Arkinnea

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

Nagyon sok információt tudtam meg Luckytól, annak hála, hogy el lehetett vele beszélgetni elég jól mindenről. Nem titkolózott, aminek örültem bár belül kissé azt éreztem belül, hogy talán ha annak ismerne, mint a többiek, vagy annak ami vagyok, akkor már lehet nem lenne ennyire közlékeny, ugyan akkor egyre jobban azt éreztem, hogy valamit talán tennem kéne értük, hiszen nem érdemlik meg ezt a száműzetést, amiben vannak, mikor jót cselekedtek, és helyesen is ráadásul, még ha azt ez a bizonyos Xeth nem is így vélte.
Időközben elmentem a hajóra egy táskáért, amiben volt egy birodalomi váltás ruha is, amibe átöltöztem, majd a konditerembe mentem. Luckyval közben tovább beszélgettem nem egyszer vagy húzódzkodás közben, vagy mikor épp fejjel lefelé lógva húztam fel magam a rúd felé. Nem akartam súlyt emelni, hogy azzal buktassam le magam mennyivel is vagyok erősebb náluk.
Ha volt dolga persze hagytam, hogy elmenjen Lucky, de ha maradt és beszélgetett, akkor óvatosan tapogatódzva faggattam a bázis életéről, miket szoktak, csinálni, mikor, hogyan pihennek, azaz olyanokat, amik annyira azért nem lehetnek gyanusak, csak olyan érdeklődés féle, hogy ha már nem mehetnek el innen, akkor mivel is tudják töltögetni ezt az időt. Mindez fontos volt, hiszen kellett egy kódhengert is szerezni, és hogy ki merre is jár, azonban ennek mellékhatása ként azért kezdtem egyre jobban és jobban megkedvelni ezt a rohamosztagost, annak ellenére, hogy nem voltak eddig velük jó tapasztalataim. A beszélgetés közben azért nem lehet azt mondani, hogy keményen edzettem volna, sőt jó párszor inkább beszélgetés ment, majd elmentem egyet zuhanyozni, és átöltözni. Korral kezdek el beszélgetni arra ügyelve, hogy a kamerán keresztül egy droid vagy valaki ne tudja a számról se leolvasni, hogy mit is mondok, miután Cesur is visszatért, hogy megosszam velük annak egy részét, amit megtudtam, még vacsora idő előtt. Ezután jött a feketeleves, hiszen kívülről nem tudtam bejutni egyszerűen, de még voltak lehetőségek bentről, de ehhez be kellett jutni a vezérlőbe valakinek a képébe, és kinyomni a felvevő rendszert.
- Q’ayem – szólalok meg nagyon csendesen a szobában úgy, hogy háttal legyek a kamerának továbbra is, mikor Kor előtt állok – én könnyebben bejutok a lezárt részbe, és ott talán a haladás se lesz annyira nehéz számomra, de kell majd, hogy kapcsolatban maradjunk. És az is, hogy tudjuk, hogy ha feltűnik nekik, hogy áll a kamera rendszer rögzítése – itt Cesurra nézek. – A lényeg, hogy ne legyen semmi probléma, gyanakvás, nem akarom, hogy bárki megsérüljön. – veszek egy mély levegőt – Szeretnék segíteni rajtuk – kicsit úgy félve nézek Kor sisakjára, hogy mit is fog reagálni. Lehet most kapok egy nagy fejmosást, de ezt érzem helyesnek. – Tudom, ezzel megnő a kockázat, és nem ezért vagyunk itt, és a küldetés az elsődleges. Ezt tartom szeme előtt. – teszem hozzá eléggé csendesen. Nem várom azt, hogy a két férfi egyetértene velem, ebben vagy a tervem többirészében. Azonban mellettem több dolog is szolt, ami könnyíti számomra az előrejutás a romos templomban, ami kitudja milyen állapotban is van, és hol jön jól, mind a fizikai erőm, mind a képességem. Arra nem számolok, hogy bármi veszélyes lény lenne bent, a szellemek pedig remélem, hogy nem fognak behatolónak vagy ellenségnek tartani, ami akadályozna, és túl nagy technikai tudás se fog kelleni, csak a droid, mert Erő és technikai tudás szempontból külön külön a két férfi alkalmasabb a feladatra, mint én.
Miután a kis kupaktanács végetért, akkor indulok meg a többiekre a kellő időben az étkezőbe, hogy ne legyünk gyanusak senkinek se. Az étkezőbe figyeltem az étkezőket, és a többieket elgondolkozva. Az ételt csak lassan eszegettem, tűnődve az információkon, amiket eddig sikerült megtudnom Luckytól, hiszen az éjszaka lehet egy olyan alkalom, mikor könnyebben tudnánk bármit is csinálni, anélkül, hogy lebuknánk.

”Felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékos társak:  RAVOHRA TIRGIR, HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid

Kábán néztem körbe, forgattam a fejemet körbe a szememet lassan és unottan vele. Ahogy magamhoz tértem végre több jó és rossz dolgot éreztem magamon. Kipihent voltam ami jó volt de szomjas voltam és a mosdót is meglátogattam volna, nem tűnt napoknak de olyannyira el voltam zsibbadva, hogy csak úgy szaladgáltak a tűk a karomon fel-alá miközben bizsergett az egész. Talán órákat voltam kifeküdve, vesztegetett idő ez de nem sok mindent tudtam már így csinálni vele, legalább a gázok és az édeskés illat ami volt eloszlott teljesen így miután feltápászkodtam a földről és stabilnak is éreztem a járást akkor benéztem a terembe óvatosan, hogy mi volt ott. Először az előttem heverő összetört üvegdarabokat néztem meg, valószínű, hogy az összekeveredésük üthetett ki. Pech nem mondom de, hogy ennél sokkal többet nem tudtam megmondani a többi kotyvadékról odabent az is biztos volt, valami raktár volt inkább mint labor de végül amiket meg is ismertem azok az embriósok voltak hátrébb. Odaszökkentem az egyikhez és megkocogtattam az üvegét mintha ezzel felkelthetnék egy ilyent, persze nem számítottam reakcióra tőle.
- Vajon élsz még? Vajon mi vagy? Hmmm, vajon a gazdám örülne valami ilyesminek?
Leemeltem végül a tartályt, persze ha elbírtam az embriósat és nem volt túl nagy sem az egész hiszen bármit viszek magammal ki kell tudnom vinni ott amerről bejöttem hacsak nem akarok felfedezni egy új kijáratot. Még egyszer körbenéztem, hogy volt-e valami igazán érdekes idebent vagy csillogó dolog aztán vagy üres kézzel vagy a kezemben az embriós tartállyal megyek ki a teremből és teszem le a folyosóra a tartályt majd megnézem mi van a másik ajtó mögött is, most azért óvatosabban, hogy nehogy itt meg valami halálos gázokat kotyvasszak össze magamnak miközben beesek, sőt már a beesést is jobb lenne elhanyagolni. Bár van vizem és tudom merre van a kijárat addig nem állok le inni amíg nem találok valami mosdót vagy alkalmas sarkot magamnak, hogy rontsak a visszatartásán. Ki tudja, lehet a kettes ajtó mögött mosdó van és ez lehet egy templom de csak van helyük erre, kéne még lakókörleteknek is. Ooh valami szerviz raktárat kéne megtalálnom vagy központi számítógépet is akár. Hátha működik de ha nem is talán a databankok vagy valami van ami majd érdekes és értékes is lehet. Remélem.

>> Silzu, Rabszolga >> Játékos társak:  RAVOHRA TIRGIR, HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid

Egy nagyon de nagyon fura izé volt a tartályban. Elmosolyodtam, ennek biztos örülni fog a gazdám  mert ez elég különleges. Sosem láttam még ilyent a többiek között akikkel együtt éltem szóval biztos illeni fog a kollekcióba. Letettem a folyosón majd megnéztem a másik terem mit rejt. Ez esetben az egész egy elemózsi raktár volt. Sok minden féle dologgal. Konzervvel is meg szeletekkel. Minden frissnek is tűnt ezt megjegyzem magamnak, ha kell később vissza tudok jönni ide ha elfogyna az ételem. Ezzel majd kicsit megtudom nyújtani az itt maradásomat, már ami kajailag nézve. Még olyant is találtam amivel eltudtam magam intézni az igényemet amit miután átnéztem visszamentem a másik raktárba és ott elintéztem ami kellett. Aztán, hogy már nem kellett tartanom attól, hogy egy nagyobb erőfeszítéskor a hójagom nem bírja eltettem az embriós palackot a táskába, magamhoz vettem egy-két energiaszeletet és egyet megbontva kezdtem el azt rágcsálni és úgy indultam tovább. Már ha volt itt tovább még, ha nem akkor vissza fordultam és a másik folyosó felé vettem az irányt az előző csarnokból. Kintről is már elég nagynak tűnt a hely, remélem találok valami táblát a falakon, esetleg nyilakat, hogy merre menjek. Jók ezek a holmik de mi mást rejthet még a hely! Remélem találok még érdekes és izgalmas dolgokat idebent.

