Re: Parkok és terek

by **Shadow** Kedd 31 Jan. 2017, 11:14

Már hetek, hónapok, óta itthon vagyok, bár nem is tudom, hogy tényleg ez lenne az otthonom, vagy csak egy illúzió, amibe magamat ringatom, hiszem nem tartozom ide, fajilag biztosan nem, de mégis ez az a világ, amit az otthonomnak érzek és azokat családomnak akik körülöttem vannak és nem azokat, akik tényleg azok kellene, hogy legyenek, hiszen a vér rokonaim, de mégis nem jelentek nekik sokat, és nekem se többet, mint fájdalmat, és problémákat.
Jobban fel vagyok öltözve, mint ahogy „otthon” voltam nagyapám és apám mellett. Bőröm és szemem színe az ami elüt az emberektől, de most nem is látszik nagyon más, és igazából inkább csak szemeim, mert ruha fed igen alaposan. Póló, farmer, bakancs, pulóver, kesztyű, kabát, sapka, sál, csak hogy kb mindenem fedve legyen az alap démoni öltözékem felett és nem azért bugyoláltam be magam ennyire, hogy más ne lássa, mi is vagyok, esetleg mert szégyelném fajom, hanem mert nagyon hideg van és fázok is.
Mondjuk addig nincs nagyon gondom, míg mászkálok Salem utcáin nézelődve, gondolkozva, merengve. Nem is csináltam túl sok dolgot, ha jobban belegondolok, mióta visszatértem. Tanultam, próbáltam visszailleszkedni, és az utóbbi napokban kimerészkedtem Salembe, hogy ne csak a négy fal fogságában legyek, hanem kicsit kint is járkáljak. Terveim közt szerepel, hogy egyszer átmegyek New York-ba is, egy kicsit nézelődni, de az még távol van szerintem. Legalábbis arra nem tudtam rávenni magam, hogy ilyen időben főleg elmenjek addig egy kis csavargás kedvéért.
Kora délután van, s egy bögre forró tea után indultam meg az egyik közeli parkba a teázótól. Jelenleg olyan gondtalannak éreztem magam, így szabadon sétálgatva, a friss levegőn, még ha nem is volt olyan meleg, mint ami jól is esett volna. Kicsit játszottam azért a hóval is, miközben tekintetem végig siklott a néhány sétálgató személyen, akik ott voltak. Egy futó pillantásra előhúztam a nálam lévő mobilt, hogy megnézzem, hány óra is van, de utána nemes egyszerűséggel zsebre is vágtam. Még csak két óra, és bár már délelőtt eljöttem az iskolából, de úgy tűnt, hogy nem hiányzok senkinek, legalábbis annyira nem, hogy mobilon érdeklődjön, hogy merre is csavargok, vagy épp visszahívna a suli épületébe.
Az egyik parkban lévő pad felé vettem az irányt, amiről felszedtem némi havat, majd összegyúrtam, majd egy újabb és újabb kis golyót formáltam, s egymásra pakolva egy kezdetleges hóembert építettem belőle a pad elé saját kis szórakoztatásomra.

Felszerelések:

Spoiler:

by **Godlaw / Tao** Kedd 31 Jan. 2017, 11:53

Résztvevő: Marli

Helyszín: Egy park Salemben

Időpont: Január 31., kora délután

A park ez idő tájt szinte teljesen kihalt, hétköznap munkaidőben amúgy sem sokan járnak itt, de a hideg még a ráérős andalgókat is visszaszorította a lakásukba. Egy eltökélt parkőr szórja vödréből a sót a parkot átszelő, kacskaringós útra; odébb pedig két fiú hógolyó csatát vív. Ők valószínűleg Marlihoz hasonlóan azért lehetnek itt, mert síszünet van az iskolában.

Marli hóembere, ha nem is magasan, de mégis büszkén emelkedett ki a hótól már letakarított ösvényen. Ahogy a harmadik golyó is rákerül az építményre, Marli megcsodálhatja művét. Néhány másodperc után aztán a hóember alapja mintha megroggyanna, oldalra billen, és leborul a kérész életű gólem. A hógolyók gyorsan olvadni kezdenek.

-Ez nem lehet ő. Nézzen már rá, csak egy gyerek. Még annak is lassú - szólal meg egy folytott férfi hang Marli háta mögött.

-Gyerek, igen, de már sokat tanult. Kicsit lassú, az igaz, de évekig volt nálunk, és alig tíz volt, amikor elhozták - válaszolja egy kellemes női hang, szintén halkan, de a park csendjében Marli így is hallhatja.

-Tehát hiába néz ki... Mennyi lehet, tizenöt? - Kérdi a férfihang otrombán.

-Tizenhat - érkezik a válasz.

-Akkor tizenhatnak, csak a maguknál fontos dolgokat tanulta meg. Fejben még mindig egy tízéves szintjén áll - fejezi be a férfi, most már valamivel hangosabban.

-Azért sok mindent tud. Nem emberi mértékkel nézve, de az nem is olyan fontos - erősködik a nő.

-Hát, ha önnek ez rendben van, lelke rajta... Na persze, ha lenne - teszi hozzá a férfi epésen.

Ha Marli megfordul, láthatja a hóban felé közeledő párt. Egy harmincas éveiben járó nő elegáns bundában sétál végig a parkon, nem a letisztított úton halad, mégis körülötte pillanatok alatt tűnik el a hó, azonnal megolvad a lépte nyomán. A nő arca egészen igéző szépségű, és bár alig sminkelt, mégis kifejezetten elegáns a megjelenése. A szőrme kalapot mélyen homlokába húzta, de tökéletes ívű szája és igéző szeme így is káprázatos.

Az őt kísérő férfi külseje már sokkal kevésbé elragadó, koszos dzsekit hord farmerrel, repedezett bőrkesztyűjvel pedig időről-időre megtörli csöpögő orrát. Negyvenes évein túl lehet, bozontos szemöldöke és borostás arca rásegít az amúgy is markáns arcvonásokra, hogy egyértelműen rideg külsőt kölcsönözzön a férfinek.

-Szervusz Marli - köszön a nő udvariasan, és bályos mosollyal néz a lányra, mikor megérkezik hozzá.

A férfi ugyanakkor szótlanul méregeti Marlit, arcán lefitymáló kifejezéssel teszi egyértelművé egyet nem értését, akármiről is van szó.

by **Shadow** Kedd 31 Jan. 2017, 13:19

Figyelem kis művemet, majd körbe pillantok, hogy nézzem kik vannak még itt, aztán lepillantok a hóemberemre, ami furcsán kezd el eldőlni, majd olvadni.
-Ez meg mi? – merül fel a suttogva kimondott kérdés bennem, ahogy figyelem, s másnak lehet egy tűz manipuláló mutáns jutna az eszébe, de az elmúlt idő alapján nekem más: egy démon. Tudtam nagyapámtól, hogy bármikor megkereshetnek, és engedelmességgel tartozom nekik, de ilyen gyorsan? Bár az idő relatív, és máshol jóval több idő is eltelt, de akkor is.
A szabadság csupán illúzió, és ez az én esetemben tökéletesen igaz volt. Rövid gondolkozásom közben egy beszélgetés hangjai ütik meg a fülemet, előbb halkan, majd némileg hangosabban. Nem is próbálták rejteni, hogy rólam van szó, és a férfi hang tulajdonosa nem tart sokra, ezt igen hamar leszűrtem, bár saját apám se tartott sokra, így ez meg se lep, azonban a női hang más volt. Ki lehet? Vajon találkoztam vele, vagy csak olyan volt, aki tisztes távból figyelt?
Lassan fordulok csak meg, s feléjük pillantok szemem sarkából, még mielőtt teljesen feléjük fordulnék.
A szépség és a szörnyeteg... valahogy ez jutott az eszembe ahogy néztem őket, hiszen a nő igényes, elegáns volt, míg a férfi elég szakadt, azonban passzol a stílusához teljesen. Figyelmem egyenlőre jobban a nő fogja meg, talán azért is, mert úgy festett ő többet tud rólam, mint a vele együtt érkező, s úgy festett, hogy ő az aki tüzesebb is, legalábbis ahogy a hó olvadását nézem szó szerint. Ahogy odaérnek hozzám a nő szólít meg, mÍg a férfi hallgat, de szinte érzem a tekintetét magamon ahogy méreget és nem csak ezt érzem, hanem hogy mennyire leírt már most anélkül, hogy tudna rólam bármit is ahogy kiderült a beszélgetésből amit hallottam. A sálat lejjebb húztam,h ogy ne takarja annyira az arcomat, mielőtt megszólaltam volna.
-Üdvözlöm önöket! – próbálom figyelmen kívül hagyni a férfi stílusát, ami némileg zavar, de mégis úgy köszönök, mintha ő is kedvesen mosolyogna rám, vagy valami pozitívabb lenne, mint amit mutat. – Miben segíthetek? – érdeklődök nyugodt kedves hangon. Inkább a nőre figyelek és igazából tőle várok választ, ha már ő volt az aki megszólított.

Felszerelések:

Spoiler:

by **Godlaw / Tao** Szer. 01 Feb. 2017, 14:10

A hölgy arcán egy pillanatra zavar fut át, talán másra számított Marlitól, de aztán újra felölti a bájos mosolyát.
-A nevem Ms Keane, az édesapád kollégája vagyok. Ő pedig Dr Smith, egy üzlettársam - mutatja be szívélyesen a mogorva férfit.
A nő lábai előtt fekvő három hógolyó másodpercek alatt olvad apró tócsává, érdekes módon még Marli még a csizmáján keresztül is érzi, hogy a lábánál melegebb a levegő, máshonnan viszont nem nagyon lehet felfedezni ezt a meleget.
-Térjen már a lényegre, lefagy a t... - Kezd bele mogorván a fickó, de a nő határtalan türelemmel a hangjában, nyugalomra inti.
-Természetesen, Dr Smith! - Válaszol szívélyesen. - Azért kerestünk meg téged, Marli, mert szeretnénk neked munkát ajánlani. Te nyilván nem emlékezhetsz rám, sosem láttál ezzel a külsővel, (pompás, nem igaz?), de én tudok rólad egyet s mást. Figyelemmel kísértem a felkészülésedet, és meg kell, hogy mondjam, minden elismerésre rászolgáltál - magyarázza a nő lelkesen.
-Csak egy kölyök, nem kell rögtön kinyalni a se... - Vágna közbe Dr Smith, de lélegzetvételnyi szünetet sem hagy a hölgy, hogy befejezhesse a mondatát a férfi.
-Fiatal korod ellenére is keményen helyt álltál! Mind fizikai, mind mentális egészséged birtokában fejezted be a felkészülést, és ez bizony nem kis szó, kedvesem. Most pedig itt az ideje, hogy használd is ezt a tudásodat: kamatoztasd a tehetségedet, Marli! - Fejezi be eltökélten a nő.
-Ennél szebben már senki nem fog felbérelni gyilkosságra, kislány - teszi hozzá a férfi, és olyan mosolyt villant Marlira, amitől a legtöbbeknek sikítani támadna kedvük.
Ezután Dr Smith cigarettát vesz elő a zsebéből, kiráz belőle egy szálat, és benzines öngyújtójával gyújtja meg. Eltelik egy, majd kettő pöfékelés, mire Ms Keane arcáról leolvad a mosoly.
-Örömömre szolgálna, Dr Smith, ha nem...
-Felőlem annyit udvarolhat a csitrinek, amennyit csak akar, de az én időm nem végtelen, úgyhogy örömömre szolgálna, ha végre a lényegre térnénk - fejezi be Dr Smith, miután kifigurázza a nőt. - Kérsz egy szálat, kölyök? - Kérdi meg végül Dr Smith Marlit, mielőtt eltenné a cigit és a gyújtót.

by **Shadow** Szer. 01 Feb. 2017, 23:07

Tekintetem a páros között járkál, de inkább a nőn, aki végül bemutatkozik és bemutatja a férfit is. Bár mikor felhozta, hogy apám kollégája, már tudtam, hogy bármit is akarnak az nem lesz túl jó. Legalábbis számomra tuti nem, hiszen apámmal ami kapcsolatban van, az nem lehetett túl jó. Ha legalább nagyapám küldte volna, akkor lett volna egy minimális esély arra, hogy talán nem lesz annyira rossz. Próbáltam elfedni nem túl pozitív gondolataimat, miközben hallgattam tovább, hogy mit is mond a hölgy. Bár a férfi folyton bele kezd valami nem túl kedves monológba, azonban Ms Keane nem nagyon hagyja, hogy belemelegedjen a mondandójába, mialatt lábaimnak egyre jobban melege van a hölgy előtt, ami érdekes, mert fentebb nem érzem eme hőséget.
Ms Keane elismerő szavai lehet másnak jól estek volna, de amit átéltem hat év alatt, az maradandóbb nyomot hagyott bennem, mint bárki is sejtené, így se a fizikai se a mentális egészségben nem voltam teljesen biztos. Bár lehet más nem úszta volna meg ennyivel. A férfire pillantok, mikor ismét megszólal, majd vissza a hölgyre. Kicsit valahol egyet értettem a férfivel, még ha a stílusa, bár nem mutattam ki, nagyon nem tetszett. Végül aztán a férfi az aki elmondja mit is akarnak. Bár mondanám, hogy nagyon meglepett, bár csak ezt mondhatnám, de apámnak köze van minimum Ms Keanehez, így sajnos egyetlen félelmem, hogy ki az akinek az életét velem akarják elvetetni. Akaratlanul nyúltam a nyakamhoz, talán másnak úgy tűnne, hogy a sálat igazítom meg, de Ms. Keane látott nyakörvvel a nyakamon. Nem szólalok meg rögtön, csak figyelem ahogy rágyújt a cigire és pöfékel előttem. Majd várok, míg nem megkínál cigivel.
-Köszönöm, de nem. – válaszolok nyugodt hangon, de legszívesebben most nyomnám le a torkán az egész dobozt, azonban ennek nem mutatom jelét. Jó eséllyel, ha megtenném igen hamar élvezhetném a korbács vagy más kedves eszköz ölelését a hátamon, odalent, és nem csak pár csapás erejéig.
- Ms Keane. Kérem. Apámnak köze van önhöz, és bár a kedvessége jól esik, de ön is jól tudja, hogy nem vagyok olyan helyzetben, hogy egy szabad kérését elutasíthassam, hiába vagyunk itt jelenleg, nem mondhatok nemet eme „ajánlatra”. – hangomból lehet kicsit érződik, hogy szívesebben tenném meg, de erre nincs lehetőségem. Ő szabad, vagy ha nem is, akkor is jócskán fölötte áll egy rabszolgának, ami én vagyok odalent. Tekintetem a férfi felé fordítom, ahogy ciánkék lélektükreim az övébe néznek.
-Dr. Smith úgy érzem hogy erős kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy alkalmas vagyok e azon feladattal, amivel Ms. Keane és ön megbízna. Önnek van lehetősége erre, ha tényleg így gondolja, mielőtt jobban beavatnának. Sajnos kevés volt pár hónap, hogy mióta itt vagyok, hogy behozzak hat évnyi tudást, mit az ember gyermekek összeszednek eme kor alatt – mondom csendesen, hogy csak az előttem lévő két személy halja, majd egy kicsit megköszörülve a torkom és köhögve a cigi bűzétől, folytatom - azonban ha jól emlékszem a parkokban, köz intézményekben és sok egyéb helyen tilos a dohányzás, de ha tévednék kis korút kínálgatni biztosan az. – nem emelem fel a hangom, eléggé udvariasan mondom, ártatlan képet is vágva hozzá, bár őszintén szólva elnézném ahogy egy indáról lóg, de sajnos nem tehetem meg. Várok egy kicsit, hogy mit reagál, sajnos valahogy éreztem, hogy ő nem fog viszakozni, ha már eljött és itt van Ms. Keane is jó eséllyel biztosítéknak is, hogy ne tudjam elutasítani. Míg várok Ms. Keanere pillantok, majd vissza Dr. Smithre.

Felszerelések:

Spoiler:

by **Godlaw / Tao** Csüt. 02 Feb. 2017, 15:04

Dr Smith összevont szemöldökkel, érdektelen tekintettel néz Marlira, miután az kioktatja a dohányzás tilalmáról a parkban. Végül a lány arcába fújja a füstöt, és elteszi a felajánlott dobozt.
-Ha nem, hát nem - motyogja magában. - De legalább a érti a csíziót. Bizony, kislány, jól látod a helyzetet. Ezt a munkaajánlatot nem utasíthatod vissza, én legalábbis már kifizettem, úgyhogy a helyedben szépen viselkednék, befognám a számat, és tenném a dolgomat.
-Semmi szükség erre a nyers modorra, Dr Smith! - Ms Keane feddően néz a férfira, de inkább csak gyermeki dorgálásnak tűnnek a szavai. - Marli, sajnos a szabad akarat nem lehet mindenki kiváltsága ebben a kemény világban, de ettől még viselkedhetünk úrihölgyek módjára. És úriemberek módjára is - sandít Dr Smith irányába.
Ms Keane a bundakabát zsebébe nyúl, majd bársonykesztyűs kezében egy fényképet nyújt Marli felé. A képen egy baráti társaság látható, négy tinédzserkorú lány karol egymásba egy homokos tengerparton. Az egyik lány a négy közül piros filctollal van bekarikázva. Fekete bőrű, vidám arcú lány, vagy talán már fiatal nő. Haját lófarokban hordja, élénk színű bikinijében jól látszik atletikus teste, nőiesedő formái. A kép hátoldalán a Francine Keller név látható, szintén piros filctollal írva.
-A képen látható hölgy egy igen értékes tárgy birtokában van, sajnos azonban ez a tárgy nem az ő tulajdona - magyarázza Ms Keane gondterhelt arccal. - Ami még ennél is nagyobb baj, hogy használta is ezt a tárgyat, ami komoly veszélybe sodorhat bizonyos egyéneket. A munka a következő: hozd el nekem ezt a tárgyat, Marli. Vedd el Ms Kellertől, és intézkedj, hogy ne beszélhessen senkinek sem a tárgy létezéséről.
Ms Keane az eddiginél jóval komolyabb hangon beszél, de továbbra is inkább aggodalom érződik felőle. Dr Smith eközben unott fintorral az arcán figyeli Ms Keane-t, majd a végén nem tudja megállni, hogy hozzá ne tegye a magáét.
-Nem szeretem ezt a parasztvakítást, beszéljünk tisztán. Meg kell ölnöd a lányt, és elvenned tőle a szerencsepénzt. Egy diónyi aranyérme, könnyen ráismersz majd... Főleg, ha használja is - teszi még hozzá sejtelmesen Dr Smith.
-Azt hiszem, mindent elmondtunk neked, Marli. Nem igaz, Dr Smith? - Kérdi ismét kedélyes hangnemben Ms Keane.
-Nem, nem mindent, valamit kifelejtett. Azt, hogy nincs sok időnk - közli mogorván Dr Smith.
-Valóban, Dr Smith jól mondja, Marli. Ma este tízkor itt várunk téged, ennél a padnál. El ne késs! - Ms Keane szemei egy pillanatra talán a kedves, udvarias és elegáns hölgy helyett egy nagyon is akaratos, és ellentmondást nem tűrő nő szemeivé változnak. De aztán már mosolyog is újra, és szívélyes hangon szólal meg.
-Szükséged van még valamire, kedvesem?

by **Shadow** Csüt. 02 Feb. 2017, 23:19

Nem lépett vissza, nem lepett meg, és a kis hozzáfűzni valóján csak felhúztam az egyik szemöldököm, majd Ms. Keanere néztem. Legszívesebben felnevettem volna, ahogy beszélt Dr. Smithtel, azonban nem tettem meg. A felém intézett szavai után, se éreztem jobban magam. Ő élhetett ilyen kiváltsággal, és tarthatta magát úrihölgynek, én viszont nem igazán voltam erre képes, annak mutatni ami nem vagyok.
-Igen Ms. Keane - jegyeztem meg csendesen, de hangomból nem tükröződött az egyetértés annyira, mint talán kellett volna. A kép felé nyúltam, amit elővett, és megnéztem jobban. Egy pillanatra szomorúság csillant a szememben, ahogy néztem a baráti társaságot, majd a bekarikázott lányt. Megfordítottam a képet és közben hallgattam amit Ms. Keane elmond róla. Majd Dr. Smith kommentjét is meghallgatom, s közben a képet figyelem. Ezután a párosra tekintek. Kevés az idő, sietnek. Csak ölnöm kell, egy semmi kis tárgy miatt. Egyik oldalról tudom, hogy ezt várja el tőlem apám, ezért vagyok itt. Elfordítom közben a tekintetem, mintha csak körbe pillantanék, majd a képre nézek újra. Másik oldalról viszont tudom, hogy ezzel vége az életemnek itt fent. Gyilkos leszek, búcsút inthetek azoknak akik ezen a világon neveltek, befogadtak. Tudom, hogy nem helyes, de azt is, hogy nincs választásom és ezt nem lennének képesek megérteni. Még akkor is jobb ez a világ, ha itt üldöznek, mint rabláncon élni odaát összeverve folyton végkimerültségig hajtva. Elrakom a képet, miközben uralni próbálom érzelmeim kimutatását, hogy ne mutassam szomorúságom, majd a hölgyre tekintek.
- Igen Ms. Keane itt leszek akkorra, megoldom, hogy ne késsek el. – felelem, majd egy kis levegő vételnyi szünet után folytatom - Mit tud ez a bizonyos érme pontosan? – talán nem is érdekelne, ha nem hozta fel ezt a dolgot ennyire furán Dr. Smith. – És az érme megszerzése az elsődleges, és hogy mi lesz a jelen hordozójának a sorsa az nem annyira? – nem nézek Dr. Smith felé. Tudom, hogy ő mit akar, de a nagyobb hangsúly azon van, hogy Ms. Keane számára mennyire fontos. – Egyedül él Ms Keller? - a célom az volt, hogy olyan dolgokat tudjak meg, amik hagynak némi mozgás teret számomra, és a lehető legkevesebb problémába ütközzek, bár a problémából akad elég most is.
Keresni fognak az iskolából, ha nem megyek vissza, ha pedig vissza megyek, akkor a kijutás lesz komoly gond, ráadásul, ha Ms Frost ott van akkor bármit próbálok mondani ő látja az igazságot, és ez akkor is igaz lesz, ha este, vagy holnap megyek vissza. Ha lehetne már most tennék ez az egész ellen. Olvadt a talaj, hála Ms Keanenek, így Dr Smith kaphatna egy kis erő demonstrációt és ha egyedül lenne, rá tudnám venni, hogy lépjen vissza, aminek eredménye kitudja hány éven át tartó kínzás lenne, míg meg nem tőr apám, és nem lenne ebbe nagyapámnak se beleszólása semmi se, még ha megöl akkor se. De itt van Ms Keane és megállítana még mielőtt bármi kárt tehetnék a férfiban. Tudja mire vagyok, és jó eséllyel a hőből kiindulva tűzzel támadna, ami ellen nem tudnék túl sokat védekezni, vagy harcolni. Nincs választásom, Salemben maradok estig, aztán meglátjuk mi lesz.
Gondolkozásom közben figyelek, hogy milyen választ is kapok, ha most kapok egyáltalán és nem majd csak este.

Felszerelések:

Spoiler:

by **Godlaw / Tao** Pént. 03 Feb. 2017, 16:11

Marli kérdéseire Dr Smith összeráncolt szemöldökkel reagál, Ms Keane viszont pillanatnyi zavar után derülten mosolyog a lányra.

-Ms Keller a családjával él, még nem nagykorú. Azt hiszem, Dr Smith elég egyértelműen fogalmazott az érme jelenlegi birtokosával kapcsolatban. Ami pedig magát az érmét illet... - Ms Keane elbizonytalanodik, és hallgatásba merül, míg nem Dr Smith segíti ki.

-Minél kevesebbet tudsz az éremről, annál jobb. Most pedig, ha nem mehetnénk, mielőtt belém fagy a sza...

-Hogyne, Dr Smith, indulhatunk - Fojtja belé a szót Ms Keane. - Este találkozunk! - Ezután elegáns mozdulattal int Marli felé a hölgy, Dr Smith pedig cigarettáját szívva, szó nélkül hátat fordít. Mindketten távoznak abba az irányba, amerről érkeztek korábban.

Fél perccel később már el is tűnnek a park fái között, Marli pedig egyedül marad a parkban. A hógolyózó fiatalok idő közben hazamentek, a parkőr pedig már végzett az út felsózásával, így Marli tényleg magára maradt. A közeli templom harangja megkondul, negyed három van, Marlinak pedig kevesebb, mint tíz órája maradt, hogy végrehajtsa a feladatát, amire a különös páros felkérte. Kapaszkodóként mindössze egy név és egy fénykép szolgál, ennyivel kell megoldania a lánynak a feladatot.

