Re: Central Park, Manhattan

by **Godlaw / Tao** Hétf. 28 Jan. 2013, 18:18

A támadások mind sikeresek, és úgy söpörjük el Lokit, mint egy egyszerű férget az útból. Végre minden kitisztul, ám mielőtt még visszakerülnénk a valóságba, egy pillanatra megakad a szemem a különös fiún, aki ártatlan arccal áll messzebb, és... És nem értem, mi az istent keres itt. Nem tudom, hová tenni a dolgot, pedig érzem, hogy van valami jelentősége. Mielőtt ezen hosszabb ideig elgondolkodhatnék, megjelenek ismét az ajtók nélküli szobában. Bár valójában eddig is itt voltam, most viszont már megszűnt Loki illúziója, sőt, minden más mágiája is.
Szánalmas látványt nyújt, ahogy nyöszörögve átkozódik a földön fekve.
-Igen, én voltam a beöltözött Walter, aki rátok támadott, és a tervem sikerült is volna, ha nincsenek azok az átkozott, kotnyeles kölykök, meg az az istenverte kutya! - Morgom elváltoztatott hangon, mintha a Scooby Doo végét nézném, aztán kezemen megigazítom a karperecemet, közelebb lépek egy kicsit, hogy jó rálátásom legyen, ahogy az ostoba asgardiak egymást gyilkolják.
-Be kell látnom, ez sokkal szórakoztatóbb, mint hittem - jegyzem meg, amikor Stephanie bosszútól fröcsögve leszúrja a férfit. Én magam inkább Walterre figyelek, a jelenlévők közül hivatalosan vele vagyok egy frakcióban, amit nevezhetnénk rossz fiúknak is, de lássuk be, végig egy oldalon álltunk a Loki elleni harcban, és Walterrel csak azért álltunk közelebb Lokihoz, hogy könnyebben akadályozhassuk meg a tervében.
Az egyetlen kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy vajon ki tudunk-e innen jutni Loki nélkül...

by **Tyler** Hétf. 28 Jan. 2013, 19:22

Ennyire egyszerűen végzünk végre Lokival, hármunkkal már nem bír el, és ki is jutunk az illúzióból. Szánalmasan fetreng a földön, halkan kifújom a levegőt és picit próbálom meg nyugtatni a remegő végtagjaimat. Be kell látni, hogy ennyit bírtam, ha nagyobb erőt kellene kifejtenem, valószínűleg elájulnék.
Odabicegek Jon mellé, miközben Stephanie fröcsögve akarja kivégezni Lokit. Ránézek majd Lokira, nyilván nem tudnám megtenni, és talán az sem helyes, hogy hagyjuk, hogy Steph megtegye....
Itt már túl léptünk a jó és rossz dolgokon, egyszerűen meg kell tenni, és neki van joga meg tenni.
Walter felé fordulok.
-Hogy jutunk ki innen?-
Teszem fel az egyszerű kérdést neki, miközben várom, hogy vége legyen ennek az egésznek, remélem vége lesz...

by **Henry White** Hétf. 28 Jan. 2013, 19:36

Sikerül kijutnunk Jon meggyógyul, Loki pedig a földön fekszik, szinte mozogni sem tud. El sem hiszem, hogy sikerült, megcsináltuk....
Lassan fel kelek a földről és a többiekhez sétálok. Stephanie-t nézem, majd elfordítom a tekintetem. túl mélyre süllyedt, és már se erőm, se indíttatásom, hogy ellenkezek vele. Ha ezt akarja tegye meg.
Hátrafordulok, nem akarom végig nézni ahogy megöli Lokit, nem mintha nem érdemelné meg, de akkor sem....
-Ki volt az a fiú akit láttunk?-
Kérdezem halkan Waltertől, hátha ő tudja a választ. Furcsa volt, hogy úgy megjelent, és biztos van jelentősége is.

by **Ultimate Guru** Kedd 29 Jan. 2013, 21:00

??:??

Résztvevők: Jet Li Tao, Stephanie Lyesmith, Emma Flower White, Jonathan Miller és Tyler Jackson.

Walter lassan megrázza a fejét Lokira tekintve.

- Zseniális ellenfél voltál… de míg a komolynak hitt fenyegetések ellen készültél, nem figyeltél az apró részletekre.

Majd Stephanie-ra pillant.

- Bár ez az én családi ügyem is… most átadom őt neked.

Ezzel arrébb áll, és ő is végignézi, ahogy Stephanie háromszor apja gyomrába döfi a nyílvesszejét. Lokinak már szinte hörögni sincs ereje.

Közben Walter Tao mellé lép, és a vállára teszi az egyik kezét.

- Nincs ebben semmi szórakoztató, barátom… A nagybátyám halála szükségszerű volt, de semmiképp sem szórakoztató.

Majd Tyler és Emma felé pillant.

- Fiú…? Nem tudom, talán egy újabb illúzió vagy látomás. Nem is számít. Ami pedig a kijutásunkat illeti… Tessék.

A fiú a haldokló Lokiba lő a szeméből, mire a Cselszövés Istene helyén egy fénylő átjáró jelenik meg, amely lassan körbeöleli a fiatalokat…

… majd a következő pillanatban mindenki ismét a New York-i Central Park közepén áll.

Itt van mindenki. Amora, Emma Frost, Ian, Rustin… Nero holtteste… nem messze a Különítmény tagjai vívnak ádáz csatát a tomboló Thorral… és teljes a káosz a Mjölnir erejével tomboló viharban.

Emma Frost azonnal a még mindig gyenge Walterhez szalad.

