Utopia

by **Morsus** Vas. 15 Ápr. 2012, 21:26

Az emberiség utolsó városa felé emelkedik lassan Apoliptyca. A valamikori Attilan. Apokalipszis új fővárosa. A városban az emberek pánikolva menekülnek amerre csak tudnak. Csak két X-men van ott, hogy fogadja őket. Tudják mi történik. A Főnix erő a föld felé tart, Apokalipszis végezni akar minden X-mennel nehogy az erő az övék legyen a végén. Így a várost Teddy és April védheti csak meg. Az utolsó két X-men.
Ahogy a lebegő végzetet nézik abból zöldes fényekkel szállnak alá a bombák és robbantják fel a sziget részeit. A városban tárolt ágyuk és harcra képes emberek pedig ellentámadással kezdenek vissza lőni. Ám a két mutáns látja, hogy a városból valami lezuhan. Becsapódva érkezik Holocaust...

Apocalypticán Doria remegve érzi a távozó szellemet. Holocaust kozmikus füstként táncol végig a testén. A lény hetek óta rontja meg a testét. Mivel bármin képes áthatolni ebben a formájában ez több, mint kín. Nincs hogyan és mivel védekezni Holocaustot nem is érdekelné ha megtehetné. A lány két jutalma a sok megaláztatásért, amit eltört eddig az volt, hogy kétszer láthatta apját. Egyszer amikor Apokalipszisnek bemutatták, mialatt neki négykézláb kellett mennie láncon tartva Holocaust lábánál és pár napja, amikor a Háború átrepült a város felett. Most magára marad a gondolatival és megannyi rettegő és haldokló mutáns lánnyal.
Holocaust vértjébe olvadva kisétál ott Mister Smiley várja. A két robusztus alak békésen sétál Apokalipszishez, aki egy toronyból figyeli az emberi várost.
- Atyám.
- Nézd. Az emberiség. Mocsokban és szégyenben bujkálnak. Büszkén fogadhatnák a halált, de túl buták hozzá.
Mondja Apokalipszis a lenti várost figyelve.
- Tűz.
A város oldalán lévő ágyúkból kezdik el bombázni Utopiát.
- Fiam, indulj meg. Tudod a dolgod - a parancsra Holocaust leugrik. - Smiley. Várj. Hozd ide a játékszerét a fiamnak ti mentek az én lovasaimmal.

by **Sarah** Hétf. 16 Ápr. 2012, 04:07

Mozdulatlanul ácsorgok egyhelyben Holocaustot várva, s bár más talán csak a halkan zúgó motorokból találhatná ki hogy valójában még nem vagyok leállva, de az én szemszögömből zajlik az élet, és nem is akárhogyan, adatok tömkelege " száguls " végig a szemeim előtt ahogyan a teljes rendszerfrissítés halad, úgy voltam vele hogy kész lesz mire az isten kilép ama szobából, de tévedtem, kissé gyorsabbnak bizonyult mint ahogy arra számítottam, így hát kénytelen vagyok a felénél megszakítani, s úgy mozogni az oldalán, no nem azért kell befejeznem mert esetleg nem tudnék haladni a tömérdek információ miatt, mert hogy esetleg eltakarják a képet, egyszerűen most csak elvonná a figyelmemet a fontos dolgokról, amik esetleg történhetnek. Odaérve Apokalipszishez csupán csak hallgatok, nem szükséges egyszerűen hogy "belefollyak" a két isten társalgásába, ami kissé egyoldalú ugyan, de erre számítani lehetett korábban. Nem sokkal holocaust után indulnék én is, azonban Apokalipszis megállít, és ama bizonyos Doriát kéreti, ki nem túl régen bölcs módon az oldalunkra szegődött, s tán azóta is kiváltságos helyzetben él köztünk.
- Igen uram! - Hangzik el monoton hangnemben, majd ezzel sarkon fordulok és gyorsított tempóban megindulok arra amerről jöttem. Nem telik bele sok időbe hogy elérjem ama bizonyos szobát mit " kerestem ", belépve az ajtón több személyt is felfedezni vélek ugyan, de egy gyors szűrésnek köszönhetően pár másodpercen belül kiszúrum a lányt, aki meg kell hogy valljam, elég ramaty állapotban van, igaz, engem ez egyáltalán nem érdekel, a program szerint egyenrangúnak tekintem, de nem sajnálom, mint ahogyan senki mást sem. Közelebb lépek hozzá s kinyújtom felé az egyik kezem, hogy segítséget ajánljak neki a felkelésre ama padlóról, közben pedig már hallatszik is a szöveg miszerit:
- Apokalipszis hivat. - S remélhetőleg elfogadja ezt a kevés segítséget, érdekes hogy a program szerint ez a kevés mindenkinek jár ki velem egy rangban van, s nem csatában bizonyosodik gyengének. Egy keveset várok hogy had készüljön neki a sétának, ha szükséges, majd pedig lehetőleg immáron az ő társaságában elindulok vissza a nagyúrhoz, s ha néha szükséges akkor pár apróbb dologgal támogatom, már csak azért is mert jelen helyzetben, habár az embereknek odalent esélye sincsen, s ez így rendben is van, de attól még ránk feladat vár, és Apokalipszist nem akarom megvárakoztatni.

