S.H.I.E.L.D. főépülete

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Két út
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín:
- SHIELD főépület, 412-es eligazító
Jelenlévők:
- Fisher eligazító tiszt
- Fuchida Kenjirou
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A hideg őszi napok, nem kedveznek a szabadban mászkálásnak, éppen ezért, a mai napon többnyire a dokumentációk befejezésével foglalatoskodom és a jövőheti beosztásom felvételét kell elintéznem. Amikor befejeztem az utolsó jelentést is, elindultam a szokásos útvonalon a 412-es eligazítóba, hogy a következő heti munkámról értesüljek. Amikor beléptem a protokollnak megfelelően tisztelegtem, bár egyelőre egyetlen számomra még ismeretlen ügynökkel találtam szemben. Névtábláján a Fisher név szerepelt, emlékeimben kutattam pár másodpercig, de nem sikerült emlékeznem senkire, akit ezen a néven neveztek volna. Sebaj, elég nagy cég a miénk, így biztos vagyok benne, hogy fogok még találkozni olyanokkal, akiket nem ismerek.
- Fisher ügynök!
Üdvözlöm, amikor az szintén köszön nekem. Majd helyet foglalok a széken és figyelmesen végig hallgatom a mondandóját, amiből hamar ki is derül a számomra, hogy két ügy közül választhatok. Ez aztán az újdonság, eddig többnyire közölték velem a feladat célját és kiküldtek teljesíteni, de nem állítottak választás elé, hogy melyik ügyet akarom magamnak. A teleport kivizsgálásának ügye, sokkal izgalmasabban hangzik, ráadásul valahol a múltamhoz is kapcsolódik, elvégre a Légióban beszivárgó feladatokat is elláttam. Ismerve azonban a páncélom, jelenlegi képességeit és felszereltségét, tartok tőle, hogy hiányosságokban szenvedek. Ha tényleg hadianyagot hoznának valahonnan a Földre, ott bizony komoly tűzerővel rendelkező rossz fiúk húzódhatnak meg. Nem mintha megijednék tőlük, elvégre a felderítés és kémkedés, valamint szabotálás valahol az én asztalom. Ugyanakkor, tisztában vagyok vele, hogy egy esetleges tűzharc megvívására a páncélom képtelen. Nem rendelkezem komolyabb tűzerővel a páncélomba építve, emiatt félő, hogy alulmaradhatok. Az nem csak azért problémás, mert ott hagyhatom a fogamat, hanem mert értesülnek róla a terroristák, hogy kiszúrtuk a tevékenységüket és ki tudja, hogy hová költöznek vagy mi lenne a következő lépésük. Már persze abban az esetben, ha valóban terroristákról és hadianyag csempészetről van szó. Valljuk be, a SHIELD-nek erre van komolyabb ügynöke is nálam, nem alábecsülöm magamat, mindössze élek azon jogommal, amit az előbb biztosított számomra. A megölt mutáns esete, viszont sokkal érdekesebb a számomra. Először is azért, mert még nem végeztem efféle feladatot, másodjára mert ráakadhatunk a rossz fiúk nyomára. Ha pedig megtaláljuk a fészküket, akkor egy sejtet semlegesíthetünk.
- Egy mutáns megölése, nem minden esetben könnyű. Sokkal nehezebb megölni egyet, mint egy nem mutánst. Spéci technológián alapuló fegyverrel, legalábbis egyszerűbb, mint mondjuk egy közönséges késsel vagy pisztollyal. Össze is függhet a kettő, bár ez egyszerű feltételezés. Mindkettőt nem lehet elvállalni?
Teszem fel a kérdést, látható jeleivel az arcomon annak, hogy teljesen komolyan gondolom. S bár határozottan nehezebb lenne a két ügyben egy időben nyomozni, talán mégsem lehetetlen. Az is előfordulhat, hogy egyik elvezet a másikhoz.
- Komolyan érdekel mind a két ügy, kíváncsi vagyok a részletekre.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Két út
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín:
- SHIELD főépület, 412-es eligazító
Jelenlévők:
- Fisher eligazító tiszt
- Fuchida Kenjirou
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Egy kaméleon nyugalmával nézem végig, ahogyan Fisher ellen-vizslat. Akárhogyan gondolkodom, olyan jellegtelen arccal rendelkezik, hogy az sem rémlik, hogy valaha láttam-e a Cégnél. Na mindegy, a magasabb beosztású ügynökök között, vannak ilyen jellegtelen arccal megáldottak.
- A körülmények árulkodnak róla, hogy terrorizmus volt vagy sem. Ez egyszerű helyszínelési munka, ha nem merült volna fel a terrorizmus, nem landolt volna az asztalunkon az ügy. Egy gyilkosság, az gyilkosság, ha terrorista követi is el, akkor is az. Ha videóra felveszi és felteszi a Youtube-ra és követeli a mutánsok jogfosztását, ellenben óránként kivégez egy mutánst, az terrorizmus.
Válaszolom arra, hogy meg kell állapítani, hogy terrorista cselekmény volt vagy sem. Természetesen nem felejtettem el azt sem, amit a másik ügyről mondott. A világ másik felén, meleg helyen.
- Nem terveztem mostanában nyaralni menni, de egy ingyenes, távol-keleti út felcsigázta a fantáziámat, ha még mindig választhatok, akkor legyen a fedett akció. Ugyanakkor érdekelnek a mutánsgyilkosság részletei is.
Csak kötöm az ebet a karóhoz, hogy ne hagyjanak ki az egyikből sem. Attól, hogy valakit meggyilkolnak mondjuk New Yorkban, még köthetőek a szálak a világ másik felén zajló eseményekhez. Nevek, személyek, bankszámlák, cégek és még sok minden köthet össze két, egymástól teljesen különböző helyen lezajló eseményt. Persze, előfordulhat, hogy tényleg nincs köze a kettőnek egymáshoz. Úgy, talán még egy ügynök élete is egyszerűbb.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Két út
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín:
- SHIELD főépület, 412-es eligazító
Jelenlévők:
- Fisher eligazító tiszt
- Fuchida Kenjirou
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Ahhoz képest, hogy az előbb még azt mondta, hogy nem elég nagy a biztonsági besorolásom az ügy részletezéséhez, igen hamar megkaptam az ügyet. Szomália.
Szomália, egy igen kaotikus ország, legalábbis, közel több évtizede hadurak versengenek és lövöldözik egymást a cafatokra szaggatott országban. Az ENSZ próbál nagy erőkkel segélyt juttatni a lakosságnak, de előfordul, hogy valamelyik hadúr, egyszerűen elhappolja a szállítmányt. Ez a rumli, még ha nem is lenne elég, most valakik fegyvert csempésznek egy teleport kapun keresztül és ki tudja, hogy kinek szállítanak. Ami nagyobb aggodalmat jelent, azt se tudjuk, hogy ki szállít. Légiós korszakomból, jártam Afrikában, nem egy kimondottan barátságos hely, ha arról van szó, hogy lövöldözésre kerül a sor. Egy teleport rendbetétele, fenntartása vagy megépítése sem kis pénz. Ebből az következik számomra, hogy komoly felszereléssel rendelkeznek azok, akik tudtukon kívül azt a feladatot kapták, hogy akadályozzák meg a munkám sikerét. Mielőtt azonban elindulnék összepakolni a felszerelésemet, átnézem az adatokat. Őszintén megmondom, ez nem az álom utazás, de ezt dobta a Cég. Az ingyen nyaralásra, pedig le kell csapni. Ahogy elnézem, Jemenből Szomáliába nem kis utat kell megtenni hajóval. Lesz alkalmam napernyős koktélokat fogyasztani és süttetni a hasamat. Számos dologra lesz szükségem, legalábbis azt hiszem, hogy nem lesz könnyű kiruccanás. Az első dolog a SHIELD, idevágó szervezetétől, adatokat kérjek arról, hogy miképpen lehet a legkönnyebben szabotálni egy teleport kaput. Én magam, nem értek az ilyesmihez, tehát szükségem lesz ezen adatokra. Szabotőrként ugyanis, nem feltétlen kell robbanóanyagot vinnem magammal ahhoz, hogy felrobbantsak valamit. Elég, ha tudom hogyan lehet túlterhelni, leolvasztani vagy csak egyszerűen használhatatlanná tenni. A helyszínen feltehetően úgyis találok majd kellő mennyiségű robbanószert és lőszert. Szükségem lesz ezenkívül egy zsebszámítógépre, kódtörő programokkal, ha vannak tervrajz adataik, akkor szeretném letölteni őket a SHIELD és a magam javára. Szerszámkészletre, a legmodernebb kézi eszközökkel. Persze egy szabotőr tökéletesen tud dolgozni egy egyszerű feszítővassal is, ha nincs éppen kéznél a legmodernebb csavarhúzó és fogókészlet. Egy fekete kezeslábasra is szükségem lesz, ami elsőre búvárruhára hajaz, azonban sokkal inkább egy speciális golyóálló öltözék. Természetesen SHIELD jelzés nélküli felszerelést viszek magammal. Fegyverként egy MP5S könnyű géppisztolyt, ami teljes mértékben megfelel az MP5-ös verzióval, csak ez hangtompítós. Három tartalék tárat is viszek magammal, ami szükséges lesz az őrség elhalkításához. Ezen kívül Szomália szóban forgó környékéről, a hírszerzésünktől próbálok szerezni beszámolót, hogy milyen csoportok vannak jelen, melyik terrorista szervezet lehet a helyszínen, ha szerepel köztük a Hydra, akkor kénytelen leszek magammal vinni a páncélomat is. Ezenkívül az útra tervezek magammal vinni 5000$ költőpénzt, kenő pénz és ki tudja, hogy mennyi mindenre szükséges "befektetési" alapként.

