Akkaba Metropolisz

Résztvevők: Halál / Jet Li Tao, Háború / Olaf Svenson, Pestis / Hjuchia Sakura, Éhség / Ashley Henro

~ A lehető leghamarabb! ~ halhatta még a fejében az asgardi nő hangját. ~
Sakura lelki szemei előtt az asztrálsík teljes mértékben megszűnt és Thorhalla eltűnt, a feladata megvolt, csak most fontosabb volt az, hogy túléljék azt, ami most történt. A nő sikeresen ki tudott térni a nyilak elől egy szobor mögé, amiben az is igencsak nagy szerepet játszott, hogy Éhség nem mozdult és nagyon sok nyilat felfogott előtte, majd a nő holtan terült el a földön, szinte teljesen kilyuggatva. Támadni egyelőre nem tudott, révén a démonok igencsak messze voltak.
Tao haladt előre, a fizikai harc már sokkal jobban ment, azonban a démonok messzebb voltak, amikor a nyilak érkeztek ők nem mentek előre. Tao végül megérkezett egyhez és azt használta élő pajzsnak, azonban a mágikus nyílvesszők nemcsak hogy átmentek a démonon, de még úgy egy centi mélyen Tao-ba is beleálltak. Kettő a bal combjába, egy a gyomrába, egy a kulcscsontjába és egy az oldalába kegyetlen fájdalommal, aminek hála Halál úgy érezte, mintha a teljes lényét tűzzel kezdték volna égetni mindenhol. Ennek hála a földre került vergődve a fájdalomtól és nem tudott segítséget sem kérni egyelőre a mozgási energiákhoz. Így felbátorodva, akik közel voltak hozzá, legalább fél tucat majdnem két méter magas démon egyszerre vetette magát Tao-ra, fogakkal, karmokkal, hogy élve tépjék szét Halált.

//Rayn-ra vártam eddig, nem írt. Facebook chat-en sokszor láttam, tegnap még rá is szóltam, hogy írja ki magát, vagy megölöm a karit, de semmi.//

Az utolsó hang amit még hallok már egy azonnal is lehetne de most tényleg mással kell és fogok foglalkozni. A nyílvesszőket sikerül kikerülnöm, elég meglepő számomra de egy részét a szobor fogta fel ami mögé bebújtam. Kilesek mögüle és látom az éppen földre érkező Éhséget akit több is eltalált. Hát akkor megvan, hogy mi fogta fel a többit... De ezt nem hiszem el, nem valami heti munka ez basszus! De legalább a másik két ketteske még él. Feléjük is fordulok, hogy lássam ők hogy boldogulnak. Háborút látom és bedobással harccol viszont Halált nem csak egy feltűnően nagy kupac démont egymáson amik valamiért veszettül akarnak valamit ott.
Halál ordítása szűrődik át a démon kicsi a rakáson...
~ B*DMEG HALÁL VAN ALUL!
Kinézek még gyorsan a másik oldalamra, hogy mikor ki rajtolok a szobor mögül ne rögtön egy démonnak fussak neki és a kupac felé sietek. Jó nem tudom még mit fogok csinálni ha odaérek így hirtelen de elsőre oda akarok érni. Az út közben persze számítanom kell arra, hogy a többi démon meg rám vetődne, hogy ugyan arra a sorsra juttassanak amit épp Halál szenved el a nem kis darabok alatt. De azokat meg próbálom leszerelni, ha ütnek vagy csapnak kézzel vagy tárgyal akkor kilépve oldalra a saját lendületüket használva próbálom meg őket tovább vezetni karjukat meghúzva vagy csak eltolva azt. Ha kisebbekről van szó akkor a támadásuk elől ellépés ha sikerül akkor felugorva egyik lábbal a vállára lépni a másikkal pedig állon rúgni mielőtt még tovább mennék.
Így vagy úgy de át kell vergődnöm rajtuk és ha odaérek a célkupachoz még valami hasznossal is elő kell állnom mert nem hiszem, hogy az oldaluk rugdosása épkézláb lenne vagy egyáltalán érdekelné őket. De mindegy. Ha sikerül odaérnem akkor a legtetején lévőt vagy amelyiket legjobban elérem annak a nyakát veszem célba és oldalról az állcsont alatt beszúrom a pengévé alakított kezemet. Remélem, hogy be tudok szúrni mert akkor van egy hatásos módszerem amivel talán ki tudom szedni Halált alóluk lehetőleg nem túl későn. Ha nem is ölöm meg ezzel de legalább meggyengítem vele a démont akkor még alrább próbálom tolni, hogy annyival is kevesebb legyen a rakáson és egy másikat is megpróbálok többször is megszúrni bordák között, karon vagy ahol sikerül.

Hatásosabb lett a támadásom mint gondoltam. Sikerült odajutnom és az egyik démont lefejeznem is aztán a másikat tüdőn szúrnom. Messze hatásosabban lépett fel Háború a többi ellen de most ami fontos az az, hogy sikerült kiszedni Halált a démonok alól. Nem kímélték és sebek borítják be teljesen. A lefejezett démonok vére pedig be is borított mindkettőnket. A démonok megtorpantak erre, egy levegővételnyi idő és a klántagok is be tudnak szállni a csatába. Halálhoz lépek közelebb és megpróbálom felszedni a földről Olaf szavai után. Most tényleg az a fontos, hogy orvos keze alá kerüljön és a csatatér közepén én sem állok neki összerakni a seggét az is biztos. Csak egy kimenetelt látok benne és az hasonlatos lenne az előző tömegjelenethez és én azt nem élném túl... Oh nézzenek oda mindig elfelejtem, na de mindegy Halál már nem jönne ki jól így mindenképp kijjebb akarom vinni legalább. A beérkező klántagoknak ajánlom, hogy elegendő támogatást nyújtsanak Háborúnak míg én halál alrébb szállításával foglalkozom. Nem igazán lenne ínyemre ha most még ő is feldobná a talpát miután még hasznosnak is tűnik. A kezeimet vissza is változtatom, hogy legyen fogásom. A karjain is megsérül ezért óvatosan fogom azt meg. Átvetem a nyakam körül az egyiket és úgy adok neki egy támaszt. A kezemmel amivel a karját fogom úgy helyezem el, hogy a sebet fogjam meg. Jó kellemetlen lehet neki majd elsőre de azt a kezemet zöldes fény veszi körbe. Nem sok de ennyivel tudok könnyíteni rajta most és ha legalább egy lyukkal kevesebben át akar elvérezni az még egy percet jelenthet neki ezen a sárgolyón.

Sóhajtok egyet, vagy inkább nyögés mikor még mielőtt az orvosokhoz érnék Halállal elveszti az eszméletét és meg kell hirtelen tartanom az egész testsúlyát de végeredmény az ugyan az marad és végre elérek vele a gyógyítókig. El is kezdik látni én meg sarkon fordulok és elindulok vissza felé némán, sietős léptekkel.
A csatába beszálltakkal szépen sikerült visszaszorítani a démonokat. A földön vegyesen hevernek a hullák mindkét féltől de nem állok meg nézelődni. Éhséget véglegesen, Halált pedig remélhetőleg csak ideiglenesen kell lehúzni a listáról. A hullákat elnézve kicsit se féltem Háborút. Már az elején is belevetette magát és egymaga is tömegmészárlást hajtott végre, persze ez nem ok arra, hogy leüljek az első padra és hagyjam rá az egészet. Sőt, egészen nagy harci szellemem kezd lenni. Bár azt nem tudom, hogy a nagy tömeg miatt vagy szimplán többnek fogom ezzel érezni magamat. Nem is filózok már tovább ezen, az erőltetett menet meghozza hamar az eredményét és miután az utamat se akadályozták egész hamar beérem a frontvonalat. Pont időbe sikerül visszaérnem. Árny tekeredik össze tőlem nem messze belépőjeként a megjelenő démonnak. Elhátrálok tőle, hogy szerezzek egy tisztes távolságog de szemem rajta tartom közben és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon.
- És a sztárvendégre vissza és értem.
Intézem a szavakat Háborúnak, egyrészt jelzésnek is jó, hogy visszaértem, másrészről pedig remélem fel is hívom a figyelmét a sztárunkra aki valószínűleg meg akarja fordítani a csata állását. Bár nem tudom mennyire szerencsés ez az egész. A harci kedvem megvan de más tészta az, hogy ez nem lesz olyan egyszerű mint a töltelék sereg amik eddig voltak. Nem mintha azok is olyan könnyedén vehetőek lettek volna. De hát végeredményben egyiktől se kérek pofont. Minden esetre ha megindul vagy démonokból kiindulva bármilyen lángoló tárgy indul meg felém azt érintés nélkül próbálom majd meg kikerülni. Nem hiszem, hogy Halál pusztán a nyílvesszőktől hatódott meg ennyire hanem inkább a lángoktól amik rajta voltak.

