A.R.M.O.R. főépülete

Végre valaki, aki nem értetlenkedik, nem ellenkezik, hanem megérti, hogy mit jelent számomra, ha valakinek indián nevet adok és még örül is neki. A mosolyára én is elmosolyodom, mert értékelem a válaszát. Bölcs Seregélyt mindig szerettem az intelligenciája és a művészi vénája miatt.
Figyelmesen hallgatom, ahogy beszél. Ezek számomra idegen dolgok, olyan mélységben nem értem meg őket, ahogy a szakemberek. Tanultunk a sejtek bomlásáról, de ez nem középsikolás szint. Hiszek neki. Nem tudom, miért, de neki elhiszem, amit mond. Mikor idekerültünk, klónok lebegtek a szemeim előtt. Attól féltem, hogy már senki nem igazi, bárkit lemásolhattak és kicserélhettek. El is mondom neki.
- Ez megnyugtató. Tudja, Bölcs Seregély, amikor elolvastam, mit tettek a nácik, irgalmatlanul dühbe gurultam. Törtem-zúztam a hibernáló teremben. Ezt nem is bánom, csak azt, hogy nem tudtam nagyobb kért okozni nekik - mondom egy gonosz mosollyal, hisezn legszívesebben az egész bázisukat felrobbantottam volna.
- És utána már mindenkiben klónt láttam. Ha megvan nekik a technológia, bárkit kicserélhettek. Kemény Harkályt, a parancsnokot, a szüleimet, a tanárainkat és az ország vezetőit. Efelől még mindig aggódom, de jó hallani, hogy a S.H.I.E.L.D. foglalkozik az üggyel. Az iskolában is megvizsgáltak mindenkit, ugye?
Bölcs Seregély elmondja, hogy pontosan tudja, miről beszélek. A skandinávoknál a kereszténység hódításai miatt kerültek veszélybe az ősi hit vallói és ez nagyban hasonlít arra, amit a cheyenne-ek és a többi indián nép átélt. Hiába, ő, Forge és McCoy tanár úr a kedvenceim, mert ők mindig megértettek. Az istenek köztünk járnak, ahogy a tanárnő is elmondja. Nem tudom, de ha tovább fejlődök, lehet, hogy én is találkozhatok majd a cheyenne istenekkel. Ez a másodlagos mutációm nagyon izgalmas, hogy ki tudok lépni a szellememmel a testemből. A szellemvilágból még nem sokat láttam és remélem, hogy majd ha erősödik a képesség az évek során, legalább egyszer át tudok menni az istenek világába, ahogy Muwin, a mágikus képességekkel bíró medve is tette, hogy gyószert szerezzen a wabanakiknak.
Reméltem, hogy valahogy eljutottak hozzá az írásaim, de nem. Én magam nem mertem még neki megmutatni egyiket sem. Nem vagyok félénk, ó, egyáltalán nem, de azért mégis, ő... Annyira sokrétű a tudása az irodalom terén, hogy tartottam tőle. Most jött el a pillanat és nagyon felvillanyoz, ahogy azt mondja, hogy szívesen elolvassa. Sőt még segítene megjelentetni is, ha tényleg jól sikerül a regény. Ez nagy lehetőség és még jobban fogok igyekezni. Most megfogom a kezét két kézzel és egy kicsit megszorítom.
- Nagyon szépen köszönöm, Bölcs Seregély! Nagyon kedves. Mindenképpen el fogom küldeni, amik eddig készen vannak.
Még megvárom, mit mond arról, hogy az iskolában tanítókat is megvizsgálták-e és utána pedig már nyugodt szívvel fogom kivárni az itteni vizsgálatok végét. Nagyon furcsa arra gondolni, hogy ilyen mély beszélgetésre talán én magam nem mertem volna sort keríteni Vele, mert annyira tiszteltem a tudását és előtte kicsinek éreztem magam. Már látom, hogy erre semmi szükség. Két lábbal a földön jár és nyitott. A sok szörnyűség után ez nagyon jólesik most nekem és segíteni fog helyrejönni.