- Hey, Villóz! - megzörgette a fürdőajtót nem durván, mint egy Hydra hadosztály tette volna, de legalább olyan élénken, mint egy szélroham. - Akármit is csinálsz odabent, hagyd el, mennünk kell. Elindulok nélküled, majd utolérsz - kiáltja még be, de természetesen hazudik, mint a vízfolyás. Becsukja az ajtót, mintha tényleg elment volna, aztán a hátát nekiveti. Egy kicsit aggódik a kölyökért. Fiatal még, ráadásul újra elkezdődött a Murderworld, de őket egy egészen más ügyre szólították el... valamit valamiért. Nem ők határoznak erről, és Arcade után kutatni olyan, mint a tengert kimerni, végtelen és felesleges az ő szintjükön.
Jó lenne rágyújtani, de ebben az épületben már nem lehet, hát még az eligazításon, jobb, ha sanyargatja önmagát, mielőtt a körülmények kezdik el sanyargatni őt. Amíg a fiú előkerül megigazítja a szerelését, a bakancsban a kést, a nadrág súlyos övét, a zubbony ujját a helyére igazítja, elsimítja a rangjeleket a tépőzárakon, nem mintha olyan sok lenne, de a protokoll az protokoll, megköveteli a magáét katonáéknál.
A háborúra gondol. Csak így hirtelen és random, még jobban kéne az a cigi. Sok év eltelt azóta, de mégis, vannak dolgok, amik nem változnak, ellenség van, az emberek ölik egymást, legfeljebb a címke más, aminek a felszentelt jegyében teszik ezt. Jó lesz kifüstölni egy fészket. Ha már eggyel kevesebb a rontás amerika földjén, és csak egy kicsivel nagyobb biztonságban élhetnek, már megéri. Nem csak amerikának, de az egész világnak, ha van egy szervezet, ami képes azt üzenni, hogy a terrorizmus felszámolható. Vagy legalábbis igyekeznek.
- Ne hozz különösebben fegyvert, ez csak egy eligazítás - fogadja Valentinet, amikor előkerül, érzése szerint nem elég gyorsan. Valami baj lehet? Ugyan már. Tudna róla. Vagy sem. Akárhogy is, a figyelme a társon, akire alkalmasint az életét bízná, és előre látná, hogy ezt jól teszi. Nyitja előtte az ajtót, hogy az eligazítóba menjenek.

