Michael lakása

- Tudom, de...akkor is, nem hinném hogy nyugodtabb lennék tőle. - húzom el kicsit a szám - Meg aztán, ki tudja milyen gyakran kéne cseréltetni az ajtót miután az felkerült.
Kiugrok nagy sebbel-lobbal az ágyból, lehet nem leszek tudatában, hogy ja, amúgy retesz van az ajtón, hát már mindegy.
Álldogáltam egy kicsit, lehet, hogy hamis jelzés volt, de kellemetlen tud lenni amikor lezsibbad az ember fél lába, ha nem mindkettő, főleg, hogyha amiatt hasra vágódnék, hát belehalnék, az tuti. Úgyhogy inkább váltásban állok és ülök ha kell, mondjuk most nem vagyok egyedül, úgyhogy ha minden kötél szakad, megtart az "uram" amíg újra megtanulok járni, úgyhogy vissza is ülök, az ölébe, biztos ami tuti.
Miután szóba jött a biztonságunk, csak megfordul a fejemben, hogy vajon lesz e olyan amikor nyugodtan tudunk majd a felszínen élni, vagy állandó lesz a para. Jó lenne már, nem bírom már ezt sokáig itt lent, megkattanok, főleg ha esetleg majd még rájön egy kis szülésutáni depresszió, na azzz lesz a gyönyörű. Ő se szeret annyira itt lenni, ahogy nekem se jó itt lent, hehe, nagyon nem jó, csak nincs más választásom, de ezt inkább nem mondom ki hangosan, pontosan tudja ő is. Kib*szottul nem bírom ezt a helyet, már az elején is kézzel lábbal tiltakoztam ellene, nekem ellenszenves, egy családot meg főleg nem tudok itt elképzelni, annyira...nem illik ide. Nekem örökre gáz marad ez a hely, főleg az a negyed...ahol szinte halálfélelmem volt, de tudnék még sorolni dolgokat, többek közt a napfény, a tiszta levegő és egy normális park hiánya is égető problémám.
- De ugye azzal tisztában vagy, hogy sacc/kb 3 év és fel kell költözni. Hmm? - vállán pihentetem a fejem, aztán felnézek és valamivel halkabban folytatom - És azt sem szeretném, hogy itt szülessen meg a fiúnk, úgyhogy...- kb 2 hónap és fel költözök, legkésőbb a kiírt időpont előtt két héttel. Biztos k*rva isten, hogy itt nem hozom világra a gyerekem.

Nem lenne nyugodtabb a retesztől, hát akkor mitől lennél nyugodtabb, egyem a szívedet.
- Hirtelen nincs jobb ötletem, de biztos kitalálunk valamit. - vonom meg a vállam. - De amúgy ha sír a gyerek, szerintem te a nyitott ajtót is kitéped tokostul a helyéről. - vigyorgok rá.
Na, újra az ölemben, közben előjött egy kényes téma, amit mindketten tudunk, hogy nem szeretünk előhozni. Neki rossz itt lent, nekem is rossz itt lent, fent még rosszabb lenne. Itt lent sok minden hiányzik, fent viszont állandó rettegésben élhetnénk a városban. Ezért is keresgéltem a város határán kívül házakat. Végül is, ott talán biztonságosabb lenne. Egyedül az aggaszt, hogy a mafia nem garantálja a biztonságunkat, ha most felmegyünk. Ez konyhanyelven azt jelenti, hogy nem használhatom a család embereit, hogy védjenek minket odakint. Kiszolgáltatnánk magunkat a Ligának, és én ilyet nagyon nem szeretnék tenni. Szükségem lesz egy megbízható emberre, egy testőrre. Nem magam miatt, természetesen, de én nem lehetek mindig mellettük. Viszont fizethetek valakinek, aki igen.
- Igazából már nézegettem az eladó házakat. - jön az óvatos kinyilatkoztatás.

Neki eddig tartott az ötlet, viszont nekem beugrott valami, utálom de megoldást jelenthet.
- De nekem viszont van. - és most rohadt ügyesnek érzem magam - Vannak azok a nem hagyományos kilincsek, az a kis gömb amit el kell forgatni, jó utálatos cucc, de arra Félix nem tud rá ugrani, úgyhogy nem kell zárni. - úristen, értelmes ötletem támadt, lehet kezd kimenni az agyamat övező terhességi köd. Büszkén is mosolygok mellé.
- Mond, hogy nem mondtam oltári nagy hülyeséget. - mert elbizonytalanodtam, mert újabban....hagyjuk.
Az meg hogy így is úgyis kitépem az ajtót.
- Nem is igaz,...- mondom kicsit sértődötten- max az elején nagy izgalmamban.
Miután kényelmesen behelyezkedtünk mindhárman a kanapén, vagyis nekem kényelmes, meg szerintem Félixnek is...ja, ő már itt sincs, mindegy, elkezdtünk a felköltözésről beszélni, rámutattam újra bizonyos dolgokra, amiket nem árt ezzel kapcsolatban jól megjegyezni, de meglepő választ kaptam.
- Micsoda?! - ugrok fel az ölében, elég hirtelen ahhoz, hogy valamilyen végtagot érezzek a gyomromnak ütődni, oda is kapok, a másik kezemmel meg megtámaszkodok Michaelben, egyensúly vesztés ugye, hurrá, kicsit elhúzom még a szám a hirtelen belső támadás miatt, de ennyivel elintézem, azt a mondatot újra hallanom kell, hogy elhiggyem nem képzelgek - Szóval, - fészkelődök, hogy kényelmes helyet találjak, az mondjuk annyira nem segít a "koncentrálásban", hogy csuklás rázza odabent a kicsit - nézegettél házakat? - simogatom a hasam, mintha ez használna az ellen, hogy perceken belül tengeri beteg leszek - Akkor sanszos, hogy fel tudunk költözni? - és itt már még ráadásnak közel vagyok ahhoz is hogy örömömben elsírjam magam.
Amúgy annyira király, hogy most már tök nyugiban kéne legyek, mert elvileg, most már kihat a gyerekre is a hangulatom, de amúgy is sok izgi már ez egy napra és Michael is még csak nem rég kelt fel.

Úgy tűnt, hogy az asszony még a terhességtől meghülyülve is okosabb mint én. A homlokomra csaptam volna, hogy lehettem ilyen hülye, de már itt ült az ölemben a drága, nem akartam felzaklatni.
- De buta vagyok, igazad van. - vigyorgok, és megcsóváltam a fejem. - Na jó, beszerzünk majd olyat, amikor gyerekbiztossá varázsoljuk a házat. - jelentem ki, aztán ahogy ez a téma befejeződik, előjön egy másik, méghozzá a költözés. Elárulom magam, amire egyből fel is pattan az ölemből, egyből elfelejtette hogy terhes a drága, azonban ahogy látom hogy egy kicsit bizonytalan a mozgása mozdulok én is, próbálom elkapni és megtámasztani, nehogy valami baj legyen, aztán visszahelyezkedünk szépen a kanapéra, és egy egyszerű átkarolós öleléssel biztosítom, hogy ne nagyon ugrándozzon így. De ahogy nézem nem is nagyon kell, teljesen bezsongott az ötlettől, hogy itt hagyhatjuk ezt a helyet, meg ilyenek.
- Ez nem ilyen egyszerű. - jelentem ki, hogy azért annyira ne élje még bele magát a dologba. - Nem sok minden változott odafent, és a család is kijelentette, hogy ha most önkényesen felmegyünk, akkor odafent nem élvezzük a védelmüket. Nem vihetek magammal embereket, akik figyelik a házat, nem lehetünk biztosak benne, hogy a Liga nem támad ránk. Folyamatosan veszélyben leszünk amíg ki nem takarodnak a városból, épp ezért gondoltam arra, hogy ne is a városba menjünk. - mondom, és próbálom egy szuszra elmondani a dolgot, ha közbe akar szólni, akkor jelzek neki, hogy hallgasson végig. - A városon kívül gondoltam, valami nyugis környéken, ahol feltűnő, hogyha idegenek mászkálnak. Kertvárosi anyuka lennél. - engedek meg egy poént, és folytatom is. - Szóval arra gondoltam, hogy felbérelnék testőröket, és őrséget. Külsősöket. Tudom, hogy kellemetlen lehet egy idegen közelsége, de talán mégis jobb, mint idelent élni. - fejezem be, és jelzek, hogy jöhetnek az észrevételek.

Beszerzünk majd olyat ha gyerekbiztossá tesszük a házat, az jó, csak még 3 hónap...és úgy elszáll mint ez a 6, már mindjárt itt lesz a kezemben a kicsi és még neve sincsen...istenit, kicsúszunk az időből, halogatunk, pont amitől féltem.
Na de ez most nem nagyon érdekel senkit, mióta kiderült, hogy van esély a felköltözésre, hát ettől úgy be pörögtem, hogy indulásnak ugrottam egyet, belegondolva, lehet amiatt lökődött olyat a gyerek, hogy össze ütközött a gyomrommal, aminek következtében megijedt és elkezdett csuklani, remek. Az egyensúlyomat is elvesztettem egy fél pillanatra, Mich kap is utánam, nehogy elessek, de én is megkapaszkodtam benne úgyhogy. A manőver után vissza is fészkelődök stabilba, kényelmesbe, át is ölel, hogy tartson és megakadályozzon abban, hogy még egyszer ilyet csináljak. Mindegy, most valami más fogta meg olyan szinten a figyelmem, hogy nem foglalkozhatok mással, amúgy se tudok segíteni szegénynek, hogy itt rázkódik bent, simizni tudom, aztán megvárjuk amíg elmúlik, amúgy is, én is szívni fogok miatta nem soká. Addig is eléggé rám lett írva, hogy mindjárt felrobbanok a hirtelen örömtől, de túl egyszerű lett volna, jön is a szarv letörős rész. Elkezdi szépen vázolni, a lényeg ami lejött, megvédeni nem fognak mindent, hát baromira meg lepett, de komolyan/sarcasm... úgyhogy el kell hagyni a várost, már nyitottam volna szóra a szám, de folytatta. Nem tetszik, hogy el kell innen költözni, én tökre ide rendezkedtem be, a lakásom az üzletek...kertvárosi anyuka, hee? Ne...Plusz rá jön a testőrség bónuszba, hát k*rva jó! Normális élet? Naaah, esetleg a mesében. Jól van, ezt át kell gondolni, mielőtt minden idegszálammal elkezdek hadakozni, mint egy hisztis hülye gyerek, bár rohadtul nem vagyok elragadtatva, de talán megéri...sőt, minden jobb mint itt lent. Egy nagy sóhajjal zárom a gondolataim.
- Hát jó. De vannak kikötéseim, de ha mégse teljesíthetők...se érdekel, mert nem bírom már itt sokáig épp ésszel. - oké, most kezd zavaró lenni a hullámzás - Nem akarok túl messzire költözni, de szerintem ez rád is igaz, a meló, a vállalkozás, az üzletek miatt. Nem, nem leszek olyan tipik kertvárosi anyuci és végezetük, beletörődök a testőrségbe, ha nem követnek lépten nyomon mindenhova a házban és nem okoskodnak, meg szólnak bele minden létező dologba, bár szerintem utóbbinak egyszerű lesz megfelelni, azért biztos ami biztos megjegyeztem. - hatás szünet - Amúgy is csak addig kell amíg vissza...vagy fel nem erősödök vagy mi, utána megvédem magunkat. - jó, a végében volt egy kis bizonytalanság, na, de tényleg megtudom...
- Viszont technikai okok miatt kérek egy kis szünetet. - és hogy tudja mi az a "technikai ok", a hasamra teszem a kezét, hogy érezze, ahogy ugrál bent a fiúnk és hogy kapok szép fokozatosan a tengeri betegséget ettől. Szóval most belazulok az ölébe és megpróbálok teljesen lenyugodni, hátha.

Felvázolja a saját elképzeléseit, akarom mondani feltételeit, amiket figyelmesen végighallgatok, és többször megnyugtatóan bólintok is.Mondja, hogy kér egy kis szünetet, és ellazul, de nem akarom ennyiben hagyni, amúgy is, csak megnyugtató dolgokat akarom mondani neki. Úgyhogy finoman én is simogatni kezdem a hasát ha hagyja.
- Nem akarok én se messzire költözni, olyan helyen néztem, ahonnan maximum egy óra alatt bent vagyunk a belvárosban. Persze nem akartam egyedül házat választani, csak felmértem a lehetőségeket, nem akartalak fellelkesíteni ha nincs is semmi opció. De elég szép helyeket találtam. - mondom, és adok egy puszit az arcára ha hagyja. - És nem is gondoltam, hogy kertvárosi anyuka lennél, az csak egy poén volt. A testőr pedig a megnyugtatásomra kell csak. Úgy gondoltam, hogy lehetne egy személyi testőr a kicsi miatt, és egy ami a házat őrzi. Nehogy betörjenek amíg nem vagyunk itthon, vagy amíg alszunk, hasonlók. Tudod, hogy nem épp barátságos a viszony odafent. Mindenképpen profit akarok, akit szinte észre se veszünk, hogy ott van. - teszem még hozzá, aztán én is ellazulok kicsit.
- De még ráérünk megbeszélni a dolgokat, meg házat keresgélni. De ha minden jól megy, én úgy gondoltam, hogy szülés után már nem hoználak vissza. - adom meg a végső boldogságot.

Felköltözés, sokáig csak álomnak gondoltam és féltem, hogy örökre itt ragadunk és alig látom majd a napfényt, de nem! Van rá esély, nem veszélytelen, de van! A kanapén pihengetve beszéljük a részleteket, felvázoltam a kikötéseim, amik azért jó lenne ha teljesülnének, csupa megnyugtató választ kapok szerencsére, úgyhogy én már most benne lennénk, hogy cuccoljunk és menjünk. Max egy óra útra, bírható, de kell egy kocsi, vagy kettő. Szép helyek, jó, nekem 8, ennél minden szebb, laktam nagy kertes házban is és bent a beton rengetegben is szóval ez is mindegy. A testőr a megnyugtatására kell, gondoltam, de én így se fogok halál lazán otthon ülni, az első időszakban legalábbis, kapkodni fogom a fejem mindenre, mint valami üldözési mániás, de majd elmúlik, megbolondulni itt nagyobb eséllyel fogok, mint fent. Viszont az nagyon profi aki úgy be tud törni, hogy ne vegyem észre, alapjáraton is, de főleg úgy ha meg van a gyerek és az a testőr is tényleg baromi profi akit én se "veszek észre", hogy állandóan a közelben van. Közben a kicsi még nem hagyta abba a csuklást oda bent, úgyhogy ha úgy vesszük még tart a technikai szünet, a hasamra tettem Mich kezét, de nem nagyon reagált rá semmit, belefeledkezett a költözéses témába. Azért a ráérős részre még felkapom a fejem.
- Hát, azt azért nem mondanám, van 3 hónapunk mindenre, ha valóban nem akarsz majd visszahozni minket ide és igazából itt se tartunk még sehol, még a kicsi neve sincs meg, totál elcsúszunk...- de abbahagyom mielőtt bepánikolok és csak veszek egy nagy levegőt.
Voltunk már nagyobb sz*rban is, megoldjuk ezt is és jó, a név a legkevesebb, de valami példát mondanom kellett. A mellkasába nyomom az arcom inkább.
- Ahh, hol van már a kaja? - mormogom.

Úgy tűnik közös nevezőre jutottunk, és sikerült megállapodni abban, hogy megyünk majd fel, persze ez még a jövő zenéje. Mindegy, jól reagált rá, és nem kezdett követelőzni, erre számítottam is, de azért ott volt bennem egy kicsit a félsz, hogy mi van ha hirtelen belelovalja magát, és túl sokat akar, vagy nem felelnek meg neki amiket felvázoltam. Szerencsére erről szó sincs, úgyhogy én is megnyugodhatok, és majd kezdhetünk házat nézegetni. Attól még egy kicsit félek azért, mi lesz, ha nem találunk olyat amilyen mindkettőnknek megfelel... de nem, egyszerű lesz az is, úgyhogy most nincs más dolgom, mint pihenni.
- Gondolkodtál már hogy mi legyen a neve? - kérdezek vissza, igazából nem hiszem hogy nagyon kötekedős lennék, elég sok név van ami nekem tetszik. Amíg nem valami extravagáns, vagy nagyon hülye név, addig nekem mondhatni mindegy. Amúgy is ő hordja ki, neki nagyobb beleszólása van, úgyhogy ha feldob egy pár nevet majd választok egyet ami nekem is bejön.
- Szerintem még sütik. Most rendeltük kb öt, vagy tíz perce. - csóválom meg a fejem mosolyogva, kis türelmetlen.

3 hónap, lóf*sz, főleg, hogy én már segíteni se nagyon tudok, max mint megfigyelő és döntés hozó, de se cipelni, se hajolni, se ugrálni és ez később még szigorúbb lesz, hiába érzem magam egész fittnek...időnként. De nem mond rá semmit, úgyhogy nem tudom eldönteni, hogy nem akarja tudomásul venni, hogy kezdünk kicsúszni az időből, vagy szerinte tök ráérünk. De legalább a név kérdés megfogta a fantáziáját.
- Nemmm igazán. - vallom be kínosan - Nem akartam egyedül eldönteni amúgy se.
De jó lenne kitalálni, random benyögni az nevet nem a legjobb taktika, egy elcs*szett név és a gyereknek meg van b*szva a gyerekkora, de lehet több is, úgyhogy. Főleg, hogy valszeg Mich vezetéknevét kapja, na most ahhoz a szép görög névhez, szerintem marhára illene valami trad ruszki név, mint a Boris vagy az Igor... Közben kajáért nyögtem, de le is lettem szólva, hogy még csak max 10 perce rendeltem.
- Nem igaz! Van az 20 is. - de beletörődök, majd megérkezik, egyszer, most rögtön amúgy se biztos, hogy hozzá tudnék fogni, kicsit hányingerem lett a hullámzástól, de szerencsére már abba maradt.
- De legalább már nem csuklik, - meg is jegyzem hangosan - pont mikor emlegetjük. - helyezkedek kicsit és visszatérek az előző témához - A te neveden lesz, ugye? Hmm, akkor nem biztos, hogy olyan egyszerű dolgunk lesz a név választással.
Ha túl hosszú neve lesz, azért fog átkozni minket, ha kimondhatatlan, akkor meg azért és így tovább, az enyémmel egyszerűbb lenne.

ÚGy tűnik nem akart egyedül nevet választani, úgyhogy még nem is nagyon gondolkodott. Most erre mit mondjak, nekem szinte mindegy az egész, de persze ezt nem kéne hangosan kijelenteni.
- Csak van néhány ami tetszik. - puhatolózok óvatosan, miközben gondolkodok, hogy nekem milyen nevek tetszenének. Istenem, nincs valami névszótár, ahonnan lehetne választani?
A kaja rendelésre kijavít, hogy szerinte húsz perc is volt, ránézek az órámra.
- 16. - végzem el a gyors matekot, és jelentem ki az eredményt. Aztán visszatérünk a fiúra, és a névre, kérdezi, hogy az én nevemen lesz-e, mondjuk ez nem olyan egyszerű kérdés, mint sokaknál.
- Örülnék neki. - jelentem ki, sokat gondolkodtam már ezen, és a veszély igazából akkor is megvan, ha Collins néven fut. Igazából tökmindegy, már azzal, hogy mellettem vannak veszélybe kerülnek, szóval akkor legalább már ennyi legyen meg nekem. - És miért mondod? Tök jó görög nevek passzolnak hozzá. - poénkodok, persze nem akarom hogy görög neve legyen, már csak a másik mafia család miatt sem.

Név választás, nem olyan egyszerű mint ahogy hangzik, már ha gyerekről van szó. Félixnél nem volt ilyen gondom, haza vittem, vártam pár napot amíg jött valami ihlet, mivel egy igazi izgága rosszcsont volt, így úgy gondoltam ez illik hozzá. De a gyerek az...más.
- Nem tudom...ez annyira kínos feladat. Mért nem lehet azt, hogy hívjuk valahogy és amikor már elég nagy, hogy maga döntsön benyújt egy kérelmet, hogy innentől xy-nak hívják.....és akkor nem a szüleit utálná, ha nem tetszik a neve. - őszintén, egy jó ideig én se voltam kibékülve az enyémmel, főleg Niko piszkálása miatt se, "mert ez tök pornós név", ja, kösz, igazából erre csak te jöttél rá...szerintem, ha nem, akkor meg talán mások nem merték nyíltan felvállalni, hátha nem jól reagálom le.
Szóval az ehhez hasonló dolgokat szeretném elkerülni.
A 20 perc pontosítására meg csak forgatom a szemem. Na de vegyük komolyan a dolgokat, a fiúnknak név kell, mert bár én megtehetem, hogy 220-féleképpen nevezem, az igazolványába és az egyéb hivatalos helyekre kéne valami "egységes" név. Csak amolyan "biztonsági" vagy nem is tudom milyen kérdésnek szántam, hogy az ő nevén lesz e a gyerek, ugyan nem beszéltünk róla, de ez egyértelmű, ez így szokott lenni, főleg, ha minden igaz együtt neveljük. Na meg ha egyszer netalán összeházasodnánk és felvenném a nevét, elég hülyén nézne ki, ha az én "elhagyott" nevemet viselné, vagy lehet utána sz*rakodni a névváltoztatással. De szerintem mindenhol az a módi, hogy az apa nevét viseli a gyerek, kivéve ha nem tudják ki lehet az apa, na az elég ciki.
- Az igazából nem kérdés volt, egyértelmű, úgy "illik". -  válaszolok lazán.
Örülne neki, hát akkor örülhetsz! Egyébként pont amiatt jegyeztem azt meg hangosan, amivel most poénkodik.
- Én valami hagyományos oroszra gondoltam, azért az én családomnak is jusson valami. - de félre a viccet,...áh csak félig - Mondanám, hogy a legegyszerűbb ha a te nevedet kapja egy az egyben ha már első fiú, de nem hiszem, hogy jó ötlet. - főleg ha kiköpött apja lesz, bár mire oda nő...hát, nem tudom egy olyan körözési plakát meddig él, de nem is csak amiatt - Vagy a nagypapák után, de a 2-ből csak egyiket ismerjük, az ő nevét meg ne. - kizárt, hogy az apám után nevezzem el a saját gyerekem, az apám helyett apám meg megkért rá, hogy utána ne, úgyhogy az Adam és a Richard nevek kilőve - A dédpapák meg, ehh, szerintem a Grigorij Nikostratos ömm, nem hangzik olyan jól . - finoman fogalmaztam, ja a másik dédpapa meg hát, nem ismertem. - Na jó, vegyük komolyan. - felülök komolyan, vágok gondolkodó fejet egy pillanatra - Segítségre van szükségem. - de a családomhoz nem fordulhatok.

Feldobja, hogy miért kell hivatalos nevet adni a gyereknek, miért nem választhat magának akkor, amikor már elég idős hogy megtegye.
- Megteheti, bárki nevet változtathat amikor szeretne. - vonom meg a vállam, bár sejtem, hogy nem erre gondolt, azért ez a lehetőség is ott van. Senkinek nem kell leélnie az életét egy névvel, amit nem szeret. Aztán elkezd hangosan gondolkodni, hogy hogyan legyen, mint legyen. Az egyértelműnek tűnik, hogy az én nevemen fog futni a kicsi, szóval Nikostratos. Tessék, máris egy ok, hogy utáljon, és jobban szeresse az anyját. Persze visszakapom a viccelődést, ő is egy poénnal indít, egyből rákontrázok.
- Jurji Igoroszlav Nikostratos. Szerintem tökéletes. - mondom, és adok egy puszit a nyakára. Aztán megy még kicsit a bolondozás, de végül kiköti, hogy vegyük komolyan, mire a kényelmes szinte fekvő ülésből feltornázza kicsit magát. Na jó, akkor én is komoly leszek.
- Nincs a neten valami névadatbázis, hogy legalább lássuk magunk előtt a neveket? Talán egyszerűbb úgy választani. - dobom be az ötletet, nekem logikusnak tűnik, hogy biztos van valami ilyesmi.

Abban megegyezhetünk, hogy ez az orosz görög név keveredés elég öö vicces, úgyhogy, de azért Mich összerak egy szépet.
- Túl tökéletes, ezt ki kéne érdemelni, úgyhogy ez nem lehet.
Aztán hangosan végig futtatom a különböző családtagokról elnevezéses hülyeséget, ami egyes családoknál nagy divat, na nekem meg támadt egy jó ötleten, olyan nevet nem kap ami megfordult már a családban és jelenleg tudok róla, úgyhogy még van sok szép orosz név, de most azok se játszanak. De véget vetek a viccelődésnek, ez komoly dolog, komoly döntést igényel, a gyerekek kegyetlenek és a gyerekkor elég meghatározó dolog, a miénk nem volt egyszerű, meg is lehet nézni mi lett belőlünk, úgyhogy ha nem muszáj ilyen kis kapaszkodót se hagyunk a szívásnak. Mich feldobja a nagy ötletet, mért nem szemezgetünk egy név "adatbázisból", hát, megfordult a fejemben, de azt én olyan cikinek találtam, mert ennek szívből kéne jönnie. Bár, ha belegondolok milyen nevekkel találkoztam már, lehet inkább az agyra kéne hallgatni és illeszteni ahhoz a nem szokványos vezetéknévhez.
- De van és ja, lehet egyszerűbb, de nem gáz? - kérdezek a végén elbizonytalanodva, nem, nem gáz, meg is rázom a fejem, ha jól döntünk, később majd megköszönheti a kölyök, szóval nyúlnék a gép után. Ha már előttünk a gép, már fogom a fejem.
- De amúgy - pattan ki az "okos" kis mama fejemből egy ötlet - végülis választhat magának nevet, ha tetszik neki a hangzása csak rúg egyet, vagy ad valami jelet vagy nem tudom de ha nagyon gáz, megvétózhatjuk. - na, milyen ötlet? Már most megadom a gyereknek részlegesen a szabad döntés jogát.

Anyuci megvétózza a tök jó Jurji Igoroszlav Nikostratos ötletemet, de nem csüggedek, amúgy is csak poén volt. Az viszont feltűnt, hogy a névváltoztatásra nem mondott semmit, elég szépen figyelmen kívül hagyott a szentem, de annyira nem para, terhes meg miegymás, már megfigyeltem, hogy néha kihagy az agya. Ahogy olvastam a neten ez teljesen megszokott, nincs benne semmi furcsa, a legtöbb nőnél előjön, szóval nem is érdemes szóvá tenni. Nade a névválasztás, ugye, bedobtam hogy nézzünk valami adatbázist legalább, hogy legyen valami ami beindítja az agyunkat, mire elbizonytalanodik. Már miért lenne gáz, áldjon meg az ég, ez nem dolgozat vagy valami, ahol csalás lenne segédanyagot használni, ez nem puskázás.
- Miért lenne gáz? - teszem fel a magától értetődő kérdést, aztán jön az ötlet, hogy hagyjuk, hogy a kicsi "válasszon". Megcsóválom a fejem, jelezve, hogy nekem annyira nem tetszik.
- Ez elég random azért... Lehet, hogy hallani már hall dolgokat, de azért felfogni még egyáltalán nem tudja. Ez nem olyan, mint egy kisállatnál, hogy felfigyel egy bizonyos szóra és akkor legyen az a neve, legalábbis szerintem. Szóval totál véletlenszerű, hogy magától megmozdulna, és ha épp akkor teszi amikor mondunk egy nevet, akkor azt választjuk. - fejtem ki a véleményem. - Szerintem jobb, ha mi választunk, de ha így szeretnéd, engem ez se zavar. Esetleg kiválogathatunk neveket amik tetszenek nekünk, és mindegyik jó, és azokat dobjuk fel neki, hogy melyikre mozdul rá. - vonom meg végül a vállam.

Nagyobb mizéria ez a név választás mint gondoltam. Na jó, nyúljunk segítségért, kicsit elbizonytalanít azért, kicsit olyan fura, hogy még ebben is segítség kell ezt hagosan is megjegyeztem, jött is a vissza kérdés, hogy de miért lenne az, de csak legyintek, már elengedtem. Közben előkerül a laptop és az internet nyújtotta lehetőségek, én meg mondok egy agyament ötletet, amit bár büszkén mondtam éreztem, hogy valahol bibis, hát apának nem is tetszik az ötlet, jó akkor hagyjuk. Megjelenik előttünk az amerikai férfinevek listája, nézelődjünk. Na most meg az a baj, hogy elég sok jó van, bár csak hozzá kell csatolni a vezetéknévhez és voila, legalább a fele kiesik, még nem tudom, hogy ez jó e vagy rossz. Azért vannak elég nevetséges nevek is, de most kajak, ki adna manapság olyan nevet a gyerekének hogy Bernard, de akadnak durvábbak is, csak azokat egyszerűen nem tudtam illetve nem is akartam megjegyezni, nehogy félholt mámoromban kérdezzenek rá először, hogy mi legyen a neve és valamelyik azok közül szaladjon ki a számon. De, merem remélni, hogy ennél színvonalasabb az a hely amit kinéztem a "csodálatos szenvedés" nagy napjára, és amit persze rendszeresen látogatok, amúgy eddig úgy fest, hogy igen, igényes. Hát amúgy, így nehéz komolyan venni, én nem tudom milyen agyamentek engedélyeznek ilyen neveket, vagy ki az akinek kipattan a fejéből, biztos nem volt normális.
- Figyu, végülis ha karácsonykor születik, lehet Jesus a neve, az egy szép ritka név. - nagyon profira sikerült a szarkazmusom, ahogy már most le vagyok fáradva ettől a szemezgetéstől, már a hülye neveket illetően, de asszem sikerült írnom fejben egy kisebb listát, de még egyeztetés alatt vannak.

ÚGy tűnik elvettem a kedvét attól, hogy a kicsi válasszon, és kicsit meg is rémülök tőle, hogy megbántottam vele vagy valami. Nem mutatja a jelét hogy így lenne, dehát nőből van, azok pedig tökéletesen képesek leplezni a dolgot. A fenébe, nem kellett volna ilyen nyersen kiadnom magamból. Na mindegy, kezdjük nézegetni a neveket, mivel Jen az ölemben ül, így neki kell a laptopot elénk húzni, hiába a nagy has meg minden. De megoldja, aztán görgetünk, jézus milyen nevek vannak néhol. Amikor az anyuka bedobja a nevet, azért én is elmosolyodok kicsit.
- Persze, hiszen milyen szép mexikói takarítói pályát lehet befutni egy ilyen névvel. - vigyorgok, és már épp mondanám, hogy irány vissza a nevekhez, amikor megszólal a kapucsengő.
- Szerintem ez a kaja lesz. - mondom, és ha enged felkelni, akkor megyek is az ajtóhoz, tényleg a kaja, úgyhogy be is engedem a futárt. Kész szerencse, hogy idelent is vannak ilyesmik, elég sokan tudták megszedni magukat, akiknek fent esélyük se lenne a komoly konkurencia ellen - ilyen vagyok én is, esélyem nem lett volna ennyi pénzt kiszedni ebből a reaktorból, ha nem vagyunk ide lentre szorulva. És valószínűleg nem nézegettem volna házakat se, mert nem lett volna miből. Na mindegy. Amíg felér a futár, addig megyek ki a konyhába, és behurcolok mindent amire szükségünk lehet.
- Mit kérsz inni? - és erre a helyes válasz a vizet, eléggé egészségtelen már a pizza is, nem kell még a cukros lötty is.

Magunktól nem ment, úgyhogy neten kezdtünk el neveket nézegetni, hát nem tudtuk mi vár ránk, frenetikus nevek vannak és az a baj, hogy már szinte azokat vadásszuk és kiáltjuk ki hangosan, de a normálisak, azok unalmasak...be is dobtam egy poént így betelve a sz*r nevekkel, mire visszavág.
- Attól függ hogy ejtjük, plusz ha az én hófehér bőröm örökli...totál hihető.
Na kezdjük elölről, nézzük át újra az egészet ezúttal komolyabban. De közbe szól a csengő, jött a kaja, na vééégre, evés közben biztos ügyesebbek leszünk. Michael fel is kel, hogy az ajtóhoz menjen és beengedje a futárt, amíg felér elkezd pakolászni meg minden, uh ezt eddig én csináltam. Mit iszok?
- Vizet, de nem a simát, az ízesítettet!
Közben elosonok a tárcámért és amint megszólal a bejárati ajtó csengője és a félmeztelen pasi megindulna ajtót nyitni, megköszörülöm a torkom és mutatok az egyetlen hanyag ruhának nem nevezhető viseletre ami rajta van.
- Majd én át veszem. - és oda fordulok az ajtóhoz aminek a közelében tébláboltam, ha annyira ragaszkodik hozzá esetleg a kaja árát oda adhatja.
Azért adjuk már meg annak a szerencsétlen futárnak is a tiszteletet, jó, a köntös más...Na ha minden bökkenő mentesen ül, mindenki megtalálta a maga pizzáját, evés közben mehet majd tovább az agyalás.
- Nevezzük el valami olyanról amit mindketten szeretünk... hmmm - megjátszott gondolkodás szünet - pizza vagy valami más étel?
Igazából, most kinyitottam a dobozt és megcsapott ez az édeskés fűszeres sonkás minden illat és meglepően nem taszít, még mindig nem hiszem el, hogy ez kell. Ezt teszed velem te gyermek, mikor én csupa jót akarok neked és saját testemben védelek! Mindegy, fogjunk neki, már folyik a nyálam.

Na félbe szakadt a névkeresgélés, mert megjött a kaja, mentem is pakolászni meg minden, miközben Jenna odasétált az ajtóhoz, és várta hogy felérjen a futár. Kérdőn néztem rá, mire mutatta, hogy csak egy törölköző van rajtam. Tényleg, most hogy mondja, eddig ebben a vizes szarban ültem, ami se nekem, se a kanapénak nem tesz jót. Ahogy bevittem mindent, magamnak sima vizet, neki ízesítettet, tányér és egyebeket, szépen elpakolászok hogy majd kényelmesen elférjünk. Aztán az előbb említett problémát orvosolandó megyek is be a hálóba felöltözni amíg átveszi a kaját, aztán a törölköző vissza a szárítóra, hozok egy plédet amit leterítek a kanapéra, és ez után ülhetünk le szépen enni. Kaja közben Jenna be is dob még egy poént, ahogy egy pillanatra megáll gondolkodni egyből kiszalad belőlem a kézenfekvő felvetés.
- Szex? - aztán kacsintok egyet, és folytatom az evést. Gondolom majd ha megkajáltam folytatjuk a keresgélést és beszélgetést, tudom hogy neki mostanában kettőtől négy óráig terjedő idő mire megesz egy tányér valamit, de én attól még szeretek úgy enni ahogy korábban, és nem nagyon beszélni közben.

Kaja! Hmm, úgy nem is tűnik örökké valóságnak az érkezése ha közben belemerülünk valamibe, jó tudni. Persze, azt már tapasztaltam, hogy a futárok érzik mikor kell rossz pillanatban befutni. Én nyitok ajtót, rendezek és veszem át a kaját, a "ház ura" sajnos nem volt olyan állapotban, hogy a nagy pakolászás után ezt megtegye, Tarzan szerkóban nem nagyon illett volna ajtót nyitni. Legalább így nekem is jutott valami feladat, kicsit szerepcserés. Végül elmegy felöltözni és leteríti a kanapét, hogy ne a nyirkos párnán üljünk és végre leülhetünk enni. Megpróbálok a nagyon nem megszokott szép nyugis tempóban enni, kénytelen vagyok, valaki rá kényszerít, ahogy a hawaii pizzára is, de meglepő, nem olyan ergya az íze, mint ahogy emlékeztem rá. 3 szeleten jutok túl, és a vége így is szenvedős volt, csak a viszonyítás végett, ennek így ez az egyben le kellett volna csúsznia és akkor lennék jóllakva, de most, nem, most kevesebb mint a fele elérte ugyanazt az állapotot. De legalább a gyerek hálás, már a kis kaparászásából meg finom rugdalásából ítélve, most jól érzi magát. Amíg Michael is befejezi, iszogatom a nagy pohár vizem és továbbra is gondolkodok, mellé simogatom a hasam is.
- Daniel Nikostratos - csúszik ki halkan a számon, ahogy hangosan gondolkodok.
Eddig ez tűnt a legnormálisabbnak, ami egyszerű, nem túl felkapott és nem is túl hosszú, meg blablabla, a többi hülye szabály. A becézés se gáz, a Ragyogás című őskövületet már aligha ismerik, az öregeken és a bizarr régi horror fanokon kívül, egyébként is hülyeség filmbeli szereplők miatt kizárni neveket, akkor szinte tényleg csak a hülye nevek maradnának. De ez még nem végleges, csak egy ötlet.

Szép nyugisan eszegetjük a pizzát, vagyis Jenna eszegeti szép nyugisan, én ahogy szoktam tolom befelé. Leginkább csak azért állok meg az evéssel, hogy néhány falatot leöblítsek a vízzel, a végére már zsibbad a nyelvem a csípőstől, kapar a torkom, és érzem hogy elég melegem van, de nem érdekel, letoltam az egészet egy ültő helyemben, mint egy férfi.
- Ez finom volt. Jó erős ez a paprika. - jegyzem meg, és látom, hogy Jenna most fejezi be a harmadik szeletet. Ahogy nézem ő se eszik többet, úgyhogy egyszerre dőlünk hátra jóllakottan, anyuka pedig szokásához híven simogatja a hasát. Én is odahúzódnék, de nem akarok zavarni, így övé a kanapé nagyja, és el tud helyezkedni ahogy csak szeretne, akár fel is teheti a lábát vagy bármi, tényleg azt szeretném hogy kényelmes legyen neki. Közben kicsúszik a száján egy név, ami jól hangzik.
- Nekem tetszik, megvettük. - jelentem ki. Mondtam, hogy nekem aztán szinte mindegy, csak ne legyen hülye neve a gyereknek, szerintem a nevek 80%-ra azt mondtam volna, hogy oké. Ha pedig csak így kiengedte magából, akkor biztos neki is tetszik.

A jó a pocakban, hogy ha hátra dőlök és felrakom a lábam az asztalra, megtartja a tányért és most még pont jó magasságban is van, legalább ennyi haszna van. Mich közben verseny eszik, legalábbis olyan, de nem szólok be, én is így csináltam mindig, állítólag nem valami egészséges, de ez eddig ugye nem érdekelt senkit. Közben hallom ahogy Mich küzd a maró csípéssel, na ha ő "szenved" és az első falat után feladtam volna, de nem kérdezem meg, hogy jól van e, illetve nem ajánlgatom a tejet se, mert macsó és úgyis letagadná, hogy épp a pokol tüzét próbálja lenyelni. Az evés végén tett megjegyzése is engem igazol, a kemény férfiaknak ennyi nem árt meg. Lerakom a tányért a doboz tetejére, megiszogatom a vizem, vegetálok kicsit amíg emésztek egy gombostű hegynyi helyet a gyomromba. Közben azért jár az agyam, ki is csúszik hangosan egy gondolat, konkrétabban egy név ötlet, amit közben át gondoltam, hogy amúgy megfelel minden kritériumnak. Akkor esik le, hogy hangosan is kimondtam, amikor Mich leokézza.
- Mi? - kérdezem hirtelen zavartsággal, aztán koppan, vagy olyasmi - Ja, a Daniel? Hangosan is kimondtam? - nézek furán, nem mintha nem csináltam volna már ilyet, újabban viszonylag gyakran - Na jó, akkor...amíg nem születik olyan ami veri ezt, marad.- hátra dőlök újra, szét dobva a karjaimat, mármint csak az egyiket, egy kéz, mint általában, a hasamon van - Neked is megfelel? - kérdezem a pocaklakót, de nem érkezik válasz, megvonom a vállam - Hm, hallgatás beleegyezés. Jéj! Már csak az összes többi babaholmit kell beszerezni. - közben beugrik valami a beszerzésről - Apropó van még két fölös párnánk?

Úgy tűnik észre se vette hogy hangosan is kimondta, ami megint csak engem igazol, tetszik neki a név, még ha ő maga észre se vette. Úgyhogy ennyit erről, ez szerintem eldőlt, Daniel lesz a gyerek vagy mi. Ha nem tetszik neki majd megváltoztatja.
- Ühüm, kimondtad.- bólintok, miközben összehajtom a pizzás dobozt, és elkezdek felkászálódni. Odamegyek Jennához is, és lehajolok adni egy puszit, aztán kiviszem a dobozomat a szemetesbe, visszafelé pedig keresem a tekintetemmel a kis rókát, akiről tökre megfeledkeztünk. Ha nem azt látom, hogy nagyon elfoglalt, illetve alszik, akkor ha engedi, vele együtt jövök vissza, és úgy ülök le, hogy az ölembe veszem. Most nem játszani, csak simogatni és hasonlók, az előző kis sértődése után már biztos engedékenyebb, és élvezi a törődést. Ha nem, akkor persze hagyom, és nem erőltetem. Ahogy visszajövök Jenna felém fordul egy kérdéssel, van-e még fölös párnánk.
- Szerintem van kettő vagy három, milyenre gondolsz? Nagy dunyha, vagy ilyen díszpárna?- kérem hogy pontosítson, nem azért mert kérdéses hogy lenne-e, hanem mert akkor tudom, hogy melyiket hozzam. - A felújított vendégszobában van kettő az biztos, de szerintem valahova pakoltunk is, az egyik ágyneműtartóba. A díszpárnákból meg annyi van, hogy fürdeni lehetne bennük. Hozzak?

Én tudtam, hogy a kaja segíteni fog, energiát ad meg minden, éhesen nem lehet gondolkodni. Szóval ha "véletlenül" is, megszületett a név, Danielnek fogjuk nevezni, ez a kis bebambult hangos gondolat volt a sugallat biztos. Na most, hogy abbahagytuk az evést, én még nem tudok megmozdulni, de nem baj, mert itt van az emberem, aki összepakol, de az én kajámat nem hagyom, hogy kivigye, ki tudja mikor jön rám megint az ehetnék és akkor élni kell az alkalommal.
Most, hogy a jelenleg volt legfontosabb kérdés eldőlt, hirtelen céltalanná vált a délután, igazából lassan este. Idő? Hmm, nem soká Félix etetés, addigra talán nem fogok úgy érezni magam mint egy lufi, már az is sok, hogy úgy nézek ki, de így duplázva, ch. Közben a párom elkalandozott, kiment a konyhába, de azóta nem ért vissza, nézem merre járhat.
A kis róka, akiről tökre meg lett feledkezve, nem pazarolta az idejét, kiköltözött az előszobába, de nem hiába, lefoglalta magát egy cipővel. Kicsit megcsipkézte, bár nem vészesen, de a bőrben jól megmaradnak a fognyomok, főleg ha az ilyen hegyesek csinálták, mint a dögéi és ráadásnak kiszedte a fűzőt, na de nyilván nem egy darabban. Úgyhogy amikor Mich rátalál, először a sunyító fül és szem párost fedezheti fel, aztán az állattól nem messze nyugvó "igazított" cipőjét és a szétszedett fűzőt. Megtörtént az avatás, az első cipő, amit Félix megcsócsált és nem az első számú gazdié.
Közben megtalálom hol van, upsz, lehet nyitva hagytam az előszoba ajtót, az baj, elég baj, mondjuk, ha Félix nagyon beakart menni, akkor az nem igazán befolyásolta a dolgot, de jó lenne ha nem lenne ilyen szita agyam. Aggódva nyújtogatom a nyakam, hogy lássam mi történt és mi lesz a lebukás után, lehet nekem kéne oda mennem és letolni. Na, feltápászkodok a kanapéról és óvatosan megközelítem a helyszínt.
Ha ezek után is képesek vagyunk a párna üggyel foglalkozni, megadom a választ milyen párnára lenne szükségem és miért és mikor.
- Kettő, normális, vagy inkább kicsi, ja, amin tudok majd aludni.  - a vendégszobákban van , nem is értem minek nekünk itt vendég szoba, de most komolyan, itt mégis kit...ahh, - A díszpárna nem jó, túl kemény és pufi, rendes kell, ami mehet a pocim alá és a lábam közé, de ez csak ideiglenes, amíg nem veszek ilyen ölelő párnát, vagy mi az. Hátha segít, mert már egyszerűen nem találok kényelmes módot az alvásra. - sóhaj - Majd ha megyünk aludni elég lesz, ezt biztos nem felejtem el.

Elkezdek pakolászni, és szépen el is mosom amit el kell, úgyhogy eltart egy kis ideig mire elindulok vissza a konyhából. Közben keresem a kis rókát, nagyon eltűnt, és ahogy megtalálom az előszobában, egyből felismerem, hogy valami nem okés. Nem szokott így lapítani, valami rosszat csinált, aha, meg is van. Azt hiszem ez a cipő kuka, nem fogok fognyomos cipőben járkálni. Nem vagyok mérges, nem igazán érint meg egy cipő, ment már tönkre máskor is, de attól a rókát le kell szoktatni róla, mert nem szeretnék folyamatosan új cipőket vásárolni. Főleg, hogy nem olcsó darabokban járok. Szóval megfogom a cipőmet, és kiviszem a konyhába, ahova hívom a rókát is, ideje megetetni. Ahogy kijön, beledobom a cipőt a tálkájába, és elé tolom, egye ezt ha annyira szeretné. Persze tudom, hogy ez csak ideiglenes büntetés, majd pár óra múlva, késve ugyan, és csökkentett adagot, de fog kapni, az anyja biztos nem hagyná hogy éhezzen. Pedig ráférne. Nagyjából ekkor érhet ki Jenna, és láthatja amit csináltam, illetve a Michael-féle büntetést is, úgyhogy most emelhet szót a kis dög mellett, ha szeretne. Ha nem teszi, és továbbra is a párnákról beszélünk, akkor bólintok.
- Jól van, ha pedig nem jó, akkor szerzek olyat amilyet szeretnél. Ilyen ölelő párnáért is elszaladhatok ha gondolod, biztos van még nyitva odafent valami ahol lehet kapni. - vonom meg a vállam, ha szeretne ma már úgy aludni, akkor megoldható.

Befejeztük a kajálást, már csak a csatateret kéne eltüntetni, alap esetben ugranék fel és pakolnék meg minden, de most mindössze 3 nyamvadt szelet pizzától úgy érzem magam, mint aki megevett egy egész ökröt. Úgyhogy szerintem most lusta leszek, amúgy is utasításba kaptam, hogyha nem muszáj, ne hajolgassak már, főleg ne nehéz dolgokért, nehéz...nálam az kicsit mást jelent, na mindegy. Szóval most Michaelre hárul a teljes feladat, én addig emésztgetek a kanapén, a kaját és a leendő fiúnk nevét. Azon gondolkodtam, hogyha netalán lány lesz, se olyan gázos név a Daniel, hmm. Amíg az elégedetten motoszkáló pocaklakóval vagyok elfoglalva, el is feledkezek egy kicsit, utána kapcsolok, hogy egy ideje egyedül terpeszkedek a nappaliban. Bekapcsolt az anyaösztön, csend van, az bajt jelent, megkeresem a srácokat. Komótosan felkelek a kanapéról és elindulok, arra amerre hallok némi hangot. Félix lebukott, megcsócsált egy cipőt, ajjaj, lapít is, de ahogy Mich-et elnézem, nem tudom megmondani "mit érez" és mit fog tenni. Amikor lehajol a cipőért a kis dög mellé, az úgy húzza össze magát mintha őt akarná durván megragadni, még egy éles nyivákot is kienged, ilyenkor haragszok rá, úgy csinál mintha bántanám. Na, kíváncsi vagyok mi lesz ebből, úgyhogy nem szólok közbe, csak csöndes figyelő vagyok.
A dolog vége az lett, hogy behívta magával Félixet a konyhába, aki szinte hason csúszva, lapos kúszásban követte, a cipője maradványait is magával vitte, amit elegánsan bedobott az állat táljába és a kis bűnöző elé tolta, aki nagyon nem tudja ezt hova tenni. Még mindig lecsapott sunyi fülekkel ül és nézi a tálat, majd a nagyobbik gazdit, majd engem, majd újra a nagyobbikat és a tálban heverő cipőt. Így még nem járt, se szidás, se semmi, csak elé rakták ezt a kompozíciót, tudja, hogy ez nem jelent jót, tanácstalan, de megbánó tekintettel kéri a súgást. Én csak az ajtó félfának támaszkodva nézek, hát nem rossz ötlet, kár, hogy van nálunk egy olyan szabály, hogy kajával nem büntetünk, mint többször elhangzott, a kaja szent, az ijesztgetésben benne vagyok, de olyat nem játszunk, hogy full kaja nélkül hagyom szerencsétlent. De ezt még megbeszéljünk, egyelőre legyen meg a látszat, hogy én is a büntető mellett állok és nem kelek a védelmére. Megadom a hint-et.
- Jó étvágyat!
Nem egy hülye állatról van szó, leesik neki mi történik, el is kezdi a fojtott nyüszögést és kúszna, csak nem tudja hirtelen kihez kéne, úgyhogy kb egyelőre távolságra megáll és leveti magát megadóan.
Nem tudom, hogy Michael akar e tőle még valamit, letolni, vagy elég ez is, egyelőre én kimegyek a konyhából, ha Michael utánam jön, azért kikötök valamit.
- Megérdemli a büntetést, de a kajamegvonást nem támogatom, étellel nem fenyítünk. Jutalom falatot biztos nem kap, de azért valamennyi ételt igen, ebből nem engedek. - csak nem olyan szívtelen, hogy éhezni hagyná, azért kikötöm.
Nem tudom miért kellett így elrontsa, eddig tök jó fiú volt, nem tört össze semmit, szándékosan, már jó ideje nem rágcsált össze olyat amit nem kéne, nem tudom most hirtelen mi ütött belé.
Utána, ha ezen nem balhézunk össze, foglalkozhatunk a párna kérdéssel.