Central Park, Manhattan
X-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: Ultimate Világ / Újvilág :: New York és külkerületei
11 / 11 oldal • Megosztás
11 / 11 oldal • 
1, 2, 3 ... 9, 10, 11
Re: Central Park, Manhattan
by Ultimate Guru Kedd 15 Szept. 2015, 17:02
Újvilág – II. korszak
6. fejezet: Az ördög maga – Epilógus I.
2012. március 31., szombat, 9:00.
A Central Park egy csodás tavaszi reggelen. Élettel teli, vidám, békés. Amilyennek mindig is lennie kéne boldog, sétálgató párokkal, nevetgélő gyerekekkel, lágy szellővel és madárcsicsergéssel. Loki seregeinek pusztítása már a múltba vész, a park nagy része újjáépült, de azért természetesen még itt-ott látni egy-egy sárkány pusztító nyomát, egy összecsapás emlékeztetőit vagy egy troll harcos tombolásának romjait.
Egy napsütötte tisztáson, egy padon magányosan üldögél egy meggyötört tekintetű, csapzott kinézetű, szőke férfi. A ruhái gyűröttek, a haja kócos, az arcát többnapos borosta borítja. Nem éppen szívderítő látvány.
Egy vörös hajú nőt és egy kisgyermeket figyel szomorú szemekkel. A nő láthatóan nagyon boldog, és a gyermek, aki feltehetőleg a fia, vidáman szaladgál a virágok között. Mintha fogócskáznának.
– Megengedi, hogy leüljek?
A nő mintha csak a semmiből termett volna ott a férfi mellett… de az is lehet, hogy a férfi annyira elbambult, hogy nem vette észre, ahogy közeledett. Vele ellentétben ez a szőke hölgy sokkal ápoltabb, kedvesebb kinézetű, gyönyörű, hosszú szőke hajjal, vidám, életteli tekintettel.
A férfi kicsit hunyorít, majd pár pillanat múlva végre felismeri, és elmosolyodik.
– Hogyne. Barbara, igaz? Vagy legyen Valkűr? Ne haragudj, így, élő emberként nehezen ismertelek meg.
– Ahogy én is téged, Johnny Blaze. Már kereslek egy ideje.
Ezzel Valkűr leül Johnny mellé, majd ő is a nőre és a gyermekre pillant.
– Ő lenne Roxanne?
– Ő. De kérlek, akármit akarsz, őt hagyd ki belőle. Amióta Mephisto törölte az emlékeit cserébe a szolgálataimért, végre újra boldog… és ez így van jól.
– Ugyan, ne sérts meg, persze, hogy békén hagyom. Csak kíváncsi voltam. Néha azt kívánom, bárcsak az én szerelmem is elfelejtene engem… úgy könnyebb lenne mindkettőnknek.
Valkűr sóhajt egyet, majd Johnnyra pillant.
– Mindenre emlékszel, igaz?
– Igen… A Limbó, a múlt, a jelen, a jövő… Mephisto legyőzése után mindhárom idősík emlékei megmaradtak bennem, én pedig itt találtam magam, élő, lélegző emberként. A szerződésem Mephistóval véget ért, és rettegtem, hogy ez Roxanne-t is érinti, és újra emlékezni fog… de szerencsére nem.
– Valóban szerencsésen alakult több esemény is az új időfolyam kialakulásakor, de sajnos vannak veszteségeink is… mint például te.
– Én?
– Hasonlóak vagyunk, te meg én, Johnny. Mindketten meghaltunk, majd visszatértünk egy nem e világi hatalom szolgájaként azzal a küldetéssel, hogy holt lelkeket kísérjünk át a birodalmába… és a munkánk során nem egyszer keresztezték egymást az útjaink. Emlékszel? Több vitánk is adódott olykor-olykor abból, hogy egy-egy lélek a Valhallába vagy a Sötét Létsíkokba kerüljön-e. És ez nem kerülte el az úrnőm figyelmét.
– Ó. Szóval most bosszút áll rajtam.
– Ellenkezőleg, Johnny. Ő nem olyan, mint egykori gazdád, Mephisto. Meglátta benned a lehetőséget, és mindig is tisztelettel tekintett arra, milyen hatékonyan végzed a dolgodat. Szeretne neked felkínálni… mondjuk úgy, egy új állást.
– Heh… Milyen áron?
– Nos, attól tartok, ismét halottá kell válnod… Ez afféle alapkövetelmény nála, meg aztán csak így kaphatod vissza a Szellemlovas erejét. Utána pedig gyakorlatilag azt kellene csinálnod, amit eddig is tettél. Bevallom, rám férne egy megbízható segítőtárs.
Johnny pár másodpercig némán gondolkodik az ajánlaton, majd komoly tekintettel néz Valkűrre.
– Tény, hogy az élők között már nem találom a helyem… de nem leszek soha többé senki szolgája. Visszatérek a holtak közé, leszek ismét Szellemlovas, de a magam ura akarok lenni. Ha ezt megkapom, akkor cserébe természetesen hajlandó leszek szívességeket tenni az úrnődnek, amikor szüksége lesz rám. Ez az ajánlatom.
Valkűr láthatóan elgondolkodik, majd végül mosolyra húzza a száját. Talán telepatikusan kapott választ Helától Johnny feltételeire.
– Szerencséd van, Johnny Blaze, az úrnőm ma rendkívül adakozó kedvében van… Jöjj velem, és megbeszélhetitek a részleteket.
Ezzel Valkűr kinyújtja a kezét Johnny felé… a férfi megfogja… majd egy apró villanás kíséretében mindketten eltűnnek a parkból és az élők világából.
