Michael lakása

Nem hülyéz le, hanem elneveti magát, aminek örülök. Mostanában annyi mindenen képes elsírni magát, minden apró kis nevetést értékelni kell, úgyhogy büszke vagyok magamra. A felvetésemre, hogy mutáns lehet kijavít, hogy ez apai ágon öröklődik meg ilyesmik, de ebben nem nagyon hiszek. Szerintem nem lehet ezt így megmondani, hogy ez csak apa vagy anya felől jöhet, a genetika ennél bonyolultabb tudomány, de aztán ki tudja. Nem fogok leállni ezen vitatkozni az biztos, de azért megcsóválom a fejem.
- Azért remélem hogy nem olyan lesz mint én. - nevetek fel. - Jobbat érdemelne. - teszem hozzá, megsimogatva Jen pociját. Megjegyzi, hogy kicsit sem vagyunk türelmetlenek, mire felnevetek, teljesen igaza van, tiszta hülyék vagyunk, de nem tehetek róla ha egyszer már úgyis apuka leszek, akkor szeretnék minél előbb az lenni. Persze nincs időm elgondolkodni a dolgon, mert elkezd feltápászkodni, és megjegyzi magyarázatként hogy nasi kell.
-Ho...- zok én majd, kezdeném mondani, de nem merem kisérteni a balsorsot azok után, hogy ennyire körbeugráltam ma, és ahányszor már jelezte hogy nem kellene, jobb lesz meglapuljak.
-zol nekem is? - javítom ki magam egy röpke kihagyás után, és nézek rá szégyenlős mosollyal.

Arra, hogy a bundásságot apai ágról lehet örökölni megrázza a fejét, hát akkor ne hidd el, mutáns attól még lehet, ha azon belül állatias akkor az a szerencse műve lesz, szerintem. Hacsak nem volt az ő családjában is volt, hiába nem sokat tudunk róluk, ne tudni mi üthet ki a gyereken, kicsit ijesztő. Mert az én oldalamat tudom, fizikailag tök jók vagyunk, egészségesek meg mindent, max agyban vannak gondok. Reméli, hogy nem olyan lesz mint ő...Mert??? Nem értem.
- Hát ezt meg hogy kell érteni? - kérdezem fennhangon.
Utána ketten nevetünk a türelmetlenségünkön, ha tudná, hogy mennyi érzés kavarog tőle bennem, amiből csak a nevetés mutatom. Mielőtt eluralkodik egy másik erősebb érzés, inkább kimegyek nasiért, ahogy mondom már mászok is. Közben megszólal, ezt a mondatot bárhogy befejezheti, kíváncsian várom, meg is állok rögtön, még az ágyon négykézláb és nézek vissza rá a vállam fölött. Szép mentés! Folytatom a tápászkodást.
- Persze. Mit hozzak?
Ha válaszolt kimegyek, hozok ami neki kell, az hogy magamnak mit vigyek, hát van egy pár dolog itt, pont annyi amiből nehezemre esik választani. De ahogy itt állok és nézelődök, állandóan a tortillára szökik vissza a szemem, meg is kívánom a csípőset, úgyhogy azt választom.

Nem érti mire mondom az apás dolgot, és vissza is kérdez, de most inkább elengedem a fülem mellett, ha csak nem kezdi el erőltetni, és kérdez rá még egyszer, addig nem válaszolok. Tudom, hogy érzékeny amikor magamat szidom, és most nincs kedvem belemenni, de elég egyértelmű, hogy jobbat akarok a gyereknek mint amilyen én vagyok. Nem volt a legjobb életem, és a személyiségem sem irigylésre méltó, szóval van okom rá hogy ne akarjam a gyerekemet hogy ilyen legyen. Jó persze, ha nincs mit tenni akkor majd követ a családban, az se olyan rossz, végül is, én is így ismertem meg az anyját meg ilyenek. Mindegy, elhessegetem ezeket a gondolatokat, és inkább nevetünk a türelmetlenségünkön.
- Nem tudom, valami édeset. - válaszolom a kérdésre hogy mit hozzon, tényleg nem tudom hogy mit ennék szívesen, de nagyjából bármit, szóval nem igazán számít hogy mit kapok, ígyis úgyis boldog leszek. Kényelmesen elterülve az ágyon várom meg hogy hozza amit hoz, addig pedig csukott szemmel pihengetek egy kicsit, ténylegesen fárasztó volt a mai nap, jól esik egy kis henyélés.

Szerintem semmi baj nincs a személyiségével, én sokkal durvább és hirtelenebb vagyok, ha én mentem volna keresztül amin ő sokkal rosszabb lennék, legalábbis gondolom. Nyilván nem láttam még dolgozni, nem tudom olyankor mi bújik elő belőle, ha minden jól megy nem is nagyon fogom, de voltunk már együtt éles helyzetben. Úgyhogy nem tudom mi baja van magával, vannak sokkal durvább emberek az ő "szakmájában", gondolom, azokon látszik is és nem így reagálták volna le ezt a helyzetet se, vagy otthagytak volna, vagy rosszabb. Az hogy a maffiánál kötött ki, elmesélte a történetét, nem volt más választása, ha normális családban nő fel nem kerül olyan helyzetekbe és nem így alakul az élete, így is igyekszik kihozni belőle a legjobbat. Szóval, a mi gyerekünket ez szerintem nem veszélyezteti. Ha a kicsi olyan lesz mint ő, akkor legalább meglátja, hogy mi lehetett volna, ha normális környezetben nő fel. Jobban járunk ha az ő nyugodtságát öröklik, mint az én makacsságom. De mindegy, nem is válaszol sőt nem reagál a kérdésemre, de nem is nyomulok vele, nem akarok veszekedni, főleg, hogy ez egy egész békés nap volt, csak egyszer buktam ki egy kicsit. De a nevetgélés feledtet, a nasi gondolata meg még inkább. Változatosság kedvéért most én megyek ki, én voltam a gyorsabb. Magamnak viszek valami csípőset, de gondolok rá is ha megkívánná úgyhogy többet viszek, amiatt, hogy megmarad nem igazán kell aggódni, plusz neki viszek valami édeset. Mivel nem mondott semmi konkrétumot így viszek több fajtából ami van itthon, gumicukor, csoki, keksz, csak elég lesz. Úton vissza rápillantok Félixre, aki hanyatt fekve, lábait az égnek emelve próbál aludni, ha nem lenne tele a kezem megvakarásznám a hasát. ha bementem, a Michael melletti éjjeli szekrényre pakolom az édességeket, amiket neki hoztam.
- Remélem megfelel. - és lustaságomban, át mászok rajta, a tálammal, amiben a 2 zacskó tortilla és a szósz pihen.
Út közben tartok egy kis pihenőt, keresztbe fekve az ölében, hason, amíg még meg tehetem, közben arrébb tolom a tálat, hogy ne legyen útban és lehajtom a fejem egy kicsit. Most jönne a parancsszó, hogy "simogass!", de szerintem nem lesz rá szükség, ha mégse csinál semmit, akkor rövid időn belül tovább állok a saját helyemre.

Végül hagyjuk a témát, és a nevetgélés után Jen kimegy, hogy hozzon nekünk nasit. Nagy volt a csábítás, hogy én hozzak, vagy legalább menjek vele, de nem akarok olajat önteni a tűzre. Úgyhogy szépen mint egy jófiú megvárom a hálóban, itt tűnik csak fel hogy milyen fáradt vagyok. Ugyanis a várakozás közben becsukom, pihentetem a szemem, és majdnem el is alszok mire visszajön, az ajtó nyílására riadok fel. Kiss laposakat pislogva nézek rá, aztán gyorsan megtörölgetem a szemem egy kis élénkséget varázsolva bele, miközben nyúlok a nekem hozott cuccokért. Amikor meglátom mennyi mindent hozott, felnevetek.
- Azért nem kellett volna behozd a fél spájzt. De köszönöm. - mondom hálásan, és nyúlnék a mellém tett eleségért, de miközben mászott át rajtam úgy döntött hogy megpihen, és keresztbe feküdt rajtam, a saját tálját odébb tolva, jelezve hogy ez most kényelmes pozíció és innen most nem mozdul. Automatikusan cirógatni kezdem a hátát az egyik kezemmel, és csak utána nyúlok a másikkal a kajáért, ha már behozta muszáj, meg amúgy is megkínáltam, kell belőle valami. Oda se nézek hogy melyik zacskót bontom ki egykézzel, csak nyúlok a benne lévő cuccért - áh, gumicukor - és dobom a számba.
- Kérsz? - teszem fel a kérdést, úgyis hallja hogy eszem, a szaglásával meg tuti hogy tudja hogy mi az, nem kell bemutatni.

Felpakoltam nasiból és visszamentem, leteszem a cuccokat. Feltűnik, hogy elég csíkba áll a szeme, hiába törölgeti, ebből bizony nem soká alvás lesz. Vaktában nyúl a nassért, de amikor oda néz elneveti magát, hogy teleraktam neki a kis szekrényt.
- Te is mindig ezt csinálod, ha nem mondok konkrét dolgot. - vonom meg a vállam- Én se akartam mellé fogni. - és elkezdem az át kommandózást.
Közben találok egy kényelmes pózt, kicsit úgy is maradok és mielőtt szólnék bármit elkezdi simogatni a hátam. Amikor hallom, hogy elkezd csörögni a cukros zacskóval azért kimászok az öléből és behelyezkedek mellé. Megkínál engem is a gumicukorral, lenézek a zacskóra megdöntött fejjel. A szemem kívánja, de a testem nem és nem merek vele szórakozni, úgyhogy elhúzom a szám és megrázom a fejem.
- Nope, a fiad - nyomom meg a szót - most csípőset akar. - és kezdem is bontani a chipszet, bele a tálba és jön hozzá a lényeg, a csípős salsa, az első falat éget, annyira nem vagyok oda a csípősért, de valamiért ezt kívántam meg és nem is esik rosszul. Remélem nem fogok egész éjjel gyomorégéssel fetrengni utána, nem tudom mert általában a sajtosat szoktam pusztítani, ritka, hogy erre vetemedek, akkor sem pont alvás előttre időzítem. Na mindegy, ő érzi mi kell neki, bízom benne, hogy nem trollkodik velem már most.
- Mit nézünk? - kérdezem két falat közt, mert láttam, hogy a filmeket kezdte nézegetni amikor öltöztem, legalább pihen a szám is, hoznom kellett volna vizet, nem soká úgy fogom érezni magam, mint egy sárkány. Azért úgy tartom a tálat ha akar, vehet belőle, de nem hiszem hogy ez és a gumicukor jó kombó.

Kinyújtom a nyelvem rá arra, hogy nem akart melléfogni, egyre többször csinálok ilyen gyerekes dolgokat, biztos a kicsire gyúrok, őt is ilyenekkel kell majd szórakoztatni, vagy mi. Jó tény hogy ilyen vagyok, hozok mindent ha nem mondja, ezt nem tagadhatom, de azért nem kell átvenni a rossz tulajdonságaim. Na mindegy, ahogy az ételért nyúlok továbbmozdul, és elhelyezkedik mellettem. Hiába kínálom, a fiam csípőset akar-
- Akkor már most olyan mint az apja. - nevetek fel, én is szeretem a csípőset. Közben helyezkedik tovább, és felteszi a nagy kérdést, mit nézzünk, mire visszanyitom a filmkatalógust és pörgetni kezdem az új ajánlatokat.
- Van könnyed vígjáték, véres horror, sci-fi és akciófilm, nagyjából ezek tűntek jónak. - mutatom a korábban lejátszási listára rakottakat, minden kategóriából egy, az én érdeklődésemet ezek keltették fel, szóval nyugodtan választhatja bármelyiket, szívesen végignézem. Innentől az övé a terep, remélem talál a kedvéhez illőt, amit már nézhetünk is, és akkor nem kell tovább keresgélni. Amíg választ, be is termelem a zacskó gumicukrot, és nyúlok a csípős felé, előbb úgyis kínálta.

Rám nyújtja a nyelvét, válaszként amikor mondom, hogy csak azt csináltam amit ő szokott.
- Le harapom! - válaszolok lazán, a gyereknek meg majd azt mondom, hogy elviszi a cica, ha nagyon rá szokik.
Utána átmászok mellé és elkezdem enni ezt a csípős sz*rt, az első falat égetett, aztán jobb lett, most meg mintha fokozatosan lenne egyre erősebb, lehet egyedül tényleg gondot okoz eltüntetni. Az büszke apa meg is jegyzi, mikor mondom, hogy a csípőset kívántatja velem a gyerekünk, hogy ebben ráhasonlít, az biztos. Vannak csípős ételek amiket imádok, de ez nagyon csíp, Michnek való, majd legközelebb venni kell gyengébbet is nekem, ilyen esetekre. Közben szünetet tartok egy kérdéssel, úgy érzem mintha forró lenne a leheletem, pedig még alig ettem belőle. Eszembe jut az a kép, amikor a srác a pokolba kerül és eszi a forró pizzát, amitől olvad szét a szája, majd én is úgy járok. Közben ajánlgatja milyen filmek vannak, hmm, gondolkodok kicsit, mihez lenne kedvem, majd mosolyogva felnézek rá.
- Akkor akciózzunk! - rá is kacsintok.
De mielőtt letámadna vagy valami felpattanok. Eddig tudtam tolerálni, segítség nélkül ezt a égetést.
- Oké, nem bírom tovább! Troll ez a gyerek! - fújok egyet - Neked kell valami kintről? Inni? - közben haladok azért az ajtó felé, úgyis hallom a választ, nekem meg szükségem van a hűtőre.

A kinyújtott nyelvemre játékosan közli hogy leharapja, mire csak még tovább nyújtom.
- Próbáld meg.- csak addig húzom vissza amíg kimondom, egyből utána nyújtom vissza. A kis közjáték után a filmekre kerül a szó, amíg választ addig elkezdem tolni befelé a csípős nachost, egész finom, bár kicsit csíphetne jobban. De ez van, Jenna miatt kevésbé csípőset vettünk, hogy ő is meg tudja enni, és ha miatta kell valami kis áldozatot hoznom, azt sose bánom, bármikor hajlandó vagyok rá. Szóval nachos és film, a kajához illőt választ végül, az akciófilmet, titkon örülök neki, jó kis változatosság lesz a vígjátékok és horrorok után. A szavaira visszakacsintok, de nem akarom most letámadni, tiszta kaja a kezünk meg minden, döntsük el hogy enni akarunk vagy mást csinálni. Szóval kapcsolnék a filmre, amikor felpattan, kicsit kérdőn nézek rá - megint rosszul van? - de nem, visszakérdez hogy nekem kell-e valami kintről, akkor valószínűleg inni akar hozni magának.
- Egy sör jól esne. Vagy energiaital. Rád bízom. - válaszolok, egyrészt nekem mindkettő jó, másrészt így véleményt nyílváníthat, hogy ébren akar tartani, vagy nyugodtan aludjak. Nem mintha sok hatása lenne rám bármelyiknek, de placebónak jó.

Azért besz*rna, ha kajak leharapnám a nyelvét, nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben egy negyed másodpercre, ahogy itt incselkedik velem. Megfogom az állát, felemelem kicsit, összeszűkítem a szemem, majd megrázom a fejem.
- Inkább nem, nem éri meg. - aztán vagy érti az utalást vagy nem, kaján mosolyra húzódik a szám.
Na, behelyezkedtem, szenvedni kezdtem és választottam filmet, elsüthettem egy szójátékot, fuhuu de vicces voltam, de vissza kacsintott, ha nem éreztem volna úgy hogy vastagon áll a számon a törmelék adtam volna egy puszit. Nem maradtam magamra a lávás nachos elfogyasztásában sem, így már menni fog, sőt, lassan lehet bontani a kövi adagot. De ahogy elindítaná a filmet, feladom a harcot, innom kell valamit, mielőtt csak kisuhannék a szobából, megkérdezem, hogy neki kell e valami, kell hát. Ahogy a hűtőhöz érek, bontom a tejet és pofátlanul beleiszok, de nem szoktam amúgy! Tényleg nem! Ezt most amúgy is megiszom az egészet, úgyhogy, nem fogom visszarakni, így nem pofátlanság. Plusz kiveszek még egy üveg sört Mich-nek, de hiányzik az íze. Ja, meg egy vész tartalék pohár vizet is viszek.
Bent átadom a sört és lepakolom a többit magam mellé, a tejet közelebb, az a megmentő, egyből csökkentette a tüzet, éés indulhat a film, folytatom a nasizást, viselhetőbb, kezdődik elölről, de néha egy korty és meg van oldva. Remélhetőleg bajom se lesz tőle, olvastam érdekes dolgokat, amiket össze képesek enni egyes kismamák, ha ők túlélik, nekem is sima.
Ahogy nézzük a filmet, úgy a közepe fele, elfog a fáradtság, nem merem becsukni a szemem, mert úgy maradok. Közben a nachos és a tej is elfogyott, még betoltam egy fél tábla csokit, lehet ez kezd elnyomni, nem kéne ennyi sza*rt összeennem, egészséges dolgot kéne ennem, vigyázni a kicsire, de ha ő kívántatja velem akkor mi van? Közben egyre inkább bújok Michaelhez, el fogok aludni, de látni akarom a végét, tudni akarom mi lesz.

Megjegyzi hogy nem éri meg leharapni a nyelvem, mire büszkén és kicsit kihívóan kacsintok, aztán mosolyogva nézem a tévét - amin épp nem megy semmi - amíg kimegy. Aztán amíg egyedül maradok bepuszilom a bontott zacskót, még szerencse hogy hozott még egyet, azt már csak akkor bontom meg amikor visszajött. Jön is, hozza magának a tejet, úgy tűnik hogy csípős neki a cucc, lehet a terhesség miatt érzi annak.
- Köszönöm. - veszem el tőle a sört, jó hideg, és még mindig szeretem az ízét, amin kicsit ront a csípős nachos, de azért még lehet élvezni. Elhelyezkedünk mind a ketten, és kezdődhet a film, eszegetünk iszogatunk, csöndben nézzük. Maximum néhány helyzetben teszünk megjegyzést a karakterekre vagy a filmre, legalábbis nekem szokásom, van hogy nagyon nem bírok magamban tartani egy beszólást - persze csak itthon, moziban azért tudok viselkedni. Nagyjából a film felénél lehetünk, amikor érzem hogy Jenna egyre közelebb bújik hozzám, ez nála a mindjárt elalszom jel. Eddigre a nasi már elfogyott, úgyhogy azt nem kell odébb tenni, inkább hagyom hogy kényelmesen hozzám bújhasson, miközben egy gyors pillantást vetek az időre, hogy tudjam nagyjából hol aludt el, ha szeretné visszanézni mert úgy tűnt érdekelte, akkor lehetősége legyen rá. Én is elkezdem becsukogatni a szemem, ha ő is alszik akkor nekem is szabad, legalább együtt fejezzük be ha úgy van.

Na, tudtam, hogy egy kevés lesz, ahogy érkezek vissza az itókával már bontja a másikat.
Elkezdjük a filmet, hamar betermeljük a cuccot, főleg ő, én nyugdíjas tempóban tudom ezt enni, hozzá a "jó éjt" tejcsi, ahogy elfogynak nem soká kezdenek is kiütni. Hiába az energia pótlás némi cukorral, hogy legalább a végéig kihúzzam, nem ért sokat. Hamarosan be is bóbiskoltam, egyszer ébredtem meg, hogy a párnám beszólt az egyik karakternek, utána sötét.
Nem tudom pontosan mennyi idő után, de megébredek, rá nézek az órára, hajnali 4 van, de felkelek mert hív a természet. Kézmosás után még ledöntök egy pohár vizet.  Visszamászok az ágyba, befészkelődök Michael védelmező karjai alá és összehúzom magam magzatpózba. Erre eszembe jut hogy úgy fekszek, mint ahogy elvileg a kicsi, csak ő előttem, a hasamban, mögöttem az apja, pici kifli, kis kifli, nagy kifli, 3-as kifli, hihi. Ha nem tudnám mennyi az idő kuncognék a hülyeségemen. Simogatom is kicsit a hasam örömömben, aztán lehunyom a szemem, hogy folytatom az alvást, nehéz mert egész jól megébredtem. Elengedem magam, de nem fog ez menni, mondjuk lehetnék türelmesebb, nem megy egyik pillanatról a másikra. Hmm, közben mintha éreztem volna valamit...egyből kipattan a szemem, nem tudom, hogy...mintha valami belülről finoman hozzámért volna, alig, talán mint amikor egy hajszálat végig húznak, vagy még...és megint, de ez más volt, mint egy buborék. Hát így biztos nem fogok tudni elaludni, ennyi izgalmat,  felülök félig és büszkén simogatom a hasam. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a pici mozgása, de úgy érzem, hogy az, meg is könnyezem a dolgot, öröm könnyek. Gondolkodok, hogy felkeltsem e Michaelt, ha meg nem ébredt magától, vetek rá egy pillantást, de nem úgy néz ki, nem mintha ő érzékelne belőle most még bármit, én is alig, de ez biztos a pici, annak kell lennie. De ha nem keltem fel, akkor meg csalódott lesz, de tök fáradtan jött haza, nincs szívem. Mit csináljak? Végül amellett döntök, hogy megcirógatom, simogatom, ha nagyon nem mozdul halkan szólongatom, ez a "felkeltem ugyan, de ott a szándék, hogy nem akartam"féle dolog. Ha legalább a fél szemét kinyitja, mondom is halkan.
- Szerintem éreztem valamit. - nem tudom miért suttogok.

Ahogy elkezdem csukogatni a szemem nem is telik sok időbe, hogy elaludjak, legalábbis én nem érzem soknak. A film talán negyedét néztem még meg, szóval olyan 10-20 perc lehetett maximum, és már húztam is a lóbőrt, tényleg szerencse hogy már nem volt az ágyon a nachos mert simán elaludtam volna és arra kelünk hogy beledörzsöltük az ágyba meg mindenbe. Egyikünk se lett volna túl boldog, így viszont magához ölelhet minket a pihentető alvás. Olyan mintha csak perceket aludnék, és érzem hogy Jenna simogat, meg mintha szólongatni. Először meg se mozdulok, hátha befejezi, nem akarok még felkelni, aludni akarok. Aztán megszólal egy kis hangocska, lehet hogy valami baj van...
Egyből kipattan a szemem, és rémülten nézek rá, de mielőtt kérdezhetnék már mondja is, hogy miért keltett fel. Érzett valamit.
- Tényleg?- kérdezem és felülök, illetve gyorsan - de persze óvatosan- a hasára teszem a kezem, és dobogó szívvel várok, remélem hogy én is érezni fogom, egyből magamhoz térek. Egyből izgatott is vagyok, régóta várok erre, kezd életjeleket adni magáról, közben várom, gyerünk te kis sportoló, rúgj még egyet a papának.
- Gyerünk, rúgd meg apa kezét...- biztatom suttogva a kicsit, és ha érzek valamit, akkor felnevetek, úgy nézek Jennára. - Megrúgott!- mondom hangosan örömködve.

Hezitáltam egy ideig, hogy felkeltsem e, ő még nem fog érezni semmit, de akkor is csalódott lesz, ha reggel tudja meg, akkor is ha hulla fáradt. De most tud normálisan aludni, nem tartottam ébren a hülye szeszélyeimmel. Nehéz...nehéz jó döntést hozni. Végül csak úgy döntök, hogy megpróbálom, max ha nagyon mélyen alszik békén hagyom és elmondom neki reggel, hogy nem tudtam felkelteni...és akkor megint csalódott...JÓL VAN! Ébresztem, simogatom ahol érem, arcát, vállát, karját, ha nem más a hangomra csak reagál, jobban ha nem halkan beszélnék hozzá. Úgy néz ki, nem nagyon mozdul, feladjam? De az utolsó próbálkozásomra felugrik, amitől úgy megijedek, hogy én is majd leugrok az ágyról, rémülten néz rám először, de nyugszik, ahogy elmondom mi történt. Illetve nem, nem nyugszik, még jobban felpörög és tapogatja is a hasam várja, hogy ő is érezzen valamit...megint csalódni fog. Hazudni nem akarok neki, hogy biztos nem akar vagy megijedt az ugrástól, már meg is bántam hogy felkeltettem. Most nem vagyok lelkileg elég toppon, hogy lássam az arcát amikor elmondom, hogy ő még ebből nem nagyon fog érezni semmit, ezt max hallani tudja. Fordulok kicsit felé és közelebb húzom, ölelem a nyakát.
- Szívem...én is alig érzem, olyan gyengécskéket rúg még. - helyet nem tud túrni magának rendesen, ami másnak simán megy, szerinted, hogy tudná átrúgni ezt a vastag falat, de komolyan, inkább vidítani kéne - De legalább tudjuk, hogy elkezdődött, innentől egyre erősebb lesz és nem soká már te is érezheted. - megpuszilom gyengéden - De ha ez megnyugtat egy kicsit, ő megpróbálta. - nem füllentek, tényleg mintha lett volna egy gyenge "pukk", de nem tudom, ez mennyire javított a helyzeten, inkább ölelem tovább szorosabban és nyomok még pár puszit a nyakára. Ne legyél nagyon letörve, kérlek szépen!

Hiába lettem halál izgatott a rugdosásra, és fogom Jenna hasát miközben várom, hogy érezzem a kis pöttöm erejét, közelebb húz és átöleli a nyakam, és elmondja hogy ez még nem olyan rúgás, ezt még csak ő érzi. Gyengécskéket rúg még, csak anyuka érzi, de legalább tudjuk hogy elkezdődött meg ilyesmi, ezeket mondja, aztán ad egy puszit, és elmondja hogy ha ez megnyugtat, a fiam legalább megpróbált rúgni, amikor kértem, erre dobban párat a szívem, ez jól esik. Még ha csak azért is mondja hogy vigasztaljon, akkor is felemelő érzés, hogy valamennyire hallgatott rám, akkor tényleg megéri beszélni hozzá meg ilyenek. Közben szorosan ölel és puszilgat, én pedig óvatosan elhúzódok tőle, miközben ismét a hasát figyelem, aztán odahajolok hozzá.
- Köszi hogy megpróbáltad, pöttöm, de még ne erőltesd magad. Most csak erősödj és növekedj, ez a fontos. - suttogom a köldökének, aztán adok egy puszit a hasára, és visszabújok Jennához.
- Kis hülye, jókor kezdi az aktívkodást. Remélem ez nem azt jelenti hogy ha hazahozzuk is ilyenkor fogja mindig elkezdeni a sírást. - nevetek fel, és ideje hogy én is adjak Jennek egy puszit, aztán folytatom a hasának a simogatását. - Köszi hogy felkeltettél. - suttogom mosolyogva. Tényleg jó érzés, akármilyen kis dolog is, hogy nem maradtam ki belőle.

Először megbántam, hogy felkeltettem, tudom mennyire várja, hogy ne is "kézzel fogható" legyen a gyerek, egyből olyan izgatott lett. De tudtam, hogy nem fog érezni semmit, viszont ha ezt így a fejhez vágom, megszakadt volna a szívem, ha úgy reagál. Úgyhogy közelebb húztam és megöleltem, így közöltem vele a dolgot, úgy próbálom tálalni, hogy ne törje le nagyon, persze csak az igazat mondom. Remélem hatásos voltam, aggódva várok, de csak akkor fog kiderülni, ha elhúzódik tőlem és látom az arcát, amit hamarosan meg is tesz. Nem szontyolodott el annyira, az a kicsi is amit látok lehet inkább a fáradtság nyoma, de továbbra is a hasammal foglalkozik, beszél is hozzá majd nyom rá egy puszit, nem szólok semmit csak mosolygok. Picuri még csak próbálgatja az izmait bent, minél többet mozog annál erősebb lesz. Már én is izgulok, mikor érzi már meg az első rúgást, várom a reakcióját. Ahhoz képest, hogy indult ez a gyerekvárósdi, már szinte alig várja, hogy kezében fogja. Visszabújik hozzám és beszélni kezd.
- Ajj, ne mondj rá ilyet. - ráncolom kicsit a szemöldököm, de nem lebaszósan mondtam - De ez nekem is megfordult a fejemben, hogy éjjeli bagoly és eddig azért nem éreztem mozgást, mert ilyenkor aktív, de az is lehet, hogy felébresztettem, amikor felkeltem és bosszúsan rúgkapált oda bent. - állítólag többet érzékelnek mint gondolnánk, ebbe belegondolni mondjuk kicsit bizarr, főleg bizonyos témákat érintve. hagyjuk is - Remélem utóbbi és a te alvókádat örökli, mert akkor nem lesz baj. - tényleg remélem, simogatja közben a hasam, alapból szeretem a pocak simit és most annyit kapok belőle hogy csuda.
Majd érdeklődök rokonoktól, kinek milyen alvó volt kicsinek, az apám felőle családtól nehéz lesz, az a nagyim nem igazán maga nevelte a két gyerekét, nem vagyok biztos benne, hogy tudna segíteni, a dadát meg már nem nagyon keríteném elő. Megköszöni, hogy felkeltettem, na most már nem bánom, hogy felkeltettem.
- Természetes, bár először erősen gondolkodtam, hogy megtegyem e, aggódtam, amiatt, hogy fáradt voltál, meg aztán, amiatt is...hogy csalódsz. De ha nem kelteke fel, akkor is az lettél volna, sőt... - lehet be is rágott volna rám érte, mert ez rá is tartozik.

Az asszony lebasz, hogy hogy beszélek a kicsiről, mire vigyorogva nézek rá.
- Ne mond hogy nem egy kis hülye, félig tuti az, mert az én fiam. - mondom nagy büszkén, hogy márpedig az én fiam hülye lesz! Persze csak poénkodok, húzom az agyát vele. Lehet hogy felébresztette, ezek szerint nem erre kelt fel, hanem amúgy is motoszkált már. Való igaz, hogy én jó alvó vagyok, felőlem a fél házat kirabolhatnák, akkor se nagyon kelnék fel - persze ezt így nem híresztelem magamról, hiába van béke, azért jobb ha ezt nem tudják. Főleg, hogy ha felmegyünk a felszínre, és elterjed, akkor aztán lenne gondom bőséggel.
Arra hogy megköszönöm hogy felkeltett azt mondja ez természetes, na helyes, én is így gondolom. Nem győzöm hangsúlyozni neki hogy mennyire ne hagyjon ki a legapróbb dolgokból se, szerencsére úgy néz ki hogy tényleg így tesz, és felkelt még akkor is ha hulla fáradtan aludtam el. Ennek én pedig csak örülni tudok, legalábbis most még.
- Leszek én még ennél sokkal fáradtabb is, meg te is, ha megszületik. - felelem mosolyogva, láthatja is rajtam, nem bosszankodva mondom.- Amúgy is, én kértelek hogy ne hagyj ki semmiből, és hálás vagyok hogy felkeltettél. Nyugodtan kelts fel máskor is. - mondom, bár kicsit ront a helyzeten hogy a végén kiszalad egy ásítás.

- Nem az! - mondom áll sértettséggel - De ha mégis, max őt se az eszéért szeretik majd. - vigyorgok pimaszul és megsimogatom az arcát.
Ami az alvást illeti, jó lenne ha végig aludná az éjszakát, vagy legalább nem kezdene egyből magas c-vel ha megébred, mert éhes, de ha kis fiú lesz, már számítok rá, ha éhes, vége a világnak, babafigyelőre se lesz szüksége, 3 házzal arrébb is hallani fogják, ha hangját tőlem örökli. Nem akarok ordítós anyuka lenni, de ha kijön belőlem, tuti olyat fog szólni, hogy még a szomszéd gyerek is rendet rak a szobájában. Valszeg Michael is meglepődne, nem hallott még ordibálni, max felemeltem a hangom eddig, ritkán jön ki belőlem az az állat. Egyszer törtem zúztam is hozzá, vicces sztori, igaz a szemtanúnak annyira nem volt az, de megérdemelte azt a kis halálfélelmet.
Alap, hogy nem hagyom ki semmiből, a kis dolgokból sem, de azért bevallom, hogy okozott egy kis fejtörést , főleg mert tudtam, hogy fáradt, de válaszol, hogy lesz rosszabb is, hát de jóó, nyilván tudtam, de akkor is. Nyugodtan keltsem fel máskor is, mosolyogva bólintok, azért ha már aktívan mozog, nem fogom minden mozdulatért ugrasztani.
Az ásítására egyből behelyezkedek fekvő helyzetbe.
- Jól van, de most már aludjunk! Ki tudja, hogy riasztanak e téged reggel.
Ha önszántából nem helyezkedik le, óvatosan megfogom a lábát és egy határozott rántással lentebb igazítom, hogy a feje párnát érjen, aztán a vállára hajtom a fejem, átölelem, bekulcsolom a lábammal és becsukom a szemem. Takaró se kell, meleg van, és nem bírom olyan jól mostanában.

Reggel, megébredek, nyitogatom kicsit a szemem, ellenőrzöm mellettem van e, ha igen egy mosollyal nyugtázom és óvatosan kimászok. Felrakok egy kávét amíg megmosakodok és reménykedek, hogy még ágyban lesz mire végzek. Ha igen, megcsinálom a kávét ahogy szereti és leülök mellé az ágyra, nem akarok felkelteni, de általában ha az egyikünk kimászik az ágyból, nem soká éled a másik is, ez alapján, ha minden igaz nem soká elkezd mocorogni.

Azt mondja a gyerekünk nem hülye, de azt egy szóval sem tagadja, sőt, inkább megerősíti, hogy én az vagyok. Na most rajtam a gyerekes álsértődés sora, elhúzom a számat és karba fonom a karjaimat, de azért bujkál a mosoly a szám szélén.
Az ásításom úgy néz ki elárulja hogy még mindig elég fáradt vagyok, mert egyből fekvőbe vágja magát, és kiadja a parancsot hogy folytassuk az alvást. Én még maradnék kicsit, simogatnám a hasát amíg elalszik - vagy én - de nem hagyja, egy határozott mozdulattal igazít helyre, mire halkan kuncogok egyet, aztán fordulnék hogy hozzá bújjak és átöleljem de megelőz, félig rámfekszik. Csak azért is simogatom még egy kicsit a pocakját, mielőtt elnyom az álom.
Reggel ahogy Jenna felkel én még húzom a lóbőrt, való igaz általában nem sokkal egymás után ébredünk, ő valószínűleg azért mert nem olyan jó alvó mint én, szerény személyem pedig lehet hogy tudat alatt észleli a hiányát és kiadja a parancsot az ébredésre, hogy itt az ideje, de most nem ez a helyzet. Tényleg elég fáradt voltam, és a testem minden egyes alvással töltött percet megpróbál kihasználni és kiélvezni, szóval semmit sem észlelek se abból hogy felkelt, se abból hogy itt gőzölög mellettem a kávé, valószínűleg ismét ő kell felkeltsen.

Az álsértődését, úgy rendezem le, ahogy az enyémet is kell, nyomok egy puszit a görbülni kívánó szája sarkára.
Kicsit még beszélgetünk, aztán az ásítására előjön belőlem kicsit az anyuka, alvás idő van, szépen vízszintesbe teszem magam és egy mozdulattal őt is, de nem veszi zokon, sőt, mintha élvezné. Ha nem lennék ilyen erős könyöröghetnék, hogy ugyan feküdjön már le, de így, nem hogy a gyereket, az embert is simán ágyba rakom. Rá is kulcsolom magam, innen nincs menekvés, hamarosan ki is üt az álom.
Reggel én keltem hamarabb, de nem kezdtem el piszkálni, hagytam még pihenni, amíg rendbe szedtem magam. Úgy gondoltam, nem soká felkel ahogy szokott, úgyhogy kávéval a kezemben várok az ágyon ülve, de nem úgy néz ki, mint aki megmozdulni készül. Gondoltam, finoman megbököm az arcát vagy valami, hogyha mélyen alszik úgy se reagál rá, de mi vagyok én? Egy elb*szott macska? Pff, meg majd a gyerek csinálja eleget ha akkora lesz, inkább hagyom pihenni. Max ha hamarosan mégis felkel itt lesz mellette a kávé, ha addig kihűl, max főzök neki egy másikat, ez meg megy a lefolyóba, lerakom a szekrényre a bögrét és kimegyek, behajtom magam mögött az ajtót is.
Reggelit még nem akarok csinálni, azzal tényleg megvárom, hogy friss legyen, úgyis kicsit furcsán van a gyomrom, de szerencsére már nem vagyok úgy rosszul reggelente, ennek örülök is. Sőt, annyira, hogy át mozgatom magam egy kicsit, egy kis torna nem árt meg, úgyis ezzel indítom a reggeleket ha Mich nincs itthon. De alig fogok neki, Félix jön ellenőrizni, hogy mit csinálok, na ezért szoktam a hálóban csinálni, most már ezt is tudom. Sündörög a lábam körül, lefekszik az ölembe, felmászik a hátamra, nincs olyan, hogy arrébb rakom, elkezd kukacosat játszani aztán vissza jön, mert úgy gondolja játszok. Hangoskodni  nem akarok azzal, hogy rá szólok, csak taszigálom és halkan szólogatom, bírom egy ideig, de a végén feladom és elnevetem magam, eldőlök oldalra, mire támad megint. A végén csak elkapom, ölelgetve fordulok hanyatt és fetrengünk kicsit a padlón, ha már nem hagyta, hogy rendesen kinyújtóztassam a tagjaimat. A fülét vakarászom, mikor az órára nézek. Mikor kel már fel Mich?

Lassan elkezdek mozgolódni, fészkelődni az ágyban, és elkezd feltűnni hogy túl sok helyem van. Egyelőre még nem teljesen ébredtem fel, csak az ágy közepére vergődtem magam, és itt pihengetek egy kicsit, vagyis akarom mondani ébredezek. Ekkor érzem meg a kávé illatát, mélyeket szippantok az orromon keresztül, és kinyitom egy kicsit résnyire a szemem. Utána nyögök egyet, hogy jelezzem ébren vagyok, de ahogy körbenézek látom hogy senki sincs a szobában. Felülök, és odanyúlok a kávéért, nem forró, de még nem is hideg, egy hörpintéssel megiszom, aztán törölgetem a csipát a szememből, és nézek körbe. Ha nem jött be Jenna a reggeli szenvedésemre, akkor kikászálódok az ágyból, és kimegyek hozzá.
- Jó reggelt.- köszöntöm álmosan, és becélzom a konyhát, ahol az asztalra könyöklök.- Nehezen megy ma a kelés.- magyarázom a viselkedésemet, és a kezemre hajtom a fejem, mint a diákok a filmekben az órákon. Nálunk bezzeg nem lehetett aludni, mert egyből kaptuk az ütéseket.
- Csináljak reggelit?- kérdezem ahogy hátratolom a székem és felkelek, és zombi szerűen tántorgok a hűtő felé. Enni kell, éhes vagyok, Mich éhes, Mich agyat akaaaaaar... vagyis kaját. Szerencsém, hogy senki nem lát ilyen állapotban reggelente csak Jenna.

Azért mozogtam egy kicsit, ez már több, mint amit néhány anyuka csinál. Kicsit a földön is fetrengtem, a másik bundás társaságában , de hamar kezdett kényelmetlenné válni a padló, úgyhogy átköltöztem a kanapéra, rókástól. Magamhoz vettem a telóm, a fülesem és kényelmesen elhelyezkedtem, a lábam az asztalra dobva. Zenehallgatás közben, mintha gyorsabban telne az idő amúgy is, hátha Michael hamarosan felkel. Elindítok egy The Killers számot és hátra döntöm a fejem, nézegetem a plafont, közben Félix felugrik az asztalra, megnézi magának a lábam, majdnem lerúgom az asztalról, amikor a vizes orrával megcsikizi a talpam, ugrik is egy nagyot.
- Félix! - szólok rá, kikapva a fél fülesem, ekkor látom, hogy Mich jön kifelé a szobából.
Hát felkelt! Leállítom a zenét és fülesestől hagyom a kanapén a telefont.
- Jó reggelt! - hát, ő nem tűnik annyira energikusnak mint én, követem a konyhába, nehezen kelt - Nem baj, legalább kipihented magad. - mondjuk nem egészen úgy néz ki - Vagy túl aludtad? - ez mondjuk nem valószínű, főleg hogy 4 körül fel is keltettem, közben beállok mögé és kicsit megnyomorgatom a vállát.
Felkel, hogy csinál reggelit, aha, oké, hogy nem képes egy konyha késsel levágni az ujját, de szerintem inkább átveszem. Elé ugrok, vagyis a hűtő és közé.
- Majd én! Csak abban segíts, hogy mit. - addig behajtom az ajtót magam mögött, hogy azért ne zúduljon a hátamra a hideg.
Régen én is így néztem ki, szinte minden reggel, amíg meg nem ittam a kávém, aztán a nap többi részében is, ha skippeltem egy adagot a napi minimum 4-ből. Azóta, jobb, az első pár hét mondjuk pokol volt, a rosszullétek miatt is, de azóta sokkal könnyebben kelek, magamtól felébredek.

Pont mielőtt kiérnék a nappaliba hallom, hogy a kisebbik bundás rosszalkodik kint, a gazdi hangja legalábbis erről árulkodik. Még szerencse hogy rögtön megjelenek, ha pár másodperccel később jövök azt hihetné hogy felkeltett, tudom hogy mostanában könnyen változik a hangulata, egy kis bűntudat és máris képes lehet elpityeredni. Egyelőre nem vagyok túl beszédes, fetrengek az asztalon, hát az biztos hogy nem aludtam túl magam.
- Csak kell pár perc amíg észheztérek.- dünnyögöm válaszul, aztán meg is van mi kelthet fel, a kaja, úgyhogy felkelek hogy csináljak magamnak, de persze ezt se hagyja, egyből megállít hogy majd ő csinál. Megadom magam, nincs erőm vitatkozni.
- Te ettél már?- kérdezem, és ha azt mondja hogy még nem, akkor csak lazán megvonom a vállam.- Akkor mindegy, amit ti is kívántok, nekem is jó lesz.- mondom, nem igazán tud olyan kaja-kombinációval előállni, amit ne ennék meg. Persze, értékelem ha finom egy étel meg jól van elkészítve satöbbi, de az csak az extra, maga a táplálék szempontjából bármit megeszek, és most nagyjából ezen a szinten vagyok. Mindegy mi az, csak legyen, ezért vagyok ilyen bátor, hiába olvastam a neten hogy a terhes nők képesek elég fura kajákat megkívánni. Amíg elkészül addig visszamegyek az asztalhoz, és felveszem az előző pihentető pozíciót, ha csak nem gátol meg benne senki - sem az anyuka, sem Félix.

Végre felkelt! De lehet jobban járt volna, ha még alszik egy kicsit, elég nyúzottnak tűnik, főleg, hogy ahogy kiért a konyhába levágja magát a székre és lefekszik az asztalra. Követem a konyhába, próbálok vele kommunikálni, a kérdésemre csak visszadünnyög, hogy még észhez kell térjen, hát rajtam nem múlik. Kel is fel, hogy csinál kaját, de megállítom benne, hogy majd én, ő pihenjen, hagyja is, visszahelyezkedik, de így már abban sem segít, hogy mit csináljak amit szívesen enne. Visszakérdez, hogy ettem e már.
- Még nem, gondoltam megvárlak. - akkor mindegy, döntsem el én, mintha neki nem csinálhatnék külön reggelit, na mindegy, sóhajtok - Jó!
Kinyitom a hűtőt, nézem mi fogja meg a szemem, tojás, bacon, akkor omlett. Kezdem is összeszedni a dolgokat amire szükségem lesz hozzá, éééés visszafekszik az asztalra, el ne aludjon nekem. Nem mintha nem tudnám bevinni a szobába vagy valami, de azért mégis, ha ennyire hulla a francért kelt fel. Tojástörés közben, azért adok egy talán hasznos tippet, mondjuk nem tudom mennyire van kedve megmozdulni.
- Amíg készül nem mosakodsz meg? Hátha segít egy kicsit ébredezni. - nem zavarni akarom, tényleg segíthet, na meg addig amúgy se hajlandó megcsókolni, amíg fogat nem mosott. Próbálok haladni a kajával, szerencsére, én se tudom levágni az ujjam.

Visszafekszek nyugisan az asztalra, szerencsére senki sem hátráltat, és amíg Jenna készül a kajával addig felteszi a kérdést, hogy mi lenne ha megmosakodnék. Igazából időtakarékosság szempontjából jó lenne, meg lehet tényleg felébresztene, de felkelek az asztalról és megcsóválom a fejem.
- Inkább majd kaja után, hogy ne kelljen rögtön még egyszer fogat mosnom. - válaszolom, aztán hátratolom a székem és felkelek.
- Viszont lehet elszívnék egy cigit ha már úgyse zavar és utána úgyis mosakodom. - mondom óvatosan, figyelve a reakcióját. Ha igenlő a válasz, akkor kiveszek egy energiaitalt a hűtőből, egy cigit és az öngyújtóm a zakómból, és irány ki az erkélyre, hogy a kettőt együtt fogyasszam el. A kinti levegő nagyjából teszi a dolgát, felébreszt, ahogy ráérősen elszívom a cigimet, és megiszogatom hozzá az üdítőt. Sokkal energikusabban megyek vissza, már nem nézek ki úgy mint egy zombi, sőt, messziről akár azt is hihetnék hogy ember vagyok. Jennának bőven volt ideje elkészülni az omlettel mire visszaérek, szóval egyből az asztalt célzom meg.
- Nagyon szépen köszönöm. Jóétvágyat. - mondom mielőtt enni kezdenék, és lapátolom is be az energiát, és reménykedek hogy van annyi hogy szedhessek magamnak mégegyszer.