Dél-amerikai esőerdők

A vörös csávó meg a maci ismerősöknek tűnnek, és gyorsan neki látnak kikérdezni a népeket, velem kezdve. A rámmutató plüss kézre nézek, majd a fickóra, aki kicsit ijesztőbb mint a szőrős kis medve.
Felkészülök a legrosszabbra, a nevem már váltott ki heveny érzelmi reakciókat az emberekből, szóval harci állásba helyezkedve, mindenkire figyelve bököm ki magamból a nevemet, lehetőleg háttal a falnak, ne tudjanak hátba támadni ha esetleg rájönne az itt találhatóakra.
-A nevem Háború. Apokalipszis hű lovasa és avatárja, akaratának véghez vivője, és haragjának ökle vagyok. Testvéreimmel indultunk útnak, hogy egy volt árulót levadásszunk. Bárdnak hívják és valaha uramat szolgálta. A Mutáns Isten nevében PARANCSOLOM, hogy ha tudjátok ki ez a mocskos vipera fajzat, azonnal áruljátok el hollétét, és szövetségeseinek nevét. Ha segítetek Uram hálája nem marad el, s gondol majd rátok ha a Föld az ő uralma alatt lesz. Az ellenállásnak haszna nincs!
Szavaimat egy csúnya nézéssel nyomatékosítom, és ismét megvetem a lábam a padlón. Most így visszagondolva, nem is tudom honnan jöttek számra ezek a szavak, de menőn hangzanak, szóval nem igazán érdekel.

Egyes csapat: Hellstorm, Teddy, Jeff, Égbolt, Kolosszia, Jégangyal, Elizabeth
Hellstorm jeff szavai után felvonja a szemöldökét.
- Ja... az más.
Mondja teljes nyugalommal a vállára véve teddyt egy hatalmas bal horgot ad a lovasnak. Minden gépies része ellenére a férfi megérzi az ütést. Háború métereket repül hátra mielőtt a földre zuhanna egyensúlyát vesztve. Az ütés nem volt ennyire erős, de váratlanul érte őt. Hellstorm békésen kezeit ropogtatva indul meg a kiborg felé.
- Lássuk miből van Apokalipszis e világi kutyája.

Kettes csapat: Behemót, Farkas, Serena, Szehmet, April, kínai kisfiú
A harc megáll. Mindenki megtorpan és csak Szehmet öleli meg a kis kínai fiút, akihez képes Szfinxbéli múltja miatt pár szót mondani. "Nyugalom" ezt érti meg a fiú és lassan ő is teljesen oroszlánná válik. Sírva bújik a macskanőhöz. Behemót ekkor érdekes leírást kap: megtudja, hogy ez nem az ő világé, hanem egy másik, az X-men az életmagját (már azt is megtudja mi az) keresi és pontosan tudja hol vannak a társai és ennek a világnak a lovasai.

Hármas csapat: Blood Man, Ryan, Hood, Doria, Skymax, Küklopsz
Doria Blood Man felé ront.
- Ne!
Üvölti Hood, de késő és Doria végez a lovassal. A következő pillanatban egy villám találja el a lány, aki Hood lábaihoz zuhan. A reneszánszbeli Bárd vértjében sétál feléjük némán.
- Bárd...
Mondja Hood, de a bőre lassan fakulni kezd.

Négyes csapat: Mister Sinister, Constantine, Bárd (AoA), Holocaust, Thorhalla, Mister Smiley, Sakura
Bárd teljes erejéből kezdi bombázni Holocaustot a villámokkal és annak ágyúja ellen sugarat lő, de a kettő csak egy növekedő energia buborékot kreál közöttük.
Sakurát megpróbálja a robot elkapni, de az füsté válik így nem képes eldobni és Thorhalla telibe találja a pöröllyel, mivel a gép nem hárít még. A pöröly eltalálja, de a robbanásból szikrák eltalálják Bárdék generálta energiát és egy vakító fényű robbanás rázza meg a termet.
A füst és robajból először Constaine ébred fel, majd a Smiley, Sakura veszi vissza emberi formáját (a harapás be is gyógyult a kezén ettől) és Thorhalla utoljára. Az ébredések között pillanatok vannak.
- Apám azt mondta benned van valami...
Mondja Holocaust a félig eszméletlen Bárdot fejét tartva a kezében. A térdelő férfi aléltan néz körbe és nyújtja a kezét Thorhalla felé.
- De én nem vagyok az apám.
Ezzel mielőtt bárki magához térne elégé, hogy tegyen ellene a mutáns-isten fia keze megfordítja a fejet.
- Zoey...
Súgja a férfi mielőtt a nyaka roppanva törik el.
- Esélyt kaptok, már tudom, hogy ez egy másik realitás és én akarom magamnak, legyetek ti a lovasaim és uralkodhatok a bolygón szolgálva engem, vagy meghalhatok, az utamba állva.
Sakura és Smiley ekkor érdekes leírást kap: megtudja, hogy ez nem az ő világé, hanem egy másik, az X-men az életmagját (már azt is megtudja mi az) keresi és pontosan tudja hol vannak a társai és ennek a világnak a lovasai.

Telepatikus sík: A két X-men és Constatine
Bárd szomorúan megrázza a fejét.
- A mag egyszer használható. ha itt vagyunk a ti világotokban... akkor... a miénkben nincs életmagja. Egy másik realitásig kellett jönnünk egyért. ha itt is csak egy van... akkor ez az egy esélyünk van és nektek is.
Mondja Bárd.
- Várj - szólal meg Hood. - A halál magja hajtja apokalipszist, ezt már látom a fejedben, de a lovasokban is benne van, hogy ha ő meghal valaki kövesse az útját biztosan. Akkor ezt csinálta Sinister "bekapcsolta" a magot így nálunk most két apokalipsz...
A világ homályosodni kezd.
- A vérem gyengül, a telepatikus erőt kezdem elveszíteni, újra lopnom kell, hogy összerakja...
A szavai félbe szakadnak és a mentális sík eltűnik.
/Hellstorm ezek után üti meg Jeffet, Holocaust és bárd lövése ekkor robban fel, ekkor jelenik meg Bárd/

Államon érzem a csávó öklét, kicsit bele is sajog mindenem. A földre kerültem, jónéhány méterrel arrébb az eredeti helyzetemhez képest. Ahogy ott ülök a földön, egy egyszerű kérdés ugrik elő a számból:
-Anyád jól van?
Ekkor felpattanok, és odamegyek a fickóhoz. Igaz a menés jelenleg egy erőteljes rohanással, és becsúszással helyettesítem, a hozzálépést pedig a lábai elkaszálásával. Remélhetőleg a földre kerül ennek hála. Ha nem, mert felugrott, akkor robotikus karommal belekapaszkodok a férfi büszkeségébe, és azt megragadva csúszok tovább alatta. Akárhogyis, igyekszem a földre tenni, majd fölé kerülni és ütni a fejét, bele a padlóba, vagy mi a retek van ott lennt, ebben az aranyos folyosóban. E cselekvésem közben nem feledkezem meg a hangos kiabálásról ami körülbelül így hangzik:
-OAHAHHAAHHAHAHHHHHAHHAHHAHAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHHH
Vadságában pedig egy királytigriséhoz hasonlatos. Miután püfölöm egy ideig, az előbbi csatakiáltásomat megismételve felemelem és igyekszem falhoz vágni.
Ha a tervem valahol kudarcot vall, akkor csak ütöm ahol érem, öv alatt, öv felett, jobb kislábujját, egyszóval mindenhol. Elvégre megütött.

Legalább a kisfiú megnyugodott, még ha nem is volt a helyzetünk olyan jó. Bárdot csak egyféle képen lehetett visszaváltoztatni, de ahhoz az kellett, ami a másik X-mennek is. Ezek szerint a két jó oldal lenne egymás ellen? És akkor még ott van a harmadik fél is, a negyedikről nem is beszélve. A kisfiú legalább megnyugodott és Szehmet vigyáz rá, de még mindig nem vagyunk előrébb, nem tudjuk, hogy hol vagyunk és a többieket is meg kellene találni mielőtt túlságosan is késő lenne. April szavaira kissé összerezzentem és bólintottam, rá és a másik macskaszerű alakra néztem. Vajon ki fog minket előbb megtámadni?
- Tudom, hogy mind ellenfelei vagyunk egymásnak, de nem szeretnék harcot – mondtam. – Dolgozzunk együtt, közösen és keressük meg a többieket, rendben? Mi nem fogunk harcot kezdeményezni, ha ti sem. Szehmet, tudtok jönni a fiúval?
Szívem szerint itt hagytam volna őket, hogy meg tudja teljesen vigasztalni és nyugtatni, de nem tudtam, hogy mennyire lehet veszélyes ez a hely és mi lehet itt, így nem kockáztathattam azzal, hogy itt maradnak.
- Keressünk kijáratot – javasoltam.
Így a többiekkel, vagy nélkülük, de nekiláttam annak, hogy kijáratot keressek erről a helyről, óvatosan, nehogy véletlen valami csapdába, vagy hasonlóba fussak bele.