Könnyű volt kitalálni, hogy támadni fog, nem kell zseninek lenni ehhez. Inkább meglepett volna ha nem így tesz. Farkával söpörte el a klántagokat akik szép távot tettek meg emiatt a levegőben és landoltak a földön. Nem csak a végtagjaiba van erő. Milyen aranyos, helyet csinált magának és láthatóan mi lettünk a fő célpontok. Nem tudom kivenni a mozgásából, hogy valamelyikünket akarná elsőre és úgy fest pont hogy egyszerre akar mindkettőnkkel harcolni. Én ugyan bár nem bánom ezt de nem folyok inkább bele a további részleteibe, hogy miért rossz ez neki és nekünk miért jó. A már lángoló farkával érkező első csapást még könnyen veszem de hamar próbálja a démon is a saját oldalára fordítani a dolgot és a lábával ahogy dobbantott egyet az egész padló remegésbe kezdett. Ennyitől még nem esek el de igencsak befolyásolja a mozgás szabadságom. Nem lehet úgy ugrálni ahogy akarsz mert érkezéskor meg olyan helyzetbe hozhatnám magamat amilyenbe nem kéne. Ami fontosabb viszont, hogy támad is újra farkával. Nem hiszem, hogy tudna nyúlni a farka és közelebb is lépett első csapása után szóval tuti így van. Legegyszerűbb is lesz ezt tennem. Erősen lököm el magam hátrafelé ugorva. Max egy métert fogok tudni ezzel nyerni de érkezéskor viszont nem lábra próbálok hanem hátra bukfenccel nyerni még egy kis távot. Ez a démon egyel feljebb lehet a rangon mint a többi amiből volt a horda és azoknak sem volt már az ereje közönséges, hát még ennek. Nem is maradtak ok nélkül a földön a klántagok az ütés után. De szóval nem szabad hagyni, hogy eltaláljon és remélem ezzel a manőveremmel sikerül is kitérnem előle. Ha igen a gurulás után felguggolok. Hátamon két csíkban nyílik meg a bőröm utat adva szárnyaimnak amik ki is bújnak hamar fekete pompájukban de nem tárom ki csupán pihennek hátam mögött. Nem vagyok sokkal jobban kiszolgáltatott a földön mint a levegőben de ha hirtelen el tudok rebbenni csapás elől akkor jó ha kéznél van. Háború mellé sietek. Nem sok időt akarok erre szánni mert egész szép iramban tud csapkodni a farkával ezért ha kell akár egy rövidtávú sprint is belefér.
- Drótot, és lazán.
Súgom, mondom neki amint mellé érek és a balomat kicsit előrébb is tartom, hogy abba a kezembe kérnék pár drótot. Amint a kezembe adta ráfogok, nehogy kiszaladhasson a kezemből és kicsit begörnyesztek ahogy kitárom a szárnyaimat.
- Elmegyek felette és ráhúzom. Amint leérek húzd.
Hadarom még utána és fel is repülök. Megpróbálom belőni a megfelelő magasságot aminél még van időm korrigálni és kerülni támadást és felette, de azért nem pontosan a feje felett és a másik oldalánál landolni úgy pár méterre tőle. Bízom Háborúban és tudom, hogy nem fog megvágni a drót. De remélem is, hogy nem fog. Ha minden úgy alakul ahogy gondoltam akkor a drót egyik szála a feje egyik a a másik szála pedig a fejének a másik oldalánál jön el. De ha nem is a fejénél remélem hurokban lesz amint megfeszíti Háború a drótot. Érkezésem után ezért amint érzem, hogy elkezdenek feszülni vagy ha a démon nem takarja ki látom is, hogy meghúzza a drótod Háború akkor azonnal engedem el. Nem akarom elveszteni az ujjaimat megint mert nem engedem el időben. De hamarabb se akarom minthogy feszülni kezdenének.

