Arkinnea

Hidegháború – Árnyak között





Arkinnea

” In my experience there is no such thing as luck”
- Obi-Wan Kenobi, Új remény




Akkor a megbeszéltek szerint Miin, Kor és Cesur egy birodalmi teherhajón tartottak az Arkinnea-ra. Mindannyian kaptak hamis iratokat, e szerint Kor egy Birodalom szolgálatában álló fejvadász volt, ő felelt a rakomány biztonságáért, Miin a logisztikai tiszt, így ő a szállítmányozási dolgokért, hogy bizonyosan megérkezzen amit hoztak a bolygóra, illetve minden hiánytalanul meglegyen. Cesur a felügyelő tiszt, illetve pilóta, de volt még egy átprogramozott droid is, aki segített ebben, mert efféle hajót valószínűleg senki sem tudott vezetni. Egyenruhákat is kapott Miin és Cesur, illetve a férfi a küldetés ideére egy holografikus álcázót is, hogy teljesen emberi külsőt tudjon ölteni. A rangoknak megfelelően Miin a zöldes egyenruhát kapta, míg a padawan a feketét. Kor-nak pedig birodalmi szimbólumot kellett ragasztania a páncélra – ami bármikor eltávolítható volt. Azt megkapták, hogy maximum 2 tucat rohamosztagos van a bolygón, ebből is egyszerre maximum nyolc van szolgálatban, mert az adatok szerint hármas rotációban vannak. A feladat teljesítésére egy standard hetük volt, ennyi idő múlva érkezik meg ugyanis a valós szállítmány, ami helyett ők maguk érkeztek. Kaptak hamis menetlevelet, amiben előrébb hozták a szállítmányt, ami főleg élelmiszer, ruházat, energiacellák, gyógyszerek és szerszámok. A hamisított menetlevélben benne volt az ok is, hogy miért vannak itt hamarabb, illetve kaptak külön egy vírust, amit a rendszerbe kellett juttatni, ami tönkrevágja a helyőrség kommunikációját, így nem tudnak a helyiek rákérdezni semmire, mert a rendszeren kívül már kapcsolatot sem tudnak létrehozni senkivel.
A hajó belépett a rendszerbe és, amikor a bolygó közelébe ért, akkor kérték az azonosítókat is, amint elküldte a hajó azokat, vissza is jött az engedély a landolásra és a koordinátákat is küldték. Amint közelebb értek, akkor láthatták, hogy a templomnak csak a szélső része a hangárokkal épp, magába a templomba egy hadihajó volt vezetve. Az egész hely előtt pedig egy kisebb falunak tűnt maga a helyőrség. A hangárban landolni is tudott a társaság, amint ez megtörtént, akkor négy rohamosztagos masírozott be a hangárba és várták, hogy a hajón levők leengedjék a rámpát és kiszálljanak.

Silzu nagyjából másfél hete volt már a bolygón, a régi romos jedi templom környékét, ahol nem voltak rohamosztagosok már körbetudta járni, térképezni. Előző este egy titkos bejáratot is talált a templom alatti sziklapárkányon a folyóparton. Eddig sikeresen felmérte, hogy hány rohamosztagos van itt, hol laknak, mikor vannak a váltások az őrségben. Az is feltűnt neki, hogyha tehetik, akkor a lenti faluban tartózkodnak és félnek a templomtól valamiért, ha tehetik, akkor még a hangár közelébe sem mennek. A lányt a gazdája egy álcázott hajóval hozta és lőtte ki egy mentőkabinban a bolygóra, hogy majd jelez, ha készen van és akkor hazaviszik. A másfél hét alatt nagyjából negyven kiló hasznos holmit tudott összeszedni. Hajó és droidalkatrészeket főleg, de egy fél működő hajtóművet is. Egy időnként hol működő, hol nem működő sugárpuskát (50% eséllyel lő, vagy épp nem), illetve két EM gránátot. A többi önmagában nem használható alkatrész volt, de el lehetett őket adni.
Ez a nap is teljesen átlagosnak indult, amikor a kutakodás és keresgélés közben hangot hallott és megláthatta a birodalmi teherhajót, ami a légkörbe lépett, majd a hangárba repült és ott landolt.