Adia-nak van veszélyérzéke még mindig.

Ugyanazon tárgy kellett nekik is, mint nekünk. De legalább már tudtuk, hogy az ő Bárdjuk egy második Apokalipszis lett, s ez nem volt így jó, akkor kettő volt ebben a világban s még Holocaust is. Hogy megmentsük a saját világunkat ahhoz az ő Bárdjukat kellene feláldoznunk, s nekik pedig őt, hogy mi a saját világunkat, az emberiséget s a mutánsokat menthessük meg. Átkozott helyzet volt. A világ megszűnt, az a másik s a pöröly pedig telibe találta a gépezetet, de Bárd villámai miatt robbanás történt, fény s por lepett be mindent. Pillanatokkal később kissé kábán tértem magamhoz a földön, kinyúltam a kezeimmel a kardom s a pöröly is megvolt – Z mondta, hogy visszaszállt a tulajdonoshoz -. Felnéztem s Holocaust hangját hallottam meg, arra néztem s Bárd feje volt a keze között.
- NE! – nyögtem fel.
Könnyes szemmel néztem Bárd felé, mikor kinyúlt felém, ne. Nem voltam olyan állapotban még, hogy be tudjak avatkozni. Hallottam a roppanást s sírva sikoltottam fel.
- NEEEEEEEEEM!
Dühtől izzó szemekkel néztem Holocaustra, nem volt isten, csak egy szánalmas alak, ki a hatalmát fitogtatta. Tán máris elfeledte, hogy Magneto majdnem megölte őt? Hogy miatt kényszerült ezen testbe s csak ez tartotta életben? Bárd halott… s most vagy Hellstorm, vagy én leszek az X-men vezetője. A pörölyre pillantottam, bármit megadnék azért, hogy meglegyen ugyanaz a képessége, mint a Mjölnir-nek, mi képes életet visszaadni nem sokkal a halál után. A levegőbe emelem s a hely ellenére koncentrálni kezdtem a viharokra s a villámokra.
< - Hozd őt vissza! – suttogtam sírva. – Nem érdemelt halált… hozd őt vissza! >
Ha már éreztem őket villámokat irányítottam Bárdba, hogy belecsapjanak s reméltem, hogy visszahozzák őt az életbe. Közben fél szemmel ellenfeleimet figyeltem, ha támadni akartak, akkor feléjük is villámokat küldtem s próbáltam kitérni a támadás elől. Ha készen voltam a sikertől függetlenül a sírás közben röviden gúnyosan s mégis keserűen nevettem fel, mint ahogyan nagyon, de nagyon régen nem tettem fel.
- Azt hiszed győztél? – kérdeztem keserűen. – Tévedsz, ezen a világon senki vagy! Tán még nem tudod, de ezen a világon két Apokalipszis létezik egy azon időben. S nem szolgál téged senki, inkább kerülök Helheim-be, mintsem szolgáljak egy hamis s hazug mutánst, ki istennek hiszi magát. Csak a páncélod tart életben, mi lesz, ha megsérül s az erőd elfogy? Az X-men soha, de soha sem fog az oldaladra állni Holocaust, s megfizetsz a bűneidért!
Mindezek után is, ha valaki támadni készült, akkor próbáltam kitérni előlük, de még nem támadtam senki irányába egyelőre.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