Olaf a kezembe adja a drótokat és sikerül is átrepülnöm a démon felett. Hiába próbálkozik elérnie se sikerül nekem viszont sikerül ráakasztani a drótokat. Rögtön húzza is meg azokat így még jó hogy figyeltem rá mert még időben tudtam elengedni darabvesztés nélkül őket. Az eredménye viszont közel sem olyan hatású lesz amire számítottam. A démon nem darabolódik, alig hasítja meg a férgét. Francba, gondoltam, hogy masszív egy dög lesz ez de pont ezért gondoltam, hogy hamar a drótokkal lefejezni. Nem jött ez össze. Ráfog a drótokra és megrántja azt. Nincs időm és Olafot elrántva a drótokkal velem ütközik és a földre kerülünk mindketten. Nyögök egyet az ütközés és földre kerüléskor és kicsit sajgok ahol összeütődtünk. Most sincs szándékában viszont sokáig nyugton hagyni minket és tűz gyúl körülöttünk és alattunk is felgyúl. Nem akarom megvárni míg igazán lángra kap minden itt de főleg mielőtt még mi gyulladnánk ki. Átkarolom Olaf-ot, hogy legyen egy biztos fogásom és vele együtt repülök föl a levegőbe, hogy a lángok ne érjenek el minket. Elég nehézkesen fog ez a repkedés most menni bármennyire lehet könnyű is a plusz súly az plusz marad de mindent megteszek, hogy a levegőbe emelkedjek és a tűzkörön kívülre keveredni. Nem hiszem, hogy túl magasra tudnék repülni így ha már eléggé kikerülünk a tűzből akkor elengedem Olafot. Csak nem töri ki a lábát.
- Meg kéne kötözni, hogy magán feszítse a drótokat. Nem tudná megrántani és még talán elszakítani se tudná, ha elég sok a drót.
Mondom még repülés közben bár hallatszik a hangomon egy kis erőlködés.

Sikerül kirepülni a tűzkörből Olaf-al együtt és landolni azon kívül. Figyelmesen hallgatom amit mond de közben figyelem a démont aki láthatóan azért meghatódott a drót okozta vágásoktól. Ez mondjuk igazán jó hír. Mikor a figyelem elterelést mondja én is körbe nézek. Felkeltek páran és igen, hasznosak lesznek az eltereléshez.
- Jól van. Menj a fejére, lehet nem esik le könnyen de ha sok apró vágás is lesz rajta azzal legalább még meg is vakíthatjuk. - mondom miközben még vissza fordulok Olaf felé - Onnan meg már gyerek játék. Az elterelést pedig intézem neked.
És ezzel a telepatához sietek. Felesleges lenne mindegyiket egy helyre gyűjteni és egyenként elmagyarázni, hogy mit csináljon ezért a telepata segítségével könnyebb lesz az üzenetet eljuttatni.
- Üzend szét a következőket. A lábait talajhoz fagyasztani. Telekinetikával csapja mellkason akkora erővel amekkorával csak tudja aztán bombázza tovább. A Lupine induljon meg, kerüljön az oldalába övé a bal kéz a teleportáló pedig az izomembert tegye a jobb oldalához és amint ott van vágja oldalba.
Mondom neki amint odaérek hozzá.
- Ha ezzel megvagy kezd el bombázni a démont felesleges dolgokkal. Ha tudod akár hitess el vele bármit ami eszedbe jut.
Teszem még hozzá aztán pedig figyelem, hogy hogyan megy az egész, hogy tudjak korrigálni ha kell.