Leon épp azzal volt elfoglalva a gépe előtt, hogy a kikötői robbantásoknak nézzen utána. Néhányan a Murderworld-re voltak ráakadva, de az őt és a társát hidegen hagyta. Azt tudták, hogy nem sima CGI mert annak túl jó. Leon már gyerekként azt nézte, hogy a Nagylábnak van-e árnyéka egy videón. Szóval tudta, hogy ez igazi viszont a robbantás sokkal izgalmasabb volt számára. Azóta annak a gyereknek nézett utána meg a felvételekről a villámló nőnek. Ekkor szóltak neki, hogy eligazítás. Egy sóhaj és egy kösz kíséretében lezárta a gépét és szólt még Dominick-nak.
-Hé Murder eligazítás.
Ő is hasonló izgalommal zárta le a saját gépét és indultak el ketten az eligazítóba. Mindketten szívesebben maradtak volna a saját kis kutatásaik mellett. De ez van. A SHIELD számukra nagy lehetőségeket adtak viszont kicsit mindig is visszafogta őket.

Kezei a csempén támasztanak, feje csüggedten tartva, hagyja nyakába hullani a meglehetősen hűvös vizet, hogy lehűtse kicsit magát. Csak az élénk ajtózörgésre pillant fel, oldalra néz, mintha ugyan így az odakinti érzékelhetné a ráirányuló figyelmet.
- Mindjárt. - Mély sajnálatára nem elég hangos ahhoz rekedt, eldohányzott hangja, hogy ne nyomja el a másik sürgető kiabálása. Felciccen, elégedetlen nyögéssel zárja el a vizet, kissé dideregve lép ki és törölközik gyorsan, praktikusan, bár kevés életkedvvel, lapos pillantással tudatosul benne a bejárati ajtó csukódása. Átok türelmetlen német dög.
A fürdőszoba ajtaja másodperceken belül nyílik, de a kölyök nem jelenik meg benne, mire Heinrich kettőt pislant, már a hálószobából érkezik a motozás. Nyilván elárnyalt odáig a gyorsaság praktikusságának elvén.
- Oké, vettem. - Szól odabentről az érdes hang, alig két perc és a fiatal férfi hátrafésült, nedves hajjal, fekete egyenöltözékben, bakancsban jelenik meg. A derekán széles, súlyos fegyveröv alapfelszereléssel, szolgálati fegyverrel, az egyenruha nyaka magasra kúszik fel sápadt torkán. Az öltözék alsó és felső része egybefügg, akárha motorosszerelés lenne. Csalókán vékonynak tűnik a szerelésben, melynek épp a ruganyosság, gyorsaság, a lehető legkönnyedebb mozgáskoordináció a lényege. Valentine kifejezetten fürge alkat, a legtöbb erőnléti edzése is éppen ezt hivatott biztosítani.
- Van valami előzetes információnk? - Kesztyűs ujjai végigellenőrzik a fegyverzetét, a fegyvert a tokban, a késeket az övön, a kisebb táskákat szintén ugyanitt. - Murderworld? - Pillant fel társára futólag, ahogy kilépnek az ajtón. Kézenfekvő lenne őket küldeni a nyomozásra, végtére is az előző alkalomból már rendelkeznek tapasztalattal, még ha el is bukták. Ez a tény kissé megtépázta az önbizalmát.
Nem húzza az időt, gyors ütemben halad Heinrich-el az eligazító felé.

Vannak dolgok, amik nehezen változnak. 12 évig német volt. Aztán ő volt a "kis német" a cikruszban. Az Igazgató kizárólag németül és franciául beszélt vele, ráadásul voltak bizonyos, hm... elvárásai, amiket könnyedén teljesített, ha megmaradt annak, ami volt, mélyen belül valahol németnek.
De nem minden német Hydrás, ahogy nem minden amerikai liberális, vágnivaló baromállat, és hájfej turista valamelyik szép, európai városban, olyan helyeken, amiknek még van kultúrája és történelme. Távol álljon tőle a kultúrsznobizmus.
- Mint egy menyasszony - nem mintha valaha is látott volna kvázi teleportáló menyasszonyt, hovatovább igen férfias kivitelben, de azért piszkálgatni mindig megéri a másikat. Legalább nem lepi meg, hogyha valaki ennél komolyabban gázol a lelkivilágába, ami náluk azért gyakran előfordul. Elvégre ők a rosszfiúk rosszfiúi.
- Nem sok - végigpillant Valentine-on, a felszereléseit már rég nem kell összenéznie a szabvánnyal, mint a katonás időkben, de a szokásokat nehéz lekoptatni, főleg, amikor ennyire nem kerülnek semmibe. Megingatja egy kicsit a fejét a második kérdésre, nem egy látványos fejrázással skippeli a kérdés puszta létjogosultságát, némiképpen együttérző pillantást vet a másikra, miközben határozott, és hosszúra nyújtott léptekkel megindul. Nem siet, de ha időben odaérnek, akkor még el tudnak szívni egy cigit, mielőtt bemennek. Az eligazítások nagyon sokfélék lehetnek, bízik az informatív és rövid verzióban, de nem alapoz arra, hogy majd tényleg ilyen lesz.
- Hydra. A Murderworldöt amennyire tudom most az iskolák egy konferenciával próbálják megoldani, és nincs pánik, mert a kölykök teste otthon van. Tehát valami filmes-kollektív hipnózisos dolognak tűnik az egész - tájékoztatja Villózt, majd a fejével int, hogy a "dohányzásra kijelölt területetet" ugyan már célozzák be, ha már így útba esett. Gyorsan rá is gyújt, még oda sem értek, rutinosan hörpöli a füstöt. Le kéne szoknia. Már Valentine érdekében, egy kimutatás szerint nagyobb esélye van az embereknek párban leszokni.

Felhorkant a megjegyzésre még a szoba takarásából, a hangja előhírnökeként kúszik elő a résnyire nyitott ajtó mögül.
- Csak szeretnéd~ - gúnyos mosoly rándul a száján, igen messze van még attól, hogy komolyabban is vegye a beszólást. Elég ideje vannak együtt ahhoz, hogy mostanra hozzászokjon az ilyesfajta egrecéroztatáshoz, sőt. A saját akasztófahumorát és végtelen pesszimizmusát sem mindig egyszerű elviselni, dehát na. Valamit valamiért.
Csípőre teszi a kezét, lustán pillant a férfira kivárva a mustrát. Megfelel? Nem felel? Hát persze, hogy meg. Ruganyos járással indul meg Heinrich után, majd felzárkózva mellette. A léptei hosszúak, könnyűek, a bakancs kialakításának hála puhák és nesztelenek. Sötét pillantása a német arcára villan, megfeszül a szája, ahogy visszanyeli a feltoluló gondolatokat. Miért? Miért nem rájuk? Mert elbukták az előző alkalmat?
- Ah. - Hát persze. Hátrasimítja sötét tincseit, kelletlen pillantása a folyosó részleteire figyel a férfi helyett. - Értem, hogy miért fontos a Hydra-hadművelet... - Már amellett, hogy nyilvánvalóan sérti a hiúságukat ez a pofátlan hatalomátvétel. - De pontosan azért kellene csapatot vezérelni a diákokhoz, mert még nincs pánik. Mikor akarunk nyomozni? Amikor már megtörtént a legrosszabb? - Mert nyilvánvalóan megfog, inkább előbb, semmint utóbb. Feltétlenül meg akarják várni, hogy valaki tényleg meghaljon?
Megcsóválja a fejét, inkább ereszti a kérdést. Nyilvánvaló okokból kifolyólag nem tud igazán leszakadni róla, de lévén kénytelen lesz a jelen akcióra fókuszálni, mindenképp félre kell tennie egy időre. Ha visszatérnek és még nem történt előrelépés a kérdésben, talán kérvényezheti a kivezénylését...
Hüvelyk és mutatóujja közé csippenti a cigarettát, az öngyújtó apró lángja természetellenes mértékre növeli mögötte saját árnyékát. Élvezettel fújja az ég iránt a sűrű füstgomolyagot. Esze ágában sincs leszokni. Akkor sem, ha egy nap beledöglik a tüdőrákba.
- Tudjuk, kiket hívtak még össze?

- Mintha... - horkan fel. Ugyan mit adhatna még neki egy menyegző Villózzal, ami eddig még nem volt az övé? Nem sokat, de azért nem is volna teljesen közömbös, a játék tétje nem is kevés. Ki bírja tovább idegekkel ezt a kis játszadozást? Nem komolyabb a tét, mint hogy ki fog mosogatni legközelebb, vagy szalad el cigiért, amikor már kifogynak a készletek, és az apokalipszis lovasai kopogtatnak az ajtón.
Megfelel, meg hát, furcsa is lenne, ha nem tenné, saját kezűleg tanította a kiképzésen túl a gyorsaságra és hatékonyságra, ha kivetnivalót találna benne, már szidná, mint a bokrot, amiért szégyent hoz "öreg" fejére.
- Bebizonyították, hogy CGI. Innentől kezdve minden csapatvezérlés erőpazarlás, illetve olyan, mintha a saját hírszerzőiben nem bízna a szervezet. Ez már félig politika is - amihez ők aztán végképpen nem érthetnek. Túl sok gerincük és agyuk van hozzá.
- Ha kell az ember, hozzánk fognak küldeni, nyugalom. Nem rontottunk el semmit, nem büntetésből vagyunk leállítva, de minden tevékenység ezen túl már engedetlenségnek minősülne, és veszélyesen megszállottnak mutatkoznál az ügyben - még ha jó szándékból tenné is ezt Villóz, de hát... egyszer egy bölcs ember azt mondta neki, hogy az emberek csak abból tanulnak, ha meghal valaki előttük. És tényleg. De oly magasan van az ingerüszöb, hogy a legtöbben még akkor sem.
Szinkronfüstöl, mint két sárkány, vagy éppen vulkán, bár nem fenyegetnek senkit a kitöréssel. A nyelve hegyét rossz szokással körbefuttatja a füstszűrőn, soha senki nem szerette még utána szívni a nyálkás véget. Megrázza a fejét.
- Nem közölték.

Leon-ék épp elkapják a beszélgetés végét Heinrick és Valentine ügynök között. Leon pedig mint általában most sem bírja ki, hogy ne tegyen egy megjegyzést.
-Murderworld? Nem tudom, hogy ti miképp vagytok vele, de nekem már az első is gyanús volt.
Miközben beszél ő is előkeres egy száll cigit és nyugodt mozdulatokkal rágyújt.
-Kicsit túl jól meg van csinálva CGI-nek és nekem gyanús is volt, hogy azok a kölykök akik részt vettek benn mind ugyan úgy sérültek meg mint a játékban. Kivéve persze a kis csajt akit az elején szétrobbantott Arcade.
A szájába veszi a cigit és meggyújtja. A füstöt kifújja majd ugyan azzal a nyugalommal mint amivel eddig beszélt hozzáteszi.
-Szerintem a WAND ügye lenne ez. A kikötőben történt esetről tudtok valamit? Amúgy heló.

- Óh? - Kidugja a fejét a szobából, a résnyire nyitott ajtó mögül megvillan a sötét szempár, pofátlan mosolya fakó szellemkép a sötétben. - Azt hiszem ideje más társ után néznem, ilyen komolytalan szándékokkal nem bízhatok benne, hogy elég elhivatottan véded majd a seggem. - Teátrális sóhajjal húzza fel torkig a cipzárt, ahogy megindul belelép a szekrény árnyékába és a folyosón sétál tovább a férfi vetületéből kilépve. A dohányzóban aztán már egészen másféle gondolatok között tallóz. Már épp nyitná a száját a válaszra, amikor Leonék megjelennek. Széles vigyor terül el a képén.
- Murder és Scully, huh? - Találkoztak már jónéhány eligazításon, de aktívan még nem dolgoztak együtt. Azért hallott már eleget a problémás párosról. Hunyorgó pillantássál néz fel a (zúristenmiértilyenmagasez) vörösre, enyhén biccent.
- Ugyehogy. Köszönöm. - Cigit tartó kezével int a magas felé, ha még ők is így gondolkodnak, akkor nyilván nem csak az ő párosuk hülyesége ez. Na persze... ők a bajkeverők, hm? Lehet nem feltétlen jó ajánlólevél, de az ember, avagy mutáns ne válogasson, ha támogatókra talál.
Előzékenyen csihol lángot Leonnak, ha az elfogadja, akkor meggyújtja a cigijét.
- Csak reménykedem benne, hogy hamar túlesünk a politikai szarságon és időben felismerik, hogy szükség lenne ránk a diákok érdekében. Mindenféle megszállottság nélkül. - Pillant fel társára. Csak nemrég került ki az iskolából, egyszerűen nem megy, hogy ne viselje szívén a kölykök sorsát. Néhányukat még ismeri is az ottaniak közül. Akik elég fiatalok voltak, amikor ő végzett... igaz egy sem került be közülük Arcade beteges játékába, de ettől még nem lesz könnyebb.
- Az újévi? Vagy történt újabb? - Rebben vissza figyelme Leonra. Nem sok infó jutott el hozzá mostanság.

- Héhéhéh, Mr. Valentine, nagyon rossz következtetéseket von le, azt kell, hogy mondjam, kifejezetten érdekelt vagyok a segged védelmében - fúj egy nagyot annak a sóhajnak még, nem is rezzen az ijesztő közelségben megjelenő másikra. Régebben még a szemére hányt, hogy ne használja indokolatlan mennyiségben a képességét. Az idők folyamán belátta, hogy nincs értelme nem használni egy adottságot, ha az van. Mintha a szaglás, a hallás, a fogás, a lépés, a futás szabadságát tagadná meg magától az ember. Neki több van, mint másnak. Élhet vele éppen úgy, mint egy mosolygó lány a reggeli buszon, aki az életunt emberek arcába ragyogtatja a saját gondtalanságát. Joga van rá, és ő, Heinrich nem akar az lenni, aki elirigyli ezt tőle, és főleg nem akar képmutató lenni, hiszen ő maga is él a képességeivel, mindig és mindenkor.
Szereti az ilyen nagydarab embereket. Remek célpontot adnak a fegyvercső előtt.
- Hello, Gross, Estes - biccent a két férfinek, de nem kezel le velük, a német csak ritkán hívja fedőnéven a kollégákat, és még ritkábban személyeskedik. Egészen távolságtartónak hat a társa mellett, megcsóválva a fejét fújja ki a füstöt.
- Mindenkinek gyanús volt, különben nem vizsgálták volna ki. Az biztos, hogy CGI, hiszen a lány nem robbant fel. Olyan nincs, hogy valami túl jó CGI-nek, amikor ebben a modern pokolban már az emberek látszanak hamisítványnak a holokijezők csodaképei mellett. Az a kérdés az, hogy mi gyötri a kölyköket. Hallucináció? Hipnózis? Féreg az agyukban? - szólal fel a lelkesedés közepette, rápillant a fiúra. Biccent. Reménykednek benne. Valójában ő is. Jó lenne megoldani az ügyet. Már csak a megnyugtatása végett is, de ő nem rangsorol. Mindig az a legfontosabb, ahova küldik őket.
- Nemigen van hír, Gross. Titkosítanak mindent, mint mindig, amikor a lakosság megkérdezhetné, hogy "hogyan történhetett ez ilyen biztonsági előírások mellett".

Elmosolyodnak a nevükön mint mindig. Ez már úgy rajtuk ragadt, hogy soha nem tudnák lemosni. Villóznak megköszöni a tüzet. Heinrich pedig továbbra is marad a CGI hazugság mellett. Vannak akik nem is akarják meghallani az igazságot.
-Illúzió amiben tényleg megsérülnek a résztvevők? A csonttörés még csak-csak, de egy nyelv elvesztését már nehezebb megmagyarázni. Ahogy azt is, hogy miképp kerítették elő a vénembert akit elraboltak. De mindegy is.
Mosolyodik el. A német tudja jól, hogy mennek itt a dolgok. Ez a mindegy pedig azt jelenti, hogy a vezetőségnek mindegy. Egészen addig amíg egy gyereknek tényleg annyi nem lesz. Meg amúgy is Leon-t most a kikötői robbantások jobban érdeklik. túl sok a megmagyarázatlan dolog. Valentine ügynök kérdésére bólint.
-Tudtommal más nem volt.
A német pedig közli, hogy ő sem tud semmit. Leon kicsit elhúzza a száját. Ismeri jól ezt a reakciót. Féltik a seggüket mert ha tudnák mi történt akkor talán valakire rá tudnák húzni. Így pedig marad a HYDRA és a félelem. Baromság.
-Biztonsági előírások? Néha úgy vélem inkább azokat akarják védeni az ilyen titkolózással akik ki tudják ezeket kerülni. Pedig nem is kell hozzá született képesség. Néhány kütyü van olyan hasznos.

- Bizonyítsd. - Vigyorodik már a kis fakó árnylény az ajtón túlról. Képességhasználat terén meglehetősen engedetlen volt mindig is, az árnyi forma éppannyira lételeme mostanra, mint a valódi; a háborúban edződött vele, sok vére szárad árnyékának fekete, gyors kis kezén. Neki való volt a háború és mégsem. Túl sokat veszített benne, bár tagadhatatlanul megtalálta önmagát utána az iskolának és Heinrichnek hála.
Őt bezzeg szereti fedőnéven hívni, hm? Bár esetükben a személyeskedés sem éppen kizáró ok, valahol egészen biztos benne, hogy túllépik időnként az elfogadható határokról szóló kitudjahánymilliomodik cikkelyt.
Meghallgatja mindkét felet, aztán megvonja a vállát, mélyet szív a cigiből, természetellenes, sűrű árnyékok kisebb csoportja rebben szét a sötét hajszálak alatt a narancsos fénytől.
- Egyszer láttam egy sorozatot - (Ami valójában anime volt, de ezt sokkal cikibb bevallani) - amiben a kölykök fején egy NerveGear nevű sisak volt, amivel otthon az ágyukban fekve rákapcsolódtak egy virtuális valóságra. - A témába belemerülve gesztikulál, a saját fején mutatja, hogyan kell elhelyezkednie a sisaknak. - Normál esetben ez nem okozott volna bennük károkat, ám az admin meghekkelte a kütyüket és többé nem tudtak kilépni a játékból. A deal az volt, hogy aki a játékban meghal, az meghal a valóságban is, mert a szerkezet visszahat az agyukra. Plusz az elmemanipuláció olyan szintű beavatkozásáról, ahol pusztán a sérülés elhitetése fizikailag megjelenik a testen a második világháborúig visszamenőleg vannak feljegyzések, ha nem korábbról. Nem kizárható, hogy a gyerekek magán az eseményen fizikailag valóban nem vettek részt, de ettől még az kihatással volt rájuk és súlyos bűncselekménynek minősül. - Senki nem mondhatja, hogy nem foglalkozott nagyon alaposan a kérdéssel, de... hogyan is ne tette volna? Ahogy elterelődik a szó, ő maga inkább elcsendesül. Túl sokat pofázott egy gyors cigihez képest és most gőzerővel be kell hoznia a dohányos lemaradást, mielőtt rútul hátrahagyják a többiek. Bámulatosan gyorsan tud szívni, ha akar.
- Ez olyan, mint a gyártóüzemek. Ha valaki mindent az előírások szerint akar csinálni, végül egy marék semmi jön ki a szalagról. Vagy az sem. - Ez a személyes véleménye. Nincs olyan, hogy valami pöccre mindig működtethető legyen szabályzat szerint, néha... túlságosan is megköti a kezüket, míg az ellenfeleikét kevéssé, pedig valljuk be őszintén, nekik kellene megkötözve egy zárkában gubbasztani.
- Húzzunk bele. Lekéssük a kezdést. - Elnyomja a cigit a hosszúkás, álló hamutartóban, a füstöt fújja, aztán zsebre dugja a mancsait és megindul befelé. Megtartja a többieknek az ajtót, hogy bespurizhassanak mellette.