Folytatás a második epilógusban!
6. fejezet: Az ördög maga – Epilógus I.
2012. március 31., szombat, 9:00.
A Central Park egy csodás tavaszi reggelen. Élettel teli, vidám, békés. Amilyennek mindig is lennie kéne boldog, sétálgató párokkal, nevetgélő gyerekekkel, lágy szellővel és madárcsicsergéssel. Loki seregeinek pusztítása már a múltba vész, a park nagy része újjáépült, de azért természetesen még itt-ott látni egy-egy sárkány pusztító nyomát, egy összecsapás emlékeztetőit vagy egy troll harcos tombolásának romjait.
Egy napsütötte tisztáson, egy padon magányosan üldögél egy meggyötört tekintetű, csapzott kinézetű, szőke férfi. A ruhái gyűröttek, a haja kócos, az arcát többnapos borosta borítja. Nem éppen szívderítő látvány.
Egy vörös hajú nőt és egy kisgyermeket figyel szomorú szemekkel. A nő láthatóan nagyon boldog, és a gyermek, aki feltehetőleg a fia, vidáman szaladgál a virágok között. Mintha fogócskáznának.
– Megengedi, hogy leüljek?A nő mintha csak a semmiből termett volna ott a férfi mellett… de az is lehet, hogy a férfi annyira elbambult, hogy nem vette észre, ahogy közeledett. Vele ellentétben ez a szőke hölgy sokkal ápoltabb, kedvesebb kinézetű, gyönyörű, hosszú szőke hajjal, vidám, életteli tekintettel.
A férfi kicsit hunyorít, majd pár pillanat múlva végre felismeri, és elmosolyodik.
– Hogyne. Barbara, igaz? Vagy legyen Valkűr? Ne haragudj, így, élő emberként nehezen ismertelek meg. – Ahogy én is téged, Johnny Blaze. Már kereslek egy ideje.Ezzel Valkűr leül Johnny mellé, majd ő is a nőre és a gyermekre pillant.
– Ő lenne Roxanne? – Ő. De kérlek, akármit akarsz, őt hagyd ki belőle. Amióta Mephisto törölte az emlékeit cserébe a szolgálataimért, végre újra boldog… és ez így van jól. – Ugyan, ne sérts meg, persze, hogy békén hagyom. Csak kíváncsi voltam. Néha azt kívánom, bárcsak az én szerelmem is elfelejtene engem… úgy könnyebb lenne mindkettőnknek.Valkűr sóhajt egyet, majd Johnnyra pillant.
– Mindenre emlékszel, igaz? – Igen… A Limbó, a múlt, a jelen, a jövő… Mephisto legyőzése után mindhárom idősík emlékei megmaradtak bennem, én pedig itt találtam magam, élő, lélegző emberként. A szerződésem Mephistóval véget ért, és rettegtem, hogy ez Roxanne-t is érinti, és újra emlékezni fog… de szerencsére nem. – Valóban szerencsésen alakult több esemény is az új időfolyam kialakulásakor, de sajnos vannak veszteségeink is… mint például te. – Én? – Hasonlóak vagyunk, te meg én, Johnny. Mindketten meghaltunk, majd visszatértünk egy nem e világi hatalom szolgájaként azzal a küldetéssel, hogy holt lelkeket kísérjünk át a birodalmába… és a munkánk során nem egyszer keresztezték egymást az útjaink. Emlékszel? Több vitánk is adódott olykor-olykor abból, hogy egy-egy lélek a Valhallába vagy a Sötét Létsíkokba kerüljön-e. És ez nem kerülte el az úrnőm figyelmét. – Ó. Szóval most bosszút áll rajtam. – Ellenkezőleg, Johnny. Ő nem olyan, mint egykori gazdád, Mephisto. Meglátta benned a lehetőséget, és mindig is tisztelettel tekintett arra, milyen hatékonyan végzed a dolgodat. Szeretne neked felkínálni… mondjuk úgy, egy új állást. – Heh… Milyen áron? – Nos, attól tartok, ismét halottá kell válnod… Ez afféle alapkövetelmény nála, meg aztán csak így kaphatod vissza a Szellemlovas erejét. Utána pedig gyakorlatilag azt kellene csinálnod, amit eddig is tettél. Bevallom, rám férne egy megbízható segítőtárs.Johnny pár másodpercig némán gondolkodik az ajánlaton, majd komoly tekintettel néz Valkűrre.
– Tény, hogy az élők között már nem találom a helyem… de nem leszek soha többé senki szolgája. Visszatérek a holtak közé, leszek ismét Szellemlovas, de a magam ura akarok lenni. Ha ezt megkapom, akkor cserébe természetesen hajlandó leszek szívességeket tenni az úrnődnek, amikor szüksége lesz rám. Ez az ajánlatom.Valkűr láthatóan elgondolkodik, majd végül mosolyra húzza a száját. Talán telepatikusan kapott választ Helától Johnny feltételeire.
– Szerencséd van, Johnny Blaze, az úrnőm ma rendkívül adakozó kedvében van… Jöjj velem, és megbeszélhetitek a részleteket.Ezzel Valkűr kinyújtja a kezét Johnny felé… a férfi megfogja… majd egy apró villanás kíséretében mindketten eltűnnek a parkból és az élők világából.
Folytatás a második epilógusban!
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4406
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
11 / 11 oldal • 1, 2, 3 ... 9, 10, 11
Similar topicsX-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: Ultimate Világ / Újvilág :: New York és külkerületei
11 / 11 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|