Dzsungelek

A mester kérdésére megrázom a fejem, jelezvén, hogy nem láttam semmit.  Valójában ez részben megnyugtató, de részben nyugtalanító, hiszen nem véletlenül nincs senki sem ezen a környéken. A tábor nem túl barátságos, de legalább fedett és biztonságosabb, mintha a szabad ég alatt kellene töltenünk az éjszakát. Bár az őrség mindenképpen fontos lesz, hiszen ahogy a szenátor is mondta, lehetséges, hogy újból visszajönnek az őslakosok vagy azok akik lerohanták ezt a bázist. Bár a kábítós dologgal csak részben értek egyet, hiszen azért akit elkábítunk az egy idő után fel is ébred, sokkal egyszerűbb egyszer és mindenkorra véget vetni az egésznek, de jobb, ha nem haragítjuk őket magunkra még jobban.
- Akkor el van döntve, itt szállunk meg és kábításra állítjuk a fegyvereinket.
Mivel eldőlt a dolog, én is lepakolok az egyik ágyra. Fénykardomat egyelőre még nem állítom át, hiszen lehetséges, hogy még szükségem lesz rá, főleg akkor, ha még fel akarjuk fedezni jobban ezt a helyet. Elindulok egy irányba, persze csak akkor, ha a többiek vagy egyéb más tényező nem tart vissza. Remélhetőleg amerre most akarok menni, ott még senki sem járt közülünk és találhatok valami érdekeset. Mellesleg egyébként is meg tudom védeni magam, de azért a biztonság kedvéért elkiáltom magam, hogy "Erre megyek szétnézni!". Ha bármit szét kell vágni, akár egy falat vagy állatot akkor szükségem lesz a fénykardom teljes erejére.

Felszerelés:

<- Az érzékelők mutattak emelkedettet, de nem veszélyes szint. Ez volt az egyetlen adat ami kitűnt a többi mellet, ha egy kicsit is csak, így megemlítettem.->
Válaszoltam Morwen-nek a kérdésére mielőtt még tovább mentem volna Miin-hez. Miután elmondtam neki, hogy mit is tervezek persze neki ez egyáltalán nem tetszik. Legyek türelemmel azt mondja nekem.. Miközben mondja csak némán hallgatom, a végén egy sóhajt kiengedve ami a sisakon átt csupán statikus recsegésnek hangzik. Tudja jól, hogy nem vagyok a nyugodt fajta, főképp mikor fegyvereknek is köze van a témához. Morgok még a végén a mondandójának majd beletörődöm és megszólalok.<- Legyen.-> Nem mintha lehetne ellenszólásom neki. A végén úgy is az ő döntése a végleges, nekem pedig csak biztosítanom kell arról, hogy nem lesz baja a diplomatikusságától. Nem könnyíti meg az is biztos.
Némi vacilálásukat követően végül csak eldöntötték, hogy maradjunk a már felhúzott táborban és ne vissza menjünk vagy keressünk egyet kívül, valahol máshol. Most megfelelő helyet is keresni még több idő lenne, nem mintha érteném pontosan mitől tartanak ennyire mikor még egy csapat tudóst sem tudtak megölni a támadói a tábornak, mennyi esélyük lehet ellenünk? Nem látok sokat persze. Ha kellett volna akkor én is a mellett állok ki, hogy maradjuk a táborban, egyszerűbb is volt és ezért voltunk itt, így legalább tovább is lehetett körbenézni és esetleg a gépeket is megnézni ha működtek, mentek és nem voltak vagy működésképtelenek vagy zároltak talán még ki is tudnak a többiek deríteni valamit belőlük.
Miután Morwen ment is keresni egy terminált így én csak Miin felé fordulok. <- Gondolom te is körbe akarsz nézni.-> Kérdezem meg majd ha mondja, hogy igen akkor vele tartok a felfedező túrára. Viszont ha nem akkor magam járok körbe csupán most egy másik részt, mondjuk belső tereket amik voltak, hogy lássam arra mi lehet.

Heiwanna Miin Klodov

Kicsit elmosolyodtam azon, hogy olyan kérdésekre is válaszoltam, amit még fel sem tett, vagy épp még eszbe se jutott Rovahranak.
-Hogy, ha még kérdésed merülne fel, ami a nyakörvemmel, vagy azzal kapcsolatos, hogy rabszolgaként éltem, nyugodtan kérdezhetsz róla. Bár nekem lehet szerencsém is volt, hogy Tyrr volt a gazdám, mert lehet szabadabban élhettem, rabszolgaként, mint más szabadon se. – hangomból nem tudom kiűzni és talán nem is akarom, azt a kis érezhető érzelmi többletet, ami jelzi, hogy azért Tyrr eléggé közel áll hozzám.
Majd veszek egy mély levegőt rendezve kicsit gondolataim, amik, egy kicsit elkalandoztak a múlt eseményeibe, s Ravohrarát figyelem mikor döntést hoz, hogy itt maradunk és itt verünk tábort, akkor pedig fejet hajtok felé.
-Legyen hát, ha így döntöttél – mosolyodom el kedvesen. Morwen azért érezheti a felszín alatti aggodalmat, ami bennem van ezzel kapcsolatban, de kívülről nem mutatom ennek semmilyen jelét. – Reméljük, hogy nem lesz rá szükség, de fő az elővigyázatosság. – teszem még hozzá. Majd a többiekkel megindulok a szállások felé, majd végig nézek rajtuk elgondolkozva, majd leszórom a cuccom az egyik ágyra, legalábbis azokat, amik esetlegesen sátorozáshoz kellenek és élelmet is tartalmazzák.
Mikor Morwen és a Padawan megindulnak felfedező útra, akkor csak bólintok, és sóhajtok egyet. Kor felvetésére elgondolkozok egy kicsit.
-Szerintem egyenlőre beterelem a két málhást a zárható részbe, aztán körbe nézhetünk. Nagyon zavar valami ebben az egész helyben és helyzetben – mondom csendesen, elgondolkozva, majd a cathar leányzóra pillantok.
-Jössz velünk, vagy itt maradsz? – teszem fel a kérdésem, és ha jön, akkor vele együtt megyek ki, és indulok meg az állatok felé óvatosan, teljes nyugalommal és lassan, meg ne ijesszem őket, majd próbálom a kantárt megfogva lágyan megsimogatni őket, hogy szokták tovább a jelenlétem ennyire közelről. Ezután megpróbálom bevezetni őket a zárható résre, hogy ott legyenek, talán némileg biztonságosabb körülmények között, mielőtt megindulnánk mi is nézelődni. Így legalább nem fognak meglépni, míg mi valamerre vizsgálódunk. A további útirányt persze Korra bízom, hogy ezzel oldjam egy kicsit a helyzetet.

”Felszerelés”:

//Az ünnepek miatt, mert nem valószínű, hogy ma tudna mindenki írni (bár nem kéne az utolsó napra hagyni, főleg, hogy az szenteste...), de emiatt, hogy ne legyen, hogy emiatt buktok 1-1 kört, pénteken lesz új kör.//

- Igen, mester.
Valóban rossz irányba húztak el a gondolataim. Még út közben kábításra állítom a fénykardot, hogy véletlen se tegyek olyat, amit később megbánnék. A harc nyomai végig látszódtak, ami nem túl szép látvány, akár ez az egész erdőirtás. Az úton lépdelve, csak az elhalt fű és a törmelékek csörögnek a lábam alatt. Egy sátorba belépve ládákat és egyéb tároló eszközöket találok. Az egész úgy festett, mintha egy múzeum raktárába léptem volna be. Először a számomra legérdekesebbet vizsgálom meg, a rovarokkal teli üvegcséket. Legszívesebben szabadon engedném szegény rovarokat, de ki tudja, hogy milyen veszélyesek, így lehet nagyobb kárt okoznék, mint hasznot. Egy jó pár növény is sorakozik, amiket szépen elültettek. Fel is van címkézve elég pontosan, szinte mindent ráírtak, már csak az hiányzik róla, hogy milyen ételt lehet készíteni a növényből. Látok itt néhány adagnyi földet is és minden egyéb a bolygóhoz köthető dolgot. Semmi különös nincs bennük számomra, bár bevallom meglepett, hogy ennyi mindent elraktak a kutatók. Egyáltalán nem így képzeltem el ezt a kutatást, nem gondoltam, hogy az egész bolygóról információt gyűjtenek, hiszen én úgy gondoltam, hogy csak egy bizonyos helyet vagy törzset vizsgálnak. Még kicsit nézelődök, hátha találok valami érdekeset.

Heiwanna Miin Klodov

Ravohra válaszára, csak kedvesen bólintok, majd lágyan felnevetek.
-Igen, hatalmas ragadozók – teszem hozzá, megvillantva fogazatom egy kis játékos, vicsorgással, majd kuncogva indulok meg kifelé, de igen hamar visszatér pofimra a megszokott nyugalom, játékosságnak nyoma sincs. Az állatok elzárása után Korral haladok, nézegetve a sátrakat, azok környékét, hogy milyen állapotban vannak, és amik le voltak döntve nyomokat keresek: láb vagy mancs nyomokat. Jobban megnézem az eszközöket, alapanyagokat, droidokat. Arcomra nem ül ki semmi, de némileg emészt a düh és a harag, mikor rátalálok az egyik sátorban rendesen tárolt mintákra, amik szöges ellentétben állnak mindennel, ami máshol látványos pusztítás.
Felemelem az egyik tárolót, majd visszahelyezem, s elgondolkozva nézek körbe alaposan, aztán Q’ayemre pillantok a kérdésénél, és rámutatok a gondosan tárolt mintákra, majd végig a barbár módon felépített táborra.
-Szöges ellentétben van itt minden egymással. A tábor barbár munka, vagy mondjam azt, hogy katonai? Valaki ide bökött, hogy itt tábor legyen és letaroltak mindent. Ellenben a mintákkal, amik rendesen csomagolva, és jelölve vannak. Életben tartva, megfelelő környezetben. Itt nem csak tudósok voltak, hanem katonák. Vagy legalábbis ők építették ezt a tábort. – közben tovább haladok a következő sátor felé nyomokat keresve a talajon, bármilyen láb vagy mancs nyomot, szemeimmel a talajt figyelve, fürkészve.
-Lehet fentről lenne a legjobb átnézni ezt a helyet, és a környékét, amire nincs sok esély a vihar miatt. – jegyzem meg csendesen, ahogy baktatok a következő sátor felé. Elsőre jobban azt akarom felmérni, hogy mi merre van, hogy utána melyikek azok, amikkel többet is akarok foglalkozni, mert érdekesebb nyomokkal szolgálhat, vagy esetleg, ha a többiek találnak valamit, ami utal valamelyik sátorra, akkor gyorsabban rá tudjak akadni, melyikeknél kéne neki állni keresni.
Az élelmes sátornál az állatnyomok azok amik nem lepnek meg, hiszen a potya kaját azért minden állat szereti, és nem csak az állatok, de az egyik távolabbi sátor tartalma, pontosabban annak hiánya jobban magára vonja a figyelmemet.
-Q’ayem, nézd a talajt – mutatok a nyomokra, majd a sátor tartalmát veszem szemügyre jobban – Remélem, hogy nem az volt itt amire gondolok. – leguggolva vizsgálgatom a hiányzó tárgyak által hagyott nyomot, maradványokat. Ha itt valamilyen emlékmű, szenthely, vagy sír maradványai vannak, vagy akármilyen olyan helyhez tartozó maradvány, ami fontos vagy szent lehet törzsek számára, akkor az már elég nyomós indok lehet egy támadásra, így inkább jobban neki álltam itt kutakodni.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Guggolva nézem a nyomokat, vizsgálgatva őket, követve ujjaimmal a hagyott nyomokat óvatosan, majd a jelek nyomait, melyeket a tárgyak felszínén lévő minta hagyott. Megremegtem, nem a félelemtől, sokkal inkább a dühtől és bánattól, hogy ilyet tettek. Ez volt a fő oka a támadásnak, ebből már tudtam és a barbár tábor maximum csak adalékként szolgálhatott mind ehhez. Mikor megérkezik Morwen erre csak ráerősít, és bár csak külsőleg veszek rá egy mély levegőt, de ami bennem fortyog most, az elég ahhoz, hogy ha itt lennének a tudósok úgy üvöltsem le őket, hogy nem állnak meg a lábukon.
-Ezek nem tudósok – szólalok meg kicsit morogva csendesen, majd némileg erőltetve a nyugalmat a hangomban felállok és a többiekre nézek. – Avenay Mester, ahogy elnézem lesz mit megbeszélni majd az itt lévő tudósokkal, mikor visszatérünk, azonban, most ez a kisebb gondunk. Ez egy igen csak kényes helyzet és a tolvajokat sehol se szeretik, főleg nem a fosztogatókat. Nehezebb lesz a helyiek bizalmát elnyernünk, mint gondoltam volna eddig. – mutatok a talajra ahol a nyomok is vannak. – Szerintem rendezkedjünk be, tudjunk meg minél többet, és nappal keressük fel a helyszínt. Nem akarok ismeretlen helyen sötétben mászkálni, és hogy esetlegesen véletlen megsebezzünk egy helyit, mert akkor akár csomagolhatunk és mehetünk is haza, míg megtehetjük. – teszem hozzá, majd Korra nézek.
-Ez nagyon nem lesz jó, számítok esti vendégekre, de semmilyen körülmények között NE lőj. – a nyomokra pillantok – És keressünk esetleg valami biztonsági felvételt ha van a helyiekről… kell egy B terv, ha nagy gond lenne és meg kéne figyelnem a külsejüket - mondom csendesen.

”Felszerelés”:

//Szombaton lesz új kör.//

A figyelmemet főképp a bázis körüli terület pásztázására irányítottam miközben sétálgattunk körbe, hagytam, hogy Miin maga módján nézelődjön csak amennyit szeretne, ha talál majd valami figyelmet felkeltőt amit érdemes lesz nekem is megnéznem majd úgy is szólni fog. Mindig szól, még ha nem is érdekes.
Most is így tett, felé fordultam és megnéztem én is kicsit messzebbről azért a nyomokat amiket nehezebb tárgyaknak a mozgatása hagyhatott. Nem megnyugtató a helyzet, mikor a jedi meg a szenátor is vissza ér ők is megtudják csak erősíteni, hogy a tudósok mentek egy kört fosztogatni és a tulajnak nem tetszett. Szóval hülyék voltak és kifosztottak egy valószínűleg templomot aztán meg visszahurcolták magukat mint a sebzett kutyák. Nevethetnékem van ettől, hogy lehetnek ekkora nevetségek és még hazudnak is mint a vízfolyás. Kiváncsian várom miféle bűntetést fognak kapni ezért majd.
Miin-re nézek mikor kitűzi, hogy ha este lesznek látogatóink ne lőjek.
<- Azért viszonozhatom? Már ha a szituáció létrejön.-> Kérdezem szarkasztikusan. Persze, egyértelműen ha valaki jön, a rendes értelmében a szónak akkor nem fogok rálőni de ha rám támadnak akkor megvédem magamat és Miint is.
Minden esetre azért megjegyeztem amit mondott és próbálom tartani is magamat hozzá. Már amennyire tudom.
<- Akkor az estére az őrködést vállalom. Remélhetőleg nem lesz szükség rá persze.->Viszont már tudjuk, hogy miért támadták meg a tudósokat és, hogy az ő hibájuk volt az egész így nem értem teljesen miért akarunk elmenni holnap a templomhoz amit találtak, hogy mi is megnézzük magunknak. Biztos érdekes lehet, de nem érzem úgy, hogy olyan történelem szerető lettem volna, hogy érdekeljen egy templomlátogatás, vagy hívő..

A keresgélés közepette én is rábukkanok, egy helyre, de sajnos már megelőztek. Miin és Kor egy lépéssel előttem jártak. A beszélgetésüket nem értettem pontosan, de azt hiszem a lényeget elcsíptem az emléktárgyról és a tolvaj tudósokról. Közelebb lépek a többiekhez és én is vetek pár pillantást a lenyomatra.
- Hát ez felháborító! Szent ereklyéket tulajdonítanak el és még csodálkoznak azon, ha a helyiek rájuk támadnak. Ráadásul van bőr a pofájukon, hogy a Köztársaságot keresik fel, mikor szinte egyértelmű, hogy ők hibáztak. Nem hinném, hogy a helyiek ajándékba adták nekik ezt a valamit.
Kavarognak bennem az indulatok. Legszívesebben képen törölném az összeset, akik ezek után még tudósnak merik nevezni magukat, de persze nem teszem, mert akkor én se nevezhetném maga jedinek, egy ilyen szégyenletes esemény után. Viszont, ha magamból kéne kiindulnom, akkor valószínűleg számítanunk kell egy támadásra, ha tudnak az ittlétünkről. Lehet, hogy abban a hitben vannak, hogy az ereklyéért jöttünk vissza, hogy ismét ellopjuk. Megpróbálok megnyugodni és figyelmen kívül ezeket a becstelen tudósokat és a többiekre koncentrálni.
- És most? Mi a terv? Hogyan tovább? - teszem fel a kérdés sorozatot, hogy egyáltalán fogalmam legyen arról, hogy mihez fogunk kezdeni a továbbiakban.

Felszerelés:

Heiwanna Miin Klodov

Csendesen hallgattam végig Morwent, mikor leszid minket, majd csak csendesen szólalok meg.
-Hogy hagyom áramlani az érzelmeimet, még nem azt jelenti, hogy azok irányítanak, Avenay mester. – Szólalok meg csendesen – De téved, még ha kipusztult is lenne ez a bolygó, amit alapos kutatás és vizsgálat után lehetne csak kijelenteni, akkor se hoz el egy kutató semmit az eredeti helyéről ezzel kifosztva és meggyalázva egy esetlegesen kihalt civilizáció emlékhelyét. Ilyet fosztogatók tesznek csak, és mivel van lakosság amit a felületes kutatásnak hála nem vettek észre, így ők is ezen a véleményen lesznek. Már azt is nehéz lesz kiharcolni, hogy ne ők ítélkezzenek felettük, ami sajnos jogos követelés lenne ennek fényében, akár tetszik akár nem. – hangom továbbra is csendes marad és némileg szomorkás is, ahogy a kezdeti dühüm elszáll. A nyomokra nézek, majd felállok, és Morwenre nézve folytatom teljesen nyugodt hangon.
-De megértem a kutatókat is, milyenek, ha találnak valamit, ami érdekes lehet, egye esetlegesen letűnt civilizációról, én is szeretem ezeket, de tiszteletben tartom, a népet, ha élnek, ha nem, hogy nem viszek el semmit. Azonban ez én vagyok, és sajnos tisztában vagyok vele, hogy amit tanulunk, mi helyes és mi nem, a terepen teljesen más dolog. – majd fejet hajtok felé.
-Azonban abban teljesen igaza van, és bocsánatot is kérek, hogy előbb a tényeket kell teljesen megismerni és mind két oldal verzióját még mielőtt következtetéseket vonnánk le. Szüleim se örülnének ennek, ha elhamarkodottan ítélkeznék és ez alapján cselekednék. – ezután Ravohrára nézek, és veszek egy mély levegőt.
-Leszek Q’ayem után akkor, úgy se hiszem, hogy addig aludnék, még lesz mivel foglalkozni addig. – ezzel ha senki se akar megállítani akkor visszamegyek a szállás helyünk felé, majd becsatlakozok Morwenhez, mikor az adatokat nézi át, hogy átnézzem őket, amik vannak, feljegyzéseket készítve, de eközben el-el veszek emlékeim közt, még azokban az időkben, mikor kölyökként tanultam hasonlóan egy-egy vizsgára adatokat elemezve, vagy épp szüleim mellett, és kapom a fejmosást mellé, mikor már legszívesebben falhoz vágtam volna a jegyzeteimet. Ez némileg mosolyt csalnak az arcomra, hogy kicsit lehunyt szemekkel hátra dőlök, majd folytatom tovább. Ha akar Morwen beszélgetni, esetleg másról az adatokon kívül, vagy épp azokról, akkor ráfigyelek, pontosabban rá is megosztva a figyelmemet, majd mikor végeztünk, akkor kimegyek Korhoz, hogy vele is legyek, majd átvegyem az őrséget tőle.
Az eléggé csendesen telt el, és talán túl csendesen is, ami eléggé meg is lepett a jelen helyzetben, de most talán örültem a legjobban annak, hogy nem lett igazam, így a részem végén bementem a szobába, ahol megállva csak néztem ahogy Q’ayem alszik. Elmosolyodtam és úgy lopakodtam be mellé lefeküdve a másik ágyba, ahol plafon bambulásba fogtam egy ideig gondolkozva, majd elnyomott az álom.
Reggel már arra ébredtem fel, hogy Kor készülődik, így mikor már ő úgy állt, akkor fogtam magam és elmentem zuhanyozni egyet, hogy frissen készülődhessek el, némi evés-ivás után, és irány a többiek még egy kicsit úgy ébredezőben, de már a tegnapi feljegyzéseimet olvasgatva.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

-Ahonnét mi jöttünk, ott a katonai államokhoz képest a Birodalom egy ártatlan szent népség ilyen téren – válaszolok csendesen Morwen kérdésére, és jól látszik, hogy én szégyellem magam miattuk. – Ott ha találnak valamit, ami érdekes lehet, akkor az a bolygó biztosan néptelen lesz, és nem lesz ilyenből vita, ha fontos volt, a lelet ha nem. De nem ezt tanítják, és próbáljuk ezt elkerülni, hogy ne legyen. Azonban nehéz, egy olyan helyen, ahol a fajok jó része nem csak álmodozik a hódításról, hanem jócskán meg van a katonai ereje, és ami nem megy szép szóval, az majd megy erővel. – Kor felé pillantok - De ha Q’ayem emlékezne, akkor biztosan, tudna miről mesélni. De majd ez irányú ismereteimet is növelem, és pontosítom – teszem még hozzá csendesen. A délután megtudott adatokból világosan látszik egyre jobban, hogy a helyiek nem igazán mutatkoztak, és már egy hosszabb gyűjtögetős időszaknál se támadtak, csak a templomnál. Így eléggé nehezedik a helyzet, mert érthetőbb a tudósoknak a viselkedése, de még mindig a helyiekét se érzem rossznak, sőt jogosnak azt is. Másnap reggel hideg fejjel, még az adatokat olvasgatom, hogy még egyszer összeszedjem a gondolataimat a témában, miközben a többiekhez megyek, majd Morwen elé állok és meghajolok előtte.
-Elismerem, hogy tévedtem Avenay Mester és szeretnék bocsánatot kérni, a tegnap esti kirohanásom ért. Az adatok alapján helyesen jártak el, vagy legalábbis kevésbé bűnösen. Azonban ennek eldöntéséhez szükséges lesz a helyieket is felkeresnünk és meghallgatni az ő verziójukat is, ha egyáltalán szóba állnak majd velünk, és összevetve a kettőt megtalálni az igazságot, a történtekről. – Miközben nyugodt hangon beszélek, teljes nyugalommal állok fel, és nézek a Mesterre, majd a többiekre. Most nem csak a látszatát adom a nyugalomnak, hanem teljesen nyugodt vagyok, és emellett jobb hangulatú is. Közben elő keresem a helyi térképet, és a ráfirkált megjegyzéseimet, hogy hol miket találtak, hogy legyen mi alapján haladni.
-Ezek alapján a templomhoz kell mennünk, és ha más nem akkor várni, mert ott volt egyedül az, hogy a helyiek utána felbukkantak. – mutatok az adatok felé a táblámon. – A lényeg, hogy békésen jöjjön létre ez a találkozó és úgy is maradjon. Szerintem indulhatunk is, ha mindenki készen áll és készüljünk arra, hogy hosszabb időt kint fogunk tölteni, mert nem biztos, hogy hamar a helyiek megmutatják magukat nekünk. – mondom nyugodt hangon, majd ha valaki mond valamit, akkor rá figyelek, aztán Q’ayemhez sétálok aranyosan nézve rá.
- Barátságosabbnak látszol sisak nélkül – jegyzem meg mosolyogva, majd ezután elsietek magamhoz véve a táskámat a felszereléssel, és már készen megyek vissza a többiekhez. Ha nincs semmi ellenvetés, akkor a térkép alapján meg is indulok, a templom felé.

”Felszerelés”:

//Csütörtökön lesz új kör.//