Gond nélkül megy a feladat kiadása és miután elmondtam amit akartam mosollyal az arcomon figyelem az eseményeket. Mindenkihez eljut, hogy mit kell tennie és azt gondolkodás nélkül végre is hajtotta. Az elején a jég majdnem fuccs volt de szerencséje, hogy nem adta fel és fojtatta. A mellkasra mért ütés is jókor érkezett ahogyan a két oldalról az izomerő is szépen teljesít. Olajozott az egész és a végére egy szép pontot tesz Olaf is. Elsőre nem száll alá a démon feje de mikor az erős is besegít a démon feje leválik a testről végre és porba hull a fej amit a teste hangosabb puffanása követ és még a drótoknak se lett baja se Olafnak. Az kéne még, hogy ő is menjen a gyengélkedőre. De mindegy, a lényeg, hogy a metropolisz ostroma véget ért ezzel. De a nyomait még el kell tüntetni, mihamarabb. A végén még az egész hely hullaszagtól fog bűzölögni és ezt próbálja meg valaki kiszellőztetni. De ezzel én már nem akarok és nem is fogok most foglalkozni. Ezt majd elintézik azok akik kimaradtak a harc nagyjából és még mozognak.
Némán fordulok meg és indulok el lassan a saját szobám irányába. A szárnyaim összecsukódnak és eltűnnek lassan hasonlóan ahogy előbukkantak nemrég. Nincs már dolgom itt szóval nem fogok itt se ácsorogni se cseverészni. Egy pár órás nyugodt környezet az ami most kell nekem. Benyúlok a zsebembe és előveszem a cigimet. Sikerült szereznem gyufát így miután egy szálat a számba veszek séta közben meggyújtok egy gyufát amivel aztán a cigit. Nem tart soká az egész művelet és utána minden visszakerül a saját zsebébe. Remélem tényleg nem kell most semmivel se foglalkoznom, de bármivel is állítanak meg esetleg tuti, hogy nem fog érdekelni.

