Parkok és terek

Igazából semmi különös nem vár minket a talált tárgyak sátránál. Ez nem olyan nagy meglepetés, de úgy voltam, hogy más a mi céljainkkal ide jönne utoljára. Ezt megmondhatja akármelyik fehér lapról szökött elvetemült zseni vagy bűnöző. Illetve ha valami furcsa van itt aztán feltűnik. A talált tárgyaknál nincs műsor, nincs festék és cicoma. Nem takarja az igazságot annyira az átlagos cirkuszi környezet. Mi is csak egy kifestett lánykát találunk. Egy kifejezetten beszédes hölgyeményt ismerhetünk meg benne. Felmerül, hogy érdemes lenne vele beszélgetni, ahogy Tonynak válaszol beugrik pár lehetséges kérdés amivel kiderülhetne ha hiba van a sztorijában. Nem kell önként hazudnia és mégis kiderülhetne, de hamar megbizonyosodom róla, hogy erre nincs időnk.
Először eszembe jut, hogy elköszönök vagy ilyesmi, de inkább mivel amúgy is a barátommal társalog csak egy enyhe biccentés után ellépdelek. Nem akarom, hogy szökésnek tűnjön, de ha nem figyel rám amúgy akkor nem akarom felhívni a figyelmét. Csak meg kell nézzem mi történik azzal a barommal, vajon mit keres itt és hova viszik. De ami a legfontosabb nem próbálom meg megállítani. Nézelődve követem őket, mivel Charlie lassítja a mozgásukat nem lesz nehéz észrevétlenül lemaradnom és remélem Tony is utánunk szökik. Viszont elrángatni nem akartam, túl feltűnő is lehetne. Biztos beér minket, ügyes srác és nem kéne elhagynom most. De ez a lehetőség fontos volt, talán meg kellett volna böknöm mielőtt távozok.
Zavar, hogy nekünk nincsenek egyezményes jeleink mint a filmekben...
Felkészülés Alex, felkészülés...

Már egy jó ideje itt vagyok az iskolában. Úgy talán két éve de még mindig teljesen idegen nekem az Iskola. Szerencsém, hogy megengedték, hogy először csak hozzá szokjak a környezethet így tudtam még húzni halasztani az egészet. Tudom, hogy nem húzhatom a végtelenségig, de azért amíg tudom addig jó lenne... A többi bentlakót nagy általánosságban próbáltam meg elkerülni amennyire sikerült, diák vagy tanár az mindegy volt. De mivel a legtöbb időt a szobámban töltöttem ez gyakran könnyű volt de így sem voltak elkerülhetetlen pillanatok mint az evésekkor a konyhába menetel vagy épp akkor amikor az orvosiba kellett lemennem. Az is furcsa volt, hogy csak úgy hagyták, hogy magam intézzem el a beszedését mindennek. Persze ez nem volt vissza ütés nélkül se mert a rutin ami a szedéséből volt az mind azért volt meg mert valaki hozta és adta előtte. De most már nem így van és gyakran kimaradtak szemek, hiába az a két év még most is. Mint egy lázadás lenne ellene.
Mivel általában nem mozdultam ki a szobámból eléggé felborítottam a saját alvási szokásomat is így bőven dél körül ébredtem fel aznap amikor eltűntek a tanárok. Elsőre ilyesztő volt a dolog mert minden diák felhőtlenül tombolt már már az iskolában, hogy nincsenek tanárok, nem igazán tetszett nekem ez de másnapra a még mindig nem előkerülő tanárok már aggasztó volt.
Reggel bevettem többnyire amiket kellett aztán meg nekiálltam vándorolni a suliban. Láttam, hogy páran elmennek de nem foglalkoztam vele elsőre különösebben hanem akkor még. Csak kicsivel később mentem arra megint, amikor már nem sétálgattak arra és akkor láttam, hogy cirkusz van a közelben. Megfogtam az egyik plakátot és vissza sétáltam vele a szobámba. Amikor össze szedtem nem is néztem meg jobban még csak a cirkusz feliratot. A szobámban viszont leülve megnéztem már jobban és ismerősek voltak a cirkuszosok rajta. Nagyon furcsa. Biztos valami paródia vagy vicc az egész. Valószínűleg a többiek is ide mehettek el.
Jó pár percig csak bámulom a plakátot majd össze gyűröm a kezemben. Ha sosem veszem rá magamat, hogy az emberek közé menjek akkor sose fogok tudni! Le is teszem az éjjeli szekrényre a papírt és megfogom a nyugtató pirulával töltött gyógyszeres dobozomat. A biztonság kedvéért ezt magammal hozom.. Megfogom a pulcsimat és annak a zsebébe teszem bele. A pulcsi egy hosszú ujjú, egyszerű cipzáros pulcsi, kapucni nélküli, sötét kék. Még elteszek egy kis pénzt is a belépő miatt, de valószínű, hogy csak arra meg egy üdítőre lesz elég az. Még az irataimat teszem el aztán elindulok a cirkusz felé. Elsőre igen lelkesen, elhatározottan, hogy jó lesz, nem lesz semmi gond se. De ahogy sétálok és közeledek a cirkuszhoz egyre idegesebb is leszek. Nem jó ötlet, nem lesz rendben... Forog fojton ezen az agyam de ahogy elég közel érek már, hogy halljam a cirkusznak a zsivaját a kíváncsiság is egyre erősebb lesz bennem. Még sosem láttam cirkuszt... Amikor pedig már látó távolságba is érek akkor a lépéseim egy pár méter erejéig megszaporázódnak ahogy ámulok a látványon és lassan a bejáratához is érek így, már már el is felejtve, hogy mennyien vannak itt.

cuccaim:

Túl nagy falatnak bizonyult amire elsőre gondoltam. Ehhez sajnos még nem voltam elég képzett így a légyrobot végül nekirepült a falnak, majd eltűnt.
~ Hmm ezen még marhára dolgoznom kell. Majd ha ennek az egésznek vége talán felkeresem a veszélytermet.
Ahogy tűnődöm hirtelen egy ismerős hang csapja meg a fülemet.
~ Charles Dialin? Te meg mit keresel itt?
A hang irányába fordultam és megerősítettem magam, hogy tényleg őt hallom. Épp egy nagydarab bohóc próbálta meg elhúzni a srácot, aki láthatóan nem örült ennek.
~ Úgy látom megint bajt.
Odasétálok hozzájuk és rosszalló tekintettel a srácra nézek.
- Charles, te meg hol voltál?
Kérdem a srácot pedig már sejtem a választ, de most muszáj előadnom a szigorú tanárnőt. Charles fel fog ismerni a bálról, úgyhogy ezzel szerintem nem lessz majd gond, főleg ha sejti, hogy épp ki akarom szedni a bohóc karmaiból.
Majd rögtön mosolyogva a bohóc felé nézek.
- Köszönöm, hogy megtalálta a diákomat. Állandóan elcsatangol. Remélem nem okozott túl nagy bajt.
Mondom és megfogom a srác másik kezét remélve, hogy a bohóc elengedi, majd mikor megismerem a smink mögött rejlő arcot kissé megrökönyödöm.
- Logan? Mit keres maga itt?
Teszem fel a kérdést, bár remélem addigra már elengedte a srácot.

-/// Dylan James O'neill - Taz ///-

A jósnőnél álltam Rachel társaságában, így ő is hallotta amit nekem mondott a jövendőmondó. Össze kell szedni mindenkit aki itt van az iskolából. Rachelre tekintettem és oda hajoltam hozzá közel, hogy csak ö hallja amit mondani akarok neki. 
-Mi van ha ezek nem az igazi tanárok hanem csak klónok?
Furcsaságra lettem figyelmes, ahogy Racher is szerintem mer elégé nyilván való volt. Egy bohóc húzza magával Charles Dialint. Igaz személyesen nem voltam ismeretségben vele ahogy a lánnyal se aki haza akart küldeni engem. Mind kettejüket csak az iskolából ismerem, de látszólag ennyi is elég, hogy leszidják a másikat és haza parancsolják. Kicsit arrébb mentem, hogy láthassam mi is sül ki ebből a dologból, vagy hogy hova akarja vinni. Ekkor láttam, hogy más is van itt az iskolából. Tina állított oda a bohóchoz, hogy beszéljen vele. Elég közel próbáltam menni, hogy halljam mit beszélnek, de ne vegyen észre. Nincs kedvem még egy leszidáshoz, hogy menyek haza.

A kapunál megvettem a belépő jegyet, nem került sokba és még térképet is kaptam mellé amit egyenlőre csak fogtam, nem néztem rá. Inkább az ember tömeget és magát a cirkuszt figyeltem. Kisváros, nem sok ilyennel. Mióta itt vagyok nem volt még ilyenre alkalom szóval teljesen érthető, hogy ennyire sok ember jött el. Biztos jó sok érdekes látnivaló is lesz. A tömegben megláttam az egyik X-men tagot egy bohóc mellett. A bohóc meg az egyik iskolai bajkeverőt fogta és vitte. Bohóc... Máskor ideges lennék szerintem ha ilyesmit látnék, nem is kéne közelebb lennem mint most hozzá de valahogy az arcfestése miatt nem, nem zaklat fel az egész esemény. Biztos csinált valamit aztán megfogták, Tina meg biztos próbálja kiszedni a gödörből amit ásott magának a gyerek. Elrontani így másnak a szórakozását nem szép... Nézem őket még egy ideig de nem megyek közelebb hozzájuk. A vándor cirkuszra vagyok kiváncsi most szóval kinyitom a térképet és nézegetem azt, hogy mi merre van.
Az állat simogató itt van rögtön mellettem, el is nézek arra. A hangját lehet is kicsit hallanai meg a szagát is érezni. Mutatványosok is biztos érdekes lehet. Valami üdítőt is akarok...
Hümmögök egy kicsit ahogy vizsgálgatom a térképet, hogy merre kéne menni először de végül az állat simogató mellett döntök. Vajon milyen állataik lehetnek? Össze hajtogatom a térképet és bele teszem a far zsebembe és elindulok az állat simogató felé, közben nézelődgetve. Elkerülöm azt, hogy nagyobb tömegen át keljen verekednem magamat bár jó sokan vannak ezért biztos nem lesz könnyű sem, de a szélen haladva talán könnyebb lesz. Nem igazán sietek sehova szóval nem zavar az se ha időnként meg meg kell álnom, hogy ne kelljen átverekednem magam tömegen.

Úgy tűnik azzal hogy segíteni próbáltam csak sikeresen belenyúltam a dolgokba. A srácot nem engedik el. Sőt még én is bajba kerülök. A szülők dühösen rajtam akarják behajtani a kárt amit a srác okozott. Az összeget mikor meghallom ledöbbenek, de nem mutatom ki, inkább próbálok higgadt maradni és nyugodtnak tűnni.
~ 50? Tanár vagyok nem bankrabló. És ez még csak egy ember kára lesz ebből 150is ha így folytatjuk.
Türelmesen végighallgatom a követeléseket majd egy szúrós tekintetet eresztek meg Charlie felé, majd visszafordulok a dühös tömeghez.
- Jelenleg sajnos nincs nálam annyi pénz, hogy mindenki kárát kifizessem, de biztosan meg tudjuk ezt a dolgot oldani. Írjuk össze,mindenki nevét, címét és a kár mértékét amit a srác okozott, és hamarosan orvosolni fogjuk a gondokat. Charlie pedig ki fogja venni belőle a részét. Igaz Charlie?
Teszem fel a kérdést. Bár valószínű, hogy morgás lesz csak a válasz. a bohóc engem is az igazgatóhoz akar vinni és feljelentést emleget ellenem is.
~ Ó remek. Én ellenem garázdaságért? Csak mert azt mondtam, hogy ismerem a srácot.
- Persze megyek, bár szerintem az utóbbira nem lesz szükség. Biztosan meg fogjuk tudni beszélni a dolgot.
Mondom majd megindulok a bohóccal. Közben pedig Charles arcát fürkészem.
~ Na ennyit az észrevétlenségről.

Már, már lassan egy éve, hogy át jöttem a kontinensre, pontosabban az iskolába. Annak érdekében, hogy elég erős legyek, és meg szerezzem a megfelelő tudást ahhoz, hogy meg találjam a bátyámat. 
Az időm nagy részében edzek, fejlesztem magam, és a hatalmam. 
Nem mondható unalmasnak az életem. Az iskolában igyekszem barátkozni, hogy ne legyek egyedül. Majd csak minden rendben volt. Felkeltem, letudtam a reggeli edzéseimet, majd elindultam a képesség fejlesztő órámra. Mert én nem kívántam haza utazni a családomhoz. Inkább edzésre akartam fordítani az időmet. Nem azért jöttem ide, hogy szórakozzak. 
Mikor kimentem a szobámból az edző terem felé a folyósokon mindenki örült, és rohangált. Az egész ház csak úgy zajongott az élettől. Kíváncsiságom miatt le állítottam egy lányt a folyóson, hogy meg érdeklődjem mi ez a nagy ricsaj. Ö árulta el nekem, hogy a legtöbb tanár eltűnt mindenféle üzenet nélkül.
Én inkább folytattam az utamat az edzőterem felé. Tartottam magam a napi tervemhez. Az első nap tanárok nélkül hamar eltelt. Szinte csak egy szempillantás volt az egész. Este még egy bokken gyakorlatot is végre hajtottam, mielőtt lefeküdtem. 
Más nap reggel. Az iskolában már nem a jó kedv és a vidám élet hangja és légköre terjedt, hanem a félelem, az aggodalom, és a letörtség terjed a levegőben. Mindenki felfogta, hogy valami nem stimmel ezzel a tanármentességgel. Ahogy körbe néztem az arcokon láttam, hogy páran jobban felfogják ezt mint a többiek. Úgy döntöttem inkább levegőzök egyet akkor találkoztam pár tanuló társammal akik plakátokat nézegettek, és szóltak, hogy én is nézzem meg azokat. Meg lepő volt a plakátok mondani valója. Az eltűnt tanárok, és még itt lévő diákok. 
Valamiért a bátyám jutott az eszembe, hogy lehet az rabolta el aki a tanárokat. Ennek utána kell járnom. Muszáj meg tudnom van e összefüggés a két dolog közt. 
Be rohantam a szobámba és össze pakoltam egy két dolgot magamnak, tettem oda pénzt és elindultam a park felé ahol a cirkusznak kell lenni a plakát alapján. 
Az utat harminc perc alatt meg is tettem. Nem volt nehéz kijutni ide. Miután meg érkeztem egyből be álltam a sorba, hogy meg vegyem a jegyemet és bejussak. A sorban állás tovább tartott mint maga az ide út. Tiszta fárasztó, hogy ilyen lassan halad ez a sor. 
De végre megszereztem a jegyemet, amit be is lehetett váltani egy két dologra, ajándékba még egy térképet is kaptam a cirkuszról. Mikor bejutottam végre a cirkusz belterületére pár groteszk bohócon kívül semmi szokatlant nem láttam, egy sima cirkusznak tűnt. Arrébb álltam az útból, hogy át nézhessem a térképet. Az volt a célom, hogy a főnököt keresem meg annak céljából, hogy megtudjak pár dolgot. 

Felszerelés::

Úgy tűnik, hogy valami nézeteltérésbe keveredtek a diákkal, igazából az egész olyan gyermetegnek tűnik, de megpróbálok koncentrálni. Ez csak Arcade műve lehet vagy valami másolóé, de inkább Arcade. Nem lehet, hogy más a helyzet de Charles összetűzése a Logan bohóccal szimplán csak... gyermeteg. Arra emlékeztet mikor valakit felcipelnek az igazgatóhoz. Mikor a csodatanárunk közbe lép akkor is inkább a csürhe tűnik rá veszélyesnek. Kicsit csalódottnak érzem magam de továbbra is a közelben maradok. Mégsem tudom komolyan venni, keresem a hibát, néha körbe pillantok hátha valaki figyel-e minket. Akármit ami még cirkuszhoz képest is furcsa, lehet mondjuk azt hívják majd fő attrakciónak. Megigazítom a szemüvegemet, épp mikor Tony megszólal.
- Kétség sem fér hozzá. - Motyogom csak a tudjuk ki tudja hogy itt vagyunk és tudjuk. Meg is fakarom a halántékom az átvezetett mozdulatban.
- Ötletem sincs Tony, semmi... - Kicsit kizökkent a helyzet, maradok megfigyelő és felmerül az is, hogy máshol keressünk nyomot. De egy Logan küllemű bohóc túl forró nyomnak tűnik. Hiába nem lehet komolyan venni ezt a sminkelt szőrkupacot. Zavarba ejtő...

// Emberi iskola nincs is Salemben? hogy rögtön mutáns léttel gyanúsítják őket? Amúgy meg pont jókor nyúltam bele Charles dolgaiba, pont mikor Zield inaktív lett XD //

A tömegnek nem tetszett az ötlet, hogy később törlesztünk, de ha akartam volna se tudtam volna kifizetni a kárt. Főleg mert Charlesnak is több pénze volt diákként mint nekem tanárként, ebben biztos voltam. Majd ha visszaérünk a szüleivel beszélni fogok és kötelezni a srácot, hogy fizessék ki az okozott károkat.
A bohóc beterelt minket egy nagy sátorba ahova már az ideges szülők már nem tudtak követni minket. Kissé félve haladtam a Logan kinézetű bohóc mellett, de a félelmemet igyekeztem palástolni. Én alapból is nagyon rég kerültem olyan bajba amit én okoztam, legutóbb akkor mikor még az árvaházból kiszöktem akkor volt ilyen.
A sátorban egy lakókocsi állt, melyen a következő név állt: Vladimir Andrews.
Rögtön filózni kezdtem, hogy ismerős lehet e nekem valahonnan a név mire a bohóc felszólított, hogy menjünk. 
Én meg is indultam és kopogtattam a lakókocsi ajtaján, majd ha jele kaptam, hogy beléphetek, akkor bátorságot gyűjtve kinyitom azt.

//Salem néhány ezer fő lakosú, 1 iskola van ergo, mindenki ismer mindenkit, azonfelül Charles családja gazdag és híres, pontosan tudni, hogy mutáns. A sulinak is van honlapja, konkrétan egy teleportálással került át a full iskola ide, de nem... emberek vagytok, akiket nem ismernek az X-men miatt és honlapja sincs a sulinak, nem szerepelt a médiában stb...//

Mivel Rachel nem felelt nekem, hátra hagytam, és kellő távolságba mentem a balhéhoz, hogy jól hallhassam a beszélgetést, és figyelhessem az eseményeket. Úgy, hogy ne vegyenek észre, vagy ha még is akkor is csak Tinának tűnjön fel, hogy az iskolából való vagyok.
A táskámból elő vettem még egy energia italt és elkezdtem inni, mint ha csak egy nézelődő gyerek lennék a sok közül. Hallottam mit mondanak a szülök. Már a látványuktól is felfordult a gyomrom. A sok rohadt ember, a nagy egójukkal. Szánalmasak, és undorítóak. Egyből jönnek az elő ítéleteikkel. 
Már éppen be fejeztem az inni valómat amikor elhangzót egy bizonyos mondat: "A nyomorult korcs mutánsok". Dühömben ökölbe szorítottam a kezeimet, de az energia ital doboza össze nyomódót ettől. A szemeim is kezdtek meg változni, ahogy a karmaim is megnőttek. A hatalmas nagy ember ilyent mond, nézzen előbb a tükörbe, gondoltam magamba. Nem akartam fel fedni magam, de nagyon nehezemre esett, hogy ne menjek oda és ordibáljak azzal az emberrel. Tia, és Charlest végül tovább kísérték, én igyekeztem feltűnés nélkül követni őket. A fősátorba kísérték kettőjüket.
Oda sajnos már nem tudtam követni őket. Így hát úgy döntöttem körbe járom a sátrat hát ha hallok valamit. Ha bárki jönne velem szembe igyekszek úgy cselekedni mint ha csak a cirkuszban nézelődnék.

Mivel sokan a nézelődőkből a balhé felé mentek el és ott gyűltek egy kicsit jobban össze is az emberek ezért nem volt nagy akadájom és kényelmesen át tudtam menni az állatsimogatóhoz és meg tudtam nézni azt. Volt lovaglás is, kicsiknek. Azt csak meg lestem miközben mentem tovább inkább az állat simogató felé. Úgy sem már nekem való volt szóval nem is ámulgattam nagyon ott sokat. Az állat simogatóban pedig már ott voltak a szokványosabb állatok akiket lehetett szeretgetni is. Sok féle van. Kecske, birka, ló meg mások. Itt azért megálltam és a lovakat megsimogattam. Tök jó idekinn lenni. Nyugalom van, leszámítva a kis balhézókat és az állatokat simogatni is nyugis.
Tovább megyek végül azért mert még meg lehet itt nézni a cirkuszi vad állatokat is, nincs simogatásuk de azt a részét nem is bánom. Már megnézni ezeket is elég, még sose láttam ilyen állatokat élőben, szóval megnézni őket is már egy élmény magában. A sima vadállatok meleltt viszont egy bizonyos fogja meg a tekintetemet szinte rögtön amikor oda érek. A kék szín már önmagáért beszél, hogy csak egyvalaki lehet az. Méghozzá a Doktor McCoy az. A képen még azt hittem amikor láttam a plakátokat a suliba, hogy a cirkusznak attrakciója lehet csak az, hogy így néznek ki a bohócaik mint az x-men tagok és a sulival kapcsolatos. De a ketrecben az igazi van, az biztos. Őt láttam a legtöbbször a suliban a tanárok közül, szóval ebben biztos vagyok most.
Értetlenkedve állok a ketrec előtt és figyelem, hogy mit csinál a doktor odabenn. Azért...mókás valahol. De ilyesztő is.

Amint hallom a szavakat, nyelek egy nagyot idegességemben, majd benyitok. Egy idősödő férfi ült egy íróasztal mögött és intett, hogy menjünk közelebb. Én félve közelebb léptem, bár ezt igyekeztem nem mutatni, mivel itt most határozottnak kéne tűnnöm, nem pedig egy félős kislánynak.
Az iroda 90-es évek stílusában volt berendezve és látszott hogy inkább iroda mintsem olyan lakókocsi amiben alszanak.
Az igazgató megszólít minket és megkérd mi történt. Persze Charles meg se szólal, így ez a rész a jelek szerint rám marad majd.
- Sign és Dialin.
Mutatom be mindkettőnket, míg a neveknél arra mutatok akihez tartozik. Veszek egy mély lélegzetet, majd nekivágok a dolognak.
- Tisztelt Igazgató, azért vagyunk itt, mert a fiatalember itt mellettem, anélkül, hogy bárkinek szólt volna, idejött az iskolából, és elkezdte kipukkasztani a lufiárus bohóc lufikészletét. Én mint tanár a srác után jöttem, de sajnos mire megtaláltam már az egyik bohóc dolgozója kísérte önhöz. A kárt természetesen rendezni fogjuk.
~ Ja főleg Charles! Ha tudd rombolni, akkor tudjon utána fizetni is.
Mondom a kerettörténetet, és remélem, hogy nem lesz feljelentés a dolog vége. jelenleg marhára nincs sok kedvem ilyesmihez, pláne, hogy én jóformán semmit sem csináltam.

Charles nem akarta volna elhinni a szavakat, de muszáj volt. Rozsomák nem szokott ilyen trükkökkel élni. Egyenes, nyers ember volt, aki inkább elküldött bárkit az anyjába, minthogy letagadja, amit csinált.
~Revolto? Nem ismer senkit és itt dolgozik régóta. Ki tud ilyen agymosást csinálni? Kell tőle a recept, ez már jobb, mint apokalipszis! Ő csak gyilkológépeket csinál, ezek a bohócok legalább viccesek lennének~
- Most meglepődtem, Revolto. Vicces bohóc vagy - mondta Charles.
A felháborodott szülőkön és Tinán a fejét fogta, hogy ilyen rövid ideig tartott a szórakozása. Híres lesz, ha ezt megírják az újságok, az nyugtatta. Muszáj volt belépnie és egy újabb nagyon furcsa alakot látott. Gondolkodott rajta, hogy hasonlított-e valakire. Csúnya, szürkebőrű ember volt, dühös és fegyelmező. Tina szavait Charles kiegészítette.
- Charles Dialin vagyok a mutáns iskolából. Nem tilos kijönni, ha nincsenek ott a tanárok. Tehát engem nem küldtek ide, hanem jöttem megnézni a cirkuszt. Még a lakókocsihoz sem küldtek, hanem hoztak cibálva. Revolto nem egy kedves ember, hallja-e, igazgató! Úgy húzott, mint egy rongyot! Mióta dolgozik itt ez a bunkó?
Az apja, az ismert politikus nem lett volna büszke erre. Semmi diplomácia, csak kusza és ingerlő beszéd volt, Dialin ráadásul vigyorogva mondta el az egészet.

A sátor körüljárkálás nem tűnik olyan jó ötletnek, de nem akaródzik kitalálni semmi forradalmi. A tehetetlenség letaglóz, tökéletes hely ez annak a szociopata, félcédulás, istenkomplexusos idiótának. A káosz mindent elfedhet, mire megtudjuk, hogy valami valóban történt már rég a határon túl értékesítenek mutáns géneket vagy tudom is én. Egyetlen ötlet jut eszembe, ami talán nem nagy baromság. Az igazgató környékén próbálok a képességeimmel meglelni valami mikrofon félét, legyen az a porondon használt vagy a telefonja mikrofonja. Talán a jelek közt ugrálva azt fel tudom lelni és rákapcsolni az én fülesemre.
Amíg ezt megpróbálom tartom magamat Tony tervéhez még ha kicsit szótlan is vagyok a fülelés közben. Eléggé elfoglalja magát most ahhoz, hogy nagyon ezen pánikoljon, gondolom vagy éppen remélem. De a behatolás nem tűnik briliáns ötletnek. Az álldogálás pedig még sem való, így már csak ki kell találnom valamit és rávezetni barátomat aki további szövetségeseket gyűjt a sátor másik felénél. Nem akarok nagyon beleszólni a beszélgetésbe, szóval csak kedvesen biccentek és tovább figyelek szemet forgatva.

-/// Doku  Lawliet - law - Lawi//

Az információs pultnál nem jártam sikerrel. Ennek okául tovább indult a cirkusz belseje felé. Ez az egész hely úgy bűzlik ahogy van. Az információs pultnál azt mondták, hogy ez egy családi cirkusz és, hogy évek óta nem volt felvétel. Még is a plakáton a suli tanárjai voltak. Ha ez nem valami beteg átverés akkor nem tudom, hogy mi. 
Utamat ezúttal a mutatványosok sátra felé vettem. Szét akartam nézni, gyors egyesével minden lehetséges helyen.  Még igen szerencsém van, hogy nem találkoztam senkivel se a suliból. Vagy nem kérdi meg senki se mi az a valami fehér vászonba tekerve a hátamon. Az emberek mind a cirkusszal vannak elfoglalva. Ami igen hasznos, ha valaki el akar vegyülni, kevésbé kelt figyelmet ezen a helyen. Leszámítva azt a pár embert akik vitatkoztak mikor meg érkeztem, de mindegy.