Arkinnea

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

A terminálon nézem az adatok mennyiségét, majd keresgélek egy kicsit benne, hogy megkapjam Morwen által kért adatokat és másolhassak mindent ami ehhez kapcsolódik. Ezután állok neki keresgélni, de nem találok semmi olyat datacront ami a küldetéssel kapcsolatos lenne, bár ez nem feltétlen jelenti azt, hogy értéktelenek lennének, legalábbis egy olyannak, mint én ezek is nagy értékek, hiszen tudást tartalmaznak, ami a helyi tudományok és művészetekkel kapcsolatos. Szívesen állnék neki olvasni őket, hogy tanuljak belőlük, de elnézve a mennyiségüket erre most nem tudok időt fordítani. Így fájó szívvel rakom le őket, és a terminálhoz vissza sétálva ránézek a számlálóra, hogy hol is tart.
Kicsit elgondolkozva nézem a kijelzőt, majd egy keresést indítok, hátha találok egy feljegyzést a kért adatok mellett arról is, hogy milyen hajók érkeztek és távoztak ugyan abban az időben, mikorra a mester kérte mindezt, bár ha volt régebbi feljegyzés is, akkor azt is. Bár nem tudtam mit is keressek köztük, ez függött attól is, hogy mit is találok egyáltalán. Ha már volt benne szó hajó típusról, azonosító, esetleg rakomány, utas szám, vagy bármi ilyesmiről, akkor a küldetésekkel összevetve teljesebb képet kaphatnak az itt élők mozgásáról, és az ide érkezettekről, majd mikor átnézik és összevetik mindezt.
Ha találok valamit, akkor a korábban átmásolt adatok mellé másolom, majd még körbe nézek elgondolkozva, hogy még van e valamit amit meg kéne tennem, mielőtt megindulnék visszafelé, hiszen amiért jöttünk az meg van, de ekkor megállok és próbálok még egy keresést megtenni, hogy hátha találok valami szoba kiosztás félét, ami alapján láthatom, hogy esetleg a túlélő lovag szobáját megtalálhatom e, vagy egyáltalán van e arra esélyem, hogy nem abban a részben van, ahol a nagy hajó roncs „parkol” éppen. Bár már ez is csoda lenne, ha találnék erről valamit, de ha mégis, akkor megnézem, merre is lenne, mielőtt az adatkártyát magamhoz veszem a másolások végeztével. Lassan indulok meg a könyvtár ajtajának maradványai felé, majd kipillantok rajta, biztos ami biztos, hogy tudjam, errefelé nem e jár más, majd kilépek rajta. Tisztában vagyok azzal, hogy bár szívesen felfedezném a romokat, de se az idő, se a körülmények nem alkalmasak erre.
- [Remélem, békére lelnek azok akik elhunytak ezen a helyen, ha megtudjuk miért is kellett így lennie] – súgom magam elé anyanyelvemen, lehunyt szemekkel. Tudom, hogy a Jedik nem gyászolnak, az ő hitük része, hogy ha meghalnak, lelkük az Erőbe kerül. Ezért is állnak hozzá ehhez máskép, de ugyan akkor ahogy megtudtam itt sok fiatal is vesztette az életét. Talán ez az ami miatt végül elfordultam szemeim kinyitva a szellőző felé és nem indultam meg az ellenkező irányba. Az ártatlanok halálának oka, ami lehet csupán túlkapás vagy túlzásba vitt erőfitoktatás eredménye volt, amire volt példa elég, de nem tűnt ésszerű lépésnek, hiszen egy gyermek átnevelhető, formálható, felhasználható. Valahogyan kétséges volt, hogy a helyi fajok gyerekei olyan tudás birtokában lettek volna, ami miatt a halált érdemlik, hiszen nem olyanok, mint a fajom gyermekei, akik ha hozzá vetőlegesen nézzük csak, akkor mire olyan idősnek számítanak társadalmilag, mint a helyi gyermekek, addigra már többet éltek, mint a felnőttek, akik esetleg első tanítványuknak maguk mellé vehetik őket.
Lassú léptekkel haladok egy kicsit gondterhelt tekintettel nézve magam elé, majd nézek végig a romos belső részen mikor elérem a szellőzőt, és berakom az adatkártyát mielőtt bemásznék egy alakváltás kíséretében. Még onnét is visszanézek, hogy látok e valamit, majd számba veszem az adatkártyát és úgy indulok meg a hangár irányába ahonnét jöttem, hogy onnét haladhassak tovább vissza a szállások felé később, ha senki vagy semmi nem állja utamat. A célom, hogy lerakjam a megszerzett adatokat egy biztonságosabb helyre.
A szellőzőből való kiugrás előtt azért alaposan körbe nézek, mert nem akarok nem kívánt őrjáratba rohanni, igaz nem olyanoknak tűntek, mint akik errefelé is járnának, de kitudja. Ahogy a kamerára is figyelek, majd ha meglátom Q’ayem-et, akkor úgy próbálok helyezkedni, hogy ha zajt csapok, akkor meglásson, de lehetőleg egyik kamera se.
Ha észrevett, akkor ott hagyom egy számára látható helyen az adatkártyát, majd osonok tovább a bázis szellőzői felé, hogy megindulhassak Lucky szobályja felé.
Ha nem vesz észre, akkor lapulva sunnyogok pofimban tartva az adatkártyát fel a hajóra, amivel jöttünk, és ott be az egyik kabinba, ahol el tudom dugni egy táskába vagy tárolóba a kártyát humanoid alakban, és amint megvagyok ezzel, indulhatok vissza a bázis szellőzője felé lapulva rágcsálóként, hogy megindulhassak a parancsnoki szoba irányába.

