Michael lakása

Kényelmesen nyújtóztam az ágyban, és résnyire nyitva a szemem néztem rá az órára. Délután fél öt, jó sokáig aludtam ma, igaz későn is sikerült lefeküdjek. Álmosan fordulok oldalra visszacsukva a szemem, és óvatosan nyújtani kezdem a kezem, keresem Jennát az ágyban magam mellett. Persze nem tudom, hogy itt van-e, addig még nem jutottam el, hogy újra kinyissam a szemem. Fáradt vagyok, aludnék még, de jócskán benne vagyunk már a délutánban, sőt, lassan este, úgyhogy nincs mese, fel kell kelni. Persze ezen sokat befolyásolhat, hogy merre van az asszony. Ha megtalálom az ágyban, akkor hernyómozgással közelítek hozzá, és ha engedi, akkor bevackolom magam hozzá, és még fetrengek így egy kicsit. Ha viszont nincs bent, akkor hangos takaróigazgatással hívom fel magamra a figyelmet, így van, felkeltem, és jól esne egy kávé! Vagy valami... de ha nem jelenik meg, akkor ki kell mennem, nincs mese, meg amúgy se várom el, hogy ugorjon minden apró neszre, ez még a kora reggeli nyűgösség, ami ezt teszi velem.

Mostanában nem megy annyira jól az alvás, fáradékony vagyok ugyan, de mióta ténylegesen van pocakom rohadt nehéz úgy elhelyezkedni, hogy, jó legyen, sőt lehetetlen. Nesze nekem nyavalyogni, hogy nem nő a hasam, bosszúból mintha hirtelen, pukk, és nőtt volna egy nagyot. Már annyira nem vagyok tőle elragadtatva, szóval abba hagyhatná, köszi, így jó lesz! Sőt, a hízás is zavar, de ezzel jár, inkább "örülnöm" kéne vagy mi, pfff, de legalább már hordhatom a halál kényelmes kis mamás ruhákat. Nagyokat ásítok, ajj, kell egy ilyen nagy ölelő párna vagy mi az isten az, ami elvileg megoldaná problémám, már az egyiket, az égetőbbet. Gondolkodtam is rajta, hogy magán akcióba kezdek és elmegyek beszerezni, de, ha közben felkel apa és nem talál itthon, nem biztos, hogy boldog lesz. Úgyhogy maradok otthon a popómon, hmmm, nem akarom zavarni azzal, hogy ki-be mászkálok az ágyból, főleg, hogy már nem vagyok annyira kecses és fél órát fészkelődök mellé mire megtalálom a megfelelő pozíciót, tök mindegy, hogy ülve vagy fekve, úgyhogy száműztem magam a kanapéra. A hízás dolog meg azért is vicces, mert mióta a gyerek nő és elnyom mindenem, feleannyi kaja ha lemegy, mondjuk az igaz hogy már 4szer megjártam a konyhát....de mellé még egészséges kajára is vagyok fogva, nincs annyi hülyeség se itthon mióta agyf*szt kapott az ember, hogy létezik terhességi cukorbetegség és ÚRISTEN! Még jó, hogy nem rég voltam kivizsgáláson és minden oké, de ez nyilván csakis az ő érdeme. Jézus, már ennyi az idő....? Mikor kel már fel? Itthon van, de mégse, borzalom. Már 9 óta "talpon vagyok", azóta ettem, rókáztam, videóchateltem a nagyiékkal, igen, még mindig nehezményezik, hogy nem házasodtunk, de ez van, ééés még elolvastam egy csomó cikket meg mindent az állapotomhoz kapcsolódóan, már tudom miért zsibbad le újabban állandóan a lábam és hogy mért megy nehezebben a légzés, de valahogy sejtettem, hogy a gyerek nyom mindenhol. Az a legjobb amikor "ráül" a hólyagomra, na az k*rva vicces tud lenni, főleg, hogy megkaptam a dokitól, hogy most már ne ugráljak meg ilyenek, kössz!
Épp készültem lecsukni a laptopot, úgyis csak gyerek cuccokat nézegettem, aminek a felét se fogom megvenni, mert szerencsére ilyen szempontból jó az önkontrollom, na meg az, hogy bár azt mondták kis fiú lesz, ez csak akkor válik biztossá ha a kezemben lesz és a saját szemünkkel látjuk, addig érdemes a semleges cuccokból betárazni amit aztán se perc alatt kinő úgyis...és úristen, megint azon kapom magam, hogy semmi máson nem jár az eszem csak is a gyereken. Úgyhogy ha már így észbe kaptam gyorsan benéztem virtuálisan az üzletembe, látszólag minden rendben ott is, ekkor üti meg a fülem a susmus a szobából. Benézek, csak előbb felkelek, amit azért emelet ki, mert eddig felpattantam, most meg, hát, szóval nem megy olyan gyorsan, főleg nem török ülésből, de nem kell aggódni lesz ez rosszabb, most még fitt is vagyok...csak nem magamhoz képest. Szóval egy pár perces, erőgyűjtés után feltápászkodtam a kanapéról egy lapos ásítással, nyújtóztam picit és elindultam komótosan a szoba felé, mert már végre ébredezik Michael és meg kell akadályoznom, hogy visszaaludjon.