Bölcs Seregély türelemről beszél, de nem értek vele egyet. Nem hiszem, hogy nekem azt kellene megtanulnom, hogy mindent eltűrjek. Azok érnek el valamit, akik nem nyugszanak bele a dolgokba. Ez az egész pedig olyan, amibe én nem fogok belenyugodni. Nem nyugszom bele abba, hogy mit követtek el ellenünk az emberek és hogy még mire készül a náci csoport. Ha az iskolát befejeztem, lehet, hogy jelentkezni fogok az X-Menbe vagy akár a S.H.I.E.L.D-be, hogy csatlakozhassak a harchoz. De ha lesz jobb lehetőség, ami nem jár ennyi kötöttséggel, akkor azt fogom választani. Az éneklést megtartom hobbinak, de ez a világ már nem a szórakoztatást érdemli meg, hanem a helyreállítást. Amihez az írásaimmal talán még hozzájárulhatok majd. Jó lenne arra gondolni, hogy egyszer majd a mutáns irodalom órákon tanítják Waynoka Stevens munkásságát is.

Most már tényleg megnyugszom. Eddig nem tudtam ezeket a klónokról, de Bölcs Seregély most felvilágosított. Az iskolában biztonságban vagyunk, oda nem épültek be és a többi helyen is le lehet őket buktatni. Még nem tökéletes a technológiájuk, ez csak ijedelem volt.
- Rendben, nagyon köszönöm a látogatását, Bölcs Seregély! Sokat segített. Maheo vigyázza lépteit! - köszönök el a távozó tanárnőtől. Most már csak azt a pár napot kell kibírni és újra láthatom a szüleimet. Aztán pedig visszamehetek az iskolába és megnézhetem, mi van Jótét Dalnokkal és a többiekkel, akiket megismertem. Acsargó Kakast majd ijesztgetni fogom a szellemformámmal, de jó lesz! Talán ezt várom a legjobban.

Iszonyatosan fáj a fejem, és a szemeim nem működnek. Ötletem sincs, hogy hol vagyok, csak azt érzem, hogy egy ágyon fekszem. Beletelik néhány pillanatba, amíg sikerül összeszednem az emlékeimet arról, hogy mi történt. A Wundagore-hegységben voltam, a Testvériség bázisán. Megtámadtuk őket, és bejutottunk, majdnem sikerült is megölnöm Omegát, csak egy hajszálon múlt! A rohadt életbe! Aztán elpusztítottam a kaput... és többre nem emlékszem. Valószínűleg megsérültem, és elvesztettem az eszméletem, akkor pedig... Hirtelen felülök, de majdnem felordítok a fájdalomtól, mert a mozdulattal egyidőben fehér villanást látok, és úgy érzem, mintha 220 voltot vezettek volna végig a látóidegeimen. A következő pillanatban bekapcsol a szemem. Körbenézve látom, hogy egy leginkább kórteremre emlékeztető szobában vagyok. Nem a saját ruháim vannak rajtam, és sehol sem látom őket,  valami pizsama és rabruha keverékének tűnő fehér ruhát viselek. Hirtelen felpattanok az ágyból. A fegyvereim sincsenek nálam.*  Miféle trükk ez? Ha a Testvériség foglyul ejtett, nem ilyen körülmények között kéne lennem. És hol vannak a többiek? Meghaltak volna? Ez is része Omega és Magneto végső játékának?  Azt nem fogom hagyni, hogy halálra kínozzanak. Meg fogom ölni mindkettőjüket, és az összes többi szemétládát is! Nyilván vannak kamerák a szobában, úgyhogy fennhangon felteszem a kérdés:
- Most mi lesz? Miért nem öltetek még meg? Játszani akartok velem, vagy valamiért szükségetek van rám? Ha igen akár meg is ölhettek, mert előbb halok meg, minthogy bármiben is segítsek nektek!

* Fegyvereit már a saját világában elvesztette, semmi nem volt nála, amikor átkerült.

Jerome érezheti a szervezetében egy enyhe nyugtató hatását, ami némiképp lassítja őt magát, főleg inkább a mozgását, mint a gondolatait. Az üvöltésre nem érkezik válasz. Nagyjából tíz perc után egy fehér ruhás orvos lép be a terembe, odamegy az ágyhoz és közli a férfival, hogy elvégez néhány alapvető gyors vizsgálatot és kéri, hogy ne álljon ellen. Ha Jerome ellenkezik, akkor először csak határozottabban próbálja, másodszor biztosítja a férfit, hogy ennek semmi köze Magnetohoz és itt biztonságban van. Az orvosi vizsgálatok tényleg csak a legalapvetőbb életfunkcióit fedik le, valamint az implantátumait tesztelik. Ezután az orvos távozik, majd újabb várakozás után egy komoly tekintetű, egyenruhás férfi lép be az ajtón.

Újabb véletlenszerű realitásutazás történt, ismét az ARMOR főépületében. Mivel a mostani alany eszméletlenül érkezett, ezért szükségtelen volt egy támadástól tartani és nagyobb erőt mozgósítani, mint Tyranis esetében. Nem vagyok tudós és nem értek magas szinten a multiverzum működéséhez, de nyilvánvaló számomra, hogy a főépületben lévő kapu megnöveli az esélyét annak, hogy a véletlenszerű utazások során az alanyok ide érkezzenek. Ismét magam akarom intézni a legfontosabb lépéseket, ezért miután megkapom a hírt, hogy az alany felébredt, rögtön a gyengélkedőre indulok. Az ajtó előtt álló őröknek jelzek, majd belépek a terembe, néhány másodpercig végigmérem a férfit, majd becsukom magam mögött az ajtót. Remélem ez egyszerű eset lesz kivételesen.
- Üdvözlöm. Én Riez százados vagyok, a S.H.I.E.L.D. alternatív dimenziókért felelős alszervezetének igazgatója. Szeretnék világos lenni, ön feltehetőleg egy véletlenszerű dimenzióugrás más szóval realitásutazás során a saját világából, ide került. Az én feladatom, hogy eldöntsem milyen veszélyt jelenthet ön erre a világra nézve, és ennek érdekében mindent be kell vetnem, de szeretném jóhiszeműen kezelni magát. Remélem mindenben együttműködik majd. Ha megfelel, most felteszek majd magának kérdéseket és felveszem az adatait, ezután később egy részletes és teljes körű orvosi vizsgálatsoron fog átesni, majd végül telepaták is fogják vizsgálni az elméjét. Ezért kérem, hogy az ön érdekében lehetőleg semmit ne hallgasson el. Legelőször még az alapadatok felvétele előtt, szeretném ha tisztázná, hogy milyen helyzetben volt közvetlenül az utazás előtt. Illetve fontos lenne, hogy a legfontosabb tényeket elmondaná a világáról, hogy sikerüljön beazonosítani azt.
Tudom, hogy lehet egy veszélyes terrorista, vagy szuperbűnöző is, de az utolsó szakaszban ez mindenképpen kiderül majd. Egyelőre csak próbálom felmérni a helyzetet. Hangommal éreztetem, hogy a kérdés ellenére, most kell, hogy megfeleljen neki a kihallgatás időpontja.

Még mielőtt belépek a terembe Evans ügynök tájékoztat arról, hogy az alany nem könnyű eset. A bent lévő, vizsgálatokat folytató orvost már megfenygette. Nem aggódom, minden emberem megválogatom, bízom benne, hogy a doktor helyén tudja kezelni a dolgot. Így is történik, megkapom a pozitív jelzést. Belépek a terembe és máris egy kérdést szegez nekem a férfi. Nem reagálok, csak nyugodtan beljebb sétálok a teremben és elmondom a szokásos monológom. Figyelmesen hallgatom, amit a saját dimenziójáról mond és közben felírok magamnak néhány adatot, főleg neveket és szókapcsolatot.
~ Eddig biztató. 2044, Magneto és a Testvériség kiemelt szerepe, Azareus, a Főnix és egy végső csata. Lehetséges, hogy egy ismert világból származik, ami megkönnyítheti a dolgom.
Bólintok, hogy megértettem, majd előveszem a nálam lévő mappát és a kitöltetlen adatlapot. Szándékosan nem mutatok a férfival szemben reakciót.
- Most az alapvető adatait kell felvennem, kérem minden kérdésre válaszoljon a lehető legpontosabban, még ha nem is biztos benne, például testsúly esetében. Először néhány száraz információ kell, én mondom, maga válaszol, beírom és ugrunk is a következőre. Teljes név, faj, nem, születési hely, születési idő, életkor, apa adatai, anya adatai, magasság, testsúly, haj és bőr szín és az ön esetében az egészségügyi, implantátummal kapcsolatos információk.
Mindent beírok a megfelelő helyre, később úgyis módosítva, pontosítva lesz ez a rész, azt írom be amit mond, és nem azt amit látok vagy én feltételezek. Próbálok minél hamarabb túl lenni a lap kitöltésén, majd egy másikat veszek elő.
- Kérem mondja el a legfontosabbakat önnel és az eddigi életével kapcsolatban. Lehetőleg röviden, hogy egy általános képet kaphassak magáról, megismerhessem a múltját és részben a jellemét is.

A férfi viselkedéséből és hangjából kiérzem, hogy nem szívesen csinálja végig a procedúrát, ez számomra is kellemetlen, de nem akarok, hogy olyan hangot üssön meg, amilyet nem kellene az ő helyzetében. Magamtól nem írok be olyat, amit nem mond, máshogy szoktam kezelni a dolgokat, de ezt az első lapot mindig komolyan veszem. Egy pillanatra felnézek írás közben.
- Kérem, ez attól hivatalos, hogy csak azt írom be, amit maga mond. Általában rugalmasan szoktam kezelni a dolgokat, ezért szeretnék én is túl lenni ezen a részen már az elején. Térjen vissza az átugrott kérdésekre. A pontos biológiai adatai pedig a részletes orvosi vizsgálatok után kerülnek majd felvételre.
Végighallgatom amit az eddigi életről mond, gyors írással, röviden fogalmazva leírok mindent amit mond. Egy pillanatra elgondolkozok annál a résznél, mikor a családja lemészárlását mondja el, kivárok kicsit, majd folytatom tovább.
~ Cole ügynök kérem ellenőrizze az alany családjával kapcsolatos dolgokat. Hasonlítsa össze az én elmémben lévő képpel. Köszönöm a segítségét.
Pozitív megerősítést kapok, ezt külön megjegyzem magamnak is, ez az esemény a múltjában nagy hatást gyakorolhatott a személyiségére. Pár másodpercig megértően hallgatok, majd felelek a kérdésére.
- Nem kell tartania, ebben a világban a legtöbb ország demokratikus elven működik, a biztonságot néhány állam kivételével a SHIELD fennhatósága garantálja. Ennél többet egyelőre nem mondhatok.
Elteszem a nálam lévő dolgokat, majd ismét a férfi felé fordulok.
- Van egy gyanúm arra nézve, hogy a világ amiből jött általunk már ismert lehet. Ez megkönnyítheti mind a kettőnk helyzetét. Azt mondta az X-Men tagja volt. Felsorolnám kérem a többi tagot, rövidebb jellemzéssel?

Az elmondása alapján jó volt a gondolatmenetem. Még szükséges néhány pontosítás és információ de már kezd összeállni bennem a kép, a teljes történésorról. Kissé felvonom az egyik szemöldököm, de jobban nem reagálok még a tekintetem is hideg marad. Mérlegelem a helyzetet, majd úgy döntök a kockázat ellenére megosztok vele néhány információt, hogy láthassam a reakcióját és abból tudjak következtetni. Megköszörülöm a torkom mielőtt folytatnám.
- Ezek alapján úgy tűnik, hogy nagy rá az esély, hogy az ön világából eltűnt két személy, Serena Davidson és Stephanie Davidson korábban már a mi világunkba került. Ők igazolhatják majd a személyazonosságát. De erről majd még később.
Ha látom, hogy valamilyen szinten örül vagy éppen ellenkezőleg negatív reakciót vált ki belőle a hír, akkor azt nyugtázom. Mindenképp bizonyít valamit.
- Szükségem lenne néhány pontosításra. - engedik egy kicsit a hideg hangnemből - A képességét említette, szeretném tudni az ön által ismert pontos limitjeit és hatásait. Az X-Menként szerzett harci és katonai ismereteit, ha vannak, valamint az egyéb szaktudását, részletezve, tapasztalatokkal együtt. Ezen kívül az implantátuma az elmondott látásmódokon kívül képes nagyobb teljesítményt nyújtani, mint egy természetes látószerv? Ha igen, mennyivel?
Ha ezekre pontosan és úgy válaszol, ahogy arra számítok, akkor gyorsan előkeresem az egyik adathordozó mobilkészüléket a zsebemből. Sajnos ilyen részleteket én sem tudok fejből.
- Az említett eltűnések, a két Davidson esetében, pontosan mikor történtek az ön világában?

A döbbent tekintet és a hang, ahogy visszakérdez mindent elárul. Ha ez nem valamilyen véletlen egybeesés, ami a realitások közötti hasonlóságok miatt lehetséges, akkor valóban abból a világból származik. A második kérdésre nem felelek, de az elsőre nyugodtan bólintok.
- Igen itt vannak és teljes épségben, sőt. Bizonyára örülni fognak az érkezésének.
A képességeinek részletes adatait megjegyzem, mindent, és később majd be is viszem az adatbázisba, most nem akarok a papírral foglalkozni, az eddig felírt kulcsszavak elegendőek lesznek. A képzettsége és képessége alapján veszélyes lehet, ha az erejét nem törvényes keretek között és nem megfelelő szervezet oldalán használja, ezért majd kiemelt figyelmet kell rá fordítani. Az ilyen esetekben fontos lehet az utólagos megfigyelés is. Mivel X-Men nem kételkedek benne, de ez a kötelességem, hogy megtegyem.
~ Ha nincs nagyobb időtorzulás, akkor a 2043-2044 dátumnak megfelelőnek kell lennie. Tehát nagy eséllyel valóban Amelia és Stephanie Davidsonról van szó. Értesíteni kell őket, hogy jöjjenek be.
Az utolsó kérdésen elgondolkodom, nem teljesen értem mire gondol pontosan, de nem is akarom, fontosabb az, hogy most én itt mennyit mondhatok neki. A választ már tudom, semmit, de nem akarom az együttműködése után ezt szó nélkül hagyni.
- Mindig érkeznek mások is. Bár az ön esetében egyedül került ebbe a világba.
Lassan kiegyenesedem és felállok. Az ajtóhoz lépek, de mielőtt távozok még szembe fordulok a férfival és az eddigiekhez képest kevésbé protokoll szerűen szólok.
- Köszönöm az együttműködést. Egyelőre mindent megtudtam, ami szükséges volt, később lesznek a már említett részletesebb vizsgálatok. A képességei és katonai valamint tudományos ismeretei miatt még határozatlan ideig bent kell maradnia. Most értesítem majd Serena Amelia Davidsont, hogy jöjjön be és azonosítsa magát. Az majd remélhetőleg gyorsít és könnyít is az eljáráson.
Ezután nem várom meg a választ, sem az első reakciót, kinyitom az ajtót és kilépek rajta. A folyosóra kiérve, előveszem a kommunikátorom és kapcsolatba lépek Vízióval.
- Vízió, kérem értesítse Amelia Davidsont, hogy Riez százados kérésére fáradjon az ARMOR főépületbe egy utazással kapcsolatban, ha más program nem akadályozza ebben, akkor lehetőleg minél hamarabb.
Mint mindig visszajelzést is kérek, hogy megkapta-e az üzenetet. Az eddig kitöltött adatlapokat egyelőre még a saját irodámba viszem, majd egyelőre várok és közben más ügyekkel foglalkozok, amelyeket gyorsabban is el tudok rendezni.

//Előzmény: Kert és erdő a birtok körül//

A villanás után az ARMOR főépülete elé érkeztem meg, soha sincs jobb dolguk, mintsem ugráltatni minket. Most már van egy Törpillájuk, aki feltalálta a realitásutazásra alkalmas gépet, miért nem küldték egyből haza az érkezőt? Na jó, ha így állok hozzá, akkor engem és a lányomat is hazaküldhetnének, ahogyan Lady Doria-t is, Valkűrről nem is beszélve. Nem, Valkűrt nem, neki a realitása is megsemmisült, ha minden igaz. De mi hazamehetnénk, már ha lenne értelme, nem tudtam, hogy újabb sebeket tépnénk-e fel ezzel, már itt volt mindannyiunk élete, főleg Steph-nek és nekem, de Doria-t várták otthon. Talán, ha úgy dönt, hogy szeretne, de ő itt is jól érezte magát, amennyire tudtam róla. Megcsóváltam a fejemet és megszólaltam inkább.
- Vízió, hol találom Riez-t? – kérdeztem.
- A irodájában van – felelte az android.
- Köszönöm – válaszoltam.
Legalább a megkeresésével nem kellett fáradnom. Beléptem az épületbe, majd elindultam felfelé az irodához. Amint megérkeztem bekopogtam az ajtón és várakoztam, hogy behívjon. Ha megtörtént, akkor benyitottam, majd mikor beértem, becsuktam magam mögött az ajtót. Az asztalig sétáltam el, ahol valószínűleg ült és a vendégeknek fenntartott székbe ültem megkérdezés nélkül.
- Mondd, hogy nem az én realitásomból érkezett megint valaki – néztem rá. – És csak valamilyen adminisztratív dolog miatt lettem iderángatva.

//Remélem nem gond, hogy máris beestem.//

Az új rendszerek terv szerű beüzemelésével kapcsolatos dolgokkal foglalkozok éppen, amikor a kopogást hallom. Ennek örülök, mert feltételezem, hogy Davidson az, és meglehetősen gyorsan ért ide. Felállok és az ajtóhoz megyek, majd kinyitom magam és beengedem, mint minden alkalommal, amikor én hívatok valakit. Megvárom amíg helyet foglal, majd én is leülök. Nem lepődök meg a felvetésen, még ha nem is gyakori az ő világából az utazás. Talán a beszédstílusunkbeli különbség kis kellemetlenség lehet, de megpróbálom kiküszöbölni ezt a problémát.
- Adminisztratív feladatokat én szoktam intézni és feleslegesen emiatt senkitől nem kérném, hogy fáradjon ide. Igen, valóban nagy eséllyel az ön világából érkezhetett egy személy, a személyazonosságának megerősítésében lenne szükség a segítségre.
Az aktát kiteszem az asztalra és felé fordítom hogy lássa. Van benne két kép, általános adatok, leírás, képességéről reális és a fontosabb részletek abból amit elmondott és kijegyzeteltem. Természetesen nem hagyom csak úgy szó nélkül ezt.
- A neve Jerome Masamba, a világában 2044-t írnak, az elmondása alapján az ott történtek egyeznek az adatbázisban lévő dátumokkal. Az X-Men tagja, legalábbis volt, Magneto egyik dimenziókapuját semmisítette meg az elmondása szerint és így került ebbe a világba. Nem mutatott ellenállást, együttműködött. Emlékszik ön és a lánya, ottani eltűnésére, és amikor említettem, hogy ebben a világban van, meglepően hihető reakciót adott. Nekem csak annyi a kérdésem, hogy valóban az-e akinek mondja magát.
Várok egy kicsit, hogy ne legyek túl gyors és minden a helyére kerülhessen majd folytatom.
- Képzett harcos, magas haditechnikai és robotikai szakismeret, a képességének is gyakorlott használójának kell lennie, az elmondott pontos adatok alapján. Ráadásul a családját korábban elvesztette. Ezek miatt fontosnak tartom, hogy körültekintően járjunk el az ügyében. Természetesen beszélhet is vele, ha akar.
Megvárom a válaszát és ha az igenlő, felállok és kinyitom az ajtót, majd mögötte lépek ki és csukom be. A folyosókon keresztül egészen a megfelelő kórteremig vezetem Davidsont, ami előtt parancs szerint két őr is áll.
- Nyugodtan menjen be hozzá. Rám is szükség van?

A kapott válasz után összeráncolom a homlokom, pont az ilyen hasonlóságoktól tartottam. Ez nem megkönnyíti csak nehezíti majd az eljárás menetét. Miután végzett visszahúzom és becsukom az aktát, majd elteszem.
- Igen, pont az ilyen lehetséges eltérések miatt van magára szükség. Ha mégsem az akinek mondja magát, vagy nem abból a világból származik, mint ami logikus lenne. Remélem azért sikerül majd megoldást találni.
Az ajtónál állva bólintok a válaszra, majd belépek a szobába és becsukom az ajtót. Oldalra állok a falhoz és hallgatom a beszélgetést, miközben próbálok megjegyezni minden részletet. Ha szükséges biccentéssel jelzem, hogy minden rendben és nyugodtan folytassák. A családi kapcsolatokkal nem vagyok tisztában, ezért csak a reakciókat figyelem. Bármi gyanús fel fog tűnni, ráadásul Davidson az egyik legjobb ilyen feladatra, azonnal rá kell jönnie, ha megpróbálják átverni. Egyelőre még várok és állok a falnál, majd később döntök.