Teli vigyor nem tudott megragadni hála, hogy füstté váltam. Ezért már megérte. És kap egy csúnya mellkason veregetést aminek viszont mindenkire nézve másodlagos következményei is lesznek. Elvakít az erős fény és ki is üt egy rövid időre. Kótyagosan próbálok felülni legalább... És Ó remek vissza is változtam ettől. Nézek végig magamon, hogy esetleg valami még bónusz sérülést szereztem-e a robbanástól de csak a kezemen lévő seb begyógyulása változott. Támaszkodva próbálok felkelni lassan de elsőre nem sikerül mert rossz kézen próbáltam meg és visszaborulok kicsit. Talán, mégse olyan jó ötlet ez, hogy nem érzem a fájdalmat, rohadt kellemetlenné és nehézzé teszi a dolgokat minthogy annyi előnye lenne most.
Gondolataimból egy elképzelhetetlen és sokkoló látvány és hang zökkent ki. Thorhalla felé kapom a fejem és.. azt hiszem tátva marad a szám. Lehet nem ennek kéne most a legfontosabbnak lennie...de...Azt hittem ilyenre nem képes. Mármint. Jéz... Na jó az égieket azt hiszem most nem kéne szidni... De..de...
Na jó térj vissza a lényegre épp csak körül vagy véve olyanokkal akik közül valószínűleg mind megakarna ölni ha.. Jó ezt még lehet titkolni amíg az az idióta nem nyitja ki a száját és ugrasztja rám a jónépet meg most azzal a nagy behemóttal kéne törődni ahogy ők is teszik. Álljunk be mellé vagy megöl, ő fogja uralni a világot bla bla. Ez eddig egy aha persze lenne és úgy se fog sikerülni de utána érdekes dolog történik, mintha csak valaki a kezembe nyomott volna egy aktát félig meddig a helyzetről. Másik dimenzió, ezz már nem jó, valamiért rossz érzés tölt meg a másik dimenzió gondolata, pedig nem emlékszem rá, hogy volt már szerencsém ilyen remek lehetőségre. A másik pedig, az élet magja? Az volt az a valami akkor amit Mr. Sinister talált és jelentéktelen volt neki. Pár dolog viszont értelmet nyer. Például az a lehetetlen és rémisztő látvány és ez a teljesen random csapat is. Hát ez a nap se fogja jobban megszerettetni velem a robotokat. Eddig kettőből kettő nemleges választ kapott a világ gonosz uralkodója címért induló. Tőlem se fog mást kapni, hülye lennék.
- Felejtsd el! Nagy páncélos szerencsétleneket mint te nem szolgálok.
Pimasz hangnemben nyilvánulok meg, hamár úgy is ellenségemmé teszem egyszer legalább beszólok. Várjunk csak... mintha Urunkon is... nagy páncél lenne.. Naa mindegy ezt majd kihagyjuk a sztorimesélésből ha visszajutunk. Egyenlőre együttes nemlegességnek hála az ellenséggé váltunk szemében amiért meg akar mindenkit most itt ölni és szerintem bele fogom vésni a fejembe, hogy "ne szólj be olyannak aki letépi a segged és a kezedbe adja"... Mivel nagy páncélban van és az előbbi pár bemutatóra visszamerengve még közel se engedem az ta gondolatot, hogy vá nekirontok mert nagyobb bajom lenne mint egy törött kar. Mondjuk egy hiányzó. Szóval némán szurkolok, hogy aki épp ráront legyen jó ellenfele és vagy győzze le vagy miután kibelezte őt megunja és elmegy.

-Én kicsi oroszlánom..-Szehmet szeretettel simít végig a fiú buksiján. Bár nem szerette volna, hogy a gyermek képességváltakozása a szőrösnél állapodjon meg, szíve repes, amiért Szfinx legalább egy szót hátra hagyott benne. Szehmet ezt követően újra a társaságra néz. Egy baj letudva, így talán a többinek is vége szakad. Úgy tűnik számára, hogy Serena is hasonlóan gondolkozik, így kérdésére szinte nem is vár a válasszal.
-Megyünk. Már nincs baj- biccent. Nem ücsöröghetnek itt, a vadidegen helyen a világ végeztéig, bármerre is indulnak el, jobb lesz. Ahogy Serena megkezdi a kutatást, még egy pillantást vet a fezsült társaságra, majd felveti fejét, és lassan körbe fordul. A levegőt szimatolja, keresi a frissebb illatokat, és keresi azokat a halvány nyomokat, melyek idő előtt figyelmeztethetik őket az esetleges bajra, legyen az akár más élőlények közelsége, vagy valamilyen szagos természeti, technikai jelenség.
Újabb kérdés üti meg Szehmet fülét.
-A srác velem teleportálódott, mikor kihoztam az egyik összedőlő épületből. A legkevesebb, hogy vigyázunk rá.-Nem említi azt a kitüntetett figyelmet, amivel Sinister vizsgálgatta. AZ ittléte szempontjából felesleges, és csak újabb feszültség forrásává lépne elő.
-Akármi is volt eddig.. senkit nem hagyunk hátra.-pillant a csapat másik szőrpamacsára, végül, szándéka ellenére néhány pillanatnál mégis tovább felejti rajta a tekintetét. Ritka alkalom hogy másik lupinnal találkozzon, és bár nem Egyiptom szülötte, ha nagyon keresné a jegyeket, Básztet játékos-szerelmes ajándékát fedezné fel rajta. De csupán ajándékot, amit, ha nem bundával járna, minden bizonnyal elfedne a fickó választott, sötét útja.

Egyes csapat: Hellstorm, Teddy, Jeff, Égbolt, Jégangyal, Elizabeth
Hellstorm a padlóba üti az öklét ezzel a rohamot megtörve majd a felemelkedő köveken lévő Jeffet vágja mellkason. Az tervei szerint kezdi el orozni Hellstormot és a kettő titánokként üti a másikat. A szinte sebezhetetlen kiborg, aki sokkal erősebb, a sérthetetlen bőrű mutánsnál. Az ütéseik visszhangzanak a végtelenek tűnő folyosókon. A harc pillanatra szakad félbe, amikor a robbanó töltetek eltalálják a lovast, ekkor Teddy átka szerint egy hatalmas plüssmedveszerű lény jeleneik meg, ami homokzsákként zuhan rá a háborúra. A becsapódásától Hellstorm és a plüss métereket repülnek hátra. A kiborg szörnyű fájdalmat érez és nem csak bőre, de sok helyen szintetikus teste is felsebeződött karmazsin vére ugyanúgy kibuggyant, ahogy kékes szikrákat köpködő drótjai kilógnak, a nagy teremtmény alkotta gödör mélyén. A lökés hullám után csak Teddy, Jégangyal és Hellstorm maradnak eszméletüknél, ide érkezik Behemót figyelve a helyzetet.

Kettes csapat: Farkas, Serena, Szehmet, April, kínai kisfiú, Kolosszia
A csapat egyetértően megindul. Ahogy haladnak April fényét követve hirtelen a fal betörik és Farkast Kolosszia üti meg. A lány tudatán kívül viselkedik, szavakra nem reagál csak újra és újra üti azt, aki elég közel ér hozzá. mozgása darabos és nehéz. Elsődleges célja Farkas, majd Serena. Még rosszabb hír, hogy Behemót közben könnyedén letudott lépni.

Hármas csapat: Ryan, Hood, Doria, Skymax, Küklopsz
Hood bizonytalanul hátrál.
- Nem "csak" elektromosság. Inkább ÚRISTEN MINDEN, AMI ELEKTROMOSSÁG... a képessége. Ja és az a vért.. az a teste...
Doria tervezi a támadását amikor a férfi nemes egyszerűséggel minden felé elektromosságot kezd árasztani. A szűk terem megtelik elektromossággal és az lökve égeti Doriát és a többieket. A szörnyű kínok után eszméletüket vesztik. Mikor felébrednek a terem átalakult. Bárd mintha erejével parancsolna az épületnek és befolyásolná. Skymax, Ryan meghaltak. Küklopsz alig él. A lány ébred először, ellenállásának hála élte túl az egészet és most pillantja meg a halál magját. Az, a földből emelkedik ki és Bárd lassan nyúl érte.
- Nem kell az neked, de ez igen, ugye?
Kérdezi Sinister az élet magját tartva a kezében a terem ajtajából.
- Ajánlanék egy cserét.

Négyes csapat: Constantine, Holocaust, Thorhalla, Mister Smiley, Sakura
Consatntine megteremti a fegyvert és tüzel vele az első lövést Holocaust viszonozza és a két energia kioltja egymást, de a másodiknál Smiley megüti, amitől megzavarodik annyira, hogy ne tudjon időben ellentámadni. Holocaust sugara átrobbantja a falon és szörnyű kínokat érez. Ruhája kigyullad, de szerencsére még él. Thorhalla villáma ekkor csapódik Smileyba, de nem túl erősen, mivel a nő mást vesz észre... Sinister eltűnt és a mag is. Sőt mikor belegondol pont látta a férfit távozni. Ha követi a hármas csapat termében találja magát.
~ Holocaust fogja a vértjének, nyisd fel és máris elbukott. ~
Súgj valaki a gondolatot Sakurának, ami időben érkezik, mert a koponya arcú alak pont felé tart.

Pörögnek hirtelen az események, nem szövegel senki sem tovább, csak a támadásra koncentrálj és lendül bele. Robbanás, fal átszakítás és basszus. Teljesen úgy fest most én jövök. Ahogy a felém tartó páncélosra nézek már nem igazán érdekelnek azon dolgok, hogy másik világban vagyunk vagy hogy egyáltalán miért indultunk el, csak egy dolog foglalkoztat amit talán tökéletesen egy szó is le tud írni...Pánik. Ez az egy gondolat foglalkoztat egy pillanatig mikor megtöri ezt egy kis...suttogó hang. Ismeretlen emlékek, suttogó hangok...Azt hiszem megkattantam.
Hulla viszont egyáltalán nem akarok lenni és a felém közeledő viszont ezzel a céllal tart felém. Páncélja teljesen fedi a testét de az a gyengéje is. A feje! Ez remélem jó lesz, talán ha betöröm azt az üvegszerűséget amin sasol ki a koponyája. Ez működhet. Kezem kezdem átalakítani, formálni úgy, hogy egy dárdahegyre, pengére hasonlítson. Hegyes vég és lapos, keskeny forma ami szélesedik az alkarom felé. Féloldalasan, bal lábbal előre állok be és a kezemet magam mögé teszem takarásba, hogy ne láthassa mit csinálok. Bal kezem pedig felemelem ökölbe szorítva magam elé. Se erősebb se gyorsabb nem vagyok nála így hirtelen és meglepetés szerűen kell rátámadnom. Kétlem, hogy lesz második esély ha nem sikerül a közelébe jutnom, így egyből kell sikerülnie mert ha nem akkor azonnal füst alakot kell öltenem, hogy ne érhessen el, de ezt nem tudom még hányszor fogom tudni elsütni még, hogy ne kimerülten dőljek el tőle mint egy zsák krumpli.
Gondterheltség ül ki az arcomra, egyáltalán nem szívmelengető érzés ez előtt a fazon előtt állni... Ha rám lő akkor megpróbálom elkerülni azt, ha magamban nem akkor füstalakommal próbálom meg, hogy ne kapjon el a lövés, ha nem lő rám a sugarával akkor megvárom míg pár lépésnyire ér de annyit nem, hogy az ő kartávolságába ne legyek és akkor
~Menni fog ez!~
Amilyen gyorsan csak álló helyzetből tudok indulok meg és ekkorra már átalakult jobbommal, amint elég közel érek akkor becsúszok és próbálok a lábai között átcsúszni, ha kell akkor füst formába átmenni egy röpke időre, hogy átférjek alatta. Ha mögé sikerül így kerülnöm akkor felkelek a földről amilyen gyorsan csak tudok és a vértjének támaszkodom lábbal és bal kézzel megpróbálok megkapaszkodni valahol a vértjében és felhúzódzkodom a hátára, hogy egyáltalán elérjem a fejmagasságát és hogyha ez a manőverem is sikerül akkor jobb karom felemelem és teljes erőbedobással szúrok. Remélem át üti a burkot és ha igen akkor tovább tolom a kezem, hogy a fejét is felszúrjam. Ha nem jönne össze a szúrás elsőre megpróbálom még egyszer. A hátán próbálok viszont maradni, ha hátra nyúlna értem elhúzódni, hogy ne érjen el. Ha hátravetődne vagy mégis elérne akkor rögtön leugrom hátra, hogy ezzel kerüljem el a fogást. Ha ezt tudom tartani még egy ütés erejére akkor kap még egyet a fejére és utána viszont leszállok és megpróbálok eltávolodni tőle annyira, hogy jobb esélyekkel kerülhessem el a lövését akár.

Megtorpantam April és a másik szavaira. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, hogy mit is csinál egy másik olyan csapat, aminek a neve pedig az volt, mint a mienk.
- Már elnézést, nálatok az elvetemült őrültekből áll az X-men? – kérdeztem meglepve. – Nálunk az emberek és mutánsok segítése a feladatunk, és nem ölünk! Még James… Logan is visszafogja magát, ha velünk van. Mennyivel vagytok jobbak az ellenségeteknél, ha csak így ráfogod a fegyvert és fenyegeted? Szóval nem érdekel, hogy ki mit gondol a másikról, itt nem lesz harc! Nem fogtok ellenségesen fellépni vele szemben. Elvileg ő az ellenség és mégis békésebb és nyugodtabb, mint az állítólagos jófiúk.
Szehmettel értettem egyet, hogy nem hagyunk hátra, előbb vagy utóbb pedig valószínűleg kénytelenek leszünk összecsapni vele. A kisfiú kérdésére már válaszolt Szehmet, így már tényleg el is indulhattunk. Alig sikerült haladunk April lángjai mellett, amikor az egyik társnőnk megérkezett, Kolosszia és a fegyvermániás másikvilágbelinek esett neki.
- Kolosszia! – kiáltottam fel meglepetten. – Állj le!
Valami gond volt, furcsán mozgott, nem így kellett volna neki, valami történt…
~ Adia! Állítsd meg! ~ gondoltam.
- Ne támadj tűzzel April – mondtam. – Szehmet vidd hátrébb a kisfiút!
Ha Adia elindul én is hátrálni kezdek, nehogy a közelembe érjen Kolosszia.

Adia azonnal, ahogyan Serena kérte, hogy állítsa meg a társnőjüket azonnal igyekezett lefolyni az aktuális gazdatestről és az árnyakban meglapulva odaérni Kolossziáig, hogy majd ráfolyva átvehesse a mutánsnő felett az irányítást, hogy így semlegesítse őt. Arra figyel, hogy a nő mikor veszi észre és mikor támadna rá a képességével, mert akkor azonnal próbál eltűnni arról a helyről, a nő képessége igencsak veszélyes lenne ránézve.

Nem, nem lehet, hogy nem sikerül! A villámok nem csak Bárd testét érték el, hanem a gépezetet is, de most őt nem akartam bántani. Bárd azonban nem tért vissza az életbe, s ekkor megpillantottam valamit. Sinister eltűnt s magot is vitte magával. Mikor s merre? S ekkor ugrott be, hogy láttam is, csak épp más fele figyeltem. Nem törődtem a harcolókkal, nekünk a mag kellett s azzal talán Bárd is életre kelhet s nem csak Apokalipszis végét jelentheti. Ellöktem magam a földtől is követtem Sinistert, hogy merre ment. Hamarosan meg is találtam egy másik helységben s Doria-t láttam itt, Hood-ot, kivel beszéltünk, Bárdot, egy másikat, Sinistert s a földön további emberek, valószínűleg holtan. Ha szerencsém volt, még talán hallottam a kérdést is h mit akar Sinsiter ettől a Bárdtól, mit nem hagyhattam. Ezek még képesek s nem csak a mi világunkkal végeznek, hanem még ezt is eltörlik a kilenc világ lapjairól. Próbáltam a lehető leghalkabban megérkezni Sinister háta mögé, ha sikerült akkor a pöröllyel próbálom tarkón csapni, nem szeretném megölni, így igyekszem annyira megütni csak, hogy elveszítse az eszméletét. Ha nem sikerül, akkor védekezem s, ha Bárd támad, akkor a pöröllyel igyekszem a villámokat megzabolázni s azokat áttéríteni Sinsiter irányába, hogy azok üthessék őt ki.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

Egész kemény a csávó, de előbb utóbb csak leverem, bár nem látszik, hogy ártana neki amit csinálok. Mindegy, legalább edzésben maradok a püföléstől. Ekkor talál el egy tetves nagy medve szerű rákfene, amitől alaposan lesérülök, majd.
Ájultan fekszem.
Hosszan maradok csendben, és ájultan, közben pedig szép csendben, nem mozgok. Utána pedig gyorsan fekszem egy kicsit, ájulok egy darabig, aztán a fáradtságtól teljesen kimerülve elalélok. Aztán ellentétben eddigi cselekvéseimmel inkább jól a padlón maradok, és a változatosság kedvéért kussolok egy darabig. Mivel a szabályzat szerint nem elég mindezt pár sorban csinálni, egy darabig még fekvő szobrot mintázok.
HA persze magamhoz térek, akkor abbahagyom a fetrengést, és fájó fejjel körbe nézek, hogy mi a retek van, majd megvizsgálom a testem, és kiborg részeim épségét. DE ha nem, akkor meglepő módon csak fekszem tovább.