Nyújtózkodok, de üres az ágy, akkor jön a B terv, és nekikezdek a hangjelzésnek Fészkelődök kicsit, de nem jön semmi reakció. Lehet, hogy bealudt ő is, vagy itthon sincs. Mindkét esetben felesleges felkelnem, úgyhogy fordulok egyet tovább, és belefúrom a fejem a párnába, alszok még egy kicsit, majd csak felkelt ha hazajött. Vagy felébredt. Lehet hogy elvitte Félixet sétálni, rég voltak kint, vagy vásárol. Nem tudom, fel szokta találni magát amikor ilyen fáradt vagyok, nem kell félteni. De mégis, valami olyan kellemetlen érzés. Ja, ki kéne mennem a mosdóba. Ahogy erőt gyűjtök, hogy felkeljek, végül az egészet felhasználom arra, hogy betakarjam magam. Ekkor tűnik fel, hogy ruha sincs rajtam, csak úgy bevetettem magam az ágyba reggel. El is felejtettem már, hogy miért voltam fent ilyen sokáig, de most nem is érdekel. Mintha valami hangot hallanék kintről, akkor nem vitte el a rókát, itthon hagyta. Biztos alszik vagy vásárol. Szólhattam volna, hogy hozzon energiaitalt. Egy kartonnal. Na mindegy, biztos gondolt rám.

Szépen türelmesen vártam amíg az "uram" felkel. Márt azt hittem ez ma nem fog megtörténni, mert már lassan este lesz, de megtörtént a csoda, vagyis felfigyeltem az első jelekre, így fél 5 magasságában, de nem baj, ő legalább tud aludni és amúgy is rohadt későn jött haza, meg is ébredtem rá, aztán nem soká fel is keltem, nem bírtam mélyen visszaaludni, kimozdultam a kényelmes elhelyezkedésből, vagy nem tudom. Még vegetáltam egy kicsit aztán végül felkászálódtam a kanapéról és irányba vettem a szobát, mielőtt teljesen visszamerül az álmába. Most jut eszembe, hogy talán tök feleslegesen költöztem ki a nappaliba, mert ha Michael alszik, akkor ágyút lehet mellette dörgetni, ritka ha a süftetésre egyáltalán megmozdul, sőt a célirányos ébresztésnél is kitartónak kell lenni, kivéve ha nem kezded el rázni mint a rongyot, hogy vészhelyzet van. Most már örülhet, már egy ideje ő is érzékel valamit a gyerekünkből, nem olyan rég még eléggé el volt keseredve, hogy nem érzi a mozgását, azóta ott tart a dolog, hogy én majd összecsinálom magam amikor néha megkönyököli a gyomrom, neki meg édesen rugdosgatja a tenyerét. De jó! Nem akarsz cserélni? Na, de a nagy filózás közben beértem a szobába, egyelőre óvatosan kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem, hogy felmérjem a terepet. Vissza fog aludni, vagy már megtörtént. Hagyjam, ne? Aranyközép út, oda megyek az ágyhoz és óvatosan megsimizem a hátát, ha reagál még nem alszik, ha nem akkor hagyom, ja ez egy jó terv, meg is valósítom, reakció függő, hogy végül megpróbálom arrébb tessékelni, hogy az ágy szélére ülhessek vagy kimegyek és megpróbálom egy újabb órára lefoglalni magam.

Továbbra sincs semmi, hát jó, ideje tényleg felkelni. Erőt összeszed, mozdul - sikerült félig átforduljak, és szinte lerúgtam magamról a takarót. Na most a hátamon fekszem, a seggem kilóg, de nem érdekel. Kényelmes így, akkor eldőlt, maradok az ágyban.
Alig észlelem, de kinyílt az ajtó. Ezek szerint visszaaludtam? Lehet, de még mindig könnyítenem kellene magamon. Lépések, hallom ahogy közeledik, aztán valami megcirógatja a hátamat.
- Szia. - dörmögöm bele a párnámba, és továbbra se mozdulok, simogasson csak, jó érzés. Fáradt férfi ember vagyok, akinek jót tenne most egy kis szeretgetés, meg egy üveg kávé, hozhatja a teljes adagot, amúgy is alig hat rám mostanában. Ugyan ez igaz a sörre és az energiaitalra is. Jó lenne tudni, hogy ez valami képesség, vagy a szervezetem szarakodik, esetleg teljesen hozzászoktam. Bár nem hiszem, hogy hozzá lehetne szokni, a sörhöz ilyen mértékben ahogy én tettem semmiképp. De most még korán van ilyen mélyenszántó gondolatokhoz, most hagyom, hogy az asszony cirógasson, jobb is erre kelni mint a kávéra. Ki tudja, amilyen étvágya van mostanában, lehet, hogy nem is fog kelleni ide a kávé.

Ijjaj, reagált a érintésre, megszólalt, köszönt.
- Jó ööö...reggelt...? - mondom kicsit bizonytalanul, végülis valahol akkor van reggel amikor felkelünk - Tudod mennyi az idő?
Furakodok közben, hogy helyet kapjak az ágyon, az ő térfelére, lusta voltam megkerülni az ágyat. Ha sikerül helyet túrjak, be is fekszek mellé és közel húzódok.
- Épp itt az ideje, hogy velem foglalkozz. - szuggerálom az arcát - De ha nagyon fáradt vagy, nem muszáj. - azért hozzá teszem null lelkesedéssel ajakbiggyesztve, hát remélem hogy majdnem 10 óra alvás után már nem fáradt annyira, hogy ne kapjak egy kis bújást, na. Megérdemlem, mégis csak növesztem magamban a gyerekünket, minden ezzel járó nyűgöt bajt viselve, szóval, bocsi, de most jöttem behajtani a tegnapi meg a mai adagomat.
Aztán eszembe jut a kaja és....upsz, na ezt felejtettem el, főzni, b*sszus pedig annyit jártam a konyhában, ebből 4x ettem is, igazán eszembe juthatott volna, főleg hogy tervezteeem.... Most, hogy eszembe jutott ez a mulasztás a takarót szégyenemben az arcomba húzom és csak nyögök egy hosszút és össze is húztam volna magam magzatpózba, csak hogy az már nem valami kényelmes. Jó akkor megyek és pótolok, amíg még eszembe van és talán mondogatni is fogom a konyháig. hogy tuti biztosra menjek. Átfordulok a másik oldalamra és készülök lerakni az ágytól a lábam.

Azt mondja jó reggelt, mire nyögök egy embereset.
- Tudom hogy már majdnem este van. - mondom, és átfordulok a hátamra, ezzel végérvényesen kitakarva magam. - Ne haragudj hogy eddig aludtam. - teszem hozzá, és amikor a vele való foglalkozásról beszél, esélyt se adok neki, hogy a takaróba temesse az arcát inkább csillogó szemekkel nézek rá.
- Foglalkozzak veled? - kérdezek vissza mosolyogva, majd felemelkedek, és megpróbálom magamhoz húzni, persze óvatosan, és megpróbálom megcsókolni a nyakát. Hiába no, reggel van, apucinak pedig hiányzik anyuci. Ha engedi, akkor játékosan meg is csípem a nyakát a fogammal, aztán ki tudja, rajta múlik igazából minden. Remélem, hogy megkapom a felnőttkávém, sokban segítené az ébredésem. Viszont ha erről szó sem lehet, akkor kénytelen leszek kimenni a konyhába, és az átlagember kávéjához folyamodnom. Persze ez esetben útba ejtem a fürdőszobát is, és megmosom a fogam, gondolom ha arra nem vágyik, akkor legalább ennyit enged nekem hogy észhez térjek, mielőtt annyira foglalkoznom kellene vele - bárhogy is gondolja.

Befurakodtam mellé az ágyba és közel húzódtam, kicsit utaltam rá, hogy örülnék ha felkelne, bocsánatot is kér, hogy egész nap aludt, aztán hirtelen mintha megébredt volna, ezt ismerem. Mielőtt letámadna, belenyomom az arcom a mellkasába és, már amennyire megy, megölelem és hozzábújok, ezzel valahol ellehetetlenítve azt amire készült.
- Ühüm. - válaszolok a kérdésére, de azt nem teszem hozzá, hogy de nem úgy, ahogy gondolja, szerintem rá jött.
Jól esik az a fajta szeretgetés, csak hogy a hasamban, a napnak ebben a szakában indul el igazán a buli, úgyhogy ilyenkor nem igazán van hozzá kedvem, most csak szimplán szeressen. Ezért is ruhában másztam be, de ez már csak részlet dolog. Sikeresen meg is feledkeztem újra a kötelességemről, remélem a jövőben nem lesz rá példa, de elvileg, visszakapom még a józan eszem, már csak sacc per kb 3 hónap. Hmmm, de ha egyszer szeretek a meleg mellkasához bújni, hallgatni a szuszogását, a szívverését, meg beszívni az illatát. De ha ki akar kelni, kicsit csalódottan de elengedem, aztán megyek mostmár a konyhába és csinálok kaját, bár már unom a fene egészséges dolgokat, bűnözni akarok, jól esne egy pizza, olyan régen volt. Most nagy néha belefér, nem? Szerintem tökre! Meg az is egy jel, hogy én is tökre elfelejtettem főzni. Megpróbálom elintézni, max alkuba bocsátkozok, az jól megy úgyis, egyébként sem tudja, hogy már elmúlt ez a rosszullétes kívánós időszak, legalábbis remélem, ő nem olvasgat annyit mint én, de több mint valószínű, hogy nem. Szóval, a lényeg, hogy nem mondunk nemet egy kismamának ha megkíván valamit, sőt azt égen földön keríteni kell, vagy elszabadul a pokol. Na, megyek sündörögni a fürdő köré.

Nem hagyja hogy letámadjam, inkább ő támad le engem, de nem úgy ahogy azt én most szerettem volna. Valószínűleg ez a büntetésem, amiért egész nap aludtam. Tehetek én arról, hogy a belemet is kidolgozom a családért? Na ugye. Mondjuk most este pont a NEV-nél volt galiba, méghozzá kábelhiba. Minden kézre szükség volt, hogy minél előbb helyrehozzuk, de így is elég ciki,  hogy volt egy kis áramkimaradás a szolgáltatásban. Ez van, maszek vállalkozás vagyunk, és eddig sose volt semmi probléma velünk, úgyhogy remélem nem esett nagy csorba a becsületemen.
De közben elengedem, kényelmes nekem is ez a bújás, de mégis csak mindjárt behugyozok, jó is hogy nem kezdtünk semmibe. Úgyhogy könnyítek magamon, aztán fogmosás, hiába mostam lefekvés előtt, el tudom képzelni milyen szájszagom lehet. Szegénykém az erős orrával. Ahogy végzek, fordulok az ajtó felé, és látom, hogy már itt áll, vár, néz rám.
- Mit szeretnél? - mosolygok rá, tudom hogy mi ez a nézés, szeretne valamit, csak egyelőre azt nem tudom hogy mit. Vagyis azt tudom, hogy mit nem, egy dolgot már kizártunk.

Nincs támadás, nincs bújás se, csak egy kicsi, jó, végülis, több mint a semmi. elengedem, kikel az ágyból, aztán kis fekvés után csak kimászok én is, indulok én is a dolgomra. Csakhogy, támad egy tök jó ötletem, ami jó lenne ha megvalósulna, egyszerű, csak meg kell győznöm róla az apát, hogy ettől semmi baja nem lesz az ő erős kis trónörökösének és nagyon kívánom meg mindent bedobok. Ha ez nem sikerül...Hát olyan nincs és  mostmár akkor sem állíthat meg ha fejre áll, tőlem lehet csapkodni meg vergődni, de én erős független nő vagyok és nálam senki nem tudja jobban, hogy mit kívánunk, úgyhogy ma kib*szott pizzát fogo...gunk vacsizni és pont. De azért előbb mégis csak megpróbálom a békés úton és megközelítem a fürdőt, ahol a célszemély tartózkodik, szerencsére nem spanoltam fel magam az előbbi gondolatoktó. Neki támaszkodok az ajtókeretnek és várok, hogy észre vegyen, ilyenkor eszembe jut, hogy Félix is kb hasonlót csinál ilyen esetben, na jellemző. Észre vesz, elmosolyodik, tudja a szándékom, fel is teszi a kérdést.
- Hát én sok mindent. - hangzik el a "semmilyen" válasz és közelebb is somfordálok, megállok előtte a derekára teszem a két kezem és közelebb húzódok, de egyelőre még nem nézek fel rá - Tudod, ma a lyukas fejem miatt, elfelejtettem főzni...- közben majdnem izgés mozgás, mint egy gyerek, komolyan, még engedélyt kérek, ne mááár Jenna - Szóval arra gondoltam, hogy tehetnénk kivételt, - felnézek rá, oldalra döntött fejjel - és rendelhetnénk valamit. Annyira kívánom. - és itt vetem be a titkos fegyverem, a kölyök kutya tekintetet, ami általában bejön - Hm?
És innen majd eldől, hogy mi lesz, lábujjra emelkedek egy csókért vagy összeveszünk ezen a kis hülyeségen. Jobb a békesség, ne mondj nemet.

Ahogy végzek már itt áll, meg is kérdezem hogy mit szeretne. Rátom rajta, hogy valami óriási kéréssel készül előállni, nem tudom hogy mi lehet az. Lehet hogy most dobja be hogy költözzünk fel? Arra találhatna alkalmasabb időpontot is...
Közben lassan idejön, nagyon puncsolós ez az egész, érzem hogy arra megy ki a dolog, hogy megpuhítson. Aztán végre elkezdi mondani. Elfelejtett főzni, ezért van ez az egész? Istenem te lány, ha ezt is ekkora problémának fogod fel, akkor mi lesz ha tényleg valami baj van. Kitör belőlem a nevetés ahogy elmondja, hogy mi az amire ennyit kellett várni.
- Persze, hogy rendelhetünk. - mondom, és adok egy puszit a homlokára. - Amúgy is, már akartam ajánlani, hogy vegyünk vissza a főzőcskézésből amíg jön a pici, nehogy valami baj legyen.- felesleges a kiskutya tekintet, láthatja rajtam hogy nincs semmi baj, és rendelhetünk kaját.
- Amikor voltunk a dokinál válogattunk egy csomó kajás étlapot, ami ilyen fitnesz kaja meg olyanok amiket ehetsz, azokat hova raktad? - teszem fel a kérdést, jobb lesz minél előbb elkezdeni válogatni, mert az lehet hogy sokáig fog tartani.

Szóval behízelegtem magam a fürdőbe, hozzá, éreztem rajta egy kis, nem tudom, nem félelem volt, de olyasmi, inkább feszültség. Előhozakodok a dolgokkal és mintha koppant volna a kő, felnevet egyből belemegy, homlok puszi. Várjál már, ez túl könnyű, itt valami félre értés lesz, főleg a vegyünk vissza a főzőcskézésből, mi van? Kinek, mi baja, miért lesz? Hát ezt most nem értem. Itt már eléggé az arcomra is van írva, hogy ezt a részt ezt pont nem tudtam felfogni, hogy ez mit is akar jelenteni. De mielőtt kérdésre nyithatnám a szám, de folytatja, na itt van a kutya elásva.
- Jó helyre, úgysincs most rájuk szükség. A pizzát kívántam meg. - remélem ezt az ötletet is annyira fogja támogatni mint a másikat.
Most már nincs kölyök kutya tekintet és a többi, igaz még itt vagyok, közvetlen közel és azért próbálok szépen nézni. De még mindig az b*ssza a csőröm, hogy miért is kell vissza venni a főzőcskézésből amíg terhes vagyok? De van egy olyan érzésem, hogy a válaszát követően, nem fog ez annyira foglalkoztatni. Farkas szemet nézek vele a válaszig. Ha torzul az arca, már tuti forgatni is fogom a szemem, nem kell hasra esni, mert egyszer nem full egészség 100% tököm tudja milyen kaját eszek, ez is kell, mindig része volt az életemnek és bocsi, szerintem majd kib*szott az egészség.

Hoppá, rosszul válogattam meg a szavaimat. El is felejtettem, hogy nem ilyen egyszerű egy terhes nővel beszélni, látszik, hogy még félig alszom. Az ágyban is azért vártam el, hogy hozza a kávém, mert elfelejtettem hogy terhes, de ezt sose vallanám be. Fura dolgokra képes az ébredő elme, ilyen dolgot elfelejteni...
Na mindegy, szóval kaja, mondom hogy rendeljünk nyugodtan, de mintha furcsállná, hogy ilyen könnyen belementem. Mondja is, hogy nem arra gondolt amire én, ő pizzát szeretne enni. Felvonom a szemöldököm, és úgy nézek rá.
- Nem úgy volt, hogy olyat nem eszünk? - kérdezem óvatosan, közben gondolkodom, hogy miért is tiltott a pizza, hogy a doki mondta hogy ne, vagy én. Keményítő van benne, mindenféle fűszer, de szerintem nem mondta a doki hogy ne egyen ilyet. Akkor ez az én házi szabályom lesz, az pedig megkerülhető.
- Nem is tudom... - mosolygok rá, ebből már tudhatja, hogy nem fogok nemet mondani, sikerült meggyőzzön. Még szerencse, hogy fiunk lesz, ha lányunk lenne az bármit elérhetne nálam, ha nem keményítem meg a szívemet.

Na, csak eljutottunk oda, hogy mit akarok, vissza is kérdez, de mintha nem nagyon lenne biztos magában, de nem próbálok meg ferdíteni.
- De, mert te eldöntötted. De én most baromira megkívántam. Úgyhogy a fő kérdés inkább az, hogy szeretnél-e velem pizzázni? - hosszútávon unalmas lesz ez a kerülgetés, még cuki vagyok, de türelmetlenségemben már sikerült kijelenteni, hogy amúgy tök mindegy, hogy rá bólint e, azt fogok enni és nem fog megakadályozni és az egész hízelgés amúgy...tök felesleges volt, de már mindegy. De a válaszból és az arckifejezéséből ítélve zsebben van, yess, nem robban ki egy fölösleges vita.
- Majd én tudom...- emelkedek lábujj hegyre, hogy elérjem a száját, ha segít nekem és lehajol, csak egy gyors csókot nyomok rá és mint a győztes kisétálok a kajalapokért - Honnan?
És már nézegetek is egyet, mert nagy valószínűséggel rá vágja, hogy neki mindegy, de azért ott van azaz udvarias kérdés, ha mégis mond valami pontosat, akkor lap csere, ezen nem fogok fenn akadni, ahol van pizza és jó is, az megfelel. Fhu, most gondoltam bele, hogy meddig fogom azt a pizzát enni, most, hogy kicsit madár étkű lettem és tévedés van, mert ugyan nm tudom hol olvastam arról, hogy ilyenkor már nem jellemző a kívánósság, de jól átcs*sztek, el sem tudom hinni, hogy pont azon akadt meg a szemem.

Hamar a tudtomra hozza, hogy nem sok beleszólásom van a dologba, ő már nagyjából el is döntötte. Persze ilyen dolgon én se akartam összeveszni, hoztuk ezt a házi szabályt, de attól még nem szent írás, csak jobb hogyha egészségesen eszünk amíg jön a kicsi. Ahogy bizonytalanul incselkedni kezdek, ismét lezárja egy gyors mondattal, és emelkedik hogy adjon egy puszit. Ez amolyan megpecsételése a dolgoknak, áldásom rá helyett csókom rá. Felkapnám az ölembe, de a terhesség miatt szóba se jöhet, úgyhogy egyszerűen csak lehajolok, nesze neked fogkrémes-szájvizes csók, legalább ennyit bírj ki ha már ilyen egészségtelen vackokkal tömnéd a fiam. Persze nem gondolom komolyan.
- Tudod, hogy nekem mindegy. - válaszolom a kérdésre, hogy honnan együnk, aztán kidugom a fejem az ajtón. - Amíg megrendeled lezuhizom. - adom tudtára a dolgot, aztán engem is a vizet, és beállok a forró sugár alá, jól esik, alvás előtt már nem nagyon volt időm ilyenekre. Nem csoda, hogy nem akart velem semmit kezdeni az asszony az ágyban.

Ennyi, megyek is kifelé intézni a vacsit. felkaptam annak az étteremnek az étlapját amelyik elsőnek eszembe jutott, azért még vissza kérdeztem honnan rendeljünk, mégse az legyen, hogy neki egyáltalán nem volt beleszólása. Full meglepő válasz, mindegy, úgyhogy nézegetem tovább amit először megfogtam és csak egy szemöldök rándítással nyugtáztam a dolgot. Amíg rendelek, zuhizik, hallgatás beleegyezés, úgyhogy nem mondok rá semmit. Az most jobban foglalkoztat, hogy miért akarok ananászos pizzát enni, ugyanis szerintem szentségtörés gyümölcsöt pizzára rakni, és igen, már kóstoltam, de így, meh, nem tudtam hova rakni, most meg pont annak kell mozgatnia a fantáziám. Kicsit még elfilózok ezen, aztán belenyugodok, ha útközben meggondolom magam még lelökdöshetem róla, nem? Viszont emiatt úgy döntök, hogy a lesz a legokosabb, ha külön rendelek kettőnknek, úgyhogy Mich-nek meg választok olyat amilyet általában enne, csak ha közös, miattam nem lehet. Bemenni megkérdezni szerintem ezt is fölösleges, erre is úgyis az lesz a válasz, hogy "mindegy". Úgyhogy ment a rendelés, aztán a telómon nézegettem, milyen izgalmas dolgok történnek a felszínen, Félix buksiját vakarászva közben.

Ahogy végeztem és megtörölköztem, a törölközőt a derekamra csavartam, és úgy sétáltam ki a fürdőből. A mai nap első ruhaviseletként hordott darabja egy törölköző, ez is olyan dolog ami változni fog ha megszületik a kölök. De most még nincs vele probléma, bár az elején kicsit fura volt, féltem Félix nehogy ismerkedjen valamivel amit Jennánál még nem látott, de szerencsére ilyen nem történt. Apropó emlegetett kis dög, látom, hogy Jenna pont őt simogatja ahogy kijövök.
- De jó dolga van. - jegyzem meg vigyorogva, és letérdelek hogy én is megdögönyözzem. - Milyen pizzát rendeltél nekem? - teszem fel a kérdést, mert gondolom már megvolt a rendelés, azért foglalkozik mással. Nem úgy nézett ki az előbb még, mintha nagyon tudna bármi mással foglalkozni, amíg nem nyugtatja a tudat, hogy úton van a kaja.
- Az jó lesz. - bólintok rá, igazából nekem mindegy, nem tud olyan pizzát rendelni amit ne ennék meg. És ha mást is rendelt mint amit enni szoktam, sincs baj, mert jól jön néha a változatosság. Volt már olyan, hogy random pizzát rendeltem pont ezért, emlékszem mennyire meg voltak lepődve a rendelés felvételekor amikor mondtam hogy mindegy, lepjenek meg.

Rendelést leadtam, úgyhogy unottan nézelődtem mik történtek mostanság, amikről lemaradtam, mivel a nap nagy részét már itt töltöm, nem nagyon tetszik már a sok mászkálás, se fel, se le. Nem megy úgy, hamar fáradok vagy így nem tudom, mióta a kis manó elbirtokolt bizonyos helyet a tüdőmtől is, mert ő befelé is terjeszkedik, nem csak kifelé, hát ezer hála. Szerintem sápadtabb is ettem kicsit, de mind ezt kompenzálja a baromi sebességgel nővő hajam, ami most kb úgy a duplája lett, mint volt és mégszebb mint eddig, de kár, hogy tudom, ez csak ideiglenes. Közben Félix buksiját vakargattam, aki bevackolt mellém a kanapéra, csukott szemmel tűrte a "fejmasszázst". Közben Michael is végzett a fürdéssel és egy szál törcsiben jött ki és megjegyezte, hogy jó dolga van a dögnek, ő csak laposan kinyitotta a szemét és nézte ahogy oda jön, akkor felemelte a fejét, mintha tudná, hogy vele jobban lehet játszani. Ahogy dögönyözni kicsit, elkezd vadulni. Jön is a kérdés hozzám, hogy mit rendeltem neki.
- Olyat ami csíp szúr harap és megvan pakolva hússal, amit velem nem lehet. - jó lesz, sejtettem.
Közben rá jövök, hogy a csipogás kezd zavarni és az is hogy vadul a róka, erre figyelni kell majd, túl fiatal, izgága, ha meg lesz a gyerkőc, nem téveszthetem szem elől egyiket se. Nem hinném, hogy szándékosan kárt tenne a gyerekben, de játékból...vagy ha féltékeny lesz, jobb félni.
- Na! Elég! - szólok rá Félixre erősebben, mire csak sértődötten fekvésbe vágja magát, utána mintha még sóhajtana egy nagyot és csak a szemét mozgatja - Nem szeretem amikor ilyen dilis vagy. - simítok párat rajta, de nem úgy néz ki mint akit meghat.
Sóhajtok én is, nem baj, van más, akkor simogatom a hasam, úgyis ilyentájt ébred fel a kicsi.

Odamentem a lustasághoz, hogy kicsi életet leheljek bele, mert anyukával mostanában nem nagyon tud játszani. Nem zavar, mert eddig is sokat szórakoztam a rókácskával, és szerencsére mire Jenna oda jutott hogy már nem nagyon játszik vele, engem már elfogadott játszópajtinak, és szívesen harapdálta a kezem, miközben szórakoztunk.
- Csíp szúr harap? Szóval még él? - vigyorgok a játék közben az asszonyra, közben már kezdődik is, kezdi harapdálni a kezemet, igaz alig érzem. Szóval engem nem zavarna, de a főnök már emeli a hangját, Félix le is fekszik, és egy pillanatra eljátszok a gondolattal, hogy én is így teszek, kifigurázom a dolgot, de aztán elvetem az ötletet. Nem akarok Jenna idegeivel játszani, amúgy is, nevelés, ebbe nem szólok bele. Mármint a róka nevelésébe, azért a gyereken fogunk biztos sokat vitatkozni. Úgy tűnik az állatka be is sértődött, mire én is elkezdem simogatni, persze óvatosan, nem kell a balhé.
- Nyugi, majd ha nem látja játszunk még. - kacsintok rá, nincs értelme suttogni, egyrészt ő úgy se nagyon érti, másrészt Jenna a másik szobából is hallaná.

A kérdésére leengedem a telefont, unott fejjel nézek rá.
- Csíp... - válaszolok egyszerűen - A többi már csak jól hangzott hozzá. - ki is kapcsolom a telefon képernyőjét és ledobom magam mellé.
Ekkor tűnik fel, hogy egyre vadul mellettem a játék, rá is parancsolok, hogy elég lesz, mire szót fogad, de nem igazán örül, hogy ilyen durván félbeszakítottam a bulit. Nem is hibáztatom, mostanában nem nagyon volt lehetősége levezetni a fölös energiáit, be vagyunk itt punnyadva a 4 fal közé. Cserébe kap vigasz simit, de az nem elég, nyilván. Akkor ez sincs, akkor simogatom magam, legalábbis a hasam. Mich azért nyugtatja, hogy majd ha nem látom játszanak, tudom poén, de egyre jobban kezd belőlem elő jönni az anyatigris, már előre, úgyhogy azért hozzáfűzök valamit a sutyiban játszáshoz.
- Ja, csak a gyerekkel ne akarjon majd így játszani. Csak félpercre bambulnék be, már nem lenne olyan vicces. - valszeg menne a háztól, annyira berágnék, amit nem szeretnék, de ezt csak akkor lehetne biztosra tudni ha megtörténne.
Mert hiába, háziasítás ide vagy oda, főleg, hogy az ő fajtája esetében viszonylag gyerekcipős is a dolog, ő attól még valahol vadállat és a teljesen háziasodott állatokban sem lehet 100%-ig megbízni. Főleg, hogy Félix mellé még kan is, szóval nála még az sincs, hogy esetleg előtör valamiféle gyenge anyai ösztön vagy ilyesmi, mondjuk a róka szerencsére pont azaz állat ahol a kan is mondhatni részt vesz az utód nevelésben. Fhu, fogalmam sincs, hogy fog reagálni a babára, de kicsit félek tőle. Főleg, hogy így össze vagyunk zárva és valszeg leszünk is egy jó ideig.

Bedobja, hogy majd a gyerekkel ne akarjon így játszani, de nagyon nem hat meg a dolog.
- Veled se akar vadulni, meg durvulni amióta érzi hogy terhes vagy. Szerintem a gyerekre is tekintettel lesz, okos kis dög, tudod jól. - vonom meg a vállam. Persze, oda fogunk figyelni úgy is, és letiltjuk hogyha baj van. - Egyébként ha a gyerekkel játszik az szerintem már régen rossz. - teszem hozzá, tudja hogy mire gondolok, nem kell kifejtsem szerintem. Ha a gyerek még túl kicsi, és veszélyes számára ez a fajta játék, akkor ne akarjon Félix játszani vele.
- És ha nagyobb lesz, lehet pont a gyerek lesz durva. Láttad te is milyenek tudnak lenni a filmekben, meghúzza a farkát, csapkodja... szóval nem csak Félixre kell majd figyelni, hanem a kicsire is. Amúgy se hiszem hogy nagyon magukra hagynánk őket. - teszem még hozzá ezt is. Tényleg nem tudom mit hisz, hogy a kicsi meg Félix majd felügyelet nélkül fognak játszani? Addig álljak féllábon.

- Meg én rá is tudok szólni, a kicsi nem és nem szó szerint értettem, hogy játszani fognak. Tudod, hogy Félix elég kíváncsi természet és sajnos kezd rá jönni, hogy kell kinyitni egy ajtót egyedül,....sőt szerintem ha nagyon akarja, nem akadály neki. Én már most nem engedem be a kicsi leendő szobájába, de akkor sem tudom. - kicsit elbizonytalanodok a végére.
Folytatja is, félig eljut a tudatomig mit mond, félig nem, félek, hogy addig fajul az aggodalmam a végére, hogy Félixnek mennie kell. De nem akarom, mert úgy szeretem őt is, mintha az én kis...rókagyerekem lenne. De mielőtt tejesen lebiggyedne a szám és elpityeregném magam, válaszolok arra amit felfogtam.
- Az én gyerekem állatszerető kis maki lesz, aki szépen fog bánni vele. Nem fogom hagyni egyiknek se, hogy bántsa a másikat.
Nem tudom, hogy ez most az igazamnak szólt, vagy tök véletlen, de kaptam egy öklöst, vagy talpast, a kezembe ami a hasamon pihen.
- Jó fiúk lesztek mind a ketten, igaz?
Jól van, az üldögélésből is elég egyszer, be fog görcsölni a lábam, fel is kelek a kanapéról, de csak állok egy kicsit, tartom a pocim két kézzel alatta, mintha egy lisztes zsákot tartanék az ölemben. Terelem a témát.
- Nagy gáz volt tegnap? - még nem volt alkalmam megkérdezni és jó lenne tudni, hogy a mi kis családunkat érinti e a dolog, ezért óvatosan arra is rá kérdezek - Minket...érint?
Szeretném tudni az ilyet jó előre, oké, mondjuk bízok Michaelben, hogy vigyáz ránk meg minden, de mégis beüt valami, így nem lenne valami kellemes menekülni.

- Ha attól jobban megnyugszol, rakunk egy toló reteszt az ajtóra, és meg van oldva. Azt azért már nem fogja kinyitni. - mondom, és megvakargatom a rókácska fülét. - De amúgy se hiszem, hogy bármi baj lenne. - teszem hozzá. A következő mondatára azért már elmosolyodom.
- Senki sem mondta, hogy ne lenne az, csak tudod milyenek, fel se fogják, hogy ez most plüss róka, az meg igazi. De ha figyeljük őket, akkor nem lesz baj.
- ekkor veszem észre, hogy kicsit megindult nála a csap, mire odaülök mellé, és amennyire óvatosan tudom, megölelem. Erre felkel, hát én beszarok. Na mindegy, ő az anyuka, ha mennie kell, hát mennie kell, nem fogom itt tartani. Ahogy felkel jön a kérdés a tegnappal kapcsolatban, mire megrázom a fejem.
- A céggel volt gáz, valami elszállt, és pár utca áram nélkül maradt. Azt megcsináltuk, aztán addig nem engedtem haza a fiúkat, amíg le nem ellenőrzik a teljes rendszert, hogy minden rendben legyen, nehogy még valamivel baj legyen. Én pedig tudod milyen vagyok, ha őket bent tartom, akkor én is maradok, nem fogom kiadni a munkát aztán szépen hazajönni mint aki jól végezte a dolgát. Inkább segítettem én is, hogy gyorsabban haladjunk.

- Nem! - rázom egyből a fejem - Nem zárom be, nem szabad bezárni az ajtót egy kis gyerekre. - ezt "kicsit" belém nevelték, éjszakára se zárjuk a háló ajtót, mert ha bármi baj van...bár - Oké, nekünk nem nagy akadály egy egyszerű ajtó,...de akkor se szeretném.
Meg amilyen hirtelen vagyok, csak felriad a gyerek vagy valami miatt úgy kezd sírni, nem g*cizek a retesszel, viszem az ajtót is.
Közben nekem megfordultak a fejemben olyan dolgok, amiktől szintén tartok, de annyira, hogy majdnem elsírtam magam, és pont akkor akart leülni mellém Mich vigasztalni, amikor elkezdtem nem jól érezni a lábam és úgy éreztem fel kell állnom. Látom az arcán, hogy nem érti.
- Csak úgy éreztem hirtelen mintha elkezdtem volna zsibbadni, azért álltam fel. - magyarázom gyorsan.
Aztán inkább terelek, megtalálom a viszonylag kényelmes állásmódot és rá kérdezek, hogy miért volt bent olyan sokáig tegnap, szerencsére nem olyan választ kapok ami aggodalomra ad okot, már a biztonságunk szempontjából, a cégnél volt valami bibi.
- Ja, értem, jó. - itt kicsit megkönnyebbültem, tényleg nem hiányzik most egy random menekülés, nem biztos, hogy bírnám az iramot, ha olyan lenne a helyzet, de sajnos ez mindig benne van a pakliban.
Mégis csak visszaülök, de nem a kanapéra, hanem behelyezkedek az ölébe, aztán max majd nyígok, de megéri. Már nem tudok úgy összekuporodni, ahogy az elején, pedig úgy még majdnem el is aludtam néha, de így se panaszkodok.
- Mit gondolsz, pár év múlva javul már annyit a helyzet, hogy nyugodtan fel tudjunk költözni?

Amikor kiakad, hogy nem zárjuk az ajtót, már felelnék, hogy mintha minket bármiben befolyásolna, de úgy tűnik neki is leesett.
- Szerelmem, úgy tépjük le azt a reteszt a helyéről mint más a ragtapaszt, szóval minket semmiben nem befolyásolna, csak Félixet tartaná kint, és téged nyugtatna meg.- nyomatékosítom azért a dolgot, mert elég bizonytalanul fejezte be. Arra, hogy felállt, gyorsan megadja a választ, mire bólintok, hogy értem. Van ilyen, mondta, hogy nyomja a hasa és zsibbad a lába meg minden, szóval helyezkednie, fészkelődnie kell, és néha mozogni, nincs is ezzel semmi baj. Rosszkor ültem oda. Közben meséltem a tegnapról, ritkán beszélünk a munkámról, főleg az ő védelmük miatt van ez, de azért ilyenekről lehet, ez magánvállalkozás, ami szinte nem is érinti a családot. Jenna tudja jól hogy idelent mennyire jól keresek azzal, hogy én szolgáltatom az áramot, és hogy mennyire felelősségteljes pozíció is ez. Közben visszahelyezkedik az ölembe, szerintem csak azért teszi, mert olyan furán néztem rá az előbb, de nem ellenkezek, örülök, hogy idebújt.
- Jó lenne. Én se szeretek annyira itt lenni, és tudom, hogy neked se jó itt lent. - sóhajtok. Tényleg nagy dilemma ez az egész, és én lennék a legboldogabb, ha nyugodt szívvel költözhetnénk fel. Persze, már nézegettem odafent az eladó házakat, gyakran gondoltam rá, hogy szarok bele, költözzünk fel, de nem szabad felelőtlen legyek. Itt van Jenna, itt a kicsi, mind a ketten veszélybe kerülhetnek odafent bármikor.