~ Fejfájás és a vér íze. De kinek a vére ez? A már említett fejfájás miatt erősen valószínű, hogy az enyém.. Hol vagyok?~ Ahogy kinyitom a szemem semmit se láttok. Köpök egyet hátha kikerül a számból a vér, aminek éreztem az ízét. Furcsa érzés kerített hatalmába, mint ha valami nem lenne rendben, mármint azon kívül, hogy nem tudom hol vagyok, hogy kerültem ide és miért nem láttok. Ez utóbbi probléma viszont hamar megoldódott, mivel felkapcsolták a villanyt. Egy elhagyatott gyárban voltam, amit épp kezdtek beüzemelni. Furcsa volt az egész. Nem régen volt egy hasonló esettem, mikor Sam frissítette a programomat. Még mindig nem szólalt meg, de tudom hogy számítógép nélkül csak ő képes rá, és az elég egyértelmű, hogy valaki frissítette. Akkor is hasonlóan hirtelen összeestem és fejfájással ébredtem, bár akkor amiatt mert bevertem a fejem, és ugyan ott ébredtem ahol összeestem. Elég hamar megtudtam a programom új paramétereit, de nem tudtam, hogy miért is volt a változtatás és a fejlesztés, mivel mint már mondtam, Sam azóta sem szólalt meg. Ám most egyértelműen valaki vagy valakik leütöttek és elhurcoltak. Ez megmagyarázza a fejfájást és hogy hogyan kerültem ide, de mi ez a hiányzó érzés? Ekkor észrevettem egy másik férfit is, aki vagy az elrablóim közé tartozik, vagy ő is ugyan úgy került ide, ahogy én. Majd meghallom a hangot is.
~ Remek. Megint egy ketrec harc. Legutóbb is csak a szükség miatt mentem bele, de annyira nem fűlik a fogam az ilyesmihez.~ Normál esetben elég magabiztos lettem volna egy ilyen harcban, de most nem hagyott nyugodni ez az érzés, mint ha valami nem lenne rendben. Talán a hellyel lehet a gond? Vagy bennem van a baj? Addig nem bocsátkozhatok harcba, amíg ki nem derítem mi a gond ezzel az egésszel, elvégre halálig megy a harc. Mindenesetre ha velem van a hiba, akkor vagy a képességem, vagy a nanit rendszerrel lehet gond. Ha a testemmel lenne baj, vagy az érzékszerveimmel, azt valószínűleg már észrevettem volna. A nanit rendszerrel kezdtem az ellenőrzést, mivel ha az működik, akkor egy ilyen gyárban, ami tele van energiaforrással nem lesz gond az, hogy a képességem nélkül nem tudom hosszú ideig üzemeltetni. Miközben közeledik a férfi, én aktiválom egy pillanatra a hőlátást. Ha az működik, akkor valószínűleg a többi rendszer is működik. Közben az egyik kezemet hátra téve, hogy a közeledő alak ne láss a kezemet, egy kis szikrát próbálok előidézni, hogy tudjam a képességem se hagyott-e cserben. A felém tartó alakról ez alatt megállapítom, hogy biztos tudja hogy mi folyik itt, különben nem ekkora vigyorral jönne felém. Ez azt jelenti, hogy vagy ő is az elrablóim közé tartozik, vagy pedig azért raboltak el hogy vele megküzdjek, és mint ahogy a hang is mondta megöljem. Amennyiben sem a képességem sem a nanit rendszer nem üzemel, akkor tartom tőle a távolságot és nem veszem le a szemem róla, ha pedig támad akkor megpróbálok oldalra vetődni, majd a gyárban egérutat nyerni és fegyvert keresni. Azonban ha valamelyik is működik, vagy esetleg mindkettő, akkor egy szó nélkül megfogom a kezét aztán (amennyiben működik a nanit rendszer) aktiválom a pajzsot, miközben a tenyeremen egy pengét hozok létre, ami átszúrja az ellenfelem tenyerét és (amennyiben meg van képességem) folyamatos nagyfeszültségű áram alatt tartom. Nem fogom vissza magam, ha esetleg az elektromos ütéstől leáll a szíve, akkor majd megpróbálom újraindítani. Amennyiben sikerül harcképtelenné tennem, akkor elkezdem kifaggatni.
- Te ki vagy? Hol vagyunk és mi folyik itt?

~ Hmm.. furcsa. Bennem vannak a kicsikék ez nem vitás, de valami már megint blokkolja őket. Kíváncsi lennék hogy ugyan az-e, ami a Raft-ban volt vagy ez most valami más. És hogy vajon Sam számára is blokkolják az irányítást, vagy ő képes hozzájuk férni? Mindenesetre a regeneráció ilyen feltételek mellett jól jönne majd. Bár ki tudja, lehet hogy sikerül sérülés nélkül semlegesítenem ezt az alakot. ~ gondolkodom miközben a másik kezemmel (az az a nem trutymóssal) egy villámot idézek, amivel a férfit célozom meg, rögtön az után hogy a gépnek tántorodott. A bőre valamilyen nyálkát termelt, ami miatt az előző támadásom nem olyan hatást ért el, amilyet szerettem volna, ám látszott rajta, hogy megsérült. Ez a támadás azonban most valójában nem őt célozza, hanem a mögötte lévő vezérlőpultot. Amennyiben nem sikerül elugrania a villám elől, valószínűleg megégeti magát egy kicsit, de a nyálka miatt nem biztos hogy bele is hal. Azonban ha félre ugrik és eltalálja a vezérlőpultot, az nagy valószínűséggel felrobban, ő pedig ekkor még a közvetlen közelében lesz remélhetőleg. Talán még lesznek másodlagos robbanások is, amik persze engem is veszélybe sodorhatnak, de azzal foglalkozni rá ér később is. Most ezzel a férfival kell törődnöm. Ha a támadásom nem érte el a kívánt eredményt, akkor utána eredek, nehogy meglóghasson előlem.
~ A nyálkájával biztos volt valami célja. Ki kell derítenem, hogy micsoda.~