- Ez mindenkinek jó megoldás, de nem olyan egyszerű, mint amire elsőnek hangzik. Komolyabb procedúra előzi meg, viszont jó alternatíva és Masamba nem telítené a Raftot. - válaszolok a felvetésre.
Kellemetlenül alakulnak az események, amire nem számítottam. Nem vagyok pontosan tisztában a családi kapcsolatokkal, de teljesen megbízok Davidsonban, több minden nincs rendben, tehát nem egy realitásból származnak, nem is egy időből, ez sok mindenen változtat. Látom a nő tekintetén, hogy erős reakciókat válthat ki belőle az eset. Szó nélkül bólintok, majd után kilépek a teremből és becsukom az ajtót. Arra amit mond újra bólintok.
- Sajnálom, hogy feleslegesen kellett idejönnie. Akkor maga nélkül kell tovább folytatnunk, amit meg is teszünk majd, innentől már gyorsan tudjuk rendezni az alany ügyét. Bár nem olyan módon, ahogyan eredetileg akartam.
Miután végigmondom, hamarosan nyílik is az ajtó. A két őr azonnal fegyvert emel, és biztosítják, hogy Masamba ne jusson túl az ajtón, kicsit beljebb is lökik, ha az szükséges. Egyelőre én nem teszek semmit, megvárom mit mond, majd Davidsonra nézek.
- A saját érdekében tegyen egy lépést hátra és menjen vissza a terembe! - szólítom fel, határozott, de nyugodt hangon - Később magát is meghallgatjuk.
Megvárom a válaszokat, nem akarom ezt félbeszakítani egyelőre, csak tisztázom a helyzetét. Ha majd nem látom értelmét, akkor közbelépek.

Szükségtelen lett volna a közbeavatkozásom, Davidson teljesen szakszerű módon utasítja az érkezettet, hogy kövesse a parancsokat és tájékoztatja arról, miért nem engedhetjük csak úgy el. Megszoktam, hogy ilyenekről én beszélek, de nem esik rosszul mástól hallani ugyanazt. Amit mond az eszembe juttat egy súlyos hibát, amivel még mindig nem tudok teljesen elszámolni.
~ Valóban vannak ilyen esetek, de erre nem tudok elfogadható választ találni. A vizsgálatok a lehető legalaposabbak és szigorúbbak, aki átmegy rajtuk, annak teljesen ártalmatlannak kel lennie. Shepherd a saját világában életeket mentett, a maga módszereivel. Az emberei nem álltak az oldalára, mindegyikkel tartjuk a kapcsolatot, csak ő vált terroristává, megmagyarázhatatlanul. Ez az én felelősségem, az összes halott, mert én engedtem el, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Ez alapján bármikor, bárkivel megtörténhet ugyanúgy, arra nincs megoldás.
Bólintok Davidson kérésére, éppen válaszolnék amikor a kommunikátorom riaszt, azonnal a fülemhez kapok és végighallgatom a legfontosabb információkat. Újabb realitás utazás történt, két személy a hetedik sugárútnál került át. A helyzet akár kritikussá is válhat, ha az érkezettek veszélyesek és nem békés szándékúak. Eközben a két őr visszalöki Masambat a szobába, majd zárják az ajtót.
- Nagyon sajnálom, de újabb utazás történt és azonnal mennem kell. Természetesen értesítjük minden fejleményről. Ha akarja az egyik ügynök kikíséri. Még egyszer köszönöm a segítségét. Viszontlátásra Ms. Davidson.
Ezzel futólépésben el is indulok, egyenesen az irodám felé. Amint felérek gyors mozdulatokkal felveszem a páncélom. Alig van pár percem, amíg a teleport a realitások közötti rés energiáját felhasználva képes a megfelelő helyre juttatni, így sietek. Amint a sisakot is felveszem aktiválom a teleportot. A gyors reagálású csoporttal együtt érkezem a célhelyszínre, egy villanás után.

//Elnézést, hogy így lett lezárva. Folytatás: itt//