by **Ko-Rel** Hétf. 16 Ápr. 2012, 08:18

//Előzmény: Dél-amerikai esőerdők//

Remegve, levegő után kapkodva rogyott vissza a földre, vagy ágyba, ahol éppen volt. Nem igen fogta fel, pillanatokkal korábban még minden izma, porcikája megfeszült, ám nem a kéjtől és annak beteljesülésétől, hanem a fájdalom miatt, amit Holocaust okozott neki. Izzadság és vér szaga keveredett, ezt érezte, nem pedig, amit szeretett volna a tenger sós illatát. Az izzadtságcseppek ott gyöngyöztek a testén és hatalmas fájdalmat okoztak neki, amikor a friss sebeihez hozzáértek. Felnyögött, de ezt sem az öröm miatt, hanem a fájdalomtól, ahogyan utoljára még a kozmikus entitás még egyszer végighaladt a bőre felszínén. Zihálva emelte fel a fejét, olyan gyűlölettel nézett Holocaust után, ahogyan csak egy nő tud; akit meggyaláztak és elvettek tőle mindent, amiért még érdemes lett volna harcolnia és küzdenie. De még nem tört meg, bármennyire is próbálta ezt elérni az új „ura”, még képtelen volt mindeddig. A szíve hevesen vert, ott kalimpált a torkában és a fülében a vére zubogását hallotta. Lehunyta a szemét és akaratlanul is kicsordultak a könnyei, küzdött a maga módján a férfival szemben. Ha tudott volna rendesen, akkor már régen eltörte volna a lény nyakát, de mivel így fizikai teste sem volt, csak az elméjével tudott küzdeni. Próbált erős maradni, mert büszke volt, a büszkeségét apjától örökölte; hercegnő volt, egy király és egy királynő lánya. Ez csak a szükséges rossz volt, amit el kellett viselnie, a furcsa kifordított és meggyalázott aktusokat azért, hogy az apját megmenthesse. Átkozta és gyűlölte az ikerpárt, amiért pusztán önzőségből elpusztították az élet magvát, gyűlölte Apokalipszist, mert az apjával és a népeivel azt tette, amit és Holocaustot azért, amit vele tett. Korábban soha sem volt férfival és ilyen módon kellett a testiséget megismernie. Hogy elvonja a figyelmét a szó szerinti egyesülések közben arról, hogy mit is tesz vele a lény saját magának okozott sérüléseket, hogy ne az fájjon, amit Holocaust művel. A teste tele volt sebekkel végig mindenhol, amit magának okozott. Nem akart sikoltani egyszer sem, nem akarta ezt az örömöt megadni megerőszakolójának, de egyszer sem volt képes megállni mindezt. Az, hogy mit kellett Apokalipszis előtt elviselnie nem érdekelte, már úgysem tart sokáig, hamarosan kiviszi az apját innen és megöli mindkettőt. A nyöszörgéseket próbálta kizárni és egy takaróval betakarta magát, így húzta össze magát kicsire. A többi mutáns nő nem volt olyan szerencsés, mint ő. Őket megöli az, amit uruk tesz velük, de ők ezt valami áldásnak tekintik. Doria-t egyszerűen csak a hányinger és a rosszullét kerülgette, ha erre gondolt.
Arra emelte fel a fejét, hogy valaki közel lépett hozzá, mikor meglátta a kart, a fájdalom ellenére is métereket ugrott hátra és helyezkedett támadó állásba. Nem volt képes elviselni senki érintését, egészen pontosan egy férfiét nem, de mindez teljesen megszokott volt a megerőszakolt nők esetében. Mikor fagyos tekintettel nézett Smiley-ra már nem voltak könnyek a szemében. A sebei és fájdalmai ellenére bőven képes volt arra, hogy egyedül is járjon, de ha nem is tudott volna sem mutatott volna gyengeséget és megtette volna, hogy így botorkál végig Attilan utcáin. Csak bólintott a férfi szavaira, majd a szigonyáért ment és azzal indult kifelé. Egyszer megtántorodott, de képes volt talpon, utána pedig képes volt egyenesen haladni normális tempóban. Még egy-két új sebe, amit a mostani egyesülés során okozott magának még vérzett valószínűleg, de az arcán nem mutatta a fájdalmat, amit érzett, kemény és rideg maszkot vett fel és a szemeiben sem csillant semmi, a ridegségen kívül. A még mindig uralkodói testtartása sem mutatta mindezt, ahogyan azt sem, hogy miként bánnak vele hetek óta, csak a sebek utalhattak erre. Ha kiérnek Apokalipszishoz, akkor az illem szerint meghajol felé, miközben igazából azt mérte fel, hogy miként végezhetné ki a mutáns”istent” egyszerűen.
- Hivatott nagyúr! – mondta nehezen fájó torokkal, a hangja pedig emiatt igencsak rekedtnek hangzott.

by **April** Hétf. 16 Ápr. 2012, 21:23

Az esélyek ellenünk szólnak, ez tény. Ketten vagyunk itt az X-Menből, a legendás X-Menből, a csapatból, aki megvédi a gyengéket, az embereket, a mutánsokat - azokat, akik rászorulnak. Ketten. Az egyik egy plüssmaci, és ez elég jól leírja a helyzetünket. De vannak ágyúink, és harcra fogható embereink, akiknek fegyvereik is vannak. Nem mondanám, hogy így már magunkra fogadnék, de hé: mi vagyunk a jófiúk, ez azért csak számít valamit, nem?
-Teddy, ha esetleg ez lenne életünk utolsó napja, azt akarom, hogy tudd... Baromi nevetséges egy plüssmedvével harcolni. Bocs, de ez az igazság, nem vagy valami ijesztő, erős vagy akár ravasz. De bírom a burád, és jelen helyzetben mi többet kívánhatnék annál, hogy egy barát oldalán harcolva haljak meg? Nem igaz?
Cigaretta ég a számban, oldalamon a két pisztolyom, hátamon keresztbe a puskám, még gránátom is van vagy kettő, szóval mindenre felkészültem. Kezdődik a tűzijáték. A nagy lövöldözésben személy szerint nem veszek részt, nekem, és Teddy barátomnak más dolgunk van. Jah, mi fogjuk megölni a fickót, akit múltkor ötször ennyien sem tudtunk kicsinálni. Hősies lesz? Tuti! Meghalunk? Tuti!
-Adjunk a melónak - szólok Teddy-nek, és eldobom a csikket, aztán elindulok Holocaust felé, legalábbis oda, ahol becsapódott. Ha megtalálom, tisztességes távolból üdvözlöm egy robbanó tűzlabdával, nem fogom vissza a dolgot, úgyis kibírja, nagyfiú már.
-Hé, fingfejűkém, elég nagy gyerek lettél már, hogy apuci téged küldjön? - Azért hülye nem vagyok, készülök egy esetleges támadásra, és arra, hogy elvetődjek előle. A tűzlabda után egy gránátért nyúlok, előkészítem a következő támadásomat is.

by **Teddy** Hétf. 16 Ápr. 2012, 22:30

April lábán ücsörögve kémlelem az eget, vagyis azt a nagy gané izét ami itten lebeg felettünk ni, nem néz ki túl jónak, vagyis de, pont hogy nagyon jónak néz ki, tuti sokan fognak meghalni, és ezzel máris mostolyt csal az arcomra a nagy masina hajó repülő hogyishívják, már megérte itt lenni ezen a napon, alig várom hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, úgy értem tényleg, az emberek olyan változatos módon tudnak meghalni, tuti leszm ajd aki szénné ég, kifordulnak a belei, kifolyik az agyvelője, átszúrja egy vadmotorosan száguldó seprűdarab a torkát, és a többi és a többi, van sok jó verzió, szinte végtelen.
- Ha ezt túléled April, egy szép napon kibelezlek. - Mosolygok kedvesen a lányra, így kifejezve hogy ennek ellenére szeretem, fel sem merül bennem az hogy meghalhatok, ó és a lába több mint kényelmesnek bizonyult számomra, na jó én az ilyesmit nem érzem meg nem is nagyon akarom érezni, de akkor is kényelmes, és hogy miért kényelmes? Hogy mondhatom ezt úgy hogy nem is tudom hogy milyen? Hát kérem szépen, ez valahogy úgy néz ki hogy én ezt most itt megmondtam, és amit a plüssmaci megmond az úgy van, mert ha nincs úgy annak csúnya és csúnya-csúnya... Na jó és még annál is csúnyább következményei vannak ám, bizony.
- Hol vannak a.... - Ekkor látom meg a zuhanó sárga ismerős alakot, aki elég szépen ér földet... Törte volna el azt a csinos kis lábát, de bírom a búráját, annyira degeneráltan gonosz hogy az már egyszerűen jó! Lepattanok a lány lábáról, és jómagam igazából kerülő útra indulok, meg akarom kicsit vicceskedni, remélem April lefoglalja annyira hogy nekem legyen időm bekerülni mögé, igazán nagyon ki akarok próbálni valamit, és ha már mögé, akkor elég közel, úgy fogalmaznék hogy úgy egészen alá, csak hátulról hogy a drága azért mégse tereljen alrébb egy rúgással... Juj de szupi lesz!

