Re: Dél-amerikai esőerdők

by **April** Szer. 07 Márc. 2012, 20:15

-Békeidőkben biztos jól bejön ez a segélyszervezet image, de nálunk háború van, vagy végzel az ellenségeddel, vagy ő végez veled, mikor lehetőséget adsz rá - válaszolom Serenanak.
Szehmet jól elvan a sráccal, szóval véletlenül van itt, csak vele együtt teleportált ide, de nem ismeri, ez egyértelműen kiderült. Ahogy haladunk, már azt várnám, hogy rátalálunk a csapat többi tagjára, de ehelyett... Mondhatjuk, hogy ők találnak ránk.
Kolosszia támadására rögtön közelebb vonom a tűzet, ami eddig a fényt bocsátotta ki, de túl nagy a harc, túl közel vannak egymáshoz a felek, nem tudom használni a képességemet úgy, hogy Farkasnak ne ártsak. Serena is szól, gondolom emiatt, de úgyse tenném. Fegyvert rántanék, de ekkor Serenaról valami gusztustalan fekete dzsuva folyik le, és kerül rá Kolossziára. Adia? Hozzá beszélt Serena? Csak tartom a tüzet, hogy lássuk, mi történik, és próbálok nem közel kerülni sem Kolossziához, sem a dzsuvához. Közben szemmel tartom a lyukat a falon, amin keresztül Kolosszia áttört, és ha van rá lehetőségem, átnézek a lyukon, hogy lássam, van-e valaki még ott, ahonnan ő jött.

by **Sam** Szer. 07 Márc. 2012, 20:30

Égbolt

A támadásra felkészülten állva vártam a fejleményeket, készen arra, hogy ha szükséges megvédhessem magam és társam is. Erre azonban szerencsére nem volt szükség, hisz velem senki sem foglalkozott itt, miután az egyik egy rögtönzött szónoklattal szólítja fel a társaságot arra, hogy hajtsunk fejet barátságos tekintetemről az általános apró mosoly visszahúzódik, majd szánalommal tekintek a férfira… Hogy hiheti, hogy ennek a hegyi beszédnek bárki eleget is tesz… Majd valóban, a meghajlás helyett egy jól irányzott bal horgot kap. Ezután elszabadul a pokol, a két férfi egymásnak esik és ennek következtében egy rögtönzött csata közepébe keveredek, majd amikor egy hatalmas plüssmedve szerű valami jelenik meg a kép egyszerűen megszakad…
Nem telhetett el sok idő az eszméletvesztés óta, de a harc már nagyjából véget is ért, viszont ez engem jelenleg egy cseppet sem izgat, az annál inkább, hogy a társam időközben egyszerűen felszívódott mellőlem. Így ismét egyedül vagyok az ismeretlenek között, ami nem igazán tetszik… De jelenleg nem látok semmi nyomot sem, ami alapján elindulhatok ismerős arcokat kutatni, s amíg lehetőségem nem lesz erre itt kell megállnom a helyem, köztük. Így elindulok a barátságosabbnak tűnő egyének felé, azok felé, akik elintézték Háborút. Úgy megyek feléjük, hogy egyértelműen látszódjon, hogy az ő oldalukon állok, nem pedig ellenük vagyok és semmi esetre sem kívánok fizikai konfrontációba keveredni.

Kolosszia
-
//Jelenleg nincs az irányításom alatt.//

by **Morsus** Szer. 07 Márc. 2012, 22:27

Egyes csapat: Hellstorm, Teddy, Jeff, Égbolt, Jégangyal, Elizabeth, Behemót
Jégangyal és Égbolt Hellstormhoz lép, aki rázva a fejét kell fel.
- Megmaradok, de ahogy látom a macit kiütötte magát.
Mondja a férfi és közben Behemót odasétál Háborúhoz, ettől a kiborg elkezd felébredni.
- Hadd tippeljek. Ő a ti lovasotok. Most mi lesz?
Kérdezi a két lovastól miközben letörli a vért a szájáról. Az épület elkezd remegni és formázódni...

Kettes csapat: Farkas, Serena, Szehmet, April, kínai kisfiú, Kolosszia
Farkas azonnal válasz csapást ad majd megpróbálja kikerülni a nő támadásait. Nem nehéz mivel az lassabb nála, de az ütések, amiket ad nem igazán sebzik őt csak a saját öklét horzsolja a fém bőrön. Az előny, hogy feltartja ameddig aida a szimbióta a hátára mászik és mivel a bőrt nem képes sehol sem átszúrni így a száj és orr nyílásokon hatol be kikapcsolva a lány agyát egy perce. A megszállás végett ér és fémből készült nő emberi formában esik farkas öleibe. Az épület elkezd remegni és formázódni...

Hármas csapat: Hood, Doria, Küklopsz, Sinister, Thorhalla
Az istennő Sinister mögé érkezve megüti a pöröllyel és a férfi méterek repül Doria elé ejtve a magot. Bárd villámokat szór Thorhalla felé, aki a pöröllyel hárítja őket, de a hirtelen erő még így is a falnak csapja őt. Az épület elkezd remegni és formázódni...

Négyes csapat: Constantine, Holocaust, Mister Smiley, Sakura
Constatine felrepül, amikor Smiley már neki ugrik, hogy megüsse. A férfi sérült és lassabb, mint a gép pillanatjai vannak pajzsot emelni ellene. Sakura Holocaust mögé kerül és már karcolja a pancált az alék hátra nyúlva a nyakát fogja meg. Az épület elkezd remegni és formázódni...

Mindenki
Hirtelen a világ átalakul, A termek változnak és miden torul. A tető és plafon helyet cserélnek és mindenki zuhanni kezd. Becsapódva Thorhalla látja, hogy egy fal húzódik közé Bárd meg a lába előtt fekvő Sinister közé. Falak jelenek meg és tűnek el. Az egyik bezáródó ajtó még az eszméletlen Elizabethet is agyonnyomja. Lassan a mozgás befejeződik.

Új felállás

X-menek:
A torz teremben csendben van. A föld furcsán instabil, mintha még minden mozogna. Ahogy a forgástól és mozgástól magukhoz térők körbe néznek rájönnek, hogy egy terembe került minden X-men és a kínai kisfiú. A terem sötétjét lassan fénnyel tölti be A középen ülő Doria kezében az Élet Magjával.

Constantina és a Lovasok:
A becsapódások és ütődések után minden még élő lovas egy teremben ébred fel. Holocaust lassan emelkedik fel közöttük és a halvény fényt a falon lévő rések engedik be. Ennek hála látszik Constantine is, aki túlélte a becsapódást és most pontosan egy állvány mellett kel fel, amibe ha belekapaszkodik ébredéskor... megérinti a Halál magját. Már tudja pillanatokon belül mindenki az életét akarja, de akkor azt is észre veszi, hogy mindenki megállt amikor még valamit látnak mögötte:
Dél-amerikai esőerdők - Page 3 1058167-apocalypse3

Dél-amerikai esőerdők - Page 3 1058167-apocalypse3

- Időbe tellett mire észre vettem az ármányodat - mondja a lovasoknak, akik mögött Bárd is ébred fel. - Túl sok volt legyőzni Sinister mérgét, hogy lássam mit tettél - Sinister, megszokott nyugalommal ébredezik Háború mellett. - Kijátszottad elmém gyengeségét és elhitetted velem, hogy a Halálom küldetésen van, őt pedig kiiktattad. Agyhalottként találtuk meg a termedben. Okos. Már majdnem elismerendő. Bekapcsoltad Bárdban a végső megoldást, hogy a tudását rosszra használva eljöjjön a magvakért, amiket magadnak akartál, hogy végleg át vedd a helyem. Slade.
Mondja mély istenszerű hangján a visszhangzó teremben és hirtelen mindenki meglátja a vörös hajú mutánst.
Dél-amerikai esőerdők - Page 3 339078-7360-hamilton-slade

