A.R.M.O.R. főépülete

Éppen egyik folyosóról a másikra fordultam a sarkon mikor a fülemben megszólalt a kommunikátor, a monitorozóból értesítettek, hogy újabb nagy méretű utazás történt. Néhány másodperc múlva már a pontos helyzetük is megvolt, ismét a főépületen belül történt az érkezés, pontosan a főcsarnokba nyílt egy nagyobb kapu. Nem számítottam akcióra ezért nem is volt rajtam a páncélom csak az egyenruha, szolgálati fegyveremmel a kezembe kezdtem futólépésben a főcsarnok felé haladni. Vízió már lezárta a helyet és jó pár katona is csatlakozott hozzám mire leértem. Rengeteg ember volt bezsúfolva abba a kis térbe, nagy részük ápolatlan, sovány, gyötört ember, szakadt ruhákba, körülöttük néhány osztagnyi katona akik rögtön fegyvert fogtak ránk. Mi is becéloztuk őket. Pár másodpercig félő volt, hogy tűzharc tör ki, de szerencsére a második felszólításra már hallgattak.
- Utoljára mondom, tegyék le a fegyvert és adják meg magukat. Az ARMOR ügynökei vagyunk, nem akarunk senkinek ártani.
Szépen egymás után a földre tették a fegyvereket, közben a vállukon észrevettem az USA katonai jelzését, ekkor kaptam meg az üzenetet is, az utazás a Nexusból történt, menekültek, hát persze.
- Riez ügynök vagyok, Makarov Vlagyimir Riez, én is abból a világból származom ahonnan maguk. Nincs okuk félni.
Intettem a kommandósoknak, hogy szépen lassan engedjék le a fegyvereket, de az előre megbeszélt terv szerint a háttérben két lövész még figyelt. A tömeg ketté nyílt és egy alak sétált ki, a kinézete ismerős volt de nem tudtam honnan, talán képen láttam. Egészen közel jött, jelzésként a fegyverem kicsit feljebb emeltem, mire megállt.
- Makarov V. R. az orosz "szuperkatona". Reméltem, hogy egyszer találkozunk
Meglepett, hogy egyből felismert, láthatólag magas rangú katonai vezető, végül én is megismerem, igen régen láttam képen, Hershel Shepherd, az Amerikaik parancsnoka, diktátora volt egy hosszabb időre, de aztán elvesztettük velük a kapcsolatot. Úgy látszik mégis életben maradtak és most ide menekültek.
- Örülök, hogy maradtak még túlélők a nyugati parton. Viszont itt már nem maga a parancsnok, kénytelen lesz követni a az utasításainkat. Elszállítjuk magukat, egytől egyig felvesszük az adataikat, lesz egy kihallgatás. Utána majd eldől mi lesz magukkal.
- Ez csak természetes.
Nem tetszett a stílusa, a hangjában ott bujkált valami, amire érdemes volt figyelni.

A továbbiakban minden a szokásos módszer szerint zajlott le. Egyesével mindenkiről aktát készíteni, felvenni az alap adatokat, életrajzot stb, rögzíteni a kihallgatókba a beszélgetéseket, a Los Angeles-i helyzetet pontosan kikérdezni, megbizonyosodni arról mennyi veszélyt jelentenek. Hosszadalmas ilyen sok embernél, szerencsére én csak felügyeltem, hogy minden rendben menjen. Hajnalban már a menekültek legnagyobb része el volt szállásolva, az adatok pedig el voltak küldve a SHIELD vezetőségének. Hogy mi lesz velük az majd később kiderül, nagy eséllyel új életet kezdhetnek itt, részt vesznek a régebbi Nexusos programban, megtanulják az itteni történelmet és azután beilleszkednek. A katonákat cellákba zárattam a biztonság kedvéért, de örökké nem tarthatom őket bent, előbb utóbb el lesznek engedve.

//Folytatás: itt//

//Előzmény: itt//

A sikertelen terepen folytatott nyomozás után visszatértem, a központba, a szerzett mintát azonnal leadom és kérem, hogy ha van eredmény akkor azt a teljes adatbázison ellenőrizzék végig, nem hagyhatunk figyelmen kívül semmit. Egy nyilvánvalóan veszélyes, más realitásból érkezett személy és nekünk minél előbb meg kell találnunk, mielőtt kárt tesz magában vagy másban. Amint végezek rögtön a monitorozóba veszem az irányt, hogy még egyszer beszéljek azokkal akik átnézték a felvételt, ekkor érkezik a hívás.  Felveszem és végighallgatom, fontos információk érkeznek.
~ Egy fiatal nő, akinek nincsenek rendben az adatai, engedély nélkül hord több fegyvert is, valamint egy lövöldözés áldozata volt és súlyos sérüléseket szerzett, félrevezeti a rendőrséget és látszólag saját magának mond ellent. Minden stimmel a klasszikus dimenzió utazó estekhez képest, mivel az új világban nem tudott hogy legálisan elhelyezkedni, ezért alvilági körökben kezdett forogni és ez lett a vége. Nem mondhatja el az igazat mert senki nem hinne neki, ezért hazudik, logikus Ő lesz a másik, aki után nyomozunk.
Úgy döntök azonnal elindulok, hogy minél előbb odaérjek. Ha már az egyik eset után hiába nyomoztam ez a másik szinte az ölembe hullik, már csak meg kell bizonyosodnom róla, hogy az-e akinek gondolom. Lehetőleg minél hamarabb.

//Folytatás: itt//

Nem tudom, hogy miota lehetünk a hidegben, se azt, hogy még meddig leszünk. De, azt viszont igen, hogy beteg leszek. Tina, még szól a érfinek, hogy az írataink, nincsenek nállunk.
~ De, ha pár perccel késöbb jöttök, talán szerezhettünk volna hamis igazolványokat. ~ Teszem hozzá magamban szarkasztikusan. Körülbelül csak pár percig kell várnunk, amikor is Repülőautók érkeznek. Amint megállnak elöttünk, én személy szerint kissé tartoszkodom a kocsiba szállással kapcsolatban. Mikor a kocsiba szállok, érzem, hogy az ülés kényelmes és atalán kellemes az idő benne. Ettől üggetlenül én mégsem tudok el lazulni. Miközben isten tudja, hogy hovais megyünk, az ablakon kinézve ismerös képeket látok, amik a hírekből ismerősek. Érzem, hogy a hátamon végig ut a hideg és még ráadásul háromszor is tüszentek és még a taknyom is folyik.

// Előzmény: itt //

Bishop:
Megkapom a kért jelentéseket, elsőre úgy tűnik minden rendben van, valóban az eltűnt diákok azok, de a Hydra új klóntechnológiája miatt nem merek kockáztatni, teljes körű átvizsgálásra lesz szükség. Végül leveszem a sisakom és ugyanolyan katonás de nyugtató hangon próbálok beszélni.
- Leengedhetik a kezeiket. Az ARMOR-tól, a SHIELD alszervezetétől vagyunk itt, ez már a saját dimenziójuk. A központban átesnek majd részletes de rutinvizsgálatokon, ami alatt értesítjük a megfelelő személyeket.
Ezzel lezártnak tekintem az ügyet, később majd még egyszer ellenőrizni kell a helyszínt, de most itt végeztünk. A főépületben kiadom a parancsot néhány ottani ügynöknek, nem a kommandó tagjainak, hogy megfelelő fegyveres kíséret mellett vezessék a diákokat az orvosi részlegbe és ha szükségük van bármilyen alapvető dologra, akár ételre, italra, mosdóra, vagy gyógyszerre ésszerű keretek között kapják meg. Ezután az orvosi részlegre, az orvosokhoz és biológiai szakértőkhöz vezet.
- Uraim, a most érkezett személyek vizsgálatának a szokásosnál is alaposabbnak kell lennie. Nagy valószínűséggel a mi világunkból eltűnt fiatalokról van szó, a mutánsiskola diákjairól. Mivel az utóbbi időben, a Hydra felbukkanása óta, kell ezzel az eshetőséggel számolnunk, kérem, hogy ellenőrizzék le többször, hogy nem klónok-e a személyek, illetve, hogy a szervezetükben nincsenek-e nanobotok vagy speciális kórokozók. A lehető legalaposabban járjanak el.
Ha ez is megvan, akkor a fontosabb dolgokkal már végeztem, innentől csak ellenőrzöm a műveleteket.

Tony Price:
Az első pár rúgás és ütés után azonnal elszáll a dühöm, ahogy leadom a feszültséget, az indián se támad vissza, hogy szerencsére vagy a fenébe később eldöntöm. És még a fegyvereseknek sem kell leszerelniük minket, tehát minden a legnagyobb rendben van, azon kívül, hogy most szöktünk meg egy k.rva sci-fi bázisról, ami egy másik dimenzióban van és senki nem jött értünk ott, csak ide tolták a pofájukat végre.
~ De legalább ez a vezető, vagy ki, csinál valamit, lehet, hogy el van szállva magával és annyira egyértelmű dolgokat mond, hogy szerintem Éva is nyugodtan beállhatna a helyére, de nem pofázik feleslegesen vissza és legalább elvisz minket a bázisra. Éljen...
Ezután nem nagyon szólok senkihez, elég az ami a fejemben van, g.cire nem hiányzik, majd a szüleim és mindenki más sírása, hogy jajj mi lesz velem. Semmi. Egyelőre elég, ha egyedül lerendezem magamban, nem kell a sírás. A SHIELD meg érti a dolgát.

előzmény itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1541-eszaki-tengerpart#36536

A katonák miután "beazonosítottak" minket, az egyik katona aki látszólag a vezetőjük szól, hogy leengedhetjük a kezünket és elmondja, hogy mit is terveznek velünk.
~ Huh, legalább talált és a saját dimenziónkban landoltunk. Bár a vizsgálatok nem hiányoznak, de van akinek szüksége lesz rájuk.
Mondom magamban, majd egy pillantást vetek a még mindig ájult farkas emberre.
~ Szegény srác, alaposan kiütötték.
Ahogy várjuk a járműveket, hogy elvigyen minket a SHIELD negyedbe, egyre jobban fázom. Az idő hideg és bár rajtam legalább van valami fura egyenruha, de ez nem mondható el mindenkiről.
Megérkezik az autó majd miután besegítem Évát én is beülök, és onnan már megyünk is a többekkel együtt a SHIELD negyedbe, hogy elvégezzenek rajtunk néhány vizsgálatot és, hogy azok után vélhetőleg hazavigyenek minket a kollégiumba.

folytatás itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1801-tina-leila-sign-haloja#36784

Acsargó Kakas érezhette, milyen az, amikor belegázolnak a lelkébe úgy, ahogy ő szokott másokéba a szavaival. Mikor orrbarúgott, azt megéreztem, de csak kinevettem. Csak a tehetetlenséget mutatta, ahogy én is, mikor elolvastam a borzalmakat a képernyőn... Nem támadtam meg, mert kellett a segítsége a teleportáláshoz.
A katonák vezetője, egy nagyon színes páncélzatú és kemény hangnemet használó férfi azonnnal adja az utasításokat az embereinek és nekünk is. Arról beszél, hogy egy másik világból jöttünk és ők az ilyesmit figyelik. De ha tudtak róla, hogy vannak más világok és az érkezésünket rögtön észrevették, akkor az miért nem tűnt fel nekik, amikor innen elvittek minket? Ha egyáltalán a saját világunkban vagyunk. Teremtő Lány beszél hozzájuk, amit én még nem tartottam volna jó ötletnek. Akárkik lehetnek ezek és bármilyen világra érkezhettünk. Nem tudom, mit várhatunk, de azt látom, hogy egyelőre normálisan kezelnek minket. Fogolyként, veszélyes személyként, de normálisan.

