Hold, Kék Körzet

by **Morsus** Pént. 08 Jún. 2012, 20:40

A hold egy ősi kék körzete, ami lélegezhető levegő van, de a gravitáció még mindig olyan gyenge, mint a Holdon.

by **Morsus** Pént. 08 Jún. 2012, 20:48

A kékes fény után az emberek megjelenek egy helyen. Apokalipszis, Holocaust (kezében a halál magjával), Doria, Smiley, Will (kezében egy láda, amiben az Élet Magja), Jeff, Doria, Teddy, April, Kolosszia, Farkas, Tao.
A csapatok szétesve nézik egymást. Az űrben egyre világosabb sárga fény közeledik. Apokalipszis mögül kilép az utolsó két lovasa. Éhség, akit sokan Hoodként ismertek. Majd egy nő, aki lassan kisétál. Halál, a legveszélyesebb lovas.
Hold, Kék Körzet Wanda_Maximoff_%28Earth-10082%29

Hold, Kék Körzet Wanda_Maximoff_%28Earth-10082%29

by **Ko-Rel** Szomb. 09 Jún. 2012, 10:29

//Előzmény: Utopia//

A teleportálás után a megszokott hányinger fogta el, itt voltak a többiek és még mások is. A korábbi társainak jelentős része, April, a medve, annak a féregnek a testvére, akik halálra ítélték a világukat, Thorhalla, az a nő, akit a másik világban látott. Hellstorm nem volt itt, ahogyan az apja sem, még látta a korábbi lovast, Tao-t is, bár kicsit máshogyan nézett ki. De itt volt Apokalipszis és Holocaust is. Ahogyan őt meglátta összerezzent, mint akit megütöttek volna, az arcán nem látszott, de a szemeiben igen, ahogyan a félelemtől a pupillái is kitágultak, amikor a Halál magvát meglátta az entitás kezében. Ekkor tűnt csak fel neki, hogy hol is vannak valójában, az égre nézve nem a kékséget látta, hanem a Földet. Soha sem hitte volna, hogy ilyen messzire kerül az őt éltető óceánoktól. Az űrbe elnézve valami lángolva közeledett feléjük, lehetséges, hogy ezt mondta volna Apokalipszis odalent Attilan-on? Kissé odébb lépett, amikor az utolsó két lovas is előkerült, a kilétük számára már nem volt olyan nagy meglepetés, de ha itt harc lesz, akkor Neptun irgalmazzon mindenkinek…

by **Thorhalla** Szomb. 09 Jún. 2012, 10:50

//Előzmény: Valadir hegyei//

Villanás után ott volt a két fiú is, kiket láttam a hegységben, ki kimentett a másik világról nem volt itt, de több másik ismerős igen. biccentettem köszönésképp csapattársaimnak, az X-mennek. Egy Tao, ismeretlen férfi, odaát Holocaust s egy újabb Halál magva? Hogyan s honnan?! Apokalipszis, a gépember s Doria. Az arcomra kiült a szörnyűség, mikor megláttam, hogy mily állapotban van, elfojtottam az öklendezést. Láttam az évszázadok alatt elég szörnyűséget, hogy legyen elképzelésem mit tehettek vele, hogy saját magának okozzon ily sebeket. Ő csak az atyját akarta menteni ily szörnyű áron s nem minket elárulni. Vajon megérte számára? S vajon én megtettem volna hasonlót Einar-ért s Asgardért? Minden bizonnyal.
- Az ősi istenekre, mit műveltetek vele?! – kérdeztem atyát s fiát dühösen.
Miközben az utolsó két lovas előlépett az égre emeltem a tekintetem, hol már közeledett.
- Beszédem van veled Apokalipszis! S mindenki meg fog hallgatni! – mondtam szigorúan. – Ma itt nem lesz küzdelem, magunk közt nem! Ma nagyobb a tét, mint az egymás közti háború. Ami ott közelg az égen úgy hívják Főnix. Egy entitás, mi azért jön, hogy elpusztítsa a Midgardot. Pár perce láttam, hogy miként pusztított el egy másik világot könnyedén. A világunk még megmenthető, de nem úgy, hogy egymással küzdünk. Bármennyire is taszít mindenkit a gondolat, össze kell fogunk s együtt megállítani a lényt, míg nem késő. Apokalipszis, te is évszázadok, ha nem évezredek óta járod Midgardot, biztosra veszem, hogy tudod mily veszélyt jelent ránk az a lény. Gondold meg, te sem akarsz a semmi felett uralkodni s mi sem akarjuk ártatlanok halálát. Ha nem fogunk össze s nem harcolunk együtt mindent elvesztünk. Kérlek, s mindenkit kérek, hogy lássátok be mindezt s tegyétek félre gyűlöleteteket, s haragotokat, ha nem vagytok képesek rá… ezen világ nem érdemli meg azt, hogy megmeneküljön.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Teddy** Vas. 10 Jún. 2012, 14:27

A Földön:
- Jó na, én is tudom na, de nem élvezhetném ki ezt a percnyi örömöt most anélkül, hogy bárki is bele ugatna itt nekem? - Kérdem kissé sértetten, majd pedig felülök a földön, és vissza mászok a nagytestvérre, vagyis próbálok vissza mászni, de ez már igazából nem jön össze, Holocaustra leszek figyelmes, azt hiszem meg kéne szaporáznom a mászást, de most valahogy nincs hozzá kedvem, ráérek, ő úgyis eléggé ostoba ahhoz, hogy verseket regéljen arról hogy milyen „ szánalmasak „ vagyunk, és aztán támad, vagy lehet hogy közben is támad, még nem figyelmet meg úgy részletesebben, de nem is érdekel igazából, levertünk egy lovast aki hulkokat csinált, akkor pedig vele is elbírunk, így oda megyünk és heló! S már kiütve fekszik a földön, mi pedig tábortüzet gyújtva dalolunk és sütünk rajta valami finomat és minden olyan boldog lesz majd, és hát az pedig mint tudjuk nagyon, de hűha milyen nagyon jó. Azonban a dolgok nem így alakulnak, nem szól egy szót sem, meg amúgy van nála valami ami a fene sem tudja hogy mi lehet, s ő pedig ahelyett, hogy tenne bármit is, nos helyette nem csinál semmit, ez pedig idegesít… Mindenesetre is egy furcsa fényre leszek figyelmes, majd pedig valami megváltozik, nem is kicsit, én pedig eléggé gyorsan felfogom hogy mi történhetett, vagy legalább is körvonalazódni kezd bennem a dolog, ami nem biztos hogy jó, de talán igen, ebbe azt hiszem nem fogok belemenni részletesebben mert fölösleges lenne, és nem lennénk vele előrébb, főleg én nem.

Kék körzet:
A villanás után kissé értetlenül nézek szét, aztán végül is sikerül felfognom hogy mi történhetett, teleportáltunk, és hát úgy tűnik hogy valami egészen egyedi helyre, de amúgy fogalmam sincs hogy hol lehetünk, csak azt tudom hogy kikkel vagyunk itt, mert hát akármerre megyünk ezekbe a nyomorult parasztokba végül is mindenhol belefutunk, mert nekik természetesen ott kell lenniük mindenhol, és hát ez egy eléggé „ kész „ dolog, kissé kellemetlen is mellé, de na, annyira mégsem zavaró, hogy így magamon kívül ezt bárkivel is közöljem, vagy mégis?...
- Miért van az, hogy bármerre is megyünk, teleportálunk, aztán meg egy csapat idiótával vagyok összezárva? - Aprilnek van címezve a kérdés, más pedig kötve hiszem hogy hallja, mivel direkt úgy beszélek, hogy csak ő hallhassa, igen, mert úgy érzem hogy másra nem tartozik, és most vele volt hirtelen kedvem beszélni, szóval igen.
- Sziasztok! - Integetek kedvesen, és ezt már eléggé hangosan mondom, végül is mindenkinek szól, de főleg Dorianak meg Hallának, valahogy úgy érzem hogy túlságosan régen láttam őket, és talán, mondom talán, de tényleg csak nagyon talán kezdtek hiányozni, még akkor is ha nincs jó humorérzékük, na de ezt ne firtassuk, nem lehet mindenki olyan tökéletes személyiségileg sem, mint például én… Vagy én, esetleg hogy még egy jó példát mondjak, én. Fény árad felülről, én pedig fel és nézek, és hát a látvány gyönyörű, úgy értem tényleg az, néztem már eddig is néha az égre de azért az nem nyújtott ilyen látványt, és hát valami közeledik is, fogalmam sincs hogy mi az, de az is tetszik, nagyon. Vissza terelem a tekintetem a társaságra, és hát már kettővel többen vagyunk, gondolom az a kettő új tag sem velünk van, mert hát nem úgy néznek ki, mint akik. Ránézek a nőre, miközben más prédikál, és csak egy dolog jut eszembe róla, amit azonnal közzé kell tennem, ez pedig nem más, mint hogy:
- Csúnya! Csúúúúúúúnya! Csúnya-csúnya-csúnya-csúnya-csúúúúnya! - Igen, tényleg az, és azt hiszem most jobb lesz ha fedezékbe húzódom.

by **Sarah** Vas. 10 Jún. 2012, 15:25

A Földön:
A dolgok nem egészen úgy alakulnak, mint ahogyan terveztem, hogy őszinte legyek, ez már nem igazán lep meg, nem mintha engem bármi meglephetne, érzéseim már rég nincsenek, csupán a néha felszínre törő, hatalmas erejű harag, mely viszont hamar elfojtásra kerül, legalább is ha olyan ellen használnám fel, aki az én oldalamon áll. Egy nagy lökés, majd pedig a földön fekszem, s igyekszem minél hamarabb felkelni ez nem is okozhatna igazából problémát, csupán egy nagyobb lökés, vagy ugrás, és már talpon is vagyok, azonban nem tudom ezt megtenni, ugyanis miközben fellököm magamat, egy kékes fényre leszek figyelmes, s mielőtt még teljesen talpra állhatnék, már egy másik helyen vagyok, de valahogy ez sem lep meg, nem, tényleg egy kicsit sem.

Kék körzet:
Tipikus teleportálás, gyengébb, még féreg emberi múltamból hátramaradt szerveim megérzik, s kellemetlenémelygő érzést közölnek az agyam felé, melyeket fel is fogok természetesen, de nem tulajdonítok nekik különösebb fontosságot, már rég nem élveznek elsőbbséget ilyen téren, habár azt mondják hogy pótolhatatlanok, nem úgy, mint az alkatrészek, mégsem vagyok képes úgy tekinteni ezen részeimre, mint fontos alkotóelemekre. Egy csapatnyi új személlyel találom szembe magamat, egyesével futtatom végig rajtuk az azonosító programot, mindegyik benne van az adatbázisban, s mind megkapta a maga ellenséges azonosítását, s az ezzel járó, elpusztításra vonatkozó engedélyt is, de egyenlőre, amíg parancsot nem kapok rá, nem lépek semmit, egyszerűen csak állok mint egy szobor, s nézek. Hamarosan nagy fényre leszek figyelmes felülről, erre végül megmozdulok én is, s fentebb emelem a tekintetemet, amit látok, nos az egy hatalmas közeledő, fényes valami, akármi is legyen az, nem tudom hova sorolni, inkább vélem természeti jelenségnek, bár kissé fenyegetően néz ki, amíg tisztázatlan az eredete és a mibenléte, addig különösebben nem érdekel, hogy mi lehet az. Egyenlőre csak állok és várok, hogy pontos legyek parancsra, mivel eddig még nem hangzott el semmi ahhoz hasonló, s még „ békésnek „ tűnik a helyzet, bár tudom hogy bármely pillanatban elfajulhat, általában így szokott történni, s így készenlétben tartom magam, hogy ha úgy alakulna tudjak támadni, vagy éppen védekezni.

by **Godlaw / Tao** Vas. 10 Jún. 2012, 18:25

Sinister érkezése elég heves, nekem kellett néhány perc, hogy összeszedjem magam, és fogalmam sem volt, hol vagyok, de láthatóan ő teljesen tisztában van a helyzetével, azt is tudja, miért vagyunk itt, és milyen veszély fenyeget. A számítógépet úgy használja, mintha a sajátja lenne, és ami utánakövetkezik, egy cseppet sincs ínyemre.
Oké, bevallom utálok az űrben lenni, a Holdon, egy űrhajón, bármelyik bolygón, ami nem a Föld, kövezzenek meg érte, de nekem a gyomrom is felkavarodik, ha ilyen helyekre kerülök, mások meg úgy viselik, mintha teljesen oké lenne a dolog. Mély levegőt veszek, megdörzsölöm a szemem, de mire kinyitom, azt kell látnom, hogy egy csomó ismert vagy ismerős alak áll körülöttem, mégsem egészen olyanok, mint amilyennek én ismerem őket, de néhányukról egyértelműen meg tudom állapítani, hogy a világ jobb hely lenne nélkülük. A biztonság kedvéért újra megdörzsölöm a szemem, hátha csak hallucináció, sose lehet tudni, de aztán valaki felszólal - valaki, aki szintén ismerős, mégsem önmaga. A beszéde alapján úgy néz ki, hogy két frakció áll itt egymással szemben, akik régóta harcolnak már, egy alternatív világból jöhettek... Bár abból ítélve, hogy ők ennyien vannak, én meg egyedül, inkább én kerülhettem egy másik dimenzióba. Akárhogy is, ennek a Thorhallának van annyi esze, hogy meglássa a valódi ellenséget.
-Valószínűleg nem ismertek engem, vagy másképp, mert gyanítom, idegen világba kerültem, de azt hiszem, azért vagyok itt, hogy segítsek nektek, a nevem Tao. Az asgardi nő jól mondja, Főnix úton van, és ha eléri a Földet, csak egy marék füstölgő hamun marakodhattok majd. Harcoltam már vele, és biztosíthatlak titeket, csak úgy győzhetjük le, ha mind egy oldalon állunk.
Nem tudom, mennyit segítettem a helyzeten, de legalább már tudják, miért vagyok itt, vagy legalábbis nagyjából.

by **April** Vas. 10 Jún. 2012, 18:56

Úgy tűnik, elkéstünk, mire elindulnék, hogy Holocaustot megállítsam - amire amúgy elég kis esélyt láttam, de ez a munkám, vagy mi - már kiemelkedett a földből. Egy ideig csak nézem, hogy mi lehet nála, de aztán az ismerős látványtól beugrik az emlék, az Élet magjának kinézete, és ez a tárgy, ami mintha a zsigereimben éreztetné, hogy mindenben ellentéte annak.
Nincs idő még egy szót sem szólni, mert teleportálunk, fogalmam sincs, hogy a mag miatt, vagy valami egészen más okból kifolyólag, de amikor megérkezünk, úgy érzem magam, mint amikor a hatalmas labirintus szerű épületből jöttünk ki. Ott is így álltunk, Apokalipszis serege és a világ megmaradt hősei egymással szemben, a harc pedig az Élet magjáért folyt - ezúttal ez kissé eltér, akárcsak a helyszín. Ha jól látom, ez nem Attilan, még csak nem is Föld, és ennél pontosabb meghatározásra nincs szükségem, a lényeg, hogy innen nem fogunk tudni hazajutni, csak ugyan azzal a teleportálással, amivel idekerültünk.
-Ez a karma, ha baszakodsz, rábaszol - válaszolom Teddynek.
Mielőtt kibontakozhatna a harc, Thorhalla kezd fényes beszédbe. Kell egy kis idő, mire észreveszem Apokalipszis eddig nem látott emberein kívül Taot, Apokalipszis korábbi lovasát, aki... Úgy tudtam halott. Thorhalla beszéde után ő is megerősíti a lényeget, ami szerint ezúttal nem a halál magja a lényeg, bár nem valami megnyugtató, hogy ott van Holocaustnál. Lassan engedem le az amúgy lángoló ökleimet, amivel már a harcra készültem.
-Teddy, ez most nem a megfelelő hely és idő - súgom neki, aztán Holocaustra nézek, a fickóra, akivel meg kellett volna ma harcolnom, és meghalnom. - Ha ez a Főnix fazon tényleg ekkor király, én benne vagyok, hogy lenyomjuk... Együtt - szűröm ki a fogaim közt az utolsó szót, Thorhallának nagyon remélem, hogy igaza van.

by **Tyler** Hétf. 11 Jún. 2012, 12:11

-Együtt.....-
Morogja halkan, mikor a teleportálás után ismét összekerül a régi csapat.....összerezzen, ahogy felelevenedik benne a testvére halála. Csak rá kell nézni a többiekre. Itt nem szívesen látott, ahogy máshol sem. Kicsit távolabb lép a többiektől, miközben az egyre közeledő Főnixet nézi.
-Szép beszéd....de mégis, hogy állítsuk meg a Főnixet.... Maga, maga tudja miért akarta Fájdalom az erejét elvenni és azt is, hogy hogyan....beszéljen...-
Morogja az általa felélesztett Sinister felé, de nem mozdul, még csak a hangja sem fenyegető. Ha valóban összefogás kell, akkor ezt nem ő fogja elcseszni. Megfordul a fejében a gondolat, hogy lehet mindegy is ki fogja elpusztítani a világot...

by **Sam** Kedd 19 Jún. 2012, 21:23

//Előzmény: Utopia//

A megérkezés után a helyzet már eléggé máshogy áll, mint eddig. Több jelenlévő is ismerős a küzdelemért, mely a magokért folyt és végül elvesztettük azt, mikor magába olvasztotta egy felelőtlen társunk. Az ellenfelek jelen esetben is nagyjából könnyen megállapíthatóak, Apokalipszis, Holocaust és a vele lévőek. A többiek pedig, ha minden igaz, akkor nagyjából az oldalamon tudhatom. Már fel is készülök a támadásra, amikor egy rögtönzött szónoklat és néhány eléggé létfontosságú információ közzététele után eléggé elgondolkozik a kis társaság. Ha valóban egy olyan entitás közeledik, aki mindent el akar pusztítani, akkor jelenleg Apokalipszis csupán kis hal. S bár jelenleg az egyik legnagyobb kívánságom az ő és fia elpusztítása, ez még várhat. A világ sorsa sokkalta fontosabb, őket legyőzni utána is lesz majd időnk. Így hát fémes fejem billentésével jelzem egyetértésem, jobb most az ideiglenes fegyverszünet.

//Előzmény: Valadir hegyei//

Az új helyszín eléggé furcsa, ráadásul a társaságom is hirtelen kibővült jó néhány személlyel. Ami meglehetősen zavaró számomra, az az, hogy jelen van Apokalipszis és Holocaust is… Ez pedig már alapból nem jelenthet semmi jót. De itt van még az a mocsok is, aki az imént még egy rakás zombival akart szétkapatni… De a teleportálás előnye, hogy azokat legalább hátrahagytuk, nagy mázli, mert nem igen volt ötletem, hogy hogy tudnám szétkapni őket. Na de ami most a fontosabb, hogy megnézzem ki lehet velem. A tekintetem körbefordítva sikeresen megpillantom az X-menek közé tartozókat, akikhez gyorsan be kellene csapódnom, főleg azért, ami a kezemben van. Nem lenne valami jó, ha ez a másik csapathoz kerülne. Szóval gyors léptekkel át is nyargalok hozzájuk. Ezt követően már csak valahogy úgy kellene a tudtukra hoznom a láda tartalmát, hogy azt az ellenség ne nagyon tudja meg, mivel akkor a fő célpont én lennék, és kevés reményt fűzök ahhoz, hogy ebben az esetben lenne esélyem a megvédésére. De sok gondom van… Pedig csak egy egyszerű szabotázs miatt indultam el, mégis hogy a halálba tudtam ilyen balszerencsés helyzetbe kerülni… Csendesen figyelem az eseményeket, hisz én vagyok itt valószínűleg az összes negatív leg, bár kitudja, nem ismerem az ellenség erőit, így idő előtt nem kell még leírnom magam. De a biztonság kedvéért jobb lesz ha meghúznom magam. A lapulás közben hallgatom az információ áradatot, ami érkezik felém, s meg sem próbálom akasztani azt, inkább bevetem ritkán használt agytekervényeim és próbálom felfogni mi is a téma. Ez nagyjából sikerül is, de nem tetszik. A mai napon már szinte semmi normális dolog nem történik, egyre csak gyűlik a baj, sőt nem is gyűlik, hanem hatványozódik. Hogy a jó életbe fogom én ezt megúszni…

by **Morsus** Csüt. 28 Jún. 2012, 21:25

/Sinister nem jött veletek/

Az égen megjelenik a főnix. A fénye a távolból már vakító, mintha még egy nap kellene fel a hold másik oldalán. Apokalipszis kőarcán érzelmek nem jelenek meg, csak némán nézi az X-eket, de a katonái sem támadnak. Majdnem Egy percig tart mire meglátják a fényt és az egyre közelebb ér. A két csapat megfeszülve figyeli azt. A béke és a csend tart. Majd az emberek lassan felismerik a főnixet. A sárgás fény forma lángoló madárrá válik. Az űrben nincs hang, csak itt a Hold apró pici sarkában, ebben az ősi romos városban. Mégis... mind hallják a madár égi üvöltését, ahogy vágyakozva száguld feléjük.
- Holocaust.
Mondja Apokalipszis csendesen és mire bári reagálhatna a mutáns kilövi magét a város légköréből az űrbe. ott a halál magját az ágyújába tölti majd rálő a már felé nyúló szörnyre. A tűz fénye mindent betakar a lángja begyújtja az embereket. Mindenkit megperzsel a vad tűzvihar. A magnak megkellet volna ölnie az entitást, de mégis az él. Hármukban. Két mutáns és egy asgardi ma istenné vált.

M Aszteroida:
Sinister döbbenten nézi a monitorokat majd rettegve kezd nevetni, mint egy őrült.
- Ez... Ez volt a terved! Átkozott légy Fájdalom! Még holtadban is úgy játszol velünk, mint egy sakkmester a figuráival!

Las Vegas Romjai:
Egy fiú végig sétál és felpillant a holdon látott fényre.
- Hm... ez... ismerős.
Mondja a fiú, akin egy kórházi beteg ruha van, rajta a név: Judas Morsus. K. Mutáns.

Nexus mocsara:
Egy magas zöld lény nyúl ki a fényre és koncentrálva a keze emberivé válik.

Apokalyptika:
A sötét szőrméjű Bestia az érzékelőit nézi idegesen.
- lehetetlen! Nem! Nem!
Dühösen néz körbe a laborba.
- Talán Apokalipszis ma elbukik, de én nem tartok vele!
Ezzel Hank McCoy egy fájlt nyit meg. A neve "Hiéna projekt". A cél embereket kiborgokká tenni, hogy hasznosabb ágyútöltelékek legyenek olyan területeken, ahova nincs felesleges mutáns, akit kiküldhetnének.
- Gyorsított eljárást és a legfejlettebb technológiák alkalmazását kérem a "Bárd Jr" nevű alanynál.

Az űr felé száguldva:
Egy kree katona repülve nézi a fényes robbanást.
- Neee! Hala ne! Nem veszíthettem őt el! Nem így! Nem ma!
Kiáltja a kree.

Holdon:
A három most az erőd harmadolja egymás között mégis a ruhájuk átalakulva testükön vagy öltözetükön már a láng madár szimbólumával lebegnek a többiek felett. Ők:
- Thorhalla
- Will
- April

/Hatalmuk leírását Nefi készítette:
A főnix erő egy szinte mindenható entitás, és úgy utalnak rá, mint az egyik leghatalmasabb erőre az univerzumban. Az erejét az univerzumban lakók lelkei táplálják, képes parancsolni a tűznek, noha ez nem hasonlítható semmilyen másik tűzhöz, ami előfordul, hiszen ez a lelki erejének megnyilvánulása. Energialövedékeket képes kilőni a teste bármelyik pontjából. Képes utazni térben és időben, olyan módon, mintha magában omlasztana össze egy fekete lyukat és ennek a hatását kihasználva teszi ezt. Képes igen sok féle energiát elnyelni a környezetéből, legyen ez lézer, vagy akár a egy teljes nap ereje, vagy akár a teljes galaxis. Mivel a főnix erő forrása pszionikus erő, ezért mindig igyekszik telepatát választani gazdatestnek. Felerősíti az alapvető képességeket és a hordozói képesek szubatomi szinten is manipulálni bármilyen anyagot. Hatalma van az élet és a halál felett is, ha meghal a Főnix erő, akkor egy tojásként várja ki az idejét, amíg meg nem gyógyul és új életre kel./
Jelmezekhez tippnek: http://marvel.wikia.com/Phoenix
UI: Ezért kell jelentkezni az alter kalandjaimra, akkor most nem megint a staffnak kellett volna hatalmat szét osztanom Smile

by **Ko-Rel** Pént. 29 Jún. 2012, 11:06

Megkönnyebbült, hogy egyelőre nem akart senki sem harcolni, igaz Teddy megtette volna, de a medvét úgy ismerte meg, hogy megtenné bármikor. De legalább Apokalipszis sem indította hadba a két itt levő lovasát, hogy harcoljanak. Csendben nézte a két oldal egymást, az idő végtelenül lassúnak tűnt, az égen pedig már második napként ragyogott a főnix. Végül a csend és béke megtört, az apja parancsára Holocaust indult, sőt a Főnix irányába a Halál magvával. Magában imádkozott Neptunhoz, hogy a főnix ölje meg az entitást és semmisítse meg. De nem történt meg, csak a lény madár rikoltását lehetett hallani, ami fizikailag volt lehetetlen. Maga elé emelte a szigonyát, hogy így védje magát, a szemeit lecsukta, amikor a fényesség és a tűz körbeölelte őket. Mikor a fényesség és az egész alábbhagyott Doria kinyitotta a szemét. Döbbenten nézett fel a levegőbe, ahogyan meglátta ott a három korábbi X-ment, ahogyan immáron más ruha volt rajtuk, a Főnix nem egy, hanem három gazdatestet talált magának. Véget vethetnének a háborúnak, de ki tudja, hogy a főnixnek mik a tervei és céljai. Lehet, hogy mindenkit megölnek itt és most, de lehetséges, hogy nem. Amit hallott azok alapján a pusztítás élteti, hogyan harcolhatnának hát mégis a saját társaik ellen?
- Mik a céljaid azok után, hogy megszálltad őket? – kérdezte a főnixet a három volt társától.

by **Thorhalla** Pént. 29 Jún. 2012, 11:37

Az egykori lovas felé pillantottam s biccentettem neki, bár az „asgardi nő” kifejezés nem különösebben nyerte el tetszésem. Az egyetlen voltam s inkább a nevemen hívjon.
- Thorhalla Lokidottir vagyok – szóltam még Tao szavai után.
Szomorúan sóhajtottam fel Teddy szavai után. Soha sem javul s így kellene bármit is tennünk? Farkas szavaira ökölbe szorult a kezem s minden erőmre szükség volt, hogy ne üssem meg, még neki állt feljebb mialatt a világ utolsó reményét is tönkretették a fivérével? Meg sem lett volna szabad szólalnia, nemhogy ily szavakat szólnia. Apokalipszisre emeltem a tekintetemet, arcán semmilyen érzelem nem látszott, de még nem adta ki a parancsot a támadásra, tán még van remény. Megremegtem, mikor a fia nevét kimondta.
- Ne! – leheltem.
Már azt hittem, hogy itt a vég s nekünk támadnak, de nem ez történt az égen a Főnix már itt volt a közelben s az entitás felé indult. A halál magva? Honnan szereztek még egyet? Fényesség, a kezeimet emeltem magam elé s a tüzet is éreztem, majd furcsa érzés, mintha a részemmé vált volna, mikor kinyitottam a szemem a lángok ott táncoltak körülöttem, a testem körül, de már nem bántottak, éreztem, hogy újra a részemmé válik, ahogyan más is. Nem álltam már a földön s a ruhám is más, lenézve a többiekre oly aprónak s gyengének tűntek. Újra istennő voltam, mint születésem jogán illetett s miként lennie kellett, mit elvett tőlem Stephanie. De nem egyedül voltam, April s a fiú is. A főnix, bennünk élt tovább. Doria kérdésére a nő felé néztem. Mit is akartunk tenni? Itt nem ez volt a kérdés, hanem, hogy a Főnix mit akart tenni? Én tudtam, hogy mit, de hogy ő?
Próbáltam magamba nézni s kitalálni, megtalálni, hogy a Főnix mit akarhat. Nem tudtam, hogy már ő ural-e engem, vagy még én őt, de nem hagyhattam, hogy győzzön, nem veszhettem el vele szemben. Ha megtaláltam a választ leszállok a földre mindkét csoporttal szemben, oly aprók s gyengék, oly jelentéktelenek már. Apokalipszisre néztem.
- A háborúnak vége van – mondtam. – Akárcsak uralmadnak. Most még élve távozhatsz, de többé semmid sincs, mindent, mit okoztál Midgardnak s kilenc világnak rendbe hozzuk. Mit mondtam ez a világ még gyógyítható s már megvan az erőnk, hogy rendbe hozzuk. Mindent mit te, a fiad s Fájdalom okoztatok semmisé lesz. Az elpusztított birodalmak újra élnek majd s a Kilenc Világ népei ítélkeznek majd feletted.
Visszaemelkedem a levegőbe s ha bárki támadna felém védőpajzsot emelek magam köré, hogy mindezt kivédhessem.
- Nem fogunk ölni – mondtam halkan a két társamnak. – Gyógyítani fogunk s nem pedig rombolni. Ne hagyjátok, hogy a Főnix uraljon titeket, nektek kell őt…
Csak bízhattam benne, hogy hallgatnak rám s nem részegíti meg őket az, mi nekem oly természetes születésem jogán.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

Hold, Kék Körzet 00120

Nem kell köszönni, Halla a barokkon főnix volt, így megvolt a képességleírás. És most jön elő, hogy miért is imádok istennel játszani, hogy mennyire más a gondolkodásuk és világszemléletük, mint egy embernek.
A választott jelmez. A ruha ilyen, ettől függetlenül a karakter továbbra is fekete és a térdéig ér a haja, nem lett szőke, csak hát Emma Frost főnix ruhája a legtetszetősebb.
Hold, Kék Körzet 2418950-avengers_ac_33c

Hold, Kék Körzet 2418950-avengers_ac_33c

Hold, Kék Körzet Tumblr_m5zivf5fBG1qc1hfvo2_500

by **Teddy** Pént. 29 Jún. 2012, 23:32

Nos, csend és „ hullaszag „ terjeng a levegőben, ahogyan nem történik semmi, vagyis de, egy nagyon kevés, April válaszol, amit értékelek, habár nem érzem úgy hogy akár egy kicsit is előrébb lennék azzal amit mondott, de hát nincs kedvem most erről panaszkodni, sőt igazából nem is hiszem hogy panaszkodnom kéne, mármint a válaszról lehet, mert hát annyira nagyon nem volt kielégítő, de ez a karmás dolog… Egészen érdekesnek hangzik, és hát mivel én állatian jófej vagyok… MERT AZ VAGYOK.. Szóval mivel jófej vagyok, tuti kedvel annyira hogy engem nem cseszeget, vagy ha mégis, akkor jól álcázza mert eddig nem vettem észre, csak kicsit idegesít már hogy mindig ezen idiótákkal vagyok összevonva, mármint nem az én oldali idiótákkal hanem a nagy szürke tahó meg a csontos fejű fia, meg az egyéb szél által összehordott hulladékkal, habár szó se róla, ezek is néha eléggé nagy idióták tudnak lenni, mármint akikkel önkéntesen összezárattam magam, bár azt hiszem elmondhatom, hogy azért egy egészen jó ötlet volt, mert hát azóta sok harcban volt részem, nekem meg az számít ugye, mert az legalább vicces, főleg ha vér is folyik, és akkor a legjobb ha valaki, vagy valakik meghalnak, hmm, igen… Kíváncsi lennék hogy vajon mennyire látványos az, amikor egy ember felsőteste egyszerűen szétszakad, és úgy ömlik ki belőle a vér mint egy szökőkútból, miközben a belei lecsordogálnak a padlóra… Egy ilyen látvány egyből feldobná a napomat az tuti! De térjünk vissza az eredeti témára mert eléggé sikerült elkalandoznom, szóval karma.
- Engem tuti szeret, mert engem mindenki szeret. - Mosolygok Aprilre, mert miért ne? Ugyebár, majd pedig egyszerűen nézek tovább, és hát úgy áll a helyzet hogy bár nyíltan lecsúnyáztam valakit, aki amúgy tényleg iszonyatosan csúnya, mégsem történik semmi, és köszöntem is, de ugye nekik ez luxus és inkább kihagyják… Csesszétek meg mind, ezért még a fejeteket veszem! Na nem baj, oké nagyon is az, de a lényeg hogy eztán csak állunk és nézünk, és még tovább állunk meg nézünk és nem igazán akar semmi sem történni, szóval tök unalmas, és hát így pedig mivel nincs jobb dolgom, magam mögött összefogom a karjaimat, majd pedig előre-hátra dőlök, eléggé ráérősen, mivel hát tényleg az vagyok, semmi dolgom, tényleg semmi, esetleg rávehetném a nagytesót hogy táncoljon, de ahhoz most nincsen kedvem, akkor hát ez van… Egyre közelebb ér az a fényes valami az égen, én pedig persze egyenesen bele bámulok, végig nézem azt is ahogyan Holocaust belelövi a magot, aztán pedig csak bámulom ahogyan meglehetősen gyorsan az egész átfordul egy tűzviharba, amire aztán pedig eszmélek, és az első dolgom hogy:
- TŰZ!! ÁÁÁÁÁRGHÁÁÁÁÁÁRRRRHÁÁÁÁÁÁ!!!!! - Hallatom ezt a meglehetősen kellemetlen halálhörgést, miközben oda-vissza gurulok a földön, igencsak érdekesen, de aztán ahogyan rájövök, hogy nem történt semmi, vagy legalább is szénné nem égtem, nos így már kicsit más a helyzet, bár nem értem hogy miként élhettem túl, de ez csak egy dolgot jelenthet… ű
- Sebezhetetlen vagyok! - Még megcsodálom a többieket akik persze valahogy képesek lettek repülni, és van akin eléggé furcsa ruha is van, úgy értem mindegyikükön elég furcsa ruha van, és nem értem hogy mikor öltöztek át, de nem is érdekel különösebben, főleg azért nem, mert valaki most bejelentette hogy Apokalipszis uralmának vége, de az öreg szürke ürge úgysem fogja magát csak így hagyni, szóval azt hiszem hogy bátran jelenthetem ki hogy itt harc lesz… Végre! Mivel tisztában vagyok vele hogy sebezhetetlen vagyok, és teljesen biztos is vagyok benne, így egyetlen gyors elhatározás után vadmotoros űber tempóval pattogni kezdek egyenesen apokalipszis felé, azzal az ordítással, hogy:
- HALÁL RÁD TE TOHONYA SZÜRKE KOCASZÁRMAZÉK!!! RÁÁÁGH!!! – Igazából ezt az utolsó ordítást egészen addig nyújtom amíg oda nem érek, vagy amíg esetleg valami nagyon fontos ok miatt meg nem kell állnom, de az tényleg nagyon fontos ok kell hogy legyen.

by **Sarah** Vas. 01 Júl. 2012, 20:54

Egy jó darabig semmi sem történik, bár a rendszerek állandóan aktívak, ha esetleg elhangzik a támadási engedélyt tartalmazó parancs, vagy az ellenséges csapatból valaki ostobaságában támadásra adná a fejét, akkor gyors reakcióval nekieshessek a kiszemelt áldozatnak, azonban mint említettem, semmi sem történik, így pedig más választásom nem marad, csak a várakozás, ezt pedig a tőlem megszokott módon teszem, egyszerűen egy helyben állok, mozdulatlanul, és a fejem lassú jobbra-balra forgatásával folyamatos pásztázás alatt tartom a terepet, mert a készenléti állapot továbbra is jelen van, csupán úgy tűnik, hogy nincs szükség egyenlőre közbelépésre, de sosem lehet tudni, hogy mikor fajulnak el a dolgok. Az égen lévő fény oly erős lesz egy idő után, hogy még az én figyelmemet is magára vonja, s így a hosszas perceken keresztül tartó rezdületlenséget megtörve, egy gépies, mondhatni kimért mozdulattal fordulok annak irányába, majd pedig figyelem ahogyan Holocaust, a neve elhangzása után egyszerűen belelövi a halál magját az entitásba, s eztán az egészből nem marad más, mint egy mindent elsöprő tűzvihar. Továbbra is mozdulatlanul állok, a mindent ellepő tűz elől nem lehet hova menni, így fölösleges a mozgás, bár a látásért felelős műszereket egy kis időre sikeresen kiütötte az előbb történt vihar, de pár perc után az ezen problémák megelőzésére, illetve javítására beépített programok könnyedén állítják helyre ezen bizonyos alkatrészeket, ami pedig így elém tárul... Valamilyen szinten meglepő is, és mégsem, ismerős alakok, de ismételten lefuttatom a felismerő programot, aminek a segítségével sikerül beazonosítani a három lebegő alakot, de az adatbázisban nem szerepel, hogy ilyesmire képesek lennének, s mivel ez hiányzik, egy gyors frissítéssel már lementésre is kerül, mind külső változás, mind pedig a repülésre való " hajlam ". A történtektől függetlenül továbbra is csak állok, és pásztázom a területet, nem támadok, csak ha arra parancs érkezik, vagy olyan támadást kezdeményez az ellenség, melyre valóban szükséges az ellenlépés, addig viszont meg sem rezzenek, csak néha remeg meg az egyik karom, az is "ritmikusan" és minden rezzenés tökéletesen egyforma.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 05 Júl. 2012, 12:01

A hatalmas fény egyre csak közeledik, és egyelőre semmit sem tehetünk. Az egyetlen reményünk, hogy leszáll itt, és megütközik velünk, vagy legalább szóba áll. Ám mielőtt ez megtörténhetne, Apokalipszis utasítja fiát, aki valamit rálő a közeledő tűzmadárra. A hatalmas fényesség teljesen elvakít, próbálom eltakarni a szememet, elfordulok, és a földre vetem magam a hatalmas robbanás miatt, de a sárga ragyogást még így is érzékelem. Mire elül a káosz, és felnézek, már három repülő mutánst látok, akiket megszállt a Főnix, ez nem kétséges, láttam már ilyet korábban. A hatalmuk így valószínűleg kisebb, mintha egy embert szállt volna meg, de így is túl erősek, és hárman még nagyobb kihívást jelentenek majd. Azonban ahelyett, hogy ellenségesen lépnének fel, Thorhalla első szavai éppen arról tanúskodnak, hogy békét akar.
-I-igen - mondom kissé megzavarodva. Egy Főnix, aki gyógyítani akar? Lehetséges, hogy Thorhalla képes uralni a Főnix erőt? Ez mindent megváltoztat. - Jól mondod, Thorhalla, építeni kell, nem rombolni - helyeslek, és remélem, mások is egyetértenek. Mégis, a szemem sarkából látom, hogy az egyik mutáns, aki úgy néz ki mint egy medve, már támadni akar. Mi lesz ennek a vége?

by **April** Csüt. 05 Júl. 2012, 18:25

Úgy néz ki, most akkor megegyeztünk, ezek szerint tényleg összefogunk Apokalipszissel és a sleppjével, bármilyen rosszul is hangzik. A többiekkel együtt meredten bámulom a világűrt, ahonnan már messziről hallom a Főnix sikolyát. Lehetséges ez? Nem, ismerem ezt, ez telepátia, az űrben senki sem hallja a sikolyodat, ez köztudott.
Mikor már közelít, és meglátom, miféle lángcsóva követi őt, sőt, ő maga is tűzből áll, azon kezdek gondolkodni, mennyire lehet ellene hatásos az én tűzképességem. Valószínűleg semennyire. Mielőtt ideérne, Apokalipszis szólal meg, mire odakapom a fejem.
-Hé, te mit...? - De eddigre Holokauszt már repül is, és a halál magjával célozza meg az ellenséget. Mi történik? Meghal? Egybeolvad a maggal? Összeolvadnak? A hatalmas fényességben semmit sem látni, lehunyom a szemem és térdre rogyok a forróságtól, amit idáig érzek, aztán...
Aztán minden megváltozik.
Hold, Kék Körzet 9942237aafbc6282dfbfaf3722e602cf

Hold, Kék Körzet 9942237aafbc6282dfbfaf3722e602cf

Lángba borulva nyitom ki a szemem, és már a levegőben vagyok... Vagyunk? Hárman, de fejenként ketten, összeköt minket az erő, az entitás. Az ujjam hegyétől a fejem búbjáig bizsereg az érzés, ahogy átjár a hatalom, a lángok mindent elborítanak rajtam, én magam vagyok a tűz.
Két kezemben lánggömbök jelennek meg, majd elmosolyodom saját kisstílűségemen, és az egész karom lángolni kezd, a kezem a tűz magja. Amikor felkészülök, hogy elpusztítsam Apokalipszist, meghallom Halla hangját. Gyógyítás. Újjáépítés. Kezeimen kialszik a láng, mikor felém fordul, és a Főnixről beszél. Ekkor ébredek csak rá, hogy valóban nem én irányítom a tüzet, csak statiszta vagyok az ő játékában. És a tűznél még sokkal több is van.
-De most... Most elpusztíthatnánk Apokalipszist és az összes csatlósát, végre véget vethetnénk a háborúnak. Porrá égethetjük a birodalmukat, hogy a fekete hamuból születhessen új világ. A mi világunk! - Magyarázom Thorhallának, miközben érzékelem, hogy védőpajzsot húz fel. Tőlem fél, vagy a lentiektől? Nem jelentenek ránk veszélyt, elpusztíthatjuk őket egyetlen perc alatt.

by **Sam** Hétf. 09 Júl. 2012, 19:43

A tűzszünet hatására kissé megnyugodtam, hiszen most nem kellett attól tartanom, hogy bármi hirtelen támadás következzen, azonban habár támadás nem is, eléggé meglepő és hírtelen események következtek. Megjelent az imént említett entitás, egy közeledő fény képében. Most minden olyan békés, és csendes, egy hang sem töri meg ezt a nyugalmat. Senkinek sem jut eszébe megzavarni a némaságot, mindenki az égen felénk száguldó lángoló alakot figyeli, s habár lehetetlen lenne, mégis mind halljuk a lény üvöltését. A következő pillanatban az események ismét megállíthatatlanul követik egymást, Apokalipszis kimondja fia nevét, s mielőtt bárki bármit tehetne az megindul a lény felé, s a halál magjával a tüzes entitásra lő. Hirtelen fényesség, szemeim lehunyom, s körülölel minket a tűz, az ellenállásom ellenére nem gondoltam volna, hogy képes leszek átvészelni a madár lángjait, de mégis, egyetlen sebesülés nélkül megúsztam. Amint a fényesség alábbhagy tekintetem az égre emelem. Három, az imént még mellettünk álló most már felettünk lebeg, ruháik megváltoztak, mind ugyanazzal a szimbólummal, mintha nem is ugyanazok a személyek lennének. Igazából nem is tudom, hogy most mit is kéne mondanom, vagy hogy mondjak-e bármit, végül úgy döntök ráhagyom a dolgot a többiekre…

A megegyezést követően kissé megnyugszom, azaz nem is kicsit, hiszen végre biztonságban tudhatom magam és a ládát, legalábbis úgy nagyjából. Azonban a csendes, békés, már-már meghitt hangulat hamarosan ismét felborul. Sárga fény jelenik meg felettünk, s egyre közeledik felénk, szóval ez az imént emlegetett entitás. Csendesen, kissé döbbenten nézem a sárga, lángokból álló madarat. Majd a sikolyára kissé összerezzenek, de nem a félelemtől, csupán a döbbenettől, hiszen annyit még én is tudok, hogy az űrben nem nagyon lehet hallani semmit, mégis biztos vagyok benne, hogy a hang az övé. Azonban ez a gondolatmenet itt megszakad. Holokauszt a halál magjával lövi meg a felénk tartó entitást, s a lángok beborítanak mindent. A fényesség miatt lehunyom szememet, s igazából már felkészültem mindenre, még a halálra is. De nem ez következik.
Hold, Kék Körzet 2173529phoenixfist

Csendesen, s lassan nyitom tágra szemeim, s ami elém tárul az finoman szólva is meglep. Lebegek, azok felett lebegek, kik közt az előbb álltam. De nem csupán ebben az értelemben állok felettük, hihetetlen erőt érzek magamban. Csupán egyetlen dolog nem változott, a láda, mit eddig oly szorosan tartottam, még most is ugyanolyan erővel védem. De a levegőben nem vagyok egyedül, hárman osztozunk ezen az érzésen. Rezzenéstelen arccal vizsgálom új ruhám, s közben hallgatom a beszélgetést, hogy mit is kell tennünk az erővel, amivel az entitás felruházott minket. „Nem fogunk ölni.” Erre a mondatra nem tudom visszatartani az apró mosolyt. Hisz egyszerűen belegondolva is mókás feltevésnek tűnik, hogy én ilyesmit tegyek, de nem a nő hibája, nem ismer, így azt sem tudhatja, hogy sosem gyilkoltam, s a jövőben sem tervezek efféle tetteket végrehajtani. Azonban a következő mondata már azonnal le is hervasztja arcomról az előbbi érzést, hiszen eddig bele sem gondoltam. A lény ruházott fel minket az erővel, így természetes, hogy nem csak jó szándékkal tette. A Főnix, a tűzmadár… egy hatalmas erejű entitás, valószínűleg csak kihasznál minket… Ezért mondhatja, hogy ne engedjünk neki… De hogy lehetnék én képes egy ilyen erőt uralni…? A mellettem álló szavainál elgondolkozom, s van igazság abban is, amit ő mond. Az erő… elegendő lenne Apokalipszis és lovasai elpusztításához… De mi értelme lenne felperzselni a világot? Nem… nem lenne helyes… Gyilkost ölni is ugyanúgy gyilkolás. Amikor érzem az emelkedő védőpajzsot én is hasonlóval próbálkozom. S közben véleményem is halkan kifejtem.
- Nem szükséges új világot teremtenünk, csupán ezt kell jobbá tennünk… - címezem főleg a lángokkal játszónak. A másik szavaiból ítélve sokkalta jobban megérti a helyzetet, mint ahogy én valaha is tehetem. Nem is csoda, csupán egy egyszerű kis mutáns vagyok, aki véletlen folytán a nagyon dolgába keveredett. Cseppet sem kell sok ész ahhoz, hogy felismerjem, őt kell követnem.
- Veled tartok... - mondom csendesen, a másik nőnek címezve. - ...ha engeded. – illesztem a szavakat az előző félmondat mögé. Ugyan nem vagyok biztos abban, hogy segítségére lehetek, de inkább leszek haszontalan segítő, mint hasznos gyilkos…

by **Morsus** Pént. 13 Júl. 2012, 16:11

Holocaust eszét vesztve kezd tüzelni. Először Teddy elé, majd a három Főnixre. A lövések közben üvölt akár egy őrült. A lézerek még nem is tűnek veszélyesnek a három entitás számára. Rápillantva minden összetevőjét látják és csak egy gondolatukba telik semmivé foszlatni vagy uralni azokat. Egyikük sem hallja a főnix szavait. Semmiféle parancsokat vagy súgásokat, de képesek egymást érzékelni.
Mikor ők reagálnak Holocaustra, Apokalipszis és két lovasa elteleportálódik, Smiley és Doria maradtak. A főnixek azt is tudják, hogy a mutáns-isten visszament a Apocalyptikára, ami abba hagyta Utopia bombázását.

by **Ko-Rel** Pént. 13 Júl. 2012, 17:58

A harmadik főnixet nem ismerte, de az első kettővel már volt dolga, így nem csodálkozott azon, hogy Thorhalla nem akar harcokat, azonban April igen. Valamilyen szinten megkönnyebbült azon, hogy ketten nem akartak harcokat, csak a harmadik, talán képesek lesznek arra, hogy megállítsák, és valahogyan máshogyan oldják meg a helyzetet. Apokalipszisre nézett, miután közölték, hogy a háborúnak vége van és a „mutánsisten” veszített. Nem lepődött meg, amikor Holocaust nekitámadott a három entitásnak, és azon sem, hogy Apokalipszis Halállal és Éhséggel távozott a Holdról és csak Smiley, ő és Holocaust maradnak itt. Az pedig még mindig támadta őket, ha Aprilen múlik Apokalipszis fia meghal perceken belül, pedig ő maga akart volna végezni Aprilre nézett a szavai után és megcsóvált a fejét, ember volt túl nagy hatalommal, és még Doria szíve is megszakadt a hallottaktól. Ők megmenthetik az apját, a népét, mindkettőt.
- És akkor mennyivel lennél jobb gyűlölt ellenségeidnél April Cinnamon? – nézett a nőre.
Visszatérhetne oda, ahova tartozott és megölhetné végre Holocaustot, megfizethetne azért, amit vele és az apjával tettek. Ő csak kettejüket akarta holtan látni, a többi nem érdekelte, ők ketten és utána a népe éljen újra, csak ennyit akart mindig is.

//Folytatás: Utopia//

by **Thorhalla** Pént. 13 Júl. 2012, 18:36

A Főnix nem felelt mintha itt sem lett volna, valószínűleg csak alszik s lapul. Nem bízhattam abban, hogy tényleg miénk az irányítás. Hallottam, hogy volt ki megkönnyebbült a válaszomon, s volt, aki nem volt elégedett. S ez pedig April maga volt. Egyelőre nem volt időm válaszolni, hiszen Holocaust ránk támadt s próbált minket megölni. Közelebb repültem hozzá s a gondolatommal próbáltam a támadásait szertefoszlatni s végül egy pajzsot emelni Holocaust köré, hogy még April se árthasson neki semmivel sem. Mire feleszméltem Apokalipszis eltűnt s a lovasai is. furcsa volt érezni s tudni, hogy befejezte a támadást Utopia ellen.
- Vége van gyermek – néztem Holocaustra. – Menj atyád után békével, hacsak nem akarsz itt elpusztulni! Mint szóltam a háborúnak s a harcotoknak vége!
Válaszától függően a pajzsban tartom s ha úgy dönt, hogy követi atyját csak a hazatérte előtt engedem el, nehogy April árthasson neki. S ekkor fordultam csak a két társam felé.
- Örömmel hallom, hogy te is az én utamat óhajtod járni – s ekkor emeltem April-re a tekintetem. – Miként a hercegnő is mondta, mi sem lennénk jobbak akkor! Meg kell tanulnod, hogy milyen istennek lenni, nem a jelent kell nézni s nem szabad a kicsinyes vágyaidnak élni. Te is érzed, befejezte a háborút, nem jelent fenyegetést már. S ez nem a mi világunk! Nem fogjuk uralni, soha sem! Már most úgy szólsz, mint Apokalipszis, hát ennyire megrészegített a hatalom, mit csak pár perce tudhatsz magadénak? Nézz magadba! Nem fogunk pusztítani, nem fogunk senkit megölni ezzel a hatalommal, mert a Főnix pontosan ezt akarná. Gyógyítani fogunk, ezzel tehetünk a Kilenc Világnak a legtöbbet. Ha akarod bebörtönözhetjük Apokalipszist s a fiát, de az embereiket nem, a legtöbb nem is önszántából szolgálja őket, hanem, mert nincs más választásuk, mi megmenthetjük őket, hogy újra saját maguk lehessenek. Visszaadhatjuk az embereknek s mindenki másnak a reményt, megmenthetjük a népedet, az én népemet, a hercegnő népét s atyját. A gyilkosság nem az az út, mint járnunk kell. Egy birodalom, egy világ, mely vérből s hamuból lett mindig romlott lesz, sosem lesz igaz s makulátlan. A Kilenc Világ népének nem kell félnie minket. Ha nem látod be s nem mondasz le az őrületről, meg kell, hogy állítsalak mielőtt késő lenne s elvesznél teljesen s a még élők létét fenyegetnéd.

//Folytatás: Utópia//

by **Teddy** Pént. 13 Júl. 2012, 20:21

Megindulok Apokalipszis felé az én magam hatalmasságával együtt, tudván, hogy meg sem tud karcolni, hiszen az előbb a tűz sem égetett szénné, pedig annak kellett volna történnie, vagyis azt hiszem, mert hát így működnek a dolgok, és mivel ezt tudom, így nincs is igazán félnivalóm, jó persze én akkor sem félnék, mert miért féljek? Mondjon nekem valaki egy, csak egyetlen okot, amiért félnem kéne Apokalipszistől... Na? Valaki? Ugye! Szóval vadorzó módjára, már-már mondhatni habzó szájjal "száguldok" tovább a szürke csataló felé, ám mielőtt még elérhetném valami becsapódik elém, valami ami annyira ismerős... De mi is ez? Nem a meglepettségtől, vagy bármiféle félelemtől, sokkal inkább a gondolkodástól kénytelen vagyok megállni, az egyik karomat neki nyomom az államnak, majd pedig a tekintetemből egyszerűen leszűrhető, hogy számomra a világ most nem is létezik, egyszerűen csak gondolkodok, annyira ismerős ez, de vajon honnan? Pár perc ácsorgás után aztán végül beugrik.
~ Ó tényleg, Holocaust szokott ilyeneket puffogtatni. ~ És igen, az arcom most is változik, leolvasható róla a hirtelen, felszabadító megvilágosodás, ami a tipikus hosszas gondolkodás, vagy fejtörés után szokott látszódni az embereken, aztán pedig a csalódás, mert Apokalipszist már sehol sem látom.
- Igen, menekülj csak! Úgyis megtalállak. - Jobban is tette hogy elmenekült előlem, ő is tudja hogy simán széttéptem volna, ó igen... Felvágtam volna és megfojtottam volna a saját beleivel... Vagy le erőltettem volna az egyik lábát a torkán az álkapcsa eltörése után, had végezzen az vele, elvileg megfulladt volna tőle, elvileg, de nekem máshogy is megfelelt volna, de csak idő kérdése, óóóóó igen de jó ezeken gondolkodni, halál... HALÁL!!!... De most nincs kit megölni, vagyis itt van még Holocaust de.. Náh ő annyira unalmas, meg az a vigyorgó alak, de valahogy most hozzá sincs kedvem, szóval az egyetlen olyan alak felé veszem az irányt, aki most valamilyen szinten képes felkelteni az érdeklődésemet, ez pedig nem más, mint Doria. Ráérősen pattogok oda hozzá, majd ha még addigra nem vett volna észre, megböködöm a lábát, és mosolyogva nézek fel rá, majd pedig felemelem a kezeimet az irányába, és kissé pattogni kezdek, jelezvén hogy legyen oly drága, és vegyen fel, úgyis régen láttam.

by **Sarah** Szomb. 14 Júl. 2012, 11:07

Immáron nem telik sokba, és Holocaust támadásba lendül, egy pár másodpercig figyelem, ahogyan őrült módjára tüzel a furcsa medve lényre, akivel sosem foglalkoztam talán ennél többet, majd pedig pár másodperc után, mire a program leigazolt mindent, nekem sem kell ennél több, a támadási parancs életbe lép én pedig már ugrok is az egyik célpont felé, az egyik lebegő alak, az egyetlen hímnemű a három közül. Nem igazán törődök a körülöttem folyó csatával, ha esetleg kialakult valami ilyesmi. Pár nyújtott, gyors lépéssel indulok meg, majd pedig ugrok, és megpróbálok bevinni egy irányzott jobb horgot, ez általában elég ahhoz, hogy kiüssön egy átlag embert, igaz, itt most nem átlag emberekről beszélünk, de akkor sem többek ezek néhány patkánynál, akik többnek tartják magukat, mint aminek kellene, szembe szállnak az istenek akaratával, így pedig nem érdemelnek jobbat a halálnál, bár néha... Mélyen legbelül úgy érzem, hogy a halál is túl nagy megváltás számukra, úgy érzem, mintha az lenne a legigazságosabb mód a halálukra, ha ők maguk könyörögnének érte, mert már egyszerűen nem bírják ép elmével elviselni azt, amit velük művel egy bizonyos személy, kinek a kilétéről fogalmam sincs, csak egy személy. Bár néha, megmagyarázhatatlan okokból így érzem, sosem volt, és valószínűleg soha nem is lesz alkalmam így tenni, kínozni az áldozatot, lévén hű szolgája vagyok az isteneimnek, és szó nélkül teljesítek minden parancsot, melyet kialakult bizalmukkal kiadnak nekem, igaz, közben mást nem szoktam érezni, csak őrületet és dühöt, ha úgy alakul, hogy egy parancs által harcra kerül a sor, hiszen akkor enged a program, s ezzel olyan dolgok törnek felszínre, melyek talán sokszor veszélyesek lennének a saját társaimra is, ám szerencsére az a veszély nem fenyeget, hogy bármi módon árthassak nekik, nem mintha ez különösebben zargatna, de a sajátjaimban kárt nem tehetek, nem logikus lépés, csak kár jár vele.

by **Godlaw / Tao** Vas. 15 Júl. 2012, 10:05

A mindenfelé csapkodó lézerek szerencsére nem felém irányulnak, de így is eléggé megrémülök, mert ha valami, akkor ez feldühítheti a Főnixeket, főleg azt, amelyik már amúgy is a harc pártján állt. Szerencsére háromból kettő a békét választaná, és valószínűleg meg tudnák állítani a harmadikat, de a harc, ami ehhez szükséges lenne, egy várost vagy még többet semmisítene meg akár.
Végül Apokalipszis távozása lecsillapítja a kedélyeket, és Holocaust is csapdába esik, nincs más útja, csak a visszavonulás. Ekkor kezdi Thorhalla meggyőzni a harmadik Főnixet, hogy a helyes út nem feltétlenül a bosszún át vezet. Az én szavaim nagyjából annyit érnének neki, mint egy hangya szavai az óriásnak, lefogadom, hogy mind a hárman úgy néznek ránk, mint egyszerű, ostoba fajra, melynek ők mutatnak majd irányt - ki így, ki úgy. És persze Thorhallánál ez még csak nem is változás, mindössze több ereje lett, hogy megtegye, amit akart.
Végül mégiscsak úgy érzem, néhány kedves szó segíthetne lenyugtatni ezt az egyszerű teremtést, aki több erőt kapott, mint amit valaha is érdemelt volna.
-Hadd menjünk haza mind... Békével.
Szándékosan mondom kissé elcsöppenősen a dolgot, de most erre van szükség, meghatottságra, érzelmekre a haragon és a bosszúvágyon kívül. Hátha meglátja a reményt.

by **April** Vas. 15 Júl. 2012, 21:41

William is békéről beszél, de mielőtt bármit mondhatnék, lent kitör a harc. Ahogy figyelem őket, felismerem, hogy minden amit tesznek, minden amit én valaha is tettem, és amit bármelyik ember tehet, az olyan elenyésző ahhoz képest, amire most képes vagyok, hogy sírni támad kedvem. A sugarakat olyan könnyedén hatástalanítom, hogy szinte csak gondolnom kell rá, és tovább folytatom a gondolatmenetet.
Ha valóban minden ennyire értelmetlen lenne, mi értelme van beleavatkozni ebbe a világba? Elpusztítani, megváltoztatni, megjavítani... Én is olyan voltam, mint ők, és most... Ha még ember olyan lennék, mit akarnék a Főnixtől? Pusztulást? Életet? Vagy egyszerűen azt, hogy hagyjon békén? April azt akarná, hogy a Főnix bosszúállás helyett vessen véget végre a harcnak. Elég vér folyt. De számít még valamit April?
Thorhalla szavai zökkentenek ki, és végighallgatva őket jövök rá, hogy April nem csak, hogy számít valamit, de én magam vagyok az. Más lettem, másmilyen, de attól még April vagyok. April Cinnamon, az X-Men tagja, akik arra esküdtek fel, hogy saját életüket teszik kockára, hogy másokét megmentsék.
-Igazad van - válaszolom neki, és Williamre nézek. - Igazatok van. Békét kell hoznunk. Gyógyítanunk kell.
~De vajon ennek mi is részesei leszünk?~ Üzenem telepatikusan Thorhallának és Williamnek. ~Élhetünk az emberek közt istenként?~

by Ajánlott tartalom

Hold, Kék Körzet

Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet

Re: Hold, Kék Körzet