Dél-amerikai esőerdők - Page 3 339078-7360-hamilton-slade

Végig ott volt, de telepátiával elfedte magát. Hirtelen mindenki emlékszik rá, ahogy körülöttük sétált az egész harc közben.
- Gratulálok - szól közben fémes hangján Bárd. - Már nem kell Lovasnak lenni, hogy átverjenek. Meggyengültél. Már alkalmatlan vagy a küldetésre. Állj félre.
- Nem érdekel melyik világ ez, de már az enyém. Te nem vagy az apám! - üvölti Holocaust torz éles hangján. - Ez a világ az enyém és a lovasaimé!
A két óriás egyszerre szólal meg:
- Lovasok... szerezzétek meg a magot!
- Lovasok... szerezzétek meg a magot!
Constantine most néz szembe négy lovassal és négy Apokalipszis Szintű gonosszal, akik mind a magért indulnak!

by **Ammon Einarson** Csüt. 08 Márc. 2012, 03:10

Sikerül mögé kerülnöm és ott támadásba lendülni. Épp hogy karcoltam a páncélját mikor hátranyúlt és nyakamat ragadta meg. Görcsbe rándult a gyomrom és egy pillanatra le is írtam már magam, hogy ennyi volt ez letépi a fejem vagy szimplán megfojt mikor az egész terem elkezdett átrendeződni. Minden új helyre vándorolt és átalakult az egész és a jelenlévők is változtak. A hely teljesen átrendeződött ahogy ébredve nézek körbe.
Holocaust kel fel a földről, szerencsémre a hirtelen tereprendezés miatt kikerültem a kezei közül. Öröm az ürömben, hogy Háború megvan bár nem tudom, hogy ez mennyire pozitív is mert ahogy fest megagyalták rendesen. A halovány fény ami besüt rávilágít pont Constantine-ra aki mellett pedig közvetlen a halál magja. Lassan tápászkodok föl a földről miközben a kezem visszaalakul az eredeti formájára és most egyik kezemen se bíbelődök az ujjakkal még pluszban, nem pocsékolhatom az erőm ilyesfajta dolgokra jelenleg. Ahogy a mag felé és a mellette lévő felé nézek, mögöttük megjelenik teljes valójában urunk? Amit pedig mond, nem értem elsőre. Mikor Mr. Slade nevét mondja hirtelen beugrik, hogy végig itt volt és most is, most már látom is őt.
Kifújom magam ebben a "kényszer" pihenőben. Háború kicsit alrébb fekszik, mellette tápászkodik Mr. Sinister fel. Mögöttünk Bard van már talpon, körülbelül szemben pedig az az idegesítő fazon a maggal mellette. Mindezek tetejébe azt hiszem három jelölt is van urunkon kívül. Nem jó a felállás, két ellenséges lovas, két ellenséges.. nem is tudom, fél isten erejű állat és akkor még nem vettem a sorba se Mr. Slade-et se Mr. Sinister-t. Most is jöhetne valami isteni sugallat...
Jön is, bár nem súgva hanem erőteljes parancs formájában. Pillanatnyi fennakadást okoz viszont nekem ez az egész műsor itt hirtelen és egy erős "mégis hogyan?!" kérdés is felmerül bennem...
~Persze, menni fog ez, átcikázok Bard villámai között, megütközöm minden elmével aki le akar nyomni, azt a fazont is simán a földbe döngölöm és a két másik lovast meg szemmel verem miközben zokogva a falhoz fordulok mert egy ötéves kislánynak képzelem magam...~
Megvakarom a fejemet a gondolatmenetem közepette majd elzavarom a baljós gondolataim.
-Igenis!
Mondom ki határozottan, inkább már magamat lelkesítve vele, hogy meg is induljak hiába minden sötét és végítélet hangulatú elképzelésemnek. Csak most ne hagyjanak cserben a képességeim... Füsté válok és a cica felé(behemót) indulok meg. A másikkal nem tudok most mit kezdeni és ha odakocognék a maghoz akkor hamarabb lőne valaki agyon mint hogy kartávolságba érnék. Szerencsémre a szerveimben még mint két vírus megvan így nem kell tökölnöm vele. Amint odaérek hozzá egyszerűen a levegőbe engedem az izomsorvasztó vírusomat.
Nem tudja elkerülni, hogy ne lélegezze be és fertőződjön meg vele, remélem. Nem érzek nagy légmozgást így egyenlőre nem áll fent a veszélye annak, hogy Háború vagy bárki más belekerüljön a "felhőbe" ahol a vírust elkaphatná így csak ő lesz célpontja, remélem áldozata is.

by **Serena Davidson** Csüt. 08 Márc. 2012, 10:34

Nagyon nem úgy gondolkodtak, mint mi tettük. Ha háború lenne, mintha itt nem lett volna háború és nem fenyegette volna valami a létünket.
- Nálunk is volt háború – mondtam. – Amikor a mutánsokat üldözték és börtönbe zárták, kivégezték, mert nem regisztráltak sem vesztettünk semmit abból, akik voltunk és most is azok vagyunk. Vagy, amikor a világunk megsemmisült. Téved, minden helyzetben így gondolnám, ismerem magam…
Soha sem vélekednék máshogy, ebben megerősített a realitásutazó énem is, aki bármilyen helyen így gondolkodott. Úgy tűnt, hogy Adia pedig végre sikerrel járt és Kolosszia pedig magához tért szerencsére, ám ekkor a falak változni kezdtek, próbáltam megkapaszkodni, hogy ne kerüljek a földre. Felsikoltottam, amikor zuhanni kezdtünk, majd a fájdalmas földet érés. Adia ekkor mászott vissza rám és az esetleges zúzódásaimat kezdte gyógyítani. Sötét volt újra, majd végre némi fény látszott, a kék nő volt középen, most már észrevettem a vonásait jobban és a lábán a szárnyakat. Te jó ég! Nem lehetett nem felismerni, hogy a fiam testvéréről van szó, a király lánya! Thorhalla pedig most már egy az egyben itt állt, a látványától is megborzongtam, még mindig nem felejtem el, amit a Csatabolygón mondott egyszer. Elizabeth-et nem láttam, de Charles itt volt. Ha sikerült felkelnem, noha még mindig mozgott a föld, vagyis így éreztem, akkor futva megyek hozzá és ugrom a nyakába, hogy megöleljem.
- Úgy féltem, hogy valami bajod lesz – mondtam halkan, miközben még mindig nem engedtem el.

by **Ko-Rel** Csüt. 08 Márc. 2012, 11:05

A lány látta a megérkező társnőjét és neki köszönhetően Sinister, akit Doria is meg akart támadni a földre került, ahogyan még Bárd támadását is védte az asgardi. Az élet magva azonban pontosan az orra elé került, végre, amit kerestek. Így felkapta azt a szabad kezével, ám ekkor kezdtek zuhanni. A repülésével némileg próbálta az esést és a zuhanást korrigálni, hogy ne legyen olyan fájdalmas, majd a végén a földre ült a kezében a maggal. Már-már megbabonázva nézte, mintha csak egy gyermek lenne, egy új élet. Lényegében az volt, egy új élet. Ezzel a maggal visszahozhatja az apját, újra visszaadhatja neki az életét, visszacsinálhatja azt, amit vele tettek. Könnyes szemmel simított végig a mag szélén, de ez nem lesz annyira könnyű, tudta, hogy ebben a helységben mindenki másra akarná felhasználni a magot, másnak visszaadni az életét, vagy épp a halál magvát semlegesíteni, az X-men, a másik a saját Bárdjukat, az ő világa béliek Apokalipszist legyőzni vele. De arra volt más út is, az apjának viszont ez volt az egyetlen esélye. Felkapta a fejét, a többiek is itt voltak. Saját maga nem mozdult egyelőre, csak ült a földön tartva a magot, csak akkor szándékozott elmozdulni, ha valaki támadna felé, mert akkor azonnal védekezni fog a szigonnyal, és kitérni a támadások elől félrevetődéssel, vagy felrepüléssel a levegőbe. Nem fogja engedni, hogy a másik X-men kezébe kerüljön a mag, de még azt sem nagyon, hogy a sajátjai szerezzék meg.

by **Thorhalla** Csüt. 08 Márc. 2012, 11:19

Sikerült odaérnem az ellenfelem mögé s egyetlen csapással leteríteni a földre. Miként láttam a mag jó kezekbe került s végre nálunk volt. A másik Bárd támadott, mint szerettem volna védekezően emeltem magam elé a viharokat uraló pörölyt, mibe a villámok bele is csaptak. Néhány pillanatig aggódtam, hogy nem fog használni, de szerencsére megtette, noha így is a falnak csapódtam az erejétől. Ekkor remegett meg az, hol voltunk. Próbáltam ellenfeleim felé mozdulni, de már egy fal húzódott fel, dühösen kiáltottam fel, s zuhanni kezdtem. Mikor magamhoz tértem már láttam, hogy a mag továbbra is a hercegnőnél, s mindenki itt volt. A mieink közül Bárdot kivéve, ki már halott volt. Ők is a magot akarták s mi is, nem kívántam, hogy harc legyen a két fél között, noha nem tudtam, hogy ők mire képesek, de valószínűleg egyenlőtlen harc lenne. Miután feltápászkodtam a földről egyelőre intettem a társaimnak, hogy maradjanak nyugton.
- Bárdunk halott – feleltem keserűen. – Ezennel átveszem az X-men irányítását! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, mintha csak Einar tette volna parancsnoklás közben, végignéztem a megjelenteken.
A leányra néztem, ki a fiú nyakába ugrott, oly ismerős volt a hangja is. A szemeim elkerekedtek, hiszen ő az a leány volt, ki a mi világunkban is járt, a realitásutazó, csak idősebb volt nála. Stephanie emlékeiből megismertem, ha olyan mint az a gyermek, nem fog támadni. S még el kell dönteni, hogy ki kapja a magot.
- Egyelőre nem támad senki – mondtam ki hangosan az enyémeknek. – Tárgyalni fogunk s nem pedig esztelen vadak módjára vért ontani! Bár tudom a legtöbbeknek ez nyújt csak elégtételt! Túl sok vér folyt ma, legyen elég! – néztem társaimra. – Mindenkinek a mag kell, de nem kaphatja meg mindenki, csak egyszer használható… a lehető legértelmesebb módon kell felhasználnunk s annak kell megkapnia, ki legnemesebben használná.
Végignéztem mindenkin.
- A hercegnőt ismerve ő atyját mentené meg attól, hogy továbbra is Háború legyen, jómagam nem tudom… talán a Mindenek Atyját, Odint hoznám vissza, hogy népem újra éljen, vagy a mi Bárdunkat… s ti?
De még mindig ott volt a legnehezebb kérdés, mi minősül legnemesebb tettnek, úgy, hogy Apokalipiszt mással is legyőzhetnénk s nem csak ezzel.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység

by **Lance Harris** Csüt. 08 Márc. 2012, 16:41

Fájó tagokkal ébredek fel, kicsit kómásan nézek magam elé, mikor látom, hogy nem egészen vagyok ott ahol voltam. És a társaság is megváltozott. Kezdetnek például itt van egyből Sakura, illetve Istenünk is. Slade, és az a buzeráns Sinister meg Bárd. Plusz egy aranyszín csávó, csilivili páncélban aki éppen Istenünknek szól be, hogy nem is az ő fia. Meg melette még két csávó. Mi a rákfene folyik itt akkor?
Felállok, és igyekszem felmérni a szituációt, de ekkor egy parancsot hallok: Szerezzük meg a magot. Okés.
Terepfelmérésem közben feltűnt középen, Constantine, régi barátunk, kezében az említett maggal. Mivel Sakura jelenleg mással foglalkozik, nekem kell megoldanom mindent. Noha kissé levagyok amortizálva, próbálok mindent megtenni amit tudok, azaz odamegyek a csávóhoz, majd finoman állon csapom, had repüljön. Kezéből elötte persze kiveszem a Magot. VAGY ha valaki más, pl jobb állapotban lévő lovasok már odaértek, őket kezelem hasonlóan, kivéve persze ha velem vannak, de ez csak Sakura, szóval mindenképp kapnak egyet a pofájukba.
HA véletlenül sikerülne az amit csinálok, akkor szépen megfogom a magot, és elindulok maximális sebességemmel Apokalipszis felé, de erősen kétlem, hogy működne bármi is amit itt megpróbáltam. HA valaki olyan bolond, hogy megtámad, minden maradék erőmmel pofáncsapom, de tényleg. Nem tudom mennyi maradt a sérült karom erejével, de ha minden igaz akkor 15 tonnás ütéstől a legtöbb embernek leszakad a feje. Vagy akárminek. Nem érdekel az ellenség élete a legkevésbé sem. Akár védekezhet is, de egy ilyen erejű ütés legalább elrepíti őket jó messzire, szóval nem aggódok. HA esetleg olyan szinten lesérültem, akkor a másik karommal teszem ugyanezt. Minden akarat erőmmel, és fizikaival is a feladat végrehajtásán törekszem. Apokalipszis biztos jól megjutalmaz majd ha sikerül megszereznem neki ezt a mag cuccost.

by **Teddy** Pént. 09 Márc. 2012, 06:54

Egy epikus csatának leszek a szemtanúja, egészen közelről, és még részt is tudok venni benne, amikor a lovasra rá lövöm a medvét egy széles vigyorral megfűszerezve, és egy gonosz kacajt elengedve a repülésem közben, ami után jól esik csak úgy fetrengeni csendesen, hiszen hé! Végre volt valami nagyon érdekes is a mai napban, úgy értem... Ma láttam egy kupac kő embert, egy lovast meghalni, felkapott a szél és pörgetett, átestem egy olyan teleportáláson ami után átéltem életem első fizikális élményét, mármint úgy érzésileg, és nem volt kellemes, és most ez a verekedés, aminek már igencsak ideje volt! Mármint úgy értve hogy végre, még ha csak egy nagyon kicsit is, de ki élhettem magam, és remélem hogy a mocska belehalt, a fajtája nem érdemel kegyelmet, mint ahogy igazából senki más sem a világban... Mindenkinek meg kell halnia, főleg annak aki nem szeret, vagy csúnyán néz rám, kivéve ha én szeretem, mert akkor szerencséje van... Kit nem szeretek a lovasokon kívül?... Majd kiderül, előbb, vagy utóbb... Hellstorm szavaira egy gyors mozdulattal ülök fel, és szinte sértetten jegyzem meg, hogy:
- Úgy ismersz mint akinek ennyi elég ahhoz hogy kifeküdjön? - Majd eztán nem nagyon sokkal elkezd formálódni a terem, és valaki még agyon is nyomódik, aztán hirtelen... Máshol vagyok, vagy vagyunk, de úgy mindenki aki elvileg a mi oldalunkon van, és úgy a mi oldalunkon hogy közben mégsem mert az a tetves mag mindenkinek kell,de kérdem én: Minek? Elkezdenek itt szövegelni, Thorhalla átveszi a csapat irányítását és Bárd halott, hát nyugodjon békében, őt már nem én ölhetem meg... Óh ez szomorú, szinte sírhatnékom is támad tőle... Na jó nem igazán de azért ha bárki kérdi akkor igen! Szóval mint a csapattól tőlem is megkérdik hogy mit tennék a maggal, amire nekem nagyon egyszerű a válaszom.
- Semmit, az élet nem nekem való dolog ezt te is tudod, az hogy világot mentsetek a tiiiiiiiiiiii... - Ezen a ponton felkapom a kezeim, és ahogy nyújtom az i betűt szép fokozatosan eresztem le magam mellet őket. - ...iiii dolgotok, én csak az ölésben segédkezek, de csak mert ennyire nagyon szeretlek titeket! - Mondom aranyosan mosolyogva a halvány fényben, amiben úgy néz ki... Sőt valóban lehet is hogy mozog a szoba, és ez felettébb zavaró, de mit tehetnék? Jah és amit az előbb mondtam, van benne egy kevés pszihós beütés, és lehet meg kéne támadnom valakit... ÖLNI AKAROK!!!!! De akkor meg most itt mindenki nekem esne... CSESSZÉTEK MEG!
- Gyere ide behemót! - Parancsolom még a nem rég létrehozott nagytesónak, aztán pedig le ülök a földre és figyelek, hátha történik valami ténylegesen érdekes... Oké elég sok érdekes történt de ezt most tituláljuk eddig semminek.

by **Szehmet** Pént. 09 Márc. 2012, 20:41

Kitér a hirtelen küzdelem útjából, hogy vigyázzon a kölyökre. Enyhe sajnálatot érez, amiért önhibáján kívül elrángatta a vad, és csatazajtól hangos ismeretlenbe, de ha Kínában hagyja, sem járt volna a fiú jobban. Mindenesetre a legkevesebb amit tehet, hogy vigyáz rá. Nem hagyja elragadni a mancsai közül. Távolságot tart hát, amíg az újabb vész, Kolosszia támadása el nem ül.
-Nem csak a békeidőben kell tudni embernek maradni.. Ha feladjuk, akik vagyunk, küzdelmeink is értelmetlenné, céltalanná válnak.-jegyzi meg a másik világbeli X-nek. Szavai után ridegnek, kiüresedettnek látja.
-Segíteni vagyunk azoknak, akiknek szüksége van ránk, és ha alkalmasint a harcot kell is választanunk, soha de soha nem lehet az elsődleges eszköz a kezünkben. - fejezi be, mielőtt még elhatalmasodna rajta a látott érzés, hiszen állt már háborúban. Volt a másik, küzdelmes, gyors sikert ígérő oldalon, és állt már szemben baráttal is. Tudta, értette, milyen az, ha gyorsan, kíméletlenül ölni kell, ha lehet. Mégis... ha csak pár szóval, de új eszmét, jobb világba vezető gondolatot ültethet el, megteszi.
A falak remegni, alakulni kezdenek, és Szehmet már mit sem törődik a múlttal. Kissé megszorítja a srác kezét, majd a néma zuhanásban mellkasára vonja, hogy karjaival és testével óvja, majd megpróbálja ruganyos izmaival tompítani az esést, mikor a világ újra le nem csendesedik, kissé meg nem állapodik körülöttük, és újra talpra nem állhatnak.
Tekintetét ellenállhatatlanul vonzotta a sötétségből előtörő fényben álló alak, de miután Serena rohanni kezd hozzá, ő inkább körbe néz, hogy lássa, ki került még ebbe a különös terembe, majd néhány, a környezetét szemmel tartó lépést tett Serena felé, hogyha minden kötél szakad, segíthessen neki, vigyázhasson rá.

by **Tyler** Szomb. 10 Márc. 2012, 16:28

Jégangyal

Hellstromnak szerencsére semmi baja sincs és Teddynek sincs. A Lovas viszont még mindig él, ráadásul Behemót is ide keveredett valahogy, de nincs idő reagálni. A környezet változni kezd, egy fájdalmas puffanással egy új helyen találja magát. Megkönyebbülve pillantja meg a testvérét.
Doria kezében az élet magja hever Valkűr pedig közli, hogy Bard meghalt.
-Kezdjük ott, hogy egyáltalán mit is tud pontosan? Egy személy nem ruházható fel az erejével? Akkor talán többször is használhatnánk...Mint ahogy Apokalipszisben ott van a Halál magja...valaki az Élet magjának hatalmával, gyógyító erejével, talán mindkét világot megtudná menteni.-
Kicsit tanácstalan, hisz pontosan azt sem tudja mire is képes a mag vagy hogy képes-e arra amit az előbb felvázolt egy lehetőségként.

Farkas

Az egyensúlyát próbálva megőrizni, közben még mindig Kolossziát tartja a karjában. Doriára morogva óvatosan lerakja a nőt a földre.
-Legszívesebben én is a szeretteimet hoznám visza...-
Szólal meg halkan majd hangosabban folytatja.
- Újra régi lesz Asgard vagy az apád. De ettől Apokalipszis még életben marad. Amikor erőnk, erőtök teljében voltunk akkor sem voltunk képesek gátat szabni a pusztításnak és a gyilkolásnak. Ha nem pusztítjuk el valahogy mindkét világ Szörnyeit, kezdődni fog az egész előlről. Mert egyszerűen nem tudjuk legyőzni, megállítani, csak azzal ott a kezedben.-

by **Quentine Constantine** Hétf. 12 Márc. 2012, 21:11

Túl nagyot kaphattam, lassabb vagyok, mint gondoltam, és pillanatokon múlik, hogy a robot nem kap el engem is. De ami ezután jön, arra már nem tudok felkészülni. Mikor felkelek, a Halál magját találom magam mellett. Oké, hát nem pont ezért jöttem ide, de az biztos, hogy az összes világ mindenféle Apokalipszise meg lovasa ezt akarja.
Abban a szerencsében van részem, hogy hosszas vitába kezdenek arról, kinek mihez van joga, és ki kit vert át. Ami engem illet, szarok az egész mocskos fertőre, amit ezek a übermenschek kavargatnak, de legalább van elég időm, hogy felálljak, és összeszedjem magam. Mikor aztán mind felém fordul, és a magot akarják, amit eddigre már levettem a polcról, egy fél pillanatra megáll bennem az ütő.
-Nem kaptok szart se - jelentem ki, és a kvantum bandázsok segítségével kiteleportálok ebből az őrületből, ami körülvesz. Megpróbálok a legegyszerűbb és legnagyszerűbb helyre teleportálni, ami eszembe jut, és ismerem: az űrbe. Akármennyire is kemény arcok ezek a lovasok és a vezetőik, Akkaba klánostul meg másik világostul, oda azt hiszem, nem tudnak követni egyhamar. Hogy utána mi lesz? Ismerek egy csajt, aki az ellenségét a napba hajította... Miért ne próbálhatnám meg én is a maggal?

by **A Misztikus Pókember** Hétf. 12 Márc. 2012, 21:32

Alig találom magam szembe az új bandával már hirtelen át is lépek valami álom szerű képsorba. Hirtelen végig kell gondolnom, hogy a fémnő nem-e engem csapott meg vagy még inkább a villám még otthon. Pillanatok kellenek csak a dolognak.
A lovasokkal és tulajaikkal ébredek egy teremben, még végig sem volt időm mérni a feleket máris hallom a parancsot...
- Uram! - Már indulok is az öltönyös csávó felé és most ismét a lovasokra nem túl jellemzően a kardomhoz nyúlok. Nem akarok külhonban kinyúlni, szóval akárki aki megpróbál akadályozni az áll rohamom a mag felé találkozik a pengémmel.
Az első mozdulatra ugrok és vágok az offenzívát produkáló szerencsétlenség felé, majd megpróbálok a hősies támadásom után valami árnyékosabb helyre szökkenni, mintha okkal bíró hadi mozdulatot imitálva, hogy legyen időm kicsit jobban felmérni a túlélési esélyeket.

by **Sarah** Hétf. 12 Márc. 2012, 21:54

Lendülök is a hitetlen felé, de végül nem sikerül képen vágnom, mert valamiféle pajzsot emel maga elé, vagy talán köré, mely elég erősnek bizonyul ahhoz hogy megállítson. Azonban ennek is megvan a maga előnye, hiszen minél több adat kerül lementésre arról, hogy mire is képes, annál jobb taktikákat tudok kidolgozni arra, hogy elpusztítsam... Azonban, úgy tűnik hogy ez egyenlőre még várat magára, mert az épület ahol vagyunk úgy tűnik torzulni kezd, majd az egész a feje tetejére fordul. Zuhanás közben megpróbálok valahogy a talpaimra esni, de ez nem igazán jön össze, s pusztán csak egy hangos... Meglehetősen hangos, és fémes csattanással érkezek a padlóra. Pár másodpercnyi tétova fekvés után felkászálódóm, ha minden jól megy, majd végig nézek az itt lévő tömegen, miközben a két isten, és egyéb személyek " vitatkoznak ". Végül, fejem lassú és egyenletes fordulása Apokalipszisen akad meg. " Személy azonosítva: Apokalipszis, besorolás: ellenséges. " Ezek olyan adatok, amelyekről sosem hittem volna, hogy valaha átúsznak majd a "szemeim" előtt. Végül mindkét isten kiadja a maga parancsát, ami konkrétan ugyan az... Hezitálás nélkül, egy erős ugrással igyekszem minél hamarabb eljutni a maghoz, közben bal kezem előre nyújtom, a jobbat pedig ökölbe szorítva hátra húzom, s ha elég közel érek, így lendületből igyekszem egyet az esetleg ott álló szerencsétlenbe, vagy a földbe ütni ha kitér előle. Ha az ütés eltalálja, akkor megpróbálom minél hamarabb kitépni a kezéből a magot, s egy ugyan ilyen mozdulattal, pusztán a kezes bűvészkedés nélkül eljuttatni azt urunkhoz, Holocausthoz. Amennyiben mellé ütök, és a padlót sikerül eltalálni, ha el jutok egyáltalán eddig... Remélhetőleg felszakad a padló és a földre kerül, majd aztán pedig ugyan az a folyamat, mint a sikeres ütés esetében... Tudom hogy képes pajzsot emelni, de remélhetőleg most gyorsabb leszek nála... Valamint elég sok felől érhet esetlegesen végzetes erejű támadás, de a parancs az parancs. S természetesen... Ha a terveim bármely társamat veszélybe sodorják, akkor a program parancsainak megfelelően leállok, s inkább törekszem csapatmunkára a mag megszerzése érdekében, és azért igyekszem arra is ügyelni, hogy ők se tegyenek kárt bennem.

by **Morsus** Hétf. 12 Márc. 2012, 21:55

X-menek:
Hood meglepve nézi Serenát.
- Ooooké. Meg vagyok nyugi, de sokan meghaltak.
Mondja miközben zavartan megpaskolja a hátát a lánynak.
Az x-ek szavait Hellstorm szakítja félbe.
- Mindez jelenleg lényegtelen. Valahol még van legalább négy lovas és Holocaust. Mi X-menek vagyunk, nem számít mit teszünk a saját világunkban egy dolog közös bennünk: Védelmezünk. Szóval azt mondom a magot adjuk a kölyöknek és mi keressük meg azokat a mocskokat mielőtt ők találnak meg minket.
- Rambo mond valamit.
A szavak után viszont sárga fényben teleportálódnak.

Lovasok:
Jeff megüti Constatinet, de amikor az megragadja a kezét a férfi látása tisztul és rájön, hogy a mesterét támadta meg Slade manipulálása miatt. Constatine kiteleportál és Sakura halálos vírussal mérgezi meg Behemótot. Bárd remegve emeli kezeit, szinte látszik, hogy uralják amikor villámaival hátba lövi Mr. Smileyt. Sinister azonnal azt elemzi a gépén, hogy hová lett a nyomozó. Apokalipszis félre dobja Jeffet majd Slade felé indul, aki Holocaustra néz és koncentrálni kezd.
- Nem-nem. - Mondja a páncélos óriás. - Rám ez nem hat.
Ezzel az ágyúját amikor Constaine egy kozmikus lövése a falon át eltalálja és a földre kerül. Ettől valamiért elteleportálódnak.

Constatine:
Kiteleportálva az esőerdők végtelenjét látja és rájön miben voltak eddig.
Dél-amerikai esőerdők - Page 3 2140577-it_begins001

Dél-amerikai esőerdők - Page 3 2140577-it_begins001

A 2000 láb magas fémszerű óriás a kozmikus lények legendásabb tagjai közül való: Celestial. Végtelen hatalmú istenszerű lények, amik ismereteink szerint nem egyszer befolyásolták az emberiség történelmét. Mire Consatine ezt feldolgozza valaki a fejébe nyúlva rákényszeríti, hogy az óriásra lőjön. A lövés után ő is elteleportálódik.

Mindenki /Utolsó ugrás, ígérem/
A két csoport harminc méterre egymástól jelenik meg. Érzik, hogy ezt a mellettük tornyosuló celestial tette. Próbára teszi őket. Hősök és gonoszok. A békés együttélés védelmezői és az erősebbek elvét hirdetői. Középen két mag. Ahogy magukra néznek a sebeik begyógyulnak, mintha a celestial tökéletesen fair harcot akarna.
Jók: Constantine, Thorhalla, Doria, Szehmet, Serena, Jégangyal, Farkas, Teddy, Hood, Hellstorm, Kolosszia (Küklopsz eszméletlen, Égbolt elhunyt a sötétségben)
Rosszak: Sakura, Mr. Smiley, Jeff, Slade, Sinister, Holocaust, Apokalipszis, Bárd, behemót (akin a vírus hatásai elmúlnak)
Apokalipszis kezeit karba teszi.
- Nem akarok háborúzni veletek. Most nem. Adjátok át a magokat és segítek végezni ezekkel az ismeretlen "lovasokkal".
- Persze - mondja Hood Küklopsz vérét letörölve a szájáról. - Még mit nem.
Ezzel Hood szemei vörösek lesznek és hatalmas sugarat lő a rossz fiúk felé.

by **Lance Harris** Hétf. 12 Márc. 2012, 22:39

Kikerültem a dzsumbujba, és valami kibaszott nagy robot isten csávó összerakott minket a másik csapat lovassal, szembe velünk meg az összes jófiú, de nagyon sokan vannak. Igaz mi is. Minden sebem meggyógyult, sőt mindenki minden sebe begyógyult. Apokalipszis (akinek az imént behúztam véletlenül) szövetkezni próbált a jókkal, az aranyszín csávó ellen, aki a fia... Nah jó nekem ez sok. Az egyik fószer lézert lő ránk (egy ilyet mintha már lecsaptam volna...)
Hirtelen kapcsol az agyam (jéé) és minden erőmmel, egyetlen pontos ugrással vetődök a magok felé, legalább az egyiket szeretném megkaparintani. Teljes erőm van, és igyekszem gyorsan cselekedni, amíg mindenki békülni próbál, vagy akármi.
A testem elég nagy tömeggel rendelkezik, az erő amivel becsapódok pedig igen nagy. Ez egy lökés hullámot kéne elindítson ( a sikátorban ha jól emlékszem meg is történt amikor az egész Háború címért indultam, és azóta csak erősebb lettem) ami ha minden igaz fellöki a körülöttem állókat. Ha sikerül, megragadom az egyik Magot, a sötétebbiket ha lehet, és Mr. Jobbhoroggal köszöntöm azt aki egy kicsit is bele akar szólni a tervembe. Nem kímélem az erőmet, ha valakit ilyen erővel megütök, még ha ellenállása is van, akkor is legalább 10-15 métert repül (ha jó szögben ütöm meg akár 50-et is) hiszen egy kamiont is el tudok hajítani. Ha vészesen sokan jönnének, vagy nagyon közel akkor a lábammal ismét rengést keltek. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy mindkét oldalon vannak ellenségeim, így eközben folyamatosan figyelek, minden lövedékre, lézersugárra, repülő kismacskára, plüssmacira. A tervem lényege a gyorsaság, ha valami olyan támadást észlelek ami nem ártana túlzottan, azt le se szarom, ha azonban valami nagyon lelassítana, azt próbálom kikerülni.
HA mindez sikerült, és a kezemben van a mag, belátom, hogy nincs hová szaladnom, nincs hová mennem, hisz mindkét tábor vagy egymást, vagy engem öl, szóval az első szabad pillanatomban próbálom a magot valamiféle képpen "magamba olvasztani". Tudom hogy Bárdnak sikerült, valami módszernek tehát kell lennie, ha más nem akkor elkezdem a testem felé nyomni, teljes erőmmel. És közben imádkozom Apokalipszishez hogy sikerüljön. Soha nem akartam még semmit ennyire, mint túlélni ezt a helyzetett, úgy hogy a Mesterem megdícsérjen.

by **Ko-Rel** Kedd 13 Márc. 2012, 09:26

Nem különösebben figyelt arra, hogy a többiek ki-mire akarta volna felhasználni a magot. Valószínűleg úgysem lett volna olyan egyezés, hogy valaki lemond róla. Saját maga talán megtenné, mert ő nem hitte el, amit Hellstorm mondott, minden bizonnyal volt módja annak, hogy az apját megmentsék. És saját maga itt továbbra sem a megölést tartotta fontosnak és szempontnak, hanem a megmentését. A sajátjai hangjára azonban már felnézett, főleg, hogy azok már megint nem tudtak semmit sem. Pedig pontosan elmondták, hogy miért is kell a mag és mire képes.
- Ennyire nem figyeltetek, amikor odahaza előadást tartottak erről? – kérdezte megvető hangsúlyban a testvérpár felé. – Persze, valakik akkor is csak szórakoztak és nem vettek semmit komolyan… mint általában.
Támadni? Igazából nem sok értelmét látta, had intézzék el egymás között, sárga fény után, végre látott, valahol kint voltak, és a mag sem volt már nála, hanem a másikkal együtt a földön, középen a két fél között. A furcsa hatalmas lényre nézett, rendben,
- Látom itt is ugyanolyan öntelt, mint nálunk – mondta.
Ahogyan Hood lézerrel lőtt a gonoszok felé Doria a levegőbe repül, majd ha meglátja, hogy valaki, vagy valakik a magok felé próbál az ellenféltől menni, akkor azonnal elindul arra a levegőből zuhanó repüléssel.
- Imperius regina! – kiáltott fel.
A szigonyát előrenyújtja, hogy az arra érkezőt felnyársalhassa. Azért figyel, és ha valaki támadna felé, akkor igyekszik kitérni a támadás elől.

by **Serena Davidson** Kedd 13 Márc. 2012, 09:50

Bánatosan bólintottam, hogy meghaltak és kissé hátrébb léptem tőle zavartan, amikor megbizonyosodtam, hogy most már tényleg jól van. Thorhalla-tól azt hallani, amit, nem tudom, hogy mi is az ijesztőbb, ez, vagy az, hogy milyen a mi világunkban. Nem tudtam mit mondani, hogy kin kellene használni, én talán Bárdot mondtam volna, de ez közel sem volt olyan fontos mintsem a többieké, bár a férfi nekünk adta volna a magot. Nem fogadhattuk el, főleg így nem, hogy nekik is szükségük volt rá, sőt nagyobb, mint nekünk.
- Önöknek nagyobb szükségük van rá – mondtam.
A gonoszokhoz lévő részhez nem szóltam hozzá, mert én szívem szerint elkerültem volna a harcokat. De ekkor villanás történt, a hatalmas fémszerű entitásra néztem, ő viszont nem gondolta úgy, hogy el kellene kerülni a harcot. Szehmettel értettem egyet, a másik világ X-menjének legtöbbje csak harcolni akart. És Charles is, felsóhajtottam, majd hátrébb léptem, nem voltam harcos, ez az ő harcuk volt, majd a sebek ellátásban segítek.
- A sérülteket ellátom, de nem vagyok harcos – mondtam.
Ha a kínai kisfiú engedte és már nem Szehmethez bújt, akkor hátrébb húztam kicsit, hogy kijjebb kerüljünk a csatából.

by **Thorhalla** Kedd 13 Márc. 2012, 11:31

Nem értettem, hogy egyesek miért akarnak ölni ennyire minden áron. Nem lesz jobb tőle semmi sem, csak saját magad válsz azzá, mint az, kit megölsz. Asgardon más volt a helyzet, ott a jégóriások mások voltak. S nem bosszúból öltünk, hanem, mert háború volt. De itt már régen nem erről szólt senki szemében sem. Már nem a háborúról, talán csak a hercegnő, Bárd s Hellstorm az, ki tényleg az embereket óhajtja menteni, de a többiek? Az ikrek, Teddy s April, nem ők olyanná váltak, mint amit megvetettek. A mag tulajdonosát illetően nem jutottunk semeddig, újabb teleportálás s úgy nézett ki, hogy a végső összecsapás következik. A két magárt, a hatalmas lényre néztem, mi fair küzdelmet akart. Mikor többen elindulnak akkor megpróbálok a pöröllyel a levegőbe emelkedni, a viharok felett uralkodik ez is, így valószínűleg, bízom benne, hogy képes leszek minderre. Ha megtudom tenni, akkor a próbálok a lehető legmagasabbra repülni, hogy már-már szembenézhessek ezzel az istenszerű teremtménnyel. Egy próba, egy újabb értelmetlen küzdelem s megannyi halál. Az övék véges, a lelkük más, mint az enyém. Ha fent vagyok az entitás arcába tekintek szigorú tekintettel.
- Több vagy, mint mi. Az ember s isten hihetné, hogy egy ilyen lény, mint te mentes attól, hogy halált hozzon s értelmetlen harcot generáljon! – mondtam. – Vess neki véget! Te képes vagy rá, meg tudod ítélni, hogy kinél lenne a legjobb kezekben a két mag s mire lehetne használni mindazt. Ott lent szinte mindenki a te… a ti gyermekeitek! Képes lennél végignézni azt, hogy egymást ölik s olyan lénnyé válnak, mit szégyent hoz rátok s megbecsteleníti neveteket? – kérdeztem. – Ne hagyd, hogy még több vér folyjék ma, te meg tudod akadályozni. Kérlek! Gyermekeitek eltévelyedtek, mutass nekik utat, hogy térjenek vissza arra az útra, minek alkottátok őket, hogy újra méltók lehessenek hozzátok s megértsék azt, hogy a halál s pusztítás nem cél s lehetnek jobbak is ennél, mindannyian…

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység

by **Quentine Constantine** Kedd 13 Márc. 2012, 16:24

A teleportálás után alaposan elkerekednek a szemeim, ahogy meglátom az orbitális alakot, a Celestial úgy tornyosul a fák fölé, mint maga Galactus - nagyjából egyidős is lehet vele. Mire kigyönyörködtem magam, érzem, hogy telepatikus befolyás ért, és a következő pillanatban már kvantum energiát lövök az óriásra.
Aztán villanás... Megint... Na jó, most nem panaszkodom, eltűntek a sérüléseim, és fájdalom is elmúlt, amit Holocaust lövése okozott. Úgy néz ki ez az egész, mintha valami aréna harc lenne, egyik oldalon a jófiúk, másikon a rosszak, a vicces az, hogy én jól hallottam, hogy a rosszak egymással sincsenek túl jóban. Imádom, hogy a gonosz önmaga ellen fordul, megkönnyítik a dolgunkat. A jók a világért cselekednek, ez mindenhol ugyan azt jelenti, legfeljebb azon vesznek össze, ki engedje előre a másikat az ajtóban. A gonoszok viszont önérdekből cselekednek, és az önérdek... Hát igen, személyenként eltér.
Akárhogy is, a mag középen, mi meg a szélén. Láttam, hogy mit csinált Bárd a karperecekkel, képes volt mást teleportálni is, pedig én eddig csak önmagamat tudtam. Talán most is sikerülhet, emlékszem, mit csinált, hiszen lényegében én tettem, csak befolyásolt valahogyan... A magokra koncentrálok és felemelem a kezeimet, rájuk célozva, így történt legutóbb is. Aztán koncentrálok, hogy sikerüljön magamhoz, egész pontosan a kezeimbe teleportálni a magokat, remélem összejön, különben csak állok itt, mint valami gyökér a kezét nyújtogatva.

by **April** Kedd 13 Márc. 2012, 20:33

Előbb a falak váltakoznak, aztán megint teleportálunk, egyik meglepettségből a másikba esek, mire végül egy hatalmas robotnak látszó óriás mellett találom magunkat. Úgy néz ki, itt a vége a bújócskának, nem kíméljük egymást tovább, most mindenki nekiesik a másik oldalnak, sőt, azt hiszem, a másik oldalon egymásnak is esnek majd, mert ott mindenki magának akarja a magokat, mi meg csak megsemmisíteni.
Doria kilő, és az elsőt támadja, aki a mag felé közeledik, nekem jó lesz a második is. Két tűzgolyót hozok létre a kezeimben, és a második szerencsétlen próbálkozót célzom meg velük. Ahogy eldobtam a két tűzgolyót, rögtön a fellobbanó lángok irányítására kezdek koncentrálni, hogy azokat a célpontra "uszíthassam". Még ha a láng nem is öli meg, a tűz miatt nem marad oxigénje, csak a füstöt lélegezheti be, azzal meg nem húzza sokáig. HA senki más nem indul a mag felé, akkor Slade-et veszem célba.

by **Ammon Einarson** Szer. 14 Márc. 2012, 21:08

Gond nélkül sikerül a tervem de megint közbeszól valami és egy teleportálásnak köszönhetően kikerülünk az épületből. Két oldal, jó és rossz mondhatni. Bár inkább három felé is osztódhattunk volna. A hatalmas robot vagy nem is tudom mi lehet tette ezt? Valahogy ezt sugallja valami. Mikor urunk szavait hallom egy pillanatra felvonom szemöldököm rajta, nem értem miért kellene azok segítsége, de a túloldalt Hood száját törölve rögvest választ is ad majd megnyitja a harcot küklopsz erejével egy lövés formájában. Ha elérne ez a sugár megpróbálom elvetődve elkerülni azt vagy ha kartávolságban van az ellenséges lovasok egyike akkor őt berántva a sugárba és magamat ki az útjából próbálom meg elkerülni azt. Bármelyik is legyen pár lépést még teszek oldalazva majd egy gyors körbepillantást teszek. Küklopsz még mindig eszméletlen, ez így érthető is, hogy Hood és nem ő lőtte a sugarat, Éhséget nem látom a sorban de Háborút annál inkább ahogy teljes egészségét visszanyerve előreront. Törött karomra vetek egy pillantást és másik kezemmel végigsimítom azt. Begyógyult a törés is de tudom, hogy ez nem az én képességeimnek köszönhetőek, korai lett volna még hozzá.
Leguggolok és kicsit előregörnyedek. Kezeimmel letámaszkodom a térdemre és hátamon kicsit a bőröm szétnyílva kibújnak a feketében pompázó szárnyaim. Kitárom őket és előre nézve a felrepülő Doria-t veszem célba. Egy erős elrugaszkodással és szárnycsapással lendülök fel a levegőbe előre felé. Valószínűleg Háború lesz a célpontja, hisz ő az ki közülünk megindult elsőnek és némileg talán kiszolgáltatott is... Frontális támadások, mindig ez a barbár módszer, egyszer még a sírba viszi magát ezzel. De szerencsére erőben nincs hiánya így Háború el tud velük bánni remélhetőleg de ennyi terhet még le tudok venni az ostoba vállairól, hogy legalább levegőből ne érjék el. Bárkire is támadna rá remélem hamarabb érem el minthogy a támadása megindulna vagy célt érne és úgy próbálok elhelyezkedni, hogy az oldalába tudjak térdelni és ha tudom fegyvertartó kezét megfogni és megcsavarni azt. De ha esetleg én leszek a célpont hirtelen meggondolásból akkor... Hát az improvizálás lesz mert nem tudom mégis milyen erő lehet benne és nem hiszem, hogy könnyedén eltéríthetném a lándzsáját így csak az maradhat akkor, hogy én próbálok meg abból a sávból oldalra kikerülni amerre a lándzsájával szúr.
~Hogy semmi sem lehet egyszerű, de sose...~

by **Szehmet** Szer. 14 Márc. 2012, 22:14

-A fiú! Hol van?- Első reakció, a hirtelen utazásra, annak ellenére, hogy tisztában volt az előbb, még Hellstorm által vázoltakkal és a belőlük következő kilátásokkal. A kérdés szinte még a levegőben lebeg, ahogy összeszűkült tekintete az ellenfelekre téved, s útján a két magon is átsiklik.
Itt versenyfutás lesz. Kétségbeesett, vérben fetrengő, gyászos rohanás. Miért? Semmiért.
De legalább a kölyök megkíméltetik.
Szehmet meg-megfeszíti izmait, felkészülve a csatára. A magok, nem vonzzák. Létezik milliónyi más út arra, hogy jobbítsák a világot, vagy akár, hogyha elég érett lesz, elkezdje lassan megvalósítani mestere régi álmát, hazájával, Egyiptommal kapcsolatban, és létezik számtalan más út, mely ha küzdelmes is, de eredményre vezet, ha békésebbé, boldogabbá akarják formálni létezésüket. A legjobb így talán az lenne, ha a két mag eltűnne a semmiben, és együtt teremtene új esélyt a létezésre. De itt és most úgysem nyeli el őket a végtelen, így a megszerzésük a döntés jogát jelenti, döntést arról, mekkora veszedelmet szabadítanak el. Ezért hát a halál magját megszerezni egyszeriben fontosabbá válik, mint az életét, mert ha ennyien vetik bele magukat a csatába, nos, lehetetlen mindkettőt megcsípni.
Hood támadásával, Szehmet már előre is veti magát a borzalom forrásáért. Kieresztett karmokkal ugrik, s kész rá, hogy ha megszerzi, meg is védje azt, tépett, cakkos, brutális sebeket osztva ha kell, igyekezvén kitáncolni a biztosan keletkező forgatagból, saját társai gyűrűjébe visszahátrálva, kitérésre játszva. Nem mondhat le róla, de itt és most, saját világát sem generáltathatja újra. Van viszont két világ, amit életre keltene, kettő, még a Rorschach-kal tett utazásaiból: a zombik által felemésztett világ, és még inkább, szívének csendes fájdalma: az, amire ő mondott halálos ítéletet azzal, hogy nem adta ki saját világának koordinátáit...Nem ér azonban rá az emlékezésre.
Itt és most, a világok sorsa számít, s bár egy pillanatra átsuhan elméjén, hogy mi történhet, ha a sötétség gyökeret ver a lelkében, leküzdi a gondolatot. Nem akarja használni. Nem akarja magának. S ha ez nem is létező oltalom, a világ létezését nem teheti kockára félelmek miatt.
Ha valami módon megszerzi a magot, nem sokkal eztán döntésre is jut: felajánlja a lénynek, aki oly csendesen szemléli őket, lehetőleg még azelőtt, hogy belehalna a támadásokba. Szehmet bízik benne, hogy a lény, belátással, és kellő erővel lesz képes magához venni, és veszélytelenné tenni, mielőtt még minden vérbe borulna.

by **Sam** Csüt. 15 Márc. 2012, 12:27

Kolosszia

Eszméletlenül heverek, nem tudok semmit magamról, s nem is tehetek semmit. De e csendes nyugalmi állapotot az épület teljes struktúra változásával meg is szakítja. Lassacskán magamhoz térek, s meglepetten veszem tudomásul, hogy a falak jelenleg aktívabban, mint jómagam. Egy instabil talapzatú torz terembe kerülök, s a környezetemben ismerős arcokat találok, bár valaki hiányzik. Égbolt nincs itt. Tekintetemmel keresem, de hiába. Lassacskán beletörődök, s felegyenesedek, szinte alig teszem ezt meg már egy újabb teleportálás következik. Már nagyon kezdem unni ezt a mai napot, ha előre tudom, hogy ilyen bosszantó lesz, fel se kelek reggel… A teleportálás után szétnézek a terepen, a mellettünk tornyosuló hatalmas alakot meglátva kissé döbbenten nézek, afféle „Mi ez?” tekintettel az arcomon. De aztán látva, hogy erre nincs idő, s most afféle gigászi jó és rossz küzdelem következik akaratlanul is kissé elmosolyodom. De ezt csak azért teszem, mert nagyjából nem is tudom, hogy most mit kéne tennem. Ekkor elkezdődik, az első támadás részünkről indul el, egy vörös sugár képében. Tekintetem megacélozva nézek végig az előttünk álló csapaton, majd képességem használva teljes testfelületem organikus acéllal borítom be. Ezt követően megindulok a magok felé, ugyan engem annyira nem vonzanak, de a csapatomnak szüksége van rá, így mindent elkövetek, hogy megszerezzem azt a számukra. Ha eközben valaki utamat állná, azt egy jól irányzott ütéssel jutalmazom, melybe minden erőm beleadom. Hiszen most nem aprózhatjuk el a dolgot, ha egy ilyen ütés bárkit eltalál, az szinte imádkozhat azért, hogy egy kamion üsse el inkább. Ha elérem a magokat próbálom megszerezni azokat, majd amilyen gyorsan lehet eltűnök onnan. Ha úgy látom, hogy a levegőben haladva ez gyorsabban kivitelezhető, akkor felemelkedem, s ott teszem meg a távolságot.

by **Morsus** Pént. 16 Márc. 2012, 22:51

Hood lézere eltalálja Smileyt, Sinistert, Sladet, Behemótot és mindegyiket a földre dönti, de Holocaust meg se rezzen a lövéstől. Háborút a láng robbanás telibe találja. A mutáns nem áll meg és a magokra veti magát. Doria felé száguld amikor Pestis szárnyai kitárva neki csapódik. A két nő egy durva ütközés utána földre érkezik. Doria kisebb horzsolásokkal megúszta, de Sakura több csontja megrepedt és pár bordája eltört. Holocaust lézere Háborúra és a felér rohanó Kolossziára céloz, de Constantine teleportáló sugara előbb kapja el azokat. Kolosszia elől mindenki eltűnik és csak egy lézer találja el. Még fémként is érzi az égető kínt, ahogy métereket repül hátra. Constantine kezében megjelenik az élet magja majd előtte és még valaki....
Dél-amerikai esőerdők - Page 3 Pitor_Rasputin_%28Earth-1917%29

Dél-amerikai esőerdők - Page 3 Pitor_Rasputin_%28Earth-1917%29

Jeff sikeresen magába döfte a magot. A hatásnak napok kellenek. Küzdelem és alakulási idő, kivéve ha közben Kvantum energiával újra építik az ember testét. A mutáns, aki valaha Háború volt, most már sokkal több. A tudata megtelt az evolúció térképével. már látja, érti Apokalipszis céljait. Nagyban látja az életet. Az ember nem ellenség, de káros a fajok fennmaradásának szemszögéből. A gyengébbet megölni nem bűn, hanem nemes cselekedett az erősök érdekében. Hood azonnal lőni kezdi Jeffet.
Szehmet rohamát Apokalipszis állítja meg, aki a nyakánál fogva vágja a földhöz.
- Leányom - szólítja meg az isten. - Légy a lovasom és segítek legyőzni az új ellenségeteket. Megadom az erőt, hogy megvéd a barátaid, a szeretteid. Csak a hűségedet kérem.
Szehmet oldalra pillantva láthatja, hogy az X-menek között áll az átalakult Háború. Lábánál a teleportálástól kimerült Constatine, a lelőtt Kolosszai, a még kába Dorai, a gyengülő képességű Hood, a gyermeket védelmező Serena és a másik világ ikrei, akiket pont ekkor talál el Holocaust lézere kiütve őket.
Thorhalla szavaira az óriás meg se rezzen. mintha nem lenne több, mint egy szobor, de ekkor hirtelen egy villám csap a nőbe, aki a fák közé zuhan.
- Igazad van - mondja egy ismeretlen fémes hang. - A halál értelmetlen. Ahogy a gyilkolás is. A világodban Asgard elbukott, de itt áll és egy romlott Thorhalla uralja hazugságokkal és fekete mágiával. Kérlek csatlakozz hozzám és megteheted azt, amit otthon már nem tehetnél meg: megmentheted Asgardot. Légy a Királynőm és együtt új aranykort hozhatunk ebbe a világba.
Mondja a fák közül előlépő Bárd.

Jeff erői: Jelenelg élő fém és energia. A bőre szinte sebezhetetlen, vagyis még nem érzékeli a sebeket, de ha fogja jelzem. Az új "életfilozófiáján" kívül csak a fém testet és a nyers energiát érzi magában másnak. Nincsen már benne szerves, mindene fém és plazmaszerű energia.

by Ajánlott tartalom