Mikor autókat küldenek értünk, akkor én megpróbálok egy olyat keresni, amibe Medveként is beférek. Ha nincs ilyen, kénytelen leszek ember formát ölteni és meztelenül mutatkozni. A többiek már láttak így, ahogy a természet adott engem a világnak, úgyhogy azt nem bánnám, de ilyen időben két pulóverben is fáznék, nemhogy ruha nélkül. Ha nincs más választás, akkor dideregve tartok velük, humanoid formában.
Ahogy felajánlják a segítsége, én csokit kérek, mégpedig legalább 4 szeletet. A szervezetem kívánja az édességet. Tényleg pont úgy másoltak le, mint az eredeti Waynoka Stevens-t. Meg egy ruhát is kérek, mert itt már nehezen férnék el óriásmedve formámban. A színes fickó Riez százados, de én Kemény Harkálynak fogom hívni. Élnek ilyesmi színű madarak felénk és kemény a csőrük, akárcsak az ő szavai. Ha elvisznek minket vizsgálni, akkor nem tiltakozom. Azt mondta, hogy ez S.H.I.E.L.D. egyik alszervezete. Sajnos nem tudok gyanú nélkül hinni. Figyelem a mozgását, ahogy az orvosokét is és megnézek mindent a teremben. Nem bízom bennük. Nem tudom, valaha fogok-e tudni bízni bárkiben is. Ha ez a mi világunk, akkor is lehetnek ugyanolyan klónok, mint mi vagyunk. És ha azokat más tudattal, más tervekkel programozták, akkor óriási veszélyben van a világ. Egy hi-tech náci csoport ki akarja irtani a mutánsokat vagy legalábbis levinni minket az ő szintjükre.
Egyelőre nem beszélek, de ha elvisznek egy olyan terembe vizsgálni, ahol a többi diák már nem hall, akkor az egyik fegyvereshez szólok (biztos, hogy őrizet nélkül nem mehetünk sehova):
- Ügynök, valamit el kell mondanom...

A vizsgálatokat nyugodtan hagyom, hogy meg csinálják rajtam. A kihallgatás is gyors, és alapos volt, színte bele fáradtam a kérdéseikbe. Igaz nekem is voltak kérdéseim, de arra vállaszt nem kaptam. Mintha a kérdéseimre süket fülekre találtam volna. Egy kicsit ki akaszt mikor megtudom, hogy egészen pontosan meddig is voltunk távol. Új ruhákat is kapunk, így még át is tudok öltözni, és még egy jó fürdőt is tudok venni. A legjóbb az egészben, hogy még egy új szemüveget is kapok, és a megfázásomat is gyorsan kikuráják. Ráadásként, még egy pszihologus is látogat minket. Szerencsére engem csak egy párszór látogat meg, de ez is jóbb mintha egésznap egyedül lennék. Egy héttel késöb már ki engednek minket. Jó érzés apát és Katalint újra látni, de azt nem tudom, hogy nekik mit mondhatok el hiszen még egy nyavajás titoktartási szerződést sem írattak velünk alá. Nagyi Brooklyn-i lakásában töltök egy napot, ahol is egy újjab kihallgatás félét kellet végig szenvednem.

Mindenkit külön visznek, hogy egyenként megvizsgálhassák rajtunk, hogy megtudják történt e valami komolyabb bajunka  sugárzás hatására. Szerencsére nem és ez örömmel tölt el, mert nincs kedvem plusz karokkal visszamenni az iskolába.
Ki is hallgatnak minket, de a kérdéseimre nem igazán akarnak válaszolni, nem is értem miért, elvégre mi velünk történt az a megannyi szörnyűség.
Egy hétig még benn tartottak minket, majd mindenkit hazaengedtek vagyis majdnem mindenkit, elvégre nekem nem volt hova hazamennem. Bár meglátogattam Diánát az árvaházban, de utána rögtön vissza kellett mennem az iskolában. Ahol kissé magányos voltam mivel a Éva a szüleinél volt az én látogatásom pedig nem volt túl hosszú az árvaházban, mivel Diánának nem volt sok szabadideje, mert akkor is dolgozott.
Míg vártam Évát, hogy visszaérjen az iskolába addig festegettem meg órákra jártam, ahol mint kiderült fél év kimaradás után.

Bishop:
A rendkívül alapos kivizsgálás a szokásos rutinnal vette kezdetét, a külön cellákban elhelyezés és az általános vizsgálatok után következhettek az alapos, mindenre kiterjedő orvosi, fizikai és mentális analízisek. Nagyrészt nélkülem is tökéletesen ment volna minden, de mivel az iskolában több Bosszú Angyal és magas rangú SHIELD ügynök is tanár, ezért kiemelten fontos feladatként kezeltem és figyelemmel kísértem mindent. Valójában minden egyes esetnél találok valamilyen indokot, hogy a kelleténél sokkal több időt szánjak egy ügyre, mert szeretem a saját magam ellenőrizni a folyamatokat, de ez most valóban más volt. Megkönnyebbülés volt számomra, hogy nem klónok voltak. Ezek után még egy hétig tartottuk bent őket közös döntés alapján, a pszichológus elmondása szerint, nem voltak annyira rossz állapotban, ezt a saját beszámolóik is alátámasztották. Mint kiderül a Hydra állt minden mögött, ismételten, a zászlón lévő jelet nem lehet összetéveszteni. Ha ilyen könnyen képesek a dimenziók között utazni, akkor ezentúl az ARMOR-nak is kiemelten gyorsan kell reagálnia minden utazásnál, mert lehet a Hydra hajt végre valamilyen akciót. A szervezettebb működésről, ezután az eset után gondoskodni fogok.

Tony Price:
Félelmetes, de az indián nem ütött vissza, felfogta a helyzetet, és ez az eddig becsült IQ szintjének minimum kétszeresére utal. Még később biztos vagyok benne, hogy egyszer összeverjük egymást, minimum verbálisan, csak a hangulat kedvéért. Sz.rul de büszkén viseltem a vizsgálatokat, az orvosin inkább önklnt túlestem, apa rendesen el szokta mondani, hogy milyen betegségek alakulhatnak ki, különböző hatások miatt, örültem is, hogy rendesen átnéznek és nem majd húsz év múlva derül ki, hogy végső stádiumú rákom van, mert a teleport gép olyan g.ci jól volt összerakva, hogy csak az alfa, béta és gamma sugárzás volt túl magas az utazás során. Mindenesetre a kihallgatás és a pszichológiai vizsgálat sokkal gyalázatosabb volt, nem könnyű a gyors és hirtelen reakcióimról hihető és rendes választ adni. Persze lesz.rom, hogy mit gondolnak, amikor nem mondanak el semmit, de nem számítottam másra, ez az USA, itt nemzetbiztonság címszó alatt bárkinek az anyját teherbe lehet rakni, különösen ha a SHIELD-ről van szó, az már csak ráadás, hogy az egyik titkos alszervezetéről. Egy hét után hazamenni még rosszabb volt, de legalább otthon normálisan viselkedtek velem, végre anyám is úgy mint egy értelmes ember, aki gondol is néha a fiára. Végre eszébe jutottam így, hogy fél évig nem voltam. A legpocsékabb az egészben, hogy az érettségit is lekéstem, várhatok vele még egy fél évet. Iszonyatos, a végén még nem kell otthagynom az iskolát. Biztos mindenki örülni fog nekem. F.szom ki van az egésszel. Ráadásul, már aludni sem tudok nyugodtan... jó lesz ez, érzem...

Szétválasztottak minket és egy magányos kórterembe kerültem, ott vizsgálgattak. Kaptam ruhát is és nagyon remélem, hogy a csoki is meglesz. Amikor az őr figyel, akkor rázúdítom minden bánatomat és felháborodásomat:
- Szóval ha maguk eddig is tudták, hogy vannak alternatív világok, akkor ott is keresni kellett volna minket. Nem gondolja? Illetve nem is minket. Hanem a diákokat, akikről minket mintáztak. Valami hiba csúszott a tervükbe, mert nyilván nem akarták, hogy erről tudjunk. Láttuk a számítógépen, hogy mit csináltak. Az Örökség vírust fejlesztették ki az X-diákokon, akik mind halottak. Én sem Waynoka Stevens vagyok, csak egy klón, egy szinte tökéletes másolat. Ki akarják irtani a mutánsokat, ahogy a diákokkal is tették, érti? Emberként haltak meg, elvették a mutáns mivoltjukat ezek a csúcstechnológiát használó nácik! Tizenegy világot ismernek és teleporttal közlekednek közöttük. Le kell csapni rájuk az összes realitásban!
Tudom, hogy ez csak egy közlegény, aki itt van, de hát neki tudom elmondani, amit akarok. Ha ennél a testületnél van, érteni fogja. Értenie kell és továbbítania, különben ezek a hi-tech nácik még nagyobb előnyben lesznek. Nem tudom, mit fogok csinálni, ha egyszer innen kiengednek. Énekelni akartam és írni, de most egész máshogy látok mindent. Ezeket nem is én akartam, hanem Waynoka Stevens. De én nem ő vagyok. Rejtőző Medve másolata vagyok, de félek, hogy ebbe bele fogok őrülni. És a többiek még nem is tudják, csak az a pojáca Acsargó Kakas...

Az őr nem mondott semmit. Persze, államtitok, meg nemzetbiztonsági fenyegetés, értem én. Mindegy is, csak szóljon a főnökének és csináljanak valamit. Nem örülök, ha nem engednek ki innen, de nem ez a legnagyobb gond. Nagy Maheo, segíts rajtunk!
Ahogy magamba voltam roskadva, egyszer csak a nevemen szólított valaki. Ismerős volt a hangja és mikor felnéztem, láttam a tanárnőt. Hatalmas erejű mágiahasználó, ő védi az iskolánkat és írónő is. Nagyon kedvelem, bár ő biztos nincs oda értem a sok intőmmel. De most miért van itt? Nem azzal jönnek rendbe a dolgok, hogy ő bejön hozzám. Egy írónővel örömmel beszélgetek, de... A farkasok prémjére! Már megint úgy gondolkozom, mintha évek óta élnék, pedig csak most hoztak létre. Szét fogok szakadni, ha ez megy.

Elküldte a katonát. Jaj, ne, most győzködni akar vagy azt hiszi, megőrültem?
- Tanárnő, ugye nem azért van itt, mert őrültnek hisznek? Meghallgatom, de először Ön is hallgasson végig és gondolja át, amit mondani fogok.
Érdekes, kezdtem megnyugodni, ahogy bejött hozzám. Nem tudom, hogy tényleg ennyire ért-e az emberekhez, anyaként hajol-e le értem, vagy mágiát használ, de megnyugtatott. Azt kérte, hogy mindent mondjak el szépen lassan. Igaza van. Az őrnek csak elhadartam a lényeget. Valami fogalma lehet az ilyesmiről, ha tagja az alternatív világokkal foglalkozó fegyveres testületnek. Vagy mégsem? Csak verekedni és lőni tud?
- Persze, hogy megismerem. Waynoka minden emlékével rendelkezem egészen az elrablásukig. De maga nem ismerhet engem. Elmesélem, mi történt. Egy hibernáló kamrában ébredtem, ahogy ezt a többiek is elmondhatják magukról. Megnéztük a számítógépet, ami volt a teremben. Külső kamerák képeit mutatta. Ha nem akarja nekem elhinni, hogy klón vagyok, azt azért elhiszi, hogy egy másik realitásban jártunk, ugye? A szöveg németül volt, de a lerombolt New Yorkot és a meghasadt Holdat mindenki látta.
Megvárom, hogy erre mit mond és csak utána fogom folytatni. Már nem vagyok ideges. Higgadtan mesélek neki és kérdezek tőle.

A tanárnő jelenléte még mindig megnyugtató volt, de a szavai is. Tényleg értett az emberekhez és együttérzést is tanúsított. Amit mondott, azt még mindig nehezen akartam elhinni. Ő is megjárt más világokat és nehéz helyzeteket, de Maheo lángjaira, nem tizenévesen.

- Pont ezt éreztem én is, Tanárnő. Szólíthatom Bölcs Seregélynek? Az intellektusa és szép haja miatt ez a név illene Önhöz, mint cheyenne hagyomány.

Nem kellett magyaráznom neki, az ő műveltségével és ismereteivel biztosan tudta, miért adunk mi külön nevet mindenkinek. Az indiánoknál hagyomány volt, hogy olyan nevet hordjanak, amikkel már a bemutatkozáskor is sokkal többet elárulnak magukról, mint ahogy manapság szokás. A tanárok nem szerették az ilyesmit, kivéve Rozsomákot, akit régóta ilyen találó névvel illettek. Vagy Bestiát, de az a név szerintem nem illett hozzá. A nő leült az ágyra és nagyon kedvesen mondta el, hogy félreértettem valamit. Nem akartam elhinni ezt. Még most sem. Mi van akkor, ha Acsargó Kakas értette félre és ő emlékszik rosszul? Ökölbe szorult a kezem, ahogy rá gondoltam. Tényleg nem tartottam sokkal többre, mint a nácikat. Azt viszont el kellett ismernem, hogy képes az érzéseit magába fojtani és hideg ésszel gondolkodni. Ez számomra nem túl vonzó, hiszen én művész vagyok, aki az érzelmeit inkább kifejezi, mint legyűri. És lehet, hogy ez volt a baj. Lehet, hogy felkaptam a vizet már az első mondatokon és fel sem fogtam, amit olvastam.

- Furcsa lenne, de lehet. Tudja, én teret adok az érzéseimnek. Lehet, hogy a dühtől nem láttam, mikor elkezdtem olvasni a szöveget. Ezek szerint már mindent tud és nem kell tovább magyaráznom, hiszen Acsargó Kakas is azt látta és azt élte meg, amit én. De egy tökéletes másolatot hogy tudnának megkülönböztetni az eredetitől? És ha úgy is van, ahogy mondja, ugye megállítják őket? Ugye átmennek minden dimenziójukba és szétzúzzák a bázisaikat? Tudja, az indiánok rengeteg veszteséget elszenvedtek már a fehér hódítóktól. A mutánsokat is sokáig üldözték az emberek, csak azért, mert hatalmasabbak náluk. Ezt nem szabad tovább engedni.

Remélem, nem veszi magára. Én nem utálok mindenkit, aki nem rézbőrű. Az emberekért nem vagyok oda úgy általában, mert nem tartom őket olyan erősnek, mint a mutánsokat. Az viszont mindegy, hogy europid vagy indián vagy bármi más. Bölcs Seregéllyel nekem semmi bajom sincs, sőt kifejezetten kedvelem. Talán azért is, mert írónő, nem hagyja hidegen a művészet.

- Tanárnő, ha már volt olyan kedves, hogy ide fáradt. Hadd kérdezzek meg valamit. Talán olvasott néhányat a verseim és a novelláim közül, amiket eddig írtam. Elmondaná a véleményét róluk? Azt hiszem, ezt az elrablást is meg fogom örökíteni valamilyen formában. Nem árulok el vele államtitkokat, csak olyan fantasztikus regény lesz, mint Az arany virágcserép és hasonlók. Ha elkészül, megtenné majd, hogy elolvassa, amennyiben ideje engedi és elmeséli, milyen benyomást tett Önre? Nagyon hálás lennék!