Times Square (Manhattan)

Phobia

- Ahhoz képest a kezdetekben jól ment. Lásd Xavierék. Nélkülük a mutánsellenesség sosem szűnt volna meg.
Kösz, de nem. Nem akarok egy hatalommániás bábja lenni. Szerintem a kezeidet pedig jobb lenne ha lecsitítanád, nem akarok semmi balhét.

- Annyira undorítóak vagytok. Ha rád nézek egyszerűen elönt a hányinger. Nem tudom megérteni miért hiszel még mindig abban ,hogy pont az X-menek győzhetnek? Már egy senkiházi kis mutáns is elverne titeket, mert fő a fegyelem meg a hasonló bolondságok nálatok....A kezeim meg jól vannak, mert ti bennetek patkányokban sohasem lehet megbízni. Én sem akarok balhét, de ki tudja mire vagy képes...

Hátrébb lépek Elisabeth-től és neki mondom:

- Rendben, ha így állunk ,akkor most már mindegy, beszéljünk nyíltan. Bocsáss meg az előbbi gondolataimért , de tudod nem sokra értékelem az életet, ez nem ellened irányul , ilyen a természetem. Meg amúgy könyörögni sem szeretek. Na de a lényeg. Mit akarsz édesem? Mert bár győzködhetlek itt nap estig ,de te nem gondolod meg magad. Meg mindig ellentmondasz bármit is mondanánk. Bizonyára tehát akarsz valamit, vagy van valami elképzelésed...Avass be micsodák a feltételeid. Akár köthetnénk kompromisszumot. Szóval mi a terved?


Nézek kíváncsian a lányra. És remélem van valami elgondolása. Mert különben miért tiltakozna ennyire minden ellen...Közben a kék lányt figyelem nem e ügyeskedik valamiben...

Mikor a nő ráförmed Phobiára újabb meglepetésre derül fény.
~ Telepata is. Mi van még? Teleport, örökkévaló, alakváltó és még telepata is. Hogy bír ennyi képességgel?
A nő tovább puffog és már amit mond kezd érthetetlenné válni számomra.
~ Thanos? Halál avatárja? Miről van szó? Egy kukkot sem értek ebből.
A lány aztán arról beszél, hogy milyen szívesen helyet cserélne Phobiával.
~ Nem értem miért jó egy bűnöző bőrébe bújni? Bár az élete elég zűrös most, bár az én helyemben legalább lenne családja és barátai. Igaz én nem szívesen cserélnék vele. Túl nagy ár a sok képességért ez a sok cécó.
- Akkor nézz bele az én fejembe, láthatsz az emlékeimben olyan embereket akik önzetlenül cselekedtek, még ha majdnem bele is haltak. Bennük találj hátsószándékot!
Ha belenéz az elmémbe, könnyen megtalálhatja az apámról való emlékeimet, aki elmesélte nekem a történetét és azt, hogy miként kémkedett anno a rendőrségnek mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, és azt, hogy miként mentett ki embereket a bűnözők karmaiból. De nem ő az egyetlen x-men akiről hasonló emléket találna az elmémben, és nemcsak mesélt hanem átélt emléket is.
Phóbia nyíltan a képembe vágja, hogy nem bírja a burám.
- Remek, mert én sem bírlak túlzottan. De vagyok annyira fegyelmezett, hogy ne kezdjek értelmetlen vitákba.
Ezek után phobia hátrébb lép a másik nőhöz és  hozzászól, ez úttal szintnek tűnik, és végre rátér valamire ami engem is érdekel.
- Tényleg a másik bolygóra való menekülést látod az egyetlen megoldásnak? Vagy van valami más elképzelésed is.
Kérdezem, miközben a fél szemem Phobián tartom, hogy ne esélye meglepetésből rám támadni.

Elisabeth inkább nem próbálkozik az emlékeimben való kutakodással, nehogy kisüsse az én agyam is. Én csak bólintok, és magamban kissé meg is könnyebbülök, nem lehet kellemes mikor az ember fejében turkálnak.
Aztán a nő hozzám akar érni, eleinte nem értem miért, de amikor meglátom mi történik a kezemmel mikor hozzáér, kissé elcsodálkozok.
- Ezt meg hogy? Hű, csajszi, Magnetó, meg Apokalipszis elbújhatna melletted. MI mindent tudsz még?
Kérdem elvégre mi értelme lenne nem kimondani gondolataimat, ha úgyis tud olvasni bennük.
A kezem visszaáll normálisra amint a nő elengedi azt.
A következő pillanatban megremeg a csatorna és Hallom, hogy valakik a közelbe érkeztek.
~ Hol van Apa, amikor el kéne tünni?
Phobia már biztatja is Elizabethet a teleportációra, én a nőhöz érek, nehogy aztán itt hagyjanak egyedül.
- Tűnjünk el innen.
Mondom, ám ha a lány nem teleportál, akkor felkészülök az esetleges védekezésre vagy támadásra.

A nő közli, hogy nem tud teleportálni csak óránként.
~ Ó remek, akkor muszáj lesz szembenéznünk azzal ami ide jön.
Mondom és már fel is készülök az esetleges védekezésre. A karjaimat magam elé kapom így mikor a fal megroppant a szilánkok nem a fejem karistolták hanem a karomat. Bár ez is eléggé kellemetlen érzés.
A robbanás után a karjaim leemelem, a por elül és megpillanthatjuk a fekete fehér párost akik eddig követtek minket.
- Ti meg hogy a fenébe találtatok itt rá?
Teszem fel a költői kérdést miközben felkészülök az esetleges védekezésre és arra, hogy Elrántsam Elisabethet is ha erre lenne szükség.

Phóbia is védekező állásba áll fel mellém és együtt várjuk, hogy elüljön a por. A füstből elő is lép az ismerős testvérpár meg valami Csubakka is.
Phobia köszön nekik, bár gondolom ne szívélyes üdvözlési szándékkal. A páros válaszol és az arcukon a meglepettség tükröződik, nem pedig a hari kedv.
~ itt meg mi van? NEm támadnak, de azért berobbantották a falat. Szép kis belépő.
Véleményük szerint félreértés van. El is mondják miért én pedig kérdőn nézek rájuk. Phobia már fel is teszi az engem is foglalkoztatott kérdést majd én is Elizabethez fordulunk.
- És a másik fő kérdés, te hozzá haza akarsz -e menni egyáltalán?
Kérdem, miközben a nő vonásait fürkészem, hogy meglássam az őszinte reakciót.

//bocs night ...problémák voltak házam(gépem) táján...DD //


Phobia

Na látom teljesen sikerült félreértenem az egészet. Gratulállok magamnak, ez igen.
A francia és Elisabeth teljesen nyugodtan beszéltek egymással, szinte biztos voltam abban ,hogy nem most látják egymást először. Most hogy tisztáztuk a helyzetet...ekkor meghallottam az April nevet, mi több a Szövetséges Államok és az elnök nevét is. Sajnos arcom reflexszerűen válaszolt, szám és egész arcom keserű utálatba ment át. Nem tehetek róla ezek a dolgok mindig hányingerrel töltöttek el. Utána persze megpróbáltam visszacsorbítani az undort arcomról....félig talán sikerült.

-Nos mivel én nem vagyok gondolatolvasó és nem szeretek totózni, mi lenne ha elmondaná mire gondolt....hölgyem

Ez az utolsó szóhoz egy kis mosolyt is szerettem volna erőltetni az arcomra, de nem vagyok az a szívélyes típus úgyhogy elég érdekesen sikerült mind a hangsúly, mind a nézés.
Sajnos ha akarnék sem tudnék rájönni...most gondolhatok ilyenekre hogy jobb lenne, ha meghalna vagy jobb lenne ,ha meg sem született volna vagy jobb lenne, ha elteleportálna esetleg velük menne. De nem tudom melyik variáció állt fenn...

// Semmi gond, mostanában én is elfoglaltabb vagyok.  //

Hivatalosan is elismerhetem, hogy elvesztettem a fonalat.
~ Biztos, hogy ugyanazzal az emberrel beszélünk, aki nemrég el akarta Elisabethet kapni?
Egyre több a szál és minden kusza, de a nő magyarázata alapján kezd lassan kibogozódni a szál.
A név ismerős, sőt tudom is, hogy kiről van szó. Nem a tisztességesebb nőről, de mindenkinek megvan a maga keresztje.
A magyarázat után egy lesütött szempár és egy sejtelmes mondat következik, amit sem én sem a hallottak alapján Phobia sem tudunk hova tenni.
- Támogatom Phobiát. Nos? Mi is lenne a legegyszerűbb?
Már sejtem a választ, de nem akarok farkas kiáltani, ha nincs rá biztos okom.

// Bocs, hogy csak most válaszoltam.  //

A nő kimondta az egyik nekem legkevésbé tetsző lehetőséget.
~ Látom ők nem akarják megtenni és én sem. Mindig van más megoldás mint a halál.
Még ki sem mondom a gondolatmenetet mire a csapat szinte azt kéri, hogy tettessünk harcot, majd mintha legyőztük volna őket tűnjünk el Elzabethhel.
Phobia már aktiválja is magát és már túl élethűen csinálja a dolgot. már azt hittem, hogy én nem vagyok a terveiben, de a jelek szerint mégis.
~ Majd ráérünk később veszekedni, hogy nem fogom hagyni, hogy elhurcolja a lányt Genoshára, hacsak ő nem akarja. De egyenlőre velük kell mennem.
Én csak bólintok phobia kérdésére, majd ha Elizabeth nem támadja meg őket, akkor én egy füstbomba illúzióját dobom a földre ami elárasztja a helységet, így van esélyünk kimenni azon a lukon keresztül amin a társaság bejött, anélkül, hogy rögtön követhetnének, minket, mert a sűrű füsttömeget ami az illúzió megszűnésével jár még így is el kell oszlatniuk, ha látni akarnak.

A rögtönzött túszos szökés sikerrel járt, a hármas nem követett minket, bár nem hiszem, hogy csak a füst miatt nem követtek. Elizabeth mond valamit Phobiának mire a lány belelő egyet a plafonba, ami recsegve ropogva omlani kezdett, rögtön rohanásba is fogtam, nehogy rámessen a törmelék, a ropogás után hirtelen egy robbanás jön egy nagy lökéshullám kíséretében ami a földre küld mindhármunkat.
Phobia puffog és kivételesen egyet értek vele.
- Nyugi, nekem sincs sok kedvem hozzá.
Mondom, majd futok a lányok társaságában el a helyszínről, még mielőtt a többi kanadai is megjelenne.
Miután jó messze értünk, vagyis megbizonyosodtunk róla, hogy biztonságba értünk, csak akkor szólalok meg ismét.
- Egy kérdés phóbia. Ugye tudod, hogy nem hagyom hogy elhurcold majd Elizabethet ha nem akar csatlakozni hozzátok. Szóval hagyd, hogy ő döntsön merre akar menni ezután.
Mondom, majd felkészülök, hogyha a kijelentésem nem tetszik a nőnek, akkor kitérhessek a támadása elől. És mivel már láttam mit tud, így nem ér majd meglepetésként.

//Nyugodtan menjen le 1-2 szabadkör, amíg megbeszélitek egymás között, hogy hova is akartok menni innen, mik a terveitek. Jelenleg nem tudnék sokat írni, csak annyit, hogy elértek a csatornának egy nyugodtabb részére. Lizzy bármilyen ötletre vevő egyébként, amiben nincs benne, hogy valamelyik csapathoz menjetek. Figyelem amit írtok, aztán ha úgy látom, hogy végeztek, vagy szóltok, akkor kaptok következő tényleges körváltást.//

Phobia nem is titkolja, hogy ráhibáztam a szándékára. Örömmel hallom, hogy lemondott eddigi tervéről, bár igaz ebben Elizabeth erejének nagysága is közrejátszik.
Phobia még egyszer Elizabethez fordul, gondolom arról, hogy meggyőzze megint. Aztán visszafordul hozzám egy kérdéssel és már fel is dobott egy ötletet.
- Mexikó nem rossz irány, de ha nem akarja, hogy az apja rátaláljon akkor valahova máshova kell mennie. Ahova követni sem könnyű, Mondjuk Vadföldre, bár nem tudom, mennyire tetszik az ötlet Elizabeth. Mit gondolsz, neked van ötleted? mármint azon kívül, hogy csak el innen?
kérdezem a lánytól, miközben a környezetünket figyelem, hátha nem maradtak volna le eléggé az üldözőink.
// Javítva.//

Phóbia tovább Érvel Mexikó mellett, de én nem vagyok hü**e, hogy beleegyezzem a dologba.
~ Ez most teljesen hü**ének néz?
- Phobia, mintha nem tudnád miért nem akarnám, hogy Mexikóba menjünk. Az egyik ok, hogy az Manetó területe. Kettő, ott Elizabeth mint egy újabb Magnetó báb élhetne tovább. Három, amit én oda belépek, vagy megszoksz vagy megölünk választás elé fogok kerülni, mivel ha elfelejtetted volna én egy x-men vagyok.
- De ha ennyire rossz ötlet lenne Vadföld akkor ott van Még Marokkó. Az is biztonságos lenne Elizabethnek.
- Te mit gondolsz?
Kérdem Elizabethtől.

//Jöhetsz Nefi.//