- Walter! Mi… történt? Hol van Loki? Hiszen… alig pár percig voltatok távol!

by **Thorhalla** Szer. 30 Jan. 2013, 09:59

Valahogy számolt vele, hogy nem egyszerűen fogja megtenni a lány, amit kell, hanem kevésbé finoman. Tao szavaira undorral fintorodott el, de nem szólt ehhez semmit sem, végtére is egy paranoid skizofréntől mi más lett volna várható, mintsem egy ilyen megnyilvánulása? Úgy tűnt, hogy páran nem emlékeznek arra, hogy Kovacs mit mondott korábban, hogy ki tudja őket vinni, ha Loki meghalt. És most így is lett, egy fényes villanás után újra a Central parkban voltak az ex társaik, a holttest, a tényleges társaik itt voltak, és ők még Thorral harcoltak. Akkor már igazából egyetlen egy dolguk volt, le kellett állítani a nagy szőke mamlaszt, a viharistent és utána már csak Loki megmaradt seregével kellett foglalkozni. A tekintetével valamelyik különítményest kereste, aki szabad volt és el lehetett indulni felé, ha nem votl ilyen személy, akkor a rádiójába szólt, hátha működött.
- Itt Black Jack, Danvers ezredesnek, vagy bárkinek, aki hall, Loki halott, ismétlem Loki halott, próbálják meg eljuttatni a hírt az ezredesnek, vagy a különítmény tagjaihoz!

Csak felmordultam Kovacs szavaira, nekem közelebbi családi ügy volt, mint neki. Jóleső érzés volt, ahogyan ezt tehettem az apámmal, mégis undorodtam tőle és magamtól is attól, hogy élveztem mindezt. Ennek ellenére szívem szerint végignéztem volna azt, ahogyan lassan kínok között kiszenved és folytattam volna, de mindez már nem úgy, hogy a többiek is látják, bár nem számított. Remélem Hela-nál fog örök időkig megrohadni azért, amit tett, csak hallottam róla, de reméltem, örökké kínozni fogja a lelkét ennek a féregnek. A villanás után újra „otthon” voltunk és nem a szobában. Frost-tal nem foglalkoztam, a szemeimmel Barbie testét és Clintet kerestem. Néhány percre tűntünk el csak? Megpróbáltam felkelni a földről és a harcolók felé indultam, kissé nehézkesen ment, fáradt voltam, elgyötört, a kezeimen már nem csak Barbie, de már az apám vérének is ott kellett vöröslenie. Csak haza akartam menni, hagyni, hogy Clint átöleljen és, hogy gyászolhassam a legjobb barátomat. Micsoda javíthataltan romantikus vagyok… ha sikerül közelebb érnem a harcolókhoz, a lehető leghangosabban próbáltam a nagybátyám felé kiabálni.
< - A szerelmed gyilkosa halott! – kiáltottam felé Asgardi nyelven. – Megöltem az apámat Barbaráért, hallod nagybátyám?! – majd angolul folytattam, mert azt már tudtam Asgardi nyelven. – Állj le! Vége van! Már nincs értelme ezt tenned!
Nem mintha számítottam volna eredményre, vagy hogy felfogja azt, amit mondtam neki.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 31 Jan. 2013, 10:47

-Az ellenség halála persze nem szórakoztató, maga a módja az, a körülmények, a megalázatása. Egy isten, aki azt hitte, egyszerre több világ ura lehet, most úgy bukott el, hogy egyetlen várost sem tudott elfoglalni, annak egyetlen parkját sem. A legelső csatában bukott el, és rögtön az egész háborút veszítette el - summázom Waltnak, mert láthatóan nem érti, min mosolygok jót.
Most az átjárón visszautazva ismét New Yorkban vagyunk. Emma, Ian és Rusty egyben vannak, és okosan távol tartják magukat a Különítmény harcától. Hadd gyengítsék egymást, nekünk ehhez semmi közünk. Emma kérdésére válaszolok.
-Ahogy a többiektől is hallhatod, vége. Megöltük Lokit, és jó ideig nem fog visszatérni, de kétlem, hogy örökre megszabadultunk volna tőle. Ilyenek ezek az istenek...
Stephanie és Jon elvannak, Tyler és Emma felé pillantok, aztán végül Walterhez fordulok. A hatalmas viharban közelebb hajolok Walterhez, hogy csak ő hallja a hangomat.
-Szerintem jobb lenne mennünk, mielőtt lecsitul a helyzet, és rájönnek, hogy börtönbe akarnak zárni. Rusty biztos ki tud juttatni minket innen.

by **Tyler** Vas. 03 Feb. 2013, 12:19

Mindenki elmés megjegyzéseket tesz, míg Lokit Steph ledöfködi. Piszkos egy munka, nekem meg már mindegy csak tűnjünk el innen amíg lehet. Walter pedig máris kivisz minket.
Thor még mindig tombol, én pedig alig állok a lábamon, próbálják lenyugtatni, hát nem sok sikerrel.
Lehet egy asgardi istent legyűrtünk, de még egyhez se erőm, se ötletem sincs, hogyan tudnánk leállítani. Ahogy látom a többieknek sincs, hacsak Stephanie szavai nem nyugtatják le, persze ha egyáltalán felfogja a dolgot.
Látom ahogy Tao Walter fülébe sugdos, ismételten nem érdekel a dolog. Lépjenek csak le, később majd megkapják azt ami jár nekik. A tomboló viharban próbálok talpon maradni és Thort figyelem, ja meg azt hogy mikor kell menekülnünk majd....

by **Henry White** Vas. 03 Feb. 2013, 13:03

Megszédülve nézek körül, ahogy Walter kijuttat minket a normális világba. A Különítmény még mindig Thort próbálja megfékezni, nem sok sikerrel. Próbálok talpon maradni...
Pár perc? Egy örökké valóságnak tűnt ott Lokival a harc....
Az a fiú pedig akit láttam, úgy érzem fontos lehetett, de senki sem foglalkozik vele. Az álmainknak is volt jelentősége, szerintem ennek is van...
A Különítmény harcát figyelem, mi lesz ennek a vége, megtudják, megtudjuk fékezni Thort, vagy vele is szembe kell majd szállnunk?
Nero holtestére pillantok, sokan meghaltak, Tao pedig Walternek sugdos valamit. Csak állni tudok és figyelni tudom az eseményeket, túl fáradt vagyok....

by **Ultimate Guru** Vas. 03 Feb. 2013, 13:32

11:15.

Résztvevők: Jet Li Tao, Stephanie Lyesmith, Emma Flower White, Jonathan Miller és Tyler Jackson.

Jonathan egyelőre nem kap választ senkitől – talán túl nagy az interferencia az adóvevőkben a mágikus vihar miatt.

Tyler és Emma csak próbálnak talpon maradni, és feldolgozni a történteket, Stephanie pedig asgardi nyelven kiált Thor felé… de mástól kap választ.

- MEGÖLTÉL? ENGEM? TE? EGY HALANDÓ?

Loki elegáns öltönyében, jól fésülten, kellemes úriember álcájában áll fel a semmiből Stephanie mögött – de az jól látható, hogy nagyon kell erőlködnie, és az is megerőltető neki, hogy talpon maradjon.

Central Park, Manhattan - Page 9 0184

Emma Frost eközben Taóra pillant.

- Meg… öltétek? Vége? De hát… Loki ott van! ÉL!

- Még… igen. Egyetlen darab hiányzik… a kirakósból. Légy türelemmel, Tao… hamarosan megyünk.

Loki ekkor észreveszi Waltert, és odakiált neki.

- LÁTOD? HIÁBA AKARTÁL TÚLJÁRNI AZ ESZEMEN! Köhh, köhh… Valahogy… Valahogy legyengítettél, de MEGÖLNI NEM TUDTOK, MERT ISTEN VAGYOK! EGY ISTENNEL, AKI MÁGIKUS HATALOMMAL BÍR, NEM VÉGEZHET HALANDÓ!

- Tudom.

Ahogy ezt Walter kimondja, fentről, az égből egy hatalmas, gyilkos dárda süvít le a földre… és egyenesen keresztülhatol Loki nyakán, akár kés a vajon. A Cselszövés Istene azonnal szörnyethal a mágikus erejű fegyvertől – ezúttal végleg. Így, legyengülten, esélye sem volt ellene.

Central Park, Manhattan - Page 9 0224

Loki vére ráfröccsen a nem messze álló Stephanie-ra… és bárki felpillant megnézni, honnan jött a dárda, megpillanthatja a halott Valkűrt.

A holtteste már nincs ott, ahol eddig feküdt, hanem helyette most az égen lebeg éjfekete szárnyakkal, teljes harci díszben, de holtsápadt bőrrel. Körülötte repülő lovakon lovagló, csontvázszerű kinézetű, harci páncélzatba öltöztetett alakok repkednek csillogó pajzsokkal és fegyverekkel.

Walter elmosolyodik.

- Most… van vége.

Central Park, Manhattan - Page 9 0316

by **Thorhalla** Vas. 03 Feb. 2013, 14:04

A kiáltásomra nem Thor felelt, valaki a hátam mögül. Mivel nyilam sem volt már, így a kardomat kaptam elő és azzal pördültem hátra apám felé. Ott volt teljes életnagyságban, noha alig állt a lábán. A kezemmel olyan erősen szorítottam meg a kardom markolatát, hogy még az ujjaim is elfehéredtek. A szemeim lángoltak a dühtől és a gyűlölettől, amit iránta éreztem.
- Neked hála, csak félig! – vicsorogtam. – Így még megölhetlek!
Meglepődtem azon, amit Walternak kiáltott és az ő válaszára, mégsem kellett a testvérpár ahhoz, hogy így alakuljon. Jelenleg nem érdekelt, hogy miként gyengült le, de ettől függetlenül már készültem lecsapni rá, hátha elég a félvérségem ahhoz, hogy képes legyek megtenni, amikor valami fentről csapódott bele apámba. A vére rám fröccsent, egy dárda, vagy lándzsa, határozottan viking, skandináv eredetű. Ki merészelte?! Felkaptam a fejemet arra, ahonnan a fegyver érkezett, ahogyan megtettem azonnal néztem arra, ahol Barbie teste volt, de már nem volt ott. Visszanéztem a magasba, mögötte szárnyas lovakon nők, valkűrök, ahogyan Barbie is igazi Valkűr lett, ahogyan a mesékben írnak róluk. De halott volt, a bőre színe, már most éreztem, hogy így nem fog visszatérni. Erre egyvalaki volt képes. A könnyeim újra kicsordultak és végigfolytak az arcomon.
- Barbara… - suttogtam rekedt hangon. – Mit tett veled Hela?

A rádióüzenet nem ment el, sőt senki másét sem volt képes fogni, túl nagy volt még mindig Thor vihara miatt az interferencia. Akkor pedig hacsak nem jutnak át azon a viharon még mindig el vannak vágva a többiektől, a SHIELD-től és a különítménytől. A hangra ő is felkapta a fejét és Lokit látta meg. Az átokba, hogy még mindig nem jutottak semmire és ez még mindig élt. Ahogyan figyelte néhány másodperc alatt tisztán látta, hogy az isten nagyon gyenge. Kovacs szavaira elfintorodott, halandó nem ölheti meg, valószínűleg félvér sem, akkor pedig már csak rá kellene valahogyan venni Thor-t, hogy figyeljen ide, de az meg sem hallotta őket. Ám mire ez átfutott az agyán valami az égből lecsapott és Lokiba fúródott, az pedig holtan maradt térdelő állásban. Hallotta Kovacs szavait, hogy most van vége… mintha számított volna arra, hogy ez lesz a vége. Felemelte a fejét, meglátta a szárnyas lovakon levő nőket és Barbarát. Önkéntelenül is a lány teste felé nézett, de az már nem volt ott. Isteni beavatkozás, odaát az Asgardiak között is valaki nagyon akarta Loki halálát.
- Hogyan? – fordult Kovacs felé. – Azt mondtátok, hogy Vincenzo és Lyesmith kellett volna hozzá… hazugság volt, nem? Elég volt két rokon is a meggyengítéséhez, igaz?

by **Tyler** Hétf. 04 Feb. 2013, 13:40

Most csak szívattok?! Ez a rohadék nem akar megdögleni már. Próbálok teleportálni, vagy bármit csinálni, mikor ez a szemét láda megint megjelenik, de túl fáradt vagyok, kimerült azon is csodálkozok, hogy talpon vagyok még...
De ekkor felnyársalja egy dárda....Valkűr! Ez, hogy....már tényleg nem értek már semmit sem. Halottnak tűnik, és a mellette lévő szárnyas alakok sem túl bizalom gerjesztőek.
-Igazán megmagyarázhatnád végre, hogy mi folyik itt?!-
Akadok ki Walter felé idegesen, magyarázatot akarok, elég volt, hogy mindenki bábként rángat, és nem értek semmit. Ráadásul az egyik életveszélyes helyzetből a másikba rángatnak. Tao felé fordulok.
-Addig senki nem megy sehova, míg választ nem kapok....-

by **Henry White** Hétf. 04 Feb. 2013, 14:28

Egy halk kétségbe esett nyögést hallatok, ahogy Loki újra megjelenik, de hirtelen Valkűr jelenik meg és végez, immár végleg vele.
A bőre és a szárnyai, körbe nézek de a holteste nincs itt. Feltámadt, valószínűleg ahogy Stephanie is, Hela miatt.
Szinte mindenki értetlenkedik mi történik, és hogyan. Én sem értem, ahogy a nagy többség sem. Lerogyok egy törmelékre, és úgy figyelem a történteket. A még mindig tomboló Thorra pillantok majd Valkűrre. Keserűen elmosolyodok, még ha életben van, ilyen formán is, akkor sem lehetnek így együtt...
-Valkűr, állítsd meg Thor-t, kérlek.....elég volt a a vérontásból...-
Szólok Valkűrnek, talán rá hallgat, aztán csak csendben, és kimerülten, egy törmelék halmon ülve várom, hogy vége legyen ennek az egésznek....

by **Godlaw / Tao** Hétf. 04 Feb. 2013, 19:33

Walt szavai érthetőek, főleg úgy, hogy előtte Loki határozottan élőként kel fel a földről, és bár nincs a legjobb formájában, erős túlzásnak minősíthető a halálhíre. Így Emma kérdése is jogossá válik. Az események persze rendszerint ismét felgyorsulnak, és egy pillanattal később Loki már megint halott, épp miközben roppant módon beleélte magát a saját seggének nyalogatásába.
-Bocs, sietett az órám egy percet - válaszolok Emmánek, és a most már valóban halott Lokira nézek.
Groteszk módon fagyott bele halálos pozíciójába, az égen pedig megpillantom Barbarát. Hát ezek állandóan feltámadnak? Mindegy, nekem elég volt mára az Asgardokból. Elég volt egész életemre! Tyler kicsit pattogni kezd, hogy magyarázzuk el a dolgokat, de mielőtt Walter magyarázkodni kezdene, én szólalok meg.
-Először is, nem tartozom magyarázattal neked - közlöm vele fölényesen, mintha nálam lenne az információ, amit keres. - Másodszor, az asgardi istenek meggyilkolása egy kicsit komplikáltabb, mint a matek - fordulok Jonhoz. - Két vagy három rokon... Ennél kicsit több a változó. Nem mintha akkora szakértő lennék, de ennyit még én is összeraktam.
Most már csak Walterre pillantok, aki várakozásaim szerint belekezd mindent felfedő beszédébe, amivel megmagyarázza, hogy mit miért tett, mi történt a háttérben, és mekkora király igazából ő. Megkímélhetne minket tőle, de attól tartok, az egója nem engedné. Inkább biccentek, hogy indulhatnánk, úgyhogy fogja rövidre a dolgot.

by **Ultimate Guru** Hétf. 04 Feb. 2013, 21:59

11:20.

Résztvevők: Jet Li Tao, Stephanie Lyesmith, Emma Flower White, Jonathan Miller és Tyler Jackson.

Valkűr lassú szárnycsapásokkal leszáll a földre Stephanie mellé, és végigsimít a lány arcán – aki beleborzong Barbara jéghideg kezének érintésébe.

- Bármit megtennék, hogy megvédjem azokat, akiket szeretek… ahogy ők is bármit megtennének értem. Hela ajánlatot tett, és én elfogadtam.

Ahogy Valkűr megérinti Stephanie-t, a lányba villámgyorsan térnek vissza az emlékek a Valhalláról, a saját haláláról, az ott töltött idejéről és a halottakról, akikkel ott találkozott… és persze Heláról.

Közben Walter lassan újabb vizort kap Emma Frosttól, és miközben felhelyezi, Jonathanhez, Taóhoz és Tylerhez szól.

- Kissé körülményes lenne most mindent megmagyaráznom, Jonathan, de biztosíthatlak, hogy Nero, Stephanie és Barbara halála épp oly fontos volt a tervben, mint bármi más. Tyler, te pedig pihenj, ne izgasd túl magad. Kimerültél, mint mindenki más. Tao, kérlek, gyere közelebb… Hamarosan indulunk.

Közben Rustin és Ian felé biccent, jelezve nekik, hogy keressék meg Nero holttestét, és hozzák elé.

Valkűr ezután Emmához lép, és felsegíti a földről a lerogyott lányt.

- Ne aggódj, kedves… Thor már tudja, hogy itt vagyok. A tombolásnak vége.

És valóban… Szinte észrevétlenül a vihar lassan alábbhagy, majd teljesen véget ér – olyan hirtelen, ahogy kezdődött. A Mennydörgés Istene pedig már nem gyilkos hévvel harcol, hanem szerelme, Valkűr mellett ér földet.

- Te… élsz!

Majd a két szerelmes minden további nélkül átöleli és megcsókolja egymást.

Central Park, Manhattan - Page 9 0186

De a csók hirtelen félbeszakad… amikor Thor finoman ellöki magától Barbarát.

- A csókod… éppoly szenvedélyes, mint régen, de az ajkaid… jéghidegek.

Valkűr szomorúan lesüti a tekintetét.