by **Sam** Kedd 24 Ápr. 2012, 15:57

Csendesen sétálok a két X-men felé. A tőlem már jól megszokott fagyos higgadtsággal, figgyet hányva arra, hogy milyen kilátástalan is a jelenlegi helyzet. Jobban belegondolva egyértelműnek tűnik számomra, hogy jelenleg az esélyek eléggé… hát szolidan megfogalmazva is rosszak. Főleg, hogy hármunk között van egy plüssmedve is. Hang nélkül állok oda a jelenlegi társaimhoz. April rövid tényközlése miatt, amit a plüssmedve irányába intéz kissé megtörik a komolyságom, de csak egy cseppet, ami még észrevehetetlen. Végül is, az tökéletesen igaz, hogy a humor feloldja a legveszélyesebb helyzetekben is a hangulatot. Tekintetem ekkor a lebegő város felé emelem, ahonnan bombák sokasága száll alá, s nagy robajjal robbantják fel a sziget részeit. De az itt lévő emberek nem adják ilyen olcsón magukat, s viszonozzák a rendelkezésre álló ágyukkal a tüzet. Én pedig, lévén, hogy a küzdelem hamarosan kezdetét veszi megacélozom teljes testfelületemet, hogy ezzel készüljek fel a harcra, mely talán a legutolsó csatám lesz. Ekkor érkezik meg Holocaust elég tetszetős belépőt produkálva, nemes egyszerűséggel leugrott a városból hozzánk, mintha csak a szomszédba menne át egy kávéra. April nem is teketóriázik, s meg is indítja a támadássorozatát, s én sem vagyok rest, indulok vele. Amint leadja az üdvözlő rohamot megtöröm a csendet, de csak pár szó erejéig.
- Én test-test ellen támadok, fedezz, ha kérhetem. – mondom rezzenéstelen arccal. Ha jobban belegondolok azt kellett volna mondanom, hogy én fedezem őt, hisz én foglalom le, míg ő a távolból támadja. De nem ez a fontos jelen esetben. Megindulok az ellenség felé, s ha odaérek, próbálom a lehető legnagyobb ütést bevinni neki. Azt már tudjuk, hogy nem sebezhetetlen, csak megfelelő mennyiségű nyers erőt kell belefektetni a támadásba, s ez esetemben adott. Persze eközben védekezem is, igaz, hogy a testem meglehetősen ellenálló, de nem szeretem, ha betalál egy-egy ellenséges csapás.

by **Morsus** Pént. 04 Május 2012, 16:07

Apokalipszis megvetően méri fel a törékeny atlantiszit.
- Igen. Te és a társad a parancsomra vártok. Nézd meg a társaidat. Még mindig olyan arrogánsak, hogy azt hiszik miattuk küldtem le a fiamat.
Mondja lenézően majd hátra szól:
- Zord, intézkedj.
A duó mögött egy apró félmeztelen japán férfi jelenik meg, aki futva ugorja át őket majd forogva zuhan a városba kerülve a harcokat. Apokalipszis megrázza magát.
- Már jön...

Ahogy a trió Holocaustnak ront az nevetni kezd. Kacaja közben ágyúját a földnek tartja majd lő. A robbanás hátra söpri a triót. A hamu és füstben látják a lyukat, amiben Apokalipszis fia távozott. Majd levegőből landol egy félmeztelen kínai férfi, bár egyszerű apró embernek tűnik amikor becsapódik megremeg a föld tőle. Kihúzza magát és a háromra néz. Teste körül a levegő forrni kezd zöldes árnyalatban.
- Hódoljatok be Pestisnek.
Aprilt ekkor a lángok körbe ölelik és egy pillanatra egy tűzmadarát lát és hallja annak kiáltását. Bár mi is ez közeledik.

by **Ko-Rel** Pént. 04 Május 2012, 16:33

A lehető legrezzenéstelenebb arccal nézett vissza Apokalipszisre, amikor a férfi végigmérte. Nem támasztotta le a szigonyát sem, hogy annak támaszkodjon, még ez is gyengeség lett volna, és teljesen biztosra vette, hogy annak fogná fel, mind a „mutánsisten”, mind pedig mindenki más. Így hát továbbra is támaszték nélkül egyenes háttal várakozott, ahogyan tanította még a nevelőanyja annak idején, hogy miként kell hercegnőként viselkednie. Bármennyire is nehéz volt, bármennyire is fájdalmas ez még a lelket tartotta benne, hogy micsoda ő és erre nem hozhat szégyent, mert a legtöbben ezek alapján ítélnék meg a teljes faját, fajait.
~ Nem mintha lenne odalent valaki, aki képes bármit ellene ~ gondolta fakón.
- Ezen csak a haláluk és a bukásuk változtathat nagyúr – mondta azt, amit elvártak tőle.
Eddig csak Magneto és saját maga volt képes sebet ejteni azon a vadállaton. Magneto elpusztította a fizikai testét és önmaga megsebezte a páncélt. Ha nem jutottak volna akkor haza ebbe a világba, Holocaust már halott lenne. És akkor nem történt volna meg mindaz, amit el kellett viselnie. Közelebb lépett a város pereméhez, hogy leláthasson. Egyszer otthonnak hívhatta volna Utópiát, de soha sem találta meg azt, amit keresett, nem tudta otthonnak hívni. És most ha felnézett az egykori királyi palota legtetejére, a legfelső emeltre, az apjától tudta, hogy az a szint volt az anyjáé, hogy ott élt trónörökösként, Attilan leendő királynőjeként. Itthon volt, legalább is fizikailag, de ez a hely idegen volt számára. Senki sem volt itt, aki miatt biztonságosnak érezhette volna, vagy megadta volna a támpontot, hogy ide való. Egy idegen volt, egy idegen városban. Az egyetlen hely pedig… romokban. Az elrohanó Zord, azaz Pestis után nézett. Utopia és az X-men napjai… percei meg voltak számolva és ez még csak az első volt, még ott volt a másik három is. A leérkezése után lenézett a földre, már nem volt ott Holocaust, pedig szívesen látta volna, ha elpusztul. Végül Apokalipszisre emelte a tekintetét a megjegyzésre. Önkéntelenül is az égre nézett fel, mintha várta volna, hogy mire is gondol a mutáns a „már jön” megjegyzéssel.

by **Teddy** Pént. 04 Május 2012, 18:19

Oké, ez most nem akar összejönni, úgy értem még csak a Holocaust mögé kerülés sem, nemhogy még amit elterveztem utána, ez pedig egy kevéske szomorúsággal tölt el, olyan szívesen néztem volna ahogy felrepül az égbe, vagy legalább ahogy megnő alatta a nagytestvér, ő meg felül a nyakába, vagy legalább vág egy elegáns hátra-szaltót és csattan egy nagyot a földön… De nem szomorkodok sokáig, inkább lefoglal annak a ténye hogy repülök, habár nem sokat, bár nem mintha ez zavarna, mindig is szerettem a látványát annak, ahogyan a dolgok gyorsan elsuhannak, előttem.
- WÍÍÍÍÍÍÍÍ! -Fűzöm még hozzá, majd mondhatni egy elegáns gurulással zárom a nem tervezett mutatványt a padlón, ami azért annyira mégsem elegáns, inkább csak ilyen „ majd megállok egyszer „ típusú megállás. Érdeklődve nézek oda ahol Holocaust az előbb még volt, sajnos tényleg csak volt, nem tudom, hogy hogyan és miként, de eltűnt, eléggé gyorsan, hogy őszinte legyek ezt is bánom, de itt most háború van, sokan fognak meghalni még, nagyon sokan… SOKAN! Most viszont becsapódik egy furcsa, aprónak mondható hapsi, aki úgy néz ki hogy mégis kihívást jelenthet a termete ellenére, jó nem mintha én bárkire is rámondanám hogy gyenge, nem ugyan, esetleg hogy satnya, esélytelen, már halott csak még nem tud róla, végül is nem ugyan az a jelentése… Ugye vagy ugye? Na ugye! Most elvileg pedig hódolnom kéne, én viszont nem nagyon vagyok olyan hangulatban, úgyhogy kedvesen elmosolyodok, és szinte gyermekiesen tekintek a férfire.
- Szia! - köszönök neki, egy intéssel is megfűszerezve, azt hiszem hozzá még nem volt szerencsém, vagy csak nem emlékszek rá, nem mintha érdekelne, ma meg fog halni, ó de még mennyire hogy meg fog, olyan nagyon hogy az már húha. Most mindenesetre megpróbálok felkelni a földről, mert eddig még nem igazán tettem meg, szóval éppen ideje lenne, majd pedig ugyan azzal a „ nem csinálok semmit „ taktikával hagyni hogy a többiek magukra tereljék a figyelmét, én pedig megkísérlem megkerülni addig, és remélem ezúttal sikerül is, mert ha nem akkor nagyon morci leszek, és akkor majd megnézheti magát…

by **Sarah** Pént. 04 Május 2012, 18:52

Ama rövid idő alatt, amíg nagyuram beszélt, jómagam lefuttattam a korábban félbehagyott frissítést, szerencsére elég gyors hozzá a rendszer, valamint már nagyjából a fele készen volt, így hát kaptam az alkalmon, és nyugodtan befejeztem. Nincs sok változás a rendszerben, az energiaszint stabil, károsodás se a testben, se pedig a programban nincs, valamint a szerek állapota és hőmérséklete is megfelelő, bár számomra ezek az utolsó adatok nem tűnnek lényegesnek, hiszen csak maradványai annak a gyenge teremtménynek, mely valaha voltam, s ha tehetném, megszabadulnék tőlük, azonban sajnos ez nem áll módomban, legalább is tudtommal nem. A felettünk át ugró alakot követem a tekintetemmel, megjelenik előttem egy kimerevített kép a személyről, ahogyan zuhan, én pedig így nyugtázhatom így magamban hogy „ barátságos „, nem mintha lehetne más lehetőség egy olyan esetében, aki ezen a hajón tartózkodik, főleg ha nem kényszerből teszi. A következő ami feltűnik hogy apokalipszis megremeg, nem úgy mint akit megérint valami, a mozdulatain látszik, saját akaratából csinálta, s azt állítja hogy közeledik valami, s az én fejemben ennek hatására egy program máris sorolni kezdi a lehetséges személyeket, akikre ez érthető volt, ám a helyzethez, és a megrázkódós jelenséghez viszonyítva nem talál lehetséges személyt, ki ebben a városban tartózkodhatna, s ezt jelezvén egy nagy méretű kérdőjel jelenik meg a szemeim előtt, majd pedig a parancs a cselekvésre.
- Kicsoda, nagyuram? - Teszem fel a kérdést a magam gépies hangján, melyben nem sok hanglejtés van, de abból a kevésből mi megtalálható benne, érezhető a tisztelet, s remélem hogy válaszol rá, a program az alapján fog felkészíteni az esetlegesen elkövetkező lépésekre/ellenlépésekre, viselkedésre, a felvetendő hangnemre, vagy egy új személy adatbázisba való lementésére és elemzésére.

by **April** Szomb. 05 Május 2012, 17:42

Úgy tűnik, mégsem Holocaust lesz az, akivel meg kell harcolnunk, akárhová is ment, nem tudjuk követni. Egyrészt, mert először is fel kell kelnem a földről, és kihevernem, hogy cseng a fülem. Persze, ennél kicsit nagyobb problémáim is vannak, de hé, keménynek kell lenni. Szóval a másik ok, amiért nem mehetünk Holocaust után, hogy itt van Pestis. Nem tűnik nagy számnak, de a mutánsokkal mindig ez a helyzet.
-Csak szólok, hogy a pestisnek már rég van ellenszere. Próbálkozhatnál valami eredetibb névvel, lehetnél Sertésinfluenza, illik hozzád - csak próbálom szövegeléssel egy kicsit lefoglalni, amíg összeszedem magam. Ott tartottam legutóbb, hogy egy gránátért nyúltam, most viszont mást találtam ki.
-Részemről még mehet a test-test elleni terved, a fedezés meglesz - mondom halkan a kettő közül kevésbé imbecillis társamnak, és kezemben láng lobban.
Egy tűzgolyót dobok különösebb figyelmeztetés nélkül Pestishez, majd a közelében felrobbantom, és a robbanásból kígyót formálok, ami köré tekeredik. Szorosan. Olyan "porrá égeti" szorosan. Félmeztelen ugyan, de a nadrágját azért igyekszem lángra lobbantani, meg a haját, meg úgy általában mindenét. Remélhetőleg, ez kellőképpen megzavarja, hogy a többiek tudjanak vele valamit kezdeni.

by **Sam** Vas. 06 Május 2012, 14:32

Holocaust kacagás közben az ágyúját használta, de nem ellenünk, hanem a földet célozta meg és az így keletkezett lyukon át távozott. A jelek szerint Holocaust nem azzal a céllal érkezett, hogy velünk játszadozzon, hanem valami más oka van az itt létének. Akármi is legyen az, nem tudjuk követni, és így megakadályozni sem annak kivitelezésében. Miután felegyenesedek szemügyre veszem az igazi ellenfelünket. Egy kis félmeztelen kínai férfi, nem látszik túl veszélyesnek, de ez rólam is elmondható, ha nem használom a képességemet, így erre építeni nem lenne túl logikus. A megérkezésekor a föld megremeg, majd kihúzza magát és a levegő körülötte zöldes árnyalatot vesz fel, mintha csak egy aura lenne. Ezt követi a már megszokott megfélemlítésnek szánt bemutatkozás, melyet egyik társam nem biztos, hogy megfelelően reagál le, hiszen általában ilyen helyzetekben nem szokott semmit sem érni az, ha egyszerűen beszólunk az ellenfélnek. De ami fontosabb, hogy a tervszerűségembe beleegyezik
- Akkor kezdjünk is bele a dologba. – mondom csendesen a lánynak, majd meg is kezdem a támadást, az előző stratégia kissé módosított verzióját használva próbálom lefoglalni az ellenfelet. Tehát nagy erejű és sebességű ütésekkel támadok, miközben az esetleges ellentámadásokat lehetőség szerint kerülöm ki, vagy védem le. Remélhetőleg sikeres lesz a lerohanásunk és a maci is felülmúlja az elvárásokat.

by **Morsus** Vas. 13 Május 2012, 18:04

Apokalipszis a robotra néz.
- Fő...
Válaszolni nem tud, mert az egyik oszlopból valakik kirobbannak. A házfalak zuhanni kezdenek és a két alak becsapódik. A romokból kiemelkedik Lyron majd métereket repül tovább. Majd kiemelkedik Hellstrom.
- Hány kutyád van még?

A japán kitárja a kezeit.
- Térdre Pestis előtt.
A föld megremeg. A lánggolyó megindul és, de az egyik menekülő ember áll a tűz útjába. Füstölögve áll fel és kezd növekedni. A bőre zöld lesz és vicsorogva megragadja Kolosszia öklét.
- ZÚZ!
Üvölti az óriás és a levegőbe dobja a fém lányt. A trió ekkor látja, hogy pestis körül egyre többen alakulnak hulkká.

by **April** Vas. 13 Május 2012, 19:44

Ó, hát ez nem jó. Ez nagyon nem jó. Kolosszia után fordulok, ahogy elszáll, aztán újra Pestisre nézek. Újabb két tűzgolyót vágok a fickóhoz, de attól tartok, valamelyik hulk el fogja kapni őket. Lassan hátrálni kezdek, és azon gondolkodom, van-e olyan ismert mód, ahogy el lehet intézni egy hulkot, mert ha ilyen lenne, már felvehetnénk a harcot, legfeljebb többel kell megcsinálni. De ez esélytelen. Úgy néz ki Pestist kell megtámadni, máshogy nem fog menni, de ahhoz először át kell jutni mindenki máson.
Teddy, bakker, most igazán csinálhatnál valamit, ha már eddig ilyen jól kihasználtad, hogy eltereltük a fickó figyelmét.
De ettől még én sem ülhetek a seggemen, viszont sajnos nem is mehetek közel Pestishez, mert a végén még én is átváltoznék. Első lépésként nagy tűz kéne, így az eldobott tűzgolyók tüzét nem hagyom kialudni, hanem futótűzként terjesztem a hulkok köré. Tudom, hogy nem nagyon fáj nekik, de legalább a látási viszonyok romlanak, én pedig simán átsétálok rajta. Egy kézigránátot dobok közéjük, hogy kicsit megspékeljem a lángokat, és tényleg nagy tűz legyen belőle. Ha kellő méretű a tűzvész, akkor úgy irányítom a lángokat, hogy zavarjam vele a hulkok látását, és magamat elrejtsem, amíg... Nos, amíg várunk a csodára, és Teddy megmenti a világot.

by **Ko-Rel** Hétf. 14 Május 2012, 08:40

Pedig majdnem válaszolt is a kérdésre a hamis isten. Doria nem nézett a robotra, hihetetlen, pedig ennek jobban csöndben kellett volna maradnia, mint a lánynak és kevésbé kérdéseket feltenni, hiszen leginkább csak egy rakás fém volt, de nem így történt. A hang felé nézett, amerre a becsapódás volt, csak a két alakot látta, de nem tudta kivenni, hogy kik is lehettek, csupán pillanatokkal később. Minden erejére szüksége volt, hogy aggodalmában ne kiáltson fel, nem Hellstorm-ot féltette, hanem az apját, még akkor is, ha Háborúnak nem sok köze volt már az egykori Lyron McKenzie-hez, de akkor is ő volt. Az arcán csak egyetlen pillanatig látszott ez az érzés, utána újra a rideg, semmilyen maszk jelent meg, csupán a szíve hevesebb dobogásából tudta, hogy még mindig aggódik. Régebben sem sokan voltak, akik így meg tudták őt ütni, mert ő volt a legerősebb a népükből, és ez lett a vesztük. Hellstorm-ra emelte a tekintetét a kérdésnél, korábban, igen korábban azért, amit az előbb tett odament volna harcolni vele, még úgyis, hogyha csapattársak lettek volna. Mert Londonban is egymás torkának esetek, amikor Doria apja került szóba. De most nem, már belátta, hogy a férfinak volt igaza, de a saját szemével kellett meggyőződnie minderről és nem hitt neki, nem akart hinni neki, akarta, hogy az apja még menthető legyen és ő kivitte volna innen és megmenti. De nem tudta megtenni, nem volt és nem is lesz rá lehetősége. A másik ok, ami miatt nem mozdult úgy, hogy támadjon azaz volt, hogy Hellstorm férfi volt, és még támadásilag sem akarta, hogy hozzáérjen, vagy neki kelljen ezt megtennie. Mozdult, nem úgy, hogy támadni fog, talán a férfi rájön és észreveszi, hogy ő nem az ellenségük, hiszen ő is tudta Bárd és Magneto is, hogy mit akar tenni, hogy miért volt Utópián és utána mit akar tenni. És a sérülései mivolta is könnyedén felismerhető, bár nem biztos, hogy egy férfit érdekelne mindez, és ha a férfi támad, nem fog kitérni előle, hagyja, hogy megüsse, vagy megrúgja. Védekező állást vett fel Apokalipszis előtt, a legjobb álca, hogy ne kelljen egyelőre támadnia. A kis mitugrász robotot pedig úgy ismerte meg, úgy látta eddig, hogy mindennek nekitámad, ami él és mozog és nem egy oldalon van vele. Így remélhetőleg kibúvót talált egy időre.

by **Teddy** Hétf. 14 Május 2012, 18:20

Okké eddig minden príma, én osonok, és a többiek is teszik amit elvárok tőlük, szerencsétlenkedésükkel nagyon pöpec módon terelik el a betegséges hogy is hívják miazisten figyelmét, amíg én rettenthetetlenül lapulva suttyomban settenkedek, remélhetőleg sikeresen. Feltételezem hogy tényleg sikeres lehet, mert nem reagált eddig még rám, szóval jól csinálom, és ha jól csinálom akkor boldog vagyok, és akkor valaki meghal, mint amikor rossz kedvem van, mert miért is ne? Ha jó kedvem van azért hogy még jobb legyen, ha pedig rossz akkor… Akkor hogy jobb legyen, azt hiszem ez egy elég tiszta, és könnyen érthető, valamint teljesen logikus magyarázat erre a dologra, na de térjünk át a lényegre, mert hát van itt az még bizony, azon kívül hogy valaki már repül, valaki nagy és zöld, meg a tűz sem tűnik hirtelen túl jó megoldásnak, szóval lehet hogy most itt az én nagy alkalmam? Lehet hogy eljött végre, amire oly régóta várok? Igen, azt hiszem ez lesz az, most jött el… A TEDDY TIME!!! Egyre többen lesznek nagyok és zöldek, én pedig a lehető leg észrevétlenebbül próbálok osonni, alacsonyan maradva, mert hát elég nagyok és a beszédjük alapján, legalább is az egyik alapján nagyon hülyének is tűnnek, szóval remélhetőleg így nem vesznek észre, és próbálom kerülni a tappancsaikat, mert nem akarom hogy esetleg rám lépjenek. Próbálom hátulról megközelíteni pestist, majd pedig ha elég közel értem, nem is habozok, felrugaszkodok egy kissé, hogy jó ívben találhassak, majd pedig a lehető legmegfelelőbb földbe passzírozósabb momentumnál próbálom meg… Bele passzírozni a földbe, és mondjuk lehetőleg kicsinálni, vagy legalább leütni, azzal a szóval hogy:
- SHAMLAGÚ!!!!! - Ha minden jól megy akkor az érkező nagytesó kilapítja, és én meg boldog lehetek, mert akkor időben sikerül elfojtani az elkövetkezhető nagyon csúnya dolgokat, mert ha ezekből a zöld tohonyákból ez összetoboroz itt egy csapatot, na abban nem lesz hála, és az én szemszögömből, az esélyeink ott úsznának el a nem létező árral, szóval ja, meg kéne állítani minél hamarabb.

by **Sarah** Hétf. 14 Május 2012, 21:42

A programok már készen állnak a válasz elemzésére, a személy adatbázisból való kikeresésére, és annak a besorolására, ám mielőtt ez megtörténhetne, a dolgok váratlan fordulatot vesznek. Egy monoton, mondhatni egysíkú mozdulattal fordulok a csatazaj irányába, s elemezni kezdem a helyzetet, főleg hogy ki lehet az a két személy, kik harcolnak, de elsőként túlságosan gyorsnak bizonyulnak ehhez, főleg a zuhanás miatt, ám végül sikerül felismerni a két személyt, ahogyan egymás után emelkednek fel, az eredmények pedig a következőek: „ Lyron McKenzie, lovas, besorolás: barátságos… Edward Hellstorm, besorolás: ellenséges, veszélyességi szint: mérsékelt, terminálási parancs jóváhagyva. „. Eme adatok iszonyatosan gyorsan, egy átlag embernek szinte elolvashatatlan gyorsasággal suhannak el a tekintetem előtt, s bár én sem olvasom, mégis eljut a tudatomig az összes betű, s a lehetséges gyengepontokat kezdem el kutatni, miközben védő állást veszek fel apokalipszis előtt.
- TÖLTÉST! - Adom ki végül a parancsot a testőrségnek, kik feltehetőleg eztán rám kezdenek el fókuszálni, én pedig elnyelhetek annyi energiát a tőlük, amennyit csak tudom, s remélhetőleg eleget, hogy elég legyen ez ellen a senkiházi hitetlen ellen, ki ilyen hangnemben mer beszélni az egyetlen igaz istennel. Igyekszem magam annyira feltölteni, amennyire csak lehet, s közben figyelni az esetlegesen érkező támadásokra, melyek akár felém, akár pedig esetleg nagyuram felé mehetnek, s időben reagálni rájuk egy gyors kitéréssel, vagy ha úgy adódik a támadást védeni, és egy ütéssel vissza lökni. Egyenlőre nem szándékozom támadni addig, amíg a töltés nincs maximumon, vagy a lehető legmagasabb szinten, amit a szituáció enged, azonban amint ez megvan, vagy amint rákényszerülök, nekirontok az ellenfelemnek, ám mielőtt esetleg elérhetne megkísérlek megállni előtte, s az esetleg ütéshez kinyújtott karját, vagy a lábát mellyel rúgna igyekszem elkapni, s annál fogva földhöz, vagy falhoz vágni, akár többször is, főleg úgy formálva a csapásokat hogy a fejét érje a legjobban, nem igazán sajnálva a berendezést, hiszen azt úgyis helyre tudják majd hozni.

by **Sam** Pént. 18 Május 2012, 21:39

A támadásom sajnos végül nem éri el a célját, lévén, hogy én sem érem el a célpontom, ezt a tökéletesen koreografált kivitelezést pedig néhány, meglepően ledöbbentő cselekménynek köszönhető. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy egy olyan eset következett be, mely csekély valószínűsége miatt még csak a elmém fókuszterébe sem került. Végül is tényleg, a világ legtermészetesebb dolga, hogy a semmiből egy ember hulkká változik és rám támad. Lassan tényleg megkellene szoknom az efféle helyzeteket, és mindenre tartalék tervel előállni, mert a végén minden cselekményem úgy fog alakulni és végződni, mint ez. Egy szép kezdés, aztán egy hihetetlen és már-már lehetetlen fordulat, ezt követően egy frappáns tetőpont, és a végén… Egy tökéletes ívet leíró zuhanást követően, egy még csak most bekövetkező, lehetőleg tökéletesen megoltott… landolás, ebbe próbálom kissé bevonni repülési képességeim is, végül is, ha képes vagyok koordinálni a röppályát, csak nem érkezek arccal előre. Hogyha sikerül úgy érkeznem, ahogy terveztem, tehát puhán és talpra, akkor örömmel konstatálom ügyességem. Ha nem sikerült talpra érkeznem, de olyan helyzetben vagyok, amiből gyorsan talpra tudok állni, akkor sem fogok kiakadni, hanem megteszem a szükséges mozdulatsort, abban az esetben, hogyha bekövetkezik a kényszerleszállást tökéletesen modellezni képes becsapódás, na igen, akkor már kicsit mérgesen kászálódok fel a hosszú kráter végéből, melyet valószínűleg vágni fogok. A három esemény közül bármelyik is következzék be, megindulok April nyomában, azaz kissé tőle arrébb, és ha egy zöld lény próbálná meg közelebbről megismerni, akkor megmutatom neki az X-men összetartó erejének mibenlétét. Tehát jól képen törlöm a lehető legnagyobb erőbefektetéssel, melyre fémes testem képes. Ha erre nincs szükség, akkor egyszerűen csak követem, egyfajta testőr szerepet betöltve, és ha később szükségessé válik, akkor védelmet biztosítva, még egyszer nem fognak tudni elreptetni ezek a dögök… Már nincs náluk a meglepetés ereje.

by **Morsus** Szomb. 26 Május 2012, 17:43

Pár őr megpróbálja tölteni a robotot akinek neki ugrik Hellstrom. Ő elkapja a kezét és a földnek veri majd az egyik falba csapja ekkor Hellstorm mosolyogni kezd. Mikor újra a levegőbe kapják a kezében van egy nagyobb darab kő a falból, amivel megüti Smileyt. A robot látása sérül és akaratlanul is elengedi Hellstormot. Az szaltózva landol a földön. Lyron a levegőbe emelkedik és száguldani kezd felé. Az X-men fordulva arcon üti a neki repülő lovast. A megállíthatatlan erő találkozik az elmozdíthatatlan testtel. Egy kiborg lovas, aki rakétaként képes száguldani és a mutáns, akinek a bőr sebezhetetlen. Az ütés hatalmas léghullámokat generál, amiknek csak az őrséget söpri hátra, de pár még le is esik a városból. A lökésnek nem kéne, mégis a földre taszítja Doriát. A lány csak úgy érezte magát, mint aki elvesztette az uralmat a lábai felett. A füstből Hellstorm sétál ki, jobb keze tiszta vér és remegve lóg. Smiley látása most kezd tisztulni.

April lángokat generál és ezzel a hulkokat is tűzzel fogja körbe. Majd Kolosszia neki támad az egyik Hulknak és hatalmas ütést visz be neki. Az ütés erejétől megremeg a föld. Pestis erre figyel így mögé ér Teddy és szavai után óriási verziója rácsapódik. A lovast a földre gyűri az óriási plüss. A férfi eszméletét veszti és a hulkok elkezdenek vissza alakulni.

by **Teddy** Szomb. 26 Május 2012, 22:13

Sok dolog történik, tyű de bizony hogy nagyon sok, tűz, meg dübörgés, meg miegymás amit nem veszek figyelembe, persze eljutnak a tudatomig, de a kicsi embert jobban zavarja, mint engem, legalább is eltereli a figyelmét, és ez most pont kapóra jön, át tudok jutni a sok nagy zöld mamlasz között, nem égek meg, és nem is esek el, és mivel az ellenfelem nem velem van elfoglalva, ezért probléma nélkül tudom előhívni a nagytesót, ráadásul úgy, hogy az probléma nélkül maga alá teríti. Hogy lehetek ennyire.. Király? Tökéletes Teddy time volt ez kérem szépen, már csak egyféleképpen lehet ezt jobbá tenni, kicsit nehezen bár, de felküszködöm magam a nagymaci hátára.
- Talpra! - Adom ki neki a parancsot, s amíg lassan feltehénkedik, vagy mackósodik, addig én átsétálok a vállára, majd pedig mikor teljesen felállt, és mindenki figyel, én a bal vállán állva összefonom a karjaimat, és konkrétan komoly fejet vágva nézek el a messziségbe, fókuszpont nélkül, kissé megköszörülöm a torkomat, majd pedig:
- Térdre Teddy előtt… - Jelentem ki a magam vékonyka hangján, nem fenyegetően, inkább elégedetten, és nem is a többieknek mondom, inkább csak pestisnek, tetszettek a szövegei, lehet használni fogom majd őket itt és ott. Mindenesetre is most ezen kénytelen vagyok vigyorogni, és egy kis nem százas kuncogást is hallatni mellé, majd pedig élve a hirtelen támadt gondolatoknak, hirtelen másik pózba vágni magam, sok pózba, nem is tudom hol láttam már ezt, de azok ilyen nagy karú emberek voltak akik ezeket csinálták… Hogy is nevezik őket?... Őőő a izék, na, testépítők. Hogy számomra még élvezhetőbb legyen a dolog:
- Hí! Hú! Há! - Ezen hangok sorozatának végtelen permutációjával váltogatom őket egy jó darabig, amíg végül rá nem unok a dologra, és mosolyogva nézek a többiekre.
- Ez annyira jóóóóóóó volt! Mikor lesz a következő? - Kérdem buzgón, kissé pattogva, ami viszont abba marad, amikor egy rosszul irányzott mozdulattal eltűnik alólam a bundás talaj, ezt követi egy gyors esés, majd egy tompa puffanás a földön, mely után kinyújtom magam elé a karomat, konkrétan az égre, vagyis az égen lévő nagy hajóra mutatva, és hozzáteszem az utolsó mondandómat.
- Király vagyok… Tépd szét! - És lehet hogy most ezzel fogom majd őket cseszegetni egy darabig, és ha már itt járunk, vajon a nagytestvér tényleg szét tudja szedni pestist?.. Nos ez majd kiderül, lehet hogy hasznát tudnánk venni de náh, mit érdekel ez engem? Azt akarom hogy halott legyen, egy kihült, csonkolt húsdarab!

by **Sarah** Vas. 27 Május 2012, 01:42

A parancsom elhangzása után, néhány őr már cselekedne is, de nincs idő, vagyis idejük rá, mert Hellstorm máris támad, én pedig kénytelen vagy az eltervezettek alapján védekezni, amely sikerül is, s a csapkodós résszel sincs probléma, legalább is addig, amíg a falhoz nem csapom, mely úgy tűnik hogy nem volt egy jó ötlet, mert egy abból szedett, nagyobb darab kővel vág vissza, erre pedig nem számítottam, s így probléma nélkül talál el oly erővel, hogy kicsúszik a kezemből, s a látórendszer is megsérül. „ Elemzés, kérem várjon… Kár: Mérsékelhető, javító program aktiválva. „ S egy darabig csupán ezt az írást látom, hiszen a kép zavaros, túlságosan, és nem lehet belőle kivenni semmit, ezért pedig igyekszem a hallásomra támaszkodni, és amit hallok, nos, csata zajai, plusz egy hatalmas robaj, melyet egy háznak tudok be, valószínűnek tartom hogy abba csapódott valaki, vagy hogy azon keresztül érkezett a helyszínre, bár ezt így még nem tudhatom biztosra, s talán már nem is fogom megtudni hogy mi volt az, de nem is számít. A látásom lassan kezd tisztulni, bár még így is erősen szemcsés a kép, de többre megyek vele így is, mintha vakon kéne hadonásznom, úgy eléggé gyorsan vége lenne a harcnak, s így nem látom teljesen jó ötletnek a frontális támadást, de végül is nincs választásom, habár most sem szándékozom egyből neki ugrani, sőt, a taktika melyet az előbb használtam bár egyszer működött, bármilyen ostoba is a hitetlen, képes tanulni a hibából, s így kétszer egymás után megismételni valamit nem lehetséges, de egy hasonló dolog talán működhet. A kalibráció alapján három dolgot tehet, bár sérültnek tűnik, talán a karja törött, nem tudhatom biztosra, de nekem ugorhat, konkrétan egy ugrással, ebben az esetben egy íves mozdulattal próbálok közelebb kerülni, hogy azelőtt érhessem el, mielőtt leér a földre, s a saját erejével, plusz még a sajátommal amit hozzá tudok adni, ledobjam a városból. Két lehetőség van még, az egyik hogy dob valamit, bár azt kétlem, túlságosan egyszerű lenne, de erre a megoldás az egyszerű kitérés, és persze ott van még, hogy lassan sétálva közeledik tovább, ez esetben futva megindulok felé, majd megindítok egy ütést, de visszarántom a kezem, s azt a taktikát használom ellene, amit ő használt, a bőre kemény, de a szervei nem, legalább is nem tudok róla, így hát ha a hamis ütést védi, kihasználva a gyorsaságomat megpróbálom „megmarkolni” az arcát, a szemeit két ujjammal szétroncsolva, majd így, egy nagyobb lendítéssel ledobni a városból, mielőtt esetleg túl nagy kárt okozhatna a géptestben.

by **Ko-Rel** Vas. 27 Május 2012, 02:15

Továbbra is aggódva figyelte a harcot, szerencsére még mindig háttal állva Apokalipszisnek, így ő nem láthatta az arcán egy-egy pillanatra kiülő aggodalmat. Igyekezett minden izmát uralni, hogy mindez ne történhessen meg, de annak ellenére, hogy tudta, hogy az apját örökre elvesztette is még mindig szerette őt. Száz évet nem lehetett csak úgy kitörölni és nem fogadta el, nem tudta elfogadni, hogy a mindig minden akadályt és harcot legyőző és megnyerő Lyron McKenzie király, az apja többé nem több egy gépnél. És bármennyire sem akarta aggódott Hellstorm-ért is, hiszen a férfi figyelmeztette őt, hogy mire kell számítania, csak a makacssága volt az, ami miatt nem hitt neki, nem akart, bízott és remélt. Mindhiába. Smiley sorsa teljesen hidegen hagyta, a kiborg nem érdekelte, csak a másik két csatázó fél. Alig észrevétlenül remegett meg, amikor Hellstorm és az apja egymásnak estek újra, az apja hihetetlen gyorsasággal szállt neki a mutánsnak. Ismerte mindkettejük képességét és tudta, hogy ez a küzdelem egyenlő esélyekkel van és a végtelenségig is eltarthat. Nem mozdult továbbra sem, de a légörvény őt is elérte. A legnagyobb döbbenetére ebben a pillanatban a földre került, a lábai egyszerűen nem engedelmeskedtek, nem tudta, hogy mi lehet a gond, ennyire nem sebezte meg magát, talpon kellett volna tudnia maradni, mert ez neki semmiség volt. Felnézett a földről és Hellstorm került elő, sérült volt. Bele sem mert gondolni, hogy az apjával mi történhetett, letámasztotta maga mellett a szigonyát a földre és annak támaszkodva próbált felkelni a lehető leghamarabb a földről. Ha ez sikerült sem óhajtott továbbra sem támadni, maximum kitérni Hellstorm elől, ha az rátámad.

by **April** Kedd 29 Május 2012, 15:25

A lángok feltartják a hulkokat, legalábbis egy időre, és Kolosszia is kioszt pár pofont, ez pont elég, hogy Teddy aktivizálja magát. Mikor meglátom, hogy a hulkok visszaalakulnak, kioltom a tüzeket, és megtörlöm a homlokomat. Ekkor veszem csak észre, hogy Pestis a földön van, és eszméletlen.
-Ez... Ez hihetetlen! Szép munka, nagy medve! Hú! - Kiáltok fel én is örömömben, aztán a lyukra nézek a földben, ahova Apo Junior távozott, a munkánk még korántsem ért véget. Holocaust egyértelműen azért küldte ide az egyik lovast, hogy feltartson minket, ez nem sok ideig sikerült neki, de így is le vagyunk maradva, úgyhogy bele kell húznunk.
-Hé, ahelyett, hogy az ájult fickóval szórakozol, koncentráljunk a valódi feladatra, Holocaust azon a lyukon távozott, szóval ideje követni, mielőtt nagyon belemelegszik a kis srác!
Összeszedem magam, kezembe kapok egy pisztolyt, nem mintha sokat számítana, de valahogy megnyugtat, és megnézem, milyen mély a nyúl ürege - na mármint hogy követem Holocaustot.

by **Morsus** Pént. 08 Jún. 2012, 20:40

Hellstorm állatias vicsort enged meg magának majd épp kezével bele üt a földbe és olyan rengést kelt, ami fellöki Smileyt. Amikor a férfi a földbe markol és megemeli, hogy hozzá vágja fénybe borul. Aztán Smiley, Doria és Apokalipszis.

A csapat ünnepel amikor a föld megremeg. Holocaust elkezd kiemelkedni. Kezében egy fekete mag van. A halál magja. Ekkor fény borítja be Kolossziát, Aprilt, Teddyt és Holocaustot.

A csapat elteleportál:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1465-hold-kek-korzet#17068

by **Ko-Rel** Szomb. 09 Jún. 2012, 10:21

Tovább figyelte a harcot, szíve szerint Hellstormnak szurkolt, hogy remélhetőleg végez a meglehetősen idegesítő kiborggal és utána talán ketten elegek lesznek Apokalipszis ellen, de legalább is Holocaust ellen biztosan. A kiborg a földre került és Doria eközben sikeresen talpra tudott vergődni és megállni a saját lábán. Ennyire nem érezte magát gyengének, de lehetséges, hogy remekül be tudta magát csapni és azért történt meg mindez. Látta a felemelt romdarabot, a tekintetével hiába kereste az apját, hogy vele mi lehet, belehalt-e ebbe, bár ebben kételkedett, de akkor mi lehet vele. Még mindig aggódott érte, annak ellenére, hogy tudta, hogy mi lett belőle. Pedig nem lett volna szabad, el kellett volna már fogadnia azt, amit Hellstorm korábban mondott, mert igaza volt. De képtelen volt megtenni mindezt, nem tudta elengedni Lyron-t. Egy lépést tett feléjük, de a következőt már nemtudta megtennie, mert ekkor látta meg a fényt, ami őt és a többieket is körbeölelte…

//Folytatás: Hold, Kék Körzet//

by Ajánlott tartalom

Utopia

Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia

Re: Utopia