”Felszerelés”:

”Szobában hagyott felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékosok: HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid ; 1x ismeretlen embrió üvegben ; 1x alig használt datapad

Semmi nekem hasznos adat sem igazán volt itt még mint például koordináták kincsekhez így hagytam az adatokat és inkább a droiddal foglalkoztam. Belőle a későbbiekben kinyerhetek adatok vagy a gazdám. És még egy teljesen ép droidról is volt szó szóval dupla haszont jelent ha tud is valamit. A szavaira sóhajtok és megcsóválom a fejemet.
- Majdnem teljesen pontos vagy. Abban igazad van, hogy nem dolgoznak a birodalmiak Falleen-ekkel - bár tudja ég honnan tudja a kis droid, hogy az vagyok a páncélom takarásában - Az ostromnak meg vége és nyertek a birodalmiak, szóval ha szeretnél inkább közéjük állni itt is maradhatsz, vagy jöhetsz velem és hazaviszlek.
Ez után elhallgatok és figyelem, hogy erre most mit fog reagálni a droidocska. Remélem abbahagyja a kötöszködést és jön magától. Nem hiszem, hogy ki tudnám csak úgy cipelni egymagam és főleg nem, hogy kéne nekem az, hogy kinyissa az ajtót hátul ahol bejöttem. Utána meg majd lekapcsolom a táboromban. Remek terv, már csak az kell, hogy abbahagyja a kötszködést a kis vashulladék.

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

Végül inkább felsurranok a hajónkra és elrejtem ott az adatkártyát, majd onnét indulok meg rágcsálóként a bázis szellőzője felé, hogy onnét jussak vissza a szállásokhoz már jóval gyorsabban „rakomány” nélkül. Kicsit elgondolkozok, hogy merre is menjek most, de aztán elsőre Lucky szobájához megyek, hogy ott nézzek körbe a szellőzőn át, hogy látok e mást is, azaz felmérem a terepet ahhoz, hogy utána oda menjek egyszerűen. Ennek fényében próbálom a szobát körbe járni a szellőző segítségével annyira, hogy rálátásom legyen a dolgokra, mint az ágyak elrendezése, kamerák, ajtó, bent lévők. Ezután osontam csak vissza a zuhanyzóba, majd onnét be a szobánkba, hogy az ágyamba mászhassak lapulva, és ott alakot válthassak.
Ahogy emberi formában voltam a takaró alatt bele bújtam az ágyban maradt ruháimba, majd kimásztam a takaró alól, mint aki csak felkelt, mert nem tud aludni. Nem vettem fel az egyenruhámat, csak átbotorkáltam látszólag a mosdóba mosakodni, hosszú hajam összekötni, majd vissza sétálok és végig nézek az ágyakon. Cerust nézem, ahogy alszik, majd az üres ágy felé nézek. Lassan oda ballagok és megtapogatom, hogy érezzem a hőmérsékletét, mióta is lehet üres, aztán visszaballagtam az ágyamhoz, ahol a ruhám voltak, és csak azt az elég keveset fedő edzőruhát húzom fel amiben korábban is edzettem magamhoz véve a kódhengerem és a komlinkem. Lassan indulok csak meg kifelé, mint aki csak a konditerembe menne, azonban amikor eljutok oda, akkor csak benézek, mintha keresnék valakit, majd kicsit elgondolkozva haladok tovább, aztán állok meg, és utam már Lucky szobája felé vezet, de az ajtó előtt megállok, eléggé hezitáló képet vágva, miközben kezem felemelem, hogy jelezzem belépési szándékom, de megáll a levegőbe, és visszahúzom. Veszek egy mély levegőt, majd rányomok az ajtó paneljén lévő kis jelzőre, hiszen csak úgy nem lenne illendő berontanom. legalább a felvételen a látszat legyen meg, ha már utána a beszédtéma közel se az lesz, mint amire a kamerák felvételét nézők számítanának.
Várok egy kicsit, hogy valaki beenged e vagy sem, ha nincs reakció, akkor a nyitógombra nyomok rá, és lépek be a helységbe magam után becsukva az ajtót. Azonban, ha valaki ajtót nyit, akkor ártatlan pofit vágok, és rákérdezek, hogy Lucky ébren van e, persze illedelmesen ahogy azt a katonai protokoll megköveteli és megérdeklődöm, hogy válthatnék e vele egy pár szót. Ha viszont Lucky az, aki ajtót nyit, vagy oda hívják, esetleg beinvitálnak, akkor kedvesen elmosolyodva Lucky elé sétálok lassan, és hagyom, hogy végig mérhessen, ha akar közben.
- Elnézését kérem, hogy megzavartam a pihenőjét, uram. – szólalok meg kedves, nyugodt hangon. – Esetleg tudna rám szánni egy pár percet, - ha van ott más is akkor rá pillantok, majd vissza Luckyra – négyszemközt. – teszem hozzá csendesen.
~ Hát most légy észnél kis lány, vagy nagyon hamar problémák lehetnek ~ gondolom magamban, miközben várom Lucky reakcióját erre. Mindenképp jó lenne, ha kettesben lehetnék vele, mert a folytatás olyan lesz, ami miatt, ha van még itt valaki, akkor a fejemhez nyomhat egy fegyvert azonnal. Bár jelenleg amennyire testre simuló és hiányos az öltözékem, ami edzéshez mondjuk tökéletes, szinte biztos másra gondolhatnak, mint amit akarok. De most részemről fő a nyugalom és a hidegvér, mert most tényleg pillanatok választanak el attól, hogy nagyon ráfázzak, és hallgathatom utána a két társam is…

”Felszerelés”:

Hajón hagyott felszerelés:

”Szobában hagyott felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékosok: HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid ; 1x ismeretlen embrió üvegben ; 1x alig használt datapad ; "T3-D2"

Remek végre hisz nekem a droidocska és egészen örül is nekem nézzenek oda. Ez így máris sokkal jobb.
- Jól van akkor ne is időzzünk itt tovább. Gyere menjünk ki a templomból és menjünk haza.
Mondom jókedvűen a kis droidocskának és elindulok vissza kifelé ahonnan eredetileg is bemásztam. Remélem, hogy majd ő ott kitudja nyitni az ajtót és szezám tárulj lesz egy ajtónk kifelé amin ő is kifér. Persze nem akarok csak így egyenest a kijárat felé rohanni a droiddal, lehet hogy a kis agyában van olyan információ amit érdemes még megnézni az épületben.
- Eh, rendesen hazavágták a templomot, szinte alig áll a lábán az épület ami nagyon szomorú... Mond csak van valami a memóriádban amit érdemesnek találsz ránézni? Végig jártam már szinte mindent ahova eltudtam jutni a romoktól de lehet, hogy kihagytam valamit, nem szeretnék úgy elmenni, hogy itt hagytam valami fontosabbat.
Beszélek a droidhoz vidáman és barátságosan mintha csak cseverészés lenne. Remélem tud valamit ahonnan lesz még kincs bár lehetséges, hogy nem. Nincs akkora szerencsém, hogy kinyögje balra a hatodik kocka benyomásával előugrik egy titkos ajtó és mögötte csodákat lelhetek. Jaj de jó is lenne!

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

A tervem eléggé egyszerű volt, ahhoz, hogy összejöjjön, csupán egy dologgal nem kalkuláltam, hogy szembe találom magam Korral, ami kicsit felboríthatja a terveimet. Egy pillanatra megtorpanok mikor meglátom, majd egy kedves mosoly társaságában indulok meg felé.
- Látom nem csak én vagyok az aki nem tud aludni. Egy kis őrjáratozás, vagy esetleg italozó partner keresés? – teszem fel a kérdést kedvesen nyugodtan, miközben meggyőződök róla, hogy más nincs a közelben, majd megállok mellette.
- Most még van egy kis megbeszélni valóm a bázis parancsnokával, ha már a feladatunk részben elkészült – mondom nyugodt hangon, miközben a kódhengeremmel játszok. – A parancsnokunkat irigylem, hogy képes ilyen könnyen elaludni, de mondjuk meg is teheti, mert minden jól halad egyenlőre. – nézek arra amerre a szobánk van, majd vissza Korra.
- Hamarosan visszajövök és becsatlakozok egy italra én is – mondom, még majd megindulok a túlsó ajtó felé, de közben még megszólalok, mikor mellette vagyok rápillantva – A droid hamarosan kelleni fog, azért állj készen, mert lehet gyorsan fogunk távozni. Ha baj van, irány a hangár, és indítsd a gépet… és… - elhallgatok egy pillanatra - …csak bízz bennem, tudom mit csinálok. – súgom oda csendesen, hogy csak ő hallja, ha valaki esetleg a közelben sétálgatna, majd hangosabban hozzá teszem – Remélem nem nagy kérés, hogy eme ital fogadjon, mikor visszajövök, szerintem van itt elég gyümölcs ital és egy kis tömény is, hogy utána kicsit segítsen aludni estére. – folytatom, mintha csak egy italról esett volna szó.
A válaszát még megvárom, majd ezek után tovább indulok Lucky szobája felé, ha nem állít meg. Tudom, hogy tudja mire készülök, de kell az a kódhenger, vagy magában, vagy Luckyval együtt, hogy időt nyerjünk arra, hogy elmehessünk innen, és mire rájönnének mi is történt már messze járhassunk.

”Felszerelés”:

Hajón hagyott felszerelés:

”Szobában hagyott felszerelés”:

>> Silzu, Rabszolga >> Játékosok: HEIWANNA MIIN KLODOV, Q'AYEM KOR, CESUR ALOYSIUS és SILZU >> Kaland: HIDEGHÁBORÚ – ÁRNYAK KÖZÖTT Felszerelés: Egyéb: Jelenlegi zsákmány: 1x egér droid ; 1x ismeretlen embrió üvegben ; 1x alig használt datapad ; "T3-D2"

Ahol kellett ott kisegítettem a droidot menet közben mint hely csinálásával neki és törmelék pakolással, hogy elférjen menet közben. Nincsen semmi ami maradt volna itt a droid szerint mert mindent felpakoltak és elvittek a Jedik. Hát ez igazán szomorú, persze valahol érthető volt, először is a menekülő Jedik nem akartak itt hagyni semmit sem a Sitheknek, aztán jöttek a Sithek és ők is elvittek mindent amit találtak mert maradt mint például a megöltek cuccai. Sóhajtanék egyet sajnálkozásomban de nem teszem mert még így is találtam érdekességeket. A teljesen ép droid pedig hab a tortán, az ő memóriájában is remek dolgok lehetnek, csupa nyalánkság.
- Az otthon, - kezdtem bele mozgás közben - egyelőre ki a templomból és ott van egy kis bázisom kialakítva, oda megyünk és onnan fogok jelezni a fuvarunknak, hogy jöhetnek. Mivel birodalmi vonalak mögött vagyunk ezért gyorsaknak is kell majd lennünk nehogy rájöjjenek kik is vagyunk és amint a fedélzeten leszünk máris a köztársasági területeket célozzuk be.
Magyarázom neki el többé kevésbé, hogy mi is fog történni. A legjobb hazugság amiben van igazság is, hiszen amint visszaérünk a táboromhoz jelezni is fogok a fuvaromnak, hogy jöjjenek értem. Addig is kifelé mozgás innen. Ha pedig elérjük azt a részt ahol bejöttem eredetileg akkor megkeresem a fali csatlakozót.

Heiwanna Miin Klodov (LO-75256)

Nem egészen úgy haladnak a dolgok ahogy annak kéne. Már, mikor alig nyitnak ajtót, már érzem, hogy nem lesz olyan egyszerű az egészet kivitelezni. Mikor végre a másik tiszt nyit ajtót, akkor csak kedvesen rámosolygok, és úgy állok ott előtte érdeklődve, majd hallgatom azt amit mond.
- Értem, majd kérem szóljon neki, hogy reggelt szeretnék vele beszélni. Köszönöm, és szép estét! – köszönök el, és hagyom, hogy becsukja az ajtót. Nem akarom most megakasztani az ajtót, pedig nem lenne kihívás kinyitni, de akkor se teszem meg, csak megindulok vissza a szállás felé, majd mikor visszaérek, akkor az alvóra nézek, majd Q’ayem. A szoba közepére ballagok, majd ott kezdek el halkan beszélni.
- Nem jött össze, de holnap megoldom a dolgot. Pihenjünk egy kicsit mi is. Nem igazán fog már történni semmi és ahogy nézem eléggé mélyen alszik a kolléga is, ami gyanús lehet ha csak úgy felkapva viszed vagy viszem el a hajóig. – kicsit szomorkásan nézek magam elé egy pár pillanatig. – Reggel korán kelek, és cselekszek. – teszem még hozzá, majd az ágyamhoz sétálok, átöltözök alváshoz, és egyszerűen befekszek az ágyba a falfelé fordulva.
Azonban nem alszok el rögtön, hanem csak gondolkozok, hogy mit is kéne tennem, mit ahhoz, hogy sikerrel is járjunk, mert jelenleg az ugyan meg van amiért jöttünk, de a kijutás már egészen más dolog lesz. Igaz volt rá korábban tervem, de most egyre jobban azt érzem, hogy kicsit több dolog fog kelleni, mint a kódhenger, mégpedig maga Lucky.
Tudom, hogy mit kockáztatok, teljesen tisztában vagyok vele, és azzal is, hogy számára mekkora kérés is lesz, amit majd szeretnék tőle. Egyikünknek se könnyű a helyzete most, de nagyon nem láttam más lehetőséget erre, ráadásul az idő is sürgetett elég alaposan. Lassan hunyom le a szemeimet, majd egy mély sóhaj kíséretében fekszek tovább kicsit jobban összehúzva magam. Csak jár az agyam, hogy mit és hogyan is tegyek, mit mi után, hogyan építsem fel a dolgokat, hogy Lucky ne rántson rögtön fegyvert, vagy fújjon riadót, így minden kép külön kell vonnom, hogy más ne zavarhasson be. A szavaknak sokszor nagyobb ereje van, mint a fegyvereknek, de amit ajánlhatok az szabadság lehet, de az is számukra, ha feladnak minket, azonban melyik lehet biztosabban az, és vajon itt akarnak e maradni, egy talán egyszer elmehetnek lehetőséggel, vagy élnek e a biztos lehetőséggel, ami most kiutat jelenthet a helyről, az egyetlen hajóval, ami most itt van.
Minden lehetőség meg van arra, hogy jól sül el a dolog és arra is, hogy nem. Csak a kérdés, hogy ha rosszul és a fegyver csövébe nézek, most élek e azzal, hogy erőfölényben vagyok, vagy csak várom az újabb verést, mert nem akarok ártani nekik, vagy rosszat, mint akkor, de most más a helyzet.
Csak jár az agyam, veszem végig a lehetőségeket. Hiába a látszat szerint nem én vagyok a parancsnok, és hiába Q’ayem az aki védeni akar engem. Felette én vagyok a főnök, és a döntéseim súlyát én cipelem, az én felelősségem, hogy ne essen baja, a döntéseim miatt.
~ Ezek nehéz napok lesznek ~ gondolom végül magamban, és csak fekszek megpróbálva egy kicsit kiüríteni az elmémet, mintha meditálni készülnék, de csupán csak aludni egy pár órát, hogy tiszta fejjel tudjak majd gondolkozni napközben, és helyesen cselekedni, lépni. Nagyon reméltem, hogy Lucky tényleg más és segíteni is fog, ha nem akkor gondjaink lesznek.

”Felszerelés”:

Hajón hagyott felszerelés:

”Szobában hagyott felszerelés”: