Re: Akkaba Metropolisz

by **Thorhalla** Szomb. 21 Jan. 2012, 23:14

Rezzenéstelenül álltam a mutáns tekintetét s nem mutattam ki, hogy legszívesebben elvarázsoltam volna valamivé, amiből többé nem szabadul ki s ott ragad abban a formában. Öntelt s egoista, jelen pillanatban én voltam, ki Midgardot is uralta s nem pedig ő. Tévedett, ha azt hiszi, hogy úgy van, miként gondolja. Ezek szerint fogalma sem volt róla, hogy kikből áll az a szervezet s nem tudott arról sem, hogy Zarathos miket engedett ki az elfeledett síkról. Nagyon-nagyon le volt maradva információk terén Apokalipszis. Túl sokáig volt idebent bezárva ebben a városban a föld alatt.
- Halandó nincs is, de a Hydra nem csupán halandókból áll Apokalipszis – feleltem. – Ha jól emlékszem önt is egy Asgardi ölte meg s Niflheim-ben raboskodott évekig, s önt csupán egy gyenge féreg tartotta ott fogva. Tán visszavágyik oda? Mert igen nagy esélye van, hogy visszajuttatják oda. S ezúttal nem lesz senki, ki kihozza onnan.
A sértésre sértéssel feleltem, bőven megérdemelte, hogy ily hangon beszélt, velem!
- Mint tudja atyámnak négy gyermeke közismert, négyen kik túlnőttük erőben, befolyásban s hatalomban. A nővérem, végtelen hatalommal bír, de csak Helheimben s Niflheimben. A második fivérem Fenrir, a farkasok királya, ki nem tűri meg a mágiát s nem halhat meg a Ragnarökig. S van egy másik fivérünk is, Jörmungand, kit csak Midgard kígyóként ismernek. Négyünk közül a legerősebb, a mérge, mit termel még egy istent is könnyedén megöl, szinte sebezhetetlen… semmi sem árt neki s a fizikai ereje felülmúlja még az önét is. Évezredekig tudat nélkül aludt s csak atyánk tudta irányítani…. Ő a Hydra tagja, a fivérem bármelyikünkkel, még Thor-ral is könnyedén végezhet, így önnel is. S nem csupán ő a fenyegetés, a Hydra-n felül is van más isteni fenyegetés mi az ön királyságát fenyegeti. Így elhiheti En Sabah Nur, nem önt sértegetni érkeztem, ha azt óhajtottam volna, akkor nem így teszek.

by **Morsus** Szomb. 21 Jan. 2012, 23:37

A mutáns-isten arcán mosoly jelenik meg.
- Legalább atyja arrogáns modorát örökölte. Tán voltam Helheimben, de csak azért, mert halhatatlan vagyok és csak így tudtak elzárni, de én kiszabadultam.
Mondja Apokalipszis.
- Szóval a Hydra még mindig lényegtelen, de a fivére nem az. Sajnálatos módon ő valóbban közös problémánk. Ellene hajlandó vagyok szövetségre lépni önnel, de az emberek nem érdekelnek.

by **Thorhalla** Vas. 22 Jan. 2012, 17:32

A bókja után elmosolyodtam jómagam is, többet drágám, sokkal, de sokkal többet örököltem tőle, mint hiszed. Csak én tudom, hogy kit s mikor érdemes befolyásolni s nem pazarolom az erőmet olyasvalakire, ki még nálam is öregebb s átlát rajta. Ahogyan rajtad is átlátott drágám, az okos ember, mutáns s bármi más veszélyes ellenfél. S Apokalipszis önteltségét leszámítva nem volt ostoba. De tévedett, nem lett volna ily könnyű dolga a következő alkalommal.
- Egy véletlen baleset folytán – mosolyodtam el gúnyosan. – De ez lényegtelen, itt van, s ez számít csupán.
Ha nem két halandó lett volna ott, akkor csak Gunnar lenne életben s ő nem. S csupán a halandó férgek oktalansága révén halt meg a második leszármazott, minek hála ő most itt lehetett. De legalább már belátta, hogy a fivérem valóban gond lehet, még ha a halandók nem is. Azoknak elintézésére úgyis ott van a Pokoltűz klub, majd ők megoldják, úgyis erre tartottam csupán őket s nem másra. Erre talán még felhasználhatóak, noha időnként úgy véltem, hogy túl sokra tartom őket.
- Ez természetes nagyúr – biccentettem. – Merem feltételezni, hogy vannak feltételei is a leendő szövetségünket illetően… s mit gondol, ha tudnék szerezni a fivérem mérgéből, a technológiája révén képes lenne ellenszert gyártani ellene?

by **Morsus** Vas. 29 Jan. 2012, 20:17

Apokalipszis komor arccal figyelte a nőt.
- Azt hiszem mindketten ismerünk egy személyt, aki erre képes lesz.
Mondja gonoszan utalva az új lovasára. Az óriás szinte élő szoborként figyeli az istennőt és lassan újra szóra nyitja a száját:
- Szeretne még valamit megosztani velem?
Kérdezi érzéketlen hangján.

by **Thorhalla** Hétf. 30 Jan. 2012, 14:24

Igen, valóban így volt, hogy roppant jó kérdés, hogy mikor is fog mindez bekövetkezni, pontosan emlékeztem, hogy volt utoljára, mikor ilyesmire kényszerítették. S az roppant sajnálatos volt s csak az ősi isteneknek hála, hogy még képes az erejét használni s nem halt bele abba a tettébe.
- A kérdés, hogy mikor – feleltem unottan. – Utoljára, mikor erre kényszerítették, atyám s Ultron, mit most ön említ ő is kis híján belehalt s jó egy hónapig a képességeit sem volt képes használni. Sakura túlságosan nagy kincs ahhoz, hogy kockáztassunk az erejét illetően.
Tekintve, hogy nem csak egyetlen isten próbálkozik azzal, hogy befolyásra tegyen szert Midgardon, hanem még többen gyűlnek, egyre s egyre. Mely hatalmi tényezők felett már jómagam sem hunyhatok szemet. A halandók hatalomnövekedése múlandó dolog, hiszen őket könnyű befolyásolni s irányítani, s megfosztani erejüktől, de egy isten, kik ellen még annyira sem lehet nyíltan fellépni, mint a halandók ellen. S akkor a másik világok szülöttei, a kree-k, bár tőlük nem tartottam, a többi nagyobb gond volt.
- Nem árt, ha tudja, hogy nem csupán a fivérem az egyetlen isten, ki befolyásra próbál szert tenni itt Midgardon – mondtam. – Olybá tűnik nagyúr, hogy Olimposz istenei is feltűntek az idő s múlt homályából itt New Yorkban s a hatalmuk egyre csak nő. De ők a veszélytelenebbek.
Hátha ő emlékszik valamire, hisz én nem találtam túl sokat róluk, nagyatyám remek munkát végzett.
- Mit tud a sötét istenekről Apokalipszis? – néztem a mutáns szemeibe.

by **Morsus** Pént. 03 Feb. 2012, 23:29

A mutáns isten arcán büszke mosoly lesz.
- Azóta erősebbé tettem őt.
Mondja lenézően, utalva, hogy mily keveset nyújt Halla a követőinek. A sötét istenek kérdésére az arcán komorság lesz.
- Öltem már olyat. Nagy csoportban veszélyesek. Egyedül... pusztán kiszámíthatatlanok. Különben is őket csak a vak gyűlöletük érdekli az "istenek" ellen.
Thorhalla a válasz után furcsa érzést kap. Szólítják. Valaki. Nehéz megéreznie, de ez Zacharias Morsus. A főmágus hatalmával hívta őt, de régebben. Valami elzárta az üzenet útját. Csak foszlányait kapta meg késve.

by **Thorhalla** Szomb. 04 Feb. 2012, 13:13

Egy pillanatra sem rezzentem a szavaira, mindeddig nem állt szándékomban különösebben megsérteni, de egy ponton túl már én sem tűrőm az ő sértegetéseit. Ő mégiscsak részben halandó volt, még ha ereje s hatalma isteni magasságokba emelte.
- Majd kiderül, hogy valóban így van-e – feleltem gúnyosan. – S engem nem az ajándékokért s a kapott hatalomért követnek, hanem pusztán önmagamért.
Fejeztem be hasonlóan lenéző stílusban, mint ahogyan ő tette. Szánalmas, hogy csak úgy képes a hatalmát fenntartani s megtartani a követőit, hogy mindenféle ajándékokkal s jutalmakkal halmozza el. Akkor fog nagyon nagyot csalódni, ha egyszer valaki többet ad nekik s azok elhagyják őt a másikért. Felkaptam a fejem s az ajtó felé néztem, noha nem onnan éreztem meg, amit. Egy hívás. Ennyire szemtelen alávaló halandót még nem láttam korábban! Nem elég, hogy megfenyeget, hogy száműz, de most még oda is rendel magához. Valami nem volt rendben, nem most tette, régebben. Valami volt, ami miatt ez késett. Visszafordultam Apokalipszishez.
- Engedelmével távozom nagyúr – hajoltam meg kissé felé. – Biztosra veszem, hogy hamarosan még látjuk egymást.
Csettintettem, mire beteges zöld füst vett körbe s egy zöldes villanás után már a Kúriánál voltam.

//Folytatás: Főbejárat//

by **Morsus** Kedd 27 Márc. 2012, 22:52

Apokalipszis nagy léptekkel halad egy terem felé egy pillanatra áll meg, mert megvárja Sakurát, aki pár hétnyi pihenése után most először jött ki a szobájából. A mutáns-isten komoran nézi ahogy a lány utoléri majd folytatja az útját.
- Örömmel látom sebeid begyógyultak. Hűséged hozzám még boldogabbá tesz. Jöjj, Bemutatlak az új Háborúnak.
A páros előtt egy férfi nyitja ki az ajtót.
- Valamikor ő volt az Angyalok komornyikja, de én többet ajánlottam neki.
Mondja büszkén a férfi majd a leül a trónjára és Sakura látja, hogy neki és a Háborúnak székek vannak előkészítve.

Lent egy sötét teremben madárfejű alakok lándzsát tartanak és középen Tao lassan ébredezik, vele szemben Jaw-long.
- Tudjátok miért vagytok itt. Ti lehetek Apokalipszis új Halála. Ám csak az erősebb élheti túl. Az egyikőtöknek meg kell halnia.
Tao bármit is tenne nem képes rá. Lee elnyomja a képességeit akaratlanul is. A két férfi kénytelen a harcművész tudására hagyatkozni.

/Olaf új külsejét Thorhalla fedi fel majd Smile

/

by **Jaw-Long Lee** Szer. 28 Márc. 2012, 00:16

Lótusz ülésben meditálva vártam hogy az ellenfelem, Mr. Tao, a Polgármester felébredjen álmából. Mikor mozgolódni kezdet, felnyitom a szemeimet, majd felállok, és megvárom míg ő is ezt teszi, ezután meghajolok, és kínaiul köszöntöm.
-Üdvözlöm Mr. Tao*
Arcomon mosoly játszik, majd ügyelve arra, hogy a férfi végig öt méteres körzetemen belül maradjon, felveszem a Kung-Fu alap harci állását. Tudom, hogy ő is harcművész, az Akkaba Klán feljegyzései az ellenségeiről igen részletesek, de képessége természete olyan, hogy nem kellett használnia az ismereteit az elmúlt években nagyon. Ezt mindenképp az előnyömre írhatom, hiszen jelenleg semmilyen képességgel sem rendelkezik, sőt azt se tudja, hogy nem használhatja őket, bár ez viszonylag hamar kiderülhet számára. Pusztán a test-test elleni küzdelem fogja eldönteni viadalunkat, noha aki egy kicsit is otthon van a kung-fuban, tudja, hogy ez legalább annyira a lélek, és a szellem sportja is. Az egyik alapvető erény ebben a harcművészetben az alázatosság és tisztelet. Nem becsülhetem alá, sőt.
Ennek szellemében kezdem meg támadásom, persze csak miután ő is köszöntött, (meghajlással, remélem) és felkészült a csatára. Ha a normákat nem tartja tiszteletben, és egyből támad, akkor gyorsan védekező állásba helyezkedem, és megpróbálom felmérni mire képes, de ha úgy játszik ahogy én, tisztességesen, akkor támadásaim inkább ilyen felmérő csapások. A reflexeire, és a ügyességére vagyok kíváncsi. Ütéseim és rúgásaim gyengék, ha nem védekezik sem okoznak komoly gondot, viszont az erőmet sem viszem bele, így nem tud kirántani egyensúlyomból. Csak pár ilyen támadást indítok, majd ezután várom a hasonló célú és szintű csapásait. Ezt így szokás, és így is kell, mert ha alábecsülöd ellenséged, halott ember vagy.
A támadásait persze igyekszem hárítani, de úgy, hogy úgy tűnjön, épp csak sikerültek, hadd mérje csak fel tévesen az erőmet, és szakértelmem, amit egész életemben csiszolgattam, erősítettem.

//Mivel nem értek kínaiul semmit, a rendes vastagbetűs jelölésem helyett a kínai vastag és dőlt betűvel lesz jelölve posztjaimban//

by **Thorhalla** Szer. 28 Márc. 2012, 13:10

A reggel gyakorlatozással telt el, élvezte, hogy újra fiatal testben van és végre nem fájtak az ízületei és nem voltak olyan gondjai, mint a korábban. Igazából nem is emlékezett arra, hogy miért is fogadta el Apokalipszis ajánlatát, csak egyet tudott, hogy nem bánta meg. A képességei is fejlődtek, és jobb formában volt, mint valaha. Nem kellett többé senkit sem szolgálnia, vagyis kiszolgálni. Most itt elismerték azt, amire képes. Soha olyan gyorsan nem fejlődött, mint itt és korábban nem volt igazán nagy harcos, de most hetek alatt azzá vált. Hála a képességének is, hogy bármit meg tudott most már jegyezni. Megérkezett az egyik küldönc, hogy új ura és istene várja. Megigazította a nyakkendőjét és a zakóját, ez nem változott, most is ugyanúgy a komornyik ruháját hordta, mint régen. Ezt érezte kényelmesnek manapság. A szokásai megmaradtak, hogy minden nap sokat olvasott és tudását gyarapította, azonban a kereszténység feledésbe merült, pedig igen hithű katolikus volt korábban. A tudtán kívül ezt is elvették tőle, most Apokalipszis igéit terjesztette hasonlóképpen, mint addig a keresztényt. A viselkedésére továbbra is adott, és ezt a szolgáktól is elvárta, bár pozitívan csalódott bennük, mert mind tudta az illemet. A rövidke séta után megérkezett a trónteremig, ahova, ha beengedik be is lép. Közelebb sétál új urához és Pestishez, majd meghajol mélyen a mutánsisten felé.
- Apokalipszis! – mondta.
Majd Sakura felé fordul és ha a nő engedi, akkor kezet csókol neki. Ismerte a nőt, révén együtt voltak igazgatósági tagok korábban AIMville-ben.
- Miss Sakura öröm önt újra látni, szebb mint valaha! – mosolyodott el, majd visszafordult Apokalpiszis felé. – Hivatott nagyuram, alázatos alattvalójaként állok szolgálatára!

Háborúként:
Akkaba Metropolisz - Page 4 470672-1214345724760

Akkaba Metropolisz - Page 4 470672-1214345724760

by **Ammon Einarson** Szer. 28 Márc. 2012, 15:09

Az elmúlt egy hétben talán annyi életjelet adtam, hogy néha néha lehetett hallani valaki mocorog a szobában.. De végül is nem volt mit csinálni, csak a gyógyulás volt és a gondolkodás menün. De utóbbiból túl sok is jutott. Bármennyit is rágtam mindig arra jutottam, hogy az én hibám volt az, hogy Háború magába tudta olvasztani a magot. Egyszer... esküszöm életemben először segítettem valakinek és ez lesz a vége. De az a fajankó még meg fogja szenvedni az árát...
Gonoszan vigyor mégis ideges tekintet ül az arcomon, ökölben szorítva kezem lépek ki egy hét után a szobából. Talán egész nap ezzel az arckifejezéssel mászkáltam volna de kezem leengedem és nem szorítom már ökölbe a hangulatom tükröző arckifejezésem pedig hamar lemosom ahogy a rám váró Istenre nézek, sietősebb léptekkel érem utol majd mellette haladva követem.
Szavaira rá tekintek. Ugyan az a szokásos komor tekintet, nehéz elhinni, hogy akár egy kicsit is örülne.
- Ezek csak sebek voltak, ...
~...az idegesítő tény inkább, hogy a hűség jelenléte ritka gyönyör.~
Motyogok majd az ajtót nyitják előttünk és megérkezünk egy terembe ahol Urunk leül. Még ki van készítve pár szék mellette. Egy az új lovasnak, egy nekem. Le ülök, kicsit lecsúszok a székben. Kit említett is Urunk meg is érkezik utánunk nem sokkal. Köszönése Urunk felé alázatok, kézcsókja mellyel engem üdvözöl pedig illedelmes. Öltözéke segít csak, hogy végül felismerjem. Megmosolygom szavait, jól indul ez a nap már.
- Mindig öröm régi ismerőst látni. Ám inkább ön az ki büszkélkedhet, én nem változtam semmit.

by **Godlaw / Tao** Szer. 28 Márc. 2012, 20:23

Ismeretlen hely, különös ébredés, a helyzet már nem először fordul elő velem mostanában, de ezúttal hamar kiderül, miért vagyunk itt. Apokalipszis posztja nem éppen megtisztelő egy olyan ember - mutáns - számára, mint én, de ha a halál és eközött kell választani... Valahogy megoldom majd, hogy győztesként se kelljen őt szolgálnom. Persze ahhoz nem árt először győzni. Amit egyből érzékelek, hogy nem működik a képességem. Hogy ez a velem szemben álló férfi, vagy Apokalipszis műve, az nem kétséges, mert utóbbi mindig is a mutánsokat tartotta felsőrendűnek, értelmetlen lenne tehát elvenni a képességünket. Ez is jó hír, mert már tudom, hogy a fickónak nem lesz más képessége, tehát egyszerű közelharcban kell vele végeznem. Ez eléggé testhezálló feladat, több harcművészeti ág mestereként elég érdekes, hogy ilyen téren akar velem megharcolni. Ezek szerint ő sem lehet kezdő, vagy nagyon buta, de az utóbbi esetben nem hozta volna őt ide Apokalipszis. Ahogy áll ott bambán, és engem vár, ráadásul kínaiul beszél... Úgy nézem, ő nem bánná, ha Apokalipszist kéne szolgálnia.
-Rendes körülmények közt nem akarnálak bántani - válaszolom kínaiul, és a kör széle felé indulok, ahol a madárfejűek állnak. Arra gondolok, elvennék egy lándzsát, de látom, nem nagyon vevők az ötletemre, így továbbsétálok, és felmérem a férfit. A tartását, a mozgását, a légzését. Mennyire magabiztos, mit vár, mire számít. Ahogy elnézem, azt gondolja, van esélye, és azt, hogy meg akarom ölni.
-Sajnálom, hogy ezek nem rendes körülmények - fűzöm még hozzá, és levetem az ingemet, hogy könnyebben tudjak mozogni. Végzek néhány karkörzést, és átropogtatom az ujjaimat, nyakamat, gerincemet, könnyebben megy a harc, ha az izmok és az ízületek mozgékonyabbak, frissebbek. A tenyeremet masszírozva felállok vele szemben, a tenyér közepén lévő gócpontok serkentik a vérkeringést, így éberebb leszek, ami nem árt, mivel most ébredtem.
-Ha te nyersz, mondd meg a feleségemnek, hogy szeretem - Szólok hozzá utoljára, és megtámadom. Két váltott lábas rúgással indítok, gyors, szúró támadások a test oldalsó részére, hamar kiderül, milyen fürge. Ezután közelebb próbálok férkőzni. A védekező állása elárulja, hogy nem felkészült, ki akar ismerni, és ez neki hosszú folyamat lesz. Több stílust ismerek, több harcművészetet, ha kiismerne, egyszerűen váltok. Egyelőre hadd higgye azt, kung-fu párbaj lesz. Néhány testütést indítok, végül egy felütéssel próbálom állon vágni, és nem fogom vissza magam, hiába hiszi azt, hogy csak kóstolgatni fogom az elején. A mozgásom már most gyors és erős, és mindent beleadok, hogy véget érhessen a harc, mielőtt elkezdődött. Ha betalál egy támadásom, rögtön megpróbálom kihasználni a zavarodottságot, és egy gyomorrúgást indítok, hogy hátralökve beletolhassam ellenfelemet a körben álló lándzsások sorába.

by **Morsus** Pént. 30 Márc. 2012, 23:34

Apokalipszis biccent Háborúnak. Majd Pestisre néz.
- Remélem megérted, hogy a hűségedtől többet is elvárok lovas.
Mondja a mutáns úr és megfogja Sakura kezét. Mikor a lány rápillant látja, hogy ez nem valami udvarlás ez egy tény, amit Apokalipszis bejelent.
- Az isteni vérvonalnak fent kell maradnia. Ehhez viszont méltó asszony kell. Nem csak legerősebb éli túl, de csak az ehet méltó rá.

Tao nem vacakol és hárítva ellenfele kezdő támadásait sikeresen állon csapja őt. Majd amikor az akaratlanul meghátrál gyomron rúgja, amitől a mutáns férfi a földre esik. Tao nem erősebb nála csak váratlanul éri Leet a polgármester heves támadása. Már azonnal gyors és kegyetlen támadásokkal próbálja befejezni a meccset. Sajnos annyira nem volt meglepő, hogy túl messze rúgja őt így még mindig a körben állnak és küzdenek.

by **Ammon Einarson** Szomb. 31 Márc. 2012, 01:56

~Hűségemtől többet?~
Fordulok szavaira felé s kezemet fogja meg. Tényszerűen közli, hogy mit kíván. Ahogy szokta, ám most ez más pontot érint mint az ez előttiek. Na jó, hazudnék magamnak ha azt mondanám nem vert ki a hideg veríték a szavaitól. Elfordulok felőle és a terem más sarkába bámulok bele.
- Kár, hogy a...
Megtorpanok egyszerűen a mondatomban, ezt se hittem volna, hogy bármikor is fájó pontra fog valaki tapintani és belém ragad a szó. Kezemet meg se próbálom kivenni az övé alól, kétlem, hogy eresztené. Nagyobb levegőt veszek ahogy visszafordulok felé.
- Alkalmatlan vagyok, Uram. Nem...nem születhet gyermekem.
~Tch...~
Elkezdem rázni a lábam majd hirtelen abbahagyom, ahogy jött. Valahogy már nem foglakoztat, hogy nem engedné esetleg és a kezem megpróbálom kivenni a fogásából.

by **Thorhalla** Szomb. 31 Márc. 2012, 09:47

Még egyszer Sakura-ra mosolygott, majd két lépéssel hátrébb lépett és a megszokott komornyikos testtartásában állva figyelte a párost. Nem szólalt meg, nem volt itt az ideje, majd ha kérdezik. A hosszú évek alatt mindezt már igencsak jól megtanulta, ahogyan azt is, hogy mikor kell csöndben maradni. A téma, amire a beszélgetés terelődött pedig kezdett olyasmivé válni, aminél minden egyéb esetben már távozott volna. Látta Sakura reakcióit, de nem igazán értette meg, ekkora kegyet, amiben éppen most kívánja a nőt Apokalipszis részesíteni nem sokan kaphattak. Amióta itt volt már utána olvasott a dolgoknak ennek hála tudta, hogy En Sabah Nur időről időre szokott ilyet tenni, hiszen az Akkaba Klán is mind Apokalipszis leszármazottaiból állt, még a nemrég elűzött és elmenekült Lord Slade is az volt, ezért volt joga vezetni a klánt. Olaf felvonta a szemöldökét arra a mondatra, hogy nem lehet gyereke a nőnek. Igazából mintha ezen a helyen mindez olyan nagy akadály lett volna, a technológia páratlan volt, így ezen könnyedén lehetett változtatni. Igazán érdekes kérdés merült fel a svédben mindezek után, vajon ezen információk tényében, hogy nem lehet gyermeke a nőnek még mindig erősnek fogja őt uruk tartani, vagy pedig hirtelen fogja elveszteni az érdeklődést és ettől kezdve gyengének fogja őt titulálni?

by **Jaw-Long Lee** Vas. 01 Ápr. 2012, 16:24

Váratlanul értek az első támadásai, melyek várakozásommal ellentétben erősebbek és gyorsabbak voltak, mint számítottam. Kung-Fu-t használ, bár nem idegen tőlem a tudás, hogy a capoeira-t is ismeri*, hisz mint ahogy a képességét is ezt is megtudtam a klán feljegyzéseiből. Ez az előnyömre válhat, hiszen ő nem tudja, de szinte az összes létező használt küzdősportot ismerem, és tudok védekezni ellene. Majd azt hiszi meglephet, hát csodálkozni fog.
Az államra mért ütés egy kicsit megtántorított, és egy rúgás követte a hasamba. Azonban nem azért edzettem egész életemben, hogy talán a legfontosabb harcomat egyetlen betévedt támadás sorozat eldöntse. Megszoktam már az ütések záporát testemre, és most már azt is tudom fizikailag milyen erős. Sajnos közel sem eléggé ehhez a harchoz. A polgármesteri teendők mellett (hiába mentette meg többször is a várost) nyilván nem volt ideje olyan kimerítő és sokat számító edzésekre mint nekem. Fizikuma talán kicsivel jobb mint az átlagé, de még így is lassabb és gyengébb mint én.
Talán az első körben felém kerekedhetett, de immár nem fogom hagyni magam. Direkt könnyen próbáltam kezdeni, de erre a későbbiekben nem számíthat. Továbbra is koncentrálva a védekezésre, megvárom míg egy alkalmas pillanat adódik, majd gyorsaságom kihasználva két ütést próbálok bevinni neki, lehetőleg a mellkasára. Az ide mért ütés kiszorítja a levegőt a testből, újabb másodperceket nyerve ezzel magamnak, ha ez megvan, egy fordulattal, majd újabb támadással, ezúttal egy rúgással próbálom oldalba kapni. Ha minden igaz a fizikai erő az én oldalamon van, így egy rúgással fel kéne hogy dőljön. Ha a földre kerül, visszatáncolok a helyemre, ügyelve arra, hogy bennmaradjon az erőm által kreált körben bőven, majd védekező állásba mozdulok, ezáltal is mutatva számára, hogy itt meghalhat könnyedén.
Ha nem sikerül a tervem, továbbra is védekezek, de már sokkal jobban, és odafigyelek a mozdulataira, még a legkisebbekre is. Ha hirtelen stílust vált, esetleg technikát, nem fog váratlanul érni.

*Ha nincs ilyen információ akkor nem tudom, és csak simán arra figyelek, hogy vált-e technikák közt, de még ekkor is tudok maximálisan védekezni, hiszen ismerem az összes használt harcművészetet.

by **Godlaw / Tao** Vas. 01 Ápr. 2012, 17:10

Az első támadások beválnak, nem sikerül rögtön kirúgnom őt a körből, de megmutattam neki, hogy nem érdemes alábecsülnie csak azért, mert néhány éve polgármester vagyok, és nem főállású harcművészoktató. Ha a tanítással már nem is foglalkozom, azért arra nem volt lehetőségem, hogy elgyengüljek, erről New York városának grandiózus bűnözői és katasztrófái gondoskodtak.
Miután a földre került, úgy döntök, nem veszem teátrálisra a stílust, hogy megvárjam, míg fölkel, és újabb frontális összecsapásba kezdjünk. //Mellesleg nem írtad, hogy fölkelsz...// Ettől függetlenül óvatosnak kell lennem, mert a földön fekvő ellenfélnél nincs megtévesztőbb. Könnyebben használja a lábait, és ha kellően akrobatikus alkat, nagyon gyorsan fordulhat a helyzet. Ezért én is mérséklem a tempót, és ahelyett, hogy rávetném magam, vagy hasonló butaságot követnék el, igyekszem leblokkolni a területet. Nem hagyom, hogy felálljon, kisebb rúgásokat indítok a kezére, lábára, ha fel akar kelni, épp csak akkorákat, hogy kibillentsem, és visszalökjem a földre. A célom, hogy folyamatosan a kör széle felé szorítsam, és ne engedjek neki teret.
Ha mégis sikerül felállnia, igyekszem tartani rajta a kontrollt, egy-egy rúgással, ütéssel szorítani a kör széle felé, de már sokkal kevésbé támadóan, mint az elején, így jobban figyelek a védekezésre. Mivel ki akarom szorítani, ezért kitérés helyett most inkább blokkolnom kell a támadásait, ha félreállnék, hamar teret nyerhetne. Ez valamivel jobban fáraszt, de kétlem, hogy olyan sokáig tartana ez a harc, hogy ennek jelentősége legyen. Test és fejütéseket egyszerű, boxolásból is közismert kettős fedezékkel igyekszem hárítani, míg a rúgásokat ismét a kung-fu technikámra támaszkodva védem, laza csuklóval, gyors könyökmozgással és rugalmas lábmunkával próbálom hatástalanítani a támadást, és tovább szorítani a kör széléhez.

by **Morsus** Pént. 06 Ápr. 2012, 19:22

Apokalipszisi Sakurára pillant.
- Az istened vagyok. Mikor lovasom lettél vissza adtam neked mindent, amit az a hamis isten elvett tőled. A viharok állítólagos ura már megölt engem egyszer csalással. Tudom mit tett veled, úgy véltem többet érdemelsz.
Majd a a harcra néz és húzza a száját.
- Elég volt ebből.
Ezzel int és miközben a két harcos küzd az őrök eltűnnek a teremből.
- Háború. Végezz az egyikkel.
Parancsolja. Ahogy az erkélyről beugrik háború (aki ez idő alatt már megtanulta a két mutáns minden harcművészeti fogását) a falakon tüskék jelenek meg.

by **Ammon Einarson** Pént. 06 Ápr. 2012, 22:47

Mennyire, nem vagyok tisztában azzal mégis milyen nagy hatalma is van. Mindenek felett áll egy Isten, nem? Nincsen senki aki felette állva megszabhatná határait. Szabad kezem hasamra csúszik és lenézve egy fél öröm fél értetlen kifejezés formálódik ki. Mikor eljöttem ide még nem is tudtam miért, nem is voltam biztos. A csata után mit adott eltörpül emellett a tény mellett, az, hogy ezt az elvett részem visszakaptam. Akkor képtelenségnek mondtam volna. Nem tudom, hogy érti-e mivel bír ez a tény amit közölt.
Egy pillanatra egy kép ugrik szemeim elé. Alig kivehető számomra. Fehér szalagok tűzik a szélét a képnek, lefelé tekintek ahogy most is teszem ám kezem helyén egy másik kéz van mely hasam aljánál, belefúródva vérrel van beborítva.
De valamiért nem riaszt meg a hirtelen felbukkanó, majd úgy el is tűnő pillanatnyi kép. Annál inkább dühöt érzek a nyomán. Urunk szavai most nyernek igazán értelmet. Kezem a karfára teszem vissza ahogy a fejem is felemelem. Apokalipszisre pillantok mikor hangot ad, hogy megelégelte a harcát a két lent lévőnek. Ennek a csatának a "nyertesét" Háború fogja eldönteni. Nézném szívesen, hogy ki lesz az ám most más foglalkoztat. Urunkra tekintek, kis tétovázás után meg is szólalok.
-Ez mit úgy érzett megérdemlek, számomra több annál. Hűségemmel nem is tudom meghálálni.
Idegesen dobbantok egyet a lábammal, holott pedig örülök, hogy ama darabom visszakaptam. Talán akkor voltam közel ilyen boldog mikor az iskola darabja repültek szerte szét és panorámából nézhettem végig ahogy egy botor álom esett darabjaira akkor. Persze öröm az ürömben most mind két helyzetben van és volt. Az iskola újjá épült, Urunk pedig...
Úgy érzem nincs döntési lehetőségem, egy Istennek ugyan miként is mondhatnám azt, hogy nem? Persze egyszerű szó ám mégis miért fogadná el a nemleges választ. Hű lovasa vagyok semmi több, erőm még közelébe se ér az övéhez, mégis miért fogadná el szavam mikor én se adok olyanéra ki gyengébb nálam?

- De nem.
Mondom ridegen, komor hanglejtéssel, tekintetem egy pillanat alatt vált káoszából unott, lenézővé. Pár pillanatig még így bámulok rá...

...Kezem egy pillanat alatt kapom fel szám elé és azzal a hévvel fordítom fejem előre és tekintetem az ajtóra szegezem.
~B*z~dme~heg...~
Gondterheltség és pánik keveredik össze. Az előző tekintetem tovaszállt hirtelen ahogy jött.
~Mi a fenét pofázok?! Mi az, hogy de nem?! Nem is tett fel kérdést, csak...csak, leközölte. Erre ugyan mégis miért fogadná el a nemet?~

by **Thorhalla** Szomb. 07 Ápr. 2012, 12:40

Olaf az erkélyről figyelte eddig is a harcot, így már le tudta a kung-fut másolni a képességével a két férfinak hála. Apokalipszis felé fordult, amikor a mutánsisten őt szólította fel, hogy végezzen a két férfival. Rendesen meghajolt istene felé mosolyogva.
- Ahogyan óhajtja nagyúr! – mondta.
Közelebb lépett az erkély széléhez és a zsebéből két darab kesztyűt vett elő és vette fel a kezeire. Szükség volt ezekre, hogy az acélzsinegek őt ne sebezzék meg, miközben azokat irányítja a kezeivel. Amióta itt volt elég sok olyan műsort és felvételt nézett, hogy ezeket megtanulja mesterien használni. Odalent ismerte mind a két személy képességét, a polgármester máshonnan is ismerte, de a fiú mivel Akkaba klán tag volt, így a képessége is ismert. Képességblokkolás. Ez Olaf számára remekül jött, ugyanis neki nem volt szüksége a képességére ahhoz, hogy győzedelmeskedhessen kettejük felett. A sorrend is világos volt, először következett a polgármester, majd a másik. Mire az erkély szélére lépett már mindkét kesztyű rajta volt. Egy elegáns szaltóval ugrott le és érkezett meg a talajra. Könnyedén, ruganyosan kelt fel, élvezte a megfiatalított testet, hogy ebben ténykedhet. Sejtette, hogy Tao valószínűleg megismeri majd a ruhája, a haj, a tartása és a monokli szemüveg miatt. Habár most tökéletes volt a szeme, de a monoklit hordta, egyszerű 0 dioptriás lencsével. A kezeit felemelte maga elé és az igencsak vékony, de éles zsinegek. Ha nagyon sötét volt odalent lehetséges, hogy ellenfelei nem is látták ezeket. De nem csinált nagy gondot belőle, a drótok végeit, amik kilógtak az ujjai közé fogta, hogy így irányítsa őket, majd 5-5 darabbal, jobb kézzel Tao, bal kézzel Lee felé támadott. Úgy mozgatta ezeket a szálakat, hogy a páros végtagjai köré tekeredjenek, egy-egy a karjukra könyök magasságban, egy a nyakukra és még egy-egy a lábaikra a térdüknél, ha ez sikerül, akkor megrántja őket, hogy a zsinegek végigvágják ezeken a részeken őket mélyen inakat és ereket is átvágjanak, majd később esetleg csonkolhassanak is.
Ha ellenfelei elkerülnék a támadását és felé indulnának, akkor a visszafelé vonja maga felé a zsinegeket és hálót hoz maga előtt létre, így ha a két férfi közel ér, akkor az egész testfelületükön tudja őket sebezni egyre jobban és jobban, ahogyan közelednének.

by **Godlaw / Tao** Kedd 10 Ápr. 2012, 12:04

A harcunkat megzavarja valaki, hátrébb ugrom az ellenségemtől, mikor meglátom szemem sarkából, hogy új küzdő fél érkezett, ráadásul a lándzsás őrség is eltűnt. Hátrálok tovább az ellenségemtől, most, hogy nincsenek őrök, messzebb kerülhetek tőle, és talán kikerül a képessége hatása alól is. Ha újra érzem, hogy tudom használni az erőmet, akkor állok csak meg, és szemügyre veszem az új küzdő felet. Ismerős, de valahogy mégsem tudom megmondani, hogy ki lehet. A ruhája, az arca is, de mintha... Lehetséges lenne? A hasonlóság szemmel látható, talán Olaf Svenson fia lenne?
Akárhogy is, most az ellenségem, mikor meglátom a kezében a zsinegeket, amik szinte önálló életre kelnek, úgy tartanak felém, az első dolgom, hogy félreugrom előlük, megpróbálom elkerülni őket.
//HA tudom használni a képességemet//
Ha mégis elkapnak, akkor remélem, hogy nincs semmiféle mágikus humbug a háttérben, és egyszerűen képes leszek megbénítani a zsinegeket. Mivel azonban a másik ellenségemet is támadja, ezért magát Olafot (vagy a fiát?) nem bénítom meg, hadd intézze el helyettem őt.
//HA nem tudom használni a képességemet//
Ha mégis elkapnak, akkor igyekszem ellazítani a testem azon részeit, ahol rám szorulnak a zsinegek, és próbálok együtt mozogni velük, ha rántást érzek, inkább közelebb megyek, nem próbálom eltépni a zsinegeket, mert amilyen vékonyak, könnyen a testembe vághatnak.

by **Jaw-Long Lee** Kedd 10 Ápr. 2012, 20:37

Szemem sarkából látom, hogy az erkélyről beugrik Háború, valószínűleg Apokalipszis utasítására. Mikor még a levegőben van, igyekszem arrébb ugrani, mind Taotól, mind a Olaf Svenson hatósugarából, s ebben segítségemre van a kiváló reakció időm, amit hosszú évek munkájával fejlesztettem ki. Ha meglátom a zsinegeket, komoly ellenérzést vált ki belőlem. Taoval tisztességes, harcművész, a harcművész elleni küzdelmet folytattunk, egy táncot, ha úgy tetszik, amiben a testünk volt a hangszer, ami diktálta az ütemet. Halálos szimfónia lett volna, de most, egy kontár, egy utcai zenész akar betörni a táncparkett mellé, ordenáré ricsajával, és oda nem illő hangszereivel. A nem tisztességes lépés, nem is volt elegáns, megszégyenítette mindazt, amit a kettőnk harca jelentett. Az, hogy felöltözik ízlésesen egy csöppet sem segít azon, hogy micsoda ő. Egy kontár.
A válaszom erre, nem is lehet más, csak egy hasonlóan tisztességtelen lépés. Tao képessége több mint elég, hogy hidegre tegye a férfit, így elegánsan, és halálosan gyorsan kitérek lehetőleg úgy, hogy a férfi háta mögé kerüljek, és egy pár lépéssel távolabb. Ha a zsinegek továbbra is közelítenének, akkor egy gyors mozdulattal igyekszem elkapni őket, ahogy a férfi irányítja őket, és tenyerembe összefogni, majd egy lendületes mozdulattal feltekerni az alkaromra, és rántani egyet a fickón. Ha Taot is elkapták a huzalok, talán ő is megrántja, és így két irányról fogják rántani, de ha a férfi nem rántja meg, talán őt is feldönthetem a váratlan, és hirtelen reakciómmal, Olaf mellett.
Ha a drótok eltalálnak, akkor amilyen gyorsan csak tudok, megközelítem Olafot, hogy nehogy megtudja feszíteni őket, így lazítva el azokat. Ha meglazulnak, akkor meg leszedem magamról.

by **Morsus** Vas. 15 Ápr. 2012, 21:01

Apokalipszis csak azt fogja fel, hogy a lány elvette a kezét és az isten kicsit furcsállva kóstolgatja a szót, amire vissza kérdez:
- Mi "nem"?

A drót rátekeredik Lee karjára, ahogy azzal megpróbálja elkapni Azt. Bár sikerül és az alkarján meg a tenyerében vannak a huzalok ez nem segít azon, hogy a kezéből vér kezd folyni és a harcművész szörnyű kínokon megy át. Taot a lábánál kapja el a drót és bár elengedi magát a fájdalom így is hihetetlenül nagy. Mivel elengedte így nem vágja fel az inakat, de a rántáskor a férfi a hátára zuhan.

by **Ammon Einarson** Vas. 15 Ápr. 2012, 22:34

Magam sem tudom, hogy mire és miért mondtam. Nem értem mi van velem. Lekönyöklöm a karfára és arcom a tenyerembe borítom. Mintha valaki késsel esett volna neki az agyamnak, egyszer normális vagyok, képes vagyok gondolkozni aztán meg hirtelen teljesen megfordul minden, mintha valaki más gondolkozna és cselekedne helyettem. Teljesen szétszaladtak a gondolataim. Már abban se vagyok biztos, hogy mit is akart pontosan Urunk. Kérdezése, hogy mire mondtam, nem. Hát azt most én magam is tudni szeretném. Abban a pillanatban egyértelműnek tűnt, hogy mire mondtam. De most azt se tudom mi ütött belém. Kiráz a hideg ahogy visszagondolok arra az érzésre amit akkor éreztem és ugyan úgy nem tetszik ahogy a felbukkanó képek sem.
Válasz vagy kínos csönd... Egyik sem tűnik a jó megoldásnak, nem tudom mit mondjak de ha csöndben maradok meg kikészítenek a gondolataim. De ha meg csak hülyeségeket kezdek el habogni azzal nem érek el semmit, nem hogy megválaszolom a napi fogós kérdést.
~Szedd össze a gondolataidat...~
Vérvonalfenntartás vagy mit mondott, oké ez megvan utódot, gyereket akar. Eddig még tiszta. Mit Galactus hírnöke hazavágott visszaadta szóval most már "gyakorolhatom" azon női dolgokat. Na most vagy csak paranoiás vagyok vagy arra tett durva célzást, hogy leszármazottjaként alkalmasnak tart, hogy gyereket szüljek neki...
Bárcsak paranoiás lennék.
Visszaemelem a fejem a támasztásából és visszafordulok felé.
- Nagyuram mit is kíván tőlem?

by **Thorhalla** Hétf. 16 Ápr. 2012, 09:12

Érezte, hogy mind a két ellenfelénél betalált a drót, egy puffanást hallott, és valamennyire látta is, hogy a polgármester volt az, amelyik a földre került és azt is, hogy a másik, az Akkaba-klános az, amelyik megfogta a zsinegeket. Most már kissé biztosabb állásba helyezkedett felkészülve arra, hogy lehetséges lesz mindaz, hogy megpróbálják megrántani őt a zsinegekkel. Kisebb terpeszbe állt, hogy az egyensúlya biztos legyen, a fizikai erőnlét miatt nem aggódott, a kesztyű rajta volt, ami ellenállt a fegyverének és fizikai erőben is jócskán felülmúlta a másik kettőt. Így remélte, hogy felkészülten nem fogják tudni elrántani a helyéről. A védekezés már megvolt, most már csak a támadás volt hátra, hogy azt kivitelezze. Nagyjából érezte és valószínűleg látta is, hogy mindkét ellenfelét elkapta a drót, igaz Tao elesése is ebben igazolta. Most pedig akkor nem volt egyéb dolga, mintsem teljes erőből visszafelé rántotta azt a kezét és így a drótokat is, amelyikkel Jaw-ot tartotta fogva. Nem visszahúzni szándékozott a zsinegeket, hanem úgy rántani, hogy a férfi karját tépje le mindez. Majd a másikkal próbálta Tao lábára jobban ráhurkolni azokat a drótokat és ott is hasonlóképp eljárni, hogy a lazulás ellenére is inakat sebezzenek a drótjai. Ha a két férfi valamilyen oknál fogva mégis kiszabadulna és elindulna felé, akkor továbbra is teszi, amit előzőleg is eltervezett – előző kör – ha ez lenne elég, akkor ki is próbál térni előlük.

by Ajánlott tartalom