem Tinát. De én nagyon lassú tempóval haladtam. Igyekeztem mindenkit megfigyelni, kerestem azt a valamit ami nem illik oda. Sokat gondolkoztam közben, hogy mi is lehet ennek a szituációnak az oka. De tényleges eredményre nem jutottam. Végül el kezdtem cél irányosan Bestiához menni, hogy ismét Tina társaságában lehessek. Hasznosabb ha csapatban maradok nem maradok sokáig egyedül.