Akkaba Metropolisz

Bemutatkozik a legújabb tag, Éhség, semlegesen fogadom, majd a feltett kérdésre, miszerint hol lehet Halál próbálok válaszolni:
-Halál? akkor találkoztam vele utoljára amikor még a kastélyban voltunk... Jut eszembe, most hol is vagyunk? és hogy kerültünk ide? És mit csinálunk?
Ezek a kérdések ugranak be egyből, majd keresek valami padot, kiálló követ, vagy valamit ahova leülhetek. Kicsit elgondolkozok a mai napon, majd elkezdek körbenézni. E cselekvésem szinte azonnal abbamarad, amint Sakura alakjára vetül a szemem, ami valahogyan nagyon is vonzza a tekintetet. Igyekszem elkapni róla pillantásom, több kevesebb sikerrel.

Sóhajtok egy nagyot.
- Még mindig a Metropoliszban. Csak én nekem volt szerencsém ehhez a helyhez ezelőtt?
Ahogy befejezem veszem észre, hogy Háború nagyon bámul. Felvonom jobb szemöldökömet értetlenül ahogy nézem a férfit. Elnéz és vissza és stíröl.
- Görcsöl a nyakad vagy keresel valamit öcsi?
Teszem fel nyersen a kérdésemet majd bele szívok a cigarettámba.

Úgylátszik rajtakapott a bámuláson, így zavartan kapom fel a fejem, mikor rámszól
-Mi, hogy én? nem csak tudod... mindegy
Motyogtam halkan, talán egy kicsit elpirultam, de nem vészesen. Kis komolyságot erőltetek magamra, megköszürölöm a torkomat, felállok és a lehető legmaszkulinabb hangnememmel és lazaságommal válaszolok, de úgy hogy mostmár hallja is.
-Nem csak rég láttam ennyire szép nőt.... Talán zavar?
Hirtelenjében ennyi telik tőlem, de magamat nyugtaom közben.
~Csak lazán... volt már dolgod nővel, csak nyugodtan~ mondom magamnak

Figyelem ahogy próbál a feszengéséből lazázni több kevesebb sikerrel. És... most mit szövegel? Lehet nagyobb ütést kapott a fejére a harc során.
- Jól érzed magad? Lehet kapott a fejed egy nagy ütést. Szedd össze magad. Hülyeségeket beszélsz.
Pff. Nem látott ennyire szép nőt. Akkor ez még nem is látott egyet se. Beleszívok a cigarettámba és fújom ki a füstöt oldalra és továbbra is törökülésben ülök a földön.

Válaszából leszűrűm, hogy nem arattam osztatlan sikert. De rájöttem már, hogy egyszeri visszautasítás nem feltétlenül jelent nemet. Megoldás tehát a többszöri próbálkozás, de talán egy kicsivel később.
-Igen nagyon is jól vagyok... -Válaszolom magabiztosan, és bizony nem igazán tudom mit tegyek most. Majd hirtelen jön az ötlet, szinte a semmiből amivel talán kivághatnám magam. Gyorsan visszakérdezek:
-És te hogy vagy?
Ezaz. ha válaszol akkor oké. Csak beszéltetni kell, az mindig beválik a nőknél, ugyanis imádnak beszélni. Ez lehet a megoldás

Jól van. Ezt kétlem de mindegy. Aztán hirtelen az érdekli én hogy vagyok.
- Unottan.
Válaszolok ehhez mérten unott hangon. Így belegondolva az életemnek csak akkor lesz vége ha megöl valaki. Egyébként még meg se öregszem vagy betegszem. Szívok bele a cigibe egyet közben. Még ebbe a szarba se tudok beledögleni. Sóhajtok egy nagyot és úgy pöfögőm ki a füstöt.
- Na jólvan add elő mit tudsz úgy is ráérek...Nincs jobb dolgom. Meg ilyenek.
Intek felé jobbal miközben a bal kezemmel kitámasztom a fejem könyökömet a térdemre teszem.

Hah! végre valami érdeklődés! Érdekli, hogy mit tudok, hát jó, akkor megmutatom neki. Gyorsan körbenézek, és keresek valami jó nehezet. Magam alá nézek, és látom, hogy egy padon ülök, ami ráadásul le is van betonozva. Felállok, majd a lány felé fordulok, és ahogy a cirkuszban is látni lehet, meghajolok előtte, majd visszafordulok a padra, és egy aprócska erőfeszítéssel, két ujjam közé fogom, majd kirántom a földből, és kiemelem a fejem fölé, még mindig az ujjaimmal tartva, majd szinte semmi energiát belefordítva elhajítom valahova messze, lehetőleg nem letarolva semmit. Közben csak mosolygok a lányra, mintha mi sem lenne ennél könnyebb.
Miután a kis bemutatómon túl vagyok, megszólalok:
-És te? mire vagy képes?

Végignézem ahogy Háború körbenézés után kitépi két ujjal fogva a padot amin ült majd elhajítja azt. Az egész alatt mosolygott. Hát igen láthatóan meg se kottyant neki ez az egész. Nem meglepő végül is mögé bújtam el miután ő az egyik legmasszívabb közülünk.
Kérdésére, hogy én mire is vagyok képes csak beleszívok a cigibe elsőre mielőtt válaszolnék.
- Amit én tudok azt nem lehet bemutatni... Bár talán. - jobb kezem magam elé tartom és a kézfejemet zöldes fény veszi körbe. - Gyógyítani tudok másokat. Nézzük csak... Ja igen nem öregszem.
Aztán a zöldes fény eltűnik a kezem körül és a cigibe szívok egyet és lassan kifújom.
- De még mindig rólad van szó. Mutasd mit tudsz mert ez eddig nem különleges, legfeljebb csak Éhséghez képest.

Mosolygok egyet, majd válaszolok
-Kérlek, mit mutassak még? jópár tízméteres magaságokig elugrok bármikor, átlagos kézifegyverek nem ártanak nekem, és ha szeretnéd elhajítok neked egy buszt ha nagyon szépen kéred... Betörök neked bármilyen falat, és ha sietünk gyorsan utat vágok a tömegben. Illetve rock koncerten is jól tudok pogózni. Gyorsabb vagyok az átlagnál, és nagy az ellenállásom.
Elmondtam neki mindent, bár úgy érzékelem nem igazán van elragadtatva... No várjunk csak amíg valaki éppen elkapná a kis grabancát, vajon ki fogja leütni a támadóját?
-Viszont a gógyítás nem igazán harci képesség... mesélj mit tudsz még ha megmutatni nem tudod. Kötve hiszem hogy azzal, hogy nem öregedsz bárkit is legyőzöl.

Kicsit elvonulva a többiektől egy falnak dőlök és figyelem, hogy mit csinálnak. Láthatóan Háború bepróbálkozik Pestisnél, de eddig nem volt túl sok sikere. Én csak messziről mosolygok az eseményeken. Alapvetően nem vagyok túlságosan társas lény inkább szeretek magamba lenni és elmerülni a gondolataimban. Aztán háború, hogy megmutassa az erejét egy padot tép ki a betonból. Nagy dolog erre én is képes vagyok, de nekem hozzá sem kell érnem. Végül azt a padot eldobaj. Pont felettem megy el egy kicsivel. Viszont hirtelen eltűni majd mellettem jeleni meg.
- Még azt se tudod igazán, hogy hol vagy, de már lerombolod ezt a helyet? – Szóltam oda neki. Nem szeretem az ilyesfajta embereket. Nagy izmok, de az agyuk helyén semmi sincs. Nagy ereje van, de itt megáll a tudomány.

Sorolja, hogy miket tud a természetfeletti erejével de nem megható... Mostanság a legtöbb mutánsnak az ereje nagyobb mint egy átlag embernek. Érdeklődik, hogy mit tudok még mert az öregedésem hiánya nem öl meg senkit. Aztán Rayn hangja kicsit messzebbről hallom, piszkálódik kicsit de jogos.
- A türelem nagy fegyver Háború... És Éhségnek igaza van ne rombolj mert ez nem tolerálandó viselkedés itt.
Felkelek a földről és leporolom magamat a cigarettámba bele szívok egyet és fújom ki lassan. Nyújtózok egyet és Háború szemébe nézek szúrósan.
- Nincs kedvem ismételgetni magam... Egyébként sem nagy szám. És az, hogy titeket viszont nem kellene megölnöm vele csak megnehezíti a dolgomat.