- Mert már nem az élők világához tartozom, hercegem… Már Helát szolgálom. Igaz Valkűrként. Ám Loki többé nem okozhat gondot nektek. Cserébe… csak egyvalamit kérek.

Thor gondolkodás nélkül biccent, majd Barbara folytatja.

- Soha ne feledd, hogy ezek az emberek… ezek a halandók… akiket úgy gyűlöltél még pár perce… Én is egy voltam közülük. És ha a szerelmünk valaha is jelentett neked bármit is, akkor újra megtalálod a szívedben a szeretetet irántuk.

Valkűr fagyos, halállal teli tekintete hirtelen egyszerre hatol mindenkibe…

Central Park, Manhattan - Page 9 0225

… majd a következő pillanatban mind eltűnnek. Valkűr, Loki teste, a repülő lovakon lovagló lények… mintha ott sem lettek volna.

Thor arcán könnyek folynak végig… és a Nap végre előbújik a szétoszló viharfelhők mögül.

by **Thorhalla** Hétf. 04 Feb. 2013, 23:04

Megborzongtam Barbara hideg érintésétől, ahogyan megérintette az arcomat, a jeges érintése mellett a saját könnyeim perzselték az arcomat. A fejem fájdult meg, és hányinger fogott el, ahogyan majdnem egy év emlékei az elmémbe hatoltak. Kilenc hónapot biztosan ott voltam, de lehet, hogy többet. A találkozás Logannel, majd a nácik, akik Asgardon jártak és istenek vérét itták és ők is azzá váltak, de hogy miként kerültek oda nem volt rá idő, hogy elmondják. Mert akkor jött a nagybátyám, volt időnk és lehetőségünk bemutatkozni egymásnak. A terhes Hela, akit naná, hogy sikerült a sodrából kihoznom és az, ami történt…
- Elértem majdnem, hogy visszajöhessen hozzád – mondtam sírva. – De nem hagyta… saját maga helyett engem küldött vissza…
Addig erőszakoskodtam Hela-nál a lélek lélek helyett törvénnyel, hogy már beadta a derekát. Aztán a végső, hogy miként jövök vissza, úgy, mint a nagybátyám, vagy mint az apám. Nem tudtam dönteni, a kettő közöttit választottam. És ott volt a gyermek, van még egy unokatestvérem, egy tényleges isten, vagy istennő. Mire felnéztem már nem volt ott, a viharnak is vége lett. Még mindig az egyetlen barátom, barátnőm hangja vízhangzott a fejemben, bármit megtett volna értünk, én meghaltam érte, hogy újra együtt legyen a nagybátyámmal, és mégsem lehetséges. Bánatosan figyeltem a csókjukat, a végső elválás, kétlem, hogy Hela valaha is engedné, hogy újra együtt legyenek. A szemeire, amikor megláttam ismét megborzongtam, néhány másodpercre még láttam a síró nagybátyámat, majd erőtlenül rogytam térdre zokogva a gyásztól és fájdalomtól.

- Ne beszéljen úgy, mintha mindent jobban tudna mindenkinél, nem áll jól! – felelte végtelen ridegséggel.
Abban lehet, hogy igaza volt Kovacsnak, hogy kimerültek, de abban nem, hogy távoznak. Jonnak esze ágában sem volt elengedni ezeket, és valószínűleg a SHIELD tagjainak sem. Ahhoz túlságosan sok bűnt követtek el és nagyon sok mindenért kellett ennek a kompániának számot adnia. Tömeggyilkosság, megannyi kár, amit okoztak, az a sok halál. Aztán hazaárulás is. Háború volt, ilyenkor pedig a hazaárulás a legnagyobb bűnnek számított.
- Nem, remélem ön is látja Kovacs, hogy nem fognak innen távozni, maguk is, mind számadással tartoznak a tetteikért, nem is kevés dologgal kell elszámolniuk! Senki sem fogja hagyni, hogy távozzanak.
Komolyan gondolta, ha az életébe is kerül, akkor is harcolni fog addig, amíg össze nem esik, de nem fogja hagyni, hogy ezek csak úgy megússzák mindazt, amit tettek. Az feltűnt neki, hogy a viharnak vége volt, de nem fordult hátra, hogy erről megbizonyosodjon, csak hallotta amit Thor és Valkűr beszéltek. Annak ellenére, hogy nem nézett hátra látta Barbara szemeit, a halálfejeket benne, majd a napot, hogy újra kisütött, de ő még mindig az ellenséges kompániát tartotta szem előtt. Arra számított, hogy támadni fognak rá, legalábbis Tao-ból kinézte, így ha bármelyik ellenséges mozdulatot tenne, akkor próbál védekezni és kitérni a támadások elől. Vissza nem fog tudni támadni, mert az összes tárja elfogyott a csatában már.

by **Tyler** Kedd 05 Feb. 2013, 08:58

-Van képed! Van merszed, parancsolgatni nekünk, miután annyi halál, sebesült, kár szárad a lelkeden! S mind ez azért, hogy megölhesd Lokit?-
Közelebb lépek, s bár baromi mérges vagyok, ha kell használom a pisztolyt, Walter, Tao vagy a többiek ellen. Nem léphetnek le ilyen egyszerűen. Fél szemmel látom, ahogy Valkűr Thorral beszél, majd a jéghideg halálfejes szemeit is, hirtelen eltűnnek. A nap kisüt, talán vége az egésznek, de Walterék akkor sem léphetnek le. Meg kell magyarázniuk, felelniük a tetteikért.
-Magyarázatot most....-
Vicsorgok rájuk dühösen, készen arra, hogy nekem ugrik valamelyik.

by **Godlaw / Tao** Kedd 05 Feb. 2013, 10:29

Thor és Barbie románcát nem követem figyelemmel, semmi közöm hozzá, és nem is túl izgalmas, ez az érzelgés. Egyedül Stephanie kiborulása érdekes motívum, a csaj egyre instabilabb, főleg akkor, ha a családja is képben van. Valószínűleg olyan bűntudata van mindenféle szarságtól, amit elkövetett, hogy már tiszta idegroncs. Ez végülis egész szép eredmény abból a szempontból, hogy egy gonosz k-rva.
Walt úgy tűnik hallgat a noszogatásra, és kihagyja az "elmondom, hogyan történt" részt, inkább lelépne, én meg odalépek mellé, ahogy kéri. Erre persze Jon és Tyler tovább acsarkodik, nekem meg kezd fogyni a türelmem. Tényleg azt hiszik, hogy megállíthatnak? Vagy hogy lenne értelme próbálkozni? Hát még mindig nem értik, hogy ugyan azért harcolunk, csak mi már nem egy hazug, kétszínű, álságos ribanc és a szemét bandája, a SHIELD nevében?
Jon egyértelműen nincs abban az állapotban, hogy komoly ellenállást tudjon tanúsítani, Tyler meg csak a pisztolyát szorongatja. Dühös, de nem hülye, nem akar valóban lelőni, ahhoz ő túl jófiú. Nevezhetnénk töketlennek is, de azt hiszem, nem erről van szó, egyszerűen csak túl sok az erkölcsi jóérzés benne. A fröcsögésüket úgy hallgatom, mintha csak az időjárásról beszélnének, és Ian meg Rusty felé pillantok, hogy mikor indulhatunk már.
-Hallottad, Walt, Tyler dühös, és válaszokat akar! Nem viccel, fegyvere is van. Jobb lesz, ha mindent töredelmesen bevallasz, különben a végén még... - Megjátszott félelemmel a hangomban beszélek, de közben a karperecet igazítom a kezemen, és azon jár az eszem, vajon mennyi időbe telik átváltozni, és elharapni Tyler csuklóját. Neeem, nem akarok én rátámadni... Csak eljátszom a gondolattal. Eszem ágában sincs tovább harcolni, nincs rá se okom, se időm.

by **Henry White** Kedd 05 Feb. 2013, 11:15

Valkűr jéghideg érintésére összerezzenek, még a ruhán keresztül is érződik, hogy már nem tartozik az élők közé. Halkan megköszönöm, ahogy felsegít, és valóban Thor abbahagyja a tombolását, és a vihar elül. Jon és Tyler Waltert faggatják, én csak fáradtan állok nem messze tőlük. Lehet Walter bűnös, nem is kérdés, de nélküle....Loki mind annyiunkat megölt volna.
Ahogy elnézem a többieket, egyre inkább érzem, hogy nem tartozom ide, közéjük, vagy a shield-hez.
Walter-re pillantok, és habozok, eszembe ötlik valami. Mi lenne ha velük mennék....de ez jó döntés lenne a számomra? Nem tudom, csak nézem Waltert, próbálom elkapni a tekintetét, vagy egy jelzést, arra utalóan, hogy mit tegyek....

by **Ultimate Guru** Kedd 05 Feb. 2013, 22:28

11:25.

Résztvevők: Jet Li Tao, Stephanie Lyesmith, Emma Flower White, Jonathan Miller és Tyler Jackson.

Stephanie a könnyeivel küszködve rogy a földre… amíg hirtelen egy meleg, kedves érintést érez a vállán. Ha felnéz, Sólyomszem mosolyog vissza rá – bár nem könnyű felismerni az arcát a sok esővíz, sár és a kék-zöld zúzódások miatt.

- Jól vagy, Steph? Gyere… állj fel. Nem méltó ez egy istennőhöz.

Közben Amerika Kapitány is feltűnik a színen, és Jonathan és Tyler mellé áll.

- Jól beszélnek, katonák. Őrizetbe vesszük őket. Kovacs, ne tanúsítson ellenállást! Miller, hogy van a csapata?

Közben Emma félve Walter felé pillant… és a fiú elkapja a tekintetét, majd másodpercekkel később a lány Emma Frost hangját hallja meg a fejében.

- Még nem, White. Még nem… de ha legközelebb találkozunk, és te készen állsz, csatlakozhatsz hozzánk. Walter azt üzeni, hogy addig erősödj… mind testileg, mind lelkileg.

Közben Rustin és Ian is visszatérnek Walterék mellé – kezük között Nero holttestével. Amikor meglátják, hogy már Amerika Kapitány is felbukkant, kérdőn néznek Walterre, hogy mi legyen.

Walter lassan felemeli a kezét, jelezve, hogy megadja magát.

- Elszámolnunk, Jonathan? Magyarázatot kértek, Tyler? Őrizetbe vesznek, Kapitány? Nos… érdekes módja ez a hálának, de nem is vártam többet. Ha magyarázatot akarnak, talán a két Stark, dr. Storm, Ghost és az ifjú Osterman együtt felérnek hozzánk annyira, hogy a tervünk felszínét elkezdjék kapargatni, és megértsenek belőle valamicskét.

A hangja most már megint olyan, mint a félelmetes, gyilkos Küklopszé, aki nem ismer kegyelmet.

- Félek, az őrizetbe vételünk egyelőre elmarad.

Majd hirtelen megnyom egy gombot a vizorján… és Walter, Emma Frost, Amora, Rustin, Ian, Tao és Nero teste egy villanással mind eltűnnek.

A Kapitány dühösen felordít… a távolból pedig már látni a csapat visszaszállítására érkező S.H.I.E.L.D.-helikoptert.

by **Thorhalla** Szer. 06 Feb. 2013, 11:37

Jon megkönnyebbült, amikor végre megkapták a várt erősítést és a háta mögül meghallotta Rogers hangját, hogy ő is ugyanazon a véleményen volt, mint ő és Tyler. A kérdésre nem nézett a férfira, amit hozzá tett, nem akarta, hogy az ellenség megszökjön, vagy pont akkor támadjon, amikor ez megtörténik.
- A csapat minden tagja életben van uram! – mondta. – Komolyabb sérülést senki sem szenvedett, csak kimerültek és megviseltek.
Egy kicsit büszkeséggel töltötte el, hogy mind megúszták komolyabb sérülés nélkül. És az is jó volt valamilyen szempontból, hogy a többieknek nem igen volt sérülése, ő volt a legramatyabb állapotban a lőtt sebével, amitől még mindig fájt kegyetlenül a válla. Amikor Tao elárulta őket, akkor kapta ezt a sérülést. Várható volt, hogy az ellenség nem fogja megadni magát, és pontosan ez történt, sőt még Kovacsnak állt feljebb, hogy számon merik kérni azt, hogy ezreket, ha nem tízezreket ölt már meg. Mikor a csapat eltűnt Emma felé lépett némileg bűnbánó arccal és a kezét nyújtotta a lánynak.
- Remélem nem fordult meg a fejedben, hogy elhittem Lysmith szavait – mosolyodott el bánatosan. – Csak tudod, hogy a csatamezőn nem mutathatok gyengeséget és nem kivételezhetek…
Ha Emma elfogadta a kezét, akkor magához húzta a lányt és egy csókot nyomott a homlokára miközben megölelte. Valamit kezdenie kellett a helyzettel, katona volt elsődlegesen, ez volt az élete… és egy katona nem folytathat romantikus viszonyt a beosztottjával, vagy ő távozik a csapattól, vagy a lány, vagy a harmadik lehetőség, hogy a kapcsolatot kell felbontani, de egyelőre még nem tudta a választ a kérdésre.

Az érintésre összerezzentem, Barbie jeges érintése után ez végtelenül meleg volt. Felnéztem a tulajdonosra, nem is tudom, hogy miért a nagybátyámat vártam, hogy ő jön oda hozzám, de akit megláttam annak sokkal jobban örültem, mintha Thor lett volna. A szakadt ruháját könnyebb volt megismerni, mint az arcát, de legalább ő is egyben volt. A szavaira önkéntelenül is elmosolyodtam a könnyeken át, most először nem gúnyos megjegyzés volt tőle az, ami a származásomra és rangomra utalt. Voltunk már fordított helyzetben, amikor ő sírt a családja miatt és ő volt a földön Stark miatt, amikor földre vitte, mert megütött az első találkozásunkkor azon a hajón. Akkor ő kapott vigasztalóbb szavakat, most én. Bólintottam neki, igaza volt, és Barbie sem akarta volna, hogy sírjak miatta, hiszen lehet, hogy meghalt, de Helheimben élhet tovább és valódi Valkűr lett, egy istennő lényegében. Ott él tovább, szóval happy end az egész, csak nem lesz velem és a hiánya volt fájdalmas. Felkecmeregtem a földről és most szólaltam meg.
- Megleszek – mondtam.
Ha engedte és nem húzódott el, akkor közelebb léptem hozzá, majd a fejét kissé lejjebb húzva magamhoz szenvedélyesen csókoltam meg, vigyázva arra, nehogy a zúzódásaihoz érve nagyobb fájdalmat okozzak neki. Mikor befejeztem a csókot megöleltem és hozzábújtam. Ketten hoztak hatalmas áldozatot értem, amit meg sem érdemeltem, a nagybátyám úgy, hogy nem is ismert, Barbie pedig… nem kellett volna az életét adnia értem.
- Már tudom, hogy mit éreztél régen… sajnálom így évekre visszamenőleg is, hogy kihasználtam azt és beléd rúgtam ott, ahol a legjobban fájt – suttogtam halkan.

by **Tyler** Szer. 06 Feb. 2013, 11:58

Hahó eddig tartott, a legyünk jóban míg kinyírjuk Lokit, szöveg és amint felelősségre vonnánk a káoszért és a tetteikért, máris mi vagyunk a hülyék, mert nem értjük a tetteit. Hát remek, és én még pár pillanatig azt hittem, hogy jó fej.
Egy villanás és már el is tűntek innen. A távolban lehet látni, a helikoptereket. Lassan kifújom a levegőt, egy pillanatra megszédülök, de vigyorgok Kapitányra.
-Megcsináltuk....és még egyben vagyunk....-
Hirtelen jó kedv önt el és fennhangon kacagni kezdek.
-Saj...náhálom....nehem...tudom miért....-
Aztán végül sikerül abbahagynom a nevetést, ami pont nem illet a hangulathoz, de csak úgy kitört belőlem.
-A részemről, nem szeretnék mást csak aludni egy hétig, mielőtt összeesve itt teszem meg....-

by **Henry White** Szer. 06 Feb. 2013, 13:11

Összerezzenek ahogy, meghallom Emma hangját a fejemben. Fanyarul elmosolyodok, hát persze, így gyengén nekik sem kellek, ahogy itt sem vagyok a társaim hasznára legtöbbször. Hát legyen, ha nem is hagyom el őket, talán....
Ahogy Walterék eltűnnek, megfogom és megszorítom Jon kezét. Hozzábújok szorosan.
-Tudom, Jon....sajnálom, ha olyan sokszor útban voltam....-
Sejtem mire gondolhat, az hogy katona neki mindennél többet jelent, és az hogy én itt vagyok neki, sokat nehezít a dolgon. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de nem akarom, hogy vége legyen kettőnknek.
-Ami kettőnk között van....nem akarom, hogy vége legyen....nem akarlak hátráltatni téged....kérni fogom Danvers ezredestől az áthelyezésem, kivételemet a csapatból. Szeretlek, Jonathan...-
Suttogom neki majd lassan megcsókolom és újra átölelem, szorosan a mellkasához bújok.

by **Godlaw / Tao** Szer. 06 Feb. 2013, 20:58

Am kap nagyon lelkesen támogatja az elfogásunkat, de Walter nyugodtsága biztossá tesz továbbra is afelől, hogy gond nélkül fogunk innen eltűnni. Ennyi mutáns, ennyi másodlagos mutáció és ennyi titok épp elég ahhoz, hogy képesek legyünk faképnél hagyni néhány elcsigázott, összevert shield és különítmény tagot.
Walt szavai úgy hangzanak, mint akinek végre megint lettek tökei, most már neki is elege van ebből az utasítgatásból, a számonkérésből, és nem magyarázkodik. Végre úgy viselkedik, ahogy vártam! Ezt a Waltert kerestem hosszú ideig: aki leszarja a shieldet, aki megöli Lokit, aki összeszedi az igazi csapatot... Akivel ketten olyan lehetnénk, mint Erik és Charles. Leszámítva persze a kissé buzis felhangot.
Végül aztán, mikor a vizorjához nyúl, arra gondolok, hogy ebből csetepaté lesz, úgyhogy fel is készülök a harcra, legalábbis lelkiekben. Mivel a gomb megnyomása azonnal eltűntet minket, még arra sem volt sok időm, hogy elgondolkozzam azon, hogy miként is fog kinézni ez a harc. Csak arra marad egy pillanatom, hogy Emma szemébe nézzek, láttam, hogy erősen vizsgálgatja Waltot, de nem olyan tekintettel, mint a többiek, akik legszívesebben kinyírnának minket. Nem tudom, mire gondolhat, de azt igen, hogy Walt korábban őt is be akarta szervezni, és talán nem véletlenül, meg lehet benne a potenciál. Csak annyi kell, hogy Jon összetörje a szívét, mi pedig tárt karokkal várjuk majd.
Ezekkel a gondolatokkal tűnök el a Central Parkból.

by **Ultimate Guru** Szer. 06 Feb. 2013, 21:33

11:30.

Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Emma Flower White, Jonathan Miller és Tyler Jackson.

Küklopsz és társai köddé váltak, mintha soha ott sem lettek volna.

De a fiatalok már egyre kevésbé tudnak foglalkozni ezzel – mostanra már Jonathanen is eluralkodott a fájdalom és a kimerültség, ahogy a többieken is, és mindenkinek az egyetlen vágya, hogy lepihenhessenek.

A S.H.I.E.L.D. helikoptere lassan földet ér, miközben Sólyomszem viszonozza Stephanie csókját, majd a lány ajkaira teszi mutatóujját.

- Csitt… Elég most ebből. Pihennetek kell. Mi feltakarítunk itt a többiekkel, ti pedig menjetek lepihenni. A helikopter elvisz titeket a Helicarrierre.

Hirtelen Danvers ezredes hangja harsan fel – a nő kissé bicegve, sérülten, de még így is szigorú, ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel érkezik a kis csapat mellé.

- Még mit nem! Nincs kedvem és erőm újabb vitába bonyolódni Lyesmith kisasszonnyal! Maga is velük megy, Barton, különben a kisasszony nem lesz hajlandó távozni. Tegye őket biztonságba, aztán jöjjön vissza. KAPITÁNY! Hozzák elém a csapat többi tagját, aztán valaki keresse meg végre Ghostot és Sunkenéket! THOR! Maga meg szedje össze magát, és keressen túlélőket!

És így tovább – Danvers elemében van, hiszen parancsokat osztogathat.

Sólyomszem nem mond ellent az ezredesnek, és a helikopterre tereli a fiatalokat…

Tao számára pedig egy idegen világban folytatódik a történet…

by **Thorhalla** Csüt. 07 Feb. 2013, 09:33

Miller már így is két napja fájdalmakkal küszködött, de most még jobban érezte ezt, mint eddig. Ha felérnek kell keresnie egy orvost, aki végre normálisan ellátja, ha nem túl késő már. Viszonozta Emma csókját és szorosan megölelte néhány másodpercre. Gondolta, hogy a lány tudja, hogy mire gondolt, ehhez már igencsak jól ismerte és ki is mondta hangosan. Miközben elengedte a lányt, hogy ő maga is elindulhasson a helikopter felé még felsóhajtott.
- Ezt később megbeszéljük – mondta. – Ha kipihentük magunkat.
Most nem tudott volna ésszerűen erről beszélni. Megkönnyebbülten nézett a helikopter felé, amikor az megérkezett, már csak azt kell kibírni, hogy feljussanak. Ahogyan Jackson is mondta most ő maga is szívesen aludna egy hetet. Ha Emma nem ellenkezik, akkor megfogja a lány kezét és úgy kíséri a helikopterre, ahova még ő maga is felszáll rá várva, hogy mindenki itt legyen és induljanak.

A szívem még hevesebben kezdett verni, ahogyan nem tolt el magától, hanem viszonozta a csókot. Csak bólintottam a szavaira, pihenni, igen, egy kiadós alvás igencsak rám fért volna annak ellenére, hogy lényegében egy karcolásom sincs, csak a fejem hasogatott annak hála, hogy az a féreg Tao leütött. Kivételesen tiltakozni sem óhajtottam, most jelenleg még arra sem volt erőm, hogy azt megtegyem. Danvers szavaira a fáradtság és a gyász ellenére is egy mosoly jelent meg néhány pillanatra az arcomon.
- Legalább kiderült, hogy az ezredes tanul is valamit – jegyeztem meg gonoszul Clintnek. – Bár most hiába, nem lenne erőm harcolni vele. Bár később még van egy érzésem, hogyha kipihente magát leszedi a fejünket az előzőért…
Hagytam, hogy engem is terelgessen a helikopter felé, az ágy ajánlata most minden korábbinál szimpatikusabb volt. Néhány pillanatra megtorpantam, amikor még valami az eszembe jutott. A szemeimmel a nagybátyámat kerestem.
- Nagybátyám, felség! – szóltam Thor-nak. – Köszönöm, amit értem tettél és a beszélgetést is a túlvilágon. Őszintén sajnálom, hogy miattam nem lehetettek újra együtt…
Mikor Danvers utasította őt, hogy keresse meg Caspert és Sunkenéket még egyszer felé néztem.
- Sunkenék… Balder az… ő segített nekünk.
Ezek után már hagytam, hogy Clint a helikopterhez kísérjen és felszálltam rá. Egy zuhany, egy fejfájás csillapító, egy reggeli és egy nagy alvás, csak ennyit szerettem volna most így hirtelen.

//Folytatás: A Triskelion, Manhattan//

by Ajánlott tartalom