Hosszú órák teltek el kutatással és gondolkozással, de nem jártam sikerrel. Mondhatni teljesen bejártam ezt a szakaszt és nem találtam semmilyen bejáratot. Kicsit zavart, hogy ennyire nehéz bejutni a templomba, de tudtam, hogy vagy a természet vagy a rohamosztagosok temethették be, a lehetséges más utakat. Mikor megkaptam az üzenetet, hogy térjek vissza, elindultam a bikerhez és miután felültem még vetettem egy pillantást a tájra és elindultam ideiglenes otthonunk felé. Miután vissza értem első utam a szállásomra vezetett ahol átöltöztem majd csatlakoztam kicsiny csapatunk kupaktanácsához. Valamilyen szinten megértettem Miin reakcióját és hogy sajnálja Őket, de tudtam, hogy nem kockáztathatunk.
- A bejutást a templomba mindenképpen meg kell oldani. De még egyelőre fogalmam sincs hogy miképp. Innen bentről maximum a lezárt ajtókon át jutunk, de ahhoz valóban el kell intézni a kamerákat - jegyeztem meg, majd kis szünet után folytattam.
- Becsülendő a segítőkészsége, de nem kockáztathatunk. Ha valaki én tudom mennyire fontos a mások segítése, de bele kell gondolnunk abba, hogy milyen következményekkel járhat. Úgyhogy hacsak nem bizonyosodik meg róla, hogy minimális kockázattal kifitelezhető a dolog, addig jobb ha elfelejti. Menjünk enni - ezzel kiléptem a szobából és a kantin felé vettem az irányt.
- Jól néz ki - jegyeztem meg a kajára pillantva, miközben leültem az asztalhoz és nekiláttam az étkezésnek.
Ízlett az étel, és jó volt kicsit megpihenni, de tudtam mi történne ha túlságosan kényelembe helyeznénk magunkat. Mikor invitálni akartak a katonák barátságosan feléjük fordultam.
- Elnézést, uraim, de nagyon fáradt vagyok. Talán holnap bepótolhatjuk az ismerkedést - mondtam, majd Miinre emeltem a tekintetem.
- Ha gondolja maradjon. Én mára elteszem magam. Ha valami történik hívjon - ezzel elvittem a tálcát a gyűjtőbe, már ha volt ilyen és a körletem felé vettem az irányt. Visszaérve nem teketóriáztam sokat, hanem egy kis meditálás után lefeküdtem aludni.

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

Se Q’ayem se Cerus nem rajongott az ötletem miatt, legalábbis ahhoz, hogy Luckyn és társain segítsünk. Mindkettőjük vesszőparipálya, hogy a küldetés az első, és a legfontosabb, mintha nekem nem az lenne az elsődleges. Q’ayem a szobában eszik, Cerus egy ideig marad, majd búcsúzik, hogy ő megy pihenni, mikor áthívnának minket másik asztalhoz. Felkel az asztaltól
- Igen is uram. Természetesen, rögtön szólok. Pihenje ki magát. – mondom kedvesen, majd megvárom míg távozik, felemelem a tálcám és átülök a rohamosztagosok közé, hogy ne tűnjek különcködőnek, így jobban el tudjak vegyülni a társaságukban. Korábban olvastam dolgokat és meg is kaptunk információkat a személyekhez akiket alakítottunk, így tudtam beszélgetni velük. Bár ők harcoltak, én meg nem igazán akartam olyat állítani ami nem én vagyok, azaz távol áll tőlem teljesen. Rhen Var egyik elpusztult hajóját jelöltem meg, hogy ott voltam, és azután nem voltam csatában, csak szállításos feladataim vannak, mint a mostani is. Ha a többiekről is kérdeztek, akkor elmondtam, hogy a fejvadásszal már többször is dolgoztam együtt, a parancsnokommal viszont még nem. Közben Luckyt figyeltem, majd elbúcsúztam mikor ment aludni, és ahogy végeztem én is elköszöntem.
- Köszönöm a beszélgetést uraim, ha megbocsájtanak, akkor én is elmennék aludni néhány órát, de szerintem még az este folyamán lehet összefutunk a folyosón esetleg, mert nem tudok gyakran sokat aludni – jegyzem meg, majd elköszönés után visszaviszem a tálcám a gyűjtőbe, aztán megyek a szobába, és ránézek a többiekre. Becsukom az ajtót magam mögött, majd az ágyamhoz megyek.
- Q’ayem – szólalok meg csendesen, mikor biztos vagyok benne, hogy csak mi vagyunk, majd lassan oda ballagok mellé, mintha csak megbeszélném vele a napot, kihúzva magam, majd a Datapad-ot is előhúzom, és azon nézegetem testem takarásában, a helyi állat világot, keresve valami kis macska méretű állatot, aminek a kinézetét kölcsön vehetem, a haladáshoz a szellőzőben, de még kisebbet is, hogy már a kijutás is könnyebb legyen a szobából valami kis rágcsálóként.
- Készítsed fel a droidot kérlek, én most lefekszek látszólag, de kisurranok az ágyból a szellőzőbe. – hangom eléggé csendese és nyugodt ahogy beszélek - Próbálok a szellőzőkön át találni egy könnyen megszerezhető kódhengert későbbre. Ha kimész közben, akkor próbálj meg elbeszélgetni velük. Nem úgy tűnik, hogy sokan járnak erre és szeretnek beszélgetni. A lényeg, hogy ne legyen se riadó féle, és ha lehet mind a nyolc legyen ezen a szinten, és ne a hangár felé. – egy kicsit várok, majd hozzá teszem. – Ha több ilyen küldetést vállalunk akkor lehet kell majd valami kis méretű komlink, mert azt nem fogom tudni magammal vinni most, de próbálok vigyázni magamra és sietni. – az alvó padawanra pillantok – Azért feltűnés mentesen keltsed fel a társunk, hogy ha valami rosszul alakul, akkor tudjatok segíteni. – majd elgondolkozok egy kicsit – lehet szükség lesz némi élénkítőre, mert ha találok valami utat amit tudok feltűnés mentesen használni, akkor igen hosszú és fárasztó éjszaka elé nézünk – teszem hozzá csendesen – De ha nem mész ki, akkor feküdj le, hogy a helyiek azt lássák, hogy mindenki pihen, így elkerülve azt, hogy bejöjjenek és észre vegyék, hogy nem vagyok itt. – ezután megindulok az ágyam felé, ahol elrendezem egy kicsit mielőtt könnyítenék az öltözékemen. Körbe nézek, hogy szellőzőt merre találok amit nem lát a kamera, mintha csak nyújtózkodnék egyet, majd szépen lerakva az egyenruhámat, úgy, hogy ha hirtelen kell kelnem, akkor készenlétben legyen. Egy kicsit még elsétálok nyújtóztatva a tagjaim a kiszemelt szellőzőhoz aminél megállok és feltűnés mentesen leszedem róla a rácsot annyira, hogy majd kimehessek rajta, aztán az ágyomhoz visszasétálok nyújtózva még, s befekszek az magamra húzva a takarót.
Egy kicsit forgolódok még, mint aki helyezkedik, de lényegében csak a párnával cserélek helyet, hogy majd azon legyen a takaró. Egy rövid nyugodt fekvés után, már felkészülök arra, hogy alakot váltsak, és kisurranhassak majd a helységből feltűnés mentesen.

”Felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékosok: HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid ; 1x ismeretlen embrió üvegben

Sokkal jobban, szabadabbul és megkönnyebbülve indultam visszafelé a másik úthoz miközben majszoltam a szelet elemózsiát. Tényleg nem volt megromolva és ez jó hír volt mert a nasi mindig jó és most nincs senki aki leszidna érte, hogy engedély nélkül eszem. Hamar vissza is érek az előző terembe utána pedig a másik út felé fordulva elindulok arra. Kicsit át kellett mászni némi törmeléken de semmi nagy akadály nem volt és elértem egy hasonló szakaszra mint amilyen a másik is volt de itt volt extra is! Volt egy lépcsősor és egy turbolift is aminél az állt, hogy földszint. Végre kezd kialakulni ,hogy merre vagyok. Vissza fordulok a két ajtóhoz, ezek nyitva vannak így még mindig kezemben a kis rágcsámmal sétálok oda vissza.
Egy apró falaton rágódok miközben benézek az első ajtón, elszáradt kórók és nagy tér de pár lépést teszek csak ott bent és semmi sincsen ott, aztán átcammogok a másik szobába és ott is körbe nézek. Majd felcsillannak a szemeim amikor meglátok valami bizalomgerjesztőt a földön porral belepve. Gyorsan beletömöm a számba a maradék kaját és a csomagolást eldobom miközben odasijetek a datapadhoz. Felveszem a földről és megvizsgálgatom, kicsit megvan törve a kijelzője de mikor megpróbálom akkor az bekapcsol! Elvigyorodok majd megpróbálom lefújni a tetejéről a port. Aztán meghúzom az alsó védőruhám ujját és a kajadarabokkal együtt amivel végig köptem szerencsétlen kijelzőt a port is megpróbálom letörölgetni róla. Ha sikerült akkor utána nekiláttam megnézni, hogy milyen adatok pihennek a memóriájában a datapadnak miközben leültem törökülésbe a földre.

Hamar eszembe jutott, hogy a helyiség be van kamerázva, így elvetettem a meditáció ötletét, még a szállásra érés előtt. Mikor beléptem köszöntem Kor-nak majd kényelembe helyeztem magam az ágyamon és a fal felé fordultam. Mikor Miin belépett felébredtem, de nem moccantam meg csak hallgattam miről beszélgetnek. Érdekes tervnek tűnt és úgy döntöttem, hogy hagyom érvényesülni, hátha jó sül ki a dologból. Főleg, hogy jelenleg más ötletem nem maradt arra, hogy elérjük a célunkat. A mai napi túra eredménytelensége miatt kellett valami más megoldás és reményeim szerint ez volt az. Miután befejezték a terv elemzését, és lefeküdtek én is elaludtam újra.

//Értehető okokból nem lesz kör, jeleztem h pocsékul vagyok...//

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

Q’ayem szavaira elmosolyodok egy kicsit, és csak bólintok egyet, hogy igen legközelebb előre kell gondoskodnunk ilyesmikről is.
- Nyugodj meg, ha bajba keveredek, akkor eléggé felismerhető lesz, hogy segítséget kérek – szólalok meg csendesen, majd mosakodás közben egy adatkártyát helyezek el, és bár jobban örültem volna egy a hálóban lévő szellőzőnek, hogy baj esetén még feltűnés mentesebben surranhassak vissza, de a zuhanyzóban lévő is még elég közel volt. Épp ezért is nyitva felejtettem az ajtókat annyira, hogy majd ki is férjek rajtuk. Mikor aztán lefekszek, és végig néztem a társaimon, akkor még Kor felé fordulok, ahogy hozzám szól.
- Nem akarom elkapkodni, de ha nem vagyok itt két órán belül, akkor vagy baj van, vagy csak nem tudok eddig vissza lopakodni feltűnés mentesen. Akkor az edző teremben hagyom a kódhengert. Ott nem lesz gyanús, hogy fel alá sétálgatsz, nézve a gépeket, mert nem tudsz aludni. – hangom csendes és nyugodt. – Ha vissza tudok jönni a kód hengerrel, akkor a zuhanyzóban hagyom. – teszem még hozzá, majd elhelyezkedek, és egy kis nyugton fekvés után, már egy kis rágcsálóként sunnyogok a fal mellett lehetőleg úgy, hogy a kamera ne vegyen észre, egészen az ajtókon át a zuhanyzóig, ahol számba vége az adatkártyát osonok tovább elsőre megindulva arra amerre Lucky és az épp pihenő társai szállása van, legalábbis remélve, hogy el tudok a közelbe jutni legalább annyira, hogy betudjak lesni oda, hogy ki hol tartja a kódhengerét. Ha találok ilyet, akkor alaposan körbe nézek, majd kicsit gondolkozva megpróbálok eljutni Lucky szobájához és oda is belesni, hogy ő hol is tartja a sajátját. Lucky itt a parancsnok, talán az övé az, ami mindent nyit biztosan, de ahogy beszélgettem vele, talán ő az akitől nem venném el.

„Elment az eszed?”
„A feladatot hajtjuk végre és mikor végeztünk, távozunk, semmi több”

Visszhangzik Q’ayem szavai a gondolataim közt, majd Ceres szavai vernek visszhangot elmémben

„Becsülendő a segítőkészsége, de nem kockáztathatunk…”
„…hacsak nem bizonyosodik meg róla, hogy minimális kockázattal kivitelezhető a dolog, addig jobb ha elfelejti.”

Lehunyom szemeim, és füleim is lekonyulnak, eme gondolatokra, majd a pofimban tartott adatkártyára nézek. A fő feladatunk, hogy az adatokat megszerezzük, de milyen áron?

„Lucky és társai… őket se hagyhatjuk itt, vagy nem tudok utána tükörbe nézni se újra.”

Ezzel a gondolattal megindulok a szellőzőkön keresztül a templom irányába. Az idő sürget, és utána még lesz feladatom bőven, ráadásul jó eséllyel nem lesz könnyű az se.

„Hát most igen csak a határra sodródtam, és nem látom még az utat, hogy merre lesz az, hogy ne legyenek áldozatok egyik oldalon se. Csupán egy kérés, és lehet megtenné, egy lehetőség, ami számukra a megváltás lenne, de ugyan akkor ez az egy kérés az, ami számunkra az út végét jelentheti, és nincs lovasság, akik jönnek ha baj van. Csak mi… Nehéz jól dönteni, nehéz helyesen… De… ők nem olyanok… megérdemelnének még egy esélyt, hogy jól döntsenek… csupán meg kell nekik adni ezt a lehetőséget… hogy megtegyék”

Gondolkozok el magamban, ahogy próbálok gyorsan és csendesen mozogni a szellőzőben. El kell érnem a lezárt templomi részt, hogy ott már nagyobb formában mehessek tovább, a romoktól függően, akár valami macska féle ragadozó, vagy humanoid formában, de ez majd akkor kiderül, mikor látom milyen a terep ami előttem áll, milyen kihívásokat tartogat, hogy eljussak az adatbázishoz.

”Felszerelés”:

”Szobában hagyott felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékosok: HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid ; 1x ismeretlen embrió üvegben ; 1x alig használt datapad

Jó JÓ JÓÓÓ!! Hát úgy fest a szerencse csillaga rám mosolygott most nagyon is. Bekapcsoltam a datapadot miután letakarítottam a képernyőjét kicsit és bekapcsolt, mikor pedig megnéztem miféle adatok voltak rajta először már-már eltántorító volt de aztán megjelent az az adat is ami igazán a legfontosabb volt számomra most méghozzá egy térkép az épületről! Szemügyre veszem, hogy mit is mutat nekem ez a térkép. Persze a raktározási adatok is jók mert egyszerűbb egy listát átnézni, hogy van-e egyáltalán valami raktáron ami megéri a próbát de a térkép messze szárnyalja túl azt. Aztán a homlokomra csapok ahogyan nézem a térképet.
- Hogy az az áldott gazda szakállára. Hát nem pont arra nem mentem?
Kacagok egymagamban majd felkelek a földről és leporolom a fenekemet. Megnézem még egyszer, hogy merre is van az arra a könyvtárhoz majd megindulok arra. Ha kell persze mert olyan az energiaszintje a padnak akkor kikapcsolom, hogy majd később visszakapcsolva tovább nézzem amit akarok rajta de ha bőven bírja még akkor nem teszek így mert ki tudja, lehet, hogy nem tudom majd utána visszakapcsolni se.
Meggyőződöm arról, hogy nem hagytam ott semmimet sem végül vagy bekapcsolt vagy kikapcsolt datapaddal a kezemben elindulok visszafelé amerre a térkép szerint a könyvtárat találom és reményeim szerint holocronok vagy legalább ahhoz közeli információs datapadokat találhatok majd.

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

A megfigyelt helységek nem árulkodtak arról, hogy túl jól élnének itt a rohamosztagosok, legyenek akármilyen rangban is. Azonban az is világos lett, hogy a kódhengerek szekrényben, vagy olyan helyen lehetnek, ahonnét könnyen nem lehet csak úgy elemelni nesztelenül. Ezután haladtam tovább a templom felé, azaz elsőre fel a hangárba, majd ott a fal mellett végig settenkedve egy másik szellőzőhöz és ott be a templom sötétségébe. Bent nem igazán láttam semmi olyat, ami alapján könnyű lett volna tájékozódni, vagy legalábbis a sötétség miatt erősen limitált látótáv miatt nem volt ilyesmire nagyon lehetőségem, így csak előre mentem, amíg egy elágazásba nem botlottam, persze ügyelve arra, hogy ha valahol lyuk lett volna, ott ne essek le, mert kitudja milyen mély és hol van lehetőségem alakot váltani, hogy aztán megkapaszkodhassak, még a kellemetlen és dicstelen találkozás előtt a padlózattal.
”Na most merre?” - néztem körbe azon a helyen, ahol az elágazás volt, majd jobb ötlet híján csak megindultam balra, reménykedve, hogy hamar találok valami szellőzőnyílást, ahol ki is tudok mászni, majd felmérni, hogy merre is lehetek. Abban nem is reménykedem, hogy olyan helyet találok, ahol valami térkép is lenne, vagy működő dolog, csak kezdetnek megelégedtem annyival, hogy ne legyen túl romos, és legyen lehetőségem, kicsit nagyobb alakot felvenni, ami könnyíti már a mozgást, és a kutakodást is.
Így is sietnem kellett, hiszen az időm az fogyott, és kitudja mikor is találok valamit, mielőtt megindulnak Q’ayem a jedivel. Nem örültem volna, ha olyat tesznek, amiből probléma lehet, vagy legalábbis megnehezítheti a békés kijutásunkat is.
”Eddig nem is volt olyan nehéz bejutni, csak most, ha nem találok fényforrást, vagy valami tájékozódási pontot a sötétben, esetleg az éjszaka beszűrődő fényeiben, akkor igen lassan fog menni a haladás” – merengek el magamban.

”Felszerelés”:

”Szobában hagyott felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékosok: HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid ; 1x ismeretlen embrió üvegben ; 1x alig használt datapad

Hamar és könnyedén kikerülve mindent érek vissza oda ahova akartam majd mentem tovább a könyvtár felé. Reményekkel voltam persze tele de tudtam azt is, hogy nem lesz sokkal jobb állapotban a könyvtár sem mint minden más de ettől függetlenül megeshet az, hogy van egy két épen maradt bármi ami megúszta a roncsolódást.
Beérve persze a könyvtárba hamar esnek az esélyei ennek. A terem maga egész jó állapotban volt, a polcok amelyeken a data könyvek voltak és valószínűleg a holocronok is azok felfoltak borogatva, bele voltak lőve vagy éppen szétlőve és még nem egy égetett vágások nyomai is voltak rajtuk mintha fénykarddal csinálták volna azokat. Nem bíztató egy kép. Az sem ahogy a terem közepére voltak hordva tönkretéve a legtöbb. Megnéztem azért hátha volt valami holocron ami működött a polcokon miközben a terminálokra is futólag ránéztem, megnyomtam pár gombjukat ahogy elhaladtam mellettük, hogy lássam működik-e valamelyik vagy sem. Aztán láttam meg, hogy van itt egy gyönyörűség is. Odaszökkentem az asztro droidhoz és letörölgettem a feje tetejéről a port.
- Hát helló, szia, szerbúúsz! Működsz-e még te vajon.
Kérdezem meg a droidtól miközben megvizsgálom, hogy van-e bármilyen külső baja amitől nem működhet illetve egyéb sérülése. Ha minden rendben volt vele akkor jön majd a komoly kérdés, hogy bekapcsoljam-e vagy sem. Talán ha a memóriáját kitudom szerelni az is megteszi, a használható alkatrészeivel együtt persze. Ahhoz nem kell bekapcsolnom. Persze ha bekapcsolom meg legalább tudom is ha van valami hasznos dolga vagy sem. Nehéz kérdés mivel ki úgyse tudom vinni. Míg ezen elmélkedek meg körbejárom a termet körülnézve, hogy van-e valami használható még a droidon kívül.

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

Ahogy sikerült kijutnom a szellőzőből, egy elég jó helyre, akkor már alakot is váltottam, de nem emberré, hanem azzá, ami utoljára talán otthon voltam, azaz valódi alakom humanoid formájába, majd a szárnyaim megnyújtóztatása után, számból kivettem az adatkártyát, és elkezdtem körbe járni a helyet, elsőre, hogy lássam, mi is az ami használható, és mi az ami már nem. Lépteim próbálom a lehető legcsendesebben megtenni, miközben figyelek, hogy mire is lépek, már amit ki tudok venni a fényviszonyok közt, mert nem akarok tiszteletlen lenni, senkinek, se a maradványaival.
- Lássuk csak, mit mesélhet eme hely… – suttogom csendesen magam elé, a terminálokat nézegetve, melyek működőképes annyira, hogy adatokat lementhessem - …milyen titkokról mesélhet, ami miatt pusztulnia kellett… - berakom, az adatkártyát abba a terminálba, ami működik, majd az adatokat csak annyira böngészem át, hogy az adatkártyára elfér e minden, vagy súlyos döntéseket kell e hoznom, hogy mit is másolok fel, és mit hagyok itt. Jó eséllyel még egyszer nem fogunk tudni így bejutni ide. Az élő Jedik adatait keresem elsődlegesen, hogy pontos kép legyen, kik is vesztették itt életüket és az események feljegyzéseit, de ezen felül mindent próbálok kimenteni, ami még elfér, legyen az két, vagy videó felvétel, akármi. Ezután ránézek, hogy meddig is fog tartani, és amíg másol, addig elkezdek sétálgatni lassan csendes léptekkel, miközben szárnyaimat összehúzva magam előtt úgy tartom, mintha csak valami köpenyt viselnék. Elkeserít a pusztulás amit látok, és annak nyomai, ahogy minden bizonnyal kétségbeesett lépésként akarta valaki, vagy valakik elpusztítani a tudást, mielőtt rossz kezekbe kerülnének. Azért megnézem a terem közepén lévőket is, hogy van e valami menthető köztük, vagy teljesen elpusztultak. Ezek után lassan haladva a polcok között nézegettem a még ott lévő datacronokat, hogy milyen állapotban is voltak, bár nem tudtam magammal vinni visszafelé se sok mindent, de azért kíváncsi voltam, hogy van e köztük valami fontos, és ha más nem akkor nagyjából rendszerezni fejben, hogy mik maradtak, vagy ha maradt hely az adatkártyán a másolás után, akkor egy listát írni róluk. Azért körbe néztem, hogy valami táska vagy rongy félét találok e, amibe tudom pakolni a dolgokat és esetleg magam után húzni benne.
Egyenlőre azonban arra is figyeltem, hogy mennyire vagyok egyedül a helyen, hallok e valamilyen zajt vagy hasonlót, ami arra utalna, hogy nem vagyok teljesen egyedül itt, hiszen Lucky említette, hogy élnek itt szellemek is, és kitudja mennyire fognak barátságosan fogadni, vagy egyáltalán tudomást venni az itt létemről. Tekintetem közben azért meg-meg áll a szellőző nyíláson, amin keresztül érkeztem, és gondolataim a többiek felé terelődtek, hogy mit csinálhatnak közben alváson kívül, hogyan fogják fogadni, hogy nem csak hármasban távozunk, hanem többed magunkkal, amint meglesznek az adatok, és hogyan fog erre reagálni Lucky is.
- Nehéz egy döntést meghozni, ami életeket befolyásolhat… - suttogom magam elé egy sóhaj kíséretében - …de még nehezebb a következményeivel együtt élni. – a terminálhoz lépve nézem meg, hogy még mennyi idő van vissza. Ha még eltart egy ideig, a másolás folyamata, akkor keresek egy helyet, ahova bevilágít a hold és a csillagok fénye, majd ott ülök le lehunyva szemeim, hogy úgy várakozzak megpróbálva meditálni, bár amennyi gondolat most cikázott a fejemben, sok esély nem volt rá, hogy sikerülni is fog, így ha nem megy, és találtam épp datacront akkor azt kezdtem el tanulmányozni, hogy hasznosan teljen az idő. Azonban, ha azt jelezte, hogy hamarosan végez, akkor korábban találtam használható datacront is összeszedem egy helyre, és elkezdtem agyalni, hogy mekkora az a forma és az a mennyiségű dolog, amivel még ki tudok osonni a szellőzőn keresztül, majd át a bázis szellőzőjébe, és mindennek mekkora a kockázata, főleg, ha azt is beleszámolom, hogy ezek után kellene tennem egy látogatást Lucky lakosztályában is.
Az is egy megoldás volt, hogy az adatkártya kivételével minden mást csak a hangárig húzok el, és kifelé menet fogom kikapni onnét, mikor megyünk már a hajóhoz távozásnál. De ez függött a datacronok mennyiségétől és a rajtuk tárolt információktól.

”Felszerelés”:

”Szobában hagyott felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékosok: HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid ; 1x ismeretlen embrió üvegben ; 1x alig használt datapad

Volt pár adatkártya ami még működött de csupán kis olvasnivaló kategóriájó adatokat tartalmaztak. Sajnálatos volt de azért hármat megragadtam, hogy jó lesz ha másra nem az idő elütésére vagy letörölni róla az adatokat és mást rámenteni. Mivel találtam is egy noszogatással működő terminált így le is tehénkedtem mellé megnoszogattam pár simogató pacsival és egyéb jól bevált trükkjeimmel együtt, hogy működjön. Miután megvolt láthattam is, hogy bár az adatbázis sérült volt még volt valami adat rajta. Megfogom az adatkártyákat amiket össze szedtem, hogy működik és letöröltem róla az adatokat. Ki tudja meddig fog itt bármi is működni így fogom magam és átmentem az adatokat a sérült konzolról közben megnézve, hogy mik is azok. Ha más nem talán valakinek lesz érték benne ezekben az adatokban ha én nem is értem. Még is csak valami jó kis szaftos daták lehetnek itt egy templomban. Remélem, ezen a konzolon is ilyesmiket fogok találni én is.
Ha sikerült lementenem adatokat akkor ez után fordultam a droid felé és miután megbizonyosodtam róla, hogy működőképes akkor végül bekapcsoltam a droidot. Ahol bejöttem ott volt egy kis konzol amit tudna használni a droid így eltudom vinni ha arra kerül a sor szóval még jól jöhet, hogy egyben van. A csipogását megmosolygom.
- Egy független vállalkozó, hogy megkeressek itt mindent ami kompromittáló lehetne a Jediknek. Remélem tudsz segíteni amint látod a helyet megtámadták és lerombolták, fúh, csoda, hogy téged megtaláltalak!