Folyosók

-Mások kárára érdekessé tenni a dolgokat....nem vertek még meg? Biztos volt olyan, hogy valakivel olyannal szórakoztál, aki nem nézte jó szemmel....-
Kérdezi, majd kicsit elcsodálkozik a szavain. Magántanárok, komoly zene, már ezekből a szavakból leszűri, hogy biztos nem egy csóró családja lehet.
Persze ez nem izgatja nagyon, nem a pénzmennyisége után szokta megítélni az embereket.
-Hát nem igazán hallgattam még eddig komoly zenét, de ha gondolod tehetünk egy próbát vele...ha nincs más ötleted...-
Igazából nem szívesen hallgatna ilyen zenét, de egyrészt nem hal bele ha egyszer megteszi, plusz még meg is tetszhet neki. Meg ráadásul nem fogja egyedül tölteni a nap nagy részét.
-Van itt érdekes hely, amit érdemes megnézni. Nem nagyon tudom még mi merre van, mivel az év végén érkeztem, körbe is vezethetnél ha lenne kedved.-

A srác nem igazán érti, amit mondok. Ez olyan jóemberféle lehet, akinek nem buli másoknak borsot törni az orra alá. Azért majd kipróbáljuk. Vagy ha nagyon nem megy, akkor megint magára marad. Örökké nem fogok pátyolgatni egy "csupaszív" lelket. Azok unalmasak.
- Nem, verekedés nem volt. Futni tudok meg inkább kibeszélem magamat. Azt mindenki tudja, hogy a verekedésért őt is elővennék. Nagyon dühbe kell jönni ahhoz, hogy ezt bevállalja.
Jasont a komolyzene se nagyon érdekli, csak jön, mert neki se jut eszébe jobb. Pedig milyen jó, amikor Csajkovszkijtól a Hattyúk Tavát bömböltetem és a nagybőgőtől rezegnek a falak!
- Neked van állatod? Én két papagájt tartok. Nyugi, nem veszélyesek, kis maflák. Ha jössz zenét hallgatni, megmutatom őket is, ott laknak a szobámban. Aztán majd körbemegyünk a suliban.

Érdekesnek találja a srácot, főleg a hozzá állását a dolgokhoz. Ott keveri a bajt ahol tudja, de ha már átmenne másba, ahol a következményekkel is számolni kell, legyen egy adag verés, azt már inkább szereti elkerülni. Nem kedveli az ilyen embereket, de van valami a srácban és tényleg nem ülhet, mászkálhat egyedül addig míg nem végez a suliban.
-Ha így haladsz előbb-utóbb sikerül majd valakit annyira feldühítened....-
Vigyorog Charles-ra, majd bólint az ajánlatra.
-Rendben, miért is ne, mehetünk....nincs állatom, régebben egy kutyám volt, de elveszett, azóta pedig nem nagyon szerettem volna másikat. Akkor mehetünk, ha gondolod....-
Megvárja míg elindul, aztán követi, szerencsére a lekvártól nem ragad mindene, és a váltás ruha is tiszta maradt. Így legalább nem lesz olyan égő végig sétálni az iskolán.

A srácban láthatóan ég a bosszúvágy. Ezért jutott eszébe, hogy nem vertek-e még meg és ezért vigyorog olyan kajánul, ahogy azt mondja, hogy eljön még ennek is az ideje. Legszívesebben elgyepálna, de nem mer. Általában ez van és ezt ki is szoktam használni.
- A dühöngés nem jó. Árt az egészségnek, a verekedés meg az iskolán belüli megítélésnek. És ezt jó esetben tudják is a diákok. De nem én vagyok ám az egyetlen csínytevő, jó ha tudod.
Elindulunk a szobám felé, keresztül a folyosón. Nem sok más diákot látok éppen itt, de nem is baj. Minél kevesebb szem lát, annál nagyobb esély van rá, hogy valamit ki tudok találni. Mert azt mindig muszáj. Jason jön velem és hamarosan meg is érkezünk a szobámba. Kinyitom az ajtót és előreengedem.
- Íme a Zűrzavar-lak! Fáradj beljebb!

/A következő már mehet ide: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2055-charles-dialin-aka-zurzavar-szobaja

Akva a keddi főzőszakkörről jött, mikor a folyosón összefutott Szonárral, az igazgatóhelyettessel. Az azerbajdzsáni néha meg szokott állni beszélgetni a gyerekekkel és sokan szerették emiatt. Akva, azaz Brad Coleman, a kigyúrt, izmos, barna hajú srác rögtön meg is találta a közös témát, a testedzést. Szonár bokszoló volt régebben, sokáig csinálta és az edzéseket, a konditerem használatát mostanában sem hanyagolta el. Meg is látszott rajta ebben az egyszerű piros pulóverben és kék farmerben is, hogy duzzadtak az izmai a ruha alatt. Akva egy kicsit alacsonyabb volt nála, de elég kigyúrt. Az arca csontos volt, sokan idősebbnek nézték, pedig csak tizennyolc volt.

A folyosón beszélgettek a gyakorlatokról. Szonár a rendkívül fejlett hallásával már messziről meghallotta, hogy közeledik még valaki. A könnyű lépésekből egy kevésbé erős testalkatú diákra gondolt.
- Ki az, tanár úr? - kérdezte Akva, amíg meg nem látta az orosz fiút, aki ebben a tanévben kezdett az iskolában.
Rájött, hogy egy új fiú az, akit még nem ismert, csak látásból.
- Hello, Szlávik! Mi újság ezen a szép őszi estén? - kérdezte Szonár, mikor már a fiút meglátták.

Éppen sétáltam a folyosókon és merengtem azon, hogy mit is csinálok tulajdonképpen itt. Egész életemben a legjobb magántanároknál tanultam amit a nagyapám megtudott fizetni, és az nem kevés. Erre kiderült, hogy mutáns vagyok és ő meg utálja őket. Azért küldött ide hogy kikúráljanak, de itt inkább arra tanítják az embereket hogyan éljenek a képességeikkel. Nagyon sok diák már kinézetre se hasonlít emberre. Ezért még számolunk nagyapa.
Éppen befordulok az egyik sarkon és belebotlok két izomkolosszusba. Az idősebbik, aki valamilyen tanár lehetett mert sokat látom járkálni az iskolában, rögtön meg is szólított. Ugyanúgy, mint a diákoknak a tanári kar is nagyrészt mutánsokból ált. Sajnos még nem sok embert ismerek innen, mert általában a szabadidőmet vagy magamban töltöm vagy a kis barátaimmal.
- Jó napot. Éppen csak járkáltam úgy magamban. Szeretném megismerni a helyet, de mióta itt vagyok még mindig elszoktam tévedni. De nem akarom megzavarni az önök beszélgetését, úgyhogy én mennék is tovább, ha megengedik – és maga elé nézve lassan halad elfele mellettük. Nem az a baj hogy antiszociális lenne, csak egyszerűen eddig nem voltak barátai így nem nagyon nyitott az emberek iránt.

Szonár igyekezett minden diák nevét gyorsan megtanulni. Ha a nevükön tudta őket szólítani, az mindig könnyebbé tette a tanítást, a kommunikációt, mindent. Ezt az orosz fiút megjegyezte. Azerbajdzsán, az ő hazája sem volt messze Oroszországtól.
- Hékás, ne siess annyira! Még megint eltévedsz, hahaha! - kiabált utána Akva barátságosan, hogy maradjon.
Arkan ránézett a gyúrós diákra és intett a kezével, hogy ne ilyen nyersen. Brad Coleman nem volt egy finom lélek és az új fiú úgy nézett ki, kicsit félénk volt. Szonár finomabban bánt volna vele és mivel ő is beszélt oroszul, ezen a nyelven szólt Szlávik után.
<<Maradj nyugodtan, mi is csak úgy összefutottunk véletlenül.>>
Ha a fiú maradt, Akva nyújtotta először a kezét nagyokat vigyorogva.
- Szevasz, Brad Coleman vagyok. Hívj csak Akvának. Vízzé tudok alakulni, gondolom, rájöttél.
Szonár megvárta. Jobb, ha a korabelivel ismerkedik meg jobban. Nyugodtan mosolyogva nyújtott kezet, miután megvoltak.
- Arkan Lerikli, igazgatóhelyettes. Elég, ha tanár úrnak szólítasz.
Szonár nem vitte túlzásba a formulákat. Elég volt neki a minimális tisztelet ilyen szempontból. A tekintélyét a határozottságával és a talpraesettségével vívta ki mindig, nem megszólítással.
- Merre igyekeztél éppen? Kerestél valamit? - kérdezte Arkan.

Végül csak maradok. Valahogy barátokat kellene szereznem és ez lehet az egyik legkedvezőbb alkalom.
- Ö, rendben, akkor maradok. Szia. – és kezet nyújtok Akvának. – Jó napot tanár úr. – Biccentek Szonár felé - Az én nevem Kusnyirevics Szvátoszláv, de hívjál csak Szláviknak. Nekem még nincs olyan nevem, ami mutatná a képességemet, de a Szlávik nekem nagyon is megfelel. Az én képességem pedig – kinyújtom a kezemet és egy kis fekete kapun egy kis fekete szőrmók pottyan a kezembe – az idézés. Csak nem valamilyen sokáig. Ő itt Pamacs, és ha nem vigyázok eléggé elkószálhat.
Ekkor megengedem nekik, ha akarják megsimogassák és végül visszaküldöm a saját világába. lehet hogy nagyképűség volt rögtön bemutatnom a képességemet, de megnyugtatott a kis szőrmók a kezemben.
- Hát nem nagyon igyekszem sehova, csak úgy járkálok. Meg szeretném jobban ismerni az iskolát. Tudnának mondani érdekes helyeket itten, hogy a lyukas óráimat, el tudjam ütni? – kérdem az előttem álló óriásikat.

Akva már arra is felfigyelt, hogy Szonár oroszul szólalt meg, ez a név pedig nagyon furcsán hangzott, az angoltól nagyon eltért. Akva ki tudta mondani, hogy Szlávik, ennél maradt.
- Ennek örülök, Szlávik. Nem jó eltévedni, első nap én is keveregtem - mondta a fiú nevetve.
Akva hátralépett egy kicsit a szörny megjelenésére. Utána rávigyorgott a kis lényre.
- Harap? Nem, ugye?
Ha Szlávik megmondta, hogy nem harap a lény, akkor Akva megsimogatta. Szonár nyugodtan nézte őket. A képességgel kapcsolatban tett fel inkább egy kérdést.
- Pamacs honnan jön és mire képes még azon kívül, hogy aranyos? - kérdezte Arkan mosolyogva, mert a lény valóban aranyos volt.
Akva a konyhát javasolta.
- Én szoktam főzni például a konyhában! Most főzőszakkörről jövök, de a konyhába bárki bemehet. Múltkor is egy jó bolognait csináltunk ott a barátaimmal.
A víztestű fiú Charliera és Celinre gondolt, akikkel pár hete főztek és jól sikerült a szósz is, a tészta is.
- Mit szeretsz csinálni? Sok lehetőség van az iskolában. Kert, fotólabor, zeneterem - kérdezte Szonár a kezeit széttéve.
Szlávik válogathatott és ha mondott egy szimpatikus helyet, akár el is mehettek oda most. Se Arkan, se Akva nem sietett sehova.

- Persze, csak bátran, – feleli Akvának – egyáltalán nem bánt. – és elmosolyodik, hogy félelmetes lénynek lehet nézni ezt a kis szőrpamacsot. – Amúgy a démoni dimenzióból idézem őket és eléggé önállóak. Csak az alap parancsokat hatják végre, ha akarják. Pamacs spontán szokott teleportálni, de amúgy eddig semmi jelét nem láttam, hogy olyan intelligens lenne, mint a többi. Még csak beszélni sem tud. Szerintem azért mert még túl fiatal.
Nagyon jól esett nekem hogy olyanokkal beszélhetek a képességemről, akik megértik. Pedig már itt vagyok egy ideje, de a felvételi után nem nagyon beszéltem erről senkinek.
- Bár gondolom, tanár úr tudja, hogy mik a képességeim, hisz aligazgatóként benne van a felvételi bizottságban. – nézek Szonárra. A tanárok képességeit nem ismerem, így nem tudom, hogy ő mire képes. – Csak sajnos én nem tudom, hogy ön mire képes, ha nem nagyon indiszkrét a kérdés, megmondaná?
Ha elmondja, az mondom nagyon érdekes, ha nem úgy se tudok mit tenni.
- Én egy kicsit értek a víváshoz, de a konyha az jól hangzik. Nagyon megéheztem a sétálásban. Bár semmit sem tudok főzni, de egy szendvicsezésben benne vagyok. – és ha nincs ellenvetés elindulunk a konyha felé.

Akva óvatos volt, mert egy kis lény is haraphatott nagyot. Még az aranyos húsvéti nyúl is képes volt ilyenre. Egy ismeretlen dimenzióból előrántott valamihez nem nyúlt, csak miután Szása mondta, hogy lehet. Megsimogatta a fejét, a fülét a lénynek.
- Ez egy démon? Ilyen aranyosak kicsinek? - kérdezte Akva nevetve.
Pamacs mintha értette volna, miről van szó, spontán teleportált a fiúk lábai elé. Akva hátralépett, utána lehajolt a lényhez, aki engedte, hogy felvegyék.
- Fürödtél ma, Pamacs? - kérdezte tőle és a kezét vízzé alakította, így simogatta a lényt, aki megrázta magát és mindenkit beterített.
Arkan és Akva is nevettek.
Szonár válaszolt a fiúnak:
- Idén is nagyon sokan felvételiztek és sok papírt át kellett néznem. Nem emlékszem mindenkire, de most már meg fogom jegyezni.
Szlávik tudhatta, hogy év elején nagyon sokan jönnek és utána is, évközben folyamatosan érkeznek diákok. Ha valakinek kijön a képessége és kint már nem bírják és kifizetik a díjat, azonnal kezdhet itt.
- Én rendkívüli hallással rendelkezem. Még két folyosóval arrébb voltál, mikor már hallottam a lépteidet. Most például hallom, hogy a szíved már nem ver olyan gyorsan, nem izgulsz, mint amikor megláttál minket.
Szonár erről kapta a nevét, a mélytengeri, hangimpulzusok alapján tájékozódó keresőkről. Az ő óráin nem volt súgás, fölösleges lett volna próbálkozni.
- Van vívó szakkörünk, oda be vagy iratkozva? Ha szereted, érdemes járnod! - mondta Arkan.
Akva már hátba is vágta a fiút és a vállán átdobva a karját indult vele a konyha felé.
- Van szendvics is, de főzök én veled. Segíthetsz hagymát vágni, meg ilyen apróságokban. Tanár úr, velünk jön?
Szonár kedvesen mosolyogva megrázta a fejét. Az órájára mutatott.
- Este van, engem vár a családom. Jó főzést, srácok!
Az igazgatóhelyettes távozott és Akva kísérte Szlávikot a konyha felé, ha ez megfelelt.
- Tehát Oroszországból jöttél? Ott nem tűrik a mutánsokat, nagyon rossz törvényeik vannak, úgy tudom. Ezért kellett idejönnöd?

- Szatmári Rita -

Akva és Charlie elválaszthatatlan jóbarátok maradtak úgy is, hogy csak Brad bukott meg idén. A szorgalom helyett a főzésre, a hobbira, a sportra koncentrált, nem bírta rászánni magát komolyabban a tanulásra. Ma is találkoztak a rókasráccal, aki még az iskolában maradt. Nem rég fejezték be a beszélgetést egy kis edzés után. Akva épp a sporttáskájval igyekezett vissza a szobájába. Cipelte magával, benne volt a sportruhája, tisztálkodó szerek és a dezodor. Adott magára. Nem jött ki büdösen az edzésekről, mert fontos volt a lányok véleménye. Ahogy most igyekezett el a folyosóról, meglátott egy barna hajú lányt. Még új volt, nem beszélt vele.
~Vajon ki ő és honnan jött? Aranyos, megszólítom, hátha jó fej is~
Akva mindig laza volt és nyitott, szívesen megismerkedett az újakkal és sokan meg is kedvelték. Kivéve aki konkurrenciát látott benne. A lányok szokták bírni például.
- Szia! Mi járatban itt? Csak nem tévetél el? Akkor szerencséd, hogy itt vagyok, én minden zugét ismerem a sulinak.
4 éve ide járt és borzasztó kíváncsi volt, persze, hogy mindent tudott. Így jár, aki sokat bukik. Pár hónapja Szonárral találkozott itt és egy orosz mutáns fiúval, aki cuki kis lényeket hívott elő egy szebdimenzióból. Lehet hogy az végül magába szippantotta, mert nagyon eltűnt. Pedig jó arc volt. Akva elbambult egy picit ezen gondkolzva.

Miután, apa elment mert dolga volt, én is elhagyom a szobámat, hogy szét nézek, és fel térképezzem a helyet. A tervem, nem sikeredett valami jól, mert a figyelmemet, inkább a festmények kötik le, mint az, hogy pontosan merre is járok. Legalább Lisa a szobámban van, és nem itt velem eltévedve. Más fiatalok is vannak itt, de ők most úgy látszik, túl elfoglaltak. Már majd nem annak a határán vagyok, hogy le szólitsak valakit, mikor is egy hangott hallok meg. A hang fórrása felé fordítom a tekintetem, és el indulok felé.
- Helló, nos igen mitagadás, eléggé el tévedtem itt egy kicsit. Egyébként, fel fedező kőrútra indultam, és most itt vagyok el tévedve. - Mondom neki, minden féle bemutatkozás nélkül. A szemeim, fel ragyogtak, mikor mondja, hogy ismeri a helyet, aminek én nagyon meg örülök.
- Mond csak válalnál idegen vezetést? - Kérdem tőle. - Egyébként, a nevem, Szatmári Rita. Magyar vagyok, de New York ban nevelkedtem. Benned, kit tisztelhetek? - Kérdem ismét, aztán várom a válaszait a kérdéseimre.

Akva csak hallgatta ezt az őszinte bemutatkozást, hogy Rita eltévedt. Nagyokat mosolygott, mert tetszett neki az őszinteség. Csípőre tette azt a kezét, amelyikben nem volt a sporttáska. Az alkarján látszott, hogy gyúrt, eléggé izmos volt. Az egész alkatán látni lehetett ezt. Most is épp az edzőteremből jött.
- Nagyon nagy az iskola, el is lehet tévedni. Te még új vagy, ugye? Úgy még könnyebb eltévedni, mindenki beleesik. Én először a konyhában találtam magamat, mikor az edzőtermet kerestem. Azóta meg sokat vagyok ott, de már szándékosan.
Megszaladt a nyelve, sok mindent elmesélt.
- Haha! Persze, hogy vállalok! Kedves utasunk, Brad Coleman, becenevén Akva üdvözli Önt! Kérem, tekintse meg a híres Xavier birtokot és az iskola folyosóját. Itt balra van az edzőterem, itt jobra pedig az a folyosó, ami ennek a rendkívül jóképű fiatalembernek a szobájához visz. Viccet félretéve, keresel valamit vagy csak úgy járkálsz? Könyvtár, zeneterem, veszélyterem, kert, valamelyik szimpatikus?
Gyorsan végig vette a legismertebb magyar diákokat, akiket kedvelt is. Jonah csaja vagy mije, az a Gulyás Csilla és a tolószékbe került lány, Szabó Éva jutott az eszébe, aki állítólag összeállt az a hülye Dialinnal és jól meg is büntették.
- Vannak még itt más magyarok is. Őket ismered? Esetleg rokonaid, utánuk jöttél ide?
Ha Rita megmondta, hová akart menni, akkor Akva vezette is.

Meg tudom, hogy hát itt nagyon könnyű el tévedni, főleg ha az illető új, mint én is volnék, és még valaha ő is el tévedt. De, válalja a idegen vezetést, amit azzal kezd, hogy be mutatja nekem, a edzőtermet, és a folyosót, ami egyenesen oda vezeti őt a szobájához. Még a nevét, és a bece nevét is meg tudom.
- Hogy szólithatla, Brad vagy Akva? - Kérdem, mert nem tudom, hogy melyik néven szereti, ha szólitják őt, de ha rám van bízva, hát majd meg látom. A srác egészen kedves, és cicces is. Majd kérdi, hogy keresek is konkrétan valamit, vagy csakúgy járkálok e.
- Csak, úgy járkálok. - Mondom, Brad nek hisz nem keresek semmi konkrétumot. Majd, meg tudom, hogy vannak más magyarok is itt a suliban, és fel merűl, hogy esetleg ismerem e őket, de csak a fejem rázom meg a kérdésre, hogy nem ismerem őket, és még csak rokona sem vagyok egyiknek sem.
- Kezdésnek, szívesen meg nézném a szobádat. - Mondjuk, tényleg a szoba érdekel, hogy hol is szokott aludni, meg ilyenek. - Utánna, pedig azokat a helyeket, ahol te is szívesebben vagy. - pirulok el, bár nem arról lenne szó, csak ha mondjuk beszélni szeretnék vele, akkor tudjam, hogy merre is keressem őt.

Brad megunta az álldogálást, már csinálni is akart valamit. Megfordult és utána vissza. Nem indult el a lány nélkül.
- Akva. Az jó lesz. Tudod, miért hívnak így?
Az ujjait előre nyújtotta és a lány hajára kis vizet fröcskölt, amit a mutatóujja végéből hívott elő. Nem sokat, csak pár cseppet, de érezni lehetett, hogy vizes lett a frizura.
- Akkor járkáljunk együtt! Egy új lányt örömmel ismerek meg!
Még fiatalnak érezte, de ettől kedvelte a társaságát. Intett a fejével, hogy menjenek és el is indult. Vállára kapta a táskát, lazán vitte és úgy sétált a folyosón. Eszébe jutott, hogy múltkor, mikor a konyhába ment edzés után és meglátták nála a cuccot és beszégettek arról, hogy mit csinál, figyelmeztette az egyik srác, hogy vigyázzon, mert ha egyszer leáll a sporttal és szakács lesz és túl sokat eszik, akkor borzasztóan meg fog hízni, mint Bud Spencer. Nem ismerte a nevet, de neten rákeresett és jót nevetett. Ezen gondolkodott, megint elmélázott, ahogy a szoba felé közeledtek.
- A szobám egy igazi sportrajongóé. Minden, ami sport. Sakk nem, de a többit szeretem, tévében is és űzni is. Te mit sportolsz? Látszik, hogyy jó alakod van!
Az iskolában megedezenek mindenkit, a kövérek is kapnak kondit és sokat tanulnak a testükről. A szoba nem volt messze, pár folyosón kellett még átmenni. Mikor odaértek, Akva benyitott és előre engedte a lányt.

/A következő már mehet ide: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2494-akva-szobaja#48511