14:15

by **Shadow** Szomb. 04 Feb. 2017, 23:33

Hallgatom Ms. Keanet, majd csak rápillantok Dr. Smithre, de nem törődők azzal még, hog ymilyen képet is vág. Ms. Keane az akié az utólsó szó, ha ő mást mondana, akkor az lenne, ha tetszik ez a férfinek ha nem. Azonban a hölgy is megerősíti a parancsot, így nincs választásom. Azonban nem kapok rendes választ az érméről, ami kicsit nyugtalanít azért.
-Igen, este itt – mondtam csendesen, majd a távozó párost figyeltem egy ideig, mielőtt el nem fordultam, s leültem a padra. Most, hogy egyedül voltam, jelentek meg érzelmek az arcomon. Bánat és szomorúság, ami gyötört, és már nem kellett ezt rejtegetnem se senki elől. Előhúztam a képet és megnéztem ismét. Tudtam, hogy mi a tét, tudtam, hogy ha nem teszem meg az aki meg is tudna védeni úgy se fog, így meg lehet már nem térek ide vissza. Nem, nem ölnének meg odaát, csak annyira átformálnának, hogy az már nem én lennék, hanem valami egészen más. De ha megteszem...
Vettem egy mély levegőt, és kézbe vettem a mobilom, amin pötyögni kezdtem. Adatokat keresve, hogy egyáltalán hány ilyen vagy hasonló nevű személy él a környéken. Talán most egyedül az segíthetett, hogy a korosztályom nagyon technika és közösségi portál függő, így van esélyem megtalálni őt, de hogy utána mi is lesz azt nem döntöttem el. Emellett reménykedtem abban, hogy egy képen kiszúrok egy különleges érmét is, aztán rá tudok keresni, hátha megtudok valamit, mint mondjuk kor, származás, babonák. Annyi ereklye van, ami itt maradhatott, vagy szándékosan helyezték el, hogy káoszt teremtsen, és annyi pletyka terjengett, aminek jó része igaz se lehetett, de talán találok valamit.
Ahogy keresgéltem ujjaim megállnak, majd felnyúlok és egy könnycseppet törlök le az arcomról, majd ujjaim nyakamhoz csúsznak és végig simítok ott ahol nem is olyan régen még a nyakörv pihent, mely bár fizikailag nincs ott, de mégis ott érzem. Tekintetem lábaim elé siklik, majd lehunyom szemeim egy pár pillanatra, s veszek néhány mély levegőt, majd újra a mobilom kijelzőjére nézek, s keresgélek tovább ott ücsörögve a padon egyenlőre.
Hideg van ücsörögni és kezdek fázni is, de most egyenlőre ez a legkisebb bajom. A fényképpel vetem össze a találatokat, amiket találok, hogy be tudjam azonosítani a lányt jobban. Közben eszembe jut, hogy iskolás korú lehet, azaz arra is rákeresek ha találok valamit ha nem.

Felszerelések:

Spoiler:

by **Godlaw / Tao** Hétf. 06 Feb. 2017, 12:00

Marli a padon üldögélve összeszedi magát, és a technológiához fordul segítségért. A közösségi oldalakon több Francine Keller nevű lányt is talál Marli, de amint életkor és lakhely szerint kezd szűrni, rögtön leszűkül a kör. A profilképek alapján már gyerekjáték megtalálni a lányt. Francine adatlapjából kiderül, hogy 17 éves, a Salem gimnáziumba jár, van egy Dobby nevű kutyája, valamint rengeteg barátja, akikkel egy csomó közös fotója van. Ezen kívül egy csomó minden kiderül a lány zenei, film és könyvízléséről, meg arról, hogy a Harvardra akar menni, hogy orvos lehessen. Az éremnek nyoma sincs a képek közt. A lány lakcíme nincs megadva, vagy nem látható azoknak, akik nem ismerősei. Így a két beazonosítható helyszín, ahol Francine meg szokott fordulni, az iskolája, és a Grind Stone kávézó, ami nem messze van a sulitól. Ha rákeres, Marli megtalálhatja, hogy néhány buszmegállónyira van innen az iskola és a kávézó környéke, a legközelebbi megálló pedig a park mellett van.

by **Shadow** Kedd 07 Feb. 2017, 10:06

Hála a közösségi portálnak sikerült megtalálnom Ms Kellert, vagy legalábbis beazonosítani, hogy merrefelé is kéne keresnem. Konkrét címet nem kaptam, csak iskolát, meg kedvenc helyet, amit kiindulási alapnak azért elég volt, így eme információ birtokában felálltam, s megindultam a közeli buszmegálló felé. Sajnos az érmével nem volt ekkora szerencsém, így az még mindig eléggé rejtélyes dolog volt számomra, hogy vajon mire is lehet képes. Valami nem hagyott nyugodni ezzel kapcsolatban. Miért démont keresett, mire lehet képes, ami miatt nem egy embert vagy mutánst keresett DR. Smith? Jó, a közhiedelem miatt egy démonnak ez nem jelent gondot, mármint, hogy egy embert hidegvérrel megöljön. Miközben haladok a buszmegálló felé, jobban kezdem átolvasni azokat, amiket látok Ms. Kellerről, ahogy már a fotót zsebembe süllyesztem, és már csak a mobilomat nézem. Nem különbözők most viselkedésre a többi fiataltól. Próbálok a családtagjaira is rákeresni, majd ahogy elérek a megállóhoz megnézem mikor jön a következő busz, hogy felszállhassak rá. Váltok jegyet, majd a hátsó ajtóhoz sétálok, ahol megállva tovább olvasgatok, keresgélek. Egyenlőre csak annyit tudok, hogy meg kell találnom, majd valahogy a közelébe férni. Persze feltűnés mentesen, s kideríteni hol az érme. Elsőre úgy döntöttem, hogy a kávézóba megyek el, aztán ott fogok várakozni egy kicsit, legalább addig is átmelegszek, és iszok egy kis teát.
Közben ki-ki pillantok a buszból, hogy a kellő helyen szálljak le, majd megindulhassak a kávézó felé zsebre vágva a mobilom. Tekintetemmel lassan felmérem a környéket, mennyi az üres placc, aztán ha elérem a kávézót azt is megnézem kívülről, mielőtt bemennék. Tekintetem lassan siklik végig a helyen, majd az egyik sarok asztalhoz sétálok levéve a kesztyűimet, s kicsit lazítok öltözékemen, mint bárki más, aki csak betér felmelegedni és enni valamit. Tekintetem végig siklik az ottlévőkön, hogy látom e Ms. Kellert, vagy valakit aki ismerős lehet a képekről, majd tekintetem a pincért keresi, egy kedves mosollyal az arcomon. Csak vidáman, mint ahogy egy átlagos fiatal diák tenné.

Felszerelések:

Spoiler:

by **Godlaw / Tao** Kedd 07 Feb. 2017, 14:26

Folytatás a Grind Stone kávézóban.

by **New Wolf** Hétf. 03 Szept. 2018, 14:14

Előtörténet: New Wolf
Kaland neve: Szabadjáték
Játékostárs(ak): Vladislava Cadavru, Mal Noir

Ez egy elég nyugalmas nap volt, s a délután se hozott eddig semmi érdekeset én pedig úgy gondolom megérdemlek egy pihenőnapot a sok munka és tanulás után. Végtére is mindenkinek jár egy kis szórakozás. A Salemben található park felé vettem az irányt, melyet mindig is barátságos helynek tartottam, főként a parkban játszadozó gyermekek miatt. A sok fa és a gyerekek látványa, mindig is emlékképeket ébresztett fel bennem, bár nem tudom azokat hova kötni, de mégis kellemes emlékek és jó érzés. Bizonyára előző életemből jönnek ezek a gondolatok, vagy legalábbis azóta, mióta nem tudom, hogy mi volt a nagy incidens előtt. Általában nem is történik sok büntetni való errefelé, így nyugodtan élvezhetem a park által nyújtott látványt és élményt. A melengető napsugarak és a kellemes szellő ahogyan felborzolja a szőrömet, szinte leírhatatlanul kellemes érzés. Sajnálom, hogy nincs sok időm efféle relaxációs délutánokat tartani, mert délelőtt a szorgos tanulót és rendőrt, délután pedig New Wolfot kell játszanom. Bár az utóbbit egyáltalán nem bánom.

Felszerléslista:

by **Nariko Cosmos** Hétf. 03 Szept. 2018, 20:26

A mai nap kellemes volt, egy olyan időtöltésre, amit nagyon ritkán csinálok. Slavával megbeszéltük hogy ma kirándulunk. Éppen a parkba értünk, kellemes volt a napsütést érezni a bőrömön, és a melegét és a hőjét. Hallom a gyerekek üvöltését és vihogását. Igaz kicsit lehet túl öltöztem de kell ez a ruha. Bár így legalább biztos hogy nem tudnak. Igaz jól lenne látni mi van körülöttem, de hát nem lehet elvennem. Így az egyik fánál ültem le, és inkább hallgattam a vinnyogást és a kacarászást. Nekem elég az ha hallom hogy más jól érzi magát. Vártam mikor valami furcsa érzés éreztem mintha valaki figyelné a játszótér, de vajon ki... és miért figyeli ennyire a területet.
-Mit csináljak?-Kérdem saját magamtól voltaképpen Slavának szántam a kérdés csak cifráztam hogy vegye észre, hogy nem oké itt valami. Bár a mimikámon nem mutattam más csak a mosolygásom ami álcám hogy nem látok.

by **Mickey Thunder** Hétf. 03 Szept. 2018, 21:57

Slava új barátot talált magának, egy kislányt, nála sokkal fiatalabbat. A bál óta sok időt töltöttek együtt, a lánynak jól esett a társaság, jól esett tőrödni valakivel. Együtt csináltak programokat a nyári szünetben és ahogy jobban megismerte, egyre jobban kedvelte Malt. A mai napon a parkban akartak tenni egy nagy sétát piknikkel és ami eszükbe jutott. Slava nagyon figyelt a társára, nehogy nekimenjen valaminek vagy valakinek. Még bele is karolt volna, de ujjatlanban jött és ez nem lett volna a legjobb ötlet.
- Van itt egy mutáns, akit nem ismerek. Farkasnak néz ki, nálam magasabb. Minket néz.
Mal azt már tudhatta, mekkora volt Slava. A nyáron az esküvő óta gyerektestben élt, de pár napja elmúlt a hatás.
- Szerintem a ruhádat vette észre. Nagyon...különleges és csinos. Esküvőre is jó lenne. Ugye nem voltál még esküvőn?

by **New Wolf** Kedd 04 Szept. 2018, 17:39

Előtörténet: New Wolf
Kaland neve: Szabadjáték
Játékostárs(ak): Vladislava Cadavru, Mal Noir

Idáig egészen kellemesnek mondható ez a délután, persze még a felén se vagyok túl, de ez a napsütés jót tesz nekem, legalábbis úgy érzem. Néha irigylem a diákokat, hogy ők még ráérnek a parkban játszadozni és mulatni, míg nekem keményen kell dolgoznom minden téren, pedig voltaképp én is diák lennék. Persze a mostani életem semmiért se cserélném el, mert imádom az állandó akciót és hajtást, még ha ez gyakran kötöttségekkel is jár. Tulajdonképpen ezért is dolgozom, hogy a diákok és mások nyugalomban és biztonságban élhessék hátralévő napjaikat. Ez az én kötelességem, hiszen nem nézhetem tétlenül az ártatlanok szenvedését, s főként nem a tehetetlenekét. A figyelmemet felkelti két, igazán érdekesnek tűnő lány. Bár tudom, hogy a mutánsok mind nagyon különbözők, de pont ezt szeretem bennük, mindig meg tudnak lepni, s nem érzem magam kívülállónak, hiszen rajtam kívül számos bundás alak él errefelé. Leginkább a fiatalabbik lány, élénk és puccos öltözete vonja el a figyelmem, s kicsit furcsának is találom, hogy ilyen szép ruhába jön le a parkba játszani, tehát elhatározom, hogy rákérdezek a dologra, hátha útbaigazításra lenne szükségük, mert bevallom elég könnyű itt eltévedni, hiszen még madártávlatból is ugyanolyan szinte minden utca. Felkapom a kis táskámat a padról, amibe a jelmezem további részei vannak, hiszen sosem lehet tudni, hogy mikor van szükség egy igazi hősre. Oda is sétálok a lányokhoz és megszólítom őket.
- Sziasztok! Eltévedtetek vagy csak jártok egyet a parkban, mint én?

Felszerléslista:

by **Nariko Cosmos** Kedd 04 Szept. 2018, 18:08

Ahogy Slavát hallgatom rá jöttem lehet én vagyok aki miatt ennyire figyel az a mutáns. Azt hogy farkas nem igazán tudom milyen lehet de biztos nem egy nagyon szép teremtés.
-Nem voltam, de tényleg olyan ez a ruha? Slava legközelebb te... választasz mit vegyek fel jó.-mosolyogva. Majd kicsit igazgatom a kesztyűt a kezemen, és közben füleltem hogy megindult a mutáns, de mikor hozzánk szólt, hallom a hangja érdes és fiatalos de kicsit veszélyesnek is érzem, de ez lehet csak a tudat hogy valamiféle vadállat.
-Jó napot. -mondom illedelmesen mert nem tudhatom mennyi az újdon sült beszélgető partnerünk.-Nem tévedtünk el ugye?-nézek Slavára kicsit kétségbeesetten de csak színészkedve, amihez nagyon értettem, és én élveztem, de szerintem Slava nem bánja hogy ilyen gyerekes vagyok, ő olyan mint a nem létező tesóm.-Egyébként kedves öntől...-mosolyodok el újra. Majd gondolkodtam, néztem vagyis csak azt csináltam mintha nézném a farkast.

by **Mickey Thunder** Szer. 05 Szept. 2018, 22:01

- Jó. Én csak feketét hordok, de neked megpróbálok jókat választani.
Slavának ez az egész újdonság volt. Visszafiatalodott. Nyáron testben és mióta Malt megismerte, egy picit lélekben is. Már tudta, hogy nem volt szabad meg érinteni, ez gyenge pontja volt, nem szerette. Örült neki, hogy vidámabbnak látta, ami ritka volt azoknál, akik vele töltöttek időt.
Gyanakodva nézte a lupint, aki kisúzrta őket magának. Idegenekkel nem volt tanácsos ilyen könnyen szóba állni.
- Nem, itt vagyunk a parkban. Pár lépés. Jónapot, uram! Erre lakik? Valóban nem tévedtünk el, itt tanulunk az iskolában, most kezdtük az új tanévet és az első hét még nem olyan nehéz, sok idő van, úgyhogy sétálgatunk.
- Megnézed? - fordult oda Mahloz.
Ha a kislány akarta, Slava vállalta, hogy hozzá ér, hogy láthassa az idegent és a gyönyörű parkot. És a ruháját, amin csodálkozott.

by **New Wolf** Csüt. 06 Szept. 2018, 19:54

Előtörténet: New Wolf
Kaland neve: Szabadjáték
Játékostárs(ak): Vladislava Cadavru, Mal Noir

Most még jobban szemügyre tudom venni a két lányt, s már messziről is megállapítottam, de így közelebbről még inkább, hogy rendkívül erősen fejezik ki a személyiségüket. Örül, hogy nincsenek bajban a lányok, de kicsit kínosan is érzi magát, mert nem akarta zavarni a két lényt és főként nem akar pedofilnak tűnni, de tényleg szívem ügyének érzem a városlakók dolgait, egyébként sokszor a gyerekek érettebbek is lehetnek, mint egyes felnőttek. Jól tudom, hogy a tanév eleje még nem annyira haladós, legalábbis egyeseknél, de én folyton mozgásban vagyok és ez teszi izgalmassá az életem.
- Ennek örülök. Itt lakok nem túl messze, a Rendőrségi kollégiumban. Viszont nagyon helyes, hogy a szabadban töltitek ezt az időt is.
Kicsit értetlenül állok a sötét hajú lány kérdéséhez a színes lány felé, véleményem szerinte valami mutáns dolog lehet ez, talán az egyikük vagy mindketten gondolatolvasók. Hamar túl is teszem magam rajta, nem akarok feleslegesen kérdezősködni, végtére is nem kihallgatáson vagyunk.
- Jut eszembe! Ace Atlas vagyok, de a legtöbben csak Ásznak szólítanak.
Kezet nyújtanék, de nem tudom, hogy a fiatal lányok körében szokás-e ez és nem szeretném, hogy rossz néven vegyék a dolgot, még a végén rendőrt hívnak, pedig voltaképpen én is az lennék.

Felszerléslista:

by **Nariko Cosmos** Csüt. 06 Szept. 2018, 20:27

Hallgattam Slava szavait majd a férfi aki előbb mutatkozott be. Slava kérdésére megráztam a fejem, ezzel jelezve hogy nem szeretném, majd hallom Ace karját hogy felénk nyújtja én meg csak bambán ültem és elkezdek idétlenül kalimpálni a kezemmel.
-Hagyj már te bogár.-közben már semmi nem volt ott de még akkor is csapkodtam,-Mal Noir -így tiszta bolondnak néztem ki és a zúgás amit hallok már nagyon zavaró volt. A közelembe egy eldobott édes valami mert a darazsak és méhek ott rajzottak.-Slava....Ace bácsi...-ijedten motyogom, és hirtelen valami megszúrt. Felsírok és kezdtem ijedten keresni a szúrás helyét ami miatt a fullánk ami bennem maradt, beljebb nyomódhatott. Nem bírtam abbahagyni a sírást és összehúzódok a testemmel, hiába régen sem bírta a fájdalmat. A csípés egyre jobban lüktetett én meg már nem néztem a társaságra, de nem is hallottam a zajt vagy a kacarászást csak a sírásomat.

by **Mickey Thunder** Pént. 07 Szept. 2018, 07:11

- Rendőr hallgató vagy? Majd én is rendőr akarok lenni. Milyen oda járni?
Slava nem említette, hogy konkrétan a gyilkossági csoportra pályázik az adottsága miatt. Első hallásra eléggé furcsán szokott ez hangozni.
- Na, mi a baj? Én nem bántottalak - mondta Slava picit sértődős hangon, mintha Mal őt nevezte volna bogárnak.
Látta, hogy kalimpált. Ha a farkas nyújtotta is a kezét, Slava inkább a kis társára figyelt. Egy érintés és már Ace bácsi (borzasztóan hangzik) szemeivel fog látni.
- Vigyázz, Mal!
A kislány váratlanul sírni kezdett. Negyon érzékeny volt, sokkal érzékenyebb, mint Slava. A fehér bőrű lány meg látta Mal nyakán a csípést. Aggódva szólt:
- Ó, de csúnya. Téged ennyire szeretnek a darazsak? El kéne menni a tóhoz, teszünk rá vizes borogatást.
Eszébe jutott, hogy az idegenről el is feledkezett. Bocsánatkérően nézve mutatkozott be:
- Bocsi. Vladislava Cadavru vagyok. Elkérsz minkat a vízhez?
Egy rendőrkollégistában már meg tudott bízni, a srác kisugárzása is olyan rendőrös volt és Malnak szimpatikus volt a jelek szerint.

by **New Wolf** Vas. 09 Szept. 2018, 21:03

Előtörténet: New Wolf
Kaland neve: Szabadjáték
Játékostárs(ak): Vladislava Cadavru, Mal Noir

Az idősebbik lány érdeklődése miatt felcsillan a szemem. Talán éppen egy jövendőbeli kollégámmal állok szemben éppen. Véleményem a rendőr munka igencsak változatos és el lehet poénkodni, mert rengeteg idióta egyén is dolgozik felénk, de aki szorgos, az sok mindent el tud érni. Főleg, ha mindemellett hasznos mutáns képességei is vannak.
- Igen, bár az én helyzetem különleges, mert mutáns képességeimnek hála az iskola mellett sokszor küldenek a terepre is, mert "nélkülözhetetlenek" a képességeim sokszor.
Ezzel meg is válaszoltam az első kérdést, majd haladok tovább.
- Nocsak, valóban? Mindig öröm olyan fiatalokkal találkozni, akik rendészeti ágon szeretnének tovább tanulni. Sokat kell tanulni, de azt hiszem ezzel nem mondok újat, de sokkal több lehetőséget biztosít, legalábbis munkakörileg. Persze van aki megáll a forgalomirányító rendőr szinten, de vannak akik csak a fekvőrendőr szerepét tudják betölteni vagy még azt se.
Poénkodom kicsit, hiszen azért mégis csak egy gyerek, remélem azért veszi a poént. A rendőrségnél pedig mindig is szükség volt és lesz is újoncokra. Kezemet először a fiatalabbik lány felé nyújtom, aki kalimpálni kezd, s így rögvest visszarántom a karomat. Látszólag a társa is meglepődött a dolgon, de most kezd leesni, hogy a lánynak valami gond lehet a látásával. A lány neve hallatán csak bólintok egyet. Majd hirtelen a lány heves zokogásba tört ki, a jelek szerint megcsípte valami.
- Ó, te szegény lány!
Fejezem ki sajnálatomat, de tudom, hogy mihamarabb cselekedni kell.
- Örülök, hogy megismertelek titeket és természetesen nem is hagynálak titeket egyedül. Siessünk gyorsan, nehogy túlságosan feldagadjon, mert még a végén mentőt kell hívni.
A tó felé fordulok és ha megbizonyosodtam, hogy a lányok is készen vannak, akkor elindulok.

Felszerléslista:

by **Nariko Cosmos** Vas. 09 Szept. 2018, 21:46

Sírásom nem marad abba, de mikor mintha itt hagynának. Megijedek és felállok és megfeledkezve a színjátékról ingatagan előre nyúlva keresem a társaimat. Mikor valamit vagy valakit fogok, sajnos nem tudom mit fogok mivel a bőrkesztyű tompítja az érzékeimet, de az már biztos élő ember.
-Ne hagyjatok itt-sipogva szólok Ace bácsihoz de én nem tudom ki ő. Nem ölelem semmi testi kontaktus csak a kesztyűs kezeimmel való érintés.
-Slava merre is menjek navigálj mint mikor jöttünk...-sírásom ismét elő jött -Nagyon fáj és félek.... Eddig nem csípett meg semmi ilyen valami engem ilyen! Mi is dazsi vagy darázs?-Szipogva és egyik kezemet a csípés helyére tettem és nyomtam, hogy ne lüktessen annyira, de még jobban fájt. Az érzékeim nagyon tompultak így nem éppen könnyű velem, még a vakságom is nehézség, de most a félelem nagyobb, belül próbáltam nyugtatni magam, de nem tudtam miért de égett és lüktettet a nyakam és talán még dagadt is befelé.

by **Mickey Thunder** Kedd 11 Szept. 2018, 19:14

Slava arra gondolt, hogy neki még 4 év lehetett, mire a rendőrképzésre mehetett, ha egyáltalán alkalmas volt. Nem tudta bizonyosra. A farkassráccal jó volt beszélni, jobban bízott benne, mióta mondta, hogy rendőrnek tanult. Lehet, hogy nem kellett volna, mert mondani bármit lehetett, de ez igaznak tűnt a lánynak.
- Gondolom, jó a szimatod és olyat is észre veszel, amit más nem. Ugye a farkaséhségtől és a vadászösztöntől meg fogsz minket kímélni? - mondta és elkuncogta magát.
Nem gondolta teljesen komolyan.
- Te miért jelentkeztél a rendőrtisztire?
Ő azért, mert segíteni akart a gyászolókon és az igazságszolgáltatás elé akarta volna vinni a gyilkosokat. A képessége miatt sokkal többet tudott a halálról, mint illett volna az ő korában. Slava azonnal el kapta Mal kezét, ahogyan az kapálózni kezdett.
- Dehogy hagylak, ne beszélj butaságokat!
Slava volt érte a felelős, nem az idegen. Segített a lánynak, belekarolt, lesz, ami lesz. A ruhán keresztül nem nagyon érinthette így. Figyelt, hogy volt-e gödör, tócsa, bármi és akkor más felé terelte a társát.
- Mal... Bizonyosan nagyon fáj, nekem is szokott fájni, mikor meg csípnek. Beborogatjuk, az jót tesz neki és el fog múlni. Ace, tanultatok esetleg valamilyen jobb elsősegély módszert?
Nem akarta mondani, hogy allergia is lehetett és ha ez volt az első, nem készülhettek fel rá. Sajnálta Malt, aki még mindig zokogott.

by **New Wolf** Szomb. 15 Szept. 2018, 20:35

Előtörténet: New Wolf
Kaland neve: Szabadjáték
Játékostárs(ak): Vladislava Cadavru, Mal Noir

- Hogy jó a szimatom az nem kifejezés, a fiatalok húsát nem szeretem. Túl rágós.
Kacsintok az idősebb lányra, hogy még véletlenül se vegye komolyan a dolgot, bár tudom, hogy nem fogja, hiszen ő is csak viccelt a nevetésből következtetve.
- Természetesen azért, hogy segítsek másokon. Ez tesz boldoggá.
Őszintén válaszol a kérdésre, hiszen valóban ez az egésznek az oka, se több se kevesebb. A kislánynak egyértelműen látási problémái vannak, hiszen máris elkezd félni, hogy itt hagyjuk.
- Nem hagyunk itt, ne aggódj! Na de siessünk, nehogy bedagadjon nagyon!
Igyekszik olyan gyors tempóval haladni, amit még a lányok is követni tudnak. Mikor végre odaérnek a vízhez a lányok is, én előkapom nagy fekete köpenyem a táskámból, majd a vízbe mártom és odanyújtom Vladislavanak.
- Erre nem igazán van elsősegély módszer. Remélnünk, kell, hogy nem kap allergiás sokkot vagy, hogy nem dagad be annyira, hogy elzárja a légcsövét. Ha bármi szokatlant látunk, akkor muszáj lesz kihívni a mentőket, ilyen esetben csak ők tudják megfelelően ellátni azt akit megcsípett egy darázs.
Nagyon remélem, hogy nem lesz a kislánynak semmi komolyabb baja. Bízok benne, hogy erős a szervezete és leküzdi ezt a dolgot, mert ha túl vagyunk a kritikus ponton, akkor már tudom, hogy kell kezelni.
- Esetleg ecettel lehetne segíteni rajta, de nem hiszem, hogy a környéken ecettel mászkálnak az emberek, szóval ez nem fog működni. Mal, ha bármi furcsát érzel a fájdalmon kívül, akkor kérlek mondd el, hogy segíteni tudjunk.

Felszerléslista:

by Ajánlott tartalom