Michael lakása

Feldobtam egy kompromisszumképes ötletet, hogy hozhatnánk egy nagyobb kutyát, mármint ami már nem picurka, hanem már kicsit önálló, de még jól tanítható, szoktatható, de nem, lecsapja, hogy neki kis gombóc kell. Ja, csak a kis gombócot nevelgetni kell, a kis gombóc még hiányolja az anyját, a testvérkéit, sír, figyelni kell rá, mert kis idétlen és amennyit itthon van, már előre van egy olyan érzésem, hogy az egyik kezemben a gyerek a másikban a kis kutya lesz egész nap. De éjszaka, ne én fogok felkelni hozzá, mert sír, elég lesz a baba, meg már Félixszel át estem ezen....de azt is tudom, hogy úgyis fel fogok, mert ő meg se fog rá mozdulni ha alszik, nekem meg a szívem fog megszakadni. Mindegy, belefér, max morcosabb leszek egy kicsit az alváshiány miatt, az bizonyos szinten úgyis meg lesz az elején, kis kutya nélkül is.
- De a kis gombóccal foglalkozni is kell, sokat. Én is babaként hoztam Félixet, kicsit lefárasztott az elején, néha úgy éreztem, mintha tényleg gyerekem lenne. - de nem hinném, hogy ez eltántorítaná, azért jobb ha tudja - Úgyhogy, benne vagyok, hogy kis kutyánk is legyen, ha nem csak rám hárul az egész! - lesz elég gondom a gyerkőcre, úgyhogy ezt kikötöm, de ettől független ha mégis rám hárul, úgyis foglalkozni fogok a kis döggel is, max neki nem jut a figyelmemből napvégére, tanuló pénz.
Azt is elmondta, hogy később szeretne nagyobb kutyát, hát, én annyira nem, amíg Félix van, addig bőven nem és jó 10 évig biztos fog élni legalább, úgyhogy erre majd később rá térünk, de ő se beszél róla sokat inkább ad egy érdekes kutya leírást. Ráncolom a homlokom, felvonom a szemöldököm.
- Pirítósszerű kutya? - fehér barna izgő mozgó, abból van egy pár, de biztos nem a mopszra gondol, ami még mindig megy a neten, a másik meg..- Jaa, a hegyes fülű, rövid lábú kis szerencsétlenségre gondolsz? Az a corgi. - a veknikenyér kutya.
Hát nem mondom, hogy ellenemre van, de tényleg lég bénák szegények, Félixnek biztos nem ellenfél, de ki fogja gyilkolni, vagy nagyon el lesznek, vagy nagyon fogják utálni egymást.

Jön a figyelmeztetés, hogy a kiskutyával sokat kell foglalkozni, mintha nem ebből indultunk volna ki már az elején.
- Tudom, de ez hozzá tartozik az állattartáshoz. És nekem még sose volt kisállatom. - teszem hozzá, mondjuk ez tényleg igaz. Gyerekkoromban csak tenyészállataink voltak, azokkal is kellett foglalkozni, de közel sem úgy, és azoktól nem igazán kapsz szeretetet, mint például Jenna kap Félixtől. Teljesen más a két dolog, és szeretnék egyszer én is felnevelni egy kis dögöt, ráadásul a gyerek mellett szinte észre se fogjuk venni. Úgyis mindig rohangálni kell majd a gyerekhez, közbeejtjük a kutyát is, vagy nem tudom, úgyis megoldjuk.
A leírásom alapján nem igazán érti, hogy mire gondolok, de aztán leesik neki, és mondja is, igen, corgi, azaz. Kis gyökerek, de azért aranyosak, és szerintem kijönne egy olyan Félixszel, méretben is nagyjából ugyan akkorák, tuti jó pajtások lennének. Nem hiszem, hogy találhatnánk neki jobb barátot.
- Azaz, majd csinálhatunk mi is videókat. Amúgy se nagyon láttam kutya-róka videót, majd mi leszünk a műfaj királyai. - vigyorgok, miközben megiszom a kólám maradékát.
- Te kérsz még inni?

Sok gond van egy kölyök állattal, tudja, tudja hát, már értem, milyen érzés öntöttel el Adam-et amikor állatot akartam és állandóan abból állt ki, hogy azzal foglalkozni kell, félt hogy majd neki kell. Igazából, nem attól félek, hogy nem fog vele foglalkozni, hanem attól, hogy nem fog tudni, mert alig lesz itthon, így is, hogy itt vagyunk ebben a tetű városban is keveset van itthon, hát még ha elköltözünk valahova máshova, haza se fog tudni jönni estére, legalábbis ide a rozsdás bökőt, hogy lesz nem egy éjszaka, amikor kénytelen lesz itt maradni. Ééés akkor ugyanott leszünk, ami miatt is leköltöztem ide hozzá, hogy ne maradjon ki semmiből, így nehéz lesz, már most is volt olyan dolog, amiről lecsúszott, a meló miatt. Félre döntött fejjel nézek rá és sóhajtok, de úgyis megadom magam, amíg nem macskát akar hozni, addig nem bánom.
Rájövök milyen kutyára gondol, ami jó lehet Félix mellé, hát vannak érvek mellette és ellene is, én jobban eltudtam volna képzelni egy rókához hasonló kutyát, mondjuk egy spiccet vagy egy border collie-t vagy valami hasonlót. De a corgi is cuki, a miniatűr lábaival, kérdéses lesz majd, hogy ő borítja majd fl a gyereket, vagy a gyerek őt, és könnyű elzárni területektől, elég ha a marjáig ér a kerítés, mert ahogy láttam az ugrás nem az erőssége, jól van, jó lesz. Feldobja, hogy majd mi is csinálunk vicces videókat és róka vs kutya műfaj legjobbjai leszünk.
- Akár. - megfordult a fejemben, hogy nem kéne felhívni magunkra a figyelmet, ilyen formában sem, de nem rontom el a szép kis képzelgést, csak mosolygok én is.
Kérek e még inni, hümmögök és lenézek a földre, ahol még ott van az ízesített vizem.
- Aha, de van. - veszem le a lábamat az asztalról, hogy....lehajoljak érte...hmmm, nem soká elérjük azt a pontot, hogy elég ha Mich a földre rakja azokat a dolgokat, amiket nem szeretné, hogy elérjek, mert hiába nincs olyan nagy hasam, a gyerekük jó nagy és kell neki a hely és ha nem kifelé nő, akkor befelé tolja magának a helyet és ha hajolok nem csak őt nyomom, én se kapok levegőt.
- Segítség!

Úgy tűnik a videós ötletemtől nem dobta hanyatt magát, hát nem is gondoltam komolyan, csak poénból írtam. Végül is, ha magunknak csinálunk házi videókat, már az is bőven elég ilyen téren, majd évek múlva meg röhöghetünk rajtuk, hogy mennyire debilek voltak. Meg mi is, hogy felvettük. Na mindegy, megkérdeztem hogy hátha szomjas, jelzi is hogy az, aztán megpróbál hajolgatni, de nem nagyon megy neki. Érzem, hogy támad a nevetési reflex, úgyhogy gyorsan lehajolok az üdítőért, legalább nem látja, ahogy küzdök az arcizmaimmal, hogy ne ficánkoljanak. Szegény, sajnálom azért, de olyan kis aranyos ilyenkor. Szóval feladom neki az üdítőt, eddigre már pókerarc, fapofa, de szerintem rá fog érezni, hogy majdnem kinevettem, és ha tesz valamilyen megjegyzést, ami nem tűnik morcosnak vagy sértődöttnek, akkor kicsit kuncogok azért, ha viszont úgy tűnik hogy megbántotta, vagy rosszul esett neki a dolog, akkor egyből kiszáll belőlem a vidámság.
- Hozzak poharat, vagy üvegből iszod? - teszem fel a kérdést a kis intermezzo után, aztán fogom a tejes poharát és az üres kólás üvegem, és viszem ki őket, a poharat beáztatom, az üveg landol a kukában. Aztán attól függően, hogy kért vagy sem, viszek vagy nem viszek neki poharat, magamnak pedig egy üveg kólát.
- Valamit a konyhából? -kiabálok be, ha már itt vagyok, ha kér valamit akkor persze azt is kap. Illetve a kis séta arra is jó, hogy rápillantsak a rókára, hátha rosszalkodik.

Átbeszéltük ezt a kis állatos témát, úgyhogy úgy néz ki, ha lesz még egy rossz csontunk, az egy corgi lesz. Jézusom már most érzem, mennyit fogok röhögni szerencsétlenen, főleg ha neki áll Félixszel viaskodni. Aztán ha már szóba került az innivaló, gondoltam iszok, a tej amúgy se a nagy szomjoltásáról híres, nem is azért ittam, csak az a baj, hogy az üveg vizem a földön van. Nagy lazasággal levettem a lábam, hogy lehajolok érte, de már nem megy annyira, nem enged a hasam hajolni, ha felállnék több esélyem lenne, de inkább segítségért kiálltok. El kaptam egy pillanatot amikor megrándult az arca, összehúzom kicsit a szemem.
- Nevess csak! - Adam is mindig kinevet, viccesnek találja, hogy egyre korlátozottabb a mozgásom, persze utána segít, kaptam is egy kedves becenevet a múltkor, Gömbi, szerencsétlenségére mögöttem állt és egy könyökössel fejeztem ki a véleményem - Nem soká olyan leszek mint egy bogár, ha elesek nem fogok tudni egyedül felkelni. - jó, már eljutottam arra a szintre, hogy poénkodok és röhögök magamon, de elég nyomorultul viselem ezt az állapotot.
- Elvileg van, már ha nem vitted ki azt is. - nézek a pohár után, de, kivitte.
Megy is kifelé, én meg visszateszem a lábam az asztalra, de előtte még hív a természet és amúgy egy zuhany se ártana, meg jobb lenne talán az ágyban feküdni az apa é legalább 3 párna társaságában. De addig is gyorsan kiszaladok, mielőtt a kis Dan olyat mozdul, hogy lesz egy kis baleset.
Félix pedig változatlanul a helyén fekszik, úgy ahogy oda teremtette magát.