Re: Dél-amerikai esőerdők

by **Godlaw / Tao** Hétf. 02 Ápr. 2012, 21:19

Az őserdőbeli törzs vizsgálása érdekes eredményekkel kecsegtet, az istenként való tisztelet közvetlen, anyagiasult formája újdonság még számomra, bár természetesen a gazdagság és hírnév dicsőítése hasonló, de ez mégis valami tisztább annál.
Egy teljesen átlagos napon különös érzés fog el, az álmosság jeleit vélem felfedezni magamon, de olyan hamar érkezik, hogy nem igazán tudok elgondolkodni rajta, mi okozhatja, csak abban vagyok biztos, hogy nem természetes ez az érzés számomra.
A következő percben egy réten ébredek, és a környezetet pásztázom, hogy kiderítsem, mi történt. Valamiféle mágikus álomba zuhantam, ez egészen bizonyos, ez a hely pedig... Lángoló pusztulás, ameddig a szem ellát? Azt hiszem, a pokolban vagyok. De hogyan?
Amikor megjelenik a démon, hamar megértem, miről beszél, jól emlékszem mindarra, ami a saját világomban, a saját időmben történt, és tudom, milyen kapcsolatban állnak a tojások Lokival, egyáltalán az asgardiakkal.
-Nem, azt nem lehet - utasítom vissza a démont hezitálás nélkül. - Én azt tettem, ami a helyes, nem a gyilkolásra teremtett engem az Úr, én nem ölhettem meg őket. Bizonyosan tévedsz, ha azt gondolod, ezek a lények elhozzák a démonok uralmát. El fognak bukni, ahogy minden démoni teremtmény, mert a Sátán útja a sötétségbe vezet. Ez az Úr szava! Jobban teszed, ha rám hallgatsz, és megszabadulsz azoktól a tojásoktól, mert csak rád hozzák majd a vészt, nem az ellenségeidre. Mindenki, aki Loki vérét próbálta irányítani, elbukott, és szörnyű halált halt. Maga Loki is, mikor saját gyermekét akarta bábként mozgatni, saját sírját ásta meg. Ne gondold, hogy te képes leszel megbirkózni ezzel a feladattal, különben bolond vagy.

by **Thorhalla** Kedd 03 Ápr. 2012, 09:05

Résztvevő: William Tao

A démon felkacagott William reakcióin, ahogyan hevesen próbált tiltakozni és ellentmondani neki. A szavak semmilyen hatással nem voltak rá, majd Tao lelki szemei előtt a kéköves kiégett földön hat darab tojás jelent meg, mind ki volt már kelve, nem csak azaz egy, amelyiket az angyal korábban is látott. A tojások pedig határozottan tényleg azok voltak, amelyek azok voltak. újabb képek, Tao látja magát kisétálni a barlangból, majd odabent…

” Amint Tao kiér az egyik sarokban a földkupac megmozdul és ahogy a mozgástól lepereg a pikkelyes testről a föld és pór úgy bukkannak fel a hófehér pikkelyek. Nem úgy fest mint aki aludt, hanem mint aki lapult egész eddig és figyelt. Hogy miért nem mozdult azt nem tudni, de most könnyedén rázza le magáról a koszt, s tekintete a tojásokra téved.”

Tao újra magát látja, ahogyan már elátvolodott a barlangtól és már nem látott rá. Tényleg így történt, ezek a saját emlékei, csak éppen más nézőpontból.

