Times Square (Manhattan)

//Nem írtad, hogy szerelőlány, de rájöhettem volna a kép alapján. XD//

A nő mikor felfigyel rám, végigmér, ezt már megszoktam, elvégre kék vagyok, még ha mutáns lét már megszokott akkor is. A nő a kérdésemre persze választ is ad.
~ Hülye kérdés volt. Csak jobban meg kellett volna figyelnem és rögtön rájövök magam is.
- Oké, buta kérdés volt. Hú, szép járgány. Apám is hasonlókat szerelt régebben. Bár ha jól emlékszem ennél a fajtánál, sokszor volt baj a gyújtással.
Jegyzem meg, csak pedig a szemem sarkából megint észre veszem a magas nőt.
~ Te meg hogyan lógtál meg? Az a csávó nem a lassúságáról híres.
Gondolkodom, miközben várom, hogy a lány valamit reagáljon.

- Meglehet, hogy tényleg ezek az utolsók, de attól még szépek.
Ekkor érkezik meg a magas nő és furakodik közénk. Rögtön le is pattintana.
~ Mégis mi a fenét képzel ez magáról?
Egy fintorral válaszolok, de aztán kicsit arrébb állok, még hallótávolságba. Minden szavukat hallhattam így.
Pár másodperc múlva azonban valami becsapódott az autók közé. A lökéshullám pedig szinte mindenkit leterített a földre. Még szerencse, hogy a karommal tudtam tompítani az esését.
~ Őrszemek itt? Mi a csuda?
Kérdem magamban, majd amikor elül a füst 8 alakot pillantok meg. Akik egy kanadai zászlót szúrnak a földbe, majd mint valami Kolumbusz az egyik beleszúrja földbe Kanadai zászlót.
~ A francba. És pont most nincs nálam se pénz se telefon, hogy hívjam a többieket. Egyedül pedig nem lenne jó ötlet nekik menni. Ez nem az én napom azt hiszem.
Közben hallom ahogy a magas nő el akar húzni a szerelőlánnyal.
~ Na most mit lépsz Nikol? A tömegben senki se fogja kölcsönadni a telefonját, mert hamarosan kitör a pánik, a képességed pedig nem jó arra, hogy megvédd a civileket. Max csak arra, hogy a támadókat megijeszd, de sebezni se tudnád őket. Ó remek. Padhelyzet.

Csak kapkodom a fejem, mert a történések hirtelen gyors fordulatot vesznek. A szerelőlány feje felreped és nem hajlandó a magas nővel menni. És kissé hangosan is ellenkezik, minek hatására a kanadai 8-as felfigyel ránk.
Rögtön el is akarnak kapni valakit hármunk közül, bár elég erős gyanúm van rá, hogy én vagyok az akit akarnak. Az x-meneket nem igazán szokták kedvelni. Bár mivel nem vagyok benne biztos ezért, mikor a két alak felénk repül, egy majdnem embernagyságú főnixillúziót teremtek és a két repülő mutáns felé küldöm. Persze mivel én irányítom az illúziót megszabom neki, hogy színleljen támadást, de ne érjen hozzájuk. A lényeg az, hogy tartóztassa fel a párost.
~ Figyelemelterelésnek jó lesz.
- Futás lányok!
Adom ki a parancsot és én is rohanni kezdek, ha az illúzióm nem jár sikerrel és tovább támadnának, akkor végső esetben elrepülök, hogy növeljem a sebességem és ezzel megtudhatom, hogy engem akarnak -e egyáltalán. De ha erre nincs szükség akkor csak futok a háromfős csapatunkkal.

Az elterelésem sikeres és már be is futunk a tömegbe, a két minket üldöző franciául mond valamit, majd átrepül az illúziómon.
~ Na ne már, ennyire azért nem silányak az illúzióim. A nő tuti ismerte a képességemet.
Futunk a tömeggel amíg lehet, ugyanis mikor a páros megjelenik a tömeg úgy szétrebben, mint egy csapat lepke. Aztán az idő megfagy körülöttünk, de mi hárman mégis mozgásban maradunk. Mire épp csak felfogom a történteket, valami fehéren villan és a következő pillanatban már egy föld alatti lakásban találjuk magunkat.
- Ez meg mi a fene volt?
Kérdem, majd a társaimra tekintek. Ám amit látok közel sem tetszik.
- B@sszus, már értem miért kaptunk hadüzenetet Sinistertől. Ha jól sejtem te a lánya vagy. Jó nagy port kavartál csajszi.
Aztán a magas nő el akarja vinni ellátni a nőt. Majd amiket mond eléggé zavarosak.
- Bocs ha zavarok, de én is itt vagyok, és akár akarom akár nem már nyakig benne vagyok én is, szóval kérlek ne nézz levegőnek. Keressünk kötszert a lánynak, míg bekötözzük lesz ideje mesélni.
Mondom, majd megindulok a házban, hogy kötszert keressek, majd visszatérek a társasághoz ha találtam.
Odamegyek a nőhöz, majd elkezdem legjobb belátásom szerint ellátni a sebet, hacsak a magas nő nem ragaszkodik hozzá, hogy ő lássa el azt.

//Tudtommal csak egy szoba van, ha több, akkor vegyétek úgy, hogy akkor hallgatóztam.//

A nő értetlenül néz ránk, hogy még sosem erőltettük túl magunkat. Én pedig válaszolok is neki erre a megnyilvánulásra.
- Mert nekem a képességem vagy működik vagy nem. Szóval ha nincs elég energiám, akkor nem tudok illúziót kelteni így nem is erőltethetem túl magam.
Válaszolok, majd elkezdek zsepit keresni a szobában. Majd pár pillanat múlva ha kötszert nem is találtam, akkor legalább zsebkendőt igen és azt adta oda a lánynak,  hogy itassa fel a vérét azzal. Közben a magas nő minden szavát hallottam,melyek nem igazán tetszettek.
(HA volt másik szoba akkor csak a nő szavai után léptem be, hogy átadjam a zsebkendőt.)
- Figyelj, nem akarok beleszólni, de miért nem beszéltél őszintén Sziniszterrel, hogy te nem akarsz a lányaként vele maradni? Csak mert lehet azt hitte, hogy elraboltak téged és ezért üzent hadat Amerikának.
Mondom kissé már kedvesebb hangon, majd egy leheletnyi szünet után folytatom.
- Szerintem ha ezt nem mondod meg neki, akkor életed végéig üldözni fog akárhol is legyél. Mint látod, elég messzire elér a keze.
Mondom neki, a szememből együttérzés sugárzik, olyan hatást keltve,mintha csak egy baráttal beszélgetne.

Mikor a lány közli, hogy nem akar Apokalipszis bandájához tartozni nagy kő esett le a szívemről.
~ Még csak az kéne, hogy legyen Apokalipszisnak egy újabb harcosa. várjunk csak, szóval ezért volt olyan ismerős még régebben a nő, rajta van a körözési listán.
Mikor a nő felnevet, nem is kell csodálkoznom, elvégre 50%esélyem volt csak arra, hogy eltalálom, hogy a tudta nélkül ment -e el.
- Remek, akkor csak ezt használta fel oknak, pont mint az első VH. Támadni akartak és vártak rá egy indokot.
- Vannak szervezetek, melyeknél nehezebben találna meg. Vagy ha meg is talál, akkor nem tudna könnyen a közeledbe jutni. Mint például az x-Men, vagy a SHIELD. Bár az utóbbit nem ajánlom, mert ahhoz meg az kell, hogy valaki beajánljon, meg az mostanában nem is túlzottan aktívak, ami a rendfenntartást illeti.
Mondom és ha ez az alternatíva sem tetszik neki, akkor mondok mást.
- És mik a terveid? Oké, hogy elmenni, de hova? Mihez akarsz kezdeni. Én segíthetek kijutni. És szerintem te is tudod, hogyan.

Végighallgatom a két nő érveit, nem szólok bele, bár nagyon nem tetszik, hogy győzködni akarja Phobia a nőt.
- Hatalom, hatalom, mit is ér az. Egy ideig te diktálsz aztán mindenki az életedre akar törni. Sosem működött sokáig a diktatúra és soha nem is fog, mert mindig lesznek olyanok akik megdöntik.
- Az x-mennél nem hatalmi harcokat vívunk, hanem segítünk más mutánsoknak megtanulni a képességük használatát. Megvédjük a lakosságot, a megszállók ellen, hogy béke legyen, bár régebben ez sokkal könnyebb volt, míg a SHIElD is tevékenykedett. Ez egy összeszokott csapat, ahol kiállunk egymásért, és ahol nem fordítunk hátat senkinek, aki segítségre szorul.
Mondom el végül n is az érveimet. Közben pedig a szemem sarkából szemmel tartom Phoibiát, mert sejtem, hogy mikor leeesik neki, hogy x-men vagyok rám fog támadni, így felkészülök arra, hogy esetleg félre ugorjak előle, vagy a támadása elől.

A lány szavai fájnak, amikkel a szervezetemet illeti. A SHIELDet megértem, hogy szidja, mert nem tesznek semmit, de mi legalább próbálunk. ÉS ki beszél itt örökös háborúról, Magnetóék, azok háborúznak, mi csak védünk.
~ Apropó Magnetó brigádja, látom Phobának nem tetszik, hogy egy x-men-nel találkozott. Hiába is akarná tagadni látom az arcán.
A lány pedig arról papol, hogy egy másik föld is megjelent a közelben és arra akar menni. meg arról, hogy az ideje itt mindenkinek lejárt.
- Ha mindenkinek az ideje lejárt, akkor hogy lehet, hogy mégis mindenki azért küzd, hogy ne járjon le, hogy öve legyen a hatalom, vagy csak azért hogy túlélje, vagy hogy elérje a céljait. A menekülés nem megoldás. Igaz nem tudtuk megakadályozni Magnetó vírusát de valamit mégis sikerült elérni, már nincs ő uralmon és a vírus is eltűnni látszik. MI is elmenekülhettünk volna régebben, de nem tettük.
Phobia odalép a nőhöz és tovább kezdi győzködni, de szerintem nem lesz túl nagy sikere.
- Adhatod a szavad, de garantálni úgyse garantálhatod.
Fűzöm hozzá röviden, de többet nem nem fűzök hozzá a nő szavaihoz. Aztán Phobia engem kezd el győzködni.
- Ahhoz képest a kezdetekben jól ment. Lásd Xavierék. Nélkülük a mutánsellenesség sosem szűnt volna meg.
~ Ez hü**e.
- Kösz, de nem. Nem akarok egy hatalommániás bábja lenni.
Mondom miközben továbbra is figyelem a nőt, ekkor feltűnik, hogy valami van a kezével.
- Szerintem a kezeidet pedig jobb lenne ha lecsitítanád, nem akarok semmi balhét.
Mondom, bár én készen állok arra, ha a nő támad, akkor kitérjek előle. Ha valakinek a keze körül szinte vibrál a levegő az szinte sose jelent jót.