- Most? Itt? Elkésünk - pattog dühös hangsúllyal, de egyáltalán nem dühösen, csak olyan sürgetésképpen. Képzelje el Valentine, legyen kedves azt a bizonyítást most egyéb lehetőségek híján. Az ő fedőnevéhez egy bizalmas viszony társul. Barátság, megbízhatóság, az árnyoldalak ismerete.
- Nem mondtam illúziót - zavarja, hogyha valaki ostobaságokat próbál a szájába adni. Jó német létére nemigen tűrheti az ilyesmit, de ezek a fajta népek gyakran gondolják azt, hogy megengedhetik maguknak. Megcsóválja a fejét, nem megy bele vitába Grosszal, amíg ki nem józanodik. Meg még akkor sem. A figyelmét Valentine-ra fordítja, a fejét félrehajtva hallgatja a történetet, közben elszívja a cigit. Ő nem látta ezt a sorozatot, de hát van ennél jóval nagyobb bűne is.
- Jó példa erre az ördögűzés, már ha éppen ugye nem valami túlvilági entitás volt valóban, hanem a tömeghisztéria önszuggesztív pszichózisa. Márió és a varázsló, Thomas Manntól megvan valakinek? Rá lehet venni egy gyereket arra, hogy saját magában tegyen kárt - és onnantól kezdve már nagyon is valóságos bűnöst kell keresni, nem azon gondolkodni, hogyan volt lehetséges mindaz, amit a szemükkel elhitettek.
Túl sokat dolgozott a cirkuszban. Elnyomva a csikket gyönyörködik Villóz szívásképességeiben, mert az cool.
- Tekintve, hogy az előző AIM egy őrült asgardi kezéből omlott a fejünkre, valószínűleg igazad van. A legtöbb szabályt, ami szerint mi védjük az embereket olyanok hozzák, akik majd egy alkalmas pillanatban elpusztítják azokat. És ha ilyeneken gondolkodik mindannyian szépen megbukunk a következő pszichológiai alkalmasságin - unottá válik a hangja. Ő biztosan nem. Mindenféle profilja kiváló, és ha valakivel elégedett lehet általában az ember, akkor az ő. Minden szerénytelenség nélkül.
- Akkor nyomás, nyomás, nyomás - hessenti befelé a magasakat, maga mögött tudva Valentinet sorol fel az eligazítóba.

-Nem? Akkor bocs.
Villóz felhoz egy sorozatot. Az ötlet és a háttértudás hozzá tetszik Leon-nak. Egy pillanatra összemosolyognak Dominick-al hisz ugyan azt gondolják mind a ketten. Ez a srác is van olyan bolond mint ők ketten. A német is kifejti erről a gondolatait amikkel Leon egyet is ért. Nem véletlen mondta már az elején, hogy szerinte ez a WAND-ra tartozna. A Márió és a varázsló-ra is bólint, hogy igen ismeri. Bár túl sok örömét nem lelte benne. Politikai célzásokra magától rá sem jött volna. Leon a szabályokról szóló megjegyzésére adott válaszokból az is kitűnik, hogy nem két a szabályokat csak követő ügynökkel áll szemben hanem értik is a helyzetet amiben azok születnek és véleményük is van róla. Szereti az ilyen alakokat csak sajnálja ha pont ezért egyszer csak úgy döntenek nekik elegük van ebből. Bár ebből a kettőből ezt nem nézné ki.
-Ezért nem kell rajta gondolkodni csak tudni.
Nem beletörődni csak ismerni és ügyesen kihasználni a rendszert. A cigijének a maradékát elnyomja és ő is bemegy a német előtt.

- Mindig csak a kifogások. - Valahol benne vihog egy pimasz, neveletlen kis árnyacska, de olyan ártatlan képet vág hozzá, hogy nehéz lenne haragudni érte.

Bölcsen hallgat, míg társa javító intézkedéseket tesz a vörössel szemben. Elég gyakorlott már a témában, így zavartalanul folytatja saját mondókáját, amint az erőviszonyok elsimulnak.
- Jahm. Ráadásul a basic szintű agykontroll bárki számára elérhető. Kuruzslásnak tűnik, de az önhipnózis sem alábecsülendő sportág. - Sokkal többet volt kénytelen kutakodni ezekben a témákban, semmint valaha szerette volna, de kedvel nyomozni. A jó nyomozót jellemzi egyfajta megszállottság, amit ő azonban nem mindig engedhet meg magának, mint azt Heinrich oly bölcsen kifejtette. Ettől függetlenül is szeret a SHIELD kötelékében lenni. Egészen olyan, mintha lenne családja.
Nemet int a fejével könyvtémára. Sosem olvasott ilyesmit, aminek néminemű köze lehet ahhoz, hogy elég sokat kimaradozott az iskolából. Főleg a Bukás után. Esze ágában sem volt kötelező olvasmányokkal múlatni a drága idejét, amikor kocsit is szerelhetett pénzért...
Halkan nevet a pszichológiai alkalmassági kérdéskörére. Rejtély, ő hogy csúszott át rajta. A háború után nyilván alulról súrolta a Rorschach-teszt lécét, de még pont megkapaszkodott egy izmosabb szálkában. Nem fejti ki a többieknek vidámsága okát, inkább beengedi a kollégákat.
Az eligazítóban körbenéz, van-e valaki más rajtuk kívül, aztán leseggel egy székre. Teljességgel felesleges ácsorognia, ki tudja mennyi idő, míg mindenki idetolja a képét. Benyomja a telefonját és megnézi inkább addig a híreket. Csak hogy valami haszna is legyen.

Kaptam egy hívást, hogy eligazítás lesz, ezek után pedig letöröltem az izzadságot a homlokomról. Nem hajtottam túl magam, de azért eléggé leizzasztottam magam az edzéssel, amit a szigeten végeztem. Futás, repülés, futás, edzőgyakorlatok, igyekeztem olyan állapotban tartani a testem, amilyenben kaptam, sőt lehet, hogy azóta még tovább is edzettem azt. A repülés hűsített ugyan, egyben fárasztó is volt, viszont igyekeztem minél jobban elsajátítani ezt is, és ösztönösen mozogni a levegőben, ezért vettem be a repülést az edzéstervembe. Miután beérkezett a hívás, első dolgom egy nagyon rövid zuhany volt, hogy mégis kultúráltan jelenjek meg, aztán felöltöztem az egyenruhába, és már mentem is a teleporthoz, ami a SHIELD negyedbe vitt. Az eligazítóba érve láttam, hogy többen ideértek már, mire mosollyal az arcomon köszöntöttem őket.
- Szép napot kívánok. - majd leültem ha volt rá lehetőség, ha nem, akkor viszont a fal mellett álltam meg, és így várakoztam, amennyiben a társam jelen volt, úgy mindezt a közelében próbáltam tenni, mégis csak ketten vagyunk egy csapat.

A bölcs hallgatás mindig elnyeri a jutalmát, és miután a messzire szakadt Lemper letudta az okítást már le is higgadt, és a továbbiakban szelíd és kezelhető, mint egy bárány. Még mosolyogni is mosolyog.
- Hey, kuruzslás, mi, és az egész WAND-ot most minősíted át kuruzsló-szakosztállyá - és nem is jár vele messze az igazságtól. A kuruzslás pedig egy olyan dolog, ami életveszélyes.
Kénytelen lesz elolvastatni Villózzal a könyvet. Sőt. Könyvecskét. Novellácskát. Hallatlan! A szemébe kiül a fenyegetés: ezt babám hamarosan elolvasod. Egy dolog a hátrányos helyzet, és egy teljesen másik, hogyha nem is pótolja a jeles szerzők munkáit, főleg, hogyha azok szórakoztatóak is. Irgum-burgum. Behajtja a többiekkel együtt az elkanászodott kölyköt is.
- Üdvözlet - biccent Burtonnek már odabent, a kíváncsiság szikrája rögtön pofátlan vizsgálódásra hajtja. Egyszerűen csak egy angyalszerű lénynek jó ómennek kell lennie, főleg, ha az eligazítóban nincs egy darab fekete macska, bagoly, holló, varjú, vagy csótány sem. Nem mintha bebonás lenne..
- Üdv őrnagy - biccent a nőnek is, nem viszi túlzásba a formalitásokat, hiszen Dallas hangneme is elég közvetlen volt, a figyelmével immár őt tünteti ki. Még soha nem járt a Furyn, de rajta van a bakancslistáján. Éber arccal hallgatja, a karjait összefonja a mellkasa előtt, nem látszik rajta rosszallás, bosszankodás, vagy unalom. A feladat amilyen egyszerűnek látszik, olyannyira helyénvaló is elvégezni azt. Sajnos az orvostudomány sokféle fertő melegágya lehet, tudja ő jól, aggasztó, mit nem tesz a magabiztosság, a sikeresség és a hit a kutatókkal. Egészen el tudnak vadulni, brrr.
- Milyen munkakörben dolgoznak a mágiahasználók, mi a nevük és nagyjából merre találom őket a komplexumon belül? A hatékony munkamegosztás elvén a társam és én egyenesen ott kezdenénk a házkutatást, amíg a többiek a komplexum egyéb területein vizsgálódnak, így rögtön látni is fogom, ha esetleg készülnének valamire - legrosszabb esetben. Mindig a legrosszabb esetben. Bár a kérdést már csak félig címzi Dallasnak, mert közben Burtonre pillant, hiszen ő a kijelölt vezető, tehát ő fogja jóváhagyni, vagy elutasítani a tervet.
Az biztos, hogy távcsöves fegyvert házkutatáshoz nem visz.

felszerelés:

Jót mosolyog Leon a másik két fickón.
-Csak nem te is WAND-os vagy? Izgalmas ügyek szoktak ott lenni. Úgy hallottam.
A mágiaügyisek és a síkok kutatói mindig is a kedvencei voltak Leon-nak. Ott szinte bármi megtörténhet. Igazi neki való témák történnek ott.
-Jó napot.
Üdvözölte ő is a szárnyas férfit. Látta már korábban bár nem élőben. A robbantásoknál történt lövöldözésben ő is ott volt. Tomas Burton. A nyomozása során akadt rá a névre. Leon amihez hozzá tudott férni abból az esetből igyekezett minél többet megtudni. Ez pedig még könnyű dolog volt kideríteni. Össze is néznek Dominick-al. Érdekes véletlen. Pontosan érkezett Dallas őrnagy az eligazításra.
-Őrnagy!
Üdvözli ő is a nőt. Sajnos a Furry-n még sem Leon, sem Dominick nem járt. Pedig ez is a nagy vágyaik közé tartozik. Maga a feladat nem hangzik olyan izgalmasnak. Feldúlnak néhány labort és vájkálnak a számítógépekben. Keresnek valamit.
-Mi ketten Dominick ügynökkel megnézhetjük a gépeiket.
Közli ő is mi hasznuk van nekik kettejüknek.

felszerelés: