Michael lakása

Még időben rajta kapták Félixet, nem is nagyon tetszett neki, hogy ki lett tessékelve a szobából, de hát így járt. Ha tudna viselkedni, nem lennének tabu zónák. Remélem majd idővel, ahogy elvileg kutyák is szoktak, ahogy korosodnak, de nem tudom mennyire igaz ez az állítás, sose volt még kutyám. Igazából Félix az első háziállatom, Adam nem engedett meg semmit, "majd ha saját házad lesz, az se érdekel, ha egy komplett állatkertet tartasz benne, de az én házába semmit", ez volt minden állatos vita záró mondata. Itt szigorúbban kell venni majd a szabályokat, nálam is azzal b*sztam el, hogy néha megsajnáltam és megengedtem neki hogy bejöjjön, fel az ágyra, itt ilyen nem lesz. Szerencsére nem reménytelen a dolog, mert a spejzba például nem megy be egyáltalán. Közben kipancsolom magam, pontosabban áztatom meg ilyenek. Amikor bejön épp a habbal szórakozok, meg simogatom magamra a meleg vizet ahol nem lep el. Jól esik, még mindig érezem egy kicsit az előző heti feszülés utóhatásait. Közben megkérdezi, hogy zavar e ha sörözik.
- De! - vágom rá szarkasztikusan - Úgy ismersz, ha nekem nem szabad valamit, akkor neked se hagyom? - sóhajtok - Nyugodtan, menj. - ha mégse megy, nem hagyom annyiban.
Amikor kimegy kicsit megrázom a fejem, oké hogy figyelmes akar lenni, kedves tőle, de ennyire nem kell, én se kérek engedélyt a töménytelen nasihoz, pedig ha meghízok az nem csak engem érint...de nem fogok. ha elég tisztának és frissnek érzem magam, kiszállok és nyugiban törölközök. Mire végzek és megyek kifelé, már ő is szál kifelé, még a törcsit oda nyújtom neki, aztán kimegyek a döghöz. Elhelyezkedünk ahogy szoktunk, amikor kényeztetős idő van, kapja is a poci vakarást aztán kezdem kicsit nyúzni amiből játék lesz. Szórakozok vele amíg kicsit le nem nyugszik és nem néz ki úgy hogy aludni fog hamarosan. A végén már mondjuk csak lustán teszi a mancsát a kezemre amivel vakarászom a fülénél és engedi el magát. Az a baj, hogy a nappaliban nincs tévé, csak a hálóban...nem, nem fogom bevinni amikor Mich nincs itthon és egyedül lógom a napot, erősnek kell lennem, majd kitalálok valamit. Most az is baj, hogy nem kis ágyikója van, hanem a kenelben alszik, mert abba nehéz azt kivitelezni, hogy beülök mellé és simizem amíg el nem pilled. De megoldom, majd utolsó pillanatba rakom a helyére, necces, de működhet. Úgyhogy amikor már látom hogy épp készül megdögleni, alattomosan elszállítom a helyére, bekerül a dobozba, kap még egy kis simit, aztán jó'ccaát. Mondjuk nekem még nem, én még ennék valamit, nézegetem is a konyhát, mint ahogy Félix a szobámat szokta.

Hamar megvagyok a fürdéssel, nem szoktam elnyújtani max ha nagyon olyan hangulatom van, az meg ritka. Olyankor mondjuk szól a zene, behozok egy kis piát, és áztatom magam miközben figyelek a zenére meg ilyesmik. Szóval társaságban azt se nagyon lehet, akkor teljesen elengedem magam és ellazulok, telefingom a kádat meg ilyenek, azt azért Jenna előtt nem tenném. Ahogy megvagyok ő még csak akkor végez a törölközéssel, ezt se siette el, és nyújtja nekem az enyémet. Gyorsan áttörlöm a testem, aztán felkapom a boxert amit behoztam, és sétálok ki, látva hogy most rókázik. Nem mondok semmit, de kicsit fura, hogy fürdés után egyből az ölébe veszi, tekintve hogy... ja nem, kenelben hozta. Azt hittem végigsétáltatta New Yorkon meg Maffiavároson, de most ugrik be, hogy benn volt a hordozójában, szóval valószínűleg tiszta. Max az én ágyam is csupa rókaszőr lesz, túlélem. Remélem.
Miután kijátszották magukat lefekteti aludni, ez nem rossz taktika mondjuk, lefárasztja hogy ne rosszalkodjon, kár, hogy amikor az éjszaka közepén megébred majd nem lesz kint senki aki lekösse. Remélhetőleg a játéka meg az újdonsült hely elég lesz neki.
- Estére égve hagyjuk a lámpát, hogy tudja hol a wc? - kérdezem Jennát, tudom hogy tud tájékozódni meg minden, de még sose látta este a helyet, és nem akarom, hogy nem találva a mellékhelyiséget a kanapén végezze el a dolgát.

Tiszta vagyok, róka is nyugszik fekszik, nekem is lassan azt kéne. Még pár utolsó simi, aztán kelek fel tőle, akkor kérdezi Mich, hogy felkapcsolva hagyjuk e neki a lámpát. Hát öööö, otthon a lámpaoltás az áldás arra, hogy hivatalosan elkezdődött az alvás idő. Viszont napközben is simán bóbiskol, úgyhogy a fény maga nem zavarja, éjjel is bejön az utcáról fény és az pont elég neki a tájékozódáshoz, ha nyitva hagyom a budi ajtót, oda is elér belőle, úgyhogy sose kellett neki lámpát hagyni, viszont ez így nem tudom, milyen hatással lenne rá. Vakarom is a fejem.
- Hááááát, nem tudom...Mennyi fény jön be kintről? Attól is függ, mert azért elég jól lát ő sötétben is. - tán nálam is jobban, vagy ugyanúgy, nem tudom.
Választól függ a döntés, közben félig azon jár az eszem, hogy mégis milyen típusú édeset kívánok jelenleg jobban. Itt nincs holdacska, úgyhogy az utcai világítástól függ kell e neki lámpa, meg hogy mennyi jut belőle ide fel, ha annyi, hogy hirtelen lekapcsolva a lámpát még úgy nagyjából lehet látni, az elegendő. Ha nincs elég fény lámpát kell hagyni, jobb lenne valami kisebb világító eszköz, mint pl ezek a kis ledes falra ragasztható lámpicsok, de jobb híján marad a lámpa a mosdóban, akkora ajtó távot hagyva, amit kényelmesen ki tud nyitni az orrával.
Ha megoldódott, veszem is az irányt a szobába, az ágyba mászva jövök rá, hogy nem fog még menni ez az alvás dolog és csak szenvedek, 1,5 forgás/másodperccel. Nem bírom ennem kell még valamit, hanyatt fordulva simogatom a hasam. Michael felé fordulok ments meg szemekkel.
- Édes...- suttogom.

Felteszi a kérdést, hogy mennyi fény jön be kintről, mire megjelenik az arcomon egy kis félmosoly. Hajlamos elfelejteni, hogy a föld alatt vagyunk.
- Közel semmi, lévén elég magasan vagyunk, és nincsenek csillagok vagy efféle. Ha lekapcsoljuk a lámpát, akkor nagyjából vaksötét lesz. - mondom, miközben már töröm is a fejem, hogy mivel lehetne elég fényt csinálni. Végül sóhajtok egyet, majd veszek másikat, és bemegyek a hálószobába, hogy kihozzam a gitárállványt, amit ide menekítettem. Amúgy is a helyet foglalta, és a régi gitár már úgyis fent van a falon, az új meg elfér most bent a hangfal tetején, úgyhogy bedugom a konnektorba, és a piros ledek egyből teszik a dolgukat, adnak egy kevés fényt. Leteszem a wc ajtaja mellé, hogy egyértelműen jelezze az utat, és Jenna felé fordulok.
[color=teal]- Igazából csak hangulatvilágítás, szóval nem ad túl sok fényt, mindenképp kevesebb mint a világítás, de jól fog látni benne, és megtalálja az ajtót szerintem. [color]- dobom be ötletnek, és várom az ítéletet.
Miután ez eldőlt, irány a hálószoba, ahol Jenna ledobja magát az ágyra, és én is bekapcsolom a tévét, ahogy bemászok mellé. Hirtelen felém fordul, és a hasát simogatva közli, hogy édes...
- Tudom, hogy édes vagyok. - nevetek fel, de már mászok is ki az ágyból, elég fórumot olvastam hogy felkészüljek az ilyesmire. - Süti jó lesz? Vagy valami gumicukor?- kérdezem.

Azt tudtam hogy nincs holdacska meg csillagok, csak azt szoktam úgy elfelejteni, hogy elég magasan van a lakása.
- Jaj, tényleg. Akkor lámpa. - kibírja, aztán következő alkalomra megoldjuk, gondoltam én aztán bement a szobába.
Kíváncsian vártam mi lesz, mit csinál. Kihozta a gitárállványát, ami ad egy kis piros fényt.
- Feláldozod? - éjjel mondjuk biztos nem bántja, max felborítja, elég az, reggel viszont ha korán kel lehet jobban megnézi, aztán ha nem dugjuk ki a fejünket időben bosszút áll rajta. Áh, mondjuk lehet van annyi esze, hogy nem teszi tönkre az egyetlen fényforrását, legalábbis remélem. Annyi fénye van, hogy meg találtja az ajtót, az tény.
- Azt meg, én inkább amiatt aggódok, hogy a wc peremét "nem találja" és megfürdik. - és nem biztos, hogy szólna a mocsok és reggelre összekenne mindent, vagy nem mer felugrani és a wc elé csinál, aztán reggel valamelyikünk megtalálja lábbal, veszélyes.
De ha tartunk egy lámpalekapcs tesztet és úgy határozom, hogy rendben van, akkor jó, szerintem ez belefér. Ki is derül, hogy ad elé fényt, kicsit át kell helyezni és jut mindenhova, ahova kell és így már elvileg nem kéne gond legyen. Hát megpróbáljuk.
Végül befekszünk az ágyba, alváshoz készülve, de nekem nem fog menni, nem hagy a hasam, de most még nem úgy, csak érzem az éhséget. Jelzem társamnak a problémát, viccelődik amire kap egy nyelv nyújtást válaszul, de leesik neki mi a gondom, kérdezi is mit szeretnék, sorolja a lehetőségeket. Felugrok az ágyon.
- Van süti? - kérdezem kisgyerek hangon, akkor asszem nyilvánvaló a válasz.
Ha kérdezősködne milyen kell, lesz*rom csak süti...megörültem. Nem gondoltam volna, hogy már most így felkészül. Ha megkaptam a sütim, se perc alatt eltüntetem, aztán hálásan bújok hozzá és majd reggel hálás leszek, most szunyó. Rövid időn belül elégedetten szuszogok is és húzom a lóbőrt.

Egyből megörül a lehetőségnek, megyek is ki a konyhába, közben tartva egy kis ellenőrzést még egyszer a gitárlámpával kapcsolatban, főleg a wc peremes dolog miatt. Nem akarom hogy mellé ugorjon és baja legyen, vagy valami, szóval úgy rakom az egészet, és úgy nyitom az ajtót is, hogy az egész fürdőt bevilágítsa, ha még ezt nem tettük meg korábban. A fő a biztonság, de azért arra is figyelek, hogy az állvány ne takarja ki a wc bejáratot, aztán ha mindezzel megvagyok, irány a konyha. Nyitom a hűtőt, és keresem is, tudom hogy hoztam direkt ezért tortaszeletet, és hamar meg is találom. Csokis erdei gyümölcsös, remélem ízleni fog neki, szerintem finom, úgyhogy viszek én is magamnak egyet, aztán ha nem zavar vissza, hogy ez nem elég jó - megteheti, mert van másmilyen is - akkor elfogyasztjuk az ágyban, és a tányérokat csak leteszem az éjjeliszekrényre. Úgyis megyek majd még ki fogat mosni, majd akkor elmosogatom ezeket is, most egyelőre hagyom hogy bújjon hozzám, miközben még nézem a tévét kicsit, mert én egyáltalán nem vagyok álmos, de nem akarom magára hagyni. Meg amúgy is, jól esik hogy itt van mellettem, örülök hogy a változatosság kedvéért nálam alszunk. Persze ha zavarja a tv fénye vagy a zaj, akkor kikapcsolom, és bámulom a plafont, miközben hallgatom a szuszogását és gondolkodom.

A szokásosnál fáradtabban estem be a lakásba, egyből feldobtam a zakómat a ruhafogasra, és bontottam ki a nyakkendőmet. Nem igazán szerettem ezt a kiöltözősdit, sokkal jobban éreztem magam egy szakadt pólóban, és nem nagyon tudtam megszokni ezt a bohóc ruházatot, hiába hordom már egy éve. De sajnos muszáj volt, a rangommal együtt a viselkedésem és megjelenésem is megváltozott, de ezeket itthon próbáltam hanyagolni. Itthon még mindig ugyan az a lázadó suhanc voltam, akinek Jenna megismert.
- Szia, megjöttem. - szóltam az emlegetettnek, és számítottam rá, hogy a kis róka fogja előbb idedugni az orrát, csak utána követi a nagyobbik. A nagyobbik, aki a gyermekemet hordozta a hasában. Még csak pár hónapja, de már ez az időszak is stresszesebb volt a megszokott, nyugis életemnél, amit korábban éltem. Nem akartam még apa lenni, de ha már így hozta a sors, eldöntöttem hogy mindent beleadok - még ha ez azzal is jár, hogy egész este a barátnőmet vigasztalom akinek különböző hisztirohamai vannak.

Az utóbbi pár nap főleg azzal telt, hogy pocakfotókat néztem, cikkeket olvasgattam és sírtam, mert már a 4 hónapot taposom de alig látszik valami, mintha csak zabáltam volna egy nagyot, kiakasztott. Más ilyenkor már a kis mamás holmikat hordja, én meg ég simán járhatok a megszokott ruháimban, csak a melltartóimat kellett lecserélnem, egyedül azokban nem férek el. A sírás kerülgetett ahányszor csak eszembe jutott, vagy megláttam magam egy tükörben, biztos baj van, gondoltam. Ma voltam dokinál, úgy volt Mich is jön velem, mert lehet megtudták volna mondani milyen nemű a kicsi, de közbe jött neki valami meló dolog. Adam kísért el és akkor már vittem Félixet is, kint a kocsinál vártak. A dokinak elmondtam az aggodalmaim, mire kinevetett és megnyugtatott, hogy minden rendben van, elmagyarázta miért nem nő a hasam és hogy örüljek neki, hát kösz b*zd meg. De legalább megnyugodtam és már nem fogok idebetegeskedni és nem kergetem Michaelt az őrületbe. Még agy kicsit időztem fent, aztán haza mentem, az új otthonomba, le maffiavárosba. Otthon főzés után, fogtam magam és ágyba bújtam, most hogy nyugodt vagyok elég hamar elnyomott az álom. Amikor Michael haza ért Félix várta a nappaliban a dohányzóasztal közepén állva, nem tudni, hogy készült e valamire vagy csak örömében felugrott, kicsit a farkát is csóválja, már amennyire egy róka tudja. A hangjára én is felkeltem, pislogtam párat lustán aztán feltápászkodtam és kimentem hozzá.
- Szia! - és már bújtam is oda egy ölelésre, a várandósság kihozta belőlem a bújós oldalam, mintha állandóan szeretetéhes lennék.
Amikor felnézek rá, látom hogy elég nyúzott, igaz miattam se nagyon tudott aludni, lehet őt is elérte a para , mert állandóan abból álltam ki, főleg tegnap.
- Nehéz napod volt? - lehet én is kezdek már kicsit sok lenni neki.

Ahogy beljebb megyek a házban, ahogy sejtettem, először Félix köszönt, az asztalon állva néz rám csillogó szemekkel, lustán csóválva a farkát.
- Gyere!- utasítom, és engedem hogy felugorjon az ölembe ahogy Jennának szokott korábban, ha eléggé elfogadott már és örül nekem meg ilyesmi. Kicsit megsimogatom, jó dolog hogy itt van, egész megszoktam már amióta leköltöztek, és jó érzés arra hazajönni, hogy van aki örül nekem, nem csak az üres lakás vár. A közérzetemnek is jót tesz, hiába nyűgös Jenna, azért mégis csak jobb így amióta itt vannak. Közben megérkezik az emlegetett gazdi is, álmosan törölgeti a szemét, és jön máris hogy megöleljen, lerakom addig a rókácskát és hagyom hogy a karjaimba lendüljön.
- Nem a legjobb nap volt.. De mindegy, munkáról ne beszéljünk itthon. - mondom, és megpróbálom megcsókolni ha már úgyis itt van. - És nektek milyen napotok volt? Minden rendben? - kérdezek vissza, miközben lerugdosom a cipőmet, nem tesz jót neki, de nem érdekel. Majd reggel kiboxolom mielőtt elmegyek, úgyis ráfér már egy fényesítés, persze a hátam közepére kívánom azt is a majomruhával együtt.
- Ne haragudj hogy felkeltettelek. - teszem hozzá ha meghallgattam hogy milyen napja volt.

A kis vörös az asztalon állva várta, hogy mi lesz, amikor megkapta a parancsszót, azonnal somfordált oda és egy határozott ugrással került Mich ölébe. A következő lépés az lenne, hogy arcon nyalja, de erről a rossz szokásról más kis korában lenevelték. Amíg Félix lefoglalja, van időm nyugisan kimászni az ágyból. Ahogy kilépek a szobából indulok is az ölelésemért, olyan tempóban hogy legyen ideje lerakni a dögöt. Lazán köré fonom a karjaim és a mellére rakom a fejem, töltődök, jobb mint az alvás. Féltem, hogy olyan leszek, aki nehezen viseli az érintést is, hallottam ilyet, hogy egyes kis mamáknál kijöhet és végig kíséri a 9 hónapot, de szerencsére megúsztam, nekem pont az ellenkezője van. Látom rajta, hogy fáradt, de az íratlan szabályunk szerint nem kérdezem a munkájáról, de hogy ne csak álljunk itt csöndben, rá kérdeztem a nyilvánvalóra, annyit válaszol, hogy nem a legjobb, remélem nincs valami komoly baj. Ha napokig ilyen lesz, kezdhetek aggódni? Túl az egyik gondon, jön más, ami miatt izgulhatok, legalább nem unatkozok...De, úgyse fogom megtudni, legalábbis ha nem lesz nagyobb baj, mert ahogy ő is mondja, munkáról itthon nem beszélünk, bólintok és hagyom hogy megcsókoljon. Mielőtt kiagyalhatnék valamit, újabban nagyon jól megy, tisztára meg hülyültem a hormonoktól, kérdezi hogy velünk mi volt, közben elenged, hogy levegye a cipőjét, chh levegye, lekínlódja, ha nem kezdtem volna el mesélni, rá szólnék, hogy tönkre fog menni.
- Igen, a doki megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, úgy néz ki minden teljesen rendben van. Azért nem kerekedek mert túl erős a hasam, de ez jó dolog, sőt sok előnye van úgyhogy szerencsésnek érezhetem magam. Aztán sétáltunk egyet a parkban, sütiztünk és jöttünk haza. - hirtelen nem jut eszembe más.
Olyan hülye érzés, hogy én így elmesélem mi volt, mit csináltam, hol, mikor, kivel, ő meg semmi, "dolgoztam" kb ennyi, kicsit olyan...nem tudom, önzőnek érzem magam, hogy én mesélhetek ő meg nem mondhat semmit, de az se jó megoldás ha én se mondok semmit, hogy mivel telt a napom. Bocsánatot kér, hogy felkeltett.
- Nem baj, neked szabad. - mosolygok kicsit energiatakarékosan, másnak lehet letépném a fejét érte - Amúgy is csak pihentem egy kicsit. Vacsi? - teszem fel a váratlan kérdést, rá jöttem, hogy éhes vagyok, mert bár főztem, enni elfelejtettem.

Miután letettem a rókát és a mellkasomba simult, elmeséli hogy milyen napja volt, figyelmesen végighallgatom, ahogy elmondja, hogy nem gond hogy nem nő a hasa. Ezt magyaráztam neki én is, de persze nem hallgatott rám. Figyelmesen hallgatom, aztán megsimogatom az említett testrészt.
- Mondtam én, hogy nincs baj. - mondom mosolyogva, és lehajolok, felhúzom a pólóját, és adok rá egy puszit. Ezek után a cipőmet a tárolóba viszem, ha a szoba közepén marad az én szememet is szúrja, másrészről Félix se biztos hogy tudni fogja mi az ábra. Ha a tárolóban van, ami tabuhely, akkor biztos eszébe se jut megrágcsálni. Vagy játszani vele, vagy valami. Szóval mindenkinek jobb.
Közben érkezik a kérdés, vacsi, mire a hasam türelmetlenül jelzi, hogy ő már ezen gondolkodik órák óta.
- Jól esne. Megterítek. - felelem, és indulok a konyha felé, miközben gombolom ki az ingem. Jennát tudtommal nem zavarja, ha félpucéran eszek, nekem viszont sokkal kellemesebb érzés, mint "munkaruhában".
- Mit főztél?- kérdezem kifelé menet, mire a konyhába érek már lent is van az ingem, lazán a szék háttámlájára terítem, úgyse veszem fel már holnap, hadd gyűrődjön. Mosásba megy, akkor meg nem mindegy? A hasam meg egyre csak türelmetlenkedik, egyre hangosabban jelzi, hogy toljak már befelé valamit, mert ez így nem lesz jó, meg fog sértődni. Ahogy az inget letettem kézmosás, piszkos kézzel nem nyúlunk tányérokhoz, és utána már veszem is elő a dolgokat, hogy terítsek. Jenna főzött, én terítek és mosogatok, legalábbis ez a terv, aztán meglátjuk mennyire fogja hagyni.

- Jó, de hallom kellett ezt olyantól is, aki tényleg ért hozzá. - a derekamra teszem a kezem amíg megpuszilja a szinte nem létező pocakom - Ne mond, hogy te nem aggódtál, egy kicsit se.
Ha férfi fejjel nem is, a helyemben ő is biztos kétségbeesett volna. Hiába rossz egy idő után, azért valljuk be, minden kis mama várja, hogy növekedjen a hasa és ha ez nem történik meg csalódott lesz, aztán jön az ijedtség. De úgy fest én lemondhatok a nagy nagy pocakról, amit később lehet nem fogok bánni. Közben Mich eltünteti a veszély zónából a cipőjét, közben feldobom a vacsi ötletet, úgy néz ki nem csak én vagyok éhes, egyértelmű választ ad a teste, fordulok is mosolyogva a konyha felé. Ő terít, hallgatással egyezek bele, amúgy is kijelentés volt. Útban a konyhába megkérdezi mit főztem, hát mindjárt megtudod, gondoltam magamba, de inkább válaszolok, én se szeretem ha valaki ezt mondja. a kaja komoly dolog, tudni kell mire készülj.
- Parmezános csirkét, főztem ki hozzá tésztát, de szendvicsként is eheted, ahogy jobban esik. - én utóbbi lehetőségnél maradok, azt kívántam meg miközben készült.
Amíg kezet mos, gondoltam kiveszem a kaját a sütőből, vissza raktam hogy ne hűljön ki. Aha, csak elfelejtettem, hogy még forró és kesztyűt kéne venni, de ahogy a forró edényhez értem, szisszentem, rögtön el is engedtem, ugrottam egyet hátra és megfogtam a fülem. A fülfogás egy hülye berögződés, állítólag az a leghidegebb testrészünk, "családi hagyomány" ha valami forróhoz érünk a fülünkhöz kapunk, ja, szerintem is hülyeség, de már bennem marad. Nézem a kezem, megégetni nem égetett meg, mármint külső nyomot nem látok, csak forró volt, lehet ha kiveszem se ártott volna semmit, csak fájt volna egy kicsit. Mindegy, hátra nézek, hogy volt e tanúja az ügyeskedésemnek, vagy be tudhatom ezt "titoknak", Félix elvileg mindent tud, vagy csak a hangra nézett ki, hogy mi történhetett. Ha Mich nem látta és nem kapok érte egy kis letolást, akkor nekifutok még egyszer, immár kesztyűvel a kezemen.

- Na jó, egy kicsit. - ismerem be, nincs értelme ilyen ügyben hazudni. Amúgy se szégyen, hogy aggódom a családomért, legalábbis szerintem. Család... de hamar hozzászoktam ehhez a szóhoz. Meg se várja szinte hogy feleljek a kérdésére a kajával kapcsolatban, a gyomrom korgására már mozdul is, mondjuk ő jobban hallja mint én, nem lehet titkolni ilyeneket előle. Megyek utána, mosom a kezemet, és pont végzek amikor hallom hogy felszisszen, odakapom a fejem, és látom hogy megégette a kezét. Megcsóválom a fejem, és már lépek is oda.
- Vigyázz magadra, kettő helyet csinálsz ilyeneket. - mondom, és reménykedek benne, hogy nem tévedek, és tényleg csak ketten vannak. Jézusom, mit kezdenék ikrekkel.
- Majd én kiveszem, hess innen. - legyezem arrébb, és megfogom a sütőt, hogy kivegyem. Annyira nem meleg mint vártam, szerintem csak hirtelen megijedt tőle. Lazán a sütő tetejére teszem, és kicsit szúrós, kicsit poén fejjel nézek rá.
- Legközelebb óvatosabban, szívem. - mondom, aztán folytatom a korábbi cselekvésem, azaz pakolom ki a tányérokat és evőeszközöket. Innentől már rá merem bízni a dolgot, de eszembe jut hogy az előbb nem válaszoltam.
- Légyszíves nekem tésztával szedj. - kérem meg, miközben a szalvétákat pakolom az asztalra. Úgy döntöttem adjuk meg a módját, a konyhapulton álló dísz művirágcsokorból kiveszek egy szál rózsát, és hosszúkás vázában az asztal közepére teszem.
- Már csak a gyertya hiányzik. - poénkodok.

Na ugye, nyugtázom magamban a választ, meg is lepett volna, ha ő egy kicsit se aggódott volna, olyan lett volna mintha nem is érdekelné.
Vacsihoz készültünk amikor egy kicsit megégettem a kezem, reménykedtem hogy nem látta, de pont kinézett a szisszenésemre, na b*sszus, hallgathatom. De már előre tartom a kezeim mutatva hogy nincs bajuk, de már mondja hogy most már nem csak magamra vigyázok.
- De nem történt semmi, csak hirtelen meleget éreztem és ugrottam egyet. - de már hesseget arrébb, hogy majd ő kiveszi, alap esetben rá hagynám, de most nem megy - Én is ki tudom, nem vagyok szerencsétlen, elég nagy sz*rban vagyunk, ha még ezzel se tudok megbirkózni. - állnék az útba, de hogy minek? Egy mozdulattal arrébb rak ha akar, mintha ott se lennék, súlyomból adódóan nem jelentek akadályt. Igazából ő se nekem, de ha jobban elkezdünk itt izmozni, sose eszünk. Úgyhogy csak karba tett kézzel támaszkodok a sütő mellett a pultnak és figyelem minden mozdulatát, persze morcosan. Minimum egy homlok puszi a vigasztalás ára, amiért vérig lettem sértve. Csak akkor vagyok hajlandó megmozdulni, ha megkaptam, gyerekes mi? De valamiért végig viszem, valami ezt hozza ki belőlem.
Na folytassuk amit elkezdtünk, kívánságának megfelelően kiszedem neki a kaját, le is rakom a helyére, utána össze rakom magamnak a szenyám és én is leülök az asztalhoz.
- Utána Félixet is meg kell etetni, de lehet előtt ráfér egy fürdő. - gondolkodok hangosan miközben nézem a szőrmókot, ahogy szigorúan a konyha ajtajának vonalán kívül ül, a körme épphogy, de érinti a küszöböt és onnan figyel és a száját nyalogatva beszimatol. Mielőtt megsajnálom és engedek a kuncsorgásnak, vissza fordulok az asztalhoz.
- Jó étvágyat! - és csöndben elfogyasztjuk a vacsit mint mindig, ha csak nem töri meg valami halaszthatatlan dologgal a csöndet.

Magyarázkodik, hogy nem történt semmi, és mutatja hogy nem volt meleg, de már késő. Ha már idejöttem, akkor megcsinálom, ismerhetne ennyire, hogy nem szeretek feleslegesen csinálni dolgokat, amit elkezdek, azt be is fejezem. Szerencsére nem kezd el harcolni, hogy ő akarja kivenni, hanem rám hagyja, ő a felnőtt most, de csak kicsit, mert azért durcizik egy sort a sütő mellett. Mindegy, engedett nekem és érettebb volt, ezért jár egy puszi.
- Bocsi. - mondom amikor elhúzódok, és visszaindulok teríteni. Szerencsére úgy tűnik nem haragszik nagyon - manapság ki tudja nála - és szed nekem is enni, úgyhogy neki is állhatunk a vacsinak, bár még megjegyzi előtte, hogy Félixet is meg kell etetni, meg füröszteni. Alapesetben az evés előtt válaszolnék, és beszélnénk meg ezt a dolgot, de most farkas éhes vagyok, úgyhogy bólintok, aztán kiszedek egy falatot, megrágom, és miután lenyeltem válaszolok.
- Van még mindene, ugye? Tényleg, holnap nem kell elmenjek boltba?- kérdezek vissza, azt nem mondom hogy segítek a fürdetésben, mert magától értetődő. Még akkor is, ha csak a rókafürdető mellett fogok ülni, és nézni ahogy Jenna csinálja, én már ezt is segítségnek hívom, meg lehet kövezni. Legalább ott vagyok mellette, és tudunk beszélgetni, nem?

Nem vettem részt a harcban, amúgy se lett volna fair kettő, egy ellen, hihi. De azért durcázok egyet, fél komolyan, felemelt állal várom a engesztelést. Nem kell sokat várni és nem is a homlokomra kapom, kicsit lentebb, és még bocsánatot is kér, na így kell ezt csinálni.
- Nem haragszokk!!! - mondom kicsit erőltetett durcás hangon, miközben fordulok a kajához, de azért mosolygok a "hajam alatt".
Végül sikerül helyet foglalni, ekkor veszem észre, hogy rózsa is van az asztalon, nem aprózta el és be is ugrik, hogy megjegyzett valamit gyertyáról, csak valamiért nem reagáltam, mostanában néha kihagy az agyam, nem úgy mint régen, pl a múltkor beraktam a cuccot a mikróba és elfelejtettem elindítani, aztán itt vártam a csodát és nem értettem mi van, beteg.
Közben elengedtem egy hangos gondolatot, ahogy bundást néztem, aki szigorúan betartja a szabályt, mi szerint ha eszünk, nincs mit keressen a konyhában, ügyes fiú. De Mich közben neki látott az evésnek, gondoltam majd utána folytatjuk, jó étvágyat kívántam és én is neki láttam. De hamarosan válaszol, kérdez hogy van e minden. Először csak bólogatok, majd a falat után válaszolok.
- Haza fele beugrottam botba, ami hirtelen eszembe jutott hoztam, de majd ellenőrizni kell. - remélem nem lesz leharapva a fejem mert haza mertem cipelni kemény 5 dolgot, jó, lehet 1-2 dologgal több mint 5 , jesszus.

Úgy tűnik tényleg nem haragszik, akkor ez csak áldurci volt, bár már tényleg nem lehet biztosra tudni nála, ezért inkább óvatos szoktam lenni, és engedékenyebb is lettem mint régen. Ez nem lesz jó, ha a gyerekkel is így fogok bánni, és elkényeztetem, az hamar visszaüt. Majd oda kell figyeljek, hogy ha megszületett a pici, akkor ne legyek ennyire könnyen befolyásolható. Szóval eszünk, a szokásunkkal ellentétben most megejtünk egy-két szót, és folytatnám is, de nem tudom, túlságosan is jól esik az étel, túl éhes voltam.
- Nagyon finom. - ennyit azért mondok amikor két falat között leöblítem a torkomat egy pohár vízzel, aztán folytatom is, sőt, ahogy végzek megyek szedni még magamnak.
- Ugye van még. - nézek rá csillogó szemekkel mielőtt felkelnék a székből - természetesen nem hagyom hogy ő szolgáljon ki - és már megyek is, ha tudok még szedni, akkor pakolom is a tányérra, aztán folytatom az evést, és ezt még egyszer megismétlem ha tudom, nem aprózom el, nagyon jól esik és tényleg jót főzött az asszony. Majd meg kell csókoljam a kezeit amivel ilyen jól tud bánni.

Nem tolt le, elengedte a füle mellett, akkor csak a nagyobb bevásárlásra vonatkozik a "tiltás". Később amúgy is lehet gondolt okozna, mondjuk erősebb vagyok mint egy átlag anyuka, meg tornázgatok is néha hogy ne lustuljak el annyira, azt mondták szabad, sőt ajánlott.
Innen úgy néz ki szokásos csendben folytatjuk, rá is kapcsolok a megszokott evési tempómra. A második szendónak ugrok neki, amikor megdicséri a főztöm.
- Örülök hogy ízlik!
Kérdezi, hogy van e még, de épp tele szájjal csak bólogatok, nem ugrok fel kiszolgálni, intézi magának. Gondoltam egy 6 személyes adag csak elég lesz kettőnknek, hát, pont elég lett, bepusztítottuk az egészet, de ebből főleg ő vette ki a részét. Már hátradőlve iszogattam a pohár vizet, amikor harmadjára ment szedni, akkor tényleg jó lett. Közben kicsit bambulok az ablak felé, amíg befejezi, ha felugrok rögtön pakolni az olyan izé, mintha siettetném, alig várom, hogy kikapjam előle a tányért. Adam nevelése, nem szereti, ha járkálnak körülötte amikor eszik, étteremben nyilván más. Ha befejezte, felkelek csak asztalt szedni. Ha hagyja elmosogatok, ha erősködik ezt is rá hagyom, most az egyszer és felülök mellé a pultra.
- Szóltam a dokinak, hogy ne mondja meg a baba nemét, de azt mondta ha akarná se tudná, szégyenlős volt a kicsi, nem engedett látni semmit. - húznám az agyát, hogy na, kik szoktak szégyenlősek lenni? Na? Na? De egyelőre elengedem. - Egyszer ha látott valamit, de az is nagy valószínűséggel csak a köldök zsinór. Viszont legközelebb rá kérdezek, úgyhogy erősen ajánlott a részvétel. - egyébként is akkor tud majd biztosat mondani, már ha megmutatja magát a baba.

Miután bepusziltam az egész adagot, ugrik fel, hogy leszedje az asztalt, de intek neki, hogy ne fáradjon.
- Te főzted meg ezt a mesterművet, az a legkevesebb, hogy én mosogatok. - mondom, és összeszedem a tányérokat, erősködök is ha kell, de végül csak hagyja, hogy nekiálljak a mosogatásnak. Felül mellém a pultra, és beszélni kezd a piciről, tényleg, dokinál volt, én meg nem is kérdeztem róla. Remélem nem vette úgy, hogy nem akarok foglalkozni vele, és nem sértődött be rajta - egyelőre nem úgy tűnik, de ki tudja mikor dobja le a bombát. Elmeséli hogy mi volt, hogy szégyellős volt a pici, nem látta a nemét, de legközelebb már tudni akarja. Bólogatok, ebben a témában nem akarok vitába szállni vele, ő az anyuka, szóval joga van eldönteni hogy tudja van sem.
- Rendben, ott leszek. - mosolygok amikor befejezte, és vissza is kérdezek. - Amúgy minden rendben volt vele? Egészséges? - teszem fel a komoly kérdéseket, remélem nem fog kiakadni, hogy nem nézem ki belőle hogy egészséges gyereke lesz vagy valami, hanem megérti hogy ezek olyan kérdések, amiket bárki feltenne, aki nem volt ott, és nem látta rendesen. - Nem hoztad haza a felvételeket hogy megnézhessem én is? - kérdezem ahogy befejezem a mosogatást, és kész vagyunk. Akkor, ha jól emlékszem, most jön Félix, a tekintetemmel már keresem is, hogy merre járhat, nemrég még az ajtóban volt.

Elindultam leszedni az asztalt, bepakolni a mosogatóba, mire rám szól, ahogy számítottam rá, hogy ő mosogat. Megadóan felemelem a kezeim és arrébb is állok, ma amúgy se vagyok annyira harcos kedvemben, szerintem még a szundizás hatása alatt vagyok egy kicsit. Csak felülök mellé a pultra és elkezdek mesélni mi volt még a dokinál, szerintem amúgy is tudni akart róla, legalábbis remélem, akkor már mért ne most dobjam be, hallgatás helyett. Igaz, mehettem volna addig Félixet intézni, de ha már itthon van nem akarok szét válni, mondom ilyen bújós szeretetmániás szörnyecske lettem. Ha ilyen lesz a gyerek is kamaszkorig nem fogom tudni "lerázni", nem mintha baj lenne, csak alapjáratom nem szerettem a fojtogatást, de lehet a saját véremtől máshogy fogadom majd és később majd azért fogok sírni, hogy milyen hamar felnőtt és már gáz ha puszit nyomok a fejére.
Szóval elmondtam mi volt, utalva rá, hogy milyen jó fej vagyok, hogy megvárom, hogy együtt tudjuk meg milyen színű legyen a babaszoba, de óva is intettem, hogy legközelebb tudni szeretném, már így is tülkön ülök, nem mintha annyira számítana, csak egészséges legyen, de akkor is. Azt mondja ott lesz, megígértetni nem fogom vele, mert nem ő tehet róla ha megint közbe jön valami halaszthatatlan, sajnos mi még mondhatni az előkelő második helyet foglaljuk el, ha mennie kell akkor mennie kell, nagy nehezen beletörődtem már nagyjából. Feltesz néhány további kérdést, jobb is mielőtt jobban elmerülök a gondolataimban.
- Aha, azt mondta minden eredmény jó lett, nem látott semmi rendellenességet, helye is van elég. - emelem ki az utolsó infót, igaz ez inkább nekem mozgatta a fantáziám, remélem későbbiekben is így marad - Főleg amiatt volt para, hogy nem tudni pontosan mikor lettem terhes és meddig bombáztam szegényt a tabival, de állítólag nem okozott semmi gondot. Remélhetőleg később is ilyen jó híreket kapunk. - mosolygok elégedetten, pocak simogatva.
Aztán kérdezi a felvételeket hoztam e, hogy ő is lássa, kicsit mintha úgy kérdezné kinézi belőlem hogy elfejetettem. Igaz, hogy kicsit szét vagyok esve néha, de a fontos dolgokról nem feledkezek meg,..még, de ez bizonyított, hogy nem én tehetek róla, szinte minden kismamával megesik.
- De, elhoztam, mondjuk csak pár folt látszik belőle, úgyhogy....-őszintén szólva, először nem nagyon tudtam mit kéne nézni, amíg a doki nem segített - de megnézheted. Most rögtön szeretnéd látni? - pattanok le a pultról, ugyanolyan fiatalos lendülettel mint várandósság előtt, na erről majd lefogok szokni úgy érzem, főleg ha már tényleg elkezd kerekedni a hasam. Még simán lakhatnék fent egy jó ideig, ha ilyen ütemben növekedek, a kutya sem venné észre, hogy terhes vagyok...de már nem költöznék vissza, jobb itt mert itt van az apja és van kihez bújni meg minden, megpusztulnék fent egyedül, garantált lenne a depresszió, vagy valami hasonló.

Elmondja hogy nincs baj a picivel, hála égnek... gondoltam, hogy ez a helyzet, de mégis jó érzés hallani kimondva. Megnyugtat, megkönnyebbülök egy picit, de aztán egyből visszajön a kétely, mi van ha legközelebb azt fogja mondani hogy valami baj van... de nem, elfojtom ezeket a gondolatokat, nem lehetek most olyan önző, hogy ilyenekre gondolok. Most az a dolgom, hogy stabil sziklaként mutassam Jennának hogy nincsen semmi baj, olyan támasza legyek mintha csak erre születtem volna, és nem érezheti rajtam, hogy bármikor is megingok. Szóval lerázom magamról ezeket az érzéseket, és boldogan mosolygok rá.
- Ez remek hír. - mondom, aztán felteszem a kérdést a felvételekről, mire egyből mondja, hogy persze elhozta, és meg is kérdezi, hogy meg akarom-e nézni most, mire megcsóválom a fejem.
- Szeretném, de előbb tudjuk le Félixet, tudod, kaját is kell kapjon a fürdés után, nem hanyagolhatjuk el szegényt. Majd ha megvagyunk mindennel akkor nyugiban nézzük meg, úgy hogy nem kell sietnünk. - mondom, szerintem így logikus, nem akarok csak leülni, és aha aha, 10 perc alatt átpörgetni aztán rohanni rókázni. Felelősséget kell tanuljunk, lassan szülők leszünk, félre kell tegyük néha a személyes érdekeinket, hogy azokkal foglalkozzunk, akik számítanak rá. Tudom hogy Jenna nem úgy fogja fel, de nekem valamennyire Félix is egy edzés az apaságra, sokkal jobban odafigyelek rá mostanában, szoktatom magam hozzá hogy gondoskodni kell valakiről.

Ő is örül, hogy minden ok, persze, hogy örül, ki ne örülne ilyen híreknek? Aztán feldobom, hogy megnézegetheti az ultrahang képeket, de eszembe juttatja, hogy most más dolgunk van, Félix, jaj tényleg. De nem mutatom, hogy kicsit megfeledkeztem róla.
- Oké, gyorsan meglesz úgy is. - remélem, mondjuk nem Félixen múlik, tűri a fürdést, muszáj neki, néha talán próbálkozik de hamar le tesz róla, amúgy is próbáltam úgy nevelni, hogy ne tragédiaként élje meg a fürdetést.
Veszek a kis baba kádját, engedek bele vizet de kénytelen vagyok a kádba tenni ha nem akarom szét locsolni a fürdőszobát, amikor letusolom róla a habot. Már látja, hogy valami készül és azt is sejti, hogy micsoda. Főleg amikor megyek érte, lapít az ágyában, nem ellenkezik, úgy mint amiket néha látok kutyáktól, hogy alig lehet beküszködni a kádba, nem, ő simán jön, de nem igazán szereti és ez rá is van írva a fejére. Most ölbe viszem oda és rakom a kis kádjába, szépen megáll benne, tűri ahogy lemosom, vigyázva, hogy ne menjen a szemébe a cucc, se a szájába vagy a fülébe, utóbbinál mondjuk jelzésképpen megrázza magát. Nem nyávog, nem izeg mozog úgyhogy gyorsan meg vagyunk, mondom én, hogy okos állat, tudja ha hagyja, gyorsabban végzünk. Ha lemostam róla a habot, veszem törölközővel az ölembe, mint egy gyereket és simogatom azon keresztül. Ha így elszabadul mindent összecsap és talán elkezdi beledörgölni magát a szőnyegbe. Leülök vele a kanapéra és finoman dörzsizem a törcsivel, nem kéne de még mindig nem tudtam megszokni úgyhogy közben nyomtam egy puszit a tiszta fejére.
- Na most már illatos vagy!

Eszébe juttatom a fürdetést, mostanában elég feledékeny, nem lep meg hogy kiment a fejéből, és már megy is engedni a vizet a rókának. Közben kapok az alkalmon, és összeszedem a ruháimat, mehetnek a szennyesbe, csak a nadrág marad. Vigyáztam rá, hogy ne koszoljam össze, és nem is izzadtam ma, ez még jó lesz holnap. Szépen felrakom a nadrágtartóra, és mehet be a szekrénybe, viszont most engedélyezek magamnak annyi trehányságot, hogy az övet benne hagyom, és nem húzom ki. Ahogy megvagyok felkapok egy rövidnadrágot és egy pólót, aztán megyek is ki, pont időben hogy lássam ahogy szerencsétlennel sétál Jenna a fürdőbe, úgy néz mintha a vágóhídra vinnék. Bemegyek én is, persze úgy hogy ne legyek útban, és nézem ahogy füröszti, illetve amikor megvan akkor odanyújtom a törölközőt, és sétálunk is ki a nappaliba. Miután leült a kanapéra, dobom is be a kérdést
- Na hol van a felvétel? - kérdezem kisgyerekes kíváncsisággal, tényleg érdekel, és bánt egy kicsit, illetve rendesen sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni Jennával a dokinál.

Én megyek előkészítem a fürdőt ő felségének, addig Mich átöltözik, kb egyszerre végzünk a két művelettel. Oda mentem az ágyában lapító szőrmókhoz, aki még adott egy gyenge hangocskát reménykedve, hogy meggondolom magam, de nincs szerencséje, egy kis fülvakargatás után, felveszem az ölembe, megyünk pancsizni. Erre a jelenetre ér ki Michael, látja Félix lemondó fejét, ahogy könyörtelenül viszem a fürdőbe. Beleteszem a vízbe, Mich követ minket, végig nézi a kínzást ahogy bevizezem szépen a bundáját és ügyelve a kényes pontjaira bedörzsölöm a samponjával. Nem kell fogni, nem fog kiugrani, várja, hogy lemossam végre. A végén a közönség nyújtja a törölközőt amibe beletekerem, még mielőtt elhagynám a fürdőt vissza fordulok.
- Kiöntöd a vizét, légyszi! - ha rá bólint, haladok tovább a nappaliba a szőrös gyerekemmel.
Érdekes amikor az ölemben pihen törölközőbe tekerve azt nem bánja annyira, elengedi magát, kis törölgetés után, úgy fekszik a fél karomon mint egy gyerek, pislog laposakat, őt most szeretgetni kell, mert jó fiú volt. Nyomtam egy puszit az illatos buksijára és üldögélünk még így kicsit, vakargatva a nyakánál, lassan viszont ennie kell. A büszke apuka pedig látni akarja az elmosódott foltokat amik elvileg a gyerekét ábrázolják. Mutatnék a fogason lógó táskára, de helyette átteszem az ölébe a törölközőbe csavart bundást, aki emeli is a kíváncsi fejét hova megyek. Kiveszek a táskából egy borítékot, oda adom neki, aztán visszaveszem Félixet, aki már félig kicsomagolta magát addig forgott. Ejj hát így kell rendesen fogni? Mi lesz ha aktív lesz a gyerek? Csak annyit látok már meztelen és fut csintalanul röhögve, szeretném élőben is látni ezt a képet egyszer. Hmmm, nem tudom miért képzeltem el ösztönösen egy kis fiút, biztos Michael állandó "tuti fiú lesz" megjegyzései. Félix is kíváncsian dugja a fejét, hogy mit nézünk, amikor Mich előszedi a képeket, húzom vissza, nehogy eszébe jusson megkóstolni.

A fürdetés végeztével átnyújtom a törölközőt, és Jenna már bugyolálja is be a kisállatot, hogy ne vizezzen össze mindent a lakásban. Persze ahogy elindul kifelé, még hátra szól, hogy engedjem le a róka vizét, mire természetesen bólintok.
- Okés. - nyomatékosítom, hátha nem látta, aztán elkezdem leengedni a vizet, illetve egy kis lefolyótisztítót is ráöntök, hogy a sok szőr nehogy eldugítsa a csőrendszert. Jobb megelőzni a bajt, mint megoldani, legalábbis ez az én mottóm. Utána a kádat is kimosom, nem akarom hogy maradjanak benne kis szőrszálak vagy valami, meg amúgy is, sokkal higiénikusabb, hiába tiszta lakásban tartott állat, mégis kivisszük sétálni és összeszedhet ezt azt, meg amúgy is, valahogy nyugodtabb vagyok tőle. Ahogy megvagyok, követem a többieket, eddigre már a kanapén ülnek, és én is melléjük telepedek, majd megkérdezem hogy akkor láthatom-e a felvételeket. Nem felel, csak az ölembe teszi a rókát, ösztönösen simogatni kezdem, nehogy megzavarjuk szegénykém jól megérdemelt pihenését. Persze mocorog, helyezkedik, hagyom is neki, nem akarom hogy úgy érezze megfojtom vagy ilyesmi. Ahogy visszajön a gazdája, egyből nyúl is érte, visszaveszi az ölébe, én pedig nézegethetem a felvételeket. A fény felé fordítom, hogy jobban lássam, de őszintén azt se tudom mit kéne nézni. Az biztos, hogy nincs semmi gyerek formája. Lehet hogy mutáns? Már most átalakult, és Jenna csak azért nem mondta, hogy szívasson? Rásandítok a szemem sarkából, nem, nem bujkál mosoly a szája sarkában. Akkor nem értem.