”Már tudja, hogy elbuktak… ismét és megismétlődhet minden megint.. itt is... Egy néma sóhaj után amint Tao eltávolodik onnét ahol a barlang bejárata volt Ragnar belopakodik oda, s leül saját magával szemben.
- Eljön egy nap, mikor gyűlölni fogsz, eljön a nap, mikor utad kegyetlen szakaszba ér… Szíved fájdalma, s haragja vezérli majd utad… S a hatalom, mely téged illet szinte már elkezd felemészteni. – mondja csendesen miközben előhúzza a kardját és a tekercset, majd a kezében mindkettő felfénylik, s hozzá érinti az újszülötthöz, kinek testén fekete tetoválások futnak végig.
- Mert elbuktunk a jövő a te kezedben… - ezzel Ragnar rámarkol Shyrok tekercsére, s teste felfénylik, majd eltűnik maga mögött hagyva a már fekete mintázattal rendelkező kölyköt.”

És ekkor volt, hogy a rossz érzés fogta el, most már az okát is tudta. Pillanatokkal később a kis sárkánynak ideje sincs feleszmélni, mert egy újabb villanás, ezúttal a démon Dormammu jelent meg és keltette ki a tojásokat, mindegyiket, majd a démonokkal tűnt el onnan. Tao érezheti, hogy a tojásokat neki szántak, neki készültek, és nem másnak.
- Érdekes és merész szavak egy Loki vértől. Te is az vagy, remélem tudod… és így már meg is van a magyarázat, hogy a saját idődben az urad miért bukott el és most is miért fog.

by **Godlaw / Tao** Szer. 04 Ápr. 2012, 14:38

Az emlékeket végignézve világossá válik, mi történt itt, hogy hogyan jutott Dormammu a tojások birtokába, és miért ébredtem a tojások mellett. Történjék bármi is, hiszem, hogy jól cselekedtem.
-Jól mondod, én is Loki vére vagyok, sokad ágon, de bennem is megvan az, ami őt azzá a szörnyeteggé tette. De én küzdök ellene, és sikerül megállítanom. Feláldoztam magam más életéért, ezért lettem angyal, és meghoztam azt a döntést, amire te nem vagy képes. Felülkerekedtem a hatalom érzésén, és nem hagytam a kísértésnek, hogy végezzek a tojásokkal. Én nem próbáltam meg Loki többi leszármazottját uralni, mert akkor én is elbuktam volna. Hiszem, hogy nem tudtam volna elpusztítani a tojásokat, nem úgy, hogy azzal az Úr akaratát szolgáljam. Az Úr legnagyobb ellenségeit sosem kiirtandóként kezelte, ezért kapott a te urad is birodalmat, a sötétség birodalmát. Végezhetett volna vele, de nem tette, mert azzal saját magát tagadta volna meg.
Nagyot sóhajtok, ahogy a tojásokat nézem, a kikelt tojásokat, amik hatalmas erejű pusztító lényeket hordoztak magukban.
-Ha meg kell halni, én tiszta lelkiismerettel állok majd a Mennyország kapujában. Tisztességgel térek vissza.