Nem értékelik azt, amit tudok, ezen egy kicsit felhúzom magam... Hát jó, majd meglátjuk kinek a képessége lesz hasznosabb egy keményebb, test a test elleni csatában.
Kicsit sértődötten és mérgesen fordulok el tőlük, majd a számon egy hangos, nemtetszésemet kifejező hangot adok ki válaszom előtt
-Pfff... Majd meglátjuk... más témát felvetve, mit is keresünk itt? És mit csinálhatunk? és egyáltalán van itt valaki rajtunk kívűl?
Kérdezem és körbenézek. Nem tudom miért teleportáltunk el a csatából, és azt sem tudom visszamegyünk-e. Fájdalomnak lehet, hogy szüksége lesz még ránk... Erről jut eszembe
-Ti mit gondoltok Fájdalomról? mire képes?
Aztán rájövök, hogy Éhség nem igazán volt velünk, így ha érdekli elmondom kicsoda micsoda ő.

Háború láthatóan megsértődött azon, hogy nem nyűgözte le Sakurát az ő ereje. Erre jöttem én és rátettem egy lapáttal a beszólásommal. Van ez így, nem minden az erő. Jó persze én sem vagyok egy nagy szám, de ezt tudom magamról és nem viselkedek úgy mint valami cirkuszi bohóc. Aztán hirtelen témát váltott. Olyan dolgokról kérdezett amiről sajnos fogalmam sincs, például, hogy mit keresünk itt. Szóba került a negyedik lovas is.
- Őszintén fogalmam sincs, hogy mit tudhat. Sőt igazat megvallva még nem is volt szerencsém találkozni vele. -

Bevágja a hisztit. Hát akkor ez ennyi volt. Témát is vált rögtön, hogy mit tudhat Fájdalom. Fájdalom, fájdalom.... hát passzolok hirtelen még a fazon se ugrik be. De Éhségnem sincs fogalma róla. És még az is visszajön, hogy mit keresünk itt és a szokásos házirendi kérdések.
- Kispadozunk Jeff. Kispad, tudod mint amit elhajítottál.

//Nem tudod a nevem! //

-Az kellemetlen.
Mondom a kispadra, ami valahol arrébb, körülbelül ötven méterrel mellettünk volt. Nem tudják kiről beszélek, úgyhogy adok egy kis leírást, bár nem volt túl sok minden amit mesélni tudok a csávóról.
-Háát... valami Morse csávónak a másik világbeli énje...szupergonosz, a világot akarja elfoglalni, és cserébe bármit kérhetünk... Azthiszem Judas és Apokalipszis lepaktáltak vele, így mi is. Ő küldött oda, ahonnan idekerültünk... tudod valami csata volt.
Mondom és közbe azon gondolkodok, miért nem figyeltem jobban, amikor a dolgokat magyarázták, de végülis mindegy. A lényeg átjött.

Láthatóan Pestis sem tudja, hogy ki az fickó így hallgat. Végül Háború egy másik kérdésére ad igen vicces választ. Viszont a férfi láthatóan tud valamit 4. társunkról és azt el is árulja nekünk. Igaz nem túl sok, de így is több mint amennyit eddig tudtam.
- Igazat megvallva biztos, hogy ő is nemsokára megjelenik itt mint mi mindannyian és lesz lehetőségünk érdeklődni a képességéről és egyéb más dologról és hátha ő bővebb választ tud adni a kérdéseinkre. -

//Rayn ő nem a negyedik társunk, a negyedik társunk Halál. ez Fájdalom, Zacharias Morsus egy másik realitás beli gonosz énje, aki éppen átveszi a hatalmat a világon a Bosszú c. kalandban//

//boccs vedd úgy Háborúnak hívtalak //

- Bizonyára...
Sóhajtok egyet és elnyomom a cigimet és bedobom a dobozkámba amit kihalászok a zsebemből majd oda vissza is teszem.
- Vagy mi leszünk oda víve ahogy ide is lettünk. Ki tudja.

//Srácok vegyétek úgy, hogy virtuális hátsónbillentést kaptatok, figyeljetek a 6 teli sorra! Köszi!//

- Hirtelen csuhás alakok jelentek meg. Fura volt, de igazat megvallva a mai nap után már nem lepődök meg ilyen apróságokon. Az egyik közelebb lépett hozzánk és levette fejéről a csuháját. Egész érdekes. Nem gondoltam volna, hogy ennyire magas rangú leszek itt.
- Szóval azt mondja, hogy Apokalipszis után mi hárman, pontosabban négyen vagyunk a legnagyobb rangú személyek? Ez igen érdekes dolog. – Mondtam és leültem az egyik székre amit ezek a szolgálók hoztak be. Leraktak néhány asztalt tele finomabbnál finomabb ételekkel. Ez pont jól jött hiszen ma még nem igazán ettem semmit. Sőt belegondolva az elmúlt hónapra hát nem bővelkedtünk az ételben. Kevés volt a megbízás és a fizetések sem voltak valami túl nagyok. Ashley mindent megtett, hogy minél finomabb ételeket főzzön ilyen kevés pénzből, de nem mindig sikerült. Még mielőtt a csuhás alakok kimentek volna a teremből egy utolsó kérdést szögeztem a szónokhoz.
- Nekem van egy ikertestvérem, ő is mutáns. Miként lenne lehetséges, hogy őt is idehozhassam? –

Csuhások érkeznek és hoznak jó pár dolgok. Asztalok, trónszékhez hasonló székeket és pazarul festő ételekkel terítenek meg. Egyikük leveti csuklyáját és pár kérdés rögvest tisztázódik teljesen.
Szemkontaktust nem keresek a többi csuhással. Odasétálok az egyik székhez és kényelmesen elhelyezkedem benne, hátradőlve és úgy nézem végig a kínálatot amit elénk tettek. Teljesen terülj terülj hangulata van. Jöttek, terítettek és az illatok etetik már magukat. Artrium elmondja helyünket a ranglétrán és megmagyarázza az ittlétünk okát és érdekes dolgokat oszt meg velünk.
Miközben hallgatom a férfit kedvemre valót keresek az asztalon. Jól esne pár falat és egy kis ital is. Érdekes, hogy bármit kérhetünk és azt teljesítik is ha tudják. Jelenleg viszont a terített asztal kielégíti kívánságaim bőven. Nem is tudom mikor láttam ilyen mennyiséget amiből szabad volt a fogyasztás. Artrium befejezi és tapsolás után a többi csuhás el is megy, szinte száguldanak. Éhségnek pedig kérdése is van. Említette is már a tesóját. Ikertesó? Furcsa lehet ha van egy ikertesód. Rosszabb mint ha tükörbe néznél mert még beszél is. Előre dőlök karfán /ha van/ támaszkodva és közelebb húzok egy tálcát és csipegetek róla az egyik húsból. Közben érdeklődve figyelem, hogy milyen választ fog kapni Éhség a kérdésére.

Miután egy aprócska tompa fájdalmat éreztem a seggemben, megjelent néhány csuklyás fószer, akik egyből császárként kezeltek minket. Trónokat hoztak meg mindent. Nagyon kemény. Lenyomnak, illetve a vezetőjük lenyom egy hosszú, és meglehetősen uncsi szöveget, minek a lényege, hogy mi vagyunk a királyok, ők meg nem. Pont. Halál és Slade most nincs itt, de majd velük is összefutunk, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy rohadt éhes vagyok, és a tagok hoztak is egy csomó kaját. Miután leülök a székemre, szúrósan odavágom Pestisnek:
-Kinek kell a kispad csajszi? Trónunk van!
Majd elvigyorodok, és kezembe veszek valami combszerű dolgot és beleharapok. Jóideje nem ettem már, és ez meg is látszik a fogyasztási módszeremen. Dehát nem lehet mindenki egy úriember, én meg éhes vagyok...

A kérdéseimre rögtön megkaptam a választ.
- Értem. Egyenlőre még nem szeretném idehozatni, de ha eljön a megfelelő idő akkor személyesen szeretnék elmenni érte és elmagyarázni neki a dolgokat. – Mondtam a mutánsnak. Végignéztem a szépen megterített asztalon választottam nlhány finom fogást, majd kulturált ember módjára elkezdtem enni. Ránéztem háborúra és hát láttam rajta, hogy ő nem épp egy úriember. Olyan mint valami vadmber. Igazat megvallva úgy is néz ki, de el kell viselnem mert ő lesz az egyik társam.