Re: Akkaba Metropolisz

by **Thorhalla** Pént. 17 Okt. 2014, 10:13

Miután elkísérte Apokalipszist a hajóig, amivel az új bázisra mentek saját maga is megjelent Chicagóban. A másik két társa is ott volt, egyelőre nem mozdult, hanem teljesen mozdulatlanul állt meg. A társai közül ő volt az egyetlen, aki még teljes mértékben emberien nézett ki, semmilyen elváltozás nem volt rajta. Apokalipszis szavai után csak figyelte, ahogyan Pestis elindult az emberek közé, hogy azokat széttépje és megfertőzze. Ez nem háború volt, csak mészárlás, így jelen pillanatban igencsak méltatlan a nevéhez. Amíg neki nem kellett beavatkoznia, mert nem érkezett hadsereg, vagy ehhez hasonló szerv a mészárlást a két társára hagyta. Hiába lett Olaf Apokalipszis lovasa ez nem változott benne, hogy nem volt oda a mészárlásért. Egy fair, méltó küzdelem más lett volna, de ez közel sem volt az. Csak mintha a teheneket, vagy a birkát vitték volna a vágóhídra. Így fedezni készült őket, ha valaki mégis rájuk mert volna támadni, akkor arra támadt rá saját maga. Egyébként csak várakozott és figyelt, tudta, hogy nélküle is képesek hatalmas károkat okozni, ráadásul sokkalta nagyobb területen is, mint ő. Így csak figyelt és várta a tényleges ellenfelet, aki méltó arra is, hogy ő maga is beavatkozzon.

by **Godlaw / Tao** Pént. 17 Okt. 2014, 10:51

A harctéren egyik pillanatban valamiféle burok keletkezik, de mielőtt ebből bármiféle problémám adódhatna, a nagyúr már intézkedik – természetesen nem feledkezett meg rólam és Pestisről. Az is kiderül, hogy mi a terve velünk. Nincs idő kipihenni magunkat, de nincs is rá szükség, az elszívott energiától visszatért az élet a tagjaimba.
-Chicago – állapítom meg, miután körülnézek, és egy autó rendszámtábláját is meglátom. Ekkor tűnik fel, hogy itt van velünk Háború is, ezek szerint a nagyúr már biztonságos helyen van, nem mintha ő valóban veszélyben lett volna az ostrom során.
A mögöttünk felhangzó vetítés alatt felmérem a helyet, de elsőre nem látok senkit, aki hősködni akarna, aki megtámadná a lovasokat, és akinek esélye is lehetne. Pestis láthatóan nagyon bizonyítani akar, és nem vár egy pillanatot sem, hogy a tömegbe vesse magát.
-Lássunk hát hozzá – bólintok Háborúra nézve, mielőtt elindulok.
Míg Pestis az embereket alakítja át, addig én strukturális pusztítást végzek a városban. Amíg a forgalom nem állt le teljesen, kiállok az út közepére, hogy egy-egy autót megállítsak. Nem csak tömeges karambolt okozok ezzel, hanem az elszívott energiát visszatöltöm az autókba, aztán odébbállok, mielőtt az egész a levegőbe repül. Néhány percen belül lángoló roncsok borítják majd a környéket, a bennük égő embereket pedig megkíméltem az átváltozás fájdalmaitól, amit Pestis szabadított volna rájuk.

by **Dr. Zield Jones** Pént. 17 Okt. 2014, 18:57

Futok az életemért, nyomomban a sziklaember és csak abban bízom, hogy ez az új test, amit kaptam, olyan erős, amilyennek látszik és fogom bírni, gyorsabban, jobban, mint ő. Nem válaszol semmire, agyatlanul rohan, hogy elpusztítson, mert nem közéjük tartozom. Hogy gondolták ezt a szellemek? Hogy szabadítsak fel egy Lovast, ha még egy ilyen csaholó kutyával sem bírok el?
Robbanások történnek, egy egész kupola keletkezik. Az üldözőm lemarad és nézi az égi háborút, a repülő lándzsákat, a visszavonuló sereget. Ha engem itt hagynak, az a halálomat is jelentheti. Mit várhatnék? Kezdek elcsüggedni.
Egy masszív épületben el tudok bújni és onnan nézem a sziklaembert és a tűzijátékot. Mindenki lő, robbant és menekül, vagy támad. A Lovasok eltűnnek egy szemvillanás alatt, akkor én itt már nem tudok mit tenni. Akkora robbanás történik, hogy ez még a sziklaembert is elpusztíthatja. Én keresek egy helyet, ahol talán túlélhetem, ha nem szakad rám a ház. Elpusztult Apokalipszis összes katonája, aki kirepült és biztosan a többi is, akik nem sokszorozottak. Ekkora robbanást hogy élhetnének túl? A tetó erős és ez a szerencsém. Csak a por fojtogat és a hosszú, néma csend. Hogy jutok ki innen? Ha én kezdek ásni, lehet, hogy rámomlik az egész. Természetfeletti vagyok, túl kell élnem, ha egyszer átlagemberek is túlélnek ilyen robbanásokat, baleseteket és a mentőalakulatok még épségben vagy életben húzzák ki őket.
Fél óra múlva jönnek és én felteszem a kezeimet:
- Hála a szellemeknek! A nevem Waynoka, kérem, segítsenek kijutni innen!

by **Cletus Kasady** Szomb. 18 Okt. 2014, 18:26

Igen! Érzem, hogy újra lábra tudok állni! Gyerünk, még nem késő!
~ Mit csinálsz? Vissza kell vonulnunk!
- ÖLÖK!

...

~ Nem értem... Én csak ölni akartam... Mi történt?
Mintha egy hatalmas hullám vinne magával, de nem tudom, hogy honnan hová. Minden pillanat teljesen más, mintha egészen másik világban lennék. Egy pillanatra meglátom magam, ahogy embereket ölök az utcákon. A szimibionta, ami rajtam van, kicsit más, mint Komédiás, de teljesen biztos vagyok benne, hogy én vagyok az. Milyen gyönyörű... De csak egy pillanat az egész. Minden, amit látok létezik, pedig sok teljesen ellentétes egymással, de ez nem is furcsa. Sodródom, és nem tudom hol fogok kikötni, de egy biztos: ott vér fog folyni!

by **Darren Cain** Kedd 21 Okt. 2014, 12:29

Természetesen sikerül az isteni Killbane terve, és már megint külső körülmények miatt nem tudtam mindent megoldani. Elfutok egy csaj mellett, de szinte nem is nézek rá, mert nem érdemel többet. Nem ő célpont, az a lovas. Szinte már érzem, ahogy az öklöm darabokra töri az arcát, végleg véget vetve a lovas életének. Körülöttem közben minden robban, ami megfelelő háttér ennek az epikus pillanatnak. De nem. Még mielőtt megölhetném, hirtelen repülök. Nem tudom hogy, nem tudom miért, de repülök. Más Killbaneneket látok. Nem tudom, hogyan lehetséges, hogy hozzám hasonló nagyság máshol is létezzen. De így van. Egyszer a Lény ellen állok a ringben. Esélye sincs Killbane két isteni ökle ellen, amik nagyobbnak tűnnek mint valaha. Úgy fognak áthatolni rajta mint Isten láncfűrésze a vajon. De ez csak egy pillanatig tart. Tovább repülök, körülöttem őrszemek. Megpróbálok megállni. Szupersebességre gyorsulok és megpróbálok körbe forogni, hátha így megtudok állni. AZ isteni Killbanenek ennek nem kéne gondot jelenteni. De mivel még én se tudom merre megyek, így lehet, hogy nehéz lesz.

by **Kira Sign** Csüt. 23 Okt. 2014, 18:15

A blokkolás engem is elkapott, így gyalog kellett elindulnom kifelé, ami nehézkes volt a mardosó éhség miatt, de azért nem volt lehetetlen.
Amint kiérünk az események rapid tempóba váltanak. Az ellenfeleinket bombázzák, engem a földre taszít a mellettem elszáguldó Killbane. Majd egy robbanás ami elkap és képek sokasága pörög le a szeme előtt, mintha az élet pörögne le előttem, de biztosan nem az, mivel látom magam teljesen más alakokban.
~ Mint valami elcseszett drogos trip.
Mivel nekem az életben nem volt sebhely az arcomon pláne nem égetett m formájú, így biztos nem a saját életem pereg le előttem a halálom pillanatában. Ez valami más lesz, de fogalmam sincs mi lehet ez az egész.

by **Morsus** Szomb. 25 Okt. 2014, 23:50

Wayonka
Az indiánt ellenőrizték, majd mivel tisztának tűnt és semmivel nem tudták megvádolni elengedték pár nappal később. Az alatt segítettek neki felépülni.

Halál, Háború, Pestis
Félóra alatt. A rendőrségi kocsik, rohamkocsik lángolva cafatokra tépve állnak az utcákon. Háború egyszerűen áthasította magát a rendőrökön és bárkin, aki fegyvert emelt volna rájuk. Nem volt esélyük, de Olaf mindent megtett, hogy harcoshoz méltó haláluk legyen legalább. A kocsik után Halál a házak elektromos vagy fűtés rendszereit töltötte újra. Több belvárosi ház felrobbant és most már csak üres váza füstölögve tornyosult az égig. A tömeget Pestis és fertőzött vadjai mészárolták szét. Kétezer ártatlan halt meg. Mire a hadsereg vagy a shield odaért volna Apokalipszis elteleportálta a lovasait. Osborn most először nyíltan kérte Miller, a SHIELD és az angyalok segítségét. Mindent megtett, hogy ez az áldozatokról, a vesztességről szóljon és arról, hogy Amerika, a SHIELD és ő nem fogja elfelejteni ezt a kegyetlenséget. Minden nyomát próbálta eltüntetni annak, hogy mindez bosszú lépés volt Apokalipszistől.

Angyalok
A realitások tovább csúsznak majd hirtelen a csapat átesik az utolsó síkon és mind valahol máshol landolnak.
Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2484-gotika#48586

by **Thorhalla** Vas. 26 Okt. 2014, 17:09

~ Chicago ~
Olaf, vagy Háború a fél óra alatt is figyelte, hogy Pestis és Halál mit is tett, nem egyszer fordult elő, hogy némelyik ártatlant, civilt ő maga ölt meg, mielőtt a másik két lovas darabokra szedte volna őket, úgy, hogy még éltek. Pontosan tudta, hogy nem igen volt senkinek esélye ellene, de így is próbálta a lehető leginkább azt megoldani, hogy tiszta, gyors és fájdalommentes halála legyen azoknak, akiket a másik két társa megölt volna. Igazából nem örült annak, hogy ezt kellett tennie, mert ez minden volt, csak éppenséggel tisztességes küzdelem nem. Láthatóan a két társát mindez egyáltalán nem zavarta, de őt igen. Ebben tényleg nem változott semmit sem a jelleme az agymosás ellenére sem, csak a hűségét kapta meg Apokalipszis, azt nem, hogy őrült legyen, mint Halál. Alig fél óra telt el, Olaf pedig a füstölgő épületeket figyelte, amit Halál okozott. Ez a küzdelem nem volt méltó a nevéhez, Háborúhoz. Még ahhoz sem, akiről a nevét kapta, Szent Olaf királyról, Skandinávia, egészen pontosan az egykori norvég királyról. Amennyire lehetett nem is vett részt benne, de megtette, amit meg kellett. Annak örült a legjobban, amikor végre kiteleportálták őket erről a helyről, az új Akkaba Metropoliszba az Északi-Sarkhoz.
Ez volt az a nap, amikor végre közel két év után az Angyalok tudomást szereztek arról, hogy Olaf hova tűnt és kivételesen a SHIELD is egyetértett abban, amit Osborn akart, hogy ez az egész csak az áldozatokról szóljon és a támadásról és nem pedig arról, hogy ez bosszú volt.

by **Dr. Zield Jones** Kedd 28 Okt. 2014, 00:40

A ház majdnem rám omlott, a tető egy része szakadt le. Szerencsémre, hogy odabent csak kisebb darabokban. A kisebb sérüléseimből segítettek felépülni, amikor elvittek innen. Kérdezgettek és meg akartak volna vádolni, de nem tudtak semmivel. Mégsem voltam nyugodt. Olyan közel voltam! Halál ott volt nem messze. Még egy másik Lovas is jött, akit eddig nem ismertem. Ott voltam a közelükben és csak menekülni tudtam, hogy ne öljön meg az a sziklaember, akihez semmi közöm nem volt. Csak futottam, mint egy gyáva nyúl. Szembeszállni vele nem lett volna értelme, a sereget pedig nem értem el. Semmit nem tehettem a Lovasokért, pedig azért küldtek vissza ide a földre és elgyengülök, ha sikertelen leszek. Telepátiát kellene szereznem vagy szerkezetet, ami feloldja az agymosást. Valami megoldásnak lennie kell, ha ezt a feladatot kaptam.
Mindent elmondtam arról, amit láttam és arról, hogy ki vagyok. Nem foglalkoztak velem tovább, nem érdekeltem őket. A gyógyulásomban segítettek, ezért hálás vagyok. Elmehettem és most újra New York utcáit járom. Mi lett a Lovasokkal? Nekem semmit nem mondtak el. Kénytelen leszek most már tényleg eljutni azokhoz, akik csak ezzel foglalkoznak.

/Köszönöm a kalandot:)//

by Ajánlott tartalom