by **Thorhalla** Szer. 04 Ápr. 2012, 15:09

Résztvevő: William Tao

A démon roppant mód elégedetten kacagott William szavain, majd intett egyet, mire a fiú bőrének színe emberivé változott, újra érezte a szíve dobbanását, ahogyan a vér lüktetni kezd az ereiben és azt, hogy újra levegőt kell vennie, a gyomra megkordult és fájdalom hasított a gyomrába, ahogyan az éhségtől kell. Az angyal újra élt néhány pillanatig. A démon a másik irányba intett, visszavonva az előzőt és az érzések eltűntek, ismét csak egy halott test volt William, semmi több.
- Mert elégedett, azért engedi, hogy játsszam veled, igaz? Mert nem törődik veled, azért… senkivel önös kicsinyes játékán felül. És nem tudom milyen uramról beszélsz. Soha, de soha sem szolgáltam mást! Én vagyok a pokol ura… magukra hagytad őket… nem ölöd meg őket, de a halálukat okozod… fel sem merült a fejedben, hogy olyanokra bízd őket, akik megmenthetnék és jól nevelhetnék fel őket? helyette halálba küldöd őket milliárdokkal, ez ám az angyali felfogás. Nemhiába romlott a fajtátok, jobban, mint az emberek… Nem nem öllek meg. Soha sem mennél vissza a Mennybe már nem várnak ott rád, csak a Pokol van. A hét fő bűn, miből hármat máris megszegtél. A fösvénység mond valamit? A betegesen ragaszkodsz ahhoz, ami vagy… és, hogy megtartsd milliárdokat áldozol fel. Kevélység… hogy továbbra is büszke vagy arra, ami vagy, és nem adod fel… és a hetedik bűn „A vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erőfeszítéstől”. Ismerős William Tao? Nem, ő már nem bocsát meg neked, kiadta utadat… Majd az emberiség ítélkezik feletted és ők emlékezni fognak rád, lásd! Ha megbánást tanúsítottál volna, még megmenthettelek volna…
Tao New Yorkot látta meg ekkor a Szabadság-szobrot. Hatalmas robbanás rázta meg és a darabjaira hullott, a darabokból pedig egy sokkal nagyobb, egy hatalmas közel száz méter magas szobor emelkedett ki az egykori szobor helyén, William arcával. (Jó tudom a kép nem az, elnézést érte)
Dél-amerikai esőerdők - Page 5 Angelsanddemons

Dél-amerikai esőerdők - Page 5 Angelsanddemons

A szobor talapzatán hatalmas izzó betűkkel…
”William Tao, az angyal, aki a Kevélység, a fösvénység és A vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erőfeszítéstől bűneibe esett. Nem mondott le angyalságáról, nem oldozván fel hat lelket, kiknek sorsra a mindenség elpusztítása. Ennek hála feláldozva milliárdokat a sátán oltárán és elhozván az ő korát…
William Tao, Jet Li Tao, Johanne Tao Jones, Jonathan és Stephanie Miller unokája…”
Ezzel a démon még egyszer kacagott, majd semmivé foszlott és Tao újra a faluban volt, az emberek pedig rettegéssel néztek rá és a korábbi barátságosság helyett menekültek előle…

by **Godlaw / Tao** Szer. 04 Ápr. 2012, 15:34

Arcom megkeményedik, ahogy az emberi test gyengeségét megérzem, de hamar el is múlik, A démon szavait hallgatva arcom elkomorodik.
-Nem! Én azt tettem, amire hivatott vagyok! Amire Ő kért! Amit parancsolt! Nem büntethet azért, amire Ő kért! NEM! - Kiáltok rá a démonra már-már kikelve magamból. - Nem azért hagytam őket, mert magamat mentettem. Érte tettem! ÉRTE! Az Úr képét mocskoltam volna be egy ilyen gyilkossággal! Minden élet megérdemli, hogy leéljék! Én nem ítélkeztem, hogy ne íteltessek, azt tettem, amit Ő parancsolt. Megvolt az esélyük a jó és a rossz útra is, mint az Úr minden teremtményének!
Ahogy látom kiemelkedni a szobrot, már végképp elvesztem a fejem.
-NEM! - Kiáltom, és térdre esve nézem az építményt, ami bűneimet és méltatlanságomat hirdeti. Mikor újra felemelem a fejem, már a faluban vagyok, ott térdelek a földön, és körülöttem mindenki úgy néz rám, mintha én magam lennék a Sátán. Értetlenül és kissé rémülten - igen, rémületet érzek, lehetséges ez? - kelek fel. Nincs itt keresnivalóm. Nincs már sehol! Sietősen veszem magamhoz holmimat, és távozok a faluból az erdőbe. Aztán ki tudja, merre...

by **Tyler** Hétf. 09 Ápr. 2012, 15:04

//Bocs, hogy belekotnyeleskedek, de ide még írnom kell, mivel Halla figyelmeztetett rá Razz

//

Dermedten áll, végignézi testvére halálát....amit ő maga okozott, azzal, hogy hallgatott rá. Miért? Mindig ő volt a megfontoltabb és mot nem csak az életét vesztette el, de vele a magot is.
Ő is hibás, előre indul, hogy felvegye a testet, de szinte semmi nem maradt belőle...megtorpan....fájdalmas vonyítást hallat, majd szinte tántorogva megindul....vissza a világába....aminek elvette a jövőjét....

-Mit tettem? Mit....-
Ahogy kinyitja a szemeit, csak homályos foltokat lát, majd Bárdot pillantja meg, a virágot, a burjánzó természetet. Hirtelen összerándul, fájdalmasan felkiált, el löki magától Bárdot....térdre zuhan, fejére tapasztja a kezét, zihálva törnek rá a halálának emlékei. Ahogy lassan megnyugszik, felpillant Bárdra, zavarodottan. A mellkasára teszi a kezét, érzi ahogy hevesen dobog a szíve.
-A mag bennem van....miért?...azt hittem ez nem lehetséges....én csak kétségbeestem, véget akartam vetni ennek.....a többiek hol vannak?...mi történt....mi történik velem....-
Beszéd közben fel áll és közelebb lép a férfihoz, arcán kétségbeesés, félelem és bűntudat látszik. Ahogy rá pillant a kezeire, hátrahőköl, az egész teste megváltozott. Ahogy kinyújtja a kezét, hogy jobban megszemlélje magát, újabb virágok, növények pattannak ki körülötte és Bard sérülései is begyógyulnak.
-Mi lettem?-
Hangja döbbent és az egyetlen személyre pillant magyarázatot várva.

by **Morsus** Hétf. 09 Ápr. 2012, 15:26

Bárd némán figyeli a férfit. Az nem tudhatja, de Bárdnak sincsenek válaszai. Csak a halálára emlékszik majd arra, hogy ismét az élők közé került. Ám hamar rájött, hogy az életét tőle kapta látva az erőit és azt se volt nehéz kitalálni, hogy ezzel Jégangyal két világot fosztott meg a reménytől. Az arcán megvetés és gyűlölet volt, ahogy valamikori X-men társára nézett. Utolsó kérdésére a keze ökölbe szorult és villámokat kezdett el szórni.
- Áruló.
Mondta megvetően majd egy hatalmas ütést adott a mutáns férfinak, aki ettől ismét eszméletét vesztette. A vállára kapta az angyalt és megindult az erdőben pár lépés után vette észre az egyik sérült robot hátast, amit a lovasok használhattak. Felszállva rá bekapcsolta és teleportált vele.

Angyal következő emlékez az, hogy New York egyik sikátorában fekszik.
/A karakter a tiéd. Rakd be az njk-id közé. Ott kezdesz vele ahol csak szeretnéd. Jégangyal új külsejét láthattad. Képességei:
Van két szárnya, amik megegyeznek a régiekkel, bár mostantól tovább bírja a repülést és gyorsabban is tud szállni. Fizikai ereje az emberi maximumon van. Szinte képtelen kifáradni, hetekig futhat és meg se érzi. A fő képessége a passzív regenerációs tér. Nem csak magát, de mindent maga körül gyógyít folyamatosan. Minél tovább és közelebb van valami körülötte annál gyorsabban gyógyul. A pár perce elhunytakat akár fel is támaszthatja. A képesség uralhatatlan és állandó. Ez persze hat rá is, "Angyal" jelenleg halhatatlan. Még ha lassan is, de a halálból is felgyógyul. regenerációs ereje megelőzi Rozsomákét és Szehmetét. A gond az, hogy valaki mellette áll akkor ugyanekkora regenerációt kap tőle. A növények a közelében burjánzani kezdenek. Nem utolsó sorban "Angyal" látja látja az életerejét az embereknek, feltudja mérni ki haldoklik és ki nem. Számára a halhatatlan asgardiak szinte napfényt árasztanak és az élőholtak olyanok, mint egy ében lukak a valóságtérképén./

by Ajánlott tartalom