Parkok és terek

-/// Dylan James O'neill - Taz ///-

Végül bevezették őket a fő sátorba ahova nem tudtam bejutni. Bár meg se próbáltam, inkább azt választottam, hogy körbe járom a sátrat, hátha látok, vagy hallok valamit.
Sokkalta több információra volt szükség. Rachelt utoljára a jósnőnél láttam ahol ott hagytam. Igazából nem nagyon hiányzik nekem. Az érzék szerveimmel próbálok valamit kihallgatni, hogy tisztába legyek a benti dolgokkal.
Ahogy a sátor körül sétálok nem messze előttem két srácot látok meg. Őket már láttam a suliban. De ez nem jó, még többen a suliból. biztos ők is haza akarnak majd zavarni mint Rachel. 
Meg lepődésemre mikor elértük egymást nem elzavarni akartak, hanem üdvözöltek és rendesen beszélgettek velem, nem pedig szidás és parancsolgatás hanem rendes kommunikálás. Ez kellemes csalódás volt. 
-Helló nektek is. Igen a suliból vagyok, már találkoztunk a folyóson futólag, de bocsi a neveteket nem tudom. Itt hát ez egy cirkusz gondoltam szétnézek ha már a tanárjaink vannak itt előadókként.  
Nem akartam semmi feleslegest vagy hasznavehetetlent mondani igazából.
-Ti ia azért vagytok itt, hogy meg tudjátok mi van a tanárokkal?

Charles megint azt csinálta, amihez igazán jól értett: zűrzavart. Tinának volt szerencséje, hogy neki nem tudott nagyon ártani, csak néhány kínos percet szerzett neki. Saját magának megint egyengette az útját egy kiadós büntetés felé, most már egyenesen rendőrségi ügye lesz hamarosan, úgy nézett ki. Azt tervezte, hogy ha megjönnek a rendőrök, fel fogja hívni a figyelmüket a cirkuszra és az elrabolt tanárokra egyaránt. Tinát figyelte, hogy mit kezdett ezzel a helyzettel és a telefonbeszélgetést is meghallgatta. Egészen eddig csöndben volt. Utána kezdett el beszélni.
- Illegális ez az egész cirkusz! Elrabolták a tanárainkat és kimosták az agyukat, nem tudom, hogyan, de jól sikerült. Engem nem zavart volna amúgy, de ha így, akkor én is feljelentést fogok tenni és mindenki más is, aki ezt észrevette. Még szórólapoztak is, hogy mindenképp híre menjen annak, amit csináltak. Ez megint a múltkorinak a folytatása, mikor kirakták a netre, hogy szívatják a diákokat?

A ketrecben nem csinál semmit, csak takarítja azt. Mintha ezt csinálta volna mindig is életében eddig. Nem foglalkozott semmi mással nem is. Persze a járókelőknek válaszolt amikor kérdést kapott az állatokról de semmi többet. A hangja is olyan mint amit megismertem az iskolában és hallottam párszor. Ettől ilyesztőbb az egész hiszen a hangja a külseje is mint akit én ismerek tanáré. A plakáton lévők is akkor hasonlóképpen lehetnek itt. De, hogy tényleg az igaziak lennének... Nem tudom elképzelni azt, hogy tényleg így legyen.
Mikor rám tévedt a tekintete miközben dolgozik, simán tovább siklik is rebbenés nélkül. Nyilvánvalóan nem is ismert meg. Kellemetlen, rossz érzés fog el ahogy figyelem. Tudom, hogy nincs rendben valami itt de nem tudom, hogy miért. De nem is akarom, hogy igaz legyen amit látok.
- Elnézést - szólalok meg végül - Mennyi idős a legöregebb állatuk?

-/// Doku  Lawliet - law - Lawi//-

Az iskolából lényegében hamar és könnyen eljutottam a parkba ahol fel állították a cirkuszt. A jegyet is meg tudtam venni ami álltam be jutottam a cirkuszba reményekkel teli. A cirkuszba meg érkezésem óta, nem sok minden volt. Láttam egy dühös társaságot ami voltaképp hamar fel oszlót. Nem tudom min is vitatkozhattak igazából. Nem is annyira lényeges mostan. Voltam még az információs pultnál, hogy meg tudjak valamit a bátyámról. De csak annyit tudtam meg, hogy nagyobb a baj mint vártam. A társaság családi és évek óta nincs új tag. Persze a tanári kar idő ugrót. 

Végül utamat a mutatványosok felé vettem. Ismerős arcokat és információt keresvén. Az a séta alatt amíg az információs pulttól a mutatványosokig eljutottam semmilyen gyanús dolgot nem láttam. Minden normálisnak mondható. Már amennyire ezt a helyett annak lehet nevezni.

Meg érkezésemkor a mutatványosokhoz egy ismerő hangra lettem figyelmes. Az elkerített dolgozói rész felől mint ha az igazgatott hallottam volna. Ez nagyon fura volt. Miért van ez a tanárokkal egyáltalán? Ki rabolhatta el őket, vagy hogyan kerültek ide?
A hang irányába vettem az utamat, hogy lássam jól tippelem e kit hallok jelenleg. Csak ugyan, mintha az igazgatott láttam volna. De most más volt. Csak a hangja ami a régi, de a külseje.
Nagyon pakolászgattak valamit. De ö csak irányított. Fa arccal gondoltam magamba, tiszta igazgatói szokás. 
De nem tudom mi folyik itt, és ez nagyon nem jó. 
A pakolást illetően biztos az előadásra készülnek amin feltétlenül ott kell lennem. Ezért az elő adás színhelyére a sátrához vettem az irányt.

Az igazgató elenged, de cahrles mikor megszólal, csak ront mindenen, amit menteni tudtam eddig.
~ Ó fiú. Te nem tudod mikor kell befogni és mikor nem.
Én először a fiúra nézek, majd konstatálom, hogy itt már nem tehetek semmit és sikeresen kilőhetjük az észrevétlenséget is a listáról.
a férfi szavaira csak egy rövid Köszönöm a válaszom, majd végül megindulok kifelé, de még egy pillanatra megtorpanok Charles mellett és gyorsan és halkan szólok hozzá, hogy csak ő hallja, de ne legyen túl feltűnő a dolog.
- A tanároknak én utána nézek, ne aggódj nem hagyom annyiban a történteket, de itt már nem tehetek semmit.
Mondom majd kifelé indulok. ég a sátorból nem értem ki, így halhattam a fiú kifakadását, amiben végül is részben igaza van, csak nem a legjobb stílusban adja elő a dolgokat.
Megindultam hát kifelé és egyenesen a következő állomáshoz vezetett utam az állatokhoz, remélve, hogy ott is találok majd ismerős arcot, akivel talán többre jutok.

Charles a rágalmazásról már sokat hallott a szüleitől és a kiskapukat is ismerni vélte. Nem félt attól, hogy egy lakókocsi belsejében kimondott szavak miatt elmarasztalta volna a rendőrség. Nem a parkban kiabálta ki. A rongálásért előveszik, azt tudta. A férfi, a cirkuszigazgató meggyőzően hangzott és a fiú kezdte azt érezni, hogy valóban hitt mindenben az igazgató. Lassacskán már ő is mást hitt, de nem azt, amit akartak, hogy higgyen. A végét még nem látta, hogy miért nem tett semmit a S.H.I.E.L.D. Tina még tehetett valamit, mikor kiment, Zűrzavarnak maradt az itteni fejmosás. Charles egyelnlőre várakozó álláspontra ment. Karbatette a kezeit és mosolyogva várakozott:
- Rendben, magának van igaza. A szüleim eljöhetnek ide szórakozni, ha én már ki lettem tiltva? És egyébként nincs egy csokornyakkendője, Mr. Andrews? - kérdezte az igazgatót.

Örömmel fordult felém a "Doktor" amikor feltettem neki a kérdésemet, közben a többi dolgozó terelgetni kezdte az embereket.
- Előadás? Persze, mindenképp!
Mondom lelkesen magamhoz képest és integetve elindulok elsőre csak céltalanul. Tényleg lesz egy nagy előadás, mindig van nagy előadás a fősátorban ahol mindegyik itteni dolgozónak lemegy a show-ja. Utána majd akkor vissza jövök még beszélgetni. De most, pár méter után előveszem megint a térképet, brossúrát amit adtak a jegyvásárláskor és megnézem rajta, hogy merre kell menni, útba ejtve közben egy üdítős standot is, hogy vegyek magamnak valami üdítőtm kólát vagy hasonlót aztán pedig a nagy sátor felé veszem a sétát ahol az előadás lesz. Sietősebben megyek mert mindjárt kezdődik ahogy mondták és biztos csődület lesz a bejáratnál. Talán még az üdítősnél is.
Miközben várok az üdítőmre a standnál még megnézem, hogy rajta van-e a papíron, hogy meddig vannak itt. Jó lenne tudni, hogy csak egy napos a cirkusz vagy esetleg több napig itt lesznek.

//Mivel a résztvevőknek csak a harmada írt, így ezúttal nem kaptok reagot, hanem megvárom, amíg a többiek is megteszik. Legkésőbb pénteken kaptok reagot, akkor azonban, ha más addigra sem írt, akkor is fogok és nem várok tovább.//

Fájó szívvel hagytam el a helyiséget, bár azok alapján amiket halottam míg kiértem a sátorból, már határozottan jó ötlet volt kimenni, mert tényleg esélytelen lett volna segíteni a srácon.
Ahogy kifele haladtam egy hatalmas sort pillantottam meg.
~ Máris így szaladna az idő?
Az órámra pillantok és akkor tűnik fel, hogy már csak tíz perc van hátra az előadásig.
El is indultam volna a sor vége felé, de aztán a sorban egy ismerős arcra bukkanok. Odalépek mellé a sorba és megszólítom a diákot.
- Szia Doku! Hát te mit keresel itt?
Kérdem teljesen átlagos hangnemben, nem akarom felhívni jobban magamra a figyelmet, mint amennyire eddig sikerült.

-/// Doku  Lawliet - law - Lawi//-

Elmentem a mutatványosokhoz a sátor területén. Gondoltam ha már itt vagyok kicsit szét nézek. Sajnos a bátyámról semmi információ nincs. Így azzal a reménnyel, hogy ö is itt lehet felhagyok. Figyelmemet inkább a tanárokra fordítom.  
A mutatványosoknál egy ismerős hang üti meg a fülem. A sátorból hallottam, mint ha az igazgató lett volna az. De miért halom a suli igazgatóját innen. Ezt meg kellet néznem. Így hát oda mentem a hang forrásához és belestem. A cirkusz embereit láttam pakolgatni, biztos az előadásra készülnek. De a hang forrását is láttam, másabb volt kicsit öregebb de a hangja az igazgatónké. Egyre furcsább ez az ügy. Amikor láttam, hogy már készen vannak a pakolással és mennek. Úgy döntöttem, hogy én is a fő sátorhoz az előadásra vetem az utam. El is indultam a fő sátorhoz, oda is értem és egy hatalmas tömeg fogadót. Mindenki készült bemenni és elfoglalni a helyét odabent. Próbáltam kerülni a feltűnést, és rendesen haladni befelé. De közben nézelődtem, hátha látok valamit, vagy valakit. Meg lepődésemre láttam is. Kijönni egy lányt a fő sátorból, egy x-ment, Tina volt az. Először nem tudtam,hogy észre vette e engem. Ezért nem is szóltam oda neki, hogy "hé itt vagyok", inkább csak figyeltem. Amikor már felém lépet tudtam, hogy lebuktam és észre vett. Üdvözölt engem és meg is kérdezte mit keresek itt.
Illedelmesen válaszoltam is a kérdésére.
-Szia Tina. Hát eljöttem szét nézni. Gondoltam ha már cirkusz van itt eljövök én is.
Ezt válaszoltam, mert csak nem mondhattam el az igazat, hogy azért jöttem mert furcsálltam, hogy az összes tanár idekerült és reménykedtem, hogy a testvérem is itt lesz. Még meg hallotta volna valaki akinek nem kellet volna. Így nem tudtam őszintén válaszolni neki.
-Te is eljöttél. Láttál valamit?

-/// Dylan James O'neill - Taz ///-

A fő sátor mögött voltam, hogy meg halljak valamit bentről. Amikor velem szembe jöttek Alex, és Tony az iskolából. Gondoltam magamba, hogy megint kapom a szidást. De meglepetésemre nem, csak üdvözöltek. És be mutatkoznak, így én is bemutatkozom.
-Én Dylan vagyok, de a Taz is megfelel nekem. Örvendek.
Kérdet tőlem valamit, valami murder nem tudom miről, hogy hallottam e róla már. De el is magyarázta a kérdése után az egészet. Remek ő is küldene haza. De nem fogok haza menni. Inkább maradok.
-Bocsánat, de nem sokat. De értem amit mondasz. Bocsi, de nem fogok haza menni.
Várhatta, hogy nemet mondok, mert egy sóhajtás után fel ajánlotta, hogy tartsak velük. Abban igaza volt, hogy össze kell tartanunk. De az nem tetszett, hogy ő is küldőt volna haza. Jó fiatal vagyok, tapasztalatlan. De ugyan akkor egy Tazmán ördög is. Azok meg születésüktől kezdve harcolnak. Szóval az, hogy maradjak ki, és menjek haza egyenlő a lényem meg tagadásával. 
Most itt vagyunk pont a sátor hátuljánál, amikor hallottuk, hogy nem soká kezdődik az előadás. Egyből mondta, hogy hallgassuk. Egyet értek ezzel, meg azzal is, hogy induljunk a bejárathoz.

Nem valami kellemes a helyzet, túl sokan vannak, kicsit átláthatatlan a hely és túl sok mindenre kéne figyelni. Lassan kezd gyakorlatban kiütközni az-az egyszerű tény, hogy a a paranoia rosszat tesz az objektív érzékelésnek. Amíg pedig én ezen rágódom Tony beszervez egy másik srácot is. Persze próbálja hazaküldeni de nem szorul bele sok erő. Nem fogok ellenkezni, legalább a morál maradjon ha még nem is értek egyet a döntéssel. De lassan kezdődik az attrakció is, szóval még utoljára körbe nézek, megigazítom a szemüvegem és én is inkább bemutatkozom.
- Alex. Ha beértünk csak figyeld amit csinálunk és ne maradj le. - Mondom kicsit hidegen, már rég azon rágódom mi várhat minket benn és lassan a bejárat felé veszem az irányt. Nem vágyom előnyös rálátásra vagy ilyesmi. Csak be kell férjünk, hogy megtudhassuk mire akar ez az egész kifutni. Miközben szinte érzem a zsineget a tagjaim végén. Öntudatlan kis bábok vagyunk a játékban mi is. Semmivel nincs több esélyünk a történetben mint a többieknek. Legalábbis még nem látom a fényt, valahogy össze kell kapnunk az irányítást. De hogyan...

Charles a csokornyakkendőre nem kapott választ. Azzal pedig hasonlított volna egy furcsa alakra az így is furcsa alak igazgató. A többi válasszal elégedett volt és mosolygott egyet. A rendőrök megérkeztek. Ismerte őket, kétszer már igazoltatták hétvégi kijárásokon. Akkor semmit nem tudtak neki felróni a stílusán kívül. Lehet, hogy most még örültek is, hogy végre találhattak valamit a kis idegesítő mitugrászon.
- Jó napot kívánok! Rendben van, uraim, én is kerülni szeretném a balhét. Mehetünk?
Charles hagyta, hogy kikísérjék és ha bezáródott a kocsi ajtaja és Rodolpho is messze volt, akkor beszélni kezdett a rendőrökhöz.
- Jó, hogy jöttek! Pár napjuk van csak, hogy utána nézzenek ennek a cirkusznak. Én a Xavier iskolában tanulok és eltűnt tanárok nagy része. Túl vannak azokon a napokon, amíg várni kell, hogy eltűnt személyeknek lehessen őket nyilvánítani. Itt a cirkuszban láttuk őket és a szórólapokon is, de nem emlékeznek magukra. Rozsomák bohócnak képzeli magát, akit Rodolphónak hívnak és itt dolgozik régóta. Nem magamat akarom kimenteni. Amit én csináltam, az csak csínytevés volt. A többi emberrablás, agymosás és még nem tudom, micsoda jogilag, de remélem, kinyomozzák és segítenek az iskolán és a világ nagy hősein!

Az üdítőmet megveszem, szénsavas, cukros. Mindenes, amit nem igazán volt sok alkalmam inni. Csak azóta volt, hogy az iskolában voltam. Persze nem álltam rá teljesen de jó volt mást is inni mint csak vizet. És, hogy még egy cirkuszba is el tudtam jönni, meg kellett ünnepelnem azzal, hogy egy kólát veszek magamnak és azt iszogatom majd az előadás alatt. Enni nem vettem semmit pedig lehetett volna azt is, de most nem voltam éhes és nem is akarok semmit se enni itt az előadás alatt. Csak a baj lenne vele, hogy tele van mindkét kezem.
Miután megvettem az üdítőmet be is álltam a sorba. A brosúrán rajta volt, hogy meddig lesz itt a cirkusz így nem is igazán zavart már az, hogy az itt dolgozók közül vannak olyanok akik a tanárokra hasonlítanak. Nem fognak eltűnni úgy sem egy fél óra múlva szóval nem igazán járattam ezen az agyamat. Inkább élveztem az alkalmat, hogy nézhetek egy nagy előadást életemben először. Mire a sátorba bejutok a sort végig várva látom, hogy már jócskán telt a hely így nem lehet csak úgy bárhova már leülni. De gondoltam, hogy így lesz ez hiszen mikor elköszöntem a doktorra hasonlító cirkuszi alkalmazottól Ő is mondta, hogy már csak tíz perc van hátra mire kezdődik az előadás. Bent körbe néztem, hogy merre lehetne még leülni és a pár lehetőségből ami maradt még végül a közép-közép mellett döntöttem. A színpaddal teljesen szembe ülni a legjobb mégis csak. Legalább is szerintem ott lesz a legjobb ülni. Céltudatosan indultam meg az egyik üres szék felé végül és ültem le ott. Szürcsölgetve az italomat pedig izgatottan vártam, hogy elkezdődjön a műsor. Alig pár perc lehet még hátra szóval nem hiszem, hogy sokat kell majd várnom, hogy elkezdődjön.
Míg ültem és vártam eszembe jutott, hogy mások is jöttek az iskolából ki ide, meg láttam is egy tanárt és egy diákot is akik körül a balhé volt, a gyülekezés. Szerintem ők nem lesznek itt, de vetettem egy körbe pillantást miután már leültem, hogy látok-e valakit akit felismerek, hogy az iskolából van. De ekkora tömegben nem hiszem, hogy úgy ki tudnék bárkit is szúrni, meg nem is tudom. Annyira talán nem is akarom, hogy lássak valakit is az iskolából. Talán pár lányt, igen. Őket jó lenne, vagy ha a tanárnőt látnám meg akkor neki integetnék, hogy jöjjön oda. Egyébként nem igazán akarom, hogy bármelyik másik srác az iskolából a környékemre keveredjen. Nem értékelném a társaságuk. Sokkal jobban egy lányét, jah.

Nem szólom meg a srácot, de végighallgatom amit mond, úgy tűnik ő lazábban veszi a dolgot, vagy még nem látta se a plakátokat se a többi tanárt. Vagyis cirkuszi alkalmazottat, akik kiköpött olyanok voltak, mint a tanári kar tagjai.
- Láttam pár furcsaságot már. Többek közt láttam Logan-t is, de ő nem ismert fel, mintha találkoztam volna a cirkuszi ikertestvérével.
Mesélem, míg a gerincemen is végigfut a hideg, amint visszaemlékeztem rá, bár velem nem volt annyira ellenséges, mint Charles-sal, azért nem nyugtatott meg a tudat, hogy talán átmosták az agyát vagy valami.
- Üljünk le közép szélre, ott még van hely.
~ És ha valami gáz van, még könnyebben el tudok slisszolni.
Még sosem voltam cirkuszban, de eddig nem is hiányzott az életemből. Igaz nekem a bohócoktól nem támad nevethetnékem se, de lehet velem van a baj.
Ha a srác beleegyezik, ha nem én megindulok és lefoglalom a két legeslgszélső helyet, míg van rá alkalmam.

//Mivel kb a harmad társaság írt csak és az én hetem is roppant zűrös, így szombatig kaptok haladékot, akkor lesz új kör.//

-/// Doku  Lawliet - law - Lawi//-

A cirkuszban eredménytelennek bizonyult a kutatásom, a bátyám után. Cirkusz területén tett sétám alatt mintha az igazgatott láttam volna a mutatványosoknál. Az, hogy a tanárjaink itt vannak, nagyon fura volt. Főleg az a gondolat, hogy ők azok, de mégse ők azok egyszerre. Végül elérkezett az előadás is aminek megtekintése érdekében a fő sátor bejáratához siettem ahol már nagy volt a tömeg. De a tömegben találkoztam Tinával az iskolából. Le is szólított, és most az ő társaságában vagyok, jelenleg. 
-Logant, komoly? Én az igazgatott láttam, úgy mond kicsit másabb külsővel, de szerintem ő volt.
Hallgattam nagy szemekkel, amit Loganröl mondót nekem. A sátorban mondta, hogy menjünk közép szélre, le ülni, rossz helyzetben könnyebben leléphetünk.
-Rendben menjünk akkor oda le ülni.
Válaszoltam neki, és követtem. A bokken kardomat igazgattam a vászonban, hogy ha kell hamar elő tudjam venni.



/////Elnézést a késésért////

-/// Dylan James O'neill - Taz ///-

Itt voltam a cirkuszban, de már nem egyedül. Hanem két sráccal az iskolából. De már volt egy elmélet is arra, hogy ki állhat a dolgok hátterében. Az ujjónnal alakult kis "szövetségünk" a fő sátor fő bejárata felé vette az irányt ahol hatalmas tömeg látványa fogadott. Idő közben a másik srác is be mutatkozót. Alex, bár amit mondót nagyon hideg volt. Gondolom ideges a dolgok miatt.
-Örvendek. Rendben van.
Feleltem neki kicsit érdektelenül. Közben igyekeztem valamilyen készenléti állapotba állítani magamat, hogy ha szükséges gyorsan átváltozzak és használhassam az erőmet. Bár a két másik srácról nem tudok szinte semmit. De ami érdekelt az, hogy milyen hatalmuk van. 
-Nektek milyen képességeitek vannak? Én Lupin vagyok.
Mondom nekik, igyekezve olyan halkan, hogy csak ők hallhassák. Közben követem öket a sátorba.

~Tina~

Az előadás úgy tűnik hamarosan kezdődik. Doku is leült mellém, így legalább azért nem kellett aggódnom, hogy ő hol van. Míg fél füllel hallgattam a porondmestert, addig a tekintetemmel a tömeget fürkésztem, hogy látok -e más diákokat is akik esetleg itt vannak.
~ Kíváncsi vagyok hányan jöttek még ide a suliból.
A porondmester bejelenti az első számot, amire azért már én is oda kapom a fejem, kíváncsi voltam, vajon milyen ismerőst látok ezúttal.
Nem is kellett sokáig várnom, Serena bukkant fel az első számban. Méghozzá egy fémládából zuhanva egy cápákkal teli medencébe.
Már ösztönösen segítettem volna a nőnek, aki kiköpött ő volt, csak napbarnított kiadásban, de akkor eszembe jutott, hogy hol is vagyok. És az, hogy nem díjazná senki se, ha egy trambulin vásznat teremtenék kifeszítve a medence fölé. Így visszafogtam magam és csak ámultam. Szerencsére nem esett baja sőt még el is kápráztatta a közönséget, én viszont mégis aggódtam.
~ Hogy lehet, hogy mind eltűntek és itt úgy élnek és tesznek, mintha világéletükben ezt csinálták volna. Tisztára olyan, mintha átmosták volna az egész banda agyát.
Tűnődtem el, míg a tömeget is fürkésztem, hátha látok valami gyanúsat, bár nem is tudom mi számítana annak elvégre még sosem voltam cirkuszban ezelőtt.

~ KataKira~

A lány alig akarta elhinni, hogy tényleg ellógott a suliból. Igaz ez a suliban uralkodó káosz mellett alig tűnt volna fel valakinek is, de a lánynak mégis rossz érzése volt emiatt.
~ Miért kellett Sonának meglátnia azt az átkozott posztert? Ha nincs az a papír, akkor Kirának nem kellet volna ide jönnie, hogy megóvja feltűnési viszketegségben szenvedő unokahúgát attól, hogy valami bajba keveredjen. Mert ahogy őt ismeri előbb utóbb bele fog keveredni valamibe.
Eddig még nem történt semmi különös a két lánnyal, csak álltak a jegypénztárnál, de Kata mégis nyugtalan volt. Valamiért azt érezte, hogy nagyon nem kellene itt lenniük és nem azért, mert szimplán nem is lenne kijárásuk a suliból lévén az ő szüleik marhára nem tudnának nekik kérvényt írni, hanem azért, mert egyszerűen csak azt érezte, hogy valami készül.

felszerelés:

~Sona~

- Ó jee a két Sign ismét szórakozni megy.
Jegyeztem mikor Kira közölte, hogy nem hagy egyedül elmenni a cirkuszba félve, hogy valami oltári nagy hü**eséget csinálok. Mondjuk tekintve az előtörténetemet, nem hibáztathatom ezért a feltételezésért.
Amikor beállunk a pénztárhoz már kevesebben vannak, aminek örülök, bár a kiírás szerint pont most késtük le az előadás kezdetét.
~ Hmm remélem nem a legjobbakról maradunk le. Kár lenen érte.
Gondolom, míg állom a sort és várom, hogy bejuthassunk végre.

felszerelés: