Michael lakása

Ráhagytam a piszkos munkát, eltakarítani fürdetés után, de rá bólintott úgyhogy...Várjuk a kanapén, hogy jöjjön, a kérdésre egyből pattanok és hozom a borítékot ami a képeket rejti. Közben próbálom biztosan fogni Félixet, hogy ne egye meg a képet, de Mich elég magasra emeli, úgyhogy max egy váratlan ugrással tudná kikapni a kezéből. Nagy fészkelődésbe kezd, mire rá szólok, lehet Michael ölében szabad fickándozni, de most nálam van és ha nem hagyja abba a büntetés az, hogy lerakom. A mostani kivétel, mert talán pont a szabadulásra játszik, hogy megszerezze azt a valamit amit olyan érdeklődve néz a másik gazdi. Igaz, nem nagyon tudja mit nézzen rajta, ahogy én se először, úgyhogy segítek. Közelebb ülök és ha nem érem el a képet, jelzem, hogy engedje kicsit vissza a karját.
- Az a folt a feje, - írok egy kört az ujjammal rajta - itt a teste, - húzom végig a, ha minden igaz, a hátán az ujjam - és azok lehetnek a kis lábai. Most már látod? - dőlök hátra - De ha azon nem is, a másikon biztosan látni fogod. - halászom ki a borítékból fél kézzel a másik képet - Mondjuk ilyen korán még nem szokás, mert nem igazán látni semmit, de jó fej dokim van, csinált 3D-s felvételt is, ha már nem tudtál eljönni, azért mégis láss te is valamit. - remélem nem ijed meg, a kicsi még bőven fejlődésben van, ezért még kicsit "torz" , olyan mint egy kis űrlény, de jobban látszik, mint a 2d-s képen, amit most nézeget.
- Nem volt olyan egyszerű, mert már most izeg mozog ezerrel, előre félek mi lesz később. - szét könyököli a bordám meg ilyenek, mert neki hely kell, de inkább legyen ilyen erős, aktív baba, ezért megéri kibírni.

Miután megkaptam a képet, megpróbáltam kiszúrni rajta a gyerekünk, de nem igazán sikerült. Jenna szerencsére látta hogy szenvedek, és a segítségemre sietett,
megmutatta hogy hol van - egyáltalán nem ott ahol azt előbb hittem - és hogy nagyjából milyen a felépítése. Nem mondom, hogy tökéletesen látom, és attól tartok ha elveszi a kezét akkor el is felejtem hogy hol keressem, de azért próbálom nagyjából látni benne a kölyköt. Elég nehéz.
- Aha... - válaszolok a kérdésre hogy látom-e, de aztán mondja, hogy van másik kép, majd azon jobban látom. Óvatosan tartom továbbra is a képet, nem rakom le az asztalra nehogy Félix elcsaklizza vagy valami, majd ha pakolunk vissza akkor elrakjuk, addig elfér nálam. Közben elővette a másikat, ezen már határozottan látok valamit, nem mondom hogy úgy néz ki ahogy vártam, de vannak végtagjai meg feje, és ha jól látom minden szám stimmel - azaz egy fej, és négy végtag, ez már jó jel nemigaz? Azt mondja izeg mozog, mire mosolyra húzom a számat.
- Egy igazi kisfiú jellegzetessége, nem? - kérdezem vigyorogva, és nézem tovább a képet. - Szép erős gyerek lesz, ha már most mozgatja a kis izmait. - jegyzem meg büszkén.

Miután megmutattam hol keresse a gyereket a képen, azt mondja látja, de nem volt túl magabiztos a válsz. Nem csoda, tényleg elég zavaros, zavarosabb mint néhány neten látott, ahol tisztán látszik a buksi. De gondoltam, hogy ez lesz, azért kértem olyat amin több minden látszik, ez se a legtisztább, de azért jól kivehetőek a kis testrészek, ahogy látom ez jobban  megragadja a figyelmét. Figyelem azért a reakcióját. Jól van, nem ijedt meg, csak egy kis rándulást mintha láttam volna a szeménél, hát igen, még nincs kész teljesen, de alakulóban van.  Megjegyzem hogy izgő-mozgó a gyerek, mire a mosolyog, hogy ez biztos fiú jellegzetesség, hát nem igazán...
- "Hivatalosan" nem, a lányok az aktívabbak, kis korban is megfigyelhető, általában a lányok fürgébbek. Szóval a fiúk a lustábbak elvileg, de olvastam ellenpéldákat gyakorlatban, úgyhogy nem lehet tudni. A tüneteim alapján se tudnám megmondani, egyformán jelen van mindkét nemre jellemző dolog. - báááár az igaz hogy több a lányos...de nem hiszek ezekben annyira, majd az UH-n kiderül, ha megmutatja magát, az a tuti - De amúgy is mindegy, csak egészséges legyen! - mondom ezt olyan hangon, ahogy a vénasszonyok szokták, legalábbis a végét, el is nevetem magam rajta. Jó most kicsit kiparodizáltam a dédnagyit, mert valahogy ő is így mondta, amikor utoljára beszéltem vele. Nézegeti tovább a képet, de hamarosan tényleg etetni kell a dögöt, azért hagyok még egy kis időt, hogy kigyönyörködje magát a büszke apuka. Szép, erős gyerek lesz, ha már most mozog, igazából, már rég mozgolódik csak még nem érzem, vagy csak nem tudok róla, hogy érzem, mert nem tudom mit kéne és nem akarom letörni a szarvát, de minden gyerkőc mozog, jó esetben, ki fürgébb, ki lustább, ki durvább. A miénk egész aktív...nak tűnt, de lehet csak a "kamera kedvéért", hamarosan kiderül, még 1-2 hét és érzékelnem kéne, de azt hogy pontosan mit is,  "majd tudni fogom", hát kösz.
- Chh, ilyen szülőkkel csak szép és erős gyereke lehet. - válaszolom büszkén, felemelt állal - Viszont most már megetetem a rókát mert éhen pusztul szerencsétlen. - főleg mert ilyen ügyesen kivárta a sorát. Nagyjából meg is száradt, már ilyen kis tüsis a szőre, erre akkor figyelek fel amikor lerakom a konyhában a tálja mellett. Szépen ülve végig várja amíg elkészül a kajája, követi minden mozdulatom, a végén már noszogat halk nyüszivel, hogy ne szarozzak már annyit, jó lesz az úgy, ADJAD MÁÁR! Toporog első lábaival úgy várja, hogy földet érjen a tálja.  Kívánok neki jó étvágyat és már neki is lát.

A második képen már több mint látok, megvan feje karja lába, több nem is kell, egyelőre ez a lényeg, hogy ezek rendben legyenek. Szóval nézegetem a képet, igazából nem tudom, hogy meddig kell nézegetni egy ilyet. Meddig nézzem, hogy ne tűnjek nemtörődömnek? Mármint, már megnéztem mindent ami látszik, nem nagyon lehet rajta felfedezni apró részleteket, de nem akarom azt se hogy Jen elkezdjen parázni meg kombinálni. Szóval nézem tovább, el is ejtem, hogy szép és erős lesz, mire az anyja közli, hogy ilyen szülőkkel csak az legyen. Ebben én nem vagyok annyira biztos, simán ugorhat generációt vagy valami, és nekem nem kell hogy kigyúrt sportos legyen, hogy szeressem. Ha más fogja érdekelni, ha ül a gép előtt meg a könyveket bújja, akkor is az én sarjam lesz, úgy is elfogadom. Nem akarok erőszakos szülő lenni, hogy márpediglen sportolni fogsz pélóm! Remélem az anyja se fogja erőltetni a dolgot, persze párszor el lehet mondani hogy milyen jó dolog meg nem ártana, de ha nem akarja, akkor majd keres más hobbit. De nagyon előreszaladtam a kép nézegetése közben gondolatban, ahogy felpillantok Jenna már a konyhában adja a rókának a kaját. Visszateszek mindent a borítékba óvatosan, aztán a borítékot az asztalra teszem, és még pont kiérek mire a róka elé leteszi a tálat.
- És gondolkodtál már neveken? - teszem fel a kérdést az ajtóban állva, miközben megengedek egy sóvárgó pillantást az erkély felé. Olyan jól esne egy szál cigi...

Nem igazán reagál arra, amit mondok az aktívsággal kapcsolatban, még a vicces megjegyzésemre, ajj ennyire nem volt sz*r, legalább egy mosolyt! Jó, mindegy, biztos belemélyedt a nagy nézegetésbe, vagy szimplán elengedi már a füle mellett, ha azt bizonygatom, nem biztos, hogy fiú lesz.
Éés kajak nem reagál semmire, bambul a képre, nem akarok előtte elhúzni a kezem, hogy föld hívja, inkább kimegyek megetetni Félixet, aki most már tényleg megérdemli az ételt, amilyen ügyes fiú volt. A végén már ő sem tudja leplezni a türelmetlenségét, nyüszizik a kajáért, de ilyen állapotban elé rakom, otthagyja a felét, mert nincs rendesen össze kavarva, kényes mocsok. Bezzeg a vadon élő rokonaid nem válogatnak, szinte mindent megesznek, amit megtudnak, egyem azt az úri beled, de nem hibáztatlak, én vagyok a bűnös, én kapattalak el. Mire megkapja a kajáját, Michael is a konyhában terem. Kérdezi, hogy van e már név ötletem, kínosan megvakarom a tarkóm.
- Nem igazán...gondoltam megvárom, amíg kiderül fiú vagy lány lesz....(?) - más ilyenkor már pontosan tudja, hogy nevezze jövendőbeli gyerekét, hát engem ez izgatott a legkevésbé hirtelen, amúgy se hiszem, hogy olyan nehéz lehet nevet választani.
De nem csak én "kínlódok", nagyon az erkély felé nézett, itt a buktatás pillanata, karba teszem a kezem.
- Tudom, hogy néha kilógsz éjszaka. Hányszor mondjam még, hogy nem zavar? Nyugodtan menj és gyújts rá! Azért mert nekem nem lehet, téged az ne akadályozzon. - és még mindig nem kívánom és már nem vagyok olyan rosszullétes mint az elején, valamiért elmúlt, nem mintha bánnám, csak furcsa, újabban inkább a fejem fájdul meg néha.

Nem igazán gondolkodott még nevekkel kapcsolatban, és az az igazság, hogy én sem. Jó lenne már tudni hogy mi lesz a neve, de ahhoz először a nemét kellene megtudni. Másrészről pedig valószínű hogy nem én fogok nevet választani, úgy terveztem hogy az anyjára hagyom, maximum ha nagyon nem tetszik amit kitalál megvétózom, de elég elfogadó vagyok. Nem sok névre nyomnám rá a "nem" bélyeget így egyből, könnyedén meg fogunk egyezni.
Ahogy az erkély felé nézek, karba teszi a kezét, aj-jaj, figyelem az arcát, mikor húzza el gúnyosan a száját is, azt mondja tudja hogy ki szoktam lógni, és hogy nem zavarja őt, menjek nyugodtan. Lemondóan sóhajtok, és felemelem a kezem a megadás jeleként, fárasztó napom volt, nem akarok most harcolni, és az az igazság, hogy tényleg rá akarok gyújtani, úgyis az lenne a vége hogy kimegyek.
- Köszönöm hogy ilyen megértő vagy. - mondom, és ledobom magamról a pólót mielőtt kimegyek, hogy ne szívja be a cigaretta szagát. Nem mintha szegényen sokat segítene, de mégis csak legalább gesztus szinten remélhetőleg értékelni fogja, hogy valamennyire azért próbálok figyelni rá. Ha meg nem, akkor is tökmindegy, nem fogok kint fázni úgyse, látni meg nem sokan látnak fel erre a szintre.

Igazból el is tereltem a szót a név választásról, megint a cigizzen vagy ne cigizzen dilemmája, de ezen még mindig csak ő pörög ennyire. Nem értem, hogy miért? Felnőtt férfi ember, nehogy már az asszony szabja meg mit szabad, mit nem. Tökre megértem, hogy rám akar tekintettel lenni, igazán figyelmes meg aranyos tőle, de nem kell, mert tényleg nem zavar és már nem számolom hányszor futottuk ezt körbe. Alapból nem voltam az a fajta, hogyha nekem valamit nem szabad, akkor azt tiltom a másiknak is, mert ha én szenvedek ő is szenvedjen, nem. Amúgy se szenvedek, könnyebb volt megszabadulni a cigitől, mint gondoltam, mert olyan rosszullétes voltam az elején, hogy a végén már csak rá néztem, Vukk egyből rázta a ketrecet, köszönhető ez annak is, hogy az első hányós reggelem főtámogatója volt. Úgyhogy nem pangok, nem remegek érte, egyáltalán nem kívánom, eszembe se jut. Rajta viszont látom, hogy jól esne neki, csak tart tőle, hogy mit szólok, mit reagálok és mennyire zavar, amiket szintén ezerszer elmondtam...áááh. Legközelebb most már tényleg nem mondok semmit, ha szenvedni akar akkor szenvedjen, hát istenem, ha mazochista hajlamai vannak, mit csináljak vele. Lenyomtam a szokásos monológom rövidített változatát, sőt most még megnyomtam azzal is, hogy tudom hogy sunyizik, tök feleslegesen. Amikor először rájöttem, nem tudtam sírjak e vagy nevessek, ekkora zsarnok némbernek nem tarthat, hogy meg kell várni amíg elalszok és utána kilógni, mint valaki rossz kamasz. Mondjuk az tény ha kamasz gyerekemet kapom el egyszer éjjeli sunyizós bagózáson, nem teszi zsebre. De nem áll le velem vitázni, megadja magát, hát minimum, én is engedtem ma és megköszöni a megértésem.
- Ha már néha az idegeiden táncolok, ez a minimum. - mondom mosolyogva, kicsit poénosra véve, de hiába a rejtegetés, ha egyszer igaz, egyáltalán nem könnyítem az életét a hisztirohamaimmal, de nem tehetek róla, terhes vagyok, és nem szeretem állandóan kijátszani a terhes kártyát, de ha egyszer ez tényleg amiatt van...Mielőtt kimegy még ledobja a pólóját, hogy bizonyítsak, én is kimegyek, annyi, hogy az ellenkező oldalára állok amerre szállni fog a füst, sőt maradok mögötte és ölelem, a fejemet a hátán pihentetve ahogy támaszkodik, kicsit el is engedem magam félig rajta "fekve".

Feleslegesen dobtam le a pólómat, nem vette a gesztust, sőt, most a csakazértis bizonyítás fázisban vagyunk, ahogy kimegyek, jön velem, és hátulról átkarolva búj hozzá a hátamhoz amíg én a cigarettámat szívom. Nem nagyon beszélek, főleg azért mert szeretek a másikra nézni ha hozzá szólok, és most nem akarom Jenre fújni a füstöt. Helyette az egyik kezemben a cigi, a másikkal pedig a karját simogatom, közben érzem, hogy lassan elengedi magát. Felkészülök rá, hogy képes elaludni állva, nem tudom mennyire fáradt és valószínűleg alaptalan az aggodalmam, de mégis, ha elkezdene csúszni valamilyen irányba akkor azonnal el tudjam kapni, lehet kicsit paranoiás vagyok, de szerintem az ilyenek még beleférnek.
- Mehetünk be. - jelzem Jennának ha elszívtam, és nem szólt semmit ez idő alatt. Ahogy fordulok, ha hagyja, felkapom az ölembe és a karjaimban viszem be, magam se tudom miért - mert megtehetem, leginkább azért. Amúgy is olyan kis lustának meg bújósnak tűnik, ez mind a két igényt kielégíti szerintem. Meg se állok vele a nappaliig, ahol a kanapé előtt ér véget a menet.
- Megfürödjek és fogat mossak? - kérdezem a cigi miatt, ha igenlő a válasz, akkor lerakom a kanapéra és irány a fürdő amennyiben nem kapaszkodik belém, jelezve hogy ő is jönne - ez esetben hozom magammal. Ha pedig nem igényli a gyors leheletfrissítést, bár ezt valamennyire kétlem, akkor az ölembe véve ülök le a kanapéra.

Végül együtt megyünk ki cigizni, vagyis csak ő cigizik, isten ments, hogy én rá gyújtsak, még csak a füst útjába sem állok, sőt behúzódok a legbiztonságosabb helyre, a háta mögé. Át is ölelem és rátehénkedek, mire elkezdi simogatni a karom, kicsit jobban megszorí...tanám, de az nem biztos, hogy jól esne, nekem legalábbis. Megvárom amíg elszívja, jelez is, hogy végzett, indulnék vissza, de hirtelen felvesz az ölébe és bevisz, nem szólok semmi csak a mellkasára teszem a fejem. Oké, bevallom, innen kicsit tömény a füst szag, kicsit piszkálja is az orrom, ha még mindig élne a brutál rosszullétes állapot, lehet elég lenne ahhoz, hogy kiugorjak az öléből és becélozzam a toalettet. Amúgy is mindig érzem egy picit, abban nem tévednek, hogy akik hosszabb távon dohányoznak érzik a bőrükön, de nem olyan durván mint, ahogy egyesek hiszik. Ha nem lenne ilyen jó orrom, valszeg nem érzeném, így is csak egy picit, ahogy keveredik a saját illatával. Amíg dohányoztam fel se tűnt igazából, csak mostanában, de abszolút nem zavaró. Be visz a nappaliba, de mielőtt lerakna kérdezi, hogy eltüntesse e a cigiszagot két művelettel.
- Hmm, egy fürdő nekem se ártana és szerintem egy kis szájvíz is megteszi, de ahogy gondolod. - mondom kicsit rájátszva, hogy elszenderültem az ölében, mondjuk tényleg kényelmes és biztonságban érzem magam a karjai közt. De mielőtt azt hinné, hogy félig alszok, felnézek és rá mosolygok.

Miután behozom az ölembe, ami ellen egyáltalán nem ellenkezik, sőt, még jobban hozzám is simul, felteszem a nagy kérdést, hogy mennyire zavarja a füstszag. Persze nem mondja hogy nagyon, még ha úgy is lenne akkor is inkább terelne szerintem azok után hogy hányszor lebaszott hogy menjek már ki rágyújtani, de azért jelzi hogy nem hülye ötlet, és megjegyzi hogy neki se ártana egy fürdés. Akkor fordulok is az asszonnyal a karjaimban, vigyázva le ne verjek valamit, és becélzom a felújított, tágas fürdőszobát, ahova vettünk egy többszemélyes kádat is pont azért, hogy kényelmesen tudjunk együtt fürdeni.
Erősködtem, hogy legyen menő beépített kádunk világítással meg tévével meg minden kutyafaszával, de Jenna lebeszélt róla, ne szórjuk annyira a pénzt, mondta ő. Kicsit jobban elnyúlt a kádvásárlás mint terveztük, de bármiféle vita nélkül sikerült végül kompromisszumot találnunk. Ez a fajta kád az amiben Jenna is el tud nyúlni majd ha belefárad a kismamaságba, és tud relaxálni ha szüksége lesz rá, amíg én a kölyökre vigyázok. Nincsen telepakolva "felesleges kacattal", de mégis elég minőségi, és remélhetőleg sokáig állni fogja a sarat. És nem is volt annyira drága, mint amilyennek Jenna szerette volna beállítani, a pezsgőfürdő pedig szerintem a mai korban már igenis alap. Hosszú évekig nélkülöztem és napról napra éltem, legalább ennyit megengedhetek magamnak vén agg apuka koromra, legalábbis szerintem.

Közös megegyezéssel megyünk fürdeni, ám miközben ezt megbeszéljük, valaki a mancsával finoman megkaparja Mich lábát, vajon ki lehet? Ha lenéz jelzi, hogy kövesse, emelkedik két lábra, vissza, majd elindul a konyha felé folyamat nézegetve hátra, hogy követi e, ha nem megáll és vár, ha nem mozdul elkezd ugatáshoz hasonló jelző hangot adni. Ha követik a konyhába vezeti ők/őket és leül a tálja mellé és megböki az orrával, én értem a problémát, kivárok kicsit , hogy Michnek koppan e.
De csak addig várok amíg Félix meg nem böki még egyszer a tálat és nem nyög egyet, ugyanis azt jelzi, hogy megette, szép fényes a tányér, hol a desszert? Kicsit sértődött is, hogy elfeledkeztünk róla, pedig tuti, hogy próbált Mich útjába állni amikor hozott be és mióta végzet, hegyes fülekkel figyelt mikor vesszük már észre, hahóó.
- Jól van, jó fiú vagy. - lemászok Mich öléből és megyek a jutalom kekszért ha hagyja. Biztos sértődötten húzódni fog, megesett már, de bocsánatot kértem, jól megvakargattam, megölelgettem aztán meg is van bocsájtva, jobb nem ráhagyni, mert még képes bosszút állni, mondjuk annak is ő issza meg a levét a végén. Ha Félix végre békés, mehetünk fürdeni, immár ketten, végre elég nagy a kád hozzá. Ha beelőz a víz engedésben remélem nem feledkezik el róla, hogy nekem most nem szabad forróvízben áznom, legalábbis nem ajánlott, de azért majd figyelmeztetem is.
- Ne legyen túl meleg, tudod! - vetkőzök közben.
Igaz, hogy megnyugtattak, azért most se bírom megállni, hogy ne álljak a tükör elé, megnézegetni, hogy áll a hasam, biggyesztem is az ajkam mikor oldalra fordulok és szinte alig kerekedik ki valami, azt is tuti csak én képzelem oda.

Ahogy megegyeztünk hogy fürdés, fordulnék is és indulnék be a fürdőbe, amikor valami kis szőrös megböki a lábamat. Ahogy lenézem, látom hogy a rókácska az, felemelkedik két lábra, valamit jelez ez a fajta pitizés. Elindul, én pedig Jennel a karjaim közt követem, vissza a konyhába, ahol megáll a táljánál, és megböki.
- Esküszöm nem csak okosabb, pofátlanabb is mint egy kutya. - jegyzem meg vigyorogva, és leengedem Jennát, hogy adhasson neki jutalomkekszet, hiszen erre megy ki a játék, ezt már én is ismerem. Nem vagyok rá büszke, de sajnos néha el volt már felejtve miattam a kis dög. Pedig nemrég voltam büszke, hogy milyen felelősségteljesen neveljük és figyelünk rá... na mindegy, megyek is szégyenemben engedni a vizet. Rémlik, hogy az asszonynak most mintha nem szabadna meleg vízben fürdenie, úgyhogy nem túl melegre állítom, még pont kellemes, az a fajta amit könnyen lehet melegíteni vagy hűteni hogyha kell. Leveszem a ruháimat, és összehajtom őket a fürdőben lévő kis ülőkére, ami inkább dekoráció, mint használati cucc. Ilyen fehér bőr valami, támla nélkül, el lehet rajta üldögélni ha úgy van, de főleg ruhatárolásra használjuk, hogy ne a földre dobáljuk, illetve ideális magasságban van Jennának, hogy ha nagy pocakja lenne, ne kelljen hajolgatnia. Ádámkosztümben várom meg hogy beérjen szívem hölgye ha még nem végzett.

Félix jött reklamálni, jelzi a problémáját, szerencsére nem játszottunk a türelmével, nem kellett jelzőhangokkal nyomatékosítania mit akar mert amikor jelezte Mich követte a konyháig, és a tál böködés is egyértelmű volt. Meg is jegyezte, hogy pofátlan mire csak nevetek, közben megyek a szekrényhez.
- Igazából, csak a jogos jussát kéri. Nem az a fajta, aki szó nélkül hagyja az igazságtalanságot, ugye? - nézek le a rókára, immár a keksszel a kezemben.
Közben Michael elindul a fürdőbe, addig én engesztelek. Letérdelek a földre a róka elé aki ül tovább a helyén de húzza a fülét, oldalra fordítja a fejét, így pillantgat rám néha.
- Haragszol mi? Teljesen jogos, igazad van, tök bocs van, igen, sajnálom. - nyúlok, hogy megvakargassam a fülét, amit rájátszva, hogy nagy nehezen de hagy, nagyon megtudja tenni magát, kis primadonna - Gyere, naa! Gyere! - megismétlem még párszor a hívogatást amíg meg nem enyhül a simire és közelebb nem tötyög, aztán befészkelődik az ölembe, megölelgetem és elfogadja a csont alakú kis jutalmat, aztán távozik vele a helyére. Néha úgy beszélek vele mint egy kis gyerekkel, van aki bizarrnak találja, de nem is az! Az vesse rám az első követ aki sose beszélt még a háziállatához.
Na, a róka békés, folytathatom a napot nyugodtan, csatlakozok Mich-hez a fürdőben, kezdek én is megszabadulni a ruhámtól, bár én még vagyok olyan trehány, hogy csak ledobom, majd akkor leszek sz*rban, ha nagy lesz a hasam. Fésülködés közben is a hasamat szuggerálom, aztán utána is forgok kicsit, szinte semmi, szeretném azt hinni, hogy az a kicsi is, amit látok az nem csak beképzelem. Szörnyű, hiába nyugtattak meg ma, gyerekesen lebiggyesztem az ajkam és próbálom tartani magam hogy ne pityeregjek megint. Nem sírok! Majd nőni fog, ha nőnie kell, nem befolyásolhatom, inkább koncentrálok a jó dolgokra, vagyis próbálok. Mert attól még hogy nincs hasam, ugyanolyan kismama vagyok, semmivel se vagyok kevesebb, csak izmos a hasam, de könnyebb lesz a szülés és nem fog fájni a hátam se, ha minden igaz, minden f*sza lesz, később örülni fogok, tök jó lesz nekem. Veszek egy nagy levegőt, megemelem az állam, nincs miért szégyenkeznem! Most, hogy megtartottam magamban a lelkesítő beszédem és nem fogom elsírni magam fordulok a kád felé.
- Izé...ugye nem engedtél túl meleg vizet? - kérdezem utólag óvatosan, amikor már igazából mindegy.
Szóltam volna hamarabb, de mire bejöttem, már elkezdte engedni a vizet és kiment a fejemből, úgy voltam vele, biztos nem felejtette el, de most ezért rákérdeztem biztos ami biztos. Igazából lett volna egyszerűbb módja is, ha ellenőrzöm a kezemmel, de mindegy, ha biztató választ kaptam, nem kell sokat várni, már benn is vagyok és elnyúlok, a borsónyi hasam simogatva terülök.

Követ a fürdőbe, és ledobálja a cuccait a földre, aztán a tükörben kezdi nézegetni magát, vagyis inkább a hasát, legalábbis nagyon úgy tűnik. Lassan mögé sétálok, és megpróbálom átölelni, megsimogatva az említett testrészt.
- Nincs vele semmi baj. - suttogom a fülébe, aztán elhúzódok tőle, és a kezénél fogva húzni kezdem a víz felé. Közben kérdezi, hogy meleg vizet engedtem-e, mire megcsóválom a fejem, jelezve hogy nem.
- Nem tudtam hogy túl meleg kell vagy túl hideg, úgyhogy ilyen langyos szerű. - mondom, és belelépek a vízbe.
- Úgyhogy te döntöd el, hogy melegebb legyen vagy sem.- teszem hozzá, nekem mindegy, ha kell én megfürdök jéghidegben vagy tűzforróban is, szóval én ilyen szempontból nem vagyok mérvadó, de tudom hogy most nem állíthatja szélsőségesre a hőfokot, szóval ettől még annyira se tartok mint amúgy. Beleülök, és közben várom hogy megnézze a hőfokot, gondolom vagy a lábával vagy a karjával fogja, közben pedig nyúlok a csap felé, hogy engedjek olyat hozzá amilyet szeretne.
- Mi menjen még hozzá?- rá is kérdezek, direkt nincs még sok víz a kádban, pont azért, hogy a főnökasszony fokszabályozhassa olyanra amilyen nekik jót tesz.

Most se vagyok valami feldobott attól amit a tükörben látok, pedig elvileg örülnöm kéne neki, főleg, hogy olyan kis mama vagyok, akinek jót tesz a várandósság, szebb a bőröm, nem vagyok felfújódva és még letörve is sugárzok. Mich is észre veszi, hogy már megint a hasamat méregetem elégedetlenül, de csak akkor veszem észre, amikor a karjai körém fonódnak. Ugrok is egy kicsit, amikor váratlanul hozzám ér, szerencsére az önlelkesítő beszédem végére értem, amikor kizökkent. Nyugtató szavakat suttog a fülembe, már döntöm a fejem, hogy szabaddá tegyen a nyakam, reménykedve, hogy kapok puszit is vagy valami, de nem, csak megfogja a kezem és vezet a kádhoz. Mielőtt be is ültetne, vagy nem tudom, kicsit visszább húzódok és felteszem óvatosan a kérdést, két végletet mond, hogy melyik kell(?!).
- Ghh, egyik se! - vágom rá egyből, közben megyek közelebb - Forró nem lehet, a langyos az jó. - mondjuk szerintem a hideg se tesz jót, felfázás miatt, de azt nem tiltják olyan erősen mint a forrót. Leülök a kád szélére és s kézfejemmel ellenőrzöm először a hőfokot, jónak tűnik, inkább hidegbe hajló langyos, de szerintem ha kicsit meleg felé hajlítjuk az még nem árt meg.
- Kicsit lehet melegebb.
Régen olyan jókat tudtam fetrengni egy kád forró vízben, most meg se forró nem lehet, se sokáig nem ajánlott benne időzni, nem baj, ha letelik a 9 hónap és(!) lesz rá időm bepótolom.
Ha nem túl, de elég meleg lett a víz beszállok én is, nem kockáztatnék meg se egy felfázást, se egy vérbőség kialakulást, valahogy nem érné meg.
Na, ha végre beszállhattam, kiterülök, de azért úgy, hogy az apukát ne túrjam ki, még ha most kettő helyett is fürdök és dupla helyre vagyok jogosult, hehe. De nem fetrengek sokáig, lassan elkezdem a ráérős mosakodást, még a hajam is meg kell mosnom.

Ahogy a kádhoz érünk, én beszállok, ő pedig kintről ellenőrzi a hőfokot, és úgy rendeli, hogy még melegíteni kell a fürdővizén. Egyből nyúlok is a csaphoz, és melegebbre állítom a vízfolyást, aztán a karjaimmal kezdem eloszlatni, hogy mindenhova jusson a melegebb vízből, és egyenletesebb legyen a változás. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mint egy retardált gyerek kavirgálom a vizet. Legalább Jenna megszokja a látványt, ha a gyerek is retardált lesz, és vizet akar kavirgálni, tudni fogja hogy kitől örökölte. Aztán lassan elnyeri a Hordozó tetszését a folyadék, és úgy dönt hogy csatlakozik hozzám, ekkor már mindketten elfeküdhetünk, és élvezhetjük a meleg vizet. Nem kapcsolom be a pezsgőfürdőt, nem tudom hogy reagálna rá a Hordozó, és inkább nem kockáztatok, helyette cirógatom a karját, illetve a testét ahol kényelmesen elérem, relaxáljon kicsit. Szívem szerint meg is masszíroznám, csak azért nem teszem, mert nem akarom hogy túl sokáig legyen a vízben, mondott valami olyat hogy nem szabad. Úgyhogy amikor elkezdi mosni magát, akkor én is így teszek, mindketten megtisztulunk, mielőtt kiszállnánk a vízből. Nem tudom ő hogy tervezi, de én a zuhanyzóhoz sétálok, és lecsapom magam sima vízzel, nem szeretem ha a szappanos-koszos víz rajtam marad, kádban fürdőzés után mindig ezt érzem. Ha csatlakozik hozzám, akkor odaadom neki a zuhanyfejet, és hátulról simogatom, puszilgatom amíg ő is lecsapja magát - ezzel inkább hátráltatva mint segítve a mosdást, de hát hé, elvileg élvezi.

Igazából, nem sok értelme volt a kádas fürdésnek, nem igazán tudtam kihasználni ami jó benne. Általában ha befeküdtem egy kád forró vízbe, minimum egy órát elvegetáltam benne, főleg azért kellett kiszállnom mert lehűlt a víz és úgy már nem volt akkora élmény. De most, beülök ebbe a kb meleg vízbe, ledőlök egy picit, szinte alig mert félek, hogy elvesztem az idő érzékem és elhúzódik, aztán ugrok fel mosakodni, egy zuhannyal jobban járok, bár kellett pár alkalom, hogy ez végre koppanjon. Szerencsére már megy itt is a rutin amit otthon szoktam, a kádból át a zuhanyba egy átmosásra, legalább a hajamat is normálisan kimosom. Addig elszórakozok a hajammal, amíg Mich lecsapja magát, utána csatlakozok be. Igaz, ő még fetrenghetett volna a vízben, de szolidaritásból kikelt ő is, vagy nem tudom. Azért ahogy ismerem ő is el tudná fetrengni az időt a kádban, ezért kellett volna talán a fullos minden sz*rral felszerelt kád. Lehet hogy nem kellett volna lebeszélnem róla, de szerintem annyira felesleges. Nem baj, majd ha felköltözünk, felőlem, olyan kádat is vehet, ami kiviszi az űrbe.
Ahogy beszállok én is a kabinba hamar megkapom a zuhanyrózsát, kezdeném is a hajammal, ha hagyná. De ez is az én saram, őt is én kapattam el a zuhanyzós támadással és hogy mindig hagytam, sőt!
- Legalább a hajamat hagyd! Után azt csinálsz amit akarsz. - kérem szépen, miután rá jövök, hogy küszködés árán se nagyon fog ez menni, ha nem hagy.
Ha engedi kimosom rendesen a kócom, még gyorsan lecsapom magam, aztán vissza merészkedek, neki dőlök háttal, még a hajam is elveszem az útból és próbálom úgy tartani a vizet, hogy mindkettőnknek jusson belőle, mondván tessék folytathatod.

Miután elkezdtem lemosni magamról a kádazásból rajtam maradt koszt és bacikat és szappant és miegyebet, Jenna is csatlakozott hozzám, én pedig kegyesen átadtam neki a vizet, viszont cserébe úgy döntöttem én is élvezkedek egy kicsit, úgyhogy elkezdtem hátulról csintalankodni, amire először nem reagált, aztán megkért hogy hagyjam legalább a haját hadd mossa meg. Hát jó, hátrébb húzódok a falig, és végignézem amíg lemossa, de aztán nem is kell visszalépjek, jön magától, jelzi hogy most már szabad a pálya. Szerencséje, mert ha nem teszi akkor kiszálltam volna, mondván ha nincs kedve hozzá, nem fogom erőltetni. De visszajött, szabad a pálya, szóval csókolgathatom és a többi, remélve hogy lesz belőle több is. Amennyiben lesz, akkor utána mosolyogva, sokkal jobb kedvűen szállok ki a zuhanyból, és hagyom hogy befejezze a saját maga tisztítását, de mire végez már ott állok mellette és nyújtom a törölközőt. Ha viszont sehová nem haladunk a dologgal, akkor egy idő után egyszerűen kiszállok, és elindulok megtörölközni, és bedobom a szennyesbe a levetett alsónadrágomat, én pedig a derekam köré csavart törölközővel megyek ki hogy felvegyek egy másikat - nem szívesen pucérkodok Félix előtt, még a végén nagyon felkelti az érdeklődését hogy mi himbálózik, és úgy dönt egy ugrás keretében hogy megnézi közelebbről is.

Lehet, hogy ő már tiszta, én csak most kezdtem lemosakodni amit elkezdett akadályozni, nem mondom, hogy zavar vagy ilyesmi, de azért megkértem, hogy várjon már egy kicsit. Nem nagyon tetszett neki, de hagyja, hátra lép és ott vár szépen, úgyhogy miután végeztem én is hátra lépek, hogy folytathassa ott, ahol abbahagyta. Kis élvezkedés után, mielőtt megunná és ott hagyna, vissza rakom a zuhanyfejet a helyére és felé fordulok, adom a zöld jelet, hogy benne vagyok a rosszalkodásban. Mielőtt nagyon belejönne, azért jelzem, hogy óvatosan, sose lehet tudni, legalább nekem észnél kell lenni, hogy ne vaduljunk túlságosan, nehogy baj legyen. Kicsit rossz, mert nem tudom annyira elengedni magam, lehet nem kéne ennyit aggódnom, tudat alatt is bíznom kéne az apjában, hogy véletlenül se tesz benne kárt.
Utána én még maradok egy kicsit mosakodni, a káddal ellentétben, itt időzhetek kicsit ha akarok. Ahogy szállok ki már kapom is kézhez a törcsit, amivel a hajamnak ugrok neki és rövid törölgetés után betekerem, ekkor indulok a kövi törcsiért, amivel normálisan meg tudok törölközni. Hajszárítás után elhagyom a fürdőt, lazán magam elé tartva a törcsit, amit a hálóban, a szekrényhez érve ledobok, hogy felöltözhessek. Na, ezt se csinálom majd nagy hassal, mert lehet necces lesz felvenni. Ha lazába öltöztem, amit egy női boxer és egy vékony pántos toppot takar, vissza viszem a törölközőinket a fürdőbe és felakasztom, majd bedobálom az én szennyesem is a tartóba. Utána vissza a hálóba, ahol a takaró alatt mászok be négy kézláb az ágyba és nyúlok ki.

Miután végeztünk, hozok neki egy törölközőt, elfelejtem hogy kettőt kellene a haja miatt. Mindegy, megoldja mert már nagy lány, átcaplat a fürdőszobán és elveszi magának a másikat, azért az kicsit fura hogy még egy köszit se dob oda a törölközőért. Na mindegy, amíg szárítja a haját addig elkezdek összerámolni, felszedegetem a ruháit és átnézem a zsebeket hogy ne legyen benne semmi, aztán mehetnek a szennyesbe. Ezek után megyek ki, természetesen védve a családi ékszert, nehogy Félix olyat találjon tenni amit mindhárman megbánunk. Be a hálóba, sejtem hogy Jen is jönni fog utánam, addig is felugrok az online filmfelületre megnézni van-e valami új érkező, amit majd este megnézhetnénk. Amikor Jenna bejön, akkor ledobja a törölközőt egy hanyag mozdulattal, és elkezd öltözködni, addig én felkelek, és visszaviszem a helyére hogy tudjon száradni. Nem szeretem halogatni az ilyet, inkább megcsinálom most, hogy ha kitalálunk valamit - nem feltétlenül hogy egymásnak esünk, általánosságban ez lehet bármi, az evéstől az alváson keresztül a beszélgetésen át, akkor ne legyen közben ott a földön, akár elfelejtve. Jobb, ha minden a helyén van, egyszerűbb a rendet megtartani, mint csinálni.

Elkezdem rendbe rakni a hajam, közben észre veszem, hogy a kedvesem nem bír magával, elkezdi felszedni a ledobott cuccaim a földről, szépen át nézi, bepakolja a szennyesbe. Nem mondok semmit, mindig ezt csinálja, elő jön belőle a nő és elkezd pakolni. Bemegyek a hálóba öltözni, ahogy ledobom a törölközőt, jön megint, szedi fel, már utána szólok, nem bírom megállni.
- Nyugodj már meg! Ne szedegess már utána mindent, nagy lány vagyok, összepakolok magam után, na. Pihenj inkább, nehéz napod volt. - nem haraptam le a fejét, de azért csak rá szóltam. Majd ha nem tudom magam ellátni, körbe lehet ugrálni.
Otthon is mindig így csináltam, most mi ezzel a baj, szépen nyugodtan megtisztálkodtam aztán rendet raktam. Egy nehezebb nap után, jól esik lazán lerúgni magamról a ruhát és beugrani a vízbe, ha kirelaxáltam magam, utána úgyis elpakolok. De nem, mert itt sündörög, pakol, hihetetlen. Töm mindegy amúgy mit mondok, úgyis végig viszi és úgy se fog leszokni róla, amíg egyszer egy gyengébb napomon jól fel nem idegesít vele.
Azért bemászok az ágyba és ott várom karbatett kézzel.

Ahogy felkelek kivinni a törölközőjét rám förmed, hogy nyugodjak le meg nem kell pakolgatni utána, mire megvonom a vállam.
- Így több időnk lesz egymásra, ha amíg te öltözöl én segítek, és nem utána csinálod mindkettőt. - válaszolom, miközben megyek kifelé. Multitasking édesem, egyszerre két munka végzése, sokkal produktívabb és gyorsabban végzünk. Persze ezeket nem mondom hangosan, csak viszem kifelé a cuccot, vissza a helyére a törölközőtartóra, és megcsóválom a fejem. Engem zavarna ha ledobálnám a törölközőm, tiszta rókaszőr lesz meg kosz, utána nem szívesen törölném bele a testrészeimet, de ő már csak ilyen, nem fogok rá beszólni. Elfogadtam és szeretem olyannak amilyen, nem akarok rajta változtatni. Ahogy visszaérek, már az ágyban vár, karbatett kézzel jelzi, hogy nincs lenyűgözve a produkciómtól. Bűnbánó mosollyal mászok be mellé az ágyba, és bújok oda, hogy a hasára tegyem a fejem, persze nem ráfekszem, csak hallgatózok.
- Mikor lehet már hallani valamit? - teszem fel a kérdést, remélem rákérdezett a dokinál vagy mondta neki, esetleg utána olvasott, nekem sajnos nem nagyon van időm ilyeneknek utánanézni, hiába érdekel. Vagyis lenne, amikor itthon vagyok, de olyankor inkább velük törődöm, és nem a netet böngészem, ő viszont ha jól tudom szinte folyamat bújja amikor nem vagyok itthon. Jó, az ideje felében más mamák hasát nézegeti, de azért csak marad ilyenekre is.

Letolom a túlbuzgósága miatt, mire csak annyit mond nyugodtan, hogy legalább több időnk lesz egymásra...DE MÁR EGYÜTT LAKUNK, nem az van mint az elején hogy egy héten egyszer látom, itt vagyunk egymásnak minden nap, kivéve amikor dolgozik, de este akkor is egy ágyba hajtjuk le a fejünket és tudtommal egyikünk sem halálos beteg, hogy napjai legyenek hátra, ugye??!! Ugye! De arrg, csak morgok egyet, csinálok egy mozdulatot a levegőben, mintha le akarnám kaparni az arcom és inkább befekszek az ágyba. Várom hogy jöjjön, a szemem sarkából követem minden mozdulatát, jön a bűnbánó mosolyával bújni, nekem meg húzódik a szám ahogy fogom vissza a mosolyom. Nem esek ki a figurából, amíg rá nem teszi a fejét a hasamra, mire ösztönösen elkezdem cirógatni a haját.
- Elvileg lehet, csak az a kérdés, hogy felismered e, az egyéb hangok mellett. - mosolygok, de érzem hogy kezd bekönnyezni a szemem, mert úgy örülök, hogy ilyen türelmetlenül várja, hogy érzékeljen végre valamit ő is a kicsiből, meg is törölgetem a szemem sunyiban.
- Bal oldalon keresd. - törlöm a másik szemem is - Ha kuruttyolást hallasz, az biztos nem hozzá tartozik. - az csak bélmozgás, aki nem tudja, össze szokta keverni.
De bízok benne, hogy felismeri ha meghall valamit, sajnos én se tudom körbe írni, mit kéne hallania, ami tényleg a gyerekünk mozgolódására utal.
- De nem soká a mozgása is érezhető lesz. - ha nem más nekem és akkor tudok szólni, hogy "most!", és tudok segíteni abban, hogy valóban rúgást hallott vagy a gyomromat.

Egész jól tartja a sértődött figurát addig, amíg oda nem bújok, akkor cirógatni kezdi a hajamat, mire kicsit szélesedik a mosolyom, jól van na, tudtam én hogy nem haragszik csak tetteti. Megpróbálok hallani valamit, de nem sok gyerekre utaló hangot hallok, közben Jenna magyaráz, segít hogy mit és merre keressek. A kuruttyulós megjegyzésre felnézek rá, és a vigyort letörölve az arcomról kérdezek szándékosan hülyeséget.
- Biztos hogy nem egy béka? Lehet hogy mutáns mint te, csak más állat.- próbálom tartani a komoly, kissé aggódó arcot, ahogy nézem az arcát, aztán elnevetem magam, és megpróbálok visszafeküdni, hogy ott hallgassam ahol mondta. Sajnos nem hallok semmi különlegeset, persze ez nem feltétlen a pici hibája, a sok hangos zene és rockkoncert meg szórakozóhely betehetett a hallásomnak fiatalabb koromban, amikor még nem voltak családfenntartó öreg apuka. Arra, hogy nemsokára a mozgolódása is érezhető lesz már felemelem a fejem, hiszen feladtam a próbálkozást, és Jenna mellé fekszem, a tenyerem a hasára téve.
- Remélem olyankor kezdi majd, amikor én is melletted vagyok. - mondom komolyan, nem akarok lemaradni róla, mégis csak nagy dolog meg ilyesmi, és én ott akarok lenni a nagy dolgoknál.

A hasamra tapasztja a fülét és kíváncsian hallgatózik, közben megosztom vele azt a kevés infót ami a birtokomban van ezzel kapcsolatban, főleg amikor ahhoz a részhez érek, mi az a hang, amit biztos nem a gyerek ad ki, felnéz komolyan, már reménykedtem hallott valamit...nem, kérdez ökörséget.
- H(ü)...- majdnem lehülyéztem csípőből, de csak sóhajtok egyet szem forgatva - Ahajj már! - végül csak elnevetem magam én is.
Ahogy visszafekszik folytatom a haja birizgálását.
- Nem valószínű, hogy olyan lesz mint én, - kezdem komolyan - ez apai ágon öröklődő dolog. - apám is ezen a véleményen volt és tudományos dolgokban azért lehetett hinni neki. Azt mindig komolyan vette, ha nem volt biztos, inkább utána járt maga, szerintem ennek is, mert az nem lehet véletlen, hogy én és a testvérem is, csak úgy merő "szerencséből", lupinok lettünk, egy elvileg egyszerű emberekből álló családban. Valamelyik felmenő az lehetett, férfiágat végig követve. Ki tudja hány generációval korábbról is képesek vissza ütni vonások, amikről már azt hinnénk "eltűntek". Közben áttértem arra is, hogy nem soká már a mozgását is lehet érezni, ha "pontosak a számítások" és két hét múlva megismétli a pocak hallgatást, már akár hallhatja a baba szívverését is, azt már biztos fel fogja ismerni. Egyelőre még én se érzem a mozgást, vagy ismeretem fel, nem tudom. Első terhességnél, azt mondják mindig nehéz kiszúrni, a kövi csemeténél már könnyű, mert tudja a kis mama mit kell érezni. Reméli, hogy ő is itt lesz amikor először érzem hogy mozdul, hát, nem akarom neki mondani, hog akkor az a biztos hogy úgy legalább két hétig nem mozdul el mellőlem, mert ebben az idősávban várható az első "életjel". Csak közelebb húzódok és a kezére teszem a kezem, ami a hasamon pihen. Az ő nagy kezével még kisebbnek tűnik a pocakom, azt a csöppnyit is elrejti. Nem akarom, hogy csalódjon, ha mozdul a kicsi amikor nincs itthon, de ha megtörténik illik tudja, hazudni pedig nem akarok neki, főleg úgy, hogyha elkísér a dokihoz, úgyis felteszik a kérdést, hogy mikor éreztem az első mozgást és akkor bukta. Remélem, hogy tényleg olyan időpontot választ a kicsi, amikor ő is itthon van, igaz az első pár mozgást inkább hallani tudja majd, mint kívülről érezni. Elgondolkodok kicsit, kicsúszik egy kis kuncogás.
- Még szinte nem is látszik semmi, de mi már a mozgást várjuk. Kicsit sem vagyunk türelmetlenek, ugyan. - próbálom szabályozni, hogy a nevetés ne menjen át pityergésbe. Ez elég érzékenyen érint engem, de már legalább ott tartok, hogy poénkodok vele. Na jó, tényleg kezd kicsit áthajlani sírásba, gyorsan terelem gondolataim inkább, a kaja mindig jó erre, de próbálom nem mindig ezt alkalmazni, még a végén elhízok.
- Nasi kell. - és kezdek mászni ki az ágyból.