//Felszereléslistát írjatok! A hajón van datapad és asztrodroid (egyelőre deaktiválva) is az adatbázisnak. //

statisztika:

Hidegháború – Árnyak között





Arkinnea

” I’m one with the Force. The Force is with me.”
- Chirrut Îmwe, Rogue One



Mindenkinek megvoltak a nevei az adatok szerint, mivel a Birodalmiak nem neveket csak szám és betűkombinációjú neveket használtak, így Miin és Cesur is ilyet kaptak. Miin „neve” a LO-75256 volt, rangja tizedes, míg Cerus-é CT-14578, a rangja őrmester. Így a férfinak volt a legmagasabb rangja a trióból, utána Miin és végül Kor. Kor pedig egy mandaloriai nevet kapott, hiszen ők voltak a legtöbben, akik fejvadászként a Birodalmat szolgálták, az ő neve Dreng Skatt volt a Vizla klánból. Illetve természetesen mindenki kapott code cylindert a rangjának megfelelően, hogy tudjanak majd a bázison közlekedni.
A landolás után a csapat nem is várt túl sokáig, hanem ki is szálltak. A rohamosztagosok nem vártak túl sokáig, hanem oda is mentek. A tisztelgést viszonozták ők maguk is. Mindenkinek sima egyszerű páncélja volt, csak az egyiknek volt narancssárga vállvédője, mindenki tudta, hogy ez magasabb rang közöttük és ő az egység parancsnoka, valószínűleg nem túl magas rangon.
- Üdvözlöm önöket ebben a porfészekben – mondta. – ST-2346 vagyok, a többiek csak Lucky-nak hívnak. Haladjunk a protokoll szerint, kérem a menetlevelet.
A menetlevél egy datapadon volt, azonosítóval és a listával, hogy miket is hozott a társaság. Ha átadta neki valaki, akkor a férfi ellenőrizte, majd bólintott, hogy rendben van és intett a többieknek, hogy mehetnek fel lepakolni és el is indultak, Lucky pedig visszafordult a csapat felé.
- Maguk mit követtek el, hogy magukra bízták ezt a feladatot? Ide csak büntetésből küldenek bárkit is…

Silzu miután mindent elrendezett elindult, hogy a titkos járatot felderítse. Nem volt csoda, hogy még nem találták meg, egy igencsak szűk járatról volt szó, ami alig volt észrevehető. Nem csak a növények miatt, amik belepték az elejét, hanem, mert maga a bejárat mindig árnyékban volt és egy felnőtt férfi be sem fért volna oda. Szerencsére Silzu alacsony volt és sovány testalkatú, mintha egy kamasz ember lenne, így ő maga befért. Igaz nem ment könnyedén és be kellett magát préselnie, ami több helyen felhorzsolta a bőrét ott, ahol nem volt a testpáncélja. A felszerelését előre kellett tuszkolnia, vagy épp maga után húznia. Olyan jó öt-tíz perces szórakozás volt mindez. Amint beért megláthatta oldalt a falban az energia nélküli konzolt/panelt, ami ahhoz a kívülről köveknek tűnő ajtóhoz tartozott, amin átjött. Itt bent látszott, hogy titkos átjáróról, útról van szó, mert nem csak egy barlangjárat volt ez, hanem rendesen ki voltak dolgozva a falai, padlózat és a plafon is. Minimális fény volt csak itt, így egyelőre nem sokat látott, de a félhomályos sötétben azt ki tudta venni, hogy nem is olyan messze magától a járat két felé válik mindkettő a templom alá vezet.

statisztika:

Hidegháború – Árnyak között





Arkinnea

” Ha értesülnek róla, hogy megtámadott egy diplomáciai küldetésben járó hajót…”
- Leia Organa, Egy új remény



Most, hogy már Silzu jobban látott körbe is tudott nézni. Már látta, hogy tényleg mesterséges járatról van szó és nem pedig természetesről. Csapdának nem volt nyoma, így tudott haladni. Hamarosan elért arra a részre, ahol elágazott a folyosó. Most a fényforrással némileg belátta a helyet. Mind a kettő felfelé irányba tartott, noha nem drasztikus emelkedéssel, gyenge emelkedővel. A bal oldali részről csöpögés zaját hallotta és érezte, hogy nyirkos a levegő és még növények is látszottak a falakon. A jobb oldali azonban teljesen száraz és innen némi huzatot is érez. Amíg nem jött közelebb addig efféle nem érződött. Annak nem volt nyoma, hogy bármiféle élőlény járt volna errefelé. Így csakis Silzun múlik, hogy merre is akar tovább indulni.

A hangár jellemzően teljesen üres volt, a jedi templom felé menő ajtók előtt nagyobb konténerek, fémdobozok voltak. Az összes láthatóan jól elbarikádozva, az ajtókhoz tartozó panelek nem is látszottak. Csak azok voltak elérhetőek, amiket valószínűleg után építettek, amik a hely állapotát illetve kifelé vezettek a templomból. Kinézve azon a részen, ahol a hajó beszállt igencsak szép látvány nyílt a társaság szeme elé, a távolban hegyek, előtte zöld és kékség, zöld síkságok, erdő, kéknek meg folyó és kisebb tavak. Gyönyörű látkép, talán még úgyis, hogy a csatahajó benne volt a templomban.
- Ja ennyire – mondta Lucky. – Nem is beszélve a szellemekről, kísértetekről, amik a templom romjai között járnak.
Ahogyan ezt mondta nem is leplezte, hogy összerezzent.
– Most, hogy itt van tizedes, valóban van rosszabb hely is – felelte flörtölve. – De egyébként szerintem ennél még a Hoth, vagy a Kessel is jobb. Persze körbenézhet. A liftek a bázisra visznek le, ott a lenti házak közt a barakkban szabadon mozoghatnak, vagy lemehetnek a patakpartra, ki a síkságra stb. A templom tiltott terület, de le is van zárva minden oda vezető út. Szívesen megmutatom magának a helyet és meghívom egy italra tizedes, ha nem bánja, amint végeztek a fiúk a kipakolással.
Rájuk is kiáltott, hogy mozogjanak, közben meg is érkeztek az első két élelmiszeres ládára, amit itt kint antigravos rakodólapra kezdtek felpakolni.

statisztika:

Hidegháború – Árnyak között





Arkinnea

” May the Force be with you”
- General Dodonna



Silzu egy kis röpke mondókát mondott el a folyosó elválásánál, hogy eldöntse, hogy merre is akar menni. Szerencséjére pont nem a vizes járat jött ki, hanem a másik. Így lámpáját maga előtt tartva indult el abba az irányba. A falakon nem látott semmit sem, de hamarosan a kőfalak átváltottak fémfolyosóvá, azaz úgy tűnt, hogy a lány jó irányba jött. Ha haladt tovább, akkor nagyjából olyan ötven métert tudott haladni, közben egy leágazást is látott, de az teljesen be volt omolva és nem igen tudott volna átférni. A nagyjából ötven méter után egy fémajtóhoz ért, ami zárva volt. Oldalt a falon látott egy panelt, de vizsgált nélkül nem lehetett tudni, hogy volt-e benne energia. Ami még a folyosót illette több helyen be volt szakadva plafon, vezetékek lógtak le, amiket kerülgetni kellett. Több törmelék is látszott, illetve poros is volt minden, nagy valószínűséggel akkor sérült a hely is, amikor a hajót a templomba vezették. A látható nyomok alapján még senki sem járt itt Silzu előtt.

Cesur tudta, hogy mindez lehetséges, hiszen a jedi templomok általában nexusok fölé épülnek, ez a templom sem volt kivétel, a valószínűleg erőszakos halált halt jedik szellemei pedig a nexusnak hála tényleg itt lehettek még. A szavaira ideges nevetés volt a válasz.
- Ez már-már felségértés – mondta Lucy. – Annak fényében, hogy a császárunk is úgymond „szellem”, nem beszélve a megannyi úrról és úrnőről, akik úgyszintén…
A következő részre bólintott a férfi.
- Persze, vannak bikere-k lent a bázison, elvihet belőlük a körülnézéshez – mondta.
Ezek után fordult oda Miin-hez, aki még maradni akart volna, közben a férfi levette a sisakját és egy egészen jóképű harmincas éveinek közepén járó férfi tűnt fel.
- A bepakolásnál valószínűleg már úgyis ellenőrzött mindent bepakoláskor, felesleges tovább figyelni, a fiúk megoldják.
Bólintott arra is, hogy Kor meg akarja nézni a környéket, így intett a hármasnak is, hogy kövessék. A lifthez vezette oda őket, a kisebbikhez, ami a személyszállító volt, a másik teherliftnek nézett ki az ajtó mérete alapján. Mivel a lift itt volt, így mindenki beszállhatott és elindult lefelé. A kérdésre elfintorodott, amit még Miin feltett.
- Nem túl szép történet… lényegében ez életünk végéig tartó büntetés – mondta. – Mi voltunk azok, akik itt vannak… szóval megtagadtuk Lord Xeth parancsát és nem voltunk hajlandóak bemenni a templomba jediket ölni… babonás félelemből, ez volt életünk első küldetése. És az utolsó is… nem öltek meg minket parancs megtagadásért, hanem ez lett a büntetésünk, hogy ezt az elátkozott helyet kell őriznünk.
Közben a lift leérkezett a bázis szintjére, amiből kilépve egy nagyon rövid folyosó szakasz után három irányba lehetett menni, jobbra a hangár volt jelezve, előre irányítóterem, kijárat, balra pedig maga a bázis.

statisztika:

Hidegháború – Árnyak között





Arkinnea

”The ability to speak does not make you intelligent, now get out of here.”
- Qui-Gon Jinn



Maga a terminál halott volt, de mellette a fal fém részének egy része kiszakadt, így ott hozzá lehetett férni a kábelekhez, ha ezekkel szórakozott Silzu egy kicsit, akkor sikerült egy-két szikrát kicsiholnia belőlük és mindez elég volt ahhoz, hogy néhány pillanatra a terminál energiát kapjon. Annyi időre sajnos nem, hogy a lány bármit tehessen, de annyira igen, hogy az ajtó magától kinyíljon annyira, hogy azon át Silzu átférjen. Mindezt, ha megtette, akkor egy nagyobb csarnokba érkezett, ami igencsak romos volt. A legnagyobb része be volt omolva, több oszlop kidőlve, egyelőre innen nem látszott több, mert azért a fényforrás sem tudta az egész helyet bevilágítani, de az biztos, hogy a romok nagyok és stabilk, így könnyedén mászhatóak.
Ami még feltűnő volt azonnal, azaz átérkezés után rögtön látszott, néhány lépésnyire Silzu-tól egy fiatal hét-nyolc év körüli torguta gyermek csontváza volt. Az egyik keze össze volt szorulva, valamit tarthatott a kezében a halála pillanatában, de hogy mit annak már nincs nyoma.

Odafent Kor úgy döntött, hogy a bázist fogja megnézni. Lucky bólintott neki, hogy nyugodtan menjen. A folyosón való végigsétálás után egy másik kisebb komplexumba érkezett Kor. Itt volt kitéve egy térkép is, amin keresztül könnyedén megnézhette az egész helyet, hogy mi hol van. A térkép alapján nem volt túl nagy a bázis, így úgy tűnt, hogy a köztársaság információi helyesek lehettek, hogy maximum két tucat rohamosztagos lehet itt csupán és nem több. Bármerre indulhat, éppen most nem látott senkit sem itt mozogni.

Közben Miin tovább beszélgetett Lucy-val. Arra a részre, amikor arra utal, hogy egy katona máshogy látja, mint egy logisztikai tiszt a férfi felnevetett. Miin-nek ekkor ugorhatott be, hogy a birodalomban mindenki kap katonai képzést, szóval a logisztikai tisztek is, így elvileg ő maga is.
- Azért nem hiszem, hogy olyan régen fejezte volna be a katonai képzését – mondta a férfi, majd elkomorult. – Amilyen manapság Lord Xeth ma halottak lennénk, akkor úgymond kegyes volt, hogy életben hagyott minket. Bár ha kegyesnek lehet mondani, hogy életünk hátralevő részét egy tömegsír szomszédságában kell tölteni, mert nem vettünk részt benne…
A szellemek említésére most, hogy nem volt sisakban látszott, hogy elfintorodik és a pupillái is némileg kitágultak. A férfi tényleg félt attól, ami a Jedi templom belsejében volt.
- Csak bent, azért is van lezárva a hely. Szállás… a barakkban van egy négy ágyas vendégszoba, azt tudom felajánlani, valószínűleg kényelmesebb, mint a hajón levők.
Közben a páros megérkezett egy nagyobb helységbe, ami láthatóan az étkező volt, több aszal is volt itt, mintegy harminc fő fért be ide, most hatan voltak itt, épp szabbakoztak és tisztelegve köszöntötték a párost.
- Megkínálhatom egy itallal? – kérdezte miközben kihúzta az egyik asztalnál a széket Miin-nek.

statisztika:

Hidegháború – Árnyak között





Arkinnea

”May the Force serve you well!”
- Lana Beniko



Cesur tudhatta, hogy a korábban kiadott parancsa, hogy töltse fel a droid a landolás közben a víurs nem működik, a központi terminálra kell majd felcsatlakozni és úgy megejteni mindezt. Azt pedig Kor tudta a legjobban, hogy ezt az indulás előtt a legcélszerűbb kivitelezni, révén szinte minden bázis küld bejelentkezést X időnként a legközelebbi nagyobb bázis irányába. ha pedig ez elmarad, akkor lehet, hogy pár óra múlva már itt lennének a Birodalmiak, még a munka elvégzése előtt, hogy ellenőrizzék azt, hogy miért vesztették el a kapcsolatot a helyiekkel. Ami igencsak kellemetlen lenne és egyenlő a lebukással. Így bőven elég – és célszerű is volt – akkor kivitelezni a vírus felvitelét, amikor már minden le van mentve és a hajóindulásra kész.*

Kor is tudta, hogy a kommunikáció nincs lelőve kifelé, mert veszélyes lenne és a bázis elintézése sem lenne olyan könnyű. Túlságosan is optimista becslés volt, amennyire látta kis részek is lezárhatóak a bázisból, így mindannyiukat könnyedén csapdába ejthetnék a bázis egyes szektorainak lezárásával. Arról nem is beszélve, hogy a rohamosztagosok sokkalta jobban ismerték a helyet, mint Korék. A férfi több beépített biztonsági rendszert látott, de biztosan voltak olyanok is, amiket nem vett észre. Minden helység be volt kamerázva és jó pár droid is volt itt.
Ahogyan sétálgatott eljutott az irányító teremig. Ez számára nem nyílt ki, mint az eddigi ajtók, ehhez nem voltak megfelelő kódjai, a további sétálgatás és gondolkodás közben egy ezüstös/feketés protokoll droid zavarta meg, aki odalépett hozzá.
- Segíthetek valamiben? – kérdezte. – Nagyon elveszettnek tűnik.

Cesur, haladt a megfelelő irányba, az eligazítás után. A kód cilindereinek hála az ajtók kinyíltak előtte, a kódok továbbra is érvényesek voltak. Igazából senki sem tudta megmondani, hogy mi várhatta őket a templomban, mi maradt ott bent. Hiszen, ha hinni lehetett a dolgoknak egyvalaki élte túl a templom mészárlását és ő is csak azért, mert még a támadás előtt elküldték innen, hogy vigyen Coruscantra innen adatokat. A hangárban voltak is bikerek, amiből bármelyiket elvihette a padawan. Magát a templomot és annak környékét nehéz bejárni, mert javarészt a hegy belsejébe lépült, volt két oldalt némi út, ahol lehetett nézelődni, illetve előtte lent a földön, de az nagyon lent volt. Ahol a bejáratok voltak azon a helyen most az űrhajó volt és az a feljárókat is java részt leomlasztotta. Így Cesur maga dönthette el, hogy melyik résszel akar foglalkozni, próbálkozni.

Lucky együttérzőn mosolyodott el Miin szavaira, a nő a hosszú életének köszönhetően tudhatta, hogy a férfi pontosan tudja, hogy mire gondolt és át is érzi mindezt. De a végén, amikor az utolsó esélyt latolgatta a nő, akkor már elmosolyodott.
- Itt nem kell aggódnia, ezen a helyen nincs mit elrontani – mondta megnyugtatóan.
Itt vált le a másik két férfi róluk a páros pedig hamar megérkezett a kantinba.
- Bátrak akkor lettünk volna, hogyha meg is öljük magunkat akkor – felelte. – Ami azt illeti nem is tudnak a templom romjai közé menni. A főbejáratba bele lett vezetve a sérült hajó, a többi pedig fel lett robbantva és beomlasztva. Egyedül a hangár, ami még elérhető, de az onnan vezető járatok is be vannak omlasztva.
Miin kérésére, hogy valamilyen gyümölcslevet, vagy vizet kér csak a férfi bólintott és a helységben található hűtőhöz ment. Valamilyen furcsa zavaros narancssárgás folyadékkal teli üveggel tért vissza, illetve egy átlátszóval. Az átlátszó alkohol volt, míg a másik egy kellemes édeskés illatú ital.
- Nem messze volt a helyieknek egy faluja, amit elhagytak a megérkezésünkkor. Van gyümölcsösük, onnan van az ital.
Töltött is Miinnek, az ital íze kicsit édes és finom fűszeres volt, nem alkoholos, igencsak egzotikus, de finom hatást keltve. Az utolsó kérdése a férfi nem is felelt, csak lehúzta az italát, majd töltött még egyet és azt is lehúzta. A válasz, ahogyan Miin sejtette az volt, amit gondolt, de a férfi végül a második ital végén megszólalt.
- Főleg gyerekek voltak… - nyögte ki keserűen. – A fiúk közül van olyan is, aki látott már olyan urdrarr akadémiát, ahol a köztársaság tette ugyanezt a mi gyerekeinkkel, de akkor is… gyerekek. Nem nekik kéne a háborúért fizetni, mindegy melyik oldalon állnak…
Hacsak Miin nem akadályozta meg, akkor töltött magának még egy italt, bár most még nem emelte fel a poharat, csak nézte azt.

Silzu tudhatta, hogy ez egy jedi templom volt korábban, az ilyenekben pedig fénykard-, vagy kiberkristályok vannak, amik nagyon, de nagyon sokat érnek. Valószínűleg tanuló lehetett a gyerek és a fénykardját vették el tőle. Silzu azt pedig biztosan tudta, hogy egy-egy fénykardért több százezer, ha nem több millió creditet is fizetnek, mert annyira ritka és sokan tudják hasznosítani, fegyverekbe, vagy épp csak ereklyének teszik el. Így, ha még itt találna effélét, akkor nagyon, de nagyon gazaggá tehetné a gazdáját.
Megtudta mászni a lány a romokat, aminek a tetejéről három lehetséges utat látott, ebből az egyik, ami balra volt – nyugatra – teljesen be volt omolva, vagy folyosó végnek tűnt a kevéske fényben. Előre – északnak – vagy jobb jobbra – keletre – azonban két nagyobb folyosó is vezetett, mind a két esetben egy-egy lépcsőt tudott kivenni Silzu a gyér fényben.

* a tegnap este margójára, mert mint kiderült félreértések voltak. És nehéz elfelejteni, hogy még mindig nincs wifi, vagy efféle, sw-ben továbbra is minden manuális

statisztika: