Dzsungelek

Heiwanna Miin Klodov

Korra pillantok a válasza után, majd elmosolyodok rajta, hát igen, ő még nem beszéli a közös nyelvet se, így ha bármi miatt nem fordít a fordító, akkor meg van lőve ebben a csillagködben. Én még talán elbeszélgetek vele, ha felidézem a tanulmányaimat és az ott tanult nyelveket, amiket olyan túl sokat se használtam azért. Ez is csak egy szép gesztus volt csak, hogy fordító nélkül beszélünk a meggyőzendő féllel, így talán jobban meggyőzhető, főleg, ha ismerjük a szokásaikat is, és így nagyobb hatást is érhetünk el. Van mikor az ilyen apróságok azok amik többet segítenek, mint hinnénk. Miután már a sisak is rajta van, és úton is vagyunk szólok hozzá ismét.
-Csak annyit mondtam, hogy Barátságosabbnak látszol sisak nélkül – eresztek meg egy kedves mosolyt felé, majd előre nézve haladok tovább.
Útközben Ravohrara néztem a kérdése után.
-Egyenlőre úgy fest, hogy azt nekünk kell megtalálnunk, mert ha lett volna ilyen irányú információ, akkor jó eséllyel kikérték volna a helyiek engedélyét talán. – szólalok meg elgondolkozva egy kicsit, miközben az ég felé emelem a tekintetem nem egyszer, majd csak előre nézek kissé jobban elgondolkozva, hogy ha jobb idő lenne, mennyivel könnyebb lenne, egy kicsit elválva a csapattól keresnem, fentről, hogy talán onnét látok e valami olyat, ami alapján megtalálhatjuk a településeiket, amik a közelben lehetnek, ha csak nincsenek annyira jól álcázva, hogy nem vehető ki. Azonban az idő erre nem volt alkalmas, így ez egy elvetélt terv volt, már alapból. Felhős és párás levegő, ami annyira nem zavart egyenlőre legalábbis, de ha neki áll szakadni, akkor eléggé ázott lesz a csapat az már biztos, mire sikerül egy kis tábort felhúzni. Ahogy lassan elérjük a célt, úgy nézek körbe, majd a romfalakhoz sétálok végig nézve rajtuk.
-Mennyivel könnyebb lenne fentről végig nézni a helyet, és gyorsabb is – szólalok meg csendesen, miközben körbe nézve tekintetem keresi azt amit rejt elölünk a természet. Előveszem a feljegyzéseimet és bele olvasgatok.
-Szerintem keressük meg a fő templomot, és onnét kiindulva talán több lehetőségünk lesz. Főleg, ha figyeljük a nyomokat is, és akkor legalább megtudjuk, hogy járnak e mások is erre gyakrabban, meg talán utána követhetjük is azokat egy település felé. – mondom nyugodt hangon, majd indulok meg lassan arra amerre a következő nyomot látom, közben azért a talajt is jobban figyelve, hogy állat, vagy más nyomokat látok e. – Azért nézzünk fedettebb helyet is, ha a nyakunkba szakadna az ég, akkor legyen hova behúzódnunk is – teszem hozzá, a többiekre nézve, bár nem olyannak tűnnek a többiek se, akiknek nagy gondja lenne némi esőtől.

”Felszerelés”:

Ez az út már távolról sem bizonyult annyira kellemesnek, mint a táborhoz vezető utunk. Valószínűleg nem gyalogszerrel jártak a tudósok, mert ösvényeknek nyoma sem volt, így hát nekünk jutott a gyomirtás feladata. Ilyenkor nagyon jól jön egy fénykard, hiszen a lehető legegyszerűbben lehet vele lemetszeni az ágakat és indákat. Mire megérkezünk az első romokhoz, már rendesen ég a karom és eléggé fájnak a lábaim is. Keresek is egy jó kis helyet, ahová leülhetek és kifújhatom magam, közben szétnézek. Számomra nincs sok érdekes dolog itt, csupán néhány fal és ház maradványa, de egyéb semmi.  Gondolom nem ezért a pár kődarabért jöttek ide a tudósok, így valószínűleg mi is hamarosan tovább állunk. A romok mögött az erdő csak még sűrűbb, így egy igazi kihívás lesz, ha arra megyünk tovább. Bár ez nem szabadna, hogy problémát okozzon nekem, hisz jedinek készülök, így nem bukhatok el most és a közeljövőben se, mert akkor az egész életem hiába való volt és a testvéremet se tudom megmenteni. Ha az erő velem van, akkor továbbra se lesz semmi probléma és kibírom a további utat is.
- Most merre megyünk tovább, vagy esetleg még tanulmányozni szeretnétek a romokat?

Felszerelés:

//Bocsánat, de tegnap technikai problémám volt, nem volt egész nap netem, így nem tudtam kört váltani... pénteken lesz új kör, elnézést.//

//Szombaton lesz új kör.//

Heiwanna Miin Klodov

Figyelem a többieket, hogy mit is mondanak, bár az tény, hogy a figyelmem nagyobb részét kapja meg a hely, régi romok, vajon mit mesélhetnek a népről, akik itt éltek és azokról, akik most itt lakhatnak? Azonban nem kell olyan sokat keresni, azokat, akikkel találkozni akartunk, és ahogy felbukkannak csak Korhoz lépek és ha csak mozdulatot látnék, hogy emelné a fegyverét egy látszólag lágy mozdulattal állítom meg. Azonban ő érezheti, hogy nem olyan gyengéden tartom, de nem nézek rá, hanem arra, aki még megjelenik, és felé fordulva lépek egy kicsit elengedve a fegyvert remélve, hogy Kor értette a nem épp gyengéd, de nem túl látványos utalást, majd hajolok meg én is.
-Üdvözlöm, és elnézésüket kérném, békével érkeztünk önökhöz, nem ártó szándékkal, így nincs miért tartaniuk tőlünk. Ahogy a Mester említette, szenátor asszony a kialakult helyzet miatt érkezett ide. – mutatok Ravohra felé, miközben nyugodt hangon beszélek, majd folytatom. – A részemről azért érkeztem, az önök bolygójára, hogy megismerhessem a helyi szokásokat, kultúrát, amennyiben a jelenlétünk nem teher az önök számára, és eme tudás felhasználásával segítsem azt, hogy a megszerzett tudást megosztva elkerülhessük az ilyes fajta félreértéseket, azzal, hogy az ide érkezők tudják, hogy mit nem szabad, és esetleg hova nem szabad menniük. – fejezem be végül, kedves, nyugodt hangon. Nem nagyon zavartatom magam a fegyverek miatt. HA nyugodt marad a helyzet, akkor Q’ayem se fog semmit se tenni, mert nem lesz olyan ok, ami miatt védenie kell. Ráadásul talán a helyiektől nem csak tudást kaphatok, hanem olyan italt is szerezhetek, amivel lekenyerezhetem Kort is, miközben Ravohra tárgyalhat nyugodtan.

”Felszerelés”:

Mivel nagyon rászokott a társaság, hogy 8 naponta ír 1x a 4 helyett… bevezetem a kövi körtől a Raten által kitalált szabályt, ami azoknak kedvez, akik írnak rendesen. Szóval, ha a játékosok miatt nem tudok írni, akkor az is körnek számít, így mindenki számára kimaradt körnek – aki nem írt ofc. Viszont aki írt annak a kimaradt és az azutáni kör is úgy számítódik, mintha írt volna (révén nem tud 2x írni, de mivel írt rendesen így beszámít). Ez talán ösztökéli a társaságot és igazságosabb lesz az 50%-os szabálynál is…

Heiwanna Miin Klodov

Figyelem a vezetőjüket, és néha oldalra pillantva a többi nőt, majd vissza a vezetőre, miközben nyugodtan hallgatom azt amit mond. Valahogy nem lep meg azon álláspont amit képvisel, és nem is okolom érte egy kicsit se. Az már most látszik, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, hogy meginduljon eme tárgyalás, és közelebb is jussunk ahhoz, hogy békés megoldásokat keressünk.
-Elnézést kérem, ha rosszul tudom és javítsa ki a tévedésem, ha így lenne… – kezdek bele eléggé nyugodt hangon, kedvesen - …csupán pár éve élek eme csillagköd szép világában, azonban ha jól tudom, az önök bolygóján a Köztársaság népei is egy ideje itt élnek. – figyelem a vezetőjüket, és remélem, hogy ad esetleg olyan választ is amin segít tovább lépni, ha kioktat az se baj, azonban nem tűnik megoldhatatlan eme helyzet, csak egy kis idő kell és higgadtan… Ravohra felé pillantok szavai hallatán …átgondolni…
Legszívesebben egyik mancsomba temetném bele a pofim, ahogy hallom amit mond, majd próbálok hozzá jó képet vágni és úgy, hogy ez nem lep meg annyira. Kor felé pillantok egy kis fejrázással, majd végig nézek a csak nőkből álló csapaton, és valahogy azaz érzésem van, hogy közüllünk nem lenne sok esélye senkinek se Morwent leszámítva.
Kor jó harcos, de inkább lövész, Ravohra se harcol rosszul, de azért a múltkori alapján nem érzem azt, hogy itt esélye lenne, a padawan is eléggé fiatal, na és a végén meg jó magam, aki bár fizikai erővel lehet lenne esélye, de harci tapasztalatom és kiképzésem is ilyen téren kimerül kb az önvédelemben, ami ide esélytelen, még akkor is ha…
Ennek alapján egy kicsit elhamarkodott döntésnek éreztem, azt amit Ravohra tett, és ennek lesz következménye is, ha sikerrel járunk, ha nem, akkor Morwennek biztos lesz egy-két szava. De ezzel majd utána foglalkozunk, egyenlőre csak arra kell figyelnünk, hogy most menjenek a dolgok jobb mederbe, bár ha most belemennek ebbe és elbukjuk, amire azért nagy esély is van, mert nem tudunk róluk kb semmit se, azon kívül, amit láthatunk most is, és ezek alapján elég jól felszereltnek és képzettnek is tűnnek.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Figyelem az eseményeket csendesen, hogy most mi is fog történni, majd mikor választ kapunk, akkor még jobban kimutatkozik a nemi elhelyezkedés a törzsükön belül, aztán a válasz, amit kapok érdekes, de nem olyan dolog, ami nem lett volna egyértelmű. Előbb berendezkednek egy új bolygón, majd elkezdik felderíteni. Egyenlőre azonban nem szólok közbe, csak figyelem, ahogy Morwen megy párbajozni. Közben Ravorhrára nézek, majd a párbaj felé, ami igen csak hamar véget is ér. Nem volt túl nagy csata, és bár belül úgy éreztem, hogy a Mester meg se erőltette magát, de az látványos lett, hogy az ellenfele nem finomkodott kicsit se.
Miután Mester a fán nyekken Ravohra felé fordulok.
-Mikor is szeretnéd közölni, a helyi köztársaságiakkal, hogy csomagolhatnak? – teszem fel a kérdést kedvesen, majd lassú mozdulattal lököm el magam a talajtól, ha kell kikerülve a többieket, ha nem akkor csak Morwen felé egyenesen. Bár nem finomkodok annyira az erőmmel, hogy odaérjek a lehető leggyorsabban, és megnézhessem milyen állapotban van a Mester. Ahogy elérem, és senki nem állít meg, akkor leguggolok mellé és, ha úgy tapasztalom, hogy él és csak eszméletlen, akkor óvatosan végig tapogatom lassan sérüléseket keresve, legalábbis az égési seben kívül, ami törésre utalna, vagy bármi hasonlóra, mielőtt megpróbálnám egyáltalán óvatosan megmozdítani, vagy felemelni. Ha úgy ítélem meg, hogy nincs komolyabb sérülése, akkor hátát, nyakát megtámasztva nyúlok alá, majd emelem fel karjaimba tartva lassú, de könnyed mozdulattal, azonban, ha úgy ítélem meg, hogy lehet más baja is, akkor hagyom még a fa mellett, mellette guggolva, és nézek vissza a kis társaságra, de főleg a helyi nőre.
- Még egy kérdésem lenne, mielőtt újfent távozásra szólítana minket – szólalok meg kedves nyugodt hangon, miközben rezzenéstelenül tartom Morwent.
- Esetleg az itt élő köztársaságiak nem vették észre a jeleket, amik azt mutatták, hogy ez már az önök területe? – teszem fel a kérdésem, majd Kor felé nézek elgondolkozva egy kicsit.
-Q’ayem, kérlek, egy kicsit a padawannal együtt hagyjatok magunkra minket. Hamarosan utánatok indulunk mi is. – hangom továbbra is nyugodt, miközben figyelem a nő csapatot. Talán ha nincsenek itt férfia, akkor talán kicsit könnyebb lesz a beszélgetés, ha még egyáltalán lehetséges.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Az út kicsit hosszadalmasabbra sikeredik, ahogy haladunk visszafelé, de nem is erre figyelek, inkább a mancsimban lévő mesterre, elgondolkozva, furcsán csendesen talán, de most nincs kedvem nagyon beszélni egyenlőre, csak haladni előre a táborhoz, majd mikor elérünk oda, akkor látom az ott lévő helyit, de egyenlőre elviszem a szobába a mester és ott lefektetem. Mellette maradok a kis elsősegély csomagban keresve valamit, amivel elláthatom a sebeit, ha más nem akkor legalább átmenetileg, míg nem egy orvos vagy orvos droid meg nem tudja nézni.
Talán egy kicsit gyötör a bűntudat, hogy nem avatkoztam közben, de úgy se tehettem volna sok mindent most, így jelenleg csak várok, majd mikore Morwen magához tér lágyan a vállára teszem a kezem és lent tartom.
- Csak lassan, Mester, kemény volt az a becsapódás – mondom csendesen nyugodt hangon, de ha nagyon ellenkezik akkor hagyom, hogy felkeljen.
- Ahogy jöttek úgy távoztak – válaszolom szokatlanul röviden, majd veszek egy mély levegőt. – Nem… valóban nem… de van itt egy aki talán jobb tárgyaló is lesz - az ajtóhoz sétálok és kinézek rajta. – Ravohra döntése bátor volt, talán túlságosan is, de nem ítélkezem, itt ő a diplomata és nem egy messziről jött idegen, de talán most a szenátor fog belőle jobban szólni és nem a harcos… - ezzel meg is indulok kifelé, ha igényli, akkor támogatom a Morwent, ha nem akkor csak mellette haladok a helyi nő elé, és ránézek kedvesen.
- Beszélj kérlek, és remélem, hogy többre jutunk, mint az Anyával, így elkerülve a fölösleges veszteségeket.

”Felszerelés”:

//Bocsánat, most miattam nem volt új kör, nem éreztem magam túl jól és hamar feküdtem, így